Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
6 v/iirJfW 1982. SZEPTEMBER 5.. VASÄRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Kellemetlen átjárni. A hölgy, hogy korábbi kijelentéseit tettekkel is megerősítse, egy széket állított az üvegajtó két szárnya közé. A közelmúltban Berlin melletti településről egy csoport érkezett az albertirsai Micsurin Termelőszövetkezetbe, tapasztalatcserére. A dánszent- miklósi építőtáborban szálltak meg, ahol ebben az időben diákok is laktak, a nyári munkák résztvevői. Az épület előcsarnokában pingpongasztal állt. A vendégek szerettek volna rövid ideig játszani. Kénytelenek voltak erről lemondani, mert a játékosok — egy tanár és diákja rövid időre sem voltak hajlandók átengedni az asztalt. Kellemetlenül érintette mindez a külföldi vendégeket, s a vendéglátókat is. Nem tudom, mit szólna az a tanár és a művelődési központ szigorú őre, ha velük is így viselkednének. Dr. Benkő Lajos Cegléd közelben olyan facsemetetelep, ahol a szükséges kis fákat megvehetnénk. Olyan telepet keresünk, ahol korán termő fajtákat is árusítanak. , H. M. Gödöllő ★ Mivel olvasónk Gödöllőn lakik, a facsemetéket megveheti helyben is, a Gödöllő és Vidéke Áfész Szabadság úti facsemete-telepén. Amennyiben ez nem felel meg, javasoljuk, hogy a Nagykáta és Vidéke Áfész telepét keresse fel, Nagykátán, az ősz utca 31. szám alatt. Mindkét telepen árusítanak Másik napon a csoport Szentendrére utazott, s ott a művelődési központ előcsarnokában megtekintett egy képkiállítást. Néhány vendég bement a folyosó végén, az üvegajtónál levő mellékhelyiségbe. Egy hölgy, valószínűleg az ügyeletes kijelentette: idegenek nem léphetnek be az ajtón. Hiába keltem a vendégek védelmére, azzal: ajtót nyitva találtuk, s nincs fölötte vagy mellette arra vonatkozó jelzés, hogy ott nem szabad Kereskedők Budakeszin minden reggel sor áll a 112. számú élelmiszer- bolt előtt. Ennek furcsa oka van: kevés a bevásárlókosár... Nem érti az ember: ha elhasználódtak, tönkrementek a kosarak, miért nem gondoskodnak a pótlásukról? Talán nem is szerzett még tudomást az eszközhiányról a központ, hiszen biztosan van tartalék kosaruk. Elgondolni is rossz, mi történik, ha egyetlen kosár sem marad? Bezárják az üzletet? Érthetetlen, miért kell nehéz helyzetet előidézni, holott ez elkerülhető lenne? A 22-es számú kék autóbusz végállomásánál levő ABC áruház nemcsak szép, de valódi üzlet. A boltvezető udvarias, készséges, vezetési stílusa meghatározza a bolt többi dolgozójának viselkedését is. Ez év februárja óta nem volt bejegyzés a vásárlók könyvébe, korábban négy panaszt írtak be a vevők, valamennyi rendeződött. Bizonyára jólesne az üzlet dolgozóinak, ha akkor is kéznél a vásárlók könyve, amikor elégedetten, pozitív észrevételeinket akarjuk közölni az illetékesekkel. Hisz jól tudjuk, hogy ezek a kereskedők a hétvégeken szinte emberfeletti módon dolgoznak. Padányi Lajos Budakeszi Sződligeti mozaik Nagy füst Beragad vagy letörik A múlt év októberében szép, új gáztűzhelyet vásárolt özv. Hatvani Sándorné, nagykőrösi olvasónk. A mutatós darab azonban annyi bosszúságot okozott azóta, hogy tulajdonosa többször elátkozta azt a percet, amikor megvette. Ugyanis kiderült, hogy semmi más baja nincs, csak — mint mondani szokás — a torka véres. A tűzhelyen levő csapok, jobban mondva gombok hamar felmondták a szolgálatot: eleinte csak beragadtak, de nemsokára sorra le is töredeztek. Az öt gombból mostanáig négy tönkrement, egyetlen egy maradt, ezért olvasónk még egy kis ideig tud főzni, de ha annak a maradék gombnak is baja talál esni, akkor furcsa helyzet áll elő: csak díszeleg majd a konyhában az alig használt gáztűzhely. Olvasónk azért fordult hozzánk, mert minden jel arra mutatott, hogy a jövőben gombok nélkül kell hksználnia a tűzhelyet. A nagykőrösi Gellta- szervizben ugyanis, ahová a tűzhely javítása — lévén jötál- lásos — tartozik, azt mondták, hogy a gombokra nem vonatkozik a jótállás. Mi is érdeklődtünk, s egy hölgy felvilágosított bennünket; a gombok törése valóban nem ok a garanciális javításra, ráadásul nincs is ilyen gombjuk, mert az általában hiánycikk. Ez a válasz nem nyugtatott meg bennünket. Mert ki hallott már olyat, hogy a garancia csak a termék bizonyos részeire vonatkozik? Például egy autó bal hátsó kereke képezne csak kivételt, vagy a szakács kikötné, hogy ő csak a levesért vállal felelősséget, a benne levő húsért már nem ._.. Szerencsére a nagykőrösi szervizben adtak egy budapesti telefonszámot, amelyen a gáztűzhelyek szerelvényeit tároló és szétosztó központi raktár érhető el. Itt már másképpen értelmezték a gombokra vonatkozó jótállást: csak akkor nem cserélik ki, ha szándékosan (?) törték le azokat, ha maguktól törtek le, akkor természetesen garanciális javításra kerül sor. Szeptember 7- én megy a szerelő Nagykörösre, olvasónk számítson rá, tartózkodjon otthon, s még aznap ismét öt gomb lesz a tűzhelyen. P. M. Nemrég Budapestről hazafelé utaztam. A Keleti pályaudvaron a hangosbeszélő nemcsak azt mondta be, mikor és melyik vágányról indul a vonat, de azt is közölte, hogy a szerelvényen — az egészségvédelem érdekében — tilos a dohányzás. Nagyot néztem hát, amikor felszállva füstfelhő vágott mellbe, jóllehet, a kocsi oldalán ott virított a dohányzást tiltó tábla. Végigmentem az egész vonaton, s minden szakaszban az a kép fogadott. Nem tudom, miért nem vonják felelősségre a dohányzási tilalom megszegőit? Sajnos, nagyon sok a dohányzó nő, s nem egyszer látjuk, hogy kisgyermekét kocsiban toló anya szívja a cigarettát. Fokozottabb felvilágosító tevékenységre lenne szükség, meg kellene győzni mindenkit arról, hogy nincs joga mások egészségét veszélyeztetni, niSződliget déli részén foly- dogál egy patak, amely fölött kis híd ível át. Ezen lehet átjutni Felsőgöd felé. A hidat annak idején csak a lovasko- csi-forgalomra számítva tervezték, de időközben annyira elöregedett, hogy a gyalogosok is féltek ezen átmenni. Ráadásul rontotta annak a tájnak az összképét, amely az elmúlt öt ven év alatt nemegyszer magyar filmek színhelye volt. Az utóbbi hónapokban a község lakói örömmel látták, hogy a régi helyén új híd körvonalai bontakoznak ki. Több mint húsz méter hosszú és hat méter széles a híd. Azoknak, akik csak a környező településekre igyekeznek, nem kell a forgalmas M2-es főútra kimen- hiük, s festői környezetben is gyönyörködhetnek. ★ Sződligeten az úttörők évente többször is összegyűjtik a papír- és vashulladékot. A szemetesek hetente elszállítják a háztartási hulladékokat. Ennek ellenére vannak néhá- nyan, akik a szemét tárolására az erdőt találják legalkalmasabbnak. Egyre szaporodnak a kupacok — aki vészi magának a fáradságot, saját szemével győződhet meg róla. Sajnos, ez a jelenség nem egyedülálló, az erdők mindenütt szemetesek, s ez azt bizonyítja, hogy nem elég megszervezni a szemétszállítást, rendben tartani a saját portánkat, hanem néhány ember fejében sem ártana rendet tenni! * A PEFÉM sződligeti gyáregységében több szocialista brigád dolgozik. Becsülettel kiveszik részüket az üzem tervének teljesítéséből, de emellett nagyon sok társadalmi munkát vállalnak. Rendszeresen gondozzák, szépítik munkahelyüket, a községi akciókban is részt vesznek, s különösen jó kapcsolatot alakítottak ki a helyi szociális otthon idős lakóival. Szabó László Sződliget többféle meggyfacsemetét Is, de csak ősszel, amikor megkezdődik a faültetési szezon. Tizenegy éve Erdélyi Béla dunakeszi lakos ez év augusztus 2-án két és fél szobás, összkomfortos lakást kapott. Korábban lakótelepi, másfél szobásban élt feleségével és három gyermekével. Erdélyi Béla 1971 óta rokkantnyugdíjas mindkét lábát elveszítette. Kliment Géza, a Dunakeszi Konzervgyár művezetője minden évben megszervezi, hogy a gyár szocialista brigádja közül néhány segítsen az Erdélyi családon. A múlt évben négy brigád rendezte a család karácsonyát. Solymosi László Dunakeszi Teadélután A közelmúltban a szigetújfalui öregek napközi otthonában teadélutánt rendezett a napközi vezetőnője és he'yet- tese. Teával és aprósüteményekkel kedveskedtek a nyugdíjasaknak. Valamennyien nagyon jól éreztük magunkat, többen még táncoltak is. A teadélután tombolasorsolással ért véget, mindenki nyert valamit. Nagyon örültünk vezetőink figyelmességének, nekünk a legapróbb kedveskedés is jólesik. »özv. Majoros Józsefné Szigetújfalu Újra az átkelőhelyről Túl nagy a kerülő? Válaszol az illetékes Rejtekhelyről indult Stier Pál érdi olvasónk azt panaszolta levelében, hogy augusztus 15-én csak körülméJönnek a levelek, naponta többször szól hasonló gondok miatt a telefon. Ideges, kusza betűk, elcsukló hang, egymásba gabalyodó mondatok. A levélírók, olykor a telefon másik végén, vigasztaló szóra, reményre váró nők. Középkorúak vagy idősebb asszonyok, akik vadidegenektől, a szerkesztőségek ismeretlen munkatársaitól várják a segítséget szétzilált, vagy bomlófélben levő házasságuk megmentéséhez, legszemélyesebb problémáik megoldásához. Tanácstalanság, a most vajon mit csináljak dilemmája, a döntésképtelenség, meg a magánytól, az egyedülmaradástól való félelem is munkál ezekben a kétségbeesett próbálkozásokban. Ne kérdezzük most azt, vajon hol van a család, a megértő, baráti kör, amely ézekben a nehéz időszakokban tanáccsal, kaláccsal segíthetne, hiszen nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség. Elmélkedhetnénk ezúttal is az emberi kapcsolatok alakulásának milyenségéről, kutathatnánk a mélylélektan módszereivel, mi is vezethet oda, hogy emberek egyszeriben tanácstalanná, párjuk mellett is magányossá válnak, s a csodában reménykednek csupán. Elmélkedések helyett nézzük a tényeket! A borítékon öreges, épp csak egymásba kapcsolt betűkkel, a hiányos címzés. Feladó nincs, egy jelige jótékony oltalma alá bújt az ismeretlen. Titkát mégsem sikerült teljesen megőriznie. A talán automatikusan odavetett irányítószám árulkodik. A dabasi járás egyik kis községéből jött a levél, közel a Pest és Bács-Kiskun meTanácstalan asszonyok gyét elválasztó megyehatártól. A félbetépett vonalas papíron tárul fel egy nehéz asszonyi élet megannyi keserve, amely 38 (!) évi házasság után a még együttélő házasfelek megromlott viszonyát jellemzi. Cukorbaj, szívbetegség, szemműtét — csoda-e, hogy miután kiszabadult a tanygi élet seregnyi kötöttsége alól, s módja lett volna munkába állni, már nem tehette ismeretlen levélírónk.' Nyugdíjat nem kap, pihenésre, nyugalomra lenne szüksége, de ezt számára senki sem biztosítja. ... Férjem nyugdíjban van, de azóta pokol az életem, őneki nagyon szép a nyugdíja, de minden hiába, állandóan iszik, nincs nyugalom, béke. Csak arra lennék kíváncsi, mire számíthatok... Már nagyon sokszor megmondta, hogy régen a temetőben lenne a helye, de ugye élve senki sem bújhat a fold alá ... Eddig a levél, még fel sem ocsúdom, amikor csöng a telefon. A vonal másik végéről 38 éves, leszázalékolt nő kér segítséget, hangja kétségbeesett: Mondja meg a vállalatnak, ne túlóráztassák örökké a férjemet, nézzenek már egy kicsit a körmére, hogyan.dolgozik, letölti-e rendesen a munkaidőt, iszik is, már beadtam a válókeresetet, de tudja azért szeretném megtartani... És azóta többször is meg- csőrren asztalomon a telefon, ugyanenek a nőnek a csaknem napi tudósításai hangzanak el egy-egy véget érni nem akaró beszélgetésben — amelyben a tollforgató többnyire a hallgató szerepét játssza. Űjabb bajokról, a kapcsolat széthullásának állomásairól. B. B.-né ügye látszik a köny- nyebbnek. Hiszen nem kell hozzá más csak az, hogy a helyi tanács — az irányítószán.- ból ítélve Sarlósár — felfigyle- jen helyzetére. Persze a hivatalos szerv nem állíthat helyre érzelmi kapcsolatokat, de más módját a segítségnek meglelheti. Nehezebb a másik eset. S nincs híján tanulságoknak sem. Azt mondják, könnyű a kívülállónak okosnak lennie, a személyes ügyekben egyébként sem mindig a józan ész, hanem az érzések, elsősorban az érzelmek meghatározók. Sokan hiszik: a házasságok egyszer s mindenkorra köttettek. Nincs így. Minden nap ápolni kell a kapcsolatot. Vajon megteszünk-e mindent ezért, hogy házastársunk, élettársunk jól érezze magát mellettünk, valóban társnak tartson bennünket, hogy igazi otthonnak tekintse a közösen kialakítót^ fészket? A férfi és a nő egyaránt. Am ha már elromlott és helyreállíthatatlan a házastársi kapcsolat, legalább arra fussa erejükből, hogy emberhez méltóan könnyítsék meg a válást. Szántszándékkal ne keserítsék jobban elhagyott — valaha szükséges — társukat. Ne a bosszú, ne a mindent elöntő harag töltse ki napjaikat. Aki elszakítja a köteléket, ne próbálja az érzelmi büszkeségen túl az anyagiakból is kifosztani elhagyott társát. Gáspár Mária nyesen sikerült hazautaznia. Nem lakik pedig messze a buszpályaudvartól, de ahhoz nincs eléggé közel a lakása, hogy hazasétáljon, ezért tömegközlekedési eszközre szeretett volna szállni. A megszokott megállóban várakozott, s ámulva látta, hogy jön ugyan egy busz, amelyik még a menetrendben is szerepelt, de megállás nélkül továbbmegy, az utasokat otthagyva. A húsz perccel korábbi buszt még elmenni sem látták a várakozók, nyoma veszett. Alit ugyan a közelben egy, de ajtói csukva, vezető sehol — fél óra elteltével megjelent egy gépkocsi- vezető, s a lezárt busz felé indult. Olvasónk megkérdezte, miért nem jött előbb, ugyanis már jó ideje várnak rá, (s szeretnének hazajutni. A vezető erre udvariatlan hangon válaszolt olvasónknak, aki nem hagyta annyiban a dolgot, ezért heves vitába bocsátkoztak. Olvasónk panaszát továbbítottuk a Volán 20. számú Vállalatához, ahonnan megérkezett a válasz Mentényi István személyszállítási főosztályvezető és Sohár István forgalomirányítási osztályvezető aláírásával. A panaszt kivizsgálták, s megállapították, hogy a kérdéses napon és időpontban nem maradt ki egyetlen járat sem, a zavart az okozta, hogy a megállónál levő élelmiszer- boltból göngyöleget szállítottak. egy pótkocsis teherautó elfoglalta a helyet, ezért a busz nem tudott a szokott megállóba beállni. Felhívták a pályaudvaron dolgozó forgalmi szolgálattevők figyelmét, hogy hasonló esetekben a hangosbemondón tájékoztassák az utasokat a változásról. Azt a gépkocsivezetőt, aki nem megfelelő hangnemet használt az utassal szemben, felelősségre vonták. Reméljük, hogy a jövőben nem feledkezik meg magáról. A Pest megyei Hírlap augusztus 29-i számának Postabontásában Nincs megoldás? címmel jelent meg levelem, amelyben azt tettem szóvá, hogy a vecsési Halmi-telep lakóinak nagyon nehéz eljutniuk a vasútállomásra. A kiépített átkelőhely távol van, túl nagy kerülőt kellene tenniük a telepről bejáró tanulóknak és dolgozóknak, ezért sokan átvágnak a síneken, ami balesetveszélyes. Levelemben azt javasoltam, hozzák rendbe az állomási víztoronynál levő utat, ott átjárhatnának a gyalogosok is, s nem lenne olyan nagy a balesetveszély, mint jelenleg. Levelemre választ adott Ve- csés nagyközség Tanácsa: az általam említett átkelőhely illegális, ott nem szabad átjárni. Mindenkinek a meglevő, kiépített átkelőhelyet kell használnia. A víztorony melletti út kiépítésére nincs mód, merj a MÄV — biztonságtechnikai okokból — erre nem ad engedélyt. A választ nem fogadhatjuk el, mert, Halmi-teiep több ezer lakója közül a nem kevés bejáró problémája ez. Tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi helyzet balesetveszélyes, hiszen — mint írtam — az emberek a leglehetetlenebb helyeken kelnek át a sínek túloldalára, tehervonato- kon másznak keresztül, váltók között bukdácsolnak. Szükség lenne ezen a szakaszon is vasúti átjáróra — ez már évek óta visszatérő témája a tanácsüléseknek, a tanácstagi beszámolóknak, öt éve arról tájékoztatták a lakosságot a tanács képviselői, hogy tárgyalnak a MÄV-val valamilyen olcsóbb alul- vagy felüljáró létesítéséről. Tudomásom szerint a választópolgárok felajánlották társadalmi munkájukat is. Am a gond továbbra is gond maradt. Nem én említem először, hogy a parkokban is ott érdemes járdát építeni, ahol ösvényt tapostak az arra járók. Az emberi szokásokat általában a célszerűség alakítja, « ezekhez a szokásokhoz még akkor is ragaszkodunk, ha néha pórul járunk. Szemtanúja voltam, amikor egy várandós asszony a tehervonat ütközőjéről kiáltott segítségért, mert miközben át akart jutni, a szerelvény elindult. Lecke volt? Igen! De néhány nap múlva ismét átvágott a síneken, inkább ezt választotta, mint hogy kilométeres kelőt tegyen. Tudjuk, hogy minden új létesítmény pénzbe kerül, de így sem értjük, miért utasítanak el ilyen mereven egy kérést, amelyről ráadásul már évekkel ezelőtt úgy vélekedtek, hogy jogos. Minden marad hát a régiben — tilalomfát állítani sokkal könnyebb, mint orvosolni a bajt, megoldást keresni. S van egy út, mely csak a valóságban létezik, a papírokon, engedélyekben nem szerepel, de naponta ezrével róják. Orosz Károly Vecsés Szerkesztői üzenetek T. J.-né, Cegléd: Azt panaszolja, hogy hét éve kért lakást a városi tanácstól, igénylését elfogadták, de azóta semmit sem változott helyzete. Mégcsak nem is biztatják. Ha érdeklődik, azt a választ kapja: a családosok igényeit helyezik előtérbe, az egyedülállók csaK ezek után kerülnek sorra. ön elkeseredett, s azt írja, leszázalékolt, beteg emoer, akinek egészségi állapotában lényeges javulást hozna egy megfelelő lakás. Megértjük, de önnek is meg keli értenie: igaz, nehéz körülmények között, de mégiscsak egyedül van, ugyanakkor sokan várnak lakásra olyanok, akik öten-hatan szoronganak egy kis albérletben . .. S. A., Vác: Panaszát továbbítottuk az ÉDASZ váci kirendeltségéhez, s kértük, intézkedjenek, hogy a háza előtti közvilágítási lámpa, néhány nap után ne mondja fel a szolgálatot. Bízunk benne, hogy mielőbb kedvező választ kapunk, s ön is észreveszi majd a változást, sötétedés után is bátran kimenet az utcára. N. Nm Szigetszentmiklós: Levelében arról számolt be, hogy a Centrum Csepel Áruházban a közelmúltban nagyobb mennyiségű élelmiszert semmisítettek meg, égettek el a kazánban. A panaszt kivizsgálták, a válaszlevél hamarosan megérkezik. Jövő heti Postabontásunkban beszámolunk a vizsgálat eredményéről. Sz. G., Gödöllő: Értesítést kaptunk a sényój Zöldmező Termelőszövetkezettől, hogy a családi pótlékot -minden hónapban postára adták az önök elmére. Nemrég tudakozványt indítottak az elveszett küldemény megkeresésére. Türelmüket kérjük, rövid időn belül kiderül, milyen sorsra jutott a kérdéses összeg. kotinnal mérgezni még a gyermekeket is! Ofela Sándor Tápiószecső Csemeték Tápiószentmártonban van egy telkünk. Eddig szőlő volt benne, de ősszel szeretnénk helyére meggyfákat ültetni Szeretnénk tudni, hol van a
