Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

Földhivatali munka Jó körülmények között dolgoznak Elsők lettek a megyei versenyben A járási és városi földhiva­tal dolgozói a minap avatták fel, ünnepélyes keretek között, új otthonukat a Rákóczi úton, a járási hivatal patinás épü­letében. A tágas irodák bir­tokba vétele jelentős esemény volt a hivatal történetében hi­szen végre egy helyen dolgoz­hat az egész földügyi appa­rátus. Ez a változás nemcsak a dolgozókat, hanem az ügyfe­leket is kedvezően érinti. A nagy előrelépés egyetlen zök­kenője, hogy a központi irat­tár még a járásbíróság épüle­tében maradt. A jövő azonban e téren is bíztató, mert a já­rási hivatal alagsorában az ígéret szerint helyet kaphat majd az irattár is. Az ünnepség voltaképpen munkaértekezlet volt, melyen szó esett a most 15 esztendős földhivatal múltjáról és jövő­jéről. Ezen a munkaértekez­leten vett részt Hoffer István, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal vezetője, Jegyzet Másképpen is lehetne Munkaterület — aligha is­merte a nyelvújító Kazinczy Ferenc e szavunk értelmét. Ez a szó nem elég idős ahhoz, hogy tiszteljük. Mert mi ta­gadás, pejoratív, rosszalló ér­telemben kerül szóba. A ha­gyományos értékek gyorsuló kopási folyamatában e fiatal szavunk, fogalmunk értelme is egyet jelent a rosszal, a ren­dezetlennel, a felfordulással. Sajnos. Amióta létezik nagyüzemi technológiájú építkezés, tata­rozás, terjed a hányavetiség, a felfordulás. Ebben szegény munkaterület szavunk is szen­vedő fél. Érdemes lenne a rendetlenség kialakulásának nyomába szegődni. Lássunk csak egy átlagos folyamatot. Az építkezésre kijelölt terü­let szanálása után csigalassú­sággal bontják az öreg épüle­teket. A maradandó értékek, például fák, cserjék elsőként esnek áldozatul a szakszerűt­lenségnek. Ettől azonban még nem lenne rendetlenség. Ki így, ki úgy a bontást elvégzi, majd elhordja az anyagot. Munkagépek jönnek, csodála­tosan elegyengetik a talajt. Tényleg öröm látni. Jó eset­ben fél évet, de gyakoribb, hogy tovább pihen a föld. A gyomnak több sem kell, elő­ször csak halványzöld, majd haragos színre vált. Azt sem tudja az ember, hogy rende­zett terep vagy h'áborús em­lékhely a romterület. Hirte­lenjében, hihetetlen agresszi­vitással beborít mindent az embermagasságú gyom. Jó esetben, mire építési anyag kerül a helyszínre, le­tarolják a gyomot, de csak jó esetben, őrizhetetlen, számba- vehetetlen szinte az a sok érték, amit a felvonuláskor az épí­tők behoznak. És van egy tu­lajdonsága a gyomnak: a lus­taságot, igénytelenséget jelzi, ahol elburjánzik. Mi tagadás, sok az üresjá­rat a munkákban: ez nincs, rossz az idő, nem megy a munka. De az ilyen unatko- zós félórákban könnyen lehet­ne az apró gyomokat irtani, jobbra-balra néhány métert. Nem lenné jobb, emberibb a környezet? Évekig húzódik egy-egy nagyobb építkezés és a gyomtalanítás is. Pedig frissiben, új kelésben 2—300 forintos költséggel akár gyom­irtó szerekkel is elejét lehet­ne venni a nemkívánatos „zöldterületnek.” A város belső részein folyik most a rekonstrukció. A mun­katerületek arcpirítóak. Megkerestük az üzemeket, a lakókat, megkérjük őket: csi­nosítsák környezetüket, legyen virág a balkonon, legyenek szép fák a városban. És köz­ben évekig üres tekintettel ré­vednek az új házak lakói a szoba ablakából a messzerin- gó, gyomból nevelődött róná­ra, amely tán egyszer játszó­hely vagy kocsiparkoló lesz mégis. A munkaterület az építké- zés alatt a kivitelezőé, így ne­ki nemcsak kötelessége, ha­nem elemi érdeke kell, hogy legyen annak rendezettsége. Enélkül szép épületet sem le­het csinálni. Enélkül értékek mennek veszendőbe, szerszá­mok, kábelek, elhagyott esz­közök formájában, melyekre leplet a gyom borít. Az igé­nyesség ’ábécéjében az á-betű lenne, ezt felszámolni. S. D. dr. Csonka Tibor, a megyei ta­nács elnökhelyettese, dr. Kul­csár János, a megyei földhi­vatal vezetője. Ott voltak ter­mészetesen a helybeli vezetők is. Fekete Antal, az MSZMP járási bizottságának első tit­kára, Berla Ferenc, a városi pártbizottság titkára, Babinszki Károly, a járási hivatal és Kovács Károly, a városi ta­nács elnöke. A vendégeket dr. Somodi István hivatalvezető köszöntötte, s ő volt az aki be­mutatta az immáron korsze­rűen berendezett hivatalt is. A munkaértekezlet során Hoffer István, a minisztérium és az OFTH, dr. Kulcsár Já­nos pedig a megyei földhiva­tali szervezet nevében köszön­tötte a ceglédi dolgozókat. A köszöntést dr. Kulcsár János tízezer forint jutalom átadá­sával is megtoldotta. Mégpedig azért, mert a földvédelem, földhasznosítás és földcsere földhivatali ügyintézésében meghirdetett megyei verseny­ben nagykőrösi kirendeltség­gel együtt a ceglédiek lettek az elsők. Az ünnepi alkalomból ren­dezett munkaértekezleten szó esett arról is, hogy a hivatali apparátus egy helyre költözte­tése lehetővé tette a munka jobb szervezését s ennek kö­vetkeztében a ceglédi járási és városi földhivatal készen áll feladataink hatékonyabb meg­oldására. F. P. Baráti kür A Ceglédi VSE labdarúgó- szakosztályának baráti köre ma, szerdán délután négy óra­kor az egyesület sporttelepén közgyűlést tart, melyre a szur­kolókon kívül meghívja a szakosztály intéző bizottságát és a CVSE elnökségét is. A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1982. SZEPTEMBER X., SZERDA i Pontatlan kapcsolóórák Sok a régi, elavult vezeték — Nekünk új hálózat épí­tésére nincs fedezetünk, azt valakinek mindig ki kell fizet­nie, mondotta elöljáróban Fa­zekas István, a Dél-Magyar­országi Áramszolgáltató Vál­lalat ceglédi kirendeltségének vezetője, midőn hálózatfejlesz­tési és karbantartási munkáik­ról érdeklődtünk. A helyi ta­nácsok valamennyi esetben konzultálnak az üzemigazgató­sággal, s ezután kerülhet sor új vezeték létesítésére. Ceg­léden sok tanácsi erőből tör­ténő villamosításra kerül sor, az új lakóterületnek kijelölt helyeken, például az öregsző­lőben és a Csengeriben. Naptár szerint — Körzetünkben, mely ma­gába foglalja Ceglédet, Törteit, Újszilvást, Tápiószőlős egy ré­szét, Ceglédbercelt, Albertirsát, Dánszentmiklóst, Pusztavacsot, Mikebudát és Csemőt, a négy­száznyolcvan kilométer hosz- szú kisfeszültségű vezetékből százötven kilométer szorul re­konstrukcióra. Elsősorban azért, mert a vezetékek kis keresztmetszetűek, régiek, s így elavultak. Ám funkcionál­nak és szerencsére nem bal­esetveszélyesek. Vállalati erőből ennek csak nagyon kis hányadát tudjuk évente felújítani. Most Ceglé­den például mintegy másfél kilométer hosszú vezetéksza­Baráti kör Szervezett szurkolótábor A Ceglédi VSE sporttelepen találkoztak az egyesület lab­darúgó szakosztályának veze­tői, a baráti kör megmaradt tagjai, hogy újra életre hívják a szervezet működését. Az alakuló gyűlésen a szakosz­tály vezetője, Junó Ferenc el­Hát most Ceglédre megy a busz... Az ember csak áll és kiabál Péntek reggel volt... Az utasok többsége már felszállt ■az autóbuszra. A fekete kala­pos, fehér inges, fekete nadrá- gos férfi még tétovázott. Dü­löngélve, a farzsebét feszítő vastag bukszába kapaszkodva állt, billegett szemben az autó­busz ablakában elhelyezett táblával. A betűk azonban nyilván összefolytak a szeme előtt, s látszott rajta, hogy semmiképp sem tud eligazod­ni a táblán. Talán kudarcát leplezendő, hangoskodni kez­dett „Hát most Ceglédre megy ez a busz vagy a ...’’ Valaki az ácsorgók közül azt mondta, hogy igen, Ceglédre. A férfi odament a nyitott ajtóhoz, erősen megkapaszko­dott a fogantyúban, s bekia­bált a gépkocsivezetőnek. „Mondja, Ceglédre megy?!” Á megszólított arcára kiült a töprengés. Szemlátomást a reménybeli utas ittasságának fokát igyekezett valahogy fel­mérni. Aztán döntött. „Dehogy megyünk Ceglédre!” ★ Egy nő jött az ajtóhoz, s megkérdezte. „Ceglédre men­nek?" A gépkocsivezető jó hangosan megismételte az előbbi mondatát, de közben kacsintással, invitáló kézje- lekke! igyekezett meggyőzni a nőt az igazságról. Az nem ér­tette a jeleket. A sofőr félig eltakarva a száját, súgni pró­bált. „Igen Ceglédre.” A nő ezt sem értette meg, s csalódot­tan elballagott. Senki nem szólt hozzá. A részeg viszont meghallotta a súgást, lassan feldolgozta magában az infor­mációt, s aztán kitört. „Szóval Ceglédre megy. Át akar vág­ni, mi? Engem?! Hát majd én.. A gépkocsivezető nem volt kíváncsi a folytatásra, s be­csukta az ajtót. De még kia­bált. „Máshova megyünk ... Máshova!” Az autóbusz meglódult, de a Kecskeméti út torkolatában a forgalom megálljt paran­csolt. Közben valaki odaszólt a fehér ingesnek. „Átverték magát. Ceglédre megy.” A férfi kirohant az úttestre, félig-meddig az autóbusz elé állt és dörömbölt az oldalán. Közben szitkozódott. A gépkocsivezető balra rán­totta a már megindított jár­mű kormányát. Igyekezett nagy ívben kikerülni a része­get. Átment a másik sávba, kanyargóit egy kicsit) aztán megmenekült. A férfi ott to- porzékolt az úttesten. Reggeli csúcsforgalom volt. ★ Az utasok és a közlekedési mutatvány nézői kommentál­ták az esetet. Néhányan re­mek történetet eszeltek ki a látottakról, mások a gépkocsi- vezetőt szidták, ismét mások a részeg fehér ingest. Aki még mindig kiabált. „Feljelentelek, te gazember! Majd én megmutatom neked!” Nem tudom, megtette-e a feljelentését. Megtehette vol­na, mert az autóbusz vezetője kétségkívül félrevezette. Nyil­vánvalóan azért, mert ezt lát­ta az ügy legsimább elintézési módjának. Ha azt mondta vol­na, hogy „igen, Ceglédre me­gyünk, de magát nem viszem el, mert nagyon részeg” — vélhetőleg nagyobb botrányba keveredik. Pedig akárhogy nézzük is, ezt kellett volna mondania. Ezt a hibát elkö­vette. Ám abban teljesen iga­za volt, hogy nem vette fel járművére a fehér ingest. A több mint félszáz ember éle­téért felelős gépkocsivezető­nek van ennyi joga az utazás körülményeinek megválasztá­sában. Joga van eldönteni, hogy hangoskodó részeggel az utastérben tud-e i’ezetni vagy nem. S joga van, kell lennie jogának ahhoz, hogy a többi utas kényelméről gondoskod­jon, az utazók közé nem valók kizárásával. ★ A történetre emlékezők mindazonáltal még ma is megjegyzik olykor: „az utazás állampolgári jog." Kétségtelenül az, csakhogy, ha valaki olyan állapotba hozza magát, hogy elveszti ezt a jogot, annak jobb nem ke­resnie az igazságát. Farkas Péter mondotta, hogy már ebben, a most kezdődő bajnoki évben is a korábbinál jobb szerep­lést várnak a megfiatalított gárdától. Kérte ugyanakkor a baráti kör tagjait, s azokat is, akik oda a későbbiekben ké­rik felvételüket, hogy segít­sék a csapatot, a játékosokat ne szidják és gúnyolják egy- egy rosszul sikerült átadás, akció után, mert akkor még nehezebb lesz kikerülni a hosszú évek óta tartó hullám­völgyből. Ezután Varga Gyula, az in­téző bizottság tagja ismertet­te az első csapat keretét, s szólt arról is, hogy az erősíté­seknél elsősorban a saját ne­velésű tehetségekre kell szá­mítani. Szerencsére van kik­re, hiszen az elmúlt négy év­ben a megyei ifjúsági bajnok­ságon két első és két máso­dik helyezést szerzett a Vas­utas, Szót kért a bizottság másik tagja, Kistamás Ferenc is, s annak szükségességéről be­szélt, hogy a baráti kör szív- vel-lélekkel végezze munká­ját, szervezzék meg a buzdító­biztató csoportokat, hogy a nézőtérről újra felhangozzék a „Hajrá Cegléd” kiáltás. Végül a baráti kör is meg­választotta saját intéző bizott­ságát, melynek vezetője Szi- ládi István lett. Á baráti kör felhívással fordult a város sportszerető lakóihoz, hogy .-építsék a lab­darúgókat a minél jobb sze­replés eléréséhez. Mint hal­lottuk, más városokban, de még a kisebb községekben sem ritkaság, hogy a település lakói egy emberként segítik labdarúgóikat. Ugyanakkor Cegléden a közömbösség és olykor az enyhe káröröm volt a jellemző a helybeliekre. A felhívásban még az alábbiakat olvashatjuk: „Mindenki, aki­ben egy kevés lokálpatriotiz­mus van, buzdítással, szurko­lással segítsen. Ugyanakkor kérjük anyagi és erkölcsi tá­mogatásukat is!” U. L. kaszt. Ezen kívül tanácsi meg­rendeléseknek is eleget te­szünk, melyek elsősorban kor­szerűsítésekből adódnak. Ka­pacitás hiánya miatt vala­mennyi munkát nem tudjuk elvégezni, így a Kossuth Fe­renc utcában nem mi, hanem a Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat villanysze­relői korszerűsítették a világí­tást, s végezték el az ehhez kapcsolódó feladatokat. . Ré­gebben több felújításra volt lehetőségünk, de ma az anyagi eszközeinkből csak ennyire te­lik. — A közvilágításban hat- ezerhatszáz fényforrás üzemel, melyek közül mintegy négy­ezer még izzóval működik, s amelyek élettartama meglehe­tősen rövid. Saját erőből eddig csaknem ezerháromszáz cserét végeztünk el, az izzókat mo­dern higanygőz lámpákkal he­lyettesítettük. Ezek tartósab- bak, s nagyobb fényt is adnak. Anyagi lehetőségeinkhez al­kalmazkodva a higany lámpa­testek felszerelését folyamato­san végezzük. A közvilágítási időt a közvilágítási naptár sze­rint, a tanáccsal megkötött szerződés alapján alakítjuk ki. — Á lakossággal milyen a kapcsolatuk? Sürgős kérés — A városban szombaton és vasárnap is ügyeleti hibael­hárító szolgálatot tartunk, így az utóbbi két évben csökkent a reklamációk száma. A hibát általában még a bejelentés napján kijavítjuk, a terüle­tünk többi helységében pedig három napon belül. — A középfeszültségű háló­zaton számtalan hibaforrás le­het. A villámcsapások szétver­hetik a szigetelőket, a szél le­szakíthatja a vezetékeket. Ezek több fogyasztót érintő csopor­tos hibákat eredményezhet­nek. A feladatokat rangsorol­juk. Természetesen először ezeket kell rendbehoznunk, amit az egyedi hibabejelentők sokszor nem értenek meg, s még addig is elmennek, hogy minősíthetetlen hangnemben reklamálnak. — A kisfeszültségeken na­gyon sok gondot okoz a régi és így elavult, csupasz légve­zetékek üzemeltetése, ugyan­akkor a légkábeles csatlakozá­sokkal alig van dogunk. A ma­gasba törő fák nagyon sokszor hibák okozói lehetnek, s ez rá­adásul életveszélyes is. A biz­tonságos távolságot általában a két méter jelenti, s erről a fa tulajdonásának kell gondos­kodnia. — Mit lehet tenni ebben az esetben? — Közös érdekünkről van szó, s ezért kérjük a lakosság segítségét a megoldáshoz. Amennyiben valaki a vezeték közelében gallyazni kíván, úgy minden esetben szóljon be hoz­zánk a kirendeltségre, hogy a hálózatot arra az időre áram- talanítani tudjuk. Ezt díjmen­tesen végezzük el. — Rendelkeznek-e a megfe­lelő számú mérő- és kapcsoló­órával? — Régebben mutatkozott hiány, de ma már nem. A te­rületünkön ötezer kapcsolóóra van felszerelve, melyek mecha­nikai működésűek. Pontatla­nok. rossz minőségűek, s ez megnehezíti a munkát. Káro­san hatnak a hálózat üzemel­tetésére is, hiszen többségében nem az éjszakai órákra kap­csolják be az ilyenkor üzemel­tethető fogyasztói berendezést. A kvarc kapcsolóórákból pe­dig ma még csak kevés van, s az áruk is borsos. — Nem beszéltünk még a pénzbeszedésről. Az itt tevé­kenykedők milyen körülmé­nyek között dolgoznak? — A mintegy huszonhétezer fogyasztó rendszeresen talál­kozik a hat pénzbeszedőnkkel, akik lelkiismeretesen és szor­galmasan tesznek eleget fel­adataiknak. Havi átlagban több mint százan nem rende­zik villanyszámlájukat, melyek közül általában harmincat ki is kell kapcsolnunk. Ez ma- már drága „játék”, a számla összegén felül további száz fo­rint kiadását jelenti. — A lakosok, a ház- és zárt­kertek tulajdonosai segíthet­nek abban, hogy mindig „he­lyes” számla készüljön. Kér­jük azokat, akikhez beszedőink nem tudnak bejutni, hogy a leolvasási időszakban telefonon vagy személyesen közöljék ve­lünk a mérőóra állását, az óra gyári számával együtt. — És a többiek? / Anyagi elismerés — A húsz üzemviteli szere­lő és a tizenkét hálózatszerelé­si dolgozó (utóbbiak évente tíz-tizenkét millió forintos tér-, melési értéket érnek el) végzi a sokszor erejüket felülmúló rengeteg munkát. Becsületesen, fegyelmezetten eleget tesznek feladataiknak, immár harma­dik éve balesetmentesen. — Erkölcsi és anyagi elis­merésük nincs ezzel arányban. Elég csak annyit megemlíteni, hogy a törvényes munkaidőn felül a műszaki beosztásúak havonta átlagosan száznyolc­van, a szerelők pedig mintegy száz óra készenlét ellátására vannak kötelezve — mondotta végül a kirendeltség vezetője. Ungureán László Cegléd a hazai lapokban A Magyar Nemzet július 24-i száma Térkép a fiatalok lakáshelyzetéről címmel cik­ket köbölt, melyben többek között dr. Szüdi János, a vá­rosi tanács igazgatási osztá­lyának vezetője is nyilatko­zott. A Népszava július 18-i szá­ma az első félév városbeli társadalmi munkáinak ered­ményeiről adott tájékoztatást, kiemelve a ceglédi vállalatok, szövetkezetek dolgozói és a helyőrség katonái által vég­zett jelentős mennyiségű mun­kát. A Nógráű július 14-i száma arról adott hírt, hogy a járási hivatal művelődésügyi osztá­lya másodízben rendezett köz- művelődési tábort Baglyasal- ján. A Népszabadság július 21-i számában a Monimpex új te­vékenységével ismerkedhet­tünk meg, miszerint virágok exportjával és importjával is foglalkozik. A piaci igények felmérésére létrehozta a Virág és Dísznövény Irodát, mely­nek a ceglédi Magyar—Szov­jet Barátság Tsz is tagja. A Kirakat című kereskedel­mi folyóirat augusztusi szá­mában Kovács Károly, a vá­rosi tanács elnöke és Kürti András, a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója nyilatko­zott a város kereskedelmi éle­téről, annak fejlesztési tervei­ről. \ Tükör június 27-i száma a Kossuth Lajosról készült utolsó fényképet közölte, amely a ceglédi Kossuth Mú­zeumban található. M. E. ISSN 01S5—2S0O (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents