Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-22 / 222. szám

1982. SZEPTEMBER 22., SZERDA ílü s Fejlődésünk szilárd alapja a szocialista tervgazdálkodás A népgazdasági tervezés fej­lesztéséről szóló tanácskozáson — mint az 1. oldalon közöljük —, Lázár György mondott be­szédet. A kormány elnöke az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd emlékezte­tett arra, hogy 35 évvel ez­előtt a fasiszta elnyomás alól felszabadult nép, nem sokkal a háborús romok eltakarítása után, 1947. augusztus 1-én hoz­záfogott az ország hároméves újjáépítési tervénék végrehaj­tásához. — Az új társadalom építése során megoldásra váró fel­adatok bonyolultabbaknak bi­zonyultak, mint gondoltuk. Mégis minden gond és nehéz­ség ellenére elmondhatjuk: a magyar történelemnek nincs még egy korszaka, amely a társadalom egészét átformáló olyan mélyreható változásokat és eredményeket mutathat fel, mint amilyeneket a felszaba­dulás után a tervgazdálkodás 35 éve alatt, és különösen azr utóbbi negyedszázadban ér­tünk el. Lázár György ezután így folytatta: Magasabb színvonalon — Pártunk elévülhetetlen érdeme, hogy időben felismer­te azokat a minőségi változá­sokat, amelyek szükségessé tet­ték az intenzív szakaszra va­ló felkészülés megkezdését, és hogy ennek jegyében ' napi­rendre tűzte a gazdaságirányí­tás reformját. Az új irányítá­si rendszer 1968. évi bevezetése stratégiai jelentőségű lépés volt, a hatékonyságra alapo­zott növekedés közgazdasági feltételeinek megteremtése, a demokratizmus további kiszé­lesítése, a szocialista énítésben való személyes érdekeltség fo­kozása terén. A reform meg- újítóttá, minőségileg maga­sabb színvonalra emelte a közgondolkodásban a gazdaság szerepének megítélését, lehe­. tővé tette, hogy a társadalom tagjai közvetlenebbül vegye­nek részt a népgazdasági és a helyi szervek kialakításában, s ez _ önmagában is olyan ható­erővé, vált, amely fontos ösz- szetevője a szocialista építés­ben eléírt sikereinknek. A miniszterelnök ezután nemzetközi gazdasági együtt­működési kapcsolatainkról szólt, kiemelve a KGST jelen­tőségét, maid elemezte a vi­lággazdaságban végbemenő változásokat. .Beszédét így folytatta: Mebéz elhatározások Ilyen előzmények után ke­rült sor a Központi Bizottság 1978. decemberi ülésére amelynek határozata az egyen­súly helyreállítását, s az élet- színvonal megőrzését helyezte a gyakorlati feladatok közép­pontjába, s amely a hatodik ötéves terv kidolgozásához is alapul szolgált. Az elmúlt év eleje óta azonban különböző tényezők hatására — elsősor­ban a nemzetközi feszültség fokozódása, a tőkés gazdaság­ban várt élénkülés elmaradá­sa, a lengyelországi válság ürügyén az Egyesült Államok részéről. kezdeményezett disz­kriminációs léDések és a pénz­piac beszűkülése miatt —, a külgazdasági feltételek még a korábbinál is kedvezőtlenebbé váltak. Olyan helyzet állt elő, hogy fizetőképességünk meg­őrzéséhez már ebben az évben meg kell közelíteni azt az áru­forgalmi aktívumot, amit ere­detileg az ötéves terv végére irányoztunk elő. Ezt az önma­gában is rendkívüli előfeszí­telek árán teljesíthető felada­tot, a már említett nemzetkö­zi tényezőkön kívül néhány belső ok is nehezíti. Ezen okok miatt vált elkerülhetetlenné hogv növeli ük az export foko­zásában való érdekeltséget, in­tézkedéseket tegyünk a fel­halmozás, a közösségi és a la­kossági fogyasztás terven fe­lüli növekedésének elkerülésé­re, a költségvetést terhelő tá­mogatások csökkentésére. a leginkább nélkülözhető beho­zatal időleges korlátozására és a. hazai hitelfeltételek'megszi- gorítására. — Ezek olyan kényszerű lé­pések — hangoztatta Lázár György —, amelyek a gazdál­kodó szervezetek és a lakos­ság, különösen annak egyes rétegei számára érezhető gon­dot okoznak. Ezt előre tudtuk. Mégis így kellett cseleked­nünk, mert nem vállalhattuk sem egy esetleges fizetéskép­telenség, sem a belső piaci egyensúly megbomlásának be­láthatatlan következményeit E kérdésekről szólva most sem hallgathatom el, hogy bár a közvetlen veszélyt elhárítottuk, helyzetünk stabilizálásához a jövőben is szükségessé válhat­nak az ez évihez hasonló nehéz, konfliktusokkal terhes elhatá­rozások. Kötelességünknek tartjuk viszont, hogy ilyen esetekben gondosan mérlegel­jünk, s lehetőségeink arányá­ban enyhítsük azoknak az életkörülményekre gyakorolt kedvezőtlen hatását. Az egyensúly stabilizálásá­nak és a jövőbeni fejlődés le­hetőségeinek a feltételeit per­sze végső soron nem az elosz­lási, hanem a termelési szférá­ban kell megteremtenünk — mutatott rá a miniszterelnök, majd így folytatta: ■ — Noha több mint egy évti­zede megkezdtük az in­tenzív szakaszra való át­térést, a folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk. Az előrehal adás meMvcrsít.ásí ’’ ^ nemcsak a gazdaságban, ha­nem a társadalom minden te­rületén új értékrendet kell el­fogadtatni, és mélyreható mi­nőségi változást kell véghez­vinni. Ugyanezekből a meg­gondolásokból tovább kell folytatni a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítését is. A reform elveinek kidolgozása­kor abból indultunk ki, hogy a tervgazdálkodás és a piac, a szocialista társadalomban sem egymást kizáró kategóriák, de a mostanihoz hasonló hely­zetben felerősödhet az a felfo­gás is. amely már-már ideali­zálja a vállalati gazdálkodás­ban a piaci viszonyok szaba­dabb érvényesülésétől várható előnyöket. Mi sem az egyik, sem a másik utat nem járhat­juk. A valóság bonyolultabb semhogy úgy tennénk fel a kérdést: vagy a terv-, vagy a piac-, vagy a centralizált irá­f nyitás, vagy a vállalati önál­lóság. A túlzott centralizáció gyakorlatának hátrányait saját múltunkból már ismerjük. A piacgazdálkodás klasszikus formája pedig — amely való­jában már a tőkés országok­ban sem létezik — éppen nap­jainkban bizonyítja be ismét, hogy nem képes sem megelőz­ni, sem megoldani a súlyos társadalmi-gazdasági ellent­mondásokat. Következetesen — A mostani, gazdaságilag nehéz időszakban is, amikora helyzet átmeneti szükségmeg­oldások alkalmazását is indo- ko ttá teszi — nincs okunk elhallgatni, hogy ilyenekre sor került, s ez még a jövőben is megtörténhet —, a fő törekvé­sünk változatlanul a reform továbbvitele, a központi irá- nvítás hatásfokának javításá­val együtt a vállalati önállóság még teljesebb kibontakoztatá­sa. Tervezési rendszerünk to­vábbfejlesztésekor is ebből az alapállásból és abból kell ki­indulni, ami soha, egy per­cig sem volt vitás, hogy szo­cialista gazdaságunk irányítá­sának legfőbb alapja a nép- gazdasági terv. Ezt fejezi ki a tervezésről tíz évvel ezelőtt alkotott törvény is. A törvény megszületése óta megnőtt a terv koncepcióalkotó és össze­hangoló szerepe, fejlődött mód­szertana, erősödött távlati szemlélete. A hosszú távú ter­vezés — amely ma már nél­külözhetetlen eleme tervezési rendszerünknek — a lehetsé­ges fejlődési pályák megvá­lasztásában széles társadalmi és tudományos alapokra tá­maszkodik. s mind fontosabb szerepet tölt be a gazdaságpo­litika megalkotásában. Lázár Gyöngy miniszterel­nök végezetül hangsúlyozta, hogy a tervezés rendjét és módszereit is tovább kell fej­leszteni ahhoz, hogy jobban meg tudjunk felelni az inten­zív fejlesztési szakasz követel­ményeinek. ★ A tanácskozás résztvevői a nyitóülés után négy szekció­ban folytatták munkájukat. Óvári Miklós előadása Országos ifjúsági agitációs és propagandatanácskozás A KISZ Központi Bizottsága kedden kétnapos országos agi­tációs és propagandatanácskozást hívott össze — az MSZMP budapesti oktatási igazgatóságán —, amelyen a budapesti és megyei KISZ-bizottságok agitációs és propagandatitkárai, poli­tikai képzési felelősei, járási, fővárosi kerületi, városi, nagy­községi KlSZ-titkárok vettek részt. Nagy Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára kö­szöntötte a tanácskozás több száz résztvevőjét, akik ezután meghallgatták óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsá- . ga tagjának, a Központi Bizottság titkárának előadását, az agi­tációs és propagandamunka időszerű feladatairól. Óvári Miklós bevezetőben aláhúzta az agitáció és a pro­paganda növekvő jelentőségét, az ifjúság között végzett po­litikai munka fontosságát. Ki­emelte, hogy minden évben más a konkrét jelentősége ugyanannak a propaganda- és agitációs tevékenységnek, hi­szen mások a viszonyok, má­sok a feladatok. A hazai és a nemzetközi helyzet részletes elemzése után a központi Bizottság tit­kára kitért arra: a propagan­distáknak fontos feladatuk és hivatásuk, hogy reálisan ma­gyarázzák a jelenségeket, gyor­san és elvhűen reagáljanak az előre nem várt eseményekre is. Ez pedig csak úgy lehet­séges — hangsúlyozta —, ha az ország és a világ fő folya­matait rendszeresen vizsgál­ják és elemzik, s ezekbe he­lyezik el az egyes konkrét ese­ményeket. A továbbiakban Óvári MS:- lós kiemelte: országépítő mun­kánk eddigi tapasztalatai azt is tanúsítják, hogy az ifjúság között végzett agitációs és pro­pagandatevékenységünk a nehezebb körülmények között is meghozza gyümölcsét. Nagyon fontos — mutatott rá —, hogy a pártnak erős, élénk kapcsolata legyen a tö­megekkel. Meghatározott je­lentősége van a párt egységé­nek is. Annak, hogy egyfor­mán foglaljunk állást a felve­tődő kérdésekben, egységesen álljunk ki a párt politikája mellett — de ne csak akkor, amikor kedvező dolgokat kell bejelenteni, hanem akkor is, amikor a jövő érdekében nép­szerűtlen intézkedésekre kény­szerülünk. Az a lényeg, hogy a párt legyen közeli kapcsolat­ban az emberekkel, hallgassa meg a véleményüket, hallgas­son rájuk és töltse be vezető szerepét is. Népgazdaságunk bírja a csaknem egy évtizede ránehe­zedő nyomást, s nincs biztosí­tékunk arra, hogy ez a nyo­más a jövőben nem fog erő­södni. A puszta védekezéssel nem elégedhetünk meg. A kér­dés az, hogy képesek va­gyunk-e olyan erőfeszítésekre, amelyek nemcsak a nehézségek leküzdésére elegendők, hanem fejlődésünket is biztosítják. Ennek elengedhetetlen feltéte­le, hogy a munka termelé­kenységében és a munka mi­nőségében közelítsünk a vi­lágszínvonalhoz. Hazánk — társadalmi, poli­tikai rendszerét tekintve, a világ legfejlettebb országai kö­zé tartozik. Most olyan embert próbáló években élünk, amikor évtizedre előre eldőlhet, hogy sikerül-e behozni azt a gaz­dasági elmaradottságot, amely évszázadok során alakult ki Európa gazdaságilag fejlet­tebb országaihoz képest, vagy pedig ezt az elmaradottságot átörökítjük utódainkra. A felszabadulás után a ma­gyar ifjúság jelentős részt vállalt az ország újjáépítésé­ben, egy új Magyarország alapjainak a lerakásában. Az ellenforradalom után az akkori fiatal korosztály leg­jobbjai a nehéz helyzetben is bátran vállalták szocialista céljainkat. A KISZ zászlóbon­tása, az ifjú kommunisták po­litikai helytállása, áldozatkész munkája a szocialista kon­szolidáció, s az ezt követő lendületes fejlődés egyik fon­tos és nélkülözhetetlen eleme volt. A mai helyzet természetesen nem ugyanaz, mint az 1954. évi vagy az 1957. évi. A felté­telek és a feladatok is mások. Mégis emlékeztetek ezekre az évekre, mert ma is vannak nehéz feladatok, értelmes cé­lok, amelyek vállalásával újabb lendületet kaphat az if­júsági mozgalom. Ez annál is inkább lehetséges, mert meg­győződésem, hogy ma sokkal nagyobb a szocializmust vál­laló, ezért cselekedni is kész, a munkát becsülettel és tehet­séggel végző fiatalok száma, mint a korábbi nemzedékek­ben. És biztos vagyok abban is, hogy a mai fiatalok is becsü­lettel részt vesznek a 80-as évek nagy történelmi felada­tainak megoldásában — mondta befejezésül Óvári Miklós, s előadása után kérdé­sekre válaszolt. Kiállítás és börze Kisipari termékek Harmincöt szakma képvise­letében 250 kisiparos mutatja be közel 3000 termékét azon a kiállításon, mely az Országos Piackutató Intézet bemutató- termében nyílt meg. A kiállításra, amely egyben börze is, számcs külföldi Ke­reskedő érkezik, elsősorban az NSZK-ból, Ausztriából, Svéd­országból. az Artex Budapesti Nemzetközi Vásárra érkezett külföldi partnerei is elláto­gatnak a bemutatóterembe. A kiállított termékeket a Népi Iparművészeti Tanács és az iparesztétikai lektorátus mi- .nősíti. A KIOSZ társadalmi szervezete, a Kisipari Kézmű­ves Tanács névsort készít a minősített termékek gyártói­ról, és a névsorba felvett kis­iparosok oklevelet, illetve a termékükre megkülönböztető emblémát kapnak. ^ Túlzás lenne meghatáro­zó szerepet tulajdonítani ^az összegnek, ám a bevétel ;5 bevétel: az első félévben Ómezőgazdasági eszközök ki- % viteléből több mint egy- ^ milliárd forintot könyvel­hetett el a népgazdaság. ^Ezek az áruk a nemzetközi Ókereskedelemben a piacér- S\zékeny cikkek közé tartoz­ónak, azaz hol erőteljes a $kereslet irántuk, hol hirte­len megcsappan, most az §utóbbi szakaszban tartunk. Ó Éppen ezért érdemel figyel­őmet a mezőgazdasági gépek Ókülföldi értékesítésének Óeredménye, ami nagyobb, §mint volt tavaly, a hasonló ^ időszakban. Visszafogott fogalmazással még azt toldjuk hozzá az előbbiekhez: volt idő, amikor az illetékesek úgy vélték, sem­mi értelme fenntartani ha­zánkban a mezőgazdasági gép­gyártást ... Út az esetlegességnek Példánk találomra válasz­tott, ám mint cseppben a tenger, benne is tükröztethető, fölfedezhető a nagy egészre érvényes jellemző. Nevezetesen az, líőgy a termékeknek, a gyártási ágaknak változó a sorsa, csillaguk kifényesedhet és elhalványulhat, ráadásul — de nem mellékesen — olykor nem a piaci értékítéletnek en­gedve, hanem megalapozatlan elgondolásoknak, hirtelen tá­madt elképzeléseknek utat nyitva. A mezőgazdasági gé­pek esete ugyanis nem egyedi ügy., utalhatunk itt — ma a leggazdaságosabb expprtcikkek egyike — a Mezőgép Tröszt mellett a Magyar Hajó- és Da­rugyár kazánjaira, amelyekre szintén kimondatott annak idején a verdikt, szűnjön meg az előállításuk... Az említett tényéknél a vállalatok „enge­detlensége” mentett meg fon­Van benne fnntázia Nem lépve kétszer egy nyomba * A termék fiikfozöfe a termelői magatartásnak nye a termelés és az értékesí­tés — az értékesíthetőség — elkülönülése volt. A gyártó úgy vélekedett, neki a terme­lés a dolga, minden további stációhoz semmi köze, az a kereskedők ügye, adják el azt, ami van, amit megtermeltek. A kereskedők viszont azzal fe­leltek, ha ők nem mindig a keresett, kelendő cikkeket kí­nálják, hanem hol ezeket, hol az éppen nem keresetteket de gyártottakat, akkor természe­tes, az árak is tükrei lesznek ennek, árfolyamváltozás ide és oda, illetve — a hazai eladá­soknál — nem számíthat meg­lepőnek. váratlannak a keres­let tartós visszaesése. Megvolt vagy hiányzott Gyártók és kereskedők e szűnni nem akaró, mindig megújuló fe’eselését egyre kézzelfoghatóbban utasította el a piac a legutóbbi eszten­dőkben — mivel külföldön a túlkínálat lett a iellemző. bel­földön pedig szűkültek a ke­reslet pénzügyi forrásai —, ha lassan is. ha kényszerűen is, de megkezdődött a változás. Voltak akik gyorsan léptek: ma előbbre tartanak jóval az átlagosnál. Araszolt va’ameny- nvit a középmezőny, de még mindig tekintélyes a várako­zók. a tépelödők, a fontolga­tók csoportja a termék ösz- szefoglalóia — tárgyi megje­lenítése — a termelői maga­tartásnak. Ha némi könnyed­séggel fogalmazva is, részle­tes beismerő vallomás az áru — annak használati értéke, műszaki korszerűsége, ára stb. mert. eáfolhatatlanu! bizonyít­ja, kikben volt meg és kik­ben hiányzott a holnaphoz el­engedhetetlen. szárnyaló, de mégis a realitásokhoz kötött fantázia. Mert a termékben csakis akkor lehet, fantázia, ha feilesztői. gyártói sem szűköl­ködnek abban. Mészáros Ottó —, a bútoripari rekonstrukció keretében végrehajtott fejlesz­tések egy részét Elgondolkoztatónak tarthat­juk — és ha élesebben világí­tunk oda, akkor a tapasztala­tok mellett tetemes károkat is fölfedezhetünk —, hogy mind­ezek közben és hosszú éveken át az egyetlen, hivatásszerűen pjacot — várható keresletet, termelési és termékholnapot — kutató hazai intézet határo­kon túl keresett és kapott munkát; nem volt elegendő honi megbízása!... Ma ugyan már teljes egészében a hazai megrendeléseknek tesznek ele­get, de aligha szükséges rész­letezni, mi minden vesz­hetett el addig, míg a kí­vánatos állapot kialakult. Be­szédes bizonysága ez annak, mennyire nincs még természe­tesnek vett gyakorlata annak a, külföldön terméknél, ter­melőnél egyaránt érvényesülő felfogásnak, hogy ma már nem lehet kétszer egy nyomba lép­ni, azaz az ismétlődő rutinra hagyatkozás, a megszokás, az újtól való elzárkózás nem eredményezhet piacon mara­dást. Sajnálatosan sok hazai vállalat szorult ki a legutób­bi esztendőkben a piacokról éppen azért, mert úgy vélte, az a biztos, ha már az egyszer járt nyomba lépnek. Ráadásul ez az egyszer járt nyom már annak idején sem bizonyult jónak, helyesnek, azaz már ismert hibákat ismételtek meg! Az ilyen és hasonló esetek betekintést nyújtanak annak a szemléletmódnak a gyakorla­tába, amelynek következmé­változásainak gyors követésé­re. Igaz, vannak jó kedvre de­rítő példák, esetek. Néhány esztendeje csupán irányítók, fejlesztők, kereskedők marok­nyi csoportja hitt abban, hogy a hazai ipar szállítója lehet olyan világhírű cégeknek, amelyek a tenger alatti olaj­kutatás és -kitermelés élvona­lát alkotják. Ma valóság az akkori sejtés, a különleges — a rendkívüli igénybevételnek megfelelő — tömlők ott szere­pelnek a Taurus külkereske­delmi árulistáján. Megismételt hibák Folytathatjuk a csupán uta- lásnyi példák sorolását a kép­csőgyártást felváltó fényfor­rástermeléssel Vácott, az elektromos törpemotorok elő­állításának megszervezésével Cegléden, az elektronikus ve­zérlésű műszercsa'.ád kifejlesz­tésével Gödöllőn. Említhetjük a Budaflax Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalatot, ahol — ha nem is első pillanatban, de időben — fölfigyeltek a textí­liák iránti kereslet átalakulá­sára, így a különböző vászon­áruk megélénkülő forgalmára, a műszaki textilanyagok kor­szerűsítésében rejlő tartalé­kokra. Voltak és vannak per­sze félsikerek, azaz majdnem kudarcok és kudarcok is, így ide sorolhatjuk a vasoxidim- portot megszüntető, hazai elő­állításra tett próbálkozásokat — a Híradástechnikai Anya­gok Gyára csupán kelletlen partnerekre talált az ügyben tos és hasznos gyártási ágakat, termékeket, több esetben vi­szont központi döntések, ún. központi fejlesztési programok és nem vállalati mérlegelések, elhatározások — időbeni piac­ismeretek — alapoztak meg ma sikeres tevékenységeket. Ami az eredményekből persze semmit nem von le, de figyel­meztet. Arra, hogy mind az irányítás, mind a vállalat kö­rében adott helyzetekben a megengedhetőnél nagyobb sze­rephez jut az esetlegesség, a rögtönzés. Sokféle kockázati elem hú­zódik meg egy-egy döntésben, ami termékre, termékcsaládra mondja ki, szűnjön meg az előállítása, .vagy éppen az el­lenkezőjét ennek, azt: van benne fantázia. Kevésbé köz­napiam van benne fantázia, azaz a fejlesztés, a gyártás feltételei adottak vagy megte­remthetők, az előállítás — a ráfordítások valamennyi ösz- szetevőjét nézve — gazdasá­gos, az értékesítés hosszú tá­von is elérhető. Mégis, a koc­kázatok ellenére is ilyen el­határozásokra ma egyre gyak­rabban kerül sor — hol jó érzékre valló piaci figyelem, hol kényszerűség nyomán — a vállalatoknál. Az eladások nehezebbé vá­lása — mind bel- mind kül­földön — az értékesítés nagy hullámzásaival ölelkezve ta­pintható valósággá tette azt a korábbi intelmet, hogy a vál­lalatok a szükségesnél kisebb figyelmet fordítanak a fejlesz­tésre. a piaci tapasztalatok elemzésére, a vásárlói igények

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents