Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-26 / 226. szám
tÄfop 1982 SZEPTEMBER 26.. VASÄRNAP Illyés-est Magamnak felelek... A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának könyvtárában készültek sok évvel ezelőtt a képek: Darvas Józsej és Illyés Gyula beszélget a? olvasókkal. Ezek a ma már irodalomtörténeti értéket is képviselő fotók díszítették pénteken este a fóti Vörösmarty Művelődési Ház színház- termét. Illő keretet adva a megemlékezéshez: a Fóti ősz programjában koszorús költőnk, Illyés Gyula 80. születésnapját ünnepelték, hatalmas Ívű munkásságának néhány állomását idézték fel. Élő klasszikusunk néhány versét Sellei Zoltán előadóművész tolmácsolta a termet zsúfolásig megtöltő érdeklődőknek. Az ünnepi est formájáról még annyit feltétlen meg kell említeni, hogy látványos és ízléses díszítést kapott a helyiség. Fábián Zoltán írót személyes kapcsolatok is fűzik a költőhöz, de emlékező beszédében az volt az igazán vonzó, hogy mégsem a barátság pillérein nyugodott, hanem az est címadó versgondolptát — Magamnak felelek — bontotta ki. S idézte azokat a szavakat is, amelyeket Illyés alig egy évtizede mondott fóti látogatása alkalmából. — Az illyési életmű a folytonos megújulás tanúsága — emelte ki Fábián Zoltán. — S ennek a mindig újat, többet akai ásnak az aranyfedezete a nagyszerű és máig meglevő alkotókészség, ö az utolsó mohikánja egy nagy író-költő nemzedéknek, akiket a népies alkotóknak nevezünk. Közülük is leginkább Illyés munkásságát fogja át a magyarság- tudat, a nemzeti önérzet megteremtésének, erősítésének célja. De itt egy- progresszív magyarságtudatot kapunk, amely népünket bekapcsolja Európa szellemi áramlataiba. Ma élő és már eltávozott íróink egész sora csatlakozik mellé, így Darvas Józsej, Simon István, Nagy László, Erdei Ferenc vagy Csoóri Sándor, s említhetnénk hosszú sorban kortársainkat. — Magam a legkisebb Benjáminja vagyok, annak az irodalmi vonalnak, amelynek célja, hogy kötő szavait idézzem: ha a nép uralkodóvá válik az irodalomban, akkor közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodóvá váljon. Ebből az alapállásból felel magának irodalmi tetteiért Illyés Gyula. S munkásságának érdemes még egy példás sajátosságát megemlíteni: a dantei értelemben vett életfelezőt, már hogy élete delén megvizsgálja az ember, mit tett, s jól tette-e a dolgát, a nép hasznát, felemelkedését szolgálta-e? Ezekre a kérdésekre az egész illyési életmű a felelet. Fábián Zoltán idézett a Pe- tőfi-tánulmányból, a Puszták népéből, s a költőnek 1938-ban a Himnuszról írt esszéjéből. S ezekre hivatkozva tért vissza a kulcsmondathoz: az emberi nagyság igazolása, amikor egy alkotó idős korában tiszta szívvel képes újra fogalmazni saját korábbi világát, magasabb szinten, az új valóság eszményeivel és tartalmával. Ez az életmű alaptanulsága: mindenkinek kötelessége a ma. ga szűkebb és tágabb életterében tudomásul venni, hogy felelni kelU■ Illyés Gyula lírája és prózája egyben a helytállás példája is, és a viszonylag keveset említett drámáiban ilyen hősöket formál. Az Ozorai példa szülőföldjének emberi helytállását mutatja, a Dózsa Györgyben a korán jött forradalmár erkölcsi fölényét ra- gyogtatja meg, s még a Bölcsek a fán című vígjátékában is alapvető társadalmi kérdésekre keresi a választ. A kellemes hangulatú estéhez a szavak mellett nagyban hozzájárultak a már említett fényképek, s ezért is megérdemlik a fotósok: Balázs Péter és Rózsavölgyi Károly, hogy ne feledkezzünk meg róluk. A Fóti ősz programsorozata lassan a félidejéhez érkezik, tegnap, szombaton egész napos gyermekprogram volt és az elkövetkező csütörtökön immár 14. alkalommal rendezik meg a Fóti párbeszédet, ezúttal az erkölcsi és világnézeti nevelésről. Kr. Gy. Elkészült a kézirat Petőfi-szótár Egy átlagműveltségű mai ember s'zókincséaek majdnem a duplájával birt Petoji Sándor. Hogy pontosan hány szóval, egyeoea között ez is ösz- szeszámolható majd, ha megjelenik a Petőfi szótár harmadik, befejező kötete, melyneK kézirata most készült el. Huszonöt évig dolgoztak e munkán J. Sottész Katalin, Szabó Dénes és Wacha Imre, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársai. A teljes mű 340 nyomdai ív terjedelmű. Az első kötet 1973-ban, a második 1978-ban megjelent már, a befejező rész ezután várható. Petőfi az általa használt 22 ezer 718 szót egészen pontosan 448 ezer 297 esetben ismételte — ennyiből áll életműve. A valóságos szókincse nyilvánvalóan ennél jóval több lehetett, mert a szótár tanúsága szerint egynémely egészen köznapi szót sosem használt. Például az almát egyetlenegyszer sem szerepeltette verseiben, ez nyilvánvalóan csak véletlen lehet. Más egyszerű szavak pedig, például a mint kötőszó meglepően gazdag kapcsolatot fed fel. E szójegyzékükben ugyanis a szerkesztők összesen 126 szóláshason- latot sorakoztattak, fel. Aki ezeket elolvassa, megismerheti, tanulmányozhatja Petőfi majd minden költői hasonlatát, A Petőfi-szótár befejező kötete után elkészülhet a szavak gyakoriságának listája is. Egy előzetes felmérés szerint Petőfi műveiben a nyelvtani funkciót viselő névmások, kötőszók és egyebek — például 30 ezerszer előforduló a névelő — után a legtöbbször előforduló, jelentést hordozó szó a mond ige. Leggyakoribb főnév az ember, utána következik az isten. Nyitás Nagykőrösön Vállalni az új feladatkört Nagy hírű város. Fekvése, hatszaz éves fejiodesénex jellege miatt is mindig volt egy- egy mezogazdasagi termese, amellyel magara vonta a figyelmei. Am Nagykoros a va- íusagos hírnevet, mégis szellemi síneseivel aiapozia meg, s ezt Kévés magyar mezuvaiősről lenet elmondani. Elég, ha annyit idézúnK fel, hogy a hírős varosban szaznarmmne evvel ezelőtt kilenc olyan fo- gimnasiumi tanár musodott, aki tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Az iskola szellemi toxeje ailando mozgásban tartotta a művelődési életet. S nemcsak az Arany János nevevel fémjelzett irodalmi munkásságot, a honi materialista filozófia úttörője Mentovich Ferenc Is Nagykőrösön tevékenykedett és mellettük Saiamon rerenc, Szabó Károly, Szilágyi Sándor rangos történelemtudósok voltak. Nekik is részük volt abban, hogy a helyi krónikások rendszeres felolvasó estekről, hangversenyekről, tudományos előadásokról adhattak hírt a későbbi időkben is. Központ lehetne Az iskolák megőrziték rangjukat a városban: a gimnázium, a szakmunkásképző intézet és szakközépiskola. Nagykorúságáig a fiatalok túlnyomó része középfokú végzettséget szerez. S ha kinéznénk az odon tanácsháza tornyából, a művelődési intézmények egész sorát láthatnánk. S bizony még azt sem mondhatjuk általánosnak, hogy egy alig huszonki- lencezres városkában legyen művelődési és ifjúsági ház, könyvtár, múzeum, levéltár, filmszínház és studiómozi, sőt, irodalmi és tudományos tárA munkásélet ábrázolója Fakeréken, tiszta szívvel Egy kis módosítással két novellának, illetve kisregénynek a címe búvik meg ennek az írásnak a címében, de nagyon is kifejezi az író mondanivalóját, azt, hogy volt olyan időszak hazá\kban, amikor fakerekű kerékpáron közlekedtek az emberek és "tiszta szívvel harcoltak egy emberibb világért. Molnár Zoltán a szerző, akit — úgy gondolom — nem kell bemutatnom olvasóinknak. A felszabadulás utáni prózaírók derékhadához tartozik. Eddig tizenhét kötete jelent meg. Gyakran fedezhettük fel nevét és munkáit az elmúlt évtizedek szépprózai antológiáiban, a lapok hasábjain, így lapunk irodalmi mellékletében is. Most a Kozmosz Könyvek sorozatban jelent meg egy kötete, amely több novellát és egy kisregényt tartalmaz. A könyv címe: Fakerék. Főleg visszaemlékezéseket foglal magába, mégpedig 1944—1945-ös esztendőkből, amikor eldőlt a magyar nép sorsa. Szeretem Molnár Zoltán prózáját, mert olyan hűséggel tudja ábrázolni és megrázó erővel megrajzolni az akkori időket, s nagyon sajátosan emberi világot tud teremteni. Az író belülről ábrázolja a munkásságot, a munkásmozgalmat, a szegényemberek világát, amelyhez maga is tartozott. Illés Lajos kritikus, könyvének egyik méltatója írja: Egyes műveit az új magyar rövid elbeszélő próza legjobb teljesítményei közé sorolhatjuk. Valóban: értően szól a paraszt-, félparaszt- és munkásemberek világáról. Mesterházi Lajos egy alkalommal azt írta róla: ... az üzemi munka és munkás ábrázolásának mélységében, színességében, a hang elevenségében azt a stílusirányzatot követi és azt a fokot akarja elérni, amelyet eddigi irodalmunk jobbára csak a falu, a paraszti élet ábrázolásában ért el. Ebben a könyvében a második világháború éveinek illegalitásban dolgozó mozgalmi embereiről ír személyes élményekkel átitatva, de magát sohasem előtérbe helyezve. Hasonlóan szerény, amikor a felszabadulás utáni esztendők nehéz napjairól, a földosztásról, az induló újgazdákról, a fakerekű biciklin járó, egyszerű emberekről rajzol megkapó képet, akik tették a dolgukat csendben, emberségben, mint a Látogatás az Ö soron című novella hőse, akit csaknem húsz év után keresett meg az író, s aki öregségében is megmaradt minden iránt érdeklődő, eleven eszű, dolgos embernek. Éppen az az erőssége Molnárnak, hogy személyes élmények alapján rajzolja meg a korszakot, benne az embereket. Munkásgyerek volt, aki szakmát tanult, kora ifjúságától kezdve részt vett a munkásmozgalomban, az illegális kommunista part szervezője volt. Behívták ugyan katonának, de itt is tovább küzdött. Frontra került és hadifogságba esett, mégis ott találjuk őt — történelmünk új korszakának kezdetén: földosztó, pártmunkás, felelős tisztségeket betöltő funkcionárius, s mindvégig író, legalábbis ott motoszkál benne az írói véna, bár sohasem akart író lenni. A történelem kényszerítette rá, hogy elmondja, amit átélt, ami körül vette, s nem is magáról, hanem — mint a Fakerék című művében is — azokról az emberekről szóljon, mint Kis Andrásról, aki tiszta szívvel szolgálta a kommunista eszméket, s fegyverrel is harcolt érte, partizánként is küzdött az új rendért. Róla rajzolt szenvedélyes, igazi képet ennek a kötetnek legjobb írásában, a Tiszta szívvel című kisregényben. A memoár jellegű írás kitűnő példája annak hogyan lehet legújabb történelmünkről is úgy írni, hogy az ne csak felkeltse az érdeklődést, hanem tanulságul is szolgáljon. A főhős itt sem maga, bár mindenütt jelen van, hanem katonatársa, harcostársa és barátja: Kis Bandi, akit ejtőernyős partizánként dobnak le a németek által megszállt Magyarországra, s aki harcol, bujdosik és szervezi az ellenállást, majd néphadseregünk egyik szervezője lesz. Ö a regény központi alakja, főhőse. Molnár Zoltánt évek óta foglalkoztatja az emlékezés, a számvetés kötelessége, a teljes és kérlelhetetlen szembenézés önmagával, útjával, sorsával. E könyve bizonyíték, hogy nem marad adósa a történelemnek, s remc'jük, hogy további szép novellákat, elbeszéléseket, regényeket olvashatunk tőle erről a korszakról, amelyet nálánál senki sem ismer jobban. Gáli Sándor seny, amelyre a fóti templomban került sor. A változatos program összeállításánál a szervezők építettek a hely adottságaira: a kitűnő orgonára és a jó akusztikára. Hajdók Judit és Sirák Péter orgonaművész mellett a váci Musica Humana kamarazene- kar, Béres Ferenc és Lipcsei Gabriella, valamint a fóti Ifjú Zenebarátok kamarakórusa Baráz József vezényletével vállalta a jótékonycélú fellépést. Nicolaus Bruhns e-moll prelúdium és fúgájával kezdte Sirák Péter a műsorát. A nemet barokk egyházi zene r't- kán megszólaltatott képviselője a csillogó technika, n felhangzó két Bach-mű az árnyalt előadásmód érzékeltetésére volt alkalmas. Hajdók Judit előbb Bach a- moll qoncertóját (BWV 593) játszotta meggyőzően, majd Händel d-moll orgonaversenyét. Beethoven Én vétkeztem című drámai hatású dalát Lipcsei Gabriella énekelte, majd Bárdos—Keresztury A szeretet himnusza című művét hallhattuk Béres Ferenc előadásában. Kitűnően megválasztott programmal lépett fel a fó'i Ifjú Zenebarátok kamarakórusa. Bensőségesen interpretált madrigálok hangzottak fel, Casciolini Panis Angel icusa. Álcádéit Ave Maria és Perti Intervestibulum című műve. Műsoruk második részében Esterházy Harmonia Coelesti- séből csendült fel egy részlet, majd zárószámként kamara- zenekari és orgonakísérettel Mozart Ave verum corpusa (K. 618) szólalt meg. A hangverseny művészi hatását és a szervezők által kitűzött cél elérését megnehezítette, hogy a koncert közönségének egy része nem tudott helvet foglalni, nem volt elég szék, Ez máskor sem kellemes. de amikor mozgássérültek részére rendezik a koncertet; már több, mint figyelmetlenség. Hajós Anna saság is. Nos, ha a felsorolt intézmények csak alapvető feladataiknak tesznek eleget, már akkor is mindenkeppen számíthatunk a város pezsgő szellemi életére. Magasról nézve feltétlenül... Mert ugye minden minősítést a mérce határoz meg. Óhatatlanul feltesszük a kérdést: mihez képest? A lakosság tizennégy százaléka iratkozott be a városi könyvtárba; ez az arány jobb, mint a megyei átlag. Ugyanakkor, ha* figyelembe vesszük, hogy az olvasók fele általános iskolás, akkor már kevéssé kedvező a kép. Ráadásul a megyei átlag sem adott okot dicsekvésre. Nagyjából hasonló eredményre jutnának, ha sorra elemeznénk az intézmények statisztikai adatait. A fejlődés valóságosan kimutatható egy korábbi állapothoz képest, de nem lehetünk elégedettek, ha a lehetőségeket és a feladatokat viszonyítjuk az eredményekhez. Azzal csak egy semmit ki nem fejező számot kapnánk, ha megpróbálnánk ösz- szeadni a közművelődési intézmények látogatóinak adatait, hiszen jelentős az átfedés. Aki rendszeresen olvas, az aligha hagyja ki a múzeum friss kiállításának megtekintését, többnyire bejár a művelődési házba és megnézi az új filmeket. S ez természetes. Az viszont már aligha törvény- szerű, hogy az intézmények tevékenységének vizsgálatánál újra és újra meg kell állapítani: nem megfelelő a kapcsolat, nincs folyamatos együttműködés a közművelődési intézmények között. Ennek minden bizonnyal egyik oka, hogy egy-egy településen belül nem alakultak ki a művelődés centrális egységei. Olyan művelődési központ kellene, amely valóban központ, amely mintegy menedzseli a különböző művelődési formákat kínáló területeket (Nem igazgatásiéig!) Ehhez persze meg kell teremteni a feltételeket. Ügy tűnik: Nagykőrösön kínálkozik erre lehetőség. Az intézmény- hálózat már adott, folyamatban van — az állagát tekintve eddig legelhanyagoltabb — művelődési ház felújítása. Szakképzett népművelőkkel felfrissítették a vezetést, és a közművelődés irányítóiban megvan a nyitási szándék. . Egyidejű jelenlét A továbblépéshez szakmailag kitűnő alapot ad, hogy a megyei tanács művelődési osztálya és a Pest megyei művelődési központ az idén tavasszal részletes vizsgálatot tartott az Arany János Művelődési Házban. Az elemzés meglehetősen sok, kisebb-nagyobb problémát tárt fel az irányi Lásban, a szakmai felügyeletben, s többségét az intézmény konkrét munxájában. Nagykőrösön komolyan vették a bíráló megállapításokat és programot készítettek a közművelődési tevékenység korszerűsítésére. A hibák rövid időn belül javíthatók, de az új módszerek gyakorlati átültetése hosszabb időt vesz igénybe, most nem lehet egyik napról a másikra tabula rasát csinálni, csak a művelődési ház folyamatos munkájának biztosítása mellett hajthatók végre a változtatások. A következő évre már elkészítik a város egységes köz- művelődési tervét, amelyben pontosan meghatározzák a feladatokat, kiemelt szerepet szánva a művelődési háznak. Alapvető szempont lesz, hogy a városlakók magasabb szintű kulturális ellátottsága érdekében az intézmények egyidejű jelenléte válljon komplex hatást kiváltó egységgé. Kis lépésekkel Konkrét formában Is találkozhatunk már ennek az elképzelésnek a megvalósulásával. Az ötnapos munkahét általánossá válásából adódó művelődéspolitikai feladatok ellátására javaslatot készítettek, amelyet a közelmúltban tárgyalt meg a művelődési ház társadalmi vezetősége. Várhatóan sikerük lesz a családokat mozgósító szombat délelőtti sportnapoknak; az általános iskolásokat hívogató játékos ismeretterjesztő programoknak; s bizonnyal mindenkinek hasznos lesz a tanácsadó szolgálat, amely a kertészkedéstől, a barkácsoláson át a hivatalos ügyek intézéséig a legkülönbözőbb témákban szolgál felvilágosítással. Ezeknek a rendezvényeknek a szervezésében és lebonyolításában a művelődési ház népművelőivel együtt részt vesznek könyvtárosok, pedagógusok, múzeumi dolgozók és a mozi alkalmazottai is. Elmondhatjuk hát: további lépéseket tesznek Nagykőrösön az egész várost átfogó közművelődési formák alkalmazására. Jelez ez valamit abból is, hogy az egyébként vitatható eredményekkel országosan lezajlott nyitott ház kísérlet azért nem tudott igazán hasznos lenni, mert a nyitottságot szinte kizárólag a művelődési házaktól akarta elvárni. Pedig a nyitottság kölcsönösséget tételez fel. Kriszt György Rádiófigyelő BALASSAGYARMATTÓL SZECSÉNYIG. Nógrád megye nemcsak azért áll közel hozzánk, mert a szomszédunk, hanem azért is, mert egy kicsit elmosódnak közöttünk a határok. Százával, ezrével járnak Pestre, Vácra, Dunakeszire dolgozni Nógrádból. Az említett Szécsényből, Balassagyarmatról, még inkább a közelebb eső településekről. Erről a vidékről készítettek jól sikerült, hangulatos riportműsort a Rádió miskolci stúdiójának munkatársai: Horváth Kálmán és Tolnai Attila. Hogy miért pont ők, azaz a miskolciak, meg nem mondhatom. E települések ugyanis jóval messzebb esnek Borsod megye székhelyétől mint a fővárostól, s ha nem tévedek, az ottani adó műsorát aligha könnyebb fogni, mint mondjuk Honoluluét. Félre ne értsen a hallgató, nem azon szomorkodom, hogy szegény miskolci rádiósoknak sokat kell utazniuk, hiszen kis országunk széltében-hosszában egy nap alatt átkocsikázható. Inkább azt fájlalom, hogy ebből az egyébként profi módon elkészített műsorból pont az hiányzott, amiben a körzeti stúdiók munkatársai utolérhetetlenek: a helyismeret, a közvetlen, s nemcsak a műsor idejére szóló kapcsolat. Kivétel ez alól a Balassagyarmat tanácselnökével készült emlékezetes beszélgetés, amelyben példáját hallhattuk az igazi lokálpatriotizmusnak, a köz érdekében végzett munka örömeinek. HÍVJA A 33-43-22-EST. Békési László, a budapesti pártbizottság titkára (néhány éve még a Pest megyei Tanács elnökhelyettese), a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke volt egyik vendége a telefonos kérdezz-felelek műsornak. Rosszul választottak a szerkesztők és Wisinger István műsorvezető. Természetesen nem ami Békési László .személyét illeti, hanem sokkal inkább abban, hogy a műsor nagyobbik felében mint az atléták vezetőjét szólították a mikrofon elé. Legyen s?ó ugyanis akárcsak atlétikáról. Békési akkor is politikai vezető marad. Természetes, hogy nem válaszolhat olyan szakértelemmel a gerelyvetés technikai kérdéseire, mint bármely edző, vagy versenyző. Sokkal izgalmasabbak, lebilin- cselőbbek voltak a műsornak azok a percei, amikor a politikus és a magnáember portréját sikerült őszintén, igazan, szimpatikusán megrajzolni. Cs. A. A tizennegyedik Fóti ősz | rendezvénysorozatának fontos I zenei eseménye volt a mozgás- sérülteknek tartott hangverMozgássérülteknek // 1 Őszi koncert Foton
