Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 208. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 5.. VASÁRNAP Ismeri a választókat Dinamikusan fejlődő városrész Tizenegy év gazdag története Könnyebb megtermelni, mint eladni Csak olcsón kelendő A legutóbbi országgyűlési képviselő és tanácstagi válasz­tások idején az 58-as választó- körzet szívesen fogadta Zöldi Ferencné tanácstaggá való is­mételt jelölését. Munkájáról ma már összesen tizenegy év történeteként számolhat be. — Kiknek a bizalmát élve­zi, mint tanácstag? — Négyszáz választóm van, kiknek érdekeit képviselni kö­telességem. Legtöbbjük ter­melőszövetkezeti, illetve kon­zervgyári dolgozó. Egyébként már húsz éve tanítom az első és második osztályosokat a Szivárvány utcai iskolában. Talán ennek köszönhettem a tanácstaggá való ismételt je­lölésemet is. — A gyermekek és szüleik révén a bokrosi városrész la­kóit és problémáikat is jól is­merem. Nemcsak a munkahe­lyem, a lakásom is azon a környéken van. Iskolában, ut­cán naponta többször is talál­kozom a választóimmal. Min­denki tudja, bármikor felke­reshetnek és szóvá tehetik ügyes-bajos dolgaikat, min­denkor szívesen rendelkezé­sükre állok, segítek, ha tudok. — Milyen problémákkal fordultak a választók a ta­nácstaghoz? — Voltak, akik egyéni gond­jaik . miatt kerestek fel, de ezek egészen személyes jelle­gűek voltak, ezért inkább azok érdemelnek említést, amelyek több embert érinte­nek. Az új telkek kialakítása miatt sokan a járdahálózat bővítését kérték. A kérelme­zők vállalták a társadalmi munkát, ezért a járdalapokat a tanácstól sikerült beszerezni és elkészülhetett egy 500 mé­teres szakaszon az új járda a Dugonics, a Toldi és a Bat­thyány utcában. — Sokan kérték a vízhálózat bővítését is. így kapott vizet az Abonyi, a Toldi és a Bíbor utca. A virágos parksáv kiala­kítása és díszcserjékkel való beültetése a Batthyány utcá­ban a legsikeresebb. Elisme­résül megkapta a „Virágos ut­ca” címet, amely tábla az ut­ca elején hirdeti, hogy itt szorgos emberek laknak. Sok családi ház nyerte el a „Tisz­ta udvar, rendes ház” táblát is. — Megoldottuk a szervezett szemétszállítást. Sokan kérték a bokrosi városrésznek az autóbusz-hálózatba való be­kapcsolását. Ez egyelőre még megoldásra vár. Viszont e tíz év alatt húsboltot kapott a városrész és korszerű önki- szolgáló üzlet lett a régi élel­miszerboltból. A bokrosi rész az egyik leg­dinamikusabban fejlődő vá­rosrész. Az új parcellázások után még inkább fejlődni fog. Ezen a városrészen főleg ker­tes családi házakat építenek és újítanak fel. Nem az el­vándorlás, hanem a beköltö­zés a jellemző. Szükség lett az óvoda bővítésére is. A meglévő helyiségek mellé új foglalkoztatókat építettek, csaknem 100 gyermek számá­ra. Sokat segítettek az óvodá­sok szülei az óvoda parkjának kialakításában. A Szivárvány utcai iskolában is jelentős felújításra került sor, ahol a szülői áldozatkészség szintén sokat lendített a munkákon. Zöldi Ferencné már har­minc éve tanít. Három gyer­meke közül leánya Szilvia lé­pett az édesanyja nyomdokai­ba, tanítónő már 5 éve és egy­úttal csapatvezető is a Kos­suth iskolában. — A városi tanács mellett működő Társadalmi Művelő­dési Bizottság elnöke vagyok. Ez még társadalmi munkám a tanácstagságom mellett — mondja Zöldi Ferencné. — Terveim? Továbbra is képvi­selni szeretném választóim érdekeit. Sz. A. Levelező tagozat Az Arany János Gimnázium igazgatósága értesíti a felnőtt hallgatókat, hogy a levelező tagozaton a tanévnyitó ünnep­séget szeptember 7-én, ked­den, délután 4 órakor tartják meg. Ugyanazon a napon a taní­tás is megkezdődik. Elsősök a Toldiban Drága minden perc A Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézetben több száz diák kezdte meg tanul­mányát néhány napja. — Milyen szakokon kezdhet­ték meg tanulmányaikat az el­ső osztályosok — kérdeztük Kiss Imre igazgatóhelyettest. — Élelmiszeranalitikus szak­középiskolás diákunk 36 van. Indítottunk két élelmiszertar­tósító szakközépiskolai osztályt is 75 tanulóval. Sütős szakkö­zépiskolásunk 29, sütős-ba- romfis szakközépiskolásunk pedig 30 van. Az élelmiszert tartósító szakmunkásokat ké­pező osztályba 26-an iratkoz­tak be. Változatlanul nagy nép­szerűségnek örvend a tanulók körében a sütős szakma. A sütő szakmunkásokat képező osztályoknak 38, illetve 40 tag­ja van. A sütős-baromfis szak­munkás osztály 40-es létszám­mal indult. — Honnan érkeztek ide a diákok? — Pest megyén kívül, fő­ként Bács-Kiskun és Szolnok megyéből jöttek. — Hogyan kezdődött az idei oktatási év a diákoknak? — Egy hét tanulással. Ezt követően a hallgatók köz­hasznú munkára mennek a Nagykőrösi Konzervgyárba. A vállalati és népgazdasági érde­kek szem előtt tartásával úgy állapodtunk meg, hogy tanuló- ifjúságunk nem egyszerre tölt el egy hetet a gyárban,, ha­nem három turnusban váltják egymást. Tekintettel'arra, hogy a végzős diákoknak minden perc drága,, a közhasznú munkát először ők kezdik meg, hogy azután zavartalanul tanulhassanak. K. K. Minden pénteken A városi tanács értesíti a lakosságot, hogy az ügyintézés egyszerűsítése érdekében ezen­túl katonai ügyekben is tart félfogadást. Akinek tehát ilyen jellegű problémája van, an­nak nem kell elutaznia pél­dául a fővárosba, hanem hely­ben is megoldást kaphat gond­jaira. A katonai ügyeikben eljá­rókat minden pénteken 9—15 óráig várja a városi tanács épületében a Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság illetékes főelőadója. Beszélgetés a piacon A minap elmentem a hely­beli piacra őszibarackot árul­ni... Reggel fél 6 órakor nyí­lik a piackapu, amikor mint a megáradt folyó, zúdul be a nép. Sokan már fél 5-től ott álldogáltak. Megvártam a sorom végét s mire bejutottam, már elfog­lalták a bérbe adott és jobb árusítóhelyeket. Nekem egy derék idős helypénzszedő, Ka­locsa Ambrus mutatott helyet. Mert az elhelyezkedett árusok, ha még lenne is, nem szívesen szorítanak helyet. Én egy kosár szép őszibarac­kot árultam, mely a kertem­ben termett. Gondoltam, el­adom, míg le nem hull és el nem pusztul a gyümölcse. Vártam a vevőket, de hiába hullámzott körülöttem a sok jó nép, 8 óráig senki sem vet­te észre a barackomat. Végre megállt mellettem egy idős asszony, s rámutatott a ba­rackomra, — Elég édes-e? — kérdezte. — Mint a méz — mondtam — És eláll-e holnap estig, mert akkor jön haza a lá­nyom, — Bizonyosan. — És hogy adja? — Tíz forintért. Az ilyen barackot más 12 forintért árulja. — Adjon nyolcért — mon­dotta és menni készült. — Jól van, tessék vinni. — Mérjen belőle fél kilót! Így lassan, tíz óráig, nyolc­forintos áron kiméregettem. Egy kilónál többet senki se vett. Szerencsére nem unatkoz­tam. Mellém telepedett egy 70 éves bánomi idős ember, Haj­dú Balázs egy nagy kosár ap- rós ringlószilvával, és öt fo­rintért kezdte mérni. De oda­jött egy ismerőse, s azt mond­ta neki, hogy mások az olyan szilvát 12 forintért adják. Er­re 10 forintra kezdte monda­ni. De úgy nem vették. Végül 6 forintjával mérte ki. — Nem akarok vele úgy járni — mondotta —, mint a múltkor a nyári almával. Ki­tartottam a rendes árát és csak két kilót tudtam belőle eladni. A többit el kellett ci­pelni haza. — Rossz piacok vannak — mondta. — Könnyebb megter­melni, mint eladni a gyümöl­csöt. A régi időkben jobban el tudtunk adni mindent, ami­kor a Szabó Gyula háztól (a mai Áfész ruházati áruház van a helyén) a Bordács há­zig (a mai könyvesbolt háza) tartott a piac, és 5—6 nagy­kereskedő és több mint 30 kis­kereskedő vette a gyümölcsöt meg a zöldségfélét. És tucat­jával jöttek vásárolni a pesti kereskedők is ... Egy beszélgetés során Szabó Zsófia városi kereskedelmi felügyelő megállapította, hogy a mai nagykőrösi piac túlte­lített, e piacok után a terme­lők terményeik jelentős részét hazaviszik. Nagymértékben áll ez a virágra is. Az az igazság, hogy ma minden ötödik-hatodik csa­ládnak van szőlője, zártkert­je, hétvégi vagy kiskertje, ahol gyümölcs- és zöldség­szükségletét nagy részben megtermeli. És sokan a gyü­mölcs- és zöldségboltokban vásárolnak. Négy óra alatt az öt kiló barackomért 40 forintot kap­tam (egy kiló nem kelt el). Erre az időre legminimálisab- ban 25 forintjával számítva, 100 forint órabér járt volna. Könnyű munkát pedig szíve­sebben csináltam volna a piaci álldogálás helyett Így vannak a többi termelők is, akik munkájukért minden megbecsülést megérdemelnek. Csak a primőr paprika, para­dicsom, szamóca és különle­ges korai gyümölcs- és sző­lőtermelés fizeti ki jobban magát a termelőknek, meg az öntözéses uborkatermelés, mely egyik kistermelő isme­rősömnek 150 négyszögöl terü­leten meghozza a 20 ezer fo­rintot. Kopa László Bérelt autók A Nagykőrösi Konzervgyár a feldolgozásra kerülő ter­mények és a szükséges anya­gok szállítására nem tart teherautókat. Júniustól októ­berig az 1-es Volántól bérel kocsikat, jelenleg 52 darabot, melyek 40 százaléka két mű­szakban dolgozik. Sporthírekbe^ A TIMIS Kupa őszi rajtja Emlékek a vitrinben Mindig a fényt szolgálta Az őszi korai sötétedés miatt sűrítetten — heti két fordulóval — megkezdődött a kispályás labdarúgó TRAKIS Kupa­mérkőzéssorozat őszi forduló­ja. A csapatok nagy része já­tékban erősödött a tavaszihoz viszonyítva. Az Ifjúsági sport­telepen: PVCSV—21-es Volán 3-1, ITV—TRAKIS 4-1, Kos­suth utcai lakótelep—Törteli Tsz 4-2. A gimnáziumi pályán: VGV II.—NEFAG 6-3, Peda­gógusok—Tormás 5-1, a Mé­száros Tsz—VGV I. mérkőzés­re az utóbbi csapat nem állt ki. A második fordulót az eső­zés miatt csúszós talajon .ját­szották, de jó hangulatban. A gimnáziumi pályán: Tormás— 21-es Volán 1-1, ITV—NEFAG 2- 1, Törteli Tsz—Pedagógusok 3- 3. Az Ifjúsági sporttelepen: Mészáros Tsz—VGV II. 4-3, TRAKIS—PVCSV 2-0. A Kos­suth ltp.—VGV I. mérkőzésre utóbbi nem jelent meg, s mi­vel ez harmadszor fordult elő, az ősszel már nem játszhatnak tovább. A tabella ezt mutatja: 1. Kossuth utcai lakótelep 12 12 — — 78-22 24 2. Mészáros Tsz 12 10 1 1 58-19 21 3. VGV II. 13 10 — 3 37-21 20 4. Pedagógusok 13 7 3 3 54-26 17 5. Tormás 13 7 2 4 42-28 ifi 6. Törteli Tsz 13 5 3 5 46-38 13 7. VGV I. 11 4 1 G 18-20 9 8. 21-es Volán 13 3 3 7 16-33 9 9. PVCSV 13 4 1 8 28-59 9 10. NEFAG 13 2 1 10 34-48 5 11. TRAKIS 13 2 1 10 25-53 5 12. ITV 13 2 — 11 14-83 4 A korai sötétedés miatt a to­vábbi mérkőzéseket fél órával előre hozzák, de más találko­zók is előbbre jönnek a VGV I. kimaradása miatt. A lakótelepiek nyerték Az idén először kiírt kispá­lyás labdarúgó Mészáros Kupa­mérkőzéssorozat helyosztó mérkőzéseire az Ifjúsági sport­telepen került sor. A döntőben: Kossuth utcai lakótelep—Mészáros Tsz 5-3 (2-1). A lakótelepiek megér­demelten győztek. Góllövők: Sápi (2), Tóth F., Abonyi, Sza­kács, illetve Bélteky, Máté és Varga. A Kossuth lakótelepiek első helyen végzett csapata a következő: Vilcsák Ambrus, Kocza Sándor — Abonyi Sán­dor, Sápi László, Tóth Ferenc, Tóth Sándor, Tóth László, Sza­kács Tibor, Váczi Ferenc, Kecskeméti László. A 3. helyért vívott helyosz­tón: Tormás—VGV 4-3 (1-1). A tormásiak szerencsés góllal nyertek. Gólszerzők: Nagy A. (2), Kaszap, Danes, illetve Gyarmati (2) és Faragó. A győztes vándorserleget, az 1—3. helyezettek érmeket kap­tak jutalmul. Hétfői sportműsor Labdarúgás Gimnáziumi pálya, 16.30: Mészáros Tsz—Kossuth utcai lakótelep, 17.30: NEFAG— Pedagógusok; Ifjúsági sportte­lep, 16.30: 21-es Volán—VGV II., 17.30: TRAKIS—Tormás, 18.30: Törteli Tsz—PVCSV kispályás TRAKIS Kupa-mér­kőzés. S. Z. mm Mozikéi A vidéki lány. Színes, fran­cia film. Előadás 4, 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban A sárga elefánt. Színes, szov­jet mesefilm, fél 4-kor. Vasárnapi szülők. Színes, magyar film. (16 éven felüliek­nek!) Fél 6-kor és fél 8-kor. Hétfői műsor Apacsok. Színes, szinkroni­zált NDK kalandfilm. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban A harminckilences dandár Magyar film. Fél 6-kor és fé! 8-kor. A hatalmas asztalon kap­csolók, műszerek, szerszámok, huzalok sorakoznak, tekereg­nek. Emitt oszcillográf, amott fél évszázados villanymotor erejével meghajtott egyszerű tokmány. Most mini eszterga. — Most éppen alkonykap­csolókat javítgatok — mondja a szikár férfi. Sajnos sokat megrongálnak ezekből a járó­kelők. Ennek leégett a teker­cse, abba meg belelőttek ta­lán. Alkatrész nincs hozzájuk. Más vállalatnál eldobják a megrongálódott készülékeket. Én viszont új tekercset készí­tek bele, meg még ami kell. Mehet vissza mind a helyére. Ezek a kis készülékek kap­csolják be sötétedéskor a fa­lusi utcalámpákat. ★ A nyolcvanéves Bánki Lász­ló szeretettel tekint végig bi­rodalma, az úgynevezett labo­ratórium eszközein. Ez régi­sége miatt kedves, amaz a pontosságával vívott ki elis­merést. S mindegyik szerszám szinte parancsszóra vár. Az idős mester szavára, keze moccanására. Szavak sem kel­lenek. Itt a fej és a kéz dol­gozik. Hány esztendeje? Már nem könnyű visszaszámolni. A másik szobában az ovális asztalon fehér, kézimunka te­rítő. Rajta tálon ropogtatni való sütemény, s pohárban jéghideg limonádé. Az üveges szekrényben vázák, emlékek. A legnagyobb porcelánon réztábla függ míves láncon. A rávésett szöveg adja mindenki tudtára, hogy ezt a vázát a DÉMÁSZ dolgozói ajándékoz­ták Bánki Lászlónak a 80 születésnapján. Szép ünnepség volt Nagykőrösön. Vezérigaz­gatók ráztak kezet a nyugdí­jas nagykőrösi főmérnökkel. A munka, a nyugdíjba vonu­lása után húsz esztendővel is dolgozó ember ünnepét hozta el ez a nap. Az emlékek erről még köze­liek, s ezt a napot idézik a tárgyak is. A váza, a Minisz­tertanács által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetés oklevele, s érme. Sok kitünte­tés közé kerültek a vitrinbe, de most, mert még frissek, hát szükségképpen az első helyre. Az alkotó ember emlékei. S a szomszéd szobában a DÉ­MÁSZ elromlott alkonykap­csolói, Az alkotó ember jelene. Munkálkodik a ceglédi ház „laboratóriumában”, hogy se­hol ne vegye át az uralmat a sötétség. Csak a fényképek fakulnak. Homályosodnak az arcok a lő­csei reálisták zenekarának tablóján. A hátsó sorban áll Bánki László fuvolás. Alig pár napja mondta föl a jég­pályán a híres tanárnak, Sza­bó Dezsőnek a francia me­moritert, a Cid románcát. ★ — Az életem? Azt szoktam mondani, hogy lettem, vagyok, s elmúlok. Énnyi az egész. Máskülönben Kassán szület­tem, de Lőcsén nevelkedtem. Az első világháborúval lett vége a diákéveknek. Nélkülö­zés, hurcolkodás. Az ottho­nunk egy évig vagon volt. Cegléden beálltam egy órás­hoz. Fél év múlva már segéd voltam. Magánúton felkészül­tem az érettségire, s Kecske­méten letettem a vizsgát. Még vagonlakó koromban állást kértem a ceglédi polgármes­tertől. Azt mondta, menjünk vissza oda, ahonnét jöttünk. Maradtunk. Megjavítottam egy tehetős ember úgyneve­zett gyűrűóráját, melyet se­hol a világon nem tudtak megreparáltatni. Kaptam 75 ezer koronát érte! Ez még sok pénz volt az in­fláció előtt, s beiratkozhattam az egyetemre. így lettem ere­detileg gépészmérnök. A pénzt persze az egyetem elvitte. Ah­hoz, hogy éljek, dolgoznom kellett. Éjszakánként Pesten, a Dohány utca környékén egy órásnál. Volt oklevelem, csak állásom nem. Végül a hadi- technikai intézet vegyi labo­ratóriumában kaptam munkát. Ködösítő berendezéseket ké­szítettem. S aztán jött a fény. Cegléden meghirdették a vil­lamosmű második mérnöki ál­lását. Megpályáztam, megkap­tam. Ez 1935-ben volt. Mellet­te még a gazdasági kisvasút ügyeit is intéztem. Aztán 42- ben meghalt a villanytelep igazgatója, s így én lettem az utódja. A villamos műveket. 1949- ben államosították. Ekkor ala­kult meg a kecskeméti üzlet- igazgatóság, mely később Nagykőrösre költözött. Ennek lettem a főmérnöke. S a tör­ténet vége: 1962. december 31- én nyugdíjba mentem. Azóta mint speciális műszerész dol­gozom a DÉMÁSZ-nak. Amennyit egy nyugdíjas dol­gozhat. .. ★ A nyolcvan esztendő törté­nete persze nem ennyi. Bán­ki László keze munkáját őrzi megannyi transzformátorállo­más, vezeték, A mondat szó szerint értendő. Főmérnökként sem volt soha rest felmászni az oszlopra. A ceglédi boldog ember emlékei fontos adatok a környék villamosításának történetében. Az első villamo­sított falu a környéken: Nyár­egyháza. Az első transzformá­torállomás Városföldön. Az első távvezetékek Szolnok— Cegléd, majd Cegléd—Nagy­kőrös, Kecskemét—Nagykő­rös, Városföld—Szolnok. Kecs­kemét—Dunaújváros között. Bánki László irányításával teremtődött rend a háború után messze környéken. Egé­szen Kiskunhalasig, Kunszent- miklósig. Akkor amikor nem volt oszlop, nem volt vezeték. Cegléden egy malom gőzgépe adott először áramot. Kaland­regénybe illő a városföldi transzformátor szállítása Hat­vanból, úttalan utakon. Az eredmény: fény minde­nütt ... ★ — Leírtam mindent, vala­melyik irattárban talán meg­találja. A DÉMÁSZ-nál vagy Kecskeméten a levéltárban. Nem tudom. Miről szól az írás? Sok munkáról. Más nincs benne. Az, hogy mind­ez fárasztó és amellett roman­tikus volt, kimaradt a jelen­tésből. Elindultam éjfélkor valamelyik távoli hálózatépí­téshez, s megjöttem éjfélkor. Mégis inkább romantikus, vagy egyszerűen jó volt, s nem fárasztó. — Igen, jó volt. A szörnyű pusztulás után a semmiből te­remtettünk fényt. Nem én. Mindnyájan, akik a fény szol­gálatába szegődtünk. Ceglé­den, Nagykőrösön, Kecskemé­ten. S nem álltunk meg. Lám még az öreg „speciális műsze­résznek is bőségesen akad munkája... F. P. ISSN 0133—2708 (Nagykörös! Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents