Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-03 / 206. szám

A közösség volfi minden® Nyugdíjba ment a telepvezető A munkában megfáradt, de vannak még tervei Mészáros Istvánnal, a Nagy­kőrösi Konzervgyár Il-es te­lepének nyugdíjba vonult ve­zetőjével régi, megszokott iro­dájában találkoztunk. A be­szélgetés végén, miután becsu­kódott a notesz, még hosszú percekre körülvett minket a csend. Mészáros István bizo­nyára á munkába egy helyen töltött 40 évére gondolt, a jól összekovácsolódott, rajongásig szeretett telepi kis közösségre, melynek irányítója volt. Régen és most Jómagam leginkább arra gondoltam, hogy nem volt könnyű dolgom olyankor, ami­kor nyilatkozatra kértem fel Mészáros Istvánt. Főként a legutóbbi időben egyre idege­sebben, de mégis kedvesen mind többször átengedte fele­lős munkatársainak a válasz­adást. Mészáros István most a leg­utóbbi beszélgetés kapcsán is feladta a leckét. Az életútjá- ról faggattam, de mindig csak többes számban, az egész kol­lektíváról beszélt. — A közösséget nagyon saj­nálom itthagyni — mondotta könnyes szemmel —, de meg­romlott egészségi állapotom miatt nem vállalhatom a to­vábbi munkát. A munkában töltött évek gondjai, melyek a vállamra nehezedtek, ki­kezdték az idegeimet. — Az otthonom közvetlenül a gyár mellett van. Hallom a munka kezdetét és végét jel­ző fúvást, látom a munkahely­re és haza igyekvő embereket. Mindez kimondhatatlanul bol­doggá tesz. Nagyon szerettem az itt dolgozókat. Egyébként a Il-es telepi közösségre régeb­ben is és most is az a jellem­ző, hogjy összetartó. Nem kapott fizetést — Hosszú sorokban álldo­gáltak itt az emberek 1943- ban. Arra vártak, hogy mun­kát kapjanak a gyárban, ön a szerencsésebbjei közé tarto­zott. — Valóban, ugyanis sike­rült munkát kapni. Igaz, némi protekcióval. Péli Ferenc ak­kori főgépész segített. Gépesí­tésről akkortájt még nem­igen beszélhettünk. Több száz literes alapanyaggal telt hor­dhat kellett a sáros udvaron keresztül kézzel mozgatni. A kazánházba szenet is toltam, és tagja voltam az udvari ra­kodóbrigádnak is. Tizenkét- tizenhat órát is dolgoztunk. — A rakodóbrigádban nem­csak az itteni rakodás volt a feladatunk, hanem az áru- szállítás is. Ez a munka az említetteknél több keresettel járt, ezért vállaltam .a nyúj­tott műszakot. Persze azokban az időkben ismeretlen volt például a védőöltözet és a vé­dőital, nem volt melegedő se. A nehéz fizikai munkából az akkori Alföldi Konzervgyár­ban a mostani vezetők közül kivette a részét Antal László, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatóhelyettese és Bujdosó László műszakvezető is. — A felszabadulás után je­lentős szerepet játszott a ter­melés megindításában. — Barátaimmal, Bujdosó Lászlóval és Szakács György- gyei vállalkoztunk arra, hogiy a vonat tetején utazva el­menjünk Szuhakállóba és Ka­zincbarcikára szénért, melyre a kezdéshez feltétlenül szük­ségünk volt. A nélkülözhetet­len szénszállítmány biztonsá­gos ideszállítását csak úgy tud­tuk megoldani, hogy felültünk a vagon tetejére, s ott őrköd­tünk vigyázva a nehezen meg­szerzett szénre. — Bujdosó Lászlóval több­ször megjártuk ezt az utat, s nem törődve a veszélyekkel, boldogok voltunk, hogy va­gonszámra hozhattuk a fűtő­anyagot. Ugyanis szívünkben éreztük, hogy a gyárnak meg kell indulnia. — Különösen akkor volt rossz sorunk, amikor mellék­vágányra toltak bennünket, s három napig is ott rostokol­tunk étlen-szomjan. De a sze­net egyetlen pillanatig sem hagytuk magára, még életünk kockáztatása árán sem. Az in­dulásnál még fizetést, sem kaptunk. Később, az infláció idején a létfenntartásához szükséges minimumot is csak nehezen tudta előteremteni a gyár. — Még olyan portékája sem akadt, melyet csereberélhetett volna. Aztán 1948-ban ugyan­arra a telepre nevezték ki ve­zetőnek, ahonnan most nyug­díjba vonult. Közben persze történt egy és más az életé­ben. Társadalmi munkában — Például az, hogy évek so­rán különböző funkciókkal bíztak meg. Évtizedeken ke­resztül tagja voltam az üze­Főzi, fagyasztja Két évtizede fagyialtos Az idén elég jó nyara volt a fagylaltnak. Főleg a gyer­mekek fogyasztják szívesen ezt a nyári csemegét. Kétféle fagylalt van. Az egyik előregyártott fagylalt­porból készül, a másikfajtát hagyományos eljárással főzik. Ilyen fagylaltfőző üzeme van Nagykőrösön, a fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek, a Széchenyi téren, a jíőrisfa presszó udvarán álló épület­ben. Málna és eper Fehér sapkás és köpenyes cukrászmester, Urbán László nagy üstökben főzte, kavar- gatta ottjártunkkor az alap­anyagokból összeállított fagy­laltmasszát, melyet hagyomá­nyosan, régi receptek szerint főznek, s azután fagyasztanak. A munkában egy ügyes ko- cséri kislány, Cseh. Mária se­gített a mesternek, aki tanuló az áfész bokrosi cukrászüze­mében, s a fagylaltfőzést is meg kell neki tanulni. — Naponta mennyi fagylal­tot készítenek? — Cukrászdáink, presszóink, s árusítóhelyeink igénylése szerint, mindennap 250—320 kilogrammot — mondotta Urbán László. — És milyen fagylaltokat? — Mindig mást és mást. Ma például csokoládé-, vanília-, puncs- és karamellfagylaltot. — Milyen változatok vannak még? — Mogyoró, rumos dió, cit- I mi párt-végrehajtóbizottság­nak és a pártbizottságnak is. Tizennégy évig mint konzerv­gyári pártbizottsági titkár dol­goztam, ebből öt évig függet­lenítettként. Tagja voltam a városi pártbizottságnak és vég­rehajtó bizottságnak is. Alapí­tó tagja voltam a munkásőr­ségnek. — A munka mellett állan­dóan továbbfejlesztette szak­mai és politikai ismereteit. Tevékeny részt vállalt a pro­pagandamunkából is, mert mint mondotta, az embereket naponta kellett meggyőzni ar­ról, hogy a helyes utat jár­ják ... — Jó segítőim is voltak, mint például Friss Antalné szb-titkár és Harsányi Lászió­né főosztályvezető, akik jelen­leg is aktív dolgozói a gyár­nak. A politikai meggyőző munkához segítséget nyújtott még többek között Gál István, Kiss Ferenc, Rétsági Oszkár, Godó János és Nagy Ferenc, illetve az azqta elhunyt Ga­lambos Ignác. Várja társait rom, őszi- és sárgabarack, zöld alma, málna és eper. A két utóbbiból mostanában többször nem kaptunk alap­anyagot. — Milyen fagylaltból fogy a legtöbb? — Hagyományosan a vaní­liából és csokoládéból. — Hány helyre szállítják a fagylaltot? — Mindennap 10—12 hely­re. Közte a Kocséri Áfész- presszóba, a nyársapáti Ho­mokgyöngye presszóba, a Pál- fájában a Tölgyfa csárdába és az állami tangazdaság presszójába.. — Hány éve folytatja a cuk­rászmesterséget és főzi a fagy­laltot? — A tanulóéveimmel együtt éppen 22 esztendeje. Családjával együtt — Hol tanulta ki a szak­mát? — Cegléden, Petrovics Ottó jónevű cukrászmesternél, akit arról is emlegetnek, hogy ő volt a Ceglédről terjedt és Nagykőrösön is ismert és ked­velt olaszkadar szőlő egyik elterjesztője, aki négy tőke idős felfuttatott szőlőjéről 250 liter bort is szűrt. Urbán László törteli szüle­tésű, 1964 óta dolgozik az áfész-nál. Télen cukrász, nyáron a fagylaltot főzi. Csa­ládjával együtt Nagykőrösre költözött és ma már itteninek 1 vallja magát. Kopa László — A vállalat 11-es telepé­nek életében jelentős változás következett be 1966-ban. — Azáltal, hogy nagy re­konstrukciós munkákra került sor — valóban. Talán monda­nom sem kell, hogy a munka- körülmények ily módon szá­mottevően javultak. A válla­latvezetés akkor is nagy gon­dot fordított a gépesítésre, a munka könnyítésére, a dolgo­zók szakmai és politikai to­vábbhaladására. — Szót kell ejtenünk arról is, hogy Mészáros István ve­zetése alatt a Il-es telepi kol­lektíva derekasan kivette a ré­szét a városfejlesztő társadal­mi munkából is. Mindenütt segítettek, hívásra és anélkül is. — Mészáros István — aki számos kitüntetés boldog bir­tokosa — megtalálta az egyé­ni és a közösségi boldogulás­hoz vezető utat. Becsületessé­ge, igazságérzete, a közössé­gért érzett felelőssége arról le nem téríthette. Bár a munká­ban megfáradt, azért még vannak tervei. — Sikerekben, kudarcok­ban méltó társam volt a fe­leségem, aki ugyancsak gyári dolgozó volt nyugdíjazásig. Vele, valamint óvónő lányom­mal, fiammal, aki mint mű­szerész itt dolgozik a telepen, illetve azok családjaival sze­retnék még néhány boldog évet eltölteni. Továbbra is részt kívánok venni az áfész igazgatóságának munkájában, me’iy testületnek 12 éve tagja vagyok. Bízom abban, hogy a zártkertemben is találok majd felüdülést. — A hozzám segítségért, ta­nácsért forduló volt munka­társaimat pedig továbbra is várom. — Mindezekhez sok erőt, egészséget, békés, nyugodt éve­ket kívánunk. K. K. Mozi A vidéki lány. Színes francia film. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdió moziban Vasárnapi szülők. ’ Színes magyar film. (16 éven felüliek­nek!) Fél 6-kor és fél 8-kor. ŐRÖSI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 3., PÉNTEK A MÉH-telep ígérete Energia- és anyaggazdálkodás A minap a városi pártbi­zottság ülésén egyebek között arról is szó esett, hogy a la­kosság jobb energiagazdálko­dását szolgáló mindenféle fel- világosító munkát támogatni kell. Alkalmakban nincs hiány. Lehet szólni az otthoni, a háztáji energiagazdálkodás­ról az ismeretterjesztő előadá­sok keretében, aztán a kert­barátklubban, s például az Építőipari Tudományos Egye­sület tanácskozásain. Nemcsak lehet, hanem kell is, hiszen mindenki kíváncsi azokra a módszerekre, melyek alkalmazásával olcsóbbá te­hető a lakások, a műhelyek, a fóliasátrak, az üvegházak és a háztáji állatnevelő telepek fűtése és világítása. A lakó­házak minden eddiginél jobb hőtechnikai megépítése, szige­telése és fűtése érdekében so­kat tehet a magánépíttetőket segítő, s nemrégiben megala­kult társadalmi tanácsadó szol­gálat is. Másodlagos nyersanyag Persze nemcsak az energiá­val kell takarékoskodni és jól gazdálkodni, hanem az anya­gokkal is. Jó gazdálkodásnak számít például az is, ha vala­ki az összegyűlt újságpapírt nem égeti el, nem dobja el, hanem átadja a MÉH vállalat­nak. S az is jó gazdálkodásnak számít, ha valaki* ugyanennek a vállalatnak a telepén meg­vásárolja a neki szükséges, ám másoknak feleslegessé vált, s ezért itt fellelhető haszonva­sakat. A körültekintő anyaggazdál­kodó előbb-utóbb rájön arra, hogy a háztartásokban volta­képpen elenyésző mennyiségű szemét képződik. A hulladé­kok többsége nem egyéb má­sodlagos nyersanyagnál, s így értékesíthető. Családi házak­ban még a szerves hulladékok is használhatók, leginkább komposztálva, trágyát pótló szerként. Sajnos ez ma már eléggé kiment a divatból. Nagy kár. Magától értetődik, hogy a másodlagos nyersanyagok, vagyis a fém, papír, rongy, s egyéb hulladékok értékesíté­séhez, s majdani felhasználá­sához szükség van egjy erre szakosodott szervezetre, válla­latra. Mindenki tudja, hogy ez a vállalat a MÉH. Sajnos, Nagykőrösön, a helyi telep, bár elért elismerésre méltó eredményeket is, nem mindig állt a helyzet magaslatán az elmúlt években. A fogadóké­pességével voltak leginkább bajok. Az úttörőcsapatok, sem vál­lalkozhattak mindig nagyobb papírgyűjtési akciókra, mert a telep nem tudta átvenni a pa­pírhegyeket. Ennek az egyik Csövesek a szemetesben Az asszony csodálkozással vegyes ijedtséggel riadóztatta a lépcsőház lakóit. „Képzeljék el! Csövesek alszanak a sze­méttárolóban !” Valóban ott aludtak. Ponto­san tizen. Egymás hegyén-há- tán hevertek, s az erjedő sze­méttől is segítve, jól bemele­gítették a parányi odút. A hű­vössel jövő augusztusi éjsza­kán ez nyilvánvalóan fontos szempont volt. Mikor az asszony felfedezte őket, felcihelődtek, s kióvakod­tak a szeméttárolóból, öten jobbra mentek, öten balra. Az egyik lakó, aki utánuk merész­kedett a járdára, megkérdez­te: „Gyerekek! Ti nagykőrösiek vagytok vagy vidékiek?’’ A csövesek nem válaszol­tak ... Mire a kissé késve értesített rendőr odaért, a csöveseknek híre-hamva sem volt. A jól ér­tesült lakók pedig szóltak a későbben kelőknek is, mond­ván: „A Vági István lakótele­pen is kitört a csövesveszély. Gyereket ezután senki ne küld­jön le a szeméttel kora reggel vagy sötétedés után.” Gyereket? De hiszen a csö­vesek, a szeméttároló-lakók is jóformán gyerekek. Minden­képpen valakiknek a gyerekei. Csak éppen nem hiányoznak otthon. A történetben ez az ijesztő és elszomorító. F. P. oka az volt, hogy a telep ki­csi, s a tűzrendészeti szabályok nem teszik lehetővé nagyobb mennyiségű papír felhalmozá­sát. A másik ok valószínűleg szervezetlenség volt. Világos ugyanis, hogy ha folyamatos az elszállítás, * sosem gyűlik össze a már tűzveszélyes mennyiség. Az elmúlt hóna­pokban volt egy harmadik ok is. Nevezetesen az, hogy el­romlott a bálázógép. Ez azon­ban fis major, s mint ilyen, el is fogadható kellő indokként a fogadóképesség csökkenésé­nek magyarázatára. Nincsenek fióktelepek Máskülönben szervezési hiá­nyosságnak tudható be az is, városunkban mind ez ideig nincsenek fióktelepek, be­gyűjtő helyek. Ilyenek megte­remtéséhez jóformán csak el­határozásra van szükség. Illő jutalék ellenében, s a meg­felelő engedélyek birtokában e munkára bárki vállalkozhat. Föltéve, hogy nemcsak kedve van hozzá, hanem nagy udva­ra, s abban legalább egy üres pajtája, gazdasági épülete van. A MÉH-telepnek már régen fel kellett volna kutatnia ilyen vállalkozókat. Teljesen nyil­vánvaló ugyanis, hogy a Tor­másból senkinek sincs kedve a város közepén keresztülta- licskázni egy csomó ócskava­sat, csak azért, hogy szert te­gyen néhány forintra a Szol­noki úton. Egyébiránt az új vezetővel megerősített MÉH-telep most már erőteljesen foglalkozik az­zal, hogy a város különböző pontjain felvevőhelyeket nyis­son. A terv végrehajtásának si­kere a vállalkozók számától függ. A telepvezető Dobos Fe­renc ígérete szerint hamaro­san eljön az az idő is, amikor az úttörőcsapatok nekiláthat­nak komolyabban a papír- és a vasgyűjtésnek. Sőt, a tele­piek azt szeretnék, ha a nagy­kőrösi úttörők részt vennének a megyei hulladékgyűjtési versenyben, s még szép és ér­tékes díjakat is nyernének. Reméljük, hogy a szép ter­vek mind valóra válnak. E tervek végrehajtásához igye­kezett hasznos tanácsokkal szolgálni az MSZMP városi végrehajtó bizottsága, amidőn a minap nagyító alá tette a MÉH-telep helyzetét és tevé­kenységét. A jó tanácsok is fontosak persze, de még fon­tosabb, hogy a MÉH-telep megnyerje üzletfélének a la­kosságot. Ha például az ebéd­szünet a telepen két óra hosz- szat tart, s a papírgyűjtő vá­rakozni kénytelen, akkor leg­közelebb a tűzbe vagy a sze­métbe kerül a hulladék, s nem a telepre. Népgazdasági érdek Apró hiányosságokat kell megszüntetnie, rossz beidegző-1 déseket kell megváltoztatnia[ az új vezetésnek, hogy az üz- i let jól menjen. Márpedig jól kell mennie, mert a MÉH- telep forgalmának növekedése elsősorban nem vállalati, ha­nem népgazdasági érdek. Farkas Péter Győzelmek kézilabdában _A Kinizsi-sporttelepen ket­tős megyei férfi II. osztályú bajnoki kézilabda-mérkőzést rendeztek. A hazaiak ismét kettős győzelmet arattak. Nk. Kinizsi—Erdőkertes SE 28-13 (15-9) Nk.: Szondy — Péczeli, Kerny (2), Bóna (9), Mátrai (9), Vilcsák (2), Budai (6); cse­re: Hegyi — M. Szűcs. Az el­ső félidőben jó csapat- és össz- játékkal a körösiek irányítot­ták a mérkőzést. Mindkét fél sok mozgással játszott. A ki- nizsisek több ötletes gólt dob­tak a sportszerű találkozón. Szünet után, bár az esőzés miatt csúszós volt a bitumen és a labda (és e miatt több helyzet is kimaradt), a hazaiak biztos fölénnyel növelték győ­zelmi különbségüket és ezzel visszavágtak a tavaszi veresé­gért. Nk. Kinizsi ifi—Erdőkertes SE ifi 21-13 (10-6) Változatos, sokmozgásos volt az első játékrész, 5-1 és 6-6 után szünetig vezetést szerez­tek a helyiek. A második fél^ időben a jobb erőnlétben levő körösiek mozgékony ellenfe­lükkel szemben (akik náluk feljebb voltak a táblázaton) megérdemelten növelték elő­nyüket, a góldús ifitalálkozón. Kovács A. (10), Lázár (7), Dob- nik (3) és Tót J. (1) gólt do­bott. JÓL birkóztak A Szolnokon megrendezett birkózó-idénynyitón. a serdülő kötöttfogású országos Tisza Kupa-viadalon 110 induló és erős mezőny vett részt. Az Nk. Kinizsi jól helytállt és több helyezést értek el. 42 kilogrammos súlycsoport­ban (10 induló): 2. Török Béla (még úttörő korú, eredménye rendkívül értékes). 49 kg (14): 3. IVÍarsa István (4 győzelem és 1 vereség), 6. Farkas Tamás (okos birkózással). 62 kg (14): 5. Szigetvári Csaba. 67 kg (16): 5. Szőke Zoltán (I vitás veresége is volt). IFJÚSÁGI SAKKOZÓK A Magyar Sakk Szövetség ifjúsági és utánpótlás bizott­sága a tehetségek felkutatása érdekében évjáratos országos egyéni bajnoki elődöntőt ren­dezett Kecskeméten, a BÁCS- EPSZER szállón. A 15 éves fiúk 29 fős mezőnyében elin­dult a Nagykőrösi Arany SE három fiatal sakkozója is és a szoros mezőnyben jól helytáll­tak az egyhetes viadalon. Far­kas Lajos 6 ponttal az 5. (III. osztályú minősítést ért el), Si­mon András 4 ponttal a 24., Cselovszki Attila pedig 3 pont­tal a 26. helyen végzett. Utób­bi kettő IV. osztályú minősí­tést szerzett. Egy-egy játszma 2x2 órás volt a 9 fordulós svájci rendszerű viadalon. PÉNTEKI SPORTMŰSOR Labdarúgás Gimnáziumi pálya, 16.30: ITV—21-es Volán, 17.30: Mé­száros Tsz—Tormás, 18.30: VGV Pedagógusok—Kossuth utcai lakótelep; Ifjúsági-sporttelep 16.30: VGV II.-PVCSV, 17 30- VGV I—TRAKIS, 18.30: NE- FAG Törteli Tsz, kispályás TRAKIS Kupa-mérkőzés. Természetjárás Nyugat-Mecsek: az Nk. Pe­dagógus SE és a Toldi ODK- sok közös túrája. S. Z. ISSN 0133—2703 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents