Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

Tojásgyárból ai üzletbe Két, egyenként huszonötezer férőhelyes tojóházat üzemel­tet a gödöllői tangazdaság központi kerületében. A város és más települések ellátását segítő tojásgyárukban most is szorgos munka van. Képünkön: Krekács Lászlóné és Bereczki Frigyes- né a több szintes tojóketrecsorról szalagon érkező tojást szedi le és válogatja, ellenőrzi. Hancsovszki János felvétele Körtét szedtek a szülik A túrái általános iskola egy korábbi szülői munkaközös­ségi értekezletén vetődött fel a gondolat: légyen a munka­közösségnek anyagi alapja, szervezzenek ezért társadalmi munkát, bizonyára tud adni tennivalót a helybeli Magyar- Kubai Barátság Tsz. Az ötletet tettek követték, a gazdaság gyümölcsösében tu­dott adni elfoglaltságot szá­mukra, akik — gyermekeik­kel együtt — a körtét szedték, s ebben nagyon jó teljesít­ményt értek el. Az így kere­sett pénz a szülői munkaközös­ség kasszájába folyik be, eb­ből fedezik például az úttörő- avatáshoz szükséges kisebb- nagyobb kiadásokat. Ä nap programja A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 237. SZÄM 1982. OKTÓBER 9. SZOMBAT Erzsébet parki megálló Az átépítés menetrendje Alighanem népszerűtlen ma­gyarázat következik-most 1 jó néhány sorban. Arról a szük­séges rosszról■ van szó, ame­lyet a HÉV gödöllői, Erzsébet parki megállójának ideiglenes megszüntetése, forgalomból való kikapcsolása jelent. Hadd árulom el azt, hogy mielőtt felviálgosítást kértem volna a helyiérdekű vasútnál, miért nem állnak meg a szerelvé­nyek ezen a helyen az átépí­tés alatt is, csípős sorok meg­írására készültem. Két hónap szünet Arról akartam írni, hogy teljes mértékben együtt érzek azokkal, akik a Tessedik, a Táncsics utca környékén lak­nak, vagy a Ganz Árammérő- gyárban dolgoznak, s több száz méter gyaloglás után nem tudnak HÉV-re szállni itt két hónapig, hanem még el kell fáradniuk a Szabadság térre. A mérgelődés persze nem oldott volna meg semmit. A tény azonban tény marad: az Erzsébet parki HÉV-megállót lezárták, a szerelvények előre­láthatólag két hónapig nem állnak meg. A BKV és a gö­döllői Városgazdálkodási Vál­lalat között létrejött szerződés szerint az utóbbi a peronokat átépítik, s ez biztonságosan és gazdaságosan így lehetséges, ha a vonatok nem állnak meg. — Miért pont ezt a megol­dást — mint az utasok szá­mára legkedvezőtlenebbet — választották? teljes átépítését is szükséges­nek láttuk, csakhogy eddig nem találtunk rá vállalkozót. Szerencsénkre most már ilyen gond nincs, a gödöllői Város­gazdálkodási Vállalat vállalta a munkát, de csak úgy, ha szá­mukra a maximális biztonsá­got nyújtjuk az építkezés alatt. — Több lehetőség kínálko­zott. — Igen. Az egyik, hogy autóbuszokkal helyettesítjük a szerelvényeket Kerepestarcsá- tól Gödöllőig. Ez azonban nemcsak igen költséges lett volna, hanem azzal is számol­nunk kellett, hogy — csakúgy, mint a városi aluljáró vá­gányzárakor — a közlekedés- rendészet nem enged ideigle­nes autóbuszmegállót létesíte­ni az Erzsébet parknál. Ideiglenes váltó — A másik lehetőség sze­rint egyirányúsítani, pontosab­ban szólva, hol az egyik, hol a másik vágányra lehetett volna terelni a forgalmat Erzsébet park és a gödöllői végállomás között. Csakhogy ehhez, a Ganz Árammérőgyár közelé­ben váltót kellett volna meg­építeni, ez önmagában millió forintos pluszkiadás lett vol­na, másrészt csaknem huszon­négy órás műszakban újabb tíz embert kellett volna fog­lalkoztatni a forgalom zavar­talan, biztonságos lebonyolítá­sáért. Embereink havi 240— 252 órát dolgoznak, képtelen­ség a szolgálatot tartósan bő­víteni. Az építők — Maradt tehát a harmadik megoldás, a megálló kiiktató- sd. — Mi is tudjuk, hogy ez nem lehet tartós, s a kellemet- letségekért utasaink türelmét, megértését kérjük. Volt, aki azt javasolta: a megálló köz­bülső kerítésének elbontásá­val, ideiglenes peron építésé­vel megállíthatnánk a szerel­vényeket. Ez is nagy költség lett volna. Ráfizetésünk így is van, amiért az áthaladó vona­tok késleltetik, igen rövid időkre megakasztják a mun­kát, a kivitelező húszszázalékos akadályoztatási költséget szá­mít fel, ez is mintegy 55—60 ezer forint többletet jelent számunkra.. — Mindent összevetve azt gondolom, ha a megállót sike­rül a kitűzött határidőre, no­vember végére visszaadni a közönségnek, akkor elégedet­tek leszünk. A munka valóban nem egyszerű, hiszen a peront csak úgy tudjuk meghosszab­bítani, ha annak támfalat épí­tenek. A teljesség kedvéért meg­kérdeztük a Városgazdálkodá­si Vállalat szakemberét, Nagy Lajost, a műszaki osztály ve­zetőjét is, nincs-e gondjuk az építkezéssel? Jelentős észre­vételt nem tett, így bízhatunk a határidő megtartásában. F. L ■ Anyakönyvi hírekh Október 9-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Játékszoba, 9 órakor, Kvan- tum-Fantum csapdája, a Mó­ricz Zsigmond Színház ven­dégjátéka, 10 és 14 órakor, 15 órától játékszoba. V. Moto-Rock-koncert 20 órakor. Hat észak-dunántúli megye és a főváros művelődésiköz­A napokban találkoztam Bankó Lászlóval, a galgahéví- zi művelődési ház igazgatójá­val. Arra a kérdésre, hogy merre jár, így válaszolt: ■ — A szüreti felvonulásra szükséges hintó után szalad­gáltam, s voltam Túrán, Val- kón. Kartalon, Versegen, Do- monyban, Galgamácsán. Már úgy tűnt, nem sikerül szerez­ni, de eszembe jutott a kis- bagi csárda régebbi hirdeté-e: Hintával szállítjuk a csárdá­ba! Elrohantam Kisbagra, ahol kaptam hintót. Idősebbek is Amikor a galgahévízi Ko­dály Zoltán művelődési ház­tól elindult a látványos felvo­nulás, hogy a község különbö­ző helyein műsort adjanak a táncosok, a népdalkor éneke­sei, kevesen gondoltak arra, milyen hatalmas erőfeszítés szükséges ma már egy ilyen esemény megrendezéséhez. Bankó László sem törődött már az előkészítéssel járó ide­geskedésekre, a naponta fel­merülő új és új gondokra. — Megérte a fáradozás, volt ér­telme a többletmunkának — mondta, amikor sikerült né­hány szót váltanunk a több száz főt kitevő nézők gyűrűjé­ben. pont-igazgatóinak és szakem­bereinek találkozója. Téma: a gyerekek közművelődési ellá­tása a művelődési otthon jel­legű intézményekben. Erdőkertes, művelődési ház: A pórul járt basa című me­sejátékot a Budapesti Mese­stúdió színtársulata adja elő, óvodásoknak és iskolásoknak. Mogyoród, művelődési ház: Folklórtalálkozó, 18 órakor. — Ha arra gondolok, hogy egy sok évtizede tartó hagyo­mányt sikerült tovább éltet­nünk, akkor nem volt hiába­való a munka. Így érzik ezt a felvonulók is, mert ha a sző­lő betakarítását köszöntő ün­nep idegen lenne a falunktól, biztosan nem vennének részt a játékban az idősebbek is. Vidám üimep A tér zöld gyepén járják a táncot a gyerekek, aztán be­kapcsolódnak a KlSZ-korosz- tályúak is. A nehezen szerzett hintóról leszáll a bírói pár — Vanó András és felesége, a kocsmát szállító kocsiról is a tér közepére indul a kocsma- rospár — Péli András a fele­ségével. A zenekar új nótára kezd: ősszel érik babám, a ■fekete szőlő... és táncol az egész tér. Igaza van Bankó Lászlónak. Valóban megérte a munkát, az idegességet, a fá­radozást, a lótást-futást, mert vidám ünnepe ez a nap Gal- gahévíznek. De jártam én ezen a napon reggel nyolc órakor már ha­szonén is, ahol tanúja akar­tam lenni, hogyan készül ez a főváros melletti község, ahonnan a keresők 97 száza­léka Budapest üzemeiben dol­gozik, a szüreti bálra. Azt — Régóta tudjuk, hogy a peron rövid volt az Erzsébet- parki megállóban. A Budapest felé menő szerelvények utolsó két kocsijánál egyáltalán nem volt peron. Ezt, egyebek kö­zött szóban, írásban és a na­pi sajtóban is sokszor kifogá­solták utasaink — mondja Saliga József, a BKV gödöllői HÉV-üzemegysége diszpécser- szolgálatának vezetője. — Időközben a megállóhely hittem, korai érkezésemmel mindenkit megelőzök, de té­vedtem. A művelődési házzal szem­ben lakó Skribek Fülöpné ud­varán már szorgoskodtak a hímzőszakkör tagjai, akik vál­lalták, hogy ezen a napon a vendégeknek, szereplőknek pa­lóc gulyással kedveskednek. Két hatalmas üstben rakták a tüzet, mások hagymát szele­teltek, voltak, akik a húst vag­dalták kockára. Fejéregyházi László művelő- désiház-igazgató kora hajnal­ban sorra motorozta a délutáni felvonulás fogatosait, beszélt minden érdekelttel. — Az az igazság, hogy szeretnénk ezt a napot emlékezetessé tenni — mondta. A színes felvonulás­ban százötvenen vesznek részt. Az isaszegi táncosok mellett felvonulnak az ecsédi népi együttes, valamint a dányi asszonykórus tagjai is. Bőkezű dányisk — Az előkészítő munkában sokan segítettek. Az önkén­tes tűzoltók a rendezésben vettek részt. A dányi Magvető Terme' őszövet.kezet szőlőt adott.,És hogy bőkezűek vol­tak a dányiak, azt igazolja, hogy a hatalrpas szőlőkoszo­Született: Tóth Dezső Sán­dor és Horváth Piroska: Mar­git; Szűcs Zoltán és Gubcsó Hajnalka: Zoltán; Lévai Jó­zsef és Csík Zsuzsanna: Zsolt; Seres György és Dobos Erzsé­bet Piroska: Anita; Berneczei János és Bényi Terézia: Krisz­rú szállításához külön fogat kellett. — A délutáni órákban men­tem vissza Isaszegre, és lát­hattam a reggel hallottak iga­zolását. A posta előtti útsza­kaszon állt a bál. Táncoltak a csoportok tagjai, de a legvi­dámabban a bírópár járta, Pálfalvi József és Juhász Pál- né. Egyre többen kapcsolódtak be az utcai nézők közül is a táncba. Fejéregyházi László fáradtan, de elégedetten szem­lélte a sokadalmat. Egy tűt sem — Nagyon fontosnak tar­tom, hogy a mai nap szinte’ minden isaszeginek az ünne­pe — mondotta. — Nincs ház, ahonnan valaki ne kapcsoló­dott volna be az eseménybe, ha másként nem, hát derűs nézőként. A csillogó lószerszá­mok — van közöttük 25—30 ezer forintot érő is —, a tiszta lovak, a feldíszített kocsik nagy részét az isaszegi cigá nyok biztosították. Ok voltak a fogatok hajtői is. — A vendéglátást az asz- szonykórus tagjainak a férje) látták el házigazdákhoz illő kedvességgel és komolysággal Eredeti kemencében sütötték pogácsát a hímzőszakkör tag jai. önkéntes rendőreink felvonulás zavartalanságé biztosították. Este volt, amikor hazaindul tam Isas7«gről. A művelődés* házban akkor már javábar állt a bál. Megnéztem még a galgahévíziek szüreti bálját is A nagyteremben egy tűt neu lehetett volna elejteni. Itt tán- colt a falu fiatalja-öregje. Fercsik Mihály tina; Bese József és Mátrai Ágnes Júlia: Krisztina; Ko­vács Lásztó és Kovács Erzsé­bet Margit; Tamás; Hódorog János és Kanalas Mária: Atti­la; Illés László és Harangozó Mária: Gábor; Kecskés János és Farsang Borbála: Mónika; Urbán István és Hucskó Er­zsébet Mária: Viktor István, Tóth József és Basa Ilona: Anita nevű gyermeke. Névadót tartott: Pintér Ist­ván és Wágner Judit: Balázs; Karácsony János és Nagy Má­ria: Zsuzsanna; Szalacsi Jó­zsef és Káposzta Mária: Ani­ta; Stomp József és Molnár Ilona: Tamás; Jakubovics Gá­bor és Katona Ildikó; Lívia; Hegedűs Ferenc és Szabó Ilo­na: Csaba Ferenc; Illés And­rás és Kómár Éva; Norbert András; Berta István és Tóth Gabriella: Brigitta; Teliér Jó­zsef és Szántai Márta: Péter; Berki Mátyás és Bakos Erzsé­bet: Anita nevű gyermekének. Házasságot kötött: Suhánsz- ki István és Vajda Erzsébet; Micsik Zoltán és Tóth Hajnal­ka; Kovács György és Csollák Erzsébet: Szabó László József és Varga Tünde; Nagy Lász­ló Károly és Búza Mária Gi­zella; Érsek István és Cziva Gyöngyi. Elhunyt: Rimoczi Sándor, Gödöllő, Petőfi Sándor tér 9.; Baranyi Józsefné Vidék Ilona Mária, Gödöllő, Ady Endre sé­tány 56.: Kovács Andrásné Tarsoly Etelka, Budapest XVI üzbég utca 4.; Házi Mária Gödöllő, kastély; Csanádv Má­ria, Gödöllő, kasté'v; Rák^cz' ^erencné Keszler Anna, Gö döllő. Illés István út 14.; Né­meth Ferenc, Gödöllő, Mel­lűire út 33. Stftozivníísor Szcleburdi család. Színes, magyar gyermekfilm, 4 óra­kor! Pucéron és szabadon. Szí­nes, szinkronizált francia lm- vígjáték, 6 és 8 órakor. Galgahévíz, Bsoszeg Hagyományok ébresztői Kiifönautó kozta es koszorút ■ Szombati jegyzet a Félreértések .xligha kétséges: életünk­ben elkísérnek a kisebb- nagyobb félreértések, téve­dések. Vannak köztük, amelyek amolyan bocsána­tos bűnnek tűnnek, mások kevésbé felejthetők. Mi ta- ga lás: a félreértések kö­vetkeztében legtöbbször bosszúságainkat emlegetjük. Van olyan eset, ez már á súlyosabb, amikor valaki a törvények, a rendeletek, az országos vagy a megyei, netán éppen a helyi taná­csi előírásokat érti félre. Máskor meg arról van szó, hggy olykor nem akarja érteni, miről, hogyan szól­nak. Apróság, de azt gondo­lom, nem érdemtelen megeyrilékezni arról a friss fonákságról, amely a fo­gyasztói és a termelői árak korábbinál gyakoribb moz­gásából, általában emelke­déséből — legalábbis úgy tűnik — jócskán átragad a magánszféra némely terüle­tére is. De nemcsak erre. Mert meddig mehet még kedvenc büfémben a szalá- mis zsemle ára? Ez is kér­dés lehet, mint ahogy az is, ami ennek fordítottja: vál­tozatlan ár mellett, meddig vékonyodhat benne a sza­lámi? Ahhoz valahogy hoz­záedződtünk, hogy — szab­vány ide, szabvány oda — a zsemle, kifli soványabb, gyatrább, mint régebben, az ok nyilván egyszerű: ezeket a sütőipari termé­keket, a kenyérrel ellentét­ben általában darabra ad­ják. Ha azonban már feldol­gozott termékként árusít­ják, mint a szalámis zsem­lét is, akkor, szerintem, aránytalanul felértékelik, drágán jutunk hozzá. Jó, jó mondhatja, ha valaki félreért: vegyek külön zsemlét és parizert vagy szalámit, s akkor ráadásul ú f vagdosom, ahogy aka­rom. Igaz, de ez gyenge érv. Egyszóval semmikép­pen sem tudjuk "Iképzelni, mi lehet négy forint nyolc­van fillér egy hatvanfillé­res zsemlében és egy kés­penge vastagságú szalámi­ban. A helyi példa persze máshonnan is felhozható lenne, de hát ez nem vi­gasz. Mint ahogy az sem, miszerint nagy félreértése a magánvállalkozóknak az az elképzelése, hogy csak a szolgáltatás fehér foltjai­nak kitöltése fontos, s va­lamiért valamit alapon ma­guk is az árakat srófolok sorába álljanak. , Főképpen ha nem is tud­ják tökéletesen azt nyújta­ni, amit a nagy többség el­vár tőlük. Ugyancsak egy büfében történt nemrég, hogy egy szénsavmentes üdítőt kértem, mert átme­netileg azt javallották, nél­külözzem a szénsavasakat. Akkor jöttem rá, hiába ír­ja elő, kéri az orvos mind­ezt, a szomjas szorult hely­zetű embert a legtöbb ven­déglátó helyen ilyennel alig tudják kiszolgálni. Jó. mondtam, akkor legyen szénsavas, de ne nagyon hideg, mert' ettől is óvtak Da kérem, mondta a büfcs. az üdítőt gép adja, csak hi­deget tud, langyosat nem! Hogy mi itt a félreértés? Egyszerű. A büfében nem üdítőt, hanem üdítőket kellene tartani, többféle összetételűt, hiszen ha va­laki csak addig jut el, hogy valamit szolgáltat, s másik háromféle kívánságot nem tud teljesíteni, az nemcsak szakmailag szegényes. Fél­reértés az is, hogy a gép szolgál ki. Tulajdonképpen az ember teszi ezt. legföl­jebb tökéletlen üdpőkimérő gépére, meg a saját tehe­tetlenségére hivatkozhat Mert mi lenne, ha az ilyen bűiében üvegben palack­ban olyan hőmérsékletű italt is tartana, ami a más igp-nsiűeket is kielégíti Aki persze félreérti, s másként, magyarázza eze­ket a dolgokat, annak is lehet valami igazsága. Azt azonban tudnia kell, akár manón-, állami vagy szö­vetkezeti szol aáltató, ő, ők. vannak értünk. Fehér István ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents