Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-26 / 226. szám

6 1982 SZEPTEMBER 26., VASÁRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK* PEST MEGYEI H ÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Látogatók — lesállásban A BNV sok újdonságot, érdekességet kínált a látogatóknak. Többek között ezt a kukucskálófalat is. Aki veszi magának a fáradságot és beles a nyilakkal jelölt nyílásokon, láthatja, mit mutatnak odabent a monitorok. Bemenni? Azt nem lehet. Csak leskelődni — talán statisztikusok ülnek egy rejtekhelyen, s így próbálják megállapítani, hány kíváncsi ember akadt a látogatók között? Nem tudni, de ez is egy ötlet. . . Erdősi Agnes felvétele Szíves elnézést? Újság ke 11, nem az ára! Levelet küldött el nekünk Kővári József budapesti olva­sónk. Nem rózsaszínű és nem illatos: cégjelzéses papírra írták, írógéppel, alul lila pe­csét, a budapesti 70. számú postahivatal jelzése. Tisztelt ügyfelüknek küldték, arról ér­tesítik benne, hogy megvizs­gálták a bejelentését, azt, hogy miért nem kapta meg — ki tudja hányadszor — a Pest megyei Hírlap monori külön­kiadását, holott arra ember- emlékezet óta előfizet. A ki­vizsgálás eredménye: az em­lített időben a törzskézbesítő szabadságon volt. Az elveszett lapot a hivatal nem tudja pó­tolni, mert csak korlátozott példányszámban kapja és egyetlen egy sem maradt meg. S mielőtt olvasónk szíves el­nézését kérnék a történtekért, az áll a levélben: Amennyiben az árát térítettetni akarja, úgy . szíveskedjék ezt velem közöl­ni. A hivatalos levél szélére csak annyit írt Kővári József: ne küldjenek semmit, ez nem elintézés! Tanítsák meg a helyettesítőket is a munkára! A kézbesítés hibáiról már sokat írtunk, s még több az olyan esetünk, amiről a lap­ban szót sem ejtünk. Előkeres­sük a régi példányt, borítékba tesszük és elküldjük az előfi­zetőnek. Még elnézést is ké­rünk ilyenkor — nem mintha mi tehetnénk a mulasztásról, de ez így iljik —, s intézke­dünk a posta helyett. Nem lenne azonban jó, ha ez szokássá válna, s ha a postahivatalok közül mind több úgy fogná fel a dolgot, hogy csak arról van szó: akar­ja-e a kedves ügyfél, hogy visszatérítsék a meg nem ka­pott lap árát. Ráadásul Kővári József számára az elveszett lap többet ért az áránál, mert abban volt egy őt érintő írás is. Jó lenne, ha a posta egy pil­lanatra sem feledkezne meg arról, hogy a lapok kézbesíté­séért az újság órának nem is jelentéktelen százalékát kap­ja. Nem szívesség ez, szolgál­tatás forintok fejében. S ha néha mulasztás történik, azt nem lehet egy levélkével sem­missé tenni, mert a szíves el­nézés is elfogy egyszer. Pénz­zel csak pénzt lehet helyette­síteni. Üjság helyett újságot szeretne kapni az előfizető. Letelepedők A Pest megyei Hírlapban olvastam nemrég a tanévkez­dés gondjairól: kevés a peda­gógus, a betöltetlenül maradt helyekre képesítés nélkülie­ket kell felvenni. Végre ren­dezték a pályakezdő pedagó­gusok fizetését: szép, hogy most már a kezdő diplomás arra a szintre került, mint a kezdő szakmunkás. Más kérdés az, hogy a me­gye mivel járul hozzá a fiatal pedagógusok letelepedésének segítéséhez? Hány tanács se­gít a fiataloknak telekkel? Tudjuk, van kivétel is, de n:m a segítség a jellemző! Kaphatnak a pedagógusok az OTP-től lakásépítési kölcsönt, de ez önmagában kevés, hi­szen az építkezéshez házhely is kell, és indulótőke — a fő­iskolai, egyetemi évek után a legtöbb fiatalnak semmije sincs. Ma már egy üzem úgy két­százezer forintos kölcsönt nyújt fiatal, alig belépett dol­gozóinak is. Ezt azzal szokás magyarázni, hogy a gyári dolgozó termel. A pedagógus vajon nem termel? Nem raj­ta múlik többek között, hogy milyenné válik a következő nemzedék? Nem újak ezek a tanév ele­ji gondok. Visszatérő problé­ma, hogy nincs annyi képzett pedagógus, amennyire szük­ség lenne, pedig évente na­gyon sokan végeznek a felső- oktatási intézményekben. So­kan nem maradnak meg ezen a pályán, ami nem is csoda, mert felemelt fizetésük mel­lett sem képesek arra, hogy segítség nélkül megteremtsék alapvető életkörülményeiket. Érdemes lenne a jó tanerőt helyhez kötni, segíteni abban, hogy letelepedhessen, ne le­gyen kénytelen más, jobban fizető, több kedvezménnyel járó foglalkozást választani. Ha nincsenek alapvető megél­hetési gondjai, többet és job­ban tud a gyerekekkel foglal­kozni — igaz, nem azonnal, de ez a befektetés is meghoz­ná gyümölcsét... Padányi Lajos Budakeszi Locsolhatnak A sződligeti temetőben levő kút hosszú évekig sok bosszú­ságot okozott mindazoknak, akik a szeretteik sírjára ülte­tett virágokat meg akarták locsolni. A vödör nemegyszer beleszakadt a kútba, ha pe­dig minden a helyén volt, egy-egy vödör víz felhúzása szinte megoldhatatlan feladat elé állította az idősebb asszo­nyokat. Egy idő után kéziszi­vattyút szereltek fel, ami ja­vított ugyan a helyzeten, de a végleges megoldást mégis a vízvezetékhálózat kiépítése je­lentette. A temetőben külön­böző helyeken találhatók most vízcsapok, így mindenki köny- nyen, fáradság nélkül hozzá­juthat a locsoláshoz szüksé­ges vízhez. Szabó László Sződliget Anyanyelven Második alkalommal került sor Tökölön szerb-horvát nyel­vű filmvetítésre. Az itteni szerb nemzetiségiek kérték, hogy a jugoszláv filmeket ne szinkronizálva, hanem eredeti nyelven mutassák be a telepü­lésen. A Pest megyei Mozi­üzemi Vállalat illetékesei tel­jesítették ezt a kérést, így nemrég a Petrija útja és a Csak egyszer szeretünk című filmeket feliratozás, illetve szinkronizálás előtt eredetiben vetítették le a tököli filmszín­házban. A tököli délszláv klub tagjai nagyon örülnek ennek az al­kalomnak, hiszen ez nemcsak szórakozás, de jó nyelvgyakor­lási lehetőség is. Monostory Imre Tököl Méltánytalan Albertirsán jól halad a közművesítés. Mi is tagjai va­gyunk a helyi ivóvíztársulat­nak, s a szükséges összeget, a kilencezer forintot részletek­ben törlesztjük. Sajnos, a mi utcánkat nem közművesítik, s úgy értesültünk, hogy ameny- nyiben be szeretnénk vezettet­ni a vizet, nem háromezer fo­rintot kellene fizetnünk, mint másoknak, hanem tizennégy- ezret. Ez a pénz túlságosan sok, s nem értjük, miért fizetjük a hozzájárulást, ha nekynk semmi hasznunk az egészből? Ügy véljük, indokolt az a döntésünk, hogy amennyiben mi csak felárral juthatunk vízhez, kilépünk a társulás­ból... Kiss István és Heffner Ferenc Albertirsa Olvasóink panaszával megkeres­tük Kőhalmi Mihályt, az albcrtir­sal Ivóvíz társulat elnökét. Megtud­tuk. hogy a végső határidő 1984. december 31. — addig a települé­sen mindenütt lesz víz. A nagyköz­ségben jelenleg 74 kilométer hosszú csőhálózat van, s még mintegy két és (él kilométernyi részre nem ju­tott el a víz. Olvasóink tévednek abban, hogy nekik többet kell fi-, zetniük a vízért: 14 ezer forintról szó sincs, a rendelet szerint ugyanis a nyomócsövet mindenkinek a tár­sulási összegért viszik a házáig, amennyiben 300 méteren belül van kiépített vezeték. Ezen felül csak a bekötési díjat kell fizetniük, ami házanként változó, két-háromezer forint körül mozog. A társulatból kilépni egyébként nem lehet. Ha a lakosság többsége megszavazta és megalakult, utána a ráeső rész kifizetése mindenkire kötelező. Bárki bemehet Van fürdő, csak kicsi Lapunk szeptember 12-i számá­nak Postabontásában Lcsz-e fürdő Albertirsán? címmel arról írtunk, hogy a településen melegvizet ta­láltak, s tervezik, hogy a jövő év­ben széles körű összefogással für­dőt építenek. Azt is megemlítet­tük, hogy jelenleg van ugyan ott egy fürdő, de az a termelőszövet­kezeté, ezért nem keresheti fel mindenki. Levelet kaptunk a héten Barcza Sándortól, az albertirsai Micsurin Termelőszövetkezet szövetkezetpo­litikai főosztályvezetőjétől. Megle­petésének ad hangot, ugyanis a kérdéses fürdő valóban a termelő- szövetkezet tulajdonában van, de arról szó sincs, hogy csak a tagok használhatják. A tsz vezetősége azért határozta cl, hogy ideiglenes fürdőt épít a nagyközségben, mert szeretett volna dolgozóinak és a lakosságnak lehetőséget biztosíta­ni a napi fáradságos munka utáni felüdülésre, gyógyulásra. Az üzem­behelyezés pillanatától, augusztus 1-től kezdve reggel!) órától 14 óráig bárki igénybe veheti a fürdőt, aki a belépőjegyet megváltja. Az isko­laév kezdete óta 14 és 17 óra kö­zött a diákok használják, a szö­vetkezet tagjai csak este 17 óra után keresik fel, amikor véget ér a munka. A félreértés a mi hibánkból adó­dott, ugyanis Sipőcz Ferencné ol­vasónk nem azért sürgette a köz­ségi fürdő építését, mert a megle­vőbe csak a szövetkezet tagjai me­hetnek be, haneífi, mert a jelenle­gi fürdő — lévén ideiglenes — nem alkalmas arra, hogy az emberek tömegesen, a nap bármely szaká­ban látogassák. Reméljük, sikerül megvalósítani az irsai tervet, s megépülhet a végleges, a sok em­ber befogadására alkalmas fürdő. Állóvíz A cím azt sejteti, hogy az alábbiakban valamelyik ta­vunkról lesz szó. Pedig nem így van, mert amiről hévíz- györki levélírónk beszámol, az nem tó, hanem tócsa. A Hajnal utcában nemrég ve­zették be a vizet. Előbb kiás­ták, majd betemették az árkot. Ezzel nem is lenne baj, de — mint olvasónk kifejti — az ut­cában nincs vízelvezető árok, ezért az alacsonyabban fekvő udvarokban megáll a víz. Eső­zések után napokig gumicsiz­mában jönnek-mennek az em­berek a portájukon. Olvasónk nem volt rest, megkereste a ta­nácstagot, aki tájékoztatta őt: felvetette a problémát a ta­nácsnál, de nem tudnak segí­teni, mert nincs erre fedezet. Márpedig ez hiba — írja a panaszos —, mert nemcsak, hogy az udvarok sárosak, ha­nem a házak falai is tönkre­mennek a nedvességtől. Ez igaz, nem használ a nagy sár se cipőnek, se falnak, s azt is megértjük, hogy az ott lakók szeretnék, ha lenne módjuk le­vezetni a vizet. Am úgy lát­szik, hogy csak egy megoldás van: ásót fogni és kiásni azt az árkot, amire valóban nagy szükség lenne. Válasz cikkünkre Valóban nagy a füst Lapunk szeptember 5-i szá­mának Postabontásában Nagy füst címmel arról írt Ofella Sándor tápiószecsői olvasónk, hogy a vasúti szerelvényeken a dohányzást tiltó rendelke­zések ellenére vágni lehet a füstöt. Míg korábban legalább a nem dohányzóknak fenntar­tott szakaszokban tiszta volt a levegő, most már ott is ciga­rettáznak. Olvasónk vélemé­nye szerint gyakrabban és szi­gorúbban kellene ellenőrizni, betartják-e a rendelkezéseket az utasok. A napokban levél érkezett a MÁV Budapesti Igazgatóságá­nak üzemviteli osztályától. Tá­jékoztatnak bennünket, hogy Ambrózi Jánosné albertir- sai olvasónk drótüveget sze­retett volna vásárolni. Mert sokat hallotta azt a jó taná­csot, hogy szerezzünk be min­dent a lakóhelyünkhöz legkö­zelebb eső üzletben, elment a helyi vas- és műszaki boltba, s érdeklődött, van-e drótüveg. Nem volt, de tudomására hozták, hogy szokott lenni, ezért érdeklődjön rendszere­sen. Összetört Egyik alkalommal azt a választ kapta: érkezett drót­üveg. Hazaszaladt a pénzért, s visszament a boltba, ahol az egyik eladó megmutatta az udvaron az üveget. Megfelelt, de nem volt belőle elegendő a bontott ládában, ám az üzlet vezetője nem járult hozzá, hogy a még bontatlanból ki­vegyenek annyit, amennyi ol­vasónknak szükséges, mond­ván, hogy azt a ládát már el­adták, csak a vevő még iifem tudta elszállítani. Olvasónkat ez felháborította, mert véle­ménye szerint azt, ami a rak­tárban van, a vevők megve­hetik ... Simó Pál, a Dél-Pest me­gyei Áfész albertirsai 350. számú vas-műszaki boltjának vezetője: — A panaszlevélben emlí­tett láda még most is itt van Másutt nem hiánycikk Ládában pihen a drótüveg az udvaron. A vevő kifizette ugyan, de nem vitte el, mert hibás a termék minősége, vagyis a ládában levő üveg összetört. — Miért nem intézkednek, hogy cseréljék ki? — Többször is jeleztük a szolnoki Fészek Áruháznak, hogy ki kell cserélni, de mindeddig nem jelentkeztek. Megkerestük Czakó Ervint, a szolnoki Fészek Áruház igazgatóját, s megkérdeztük, miért húzódik a csere? — A bolt elküldte a kár­jegyzőkönyvet — válaszolta —, s azt követően mi egy levelet írtunk nekik, kértük, közöl­jék a pontos adatokat: mikor és hol vásárolták az üveget; a számlaszámot, a ládacím­kéről a ládaszámot, és hogy melyik üveggyárban gyártot­ták. Azt is tudakoltuk, hogy vajon átvételkor miért nem észlelték a kárt, a boltvezető szerint mi okozta a törést, és hogy a láda egész tartalma tönkrement-e? Levelünkig a mai napig nem kaptunk vá­laszt, így nem tudjuk, melyik gyárral kell felvennünk ebben az ügyben a kapcsolatot. — A drótüvegellátás egyen­letes? — Igen. Áruházunkban ál­talában kapható, fehér és szí­nes változatban, most is na­gyobb mennyiséggel állunk vevőink rendelkezésére. Ter­mészetesen a megrendelések­nél előnyben kell részesíte­nünk szolnoki és Szolnok me­gyei vevőinket, hiszen fő fel­adatunk a környék ellátása. A Dél-Pest megyei Áfésszel jó a kapcsolatunk, de gyak­ran késik a szállításunk, mert csak két teherautónk van, s nem juthatunk el mindenho­vá időben. Különösen ősszel, amikor nagyon nagy a for­galmunk. Ha rendel — Ha újabb drótüveget ren­del a bolt — tette hozzá Cza­kó Ervin —, azt leszállítjuk, de a kár rendezése egészen más ügy. Mielőbb helyszíni szemlét tartunk, s döntünk, jogos-e az igény. — Lehetséges, hogy nem jogos? — A jogszabály értelmében a küldemény felbontásánál jelen kell lennie a tanácsi megbízottnak. Ebben az eset­ben nem volt ott, ez a jegy­zőkönyvből is kiderül, így az áruháznak jogában áll a kár­igényt visszautasítani. Ha a teljes kárt nem is térítjük meg, kárenyhítésről minden­képpen szó lehet. Tolmácsoltuk az áruház igazgatójának a véleményét Simó Pál üzletvezetőnek, aki erre különös választ adott: — Az áruház levelére vála­szoltunk, ajánlva adtuk fel, A levél másolata az Áfész jog­tanácsosánál van, neki adtam tovább, mert ilyen vitás ügyben neki kellene fellépnie. — Azóta állítólag nem ren­deltek drótüveget az áruház­tól. Miért? A vevők régóta és nagyon keresik ... — Addig, míg a töréskárt nem rendeztük, nem akartunk újabb rendeléseket feladni. A vevők a szomszédos Dánszent- miklóson, a TÜZÉP-telepen is vehetnek drótüveget Egyébként is tárolási gond­jaink vannak, nagyon kicsi a raktárunk, sok árut csak az udvaron tudunk elhelyezni. Egyetlen láda drótüvegről van szó. Értéke jelentős, hi­szen négyzetmétere ,218 fo­rintba kerül. Csaknem tízezer forint áll a bolt udvarán, im­már négy hónapja, '’’alán csak néhány tábla törött, ezt senki sem tudja, mert a boltban csak a fedőlapot szedték le, s látták, hogy a legfelső táb­la és néhány alatta levő nem ép. Meglehet, hogy a többi igen. Felvették és elküldték a jegyzőkönyvet, amelyre érke­zett egy levél, ezt követően egy válaszlevél — ennek a sorsa nem tisztázott. Talán megérkezett, talán nem, min­denesetre egy a fontos: a lá­da, benne a kétes minőségű üveggel a boltban rekedt. S ki tudja, meddig állna még ott, ha Ambrózi Jánosné nem akarna mindenáron üve­get venni. Ráérősen A bolt, de különösen az áruház forgalmához viszonyít­va nyilván elenyésző ez a tíz­ezres érték, mégsem mind­egy, hogy ott áll-e az udva­ron, ahol csak a helyet foglal­ja, vagy megveszi és felhasz­nálja valaki. S ami még fon­tos: e nézeteltérés, a ráérős ügyintézés miatt az albertir- saiak hónapok óta nem vehet­nek helyben drótüveget... P. M. tudják: valóban nagy a füst a vonatokon. Sajnos, a szerelvé­nyeken szolgálatot teljesítő egy, esetleg két jegyvizsgáló­tól nem várhatják el, hogy a fegyelmezetlen utasok ellen fellépjenek. A MÁV kéri a szabályokat korrektül betartó utasokat, hogy ők i? határo­zottabban lépjenek fel a "tila­lom megszegői ellen. Emlékszünk arra, amikor szárnyra kelt a hír, hogy a jö­vőben bizonyos (rövidebb tá­von közlekedő) vonatokon a MÁV az egészségvédelem ér­dekében megtiltja a dohány­zást. Sokan örömmel fogadták ezt az intézkedést, sokan vi­szont berzenkedtek ellene, sőt, akadtak, akik kételkedtek ab­ban, hogy valóban az egészség védelmében döntött így a MÁV. A hitetlenek vélekedé­se szerint inkább azért tilos dohányozni, mert a hamutar­tók ürítgetése külön gond. Talán megoldást jelentene, ha a szerelvényeken lenne elegendő kocsi, amelyekben azok utazhatnának, akiknek igényük, hogy gyakrabban rá­gyújtsanak ... Szerkesztői üzenetek Több olvasónknak: Hiába vár­tuk, hogy megkeressenek bennün­ket azok a vállalatok, szövetke­zetek. amelyek bedolgozókat tud­nak foglalkoztatni. Legyenek tü­relemmel, hamarosan visszatérünk erre a kérdésre, amint beszereztük a szükséges információt. K. Z., Vác: Azt panaszolja, hó­napok óta nem javítja meg színes televíziókészülékét a szerviz, holott átalánydíjas javítási szerző­dést kötöttek. Cserekészüléket sem adnak, csak különös tanácsokat. Türelmét kérjük, megkeressük az illetékeseket, s választ adunk kérdésére. Id. M. M., Tahitótfalu: Levelé­ben beszámol arról, hogy előző írása, amelyben azt észrevételez­te hogy zsúfoltak a buszok, nem maradt eredmény nélkül, máris csökkent a zsúfoltság, örülünk, hogy elégedett, bár nem vagyunk biztosak benne, hogy a változás a lap közbenjárásának köszönhető. Szeptember vége van. kevesebb a strandoló, s a Volán-díjszabás vál­tozása is megtette a hatását: nem­csak azon a vonalon, hanem min­den Volán-autóbuszon jóval keve­sebb az utas.

Next

/
Thumbnails
Contents