Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-18 / 219. szám

Felvonón a nyersanyag Az ország darabos, égetettmész-termelésének mintegy 20 szá­zalékát adja a DCM. Az évi 140 ezer tonna égetett mész gyár­tását a képen látható nyersanyag-előkészítőben kezdik meg, majd függőleges pályán, a serleges felvonó segítségével jut fel a hat darab óriás égetőkemencébe Hancsovszki János felvétele Fóti bírok fiataloknak VÁCI xJßMan A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 18., SZOMBAT PSakátok és possferek között A közönséggel együtt terveznek Jegyzet Megértés Csomók a nyakkendőn. Ezt ma már nem nagyon ismerik a gyerekek. A cser­készek oldották ki a kendő végére kötött görcsöket — vagy kötötték meg? — No, lám már én is élj elejtettem, hogy is volt, amikor vala­mi jót cselekedtek. Beval­lom, nekem az ilyesfajta „adminisztrálás” nem na­gyon tetszett, meg az sem, amikor a szocialista brigád jegyzi be a naplójába, ha valakin segített. Az ilyesmit nem a dicsőség kedvéért kell tenni, hanem a belső ■ indíték parancsára. Foly­atassam a sort? A cserkész­megoldásoknak különben sem vagyok nagy híve, mert kínosan emlékeztetnek az alamizsnaosztó gazdagokra, márpedig a szeretet, a meg­becsülés, annak megsegíté­se, aki bajba jutott vagy szükséget lát, nem lehet alamizsna tárgya. Előbb vagy utóbb intézményes megoldás szükségeltetik. Ezek persze szép gondo­latok és helyesli őket az az . idős és általam nagyra be­csült ember is, aki most az ágyat nyomja, mert fáj a dereka. Magára maradt öregemberről van szó, aki erején felül kénytelen már a dolgait intézni falusi há­za udvarán, s a maga ré­széről nem válogatna, hogy cserkész, úttörő vagy szo­cialista brigádtag segítene időnként neki, s azzal sem törődne, hogy mit csinál a nyakkendőjével, vagy a naplójával, csak könnyíte­ne öreg napjain. Mert amig intézményes megoldás nincs, vagy ez nem teljes, sok idős ember szorul napi segítségre, s a mai rohanó tempo mellett, melyben a fiatalabbak élnek, s maguk­nak is megvannak a ter­heik, ehhez nem is olyan könnyű hozza jutni. No és ha mar hozzá ju­tott. ha találkozik azokkal, akikben megvan a joszán- aék, s az áldozatvállalás is, s akar szervezetten, akar szervezetlenül teszik meg erkölcsi kötelességüket í Akkor sem könnyű egyik ■jelnek sem; mert aminixa- pasíla&m, az ember ter­mészete olyan, hogy az er­kölcsi kötelességek alól ki­bújókat keres, elveket ta­lálni pedig mindig köny- nyű, még a „miért pont én?" sztereotip belső kér­désén kívül, is. Mert a mai idős, és vala­mivel fiatalabb korosztá- ' lyok között nemcsak nem­zedéki különbségek vaunak, hanem a tudatiak, az élet­módbeliek is gyöke­resen mások, hiszen köz­ben nemcsak az évtizedek röpültek el, hanem a régi ti lag robbant szei, melyben mai öregeink szokásai, né­zetei alakultak ki. Igaz, azt a világot nem ők va- lasztátták maguknak, s a mait várták a legloöben, dehát mire megérkezett, nem volt könnyű a beideg­ződéseken változtatni. így hát nem eleg felszed­ni a kiskertben a tapasz­szol elvetett burgonyát, fel­vágni a téli tüzelőt, kita­karítani a lakást, elvállal­ni a meszelést, hanem azt is kell adni, amiből néha magunknak is kevés vari, s egyenértékű az idővel és a pénzzel, ez. pedig a türe­lem. Mert akiknek segíteni akarunk, azok gyakran az orvosnak szánt mondandót is nekünk ismétlik unos-un- talan, s ha egy gondot leve­szünk a vállunkról, a má­sik tízet is ma akarják meg­oldatni, finoman példálóz­va. Mások bizalmatlanok, s vannak, akikre azt mond­hatjuk, hogy kibírhatatla­nul konzervatívak. Ezekre az okokra aztán ráfoghat­juk. hogy elég belőlük, nem vagyunk mi szentek, itt nem lehet segíteni. Ezért aztán nehéz recep­tet ajánlani, hogyan oldjuk meg a kor' felfokozódott gondját, hogy segítsünk <iz idősebbek tárgyi gondjain kívül, a lelki gondjaikon is de egy bizonyos. Közösen kell megpróbálni. Meg kell érteni az évtizedek okozta különbséget, s megpróbálni idősnek és fiatalnak egy­más fejével gondolkodni, egymás magatartását igy értékelni. Kovács T. István A fóti Vörösmarty Művelő-1 dési Ház szeptember elejétől jazz-, balettoktatást indít 6—12 éves. 12—18 éves gyermekek­nek. A próbanapokat minden héten hétfőn és pénteken tart­ják a művelődési házban. A tanfolyamat Madary Zsuzsan­na vezeti. ★ A művelődési ház és a Vác és Vidéke Áfész központi nép- Hncégyüttese v®ja -a 14. életévét betöltött fiatalok je­lentkezését, akik kedvet érez­De ne képzelegjünk! Csathó Kálmán. ■ a Dunakanyar egy­kor gyakori látogatója maga is megörökítette és Tavasztól tavaszig címmel kötetbe gyűj­tötte emlékezetes . vadászka­landjait. Neves vadászcimbo­rák portréja kerekedik ki az írásokból és- egy hűséges segí­tőtársé. aki ugyancsak eredeti nevén vált e novellák hősévé, már életében bevonulván az irodalmi halhatatlanságba. Öregapja vadorzó volt Az író vadászemlékeinek ne­vezetes alakja Bényi Ferenc, aki Csathó és barátja, Kitten­berger Kálmán közösen bé­relt nagymarosi vadászterüle­tének hosszú éveken át hűsé­ges vadőre volt. A Szalonká- zás című elbeszélés tanúsága szerint akkor még fiatal és fürge segítőtárs volt, aki — ha kellett — maga holmiján kí­vül két gazdája puskáját, cók- mókját is cipelte, és mindig pontos, megbízható tudósítás­sal szolgált a kiszemelt vadak vonulásáról, vélhető tartózko­dási helyéről. Ebből a törté­netből az azóta tisztességben megőszült emberről ország, vi­lág megtudhatta, hogy nem akármilyen ősöket mondhat magáénak. Vadorzó volt az öregapja, de jó puskás volt az édesapja, meg a nagybátyja nek a néptánchagyományok ápolására. Jelentkezni csü­törtöki napokon lehet. ★ ' Szakmunkásképző tanfolyam kezdődött nyolc szakmában szeptember első hetétől. A képzési időszak fél- és egyéves. Elsősorban olyan fiatalok ré­szére, akik 18. életévüket be­töltötték, és egyéves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. A tanfolyam végén a résztvevők szakmunkásvizsgát tesznek. is. Hosszan sorolhatnánk azo­kat az emlékezéseket, amelyek hőséül választotta a sokat va­dászó író. Feri bácsi ma is az öreg nagymarosi házban él. Ku­tyájával, Tücsökkel, a törzs­könyvezett tacskóval osztja meg magányát, aki erdei ba­rangolásainak leghűségesebb társa. Ha a beszélgetés úgy hozza, szívesen visszaballag az emlékezés ösvényén a múltba, bár, szerényebb ember annál, hogy irodalmi szerepléséről szólna. — Hogyan indult ez a re­gényes életút? — Gyermekkoromban volt két kölyök nyestem. Már ak­kor vonzódtam az állatokhoz^ a természethez. Kisfiúként hajtó voltam a vadászatokon. Kitanultam a géplakatosságot, három évig hordtam a háti­zsákot Kittenberger Kálmán után. 1932-ben meghallottam, hogy Gödöllőn vadőr-, meg er- dőőrtanfolyam indul. Neki­vágtam. bár nem volt könnyű a százhúsz pengő vizsgadíjat leszurkolni. Ha kétszer annyi pénzem lett volna, akár még erdőőr is lehettem volna, hi­szen amit a többieknek mond­tak az oktatók, az is rám ra­gadt, de hát az a pénz is köl­csön volt, így csak egy bizo­nyítványt vihettem haza. — A szerkesztő úr, már mint A kis iroda túlzsúfolt, még­is barátságosnak tűnik. Pedig a szekrényekről lekopott a po­litúr, az ülőalkalmatosságok elárulják, hogy ők már vala­hol letöltötték a szolgálati időt, de itt, a falakat teljesen befe­dő plakátok, poszterek között ez nem olyan lényeges. Körü­löttünk minden elképzelt he­lyén felhalmozott meghívók, füzetek, fényképek, feldolgo­zásra váró anyagok. A váci Fényforrás- és Alkatrészgyár­ban Papp Lászlóval, á közmű­velődési bizottság, függetlení­tett titkárával beszélgetek. Sohasem könnyű — Sokan állítják, hogy a vá­ros üzemei közül itt a legered­ményesebb, a legkiegyensúlyo­zottabb a közművelődés. — Pedig nálunk a feltételek sohasem voltak ^könnyűek — mondja a titkár. —,Hat évvel ezelőtt, amikor függetlenítettként ide kerül­tem, a tapasztalatok hiánya miatt volt nehéz. Aztán követ­kezett a profiltisztítás, ami fel­borította az üzem életét, bri­gádok oszlottak, fel, sokan, ki­léptek. Majd ezt követte a nagyberuházás. Természetes, hogy akkor az új technológiák befogadására kellett nagy gön- dot fordítani. Akkor túlságo­san előtérbe került a szakmai, tanfolyami képzés, de ez is a művelődéshez tartozik, még­hozzá rendszerezett formában. Kittenberger, azzal biztatott, hogy elszerez vadőrnek. Igen ám, csak egy kis hiba csúszott a számításunkba, mert — mint kiderült — rossz helyre vok­soltunk a választáskor, és így nem akadt patrónusom ... Az­tán itt Nagymaros környékén a szerkesztő úr, a doktor úr (Csathó Kálmán), meg Rózsa­hegyi Kálmán együtt béreltek egy területet, és kilenc évig az ő szolgálatukban álltam. Bi­zony sok-sok felejthetetlen emlékem fűződik azokhoz az időkhöz. Régi emlekek — Mondana ezek közül? — Hát az kacagtató eset volt, amikor a szerkesztő úr le akart lőni egy mátyásmada­rat, de az a gonosz tollas jól ki babrált vele, mert három­szor is elhibázta a híres va­dász. Máskor meg a, cserké- szés lázában a patakba poty- tyant bele. Mit sem használt az igyekezet, bizony nem áll­hattam .meg nevetés nélkül, de hát ebből nem lett harag. ' — Később hogyan folytató­dott az élete? — Dömös fölött ültem a sziklán, és a Friss Újságban olvastam egy hirdetést. Moz­donyvezető-tan folyamot indí­tott a MÁV. Kellett az után­pótlás. akkor 1941-et írtunk. Jelentkeztem. Akkoriban a fő­mozdonyvezető nagy űr volt. Kemény gallér, csokornyak­kendő, bőrkesztyű volt a vise­leté. — Tizennégy évig utaztam mozdonyon, amíg egy baleset során elvesztettem a jobb ke­zem négy ujját. Azóta bal kézzel húzom meg a ravaszt. Maholnap másfel évtizede lesz, hogy nyugdíjba mentem. Taán most értük el, hogy ren­deződtek, letisztultak az üze­mi gondok. Most viszont a je­lenlegi gazdasági helyzet anya­giasabbá tette az embereket. Műszak végén igyekeznek ha­za a kiskertbe vagy túlmun­kát vállalnak. A dolgokon csak az enyhített, hogy munkánk­hoz minden gazdasági segítsé­get megkaptunk. Keret és tartalom — Milyen gyakorlati tapasz­talatok alakultak ki? — Elöljáróban szükségesnek tartom megjegyezni, mi a kul­túra közvetítésével nem agi­tálni kívánunk, hanem olyan műveltség közvetítésére vállal­kozunk, amely elősegíti annak a felismerését, hogy a gazda­sági, politikai és kulturális területek szorosan összefügg­nek. Igaz, lehet úgy is „közmű­velődést csinálni”, hogy a nép­művelők kitalálnak programo­kat, megszervezik a közönsé­get, és mindent bele jelszóval nekivágnak. Nálunk nem így van. Szerintem manapság ez nem lehet helyes út. Mi első­sorban azt vesszük figyelembe, hogy: mitakarnak a dolgozók, mikor érnek rá, mit tennének, miben vennének részt szívvel- lélekkel? Én egyszer sem en­gedhetem meg, hogy akár egy háromszáz forintos előadást is úgy fizessek ki, hogy az az ér­dektelenség miatt ne lett vol­na megtartva. Amit csak úgy — Az utóbbi időben milyen a vadászélet ezen a vidéken? — Amikor felvettek a Róka vadásztársaságba, Csathó Kál­mán helyére léptem be. Ugyanott volt társam később a szerkesztő úr is. Évtizednél tovább voltam vadászmester, később tucatnyi évig a fiam is. Nagymarostól Zebegényig úgy ismerem az erdőt, mint a tenyeremet, akár éjjel is köny- nyen tájékozódom. Van egy Márkái 16-os sörétes puskám, meg egy hazai gyártmányú go­lyós fegyverem. Ezekkel já­rom a vidéket, és természete­sen Tücsökkel. — Milyen vadak’lakják az erdőket? — Szarvasok, őzek, vaddisz­nók, van már muflon is. A ra­gadozók közül vadmacska, hermelin, borz; róka, görény, menyét, nyuszt, nyest tűnik fel hellyel-közzel, de a legtöbbjük védett állat. A dúvadak közül csak a róka. a görény, a szarka és a varjú lőhető. A szárnya­sok közül a fogoly, a fácán és a szalonka kapható puskavég­re. de már egyre kevesebb van belőlük. Egy szalonkatoll — Merre jár legszíveseb­ben? — Mindegy nekem, legyen az a Hat ló vagy a Moson pa­tak környéke, akár a Huszti- na, a Piroska, vagy a Vadálló. Szívesen keresem fel a Malom völgyet is. Van egy-két fiatal vadásztárs, aki rendszerint jön velem. Leginkább együtt já­runk. Most is két és fél napig Törokmezőn voltunk. Egy vad­disznót próbáltam elejteni, de nem sikerült. Évente egyet lő­het magának a vadász, nem sietem el, hadd növekedjen, a trófeája annál szebb lesz. Bényi Feri bácsi szóbája fa­lát mutatja, amelyen egy ka­pitális szarvasbika érmes agancsa és két vadkan tekin­télyes agyara díszük. A zöld kalapon meglibben egy aprócs­ka toll. Büszke rá: az idén is lőtt még egy szálonkát. Tamasi Tamás tudunk elérni, hogy már a ter­vezéskor messzemenően figye­lembe vesszük az üzem adott­ságait, a szocialista brigádok, egyének szükségletei és igé­nyei szerint tervezzük a kul­túra közvetítését. A gyarapodó politikai és ideológiai képzési formákat a témakörökhöz kapcsolódóan gazdagítják, színesítik rendez­vényeikkel. A teljesség igénye nélkül említhetjük a Pap p László által összeállított iro­dalmi kiállítások közül az Adyt, József Attilát, Bartók Bélát bemutatókat. A nagy si­kerű ismeretterjesztő kiállítá­sok közül a csillagászati kiállí- lítást, a váci könyvnyomtatás múltját, a politikaiak közül a Vác munkásmozgalmát bemu­tatókat. Szintén a képzést, a tá­jékozottságot hivatottak segí­teni a fórumok (Kulcsár Ist­ván, Sugár. András, Marosán György stb.). Az üzemben ki­emelt feladatként kezelik az esztétikai nevelést. A gyári nagytermet a mennyezetre '■ze- relt világítótestekkel tették al­kalmassá kiállítások rendezé­sére. Hosszan sorolhatnám az itt kiállító művészek névsorát például: Dániel Kornél, Roisz Vilmos festőművészek, Vénin­ger Margit kerámikus. Az üzemi könyvtár jelentős szerepet tölt be az üzem köz- művelődési életében. Az eddi­gi tapasztalatok azt mutatják, hogy a művelődési központ és a könyvtár kapcsolata elenged­hetetlen. A több mint tizen­egyezer kötetes könyvtár leg­fontosabb feladata az olvasó- szolgálat szélesítése. A jelen­legi 865 olvasó közül 630 fizi­kai dolgozó. Műszaki könyv­tára fiókjellegű, és igen jelen­tős a Művelt Nép könyveinek könyvterjesztővállalat-fogral- ma. A könyvtári rendezvények, az író—olvasó találkozók. Köz­kedveltek a politikai, műsza­ki vetélkedők. A bizonyíték A kulturális szolgáltatások sokféleségét kínálja az Egye­sült Izzó váci gyára, hogy 1600 dolgozója közül mindenki ta­láljon igényeinek megfelelő programot. A tények és adatok egyértelműen mutatják, hogy a vállalat igyekszik biztosítani ehhez az anyagi és tárgyi fel­tételeket Surányi János Labdarúgás Kezdés: ifjúságiak 13 óra­kor, felnőttek 15 órakor. Járási I. osztály, szombaton Váchartyán—Sződliget (Kisné- medin). Vez: Varjú, Karsay. Perőcsény—Kóspallag. Vez. Jaczkó, Tóth J. Vasárnap: Letkés—Örboty- tyán, Vez.: Tóth J., Jaczkó. Fót —Fortuna 11—13 óra, Styefko. Oszáczki. Szob—Vámosmikola Vez.: Ferenc M„ Várszegi. Má- rianosztra—Nagymaros, XIII.. kér. Vácrátót—Galgavölgye VII. kér. Járási II. osztály, szombaton: Szokolya szabadnapos. Rád— Váci Amatőr 15.30. Vez.: Ku- nya, Ferenc M. Vasárnap: Szőó —Csővár (Csőváron). Vez.: Karsay. Galgagyörk—Kösd VII. kér., Püspökszilágy— Ipolydamásd, XIII. kér., For­tuna II.—Kemence. Vez.: Nagy L. Serdülők: szombaton: Fortu­na—Szokolya 15 óra. Vez.: Kozma. Göd—Vácduka 9 óra Vez.: Várszegi. Vasárnap: Ve­rőcemaros—Fót, 10 óra. Vez. Baksza. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) iagymisrestóS Zebegényig Puskájuktól zengett a vidék Úgy ismeri az erdői, mbit a tenyerét ^ Reggelenként pipálnak a pilisi hegyek. A fecskék ^ füzérben sorakoznak a villanydrótokon. A Börzsönyben ^ is őszi gúnyát ölt a vidék. Maholnap nászra készülőd- S 'nek a szarvasbikák. Bódult tzerelmi párbajuk méltóság- 5> teljes hangja messze száll az erdők csendjében, llyen- \ kor mintha kilépne Krúdy regényéből a Zöld Vadász, ^ fejébe csapná a hetyke kalapot, a kerti házban leakasz- ^ tana a szögről a puskát, lábához füttyentené az agarát, ^ vállára vetné a tarisznyát, s megindulna az ember ^ nem járta ösvényeken elejteni a pompás agancsú $ szarvasbikát. '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents