Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-03 / 206. szám

3 1982. SZEPTEMBER 3., PÉNTEK 'éjPs 'w K/ímftm Magyar dolgozóknak Szovjet kitüntetés Kényelmes támasz voSl A beszéd a tettnek csak árnyéka A lehstőséfhez báter kamatoztatok is kellenek / A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa száz ma­gyar dolgozót kitüntetett a ma­gyar és szovjet vállalatok együttműködésében elért ered­ményeiért, az exportszállítmá­nyok jó minőségéért. A kitün­tetéseket csütörtökön a SZOT székházában Vlagyimir Szer- gejev, a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsának osz­tályvezető jé adta át. Jelen volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára, Ballal László, az MSZMP KB osztályvezetője, Rabi Béla ipa­ri minisztériumi államtitkár Ez a hír még szakmai kö­rökben 1 sem okozott különö­sebb feltűnést. Nem tájékozat­lanságból, nem is kollegiális féltékenységből maradt rejtve a szűkebb és szélesebb közvé­lemény előtt. Sokkal inkább az, emberekre oly ritkán jel­lemző szerénység volt az ok, s az, hogy mindössze — mind­össze? — tíz esztendei kutató­munka egyik gyümölcse érett be: a MÉM Állattenyésztési és Takarmánygazdálkodási Kuta­tóközpontjának herceghalmi Takarmányozási Kutatóintéze­tében az élettanosztályon dr. Juhász Balázs és munkatársai — dr. Szelényi Elekné és dr. Jécsai Györgyné — kidolgoz­ták az importfehérjét megta­karító, egyfázisú sertéstápot, s ezért a MÉM pályázatán el­nyerték a második díjat. Nagyot fordult a világ Ahhoz, hogy megértsük e si­ker jelentőségét, némi gazda­sági számvetést kell végez­nünk. Nem köztudott például, bár ismert tény, hogy hazánk­ban a fejlett állattenyésztés .egyre több és korszerűbb mó­don összeállított tápot használ fel. A keresztezésekkel kiala­kított új fajták, de a tisztavé- rűek is gyors súlygyarapodá­sukhoz rendkívül sok fehérjét igényelnek. A világon jelenleg két hatalmas fehérjeforrást tartanak számon: az egyik a húsliszt, amelyből korlátozott mennyiséget hazánkban is gyártanak, a másik a szója­bab, amit a kedvező itthoni kísérletek ellenére is kényte­lenek vagyunk nagyobb tétel­ben a tőkés piacról vásárolni. — A hústermelés alapvető folyamata a hizlalás. Régeb­ben elég volt, ha az állatokat kihajtották a legelőre, s időn­ként némi abrakot öntöttek eléjük, napjainkra azonban nagyot fordult a világ. Milyen új problémákat állított ez a kutatók elé? — kérdeztük dr. Juhász Balázstól, a kutatócso­port vezetőjétől. — Rendkívül sokfélét. Egye­bek között például át kellett értelmezni egy sor fogalmat, olyanokat, mint mondjuk a hizlalás. A hagyományos ház­tájiban még ma is úgy táplál­ják a sertéseket, hogy azokon a hús mellett minél több sza­lonna legyen, s egy cseppet sem törődnek a szakemberek számára olyan sokat jelentő húsformával. Manapság az az elfogadott álláspont, hogy a hizlalás egyenlő a növekedés­sel. Ehhez azonban az állati szervezet rendkívül sok fehér­jét használ fel. Hazai fehérjeforrásokkal ? A tápok összetételének megállapítása ezek szerint nem is olyan egyszerű feladat? — Egy-egy kutatócsoport, ha maga próbálkozik, aligha len­ne képes az eredményességre anélkül, hogy ne használná fel a nemzetközi tapasztalatokat, a külföldön dolgozó kotlégák sikereit. Mi is csak úgy jut­hattunk el a célig, hogy ala­posan tanulmányoztuk az USA- ban és Japánban publikált eredményeket, s különböző kongresszusokon személyesen is megvitattuk elképzeléseinket a legtekintélyesebb külhoni szakemberekkel. A sertéstáp legfontosabb nélkülözhetetlen aminosava a lizin. Ezt eddig szójából és húslisztből nyerték, és Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Földvári Aladár, a SZOT elnökének köszöntője után Vlagyimir Szergejev beszédé­ben nagyra értékelte a magyar dolgozók munkáját, amely a Szovjetunióba irányuló ex­porttermékek jó minőségében is kifejeződik. Rámutatott, hogy szállítmányaikkal előse­gítik a Szovjetunió ötéyes tervének teljesítését; ezt a ki­tüntetés elnevezése — A XI. ötéves terv élmunkása — is kifejezi. néhány éve azonban az USA- ban felfedezték, hogy bizonyos baktériumok képesek a lizin tiszta előállítására. A folyamat nagyüzemi módszerét pedig Japánban dolgozták ki, s a szi­getország napjainkban a leg­nagyobb lizinexportőrök közé tartozik. Amikor idehaza el­kezdtük a kutatásokat, többen gyanakodva néztek ránk. — Az önök elméleti ered­ményeit a gyakorlatban is ki kellett próbálni. Könnyen ta­láltak vállalkozót? — Aránylag könnyen, ugyan­is már a kezdeti megbeszélé­seken rávilágítottunk, hogy több területen mennyire pa­zarló hazánkban a takarmá­nyozás. Amikor kidolgoztuk az új táp kis-, közép- és nagyüze­mi alkalmazásának módszereit, a csorvási sertéstenyésztési kö­zös vállalat segítségével foly­tathattuk le kísérleteinket. Ki­fejezetten arra törekedtünk, hogy lehetőleg közepes adott­ságú gazdaságot válasszunk. Ezt az ügyet felkarolta és tá­mogatta a Gabona Tröszt is. — Miben különbözik az új sertéstáp a hagyományostól? — Az általunk kidolgozott keverékben 16—18 százalékról 4-re csökkentettük az import szójadara arányát. Emellett — árpa, lucernaliszt, búza ada­golásával — különböző hazai fehérjeforrásokat használtunk fel, s így sikerült megterem­teni az ideális aminosav-egyen- súlyt. — Napjainkban alapvetően meghatározza egy újdonság jö­vőjét, hogy mennyire gazda­ságos a bevezetése. Mit mu­tatnak a számítások az egy­fázisú sertéstáp esetében? © Most a konferencia ta­pasztalatainak jegyében is kérdeztük: elképzelhető, hogy a baleseti sebészek előtt már nem is lesz re­ménytelen eset? Hogy amo­lyan testszobrászokká vál­nak? — Hiba volna a traumatoló- gusok munkáját ebből az egy műtétből megítélni — mond­ta Forgon professzor. — Sok­kal bonyolultabb kérdés ez, semmint hogy jóslásokba bo­csátkozhatnánk. Számos egyéb — biológiai, élettani stb. — probléma is válaszra vár, úgyhogy várnunk kell még, talán nem is keveset, amíg a traumatológia lehetőségeinek határairól beszélgetni kezdhe­tünk. Mint hozzátette: a trauma­tológia korábban az általános Magyarok külföldön Kapcsolatok Olyan irányú és tartalmú közös álláspont jutott kifeje­ződésre a Magyarok Világ- szövetségének elnökségi ülé­sén, hogy a külországokban élő magyarokkal még az ed­digieknél is szorosabb és sok­rétűbb kapcsolatokat kell tar­tanunk, a nehezedő külső fel­tételek ellenére is erősítve az együttműködés szálait. Ugyan­így nyilatkoztak a tanácskozá­son a most első alkalommal külföldi magyar egyesületek­től meghívott vezetők is: a 16 helyről érkezett vendégek. Az általuk képviselt és más egye­sületek, magyar klubok, intéz­mények álláspontját tapasztal­ták. — Hazánkban évente mint­egy 600 ezer tonna sertéstá­pot értékesít a Gabona Tröszt. Ha átállnának az általunk ki­alakított receplúra alkalmazá­sára, esztendőnként csaknem 30 ezer tonna szója behozata­lát takaríthatnák meg. Igaz, hogy emellett az eddigi 880 tonna lizinimportot 1 ezer 200 tonnára kell növelni, de tekin­tettel az árkülönbözetre, éven­ként több mint 270 millió fo­rinttal kevesebb devizát kel­lene fehérjevásárlásra költe­nünk. A gyakorlatban is — Milyen az érdeklődés az önök eredményei iránt? — Számunkra nagy öröm, hogy az elméletet meglehető­sen gyorsan követi a gyakorlati megvalósítás. Jelenleg már az összes sertéstáp harmadát a mi módszerünk szerint keve­rik, s ez az arány a jövőben tovább növekszik. A siker ar­ra ösztönöz .jpinket,, hogy ku­tatótársaimmal — köztük az új takarmány kidolgozásában részt vett dr. Szelényi Elekné- vel és dr. Jécsai Györgynével — újabb fontos problémák megoldásához lássunk hozzá. Egyebek között több aminosav hatását vizsgáljuk, de előre­haladottak már a kérődzők ta­karmányozásában felhasznált új karbamid-készítményekkel folytatott kísérleteink is — mondotta befejezésül dr. Ju­hász Balázs tudományos ta­nácsadó, címzetes egyetemi ta­nár, az intézet élettanosztályá­nak vezetője. Furucz Zoltán sebészet egyik ága volt, de vi­lágszerte keresik az utat, hogy teljesen önálló szakmává vál­jon. © Miért fontos ez? — Éppen amiatt — jelentet­te ki —, mivel növekszik a balesetek száma, és az ilyen sérültek ellátása egészen más szemléletet kíván, mint ami­lyen az általános sebészeké, akiknek módjuk van felké­szülni, szakirodalmat tanulmá­nyozni egy-egy műtéthez. A balesetet szenvedett embernél nagyon fontos az első ellátás pontossága, gyorsasága, haté­konysága. A szakszerű ellátás nagyfokú műszerezettséget igényel, s gyakran teljesen új és szokatlan módszereket kö­vetel. Természetesen vannak bizonyos átfedések a trauma­tológia, vagyis a baleseti se­(A cikk első / részét lapunk tegnapi számúban közöltük.) A közgazdasági példabeszéd szerint az utcaseprőt nem azért kell fizetni, hogy sepregessen, hanem, hogy az utca tiszta le­gyen. Az elv világos, a gya­korlat azonban sorra löki elénk a váratlannak tetsző helyzeteket. így azt, hogy bér is van, tisztítandó út is van, de a munkára nincs elég je­lentkező. Feladaígazda legyen Ilyen esetben a városgazdál­kodási vállalat egyik lehető­sége — amennyiben ezt a reá vonatkozó előírások megenge­dik —, felosztani a meglevő létszámra a teljes bérmennyi­séget és ennek fejében több­letmunkát követelni, azaz úgy megnövelni az egy-eev dolgo­zóra jutó; rendben tartandó útszakaszt, hogy a településen mindenütt legyen a feladatnak gazdája. így azonban megtör­ténhet. az úttisztító hatezer fo­rintot keres, amit nem hogy mások, de főnöke, az osztály- vezető is sérelmesnek tart, mondván, végül is ő négy és fél ezer forintot kap, mire fel visz haza hatezret a beosztott­ja?! Egy valami felejtődik el mindezek közben. Az, hogy az úttisztító most a korábban két főre méretezett munkát végzi el. Illusztrációként választott esetünk — ma már — nem szá­mít ritkaságnak a gazdálkodó szervezetek gyakorlatában. A fokozatosan kiterjesztett bér­tömeg-gazdálkodás — kezdet­ben a megyében mindössze négy cég vehetett részt a kí­sérletben, majd lassú ritmus­ban bővült a kör napjainkig a gazdálkodóknak mintegy a kétötödére — kétségtelenül a teljesítménytartalékok fölsza- badítója lehet, hiszen — lát­szatra — egyetlen kötöttséget jelöl meg: a vállalatnál — a szövetkezetnél — dolgozóknak kifizetett összes bér évi meny- nyiségét, mondjuk tízmillió fo­rintot. Ennek az összegnek a túllé­pése szankciókkal jár; a ré­szesedés terhére a költségve­tésnek adót kell befizetni, mégpedig progresszíven emel­kedő kulcs alapján. Aminek indoka a bérkiáramlás éssze­rű korlátozása, bár kétségtelen, ugyanakkor valamelyest lefé­keződik a bértömeggazdálko­dásban rejlő ösztönzés is. Ha viszont a cég nem iépi túl a bészet és az általános sebé­szet, valamint az ortopédia kö­zött. Mégis, összességében in­dokolt a traumatológia önálló kezelése. Negyvenhárom önál­ló traumatológiai osztály mű­ködik Magyarországon. Tevé­kenységüket az Országos Traumatológiai Intézet han­golja össze. Műszerezettség­ben elmaradunk a fejlett országok baleseti klinikáitól, de a lemaradás főleg meny- nyiségi. A területi központok­ban levő osztályainkon gya­korlatilag minden olyan mű­tétet el tudunk végezni, ame­lyet a traumatológia tudomá­nyának mai helyzete lehetővé tesz. © Értesülésünk szerint a pécsi konferencia öt nagy témát felölelő szekciókban folyt: a térdízület szalagsé­rülései, a térdízületi töré­sek, a kéz sérülései, a sa­rokcsont és ugrócsont sérü­lései, valamint vegyes té­mákban. Miért éppen ezek­ről volt szó? — A témák kiválasztásának nagyon egyszerű, mondhat­nám, prózai oka van — foly­tatta Forgon professzor. — Tavaly Salzburgban részt vet­tünk az osztrák kollégák kon­ferenciáján, ahol nagyon ér­tízr lliós — példabeli — kere­tet. akkor önállóan, tetszése — érdeke — szerint dönthet ar­ról, feladatai ellátásához meg- elégszik-e száz emberrel, s ad nekik havi 8333 forintos át­lagkeresetet. vagy ezt a létszá­mot megtoldja további hetven­öt fővel, igaz, akkor a kereset 4761 forintra csökken. Elnagyolt vonalakkal fölraj­zolt kép az előbbi — hiszen ekkora szélsőségek a gyakor­lati munkában nincsenek, nem lehetnek —, de érzékelteti a bér- és létszámgazdálkodást lehetőségeket. Amiket egyrészt a közgazdasági szabályozók al­kotta keret, másrészt a gazdál­kodási eredmény befolyásol. Ugyanis: e két tényezőn belül határoz a vállalat, tehát van egy megjelölt mérték, amit célszerű tiszteletben tartani, megelőzvén a rendkívüli bér- aránytalanságok létrejöttét, vagy azt a nemcsak elvi le­hetőségű esetet, hogy a na­gyobb bérösszeg változatlan tényleges teljesítményt hono­rál. Napjainkban még a bértö­meg-szabályozásnak két fő tí­pusa használatos. Az egyik az ún. abszolút, a másik a rela­tív bértömeg meghatározása. Az első forma a kifizethető bér összegét függetleníti a vál­lalati tevékenységtől, s leg­többször a bértömeget kívül­ről, az irányító szervek írják elő a gazdálkodóknak. Elillant ösztönző Főiként ott alkalmazzák, ahol nincs mód a' vállalati — gaz­dálkodási — teljesítmény és a bérfejlesztés összekapcsolásá­ra és így a bérnövekedés a bértömeg meghatározott szá­zalékát teheti ki. Szerepe van ott is, ahol — népgazdasági ér­dekeltségből — a létszám to­vábbi bővítését nem tartják kívánatosnak, esetleg mersék- lendőnek vélik. Ilyen keretek között folytatták a bérgazdál­kodást a megyében például a tervező, a beruházás-lebonyolí­tó vállalatok, a kutatóintéze­tek, ez érvényesült a telepü­lésen belüli tömegközlekedés­ben, a vasútnál. A másik formánál a vállalat tevékenysége — annak muta­tói — egyben meghatározója a fölhasználható bér mennyisé­gének is. bizonyos automatiz­musok segítségével. Így példá­ul — de persze nem minden esetben, példáról van szó — a hozzáadott érték egy száza­dekes előadásokat hallottunk a térdsérülésekről. Ügy gon­doltuk: miért ne tanulhat­nának ezekből a magyar trau- matológusok is. — Ami pedig a konferencia hasznát illeti: ' általánosság­ban azt keil mondanom, hogy a megtárgyalt területeken a tudomány elöbbrevitelét vár­juk, a nemzetközi kapcsolatok erősödését. Erre már eddig sem lehet panasz, hiszen pél­dául Jorg Boohler bécsi pro­fesszor minden évben vendé­gül látja a magyar ösztöndí­jasokat az intézetben. Vagy például Volkov akadémikus Moszkvából három úgyneve­zett kompressziós-disztrakciós készüléket hozott osztályunk számára, amelyek segítségé­vel gipszkötés nélkül gyógyít­hatunk törött végtagokat. Oganeszjan professzorral együtt fejlesztették kj ezt az ötletes szerkezetet, amelyet rövid időn belül mi is alkal­mazni tudunk. A konferencia tapasztalatai elősegítették az információk gyorsabb cseré­jét, s azt, hogy a legújabb el­járásokat első Jcézből ismer­tessük meg. Forgon Mihály professzor szavai annál inkább biztatók, mivel napjainkban — sajnos — egyre növekvő feladatok várnak a traumatológiára, mint a baleseti sebészet tu­dományára. Hiszen mind ha­talmasabb méreteket ölt a motorizáció. Az iparosítás­gépesítés következtében nő az üzemi balesetek veszélye. Havasi János lékos növekedése automatiku­san lehetővé tette a bérek ösz- szegének 0,4 százalékos gyara­pítását stb. A cég tehát választ­hatott: ha nőtt a hozzáadott érték, akkor vagy emeli a már ott dolgozó keresetét — átlag­bérét —, vagy további — új — munkaerőket vesz fel, ha mű­ködésének gazdaságossága ez utóbbit indokolja. Papíron rögzítve sem túlzot­tan világos és egyszerűen kö­vethető ez a foglalkoztatottak többsége számára, ám a gya­korlatban még kideríthetetle- nebb volt az érintettnek, mi­kor, miért és mennyit kaphat, kapott. Abban a pillanatban viszont, amikor a bér és az annak fejében teljesítendő munka mennyisége, minősége, mint kölcsönös viszony, ho­mályban marad, elvesz az ösz­tönző erő is, mert nem tudni, mire serkentene a több pénz, illetve, hogy ami fejében kifi­zetik a több forintot, az való­ban értékesebb-e a társada­lomnak ?! Ennek tudatában már nem hat meglepetésként, hogy a me­gyében a bértömeggazdálkodást folytató termelőhelyen és intéz­ményeknél a kezdeti lendület jócskán alább hagyott — ké­nyelmességből is, következet­lenségből is, meg ázást szin­tén, mert megrettentek a ve­zetők éppúgy, mint a társa­dalmi szervezetek a kerese­tek egy részének nagyságától —, s valójában nem fedezhe­tünk fel alapvető eltérést a bérszínvonallal és a bértömeg­gel dolgozó termelőhelyek hatékonyságának változásában. Megkülönböztetett figyelmet érdemlő tapasztalat ez, mivel arra szolgáltat bizonyítékot, hogy a bérrendszer fejlesztése csakis akkor kamatozik a gya­korlatban. ha a vállalatók, -a szövetkezetek, az intézményeit valóban gazdálkodnak a bérrel, azaz a sokat kárhoztatott bér- színvonal nivelláló törekvé­seit nem plántálják át a bér-- tömeggazdál-kodásba, most már házon belüli nivellál,ásókkal. E házon belüli egyenlősítő törek­vések meglétére, sokasodására mutat, hogy a megyében hét nagyobb vállalatnál szerzett is­mereteink szerint az egyes munkakörökön belüli jövede­lemkülönbségek mértéké nem nőtt a legutóbbi három esz­tendőben, sőt, több műmkor- nél — így ami szinte életve­szélyes, a kutatással, fejlesztés­sel foglalkozóknál — csökkent. Sokat keresnek? Volt olyan idő, nem is olyan régen volt, amikor az ún. biz­tosított bértömegnövekedés ké­nyelmes támaszként szolgált a gazdálkodóknak, mert az min­denképpen járt. Napjainkig azután — többszöri módosítás­sal — egyre inkább abba az irányba haladt az ösztönzés, a szabályozás, hogy a bérnövek­ményt teljesítménynövekmény alapozza meg, azaz érvényesül­jön a valamit valamiért elve. Önmagában azonban a bértö­meggazdálkodás sem tudott, tud segíteni a rendkívül erős szemléleti korlátok lebontásá­ban, a nagy keresetek miatti félelem fölszámolásában. Azaz a lehetőségek kamatoztatásá­hoz bátorság is szükségeltetik társként, mert igaz, gyorsan, könnyen elhangzik, túl solcat keresnek valakik, valahol, ahol — kivételesen! — jól alkal­mazzák a bértömegszabályozás adta ösztönzést, ám érdekes módon, senki nem firtatja, fi­gyeli, sokat is dolgoznak-e?! Márpedig a kettő együtt mérv­adó! A januártól érvénybe lé­pő bérezési rendszer sem ké­pes egy-egy munkahelyre sza­bott megoldásokat kínálni. Le­hetőséget ad, keretet, nem töb­bet. S gazdag tapasztalatok figyelmeztetnek rá: gyakran veszni hagyjuk meglevő lehe­tőségeinket munkában, bérben egyaránt. Aminek veszélyes el­lentmondásosságára mindennél jobban rámutat egyetlen tény: az év első hat hónapjában az ipari termelés mindössze két százalékkal nőtt, a foglalkozta­tottak havi átlagbére viszont 7,8 százalékkal emelkedett. Mészáros Ottó Tízesztendős kutatás eredménye Importfehérjét takarítanak meg Új módszerek, gyorsabb segítség Beszélgetés dr. Fergen Mihály professzorral, a Magyar Trauinafolégus Társaság elnökével E napokban Pécsett tartotta 13. konferenciáját a Magyar Traumatológiai Társaság. A több mint ötszáz résztvevő között számos külföldi hallgatta az öt szek­cióban folyó előadásokat. Tizennégy ország neves bal­eseti sebészei fogadták el a rendező szerv, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem 1. Sebészeti Klinikája trauma­tológiai osztályának meghívását. Az osztály vezetőjé­nek, a konferencia rendező bizottsága elnökének, dr. For­gón Mihály professzornak a neve egyébként is jól is­mert, de a közelmúltban az egész ország fölfigyelt rá, amikor irányításával bravúros műtétet hajtottak végre: visszavarrták egy munkás leszakadt karját. \ VM

Next

/
Thumbnails
Contents