Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-16 / 217. szám

1982. SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Orvostanácskozások Kongresszusok Az Építők Székházáb’an az európai szocialista országok allergológiai és klinikai, im­munológiai társaságainak kö­zös tanácskozását tartják. A háromnapos tanácskozáson bőrgyógyászok, tüdőgyógyá­szok, gyermekgyógyászok, reu- matológusok, a hazai és kül­földi gyógyszeripar képviselői vesznek részt. A Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem Nagyvárad té­ri épületében a Magyar Or­vostudományi Nukleáris Tár­saság izotópdiagnosztikai kong­resszusa zajlik. Itt magyar és 15 országból érkezett szakem­berek: orvosok, fizikusok, ve­gyészek, matematikusok, gyógyszerészek számolnak be a nukleáris gyógyászat leg­újabb eredményeiről. Intcrcomputo '82 Nemzetközi szímpózion A számítástechnika a kor­szerű tájékoztatás egyik leg­hatékonyabb eszköze, az esz­perantó nyelv célja pedig — többek között — a kúlönoöző nyelvet beszélő szakemberek közötti információcsere meg­könnyítése. Nem véletlen te­hát, hogy e két területen dol­gozó társadalmi szervezet, a Neumann János Számítógép­tudományi Társaság és a Ma­gyar Eszperantó Szövetség között rendszeres együttműkö­dés alakult ki. Az Eszperantó Szövetség számitástechnikai csoportjának szakemberei részt vesznek a Neumann Társaság különböző szakosztályainak munkájában, rendeztek már közös konferenciát, elkészítet­ték a számítástechnikai szó­tár eszperantó nyelvű bővítését és a két társaság között rend­szeres információcsere is lét­rejött. Legjelentősebb közös ese­ményükre most készülnek: de­cember 27. és január 2. kö­zött Budapesten rendezik meg az „lntercomputo ’82 nemzet­közi számítástechnikai szim- poziont és kiállítást. A számí­tástechnikusok közötti szakmai információcsere nyelve az esz­perantó lesz. Az előzetes je­lentkezések alapján csaknem húsz országból érkeznek elő­adók és kiállítók. Mivel 1983- at az ENSZ a kommunikáció évének nyilvánította, e tanács­kozás és a kiállítás is már ré­sze a jövő évi rendezvényso­rozatnak. Pillanatkép Szob kútárában Már fényesedik az aszfalt;.. Látni már Szob külső há­zait, amikor a 12-es úton tár­csával megállj !-t int egy sző­ke fiatalember. Nem nagy a forgalom, néhány másodperces várakozás után továbbindul­hatunk. Az irányított útsza­kasz másik végén idős férfi szól a rádióba, pontosabban, ismét szabadot engedélyez. Öt szólítom meg: ki irányítja az útépítést? — Azt keresse, aki közöt­tünk a legifjabb — mosolyog huncutul, s int, visszafelé. Legifjabb? Tűnődöm, de az­tán, amikor kezet nyújt Pará- di Vincze, belátom, fiatalabb nem is lehetne. (Mármint ilyen munkakörben.) — Üt-, híd- és. fenntartási szakközépiskolát végeztem. Két éve — mondja. — Akkor kerültem a Pest megyei Köz úti Építő Vállalathoz, s ma már művezetőként dolgozom. Itt most komoly feladatot kaptunk: két és fél kilométe­res útszakaszt készítünk. Min­dent mi magunk — az előké­szítéstől, beleértve a tengely- kijelölést is, de még a padka- és az árokrendezést Is. Az összes munka értéke 5 és fél millió forint. Szeptember vé­gére kész kell lennünk. Már látom: bizonyosan előbb is végzünk. Meleg munka az útépítés. Valójában az, nem átvitt érte­lemben. A leterítendő aszfalt hőmérséklete 160 fokos, s eh­hez jön még a természetes hő­ség, amiből bizony májustól kijutott. — Szerencsére ritka jő időt fogtunk ki az idén. Kedvezett nekünk, útépítőknek — száll le a henger nyergéből Hugyecz Pál. — Vácott lakunk, a Du­nai Cement és Mészmű bá­nyájában dolgoztam. Kemény munka volt és meg sem fizet­ték. Itt több pénzt ígértek, hát átjöttem. Ennek már több mint öt éve, de nem bántam meg. Fél esztendőm át összejön a havi öt és fél, hatezer forin­tom, aztán kevesebb, de mit tegyünk. Én tényleg megsze­rettem ezt a munkát, az embe­reket is. Egymásra vagyunk utalva, összetartunk. Január­tól megszigorították a minősé­gi követelményeket, ügyelni kell, hogy első osztályú legyen az út. Egyetlen nyomon nyolc­szor is átmegyek, míg kellő­képpen tömörödik az aszfalt. Itt látszata van annak, amit csinálunk, s ez jó érzés. Reggel hatkor indul napon­ta a csapat a vállalat váci munkásszállása elől, az-embe­rek többsége ott is lakik. A munkaidő ugyan ötig tart, de előfordul, hogy tovább is, mert a kiszállított aszfaltot be kell dolgozni. Ennél az útnál elő­ször egy négy centiméter kö­rüli kiegyenlítő réteget terítet­tek le, s most arra kerül az öt centiméter vastag kopóré­teg. Hogy jó. kemény és szi­lárd legyen —, az a hengere­seken múlik. — A teljes útpálya szélessé­ge nyolc méter, egy-egy fél pályát készítünk — magyaráz­za Bikics András brigádvezető, rátámaszkodva a hobré nyelé­re. Ez egy furcsa, gereblyéhez hasonló faszerszám. ezzel egyengetik a lapáttal leterített aszfaltot. — A terítőgép, a finiser 3 méter 10 centiméter szélesség­ben önti le az anyagot, a hiányzó két sávot hagyomá­nyos, régi módszerrel kell ki­pótolnunk. Nehéz és fárasztó. Este csak belezuhanunk az ágyba. Én Galgamácsán la­kom, nincs túl messze, még sem tudok naponta hazautaz­ni. A munkaidő miatt. Ezért a szállón alszom és csak pénte­kenként ülök vonatra. Már több mint húsz éve vagyok a KÉV-nél, megszoktam a ván­doréletet. Jól összeforrt a bri­gádom is. mostanig ötször nyertük el az aranykoszorút, tavaly pedig a vállalat kiválói is lettünk. Mit mondjak? örül­tünk az elismerésnek. Pár perc pihenést engedé­lyez a művezető a teljes gép­láncnak, így Szabó István fi- niserkezelő is lejöhet a ma­gasból. — Van nekem vizs­gám minden nehézgéphez — mondja önérzetesen —, igaz, a finisért nagyon kedvelem, tíz éve vezetem. A céghez én is vagy húsz éve szegődtem, össze sem tudnám számolni, hány helyen, hány kilométer utat építettünk Pest megyé­ben. de a fővárosban is. Tud­ja. valamikor régen volt a KÉV-nek Cegléden is egy épí­tésvezetősége, én még oda sze­gődtem. Ugyanis Abonyban lakom, s az közel volt. Aztán megszűnt, de én maradtam. Hűséges volt Jocó bácsi is. A volt nem tévedés, nem el­írás, mire ez az írás megjele­nik Kollár József megkezdte a hosszú munkás évek után já­ró pihenést. Míg beszélgetünk Parádí Vincze veszi át tőle a forgalomirányítást. — Már számolom a napokat, négy jön még és vége, mehe­tek haza, a Szolnok megyei Cibakházára. Jó lesz, jó lesz a nagy nyugalom, de azért sajnálom, hogy megöregedtem. Most kéne fiatalnak lenni. A váci gárdához másfél éve ke­rültem csak, előtte tizenhat évig Dunavarsányban voltam. Hogy mit csinálok, majd a sok szabad időmben? Vannak terveim, például méhekkel akarok foglalkozni, meg hor­gászni. A finiser már közben iáfcnét teríti az aszfaltot, aztán jön­nek rá a hengerek. Lassan, za­jos méltósággal. A vas alakít­ja ki a végleges, sima felüle­tet, a gumihenger pedig az aszfalt fényét. — Figyelje csak! — int a művezető. — Már fényesedik is ... Dodó Györgyi Munkaerő gazdálkodás, védelem A Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizofiságának ülése Tegnap a megyeházán ülést tartott a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A tes­tület tanácskozásának napi­rendjén szerepelt a beszámoló a munkaügyi osztály tevé­kenységéről. Legutóijára 1974- ben került ilyen téma a vég rehajtó bizottság ülésének na­pirendjére. Sokoldalú elemzések alapéi Rsetfolspzoficbb tervek, előrejelzések A jelentés többi között meg­állapítja, hogy az elmúlt idő­szakban az osztály kiemelkedő feladata volt az V. és a VI. öt­éves terv tervidőszakra szóló középtávú munkaerőmérleg elkészítése. A tapasztalatok ar­ra mutatnak, hogy az elmúlt ötéves terv idején a tényleges munkaügyi folyamatos eltér­tek a korábban kidolgozott foglalkoztatási előirányzatok­tól. Ennek két alapvető oka volt: egyrészt a gazdaságpoli­tikai elképzelésekben bekövet­kezett változások, másrészt a demográfiai helyzet módosulá­sa. A tervezetthez képest gyor­sabban csökkent az iparban foglalkoztatottak száma, vi­szont a mezőgazdaságban a vártnál többen helyezkedtek el, tehát nem realizálódott a létszámcsökkenés. Tovább nö­vekedett ugyanis a kiegészítő tevékenység aránya, sokan vállaltak munkát a szolgáltató ágazatban, s az ingázók sem lettek kevesebben. Végered­ményben azonban az V. ötéves tervidőszakban javult a mun­kaerő-egyensúly, enyhült a munkaerőhiány. A jelenlegi tervciklus mun­kaerő-prognózisát fokozottab­ban igyekezett megalapozni a munkaügyi osztály, A készen kapott tervi információkat, helyszíni konzultációk során gyarapították. A VI. ötéves tervben az elemzések alapján azzal számolnak, hogy mint­egy 10 ezerrel növekszik az újonnan munkát vállalók szá­ma. Az iparban várhatóan a korábbi szinten marad a lét­szám, az építőiparban nem enyhülnek a feszültségek, a mezőgazdaságban pedig mér­sékelten növekszik a foglalkoz­tatottak száma. A szolgáltató szektorban viszont jelentős létszámnövekedés várható, az infrastrukturális fejlesztések megvalósulásával. Az eddigi tervező, elemző munkát — ál­lapították meg az ülésen —, hasznosan egészíthetnék ki egy-egy terület részletes mun­kaerő-számításai, melyeket a megye sajátosságai is indo­kolnának. Mivel az utóbbi években csökkent a munkaerő-közvetí­téssel foglalkozó szervek for­galma. lehetőség nyílik a munkáltatók és a munkavál­lalók igényeinek színvonala­sabb kielégítésére, a szolgálta­tó jelleg erősítésére. Fontos feladata az osztály­nak a megváltozott munkaké­pességűek rehabilitációjának koordinálása. Eredményesen működtek együtt az SZMT- vel, a Vöröskereszttel és &z Egész más ez a játék... leg­Eitclt az első vakáció nélküli nyár. Két hét szabadság és más semmi. Az vigasztal, hogy így sem tartott tovább, mint régen, amikor mind a hetven nap­pal magam gazdálkodtam. Az ősz pe­dig, a csoporttársak nélküli ősz — már a második lesz — könnyebben elvisel­hető. Szüreti tábor sincs. Egyedül sze­mezgetem az édesedő szőlőt, még sze­rencse. hogy nekem nem savanyú. Megfogyatkoztak a levelek is. Keve­sebb érkezik, mint eddig? Hetek telnek el, hogy akadna egy! Hova tűntek a barátok? Talán én maradtam el tőlük? Bezzeg júliusban, augusztusba^! Sor­ra jöttek a meghívók. Házasságot kö­tünk, várunk! És szép rendben örök hű­séget esküdtek, a tavaly még a házas­ság gondolatával sem foglalkozó egye­temisták. Hét végeim olyan zsúfolttá váltak, hogy valamennyi esküvőn nem is tudtam részt venni. Máskor meg. éppen amikor Vácra voltam hivatalos, egyszerre két látogatásra is sort kerít­hettem. Két ifjú közgazdász, János és Csilla házasságkötésére vártam a Március 15, téren, tűzkészültségben tartva az örök- vakut. A szertartáson öt perc alatt túl­estünk, majd a menyasszony — addigi — családjához autóztunk. A tízórai fo­gyasztása közben János föltalálta ma­gát. kedélyessé finomult a lényegében fölösleges beszélgetés a tucatnyi ember között. Aztán olyat szólt, amit nem gon­dolhatott komolyan, de Csilla elsápadt tőle: Mondom barátom, ne nősülj meg! — Ez bizony tapintatlanság volt. Ebédig szétszéledt a társaság, barátom elindult szülőfalujába a vendégseregért, én pedig a város másik végébe. Ügy éreztem, üresebbé, magányosabbá vál­tam, barátomnak már Csilla a .fonto­sabb. Ám vajon Csilla tudja-e mindazt vőlegényéről, amit én? Tudja-e, hogy milyen remek hegymászótárs volt a Fo- garasi-havasok kétméteres hópárká­nyán? Milyen csodálatos tréfamester az izsáki szüreten? Egyáltalán, fontos-e ezt tudnia a boldogsághoz? MüEdttflm magamon, ahogy fotográ­fiai felszerelésemtől zsúfolt táskámmal, színlelt nyugalommal lépkedtem a For­te gyár felé. László és Márti utcájába érkeztem. Laci a legrégibb barátom. Kapcsolatunk kiszakíthatatlan gyökerei a gimnáziumból erednek. Már egy éve házasok és igazán nem panaszkodhatom arra, hogy elfeledkezett volna rólam. Az esküvőn is én voltam az egyedüli osztálytárs, akit meghívott, azóta hat­szor-hétszer jártak nálam, sajnos többször nem találtak otthon. Most én nem találtam Lacit. Felesége viszont szívesen invitált. Jólesik, hogy csoporttársaim, osztálytársaim házas­társai is megszerettek. Márti mosott és mosogatott — így volt! — egyáltalán nem irigyeltem, bár eze­ket a funkciókat én is ellátom otthon. —- Laci ma is dolgozik. Mit szólsz, la­kást építünk! — újságolta. Megtörölte a kezét, és már a tervraj­zot néztük. KISZ-akcióban kétszintes házak épülnek a városban, négy-négy la­kás lesz egyben. Az építésvezetőt gaz­dagon fizetik, cserében időben elkészül a családi otthon. Az építkezésen viszont dolgozni is kell, nézzük meg Lacit, ott van. Kerékpárra szálltunk. Barátom meg­látva kettőnket meglepődött, de mert fi­gyelt az építésvezető, csak pár percig beszéltünk. Majd ebédre hazajövök, sie­tett el. Visszakerekeztünk. Otthon meg­kérdeztem Mártit, mi a jó házasság tit­ka, mert láttam, az övék sikeresnek, bi­zonyult. A választ — lutri — hiába írom le. semmitmondó. Mcstmár szeptember végi meghívók érkeznek, néhány hét, s október. Lassan valamennyi csoporttársam nős ember, férjezett asszony lesz.. Érdekes vi­szont, hogy akik az egyetemi évek alatt nem leltek párjukra, azok jórészt ma is egyedül bóklásznak. Balázs Gusztáv egészségügyi osztállyal a csök­kent munkaképességűek fel­mérésében, illetve a számuk­ra biztosítható munkahelyek feltérképezésében. Ugyancsak megfelelő kapcsolatot építet­tek ki a pályaválasztással és beiskolázással foglalkozó szer­vekkel. A jelenlegi tervidőszakban várhatóan a korábbinak mint­egy negyedével mövekszik a munkaképes korba lépő tanu­lók száma. A lépten-nyomon tapasztalható szakemberhiány ellenére, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkáltatók képzési igényei esetenként meghaladják a szükségletüket. A megalapozottabb tervezés érdekében, tehát az osztály ki­alakította a szakmunkás-után­pótlás középtávú információs rendszerét. A megfelelő kép­zési arányok kialakításában pedig együttműködött a fővá­rossal és a szomszédos megye illetékeseivel. Ugyancsak fontos szerepe volt a tanács munkaügyi szak­embereinek az ötnapos mun­kahétre való áttérés egyezteté­sében, a fejlesztések mun­kaerő-szükségletének elemzé­sében, a munkaügyi jogszabá­lyok megtartásának ellenőrzé­sében. Koordinációs jellegű a feladatuk a tanácsi felügyelet alatt működő vállalatok és in­tézmények b érgazdálkodásának figyelemmel kísérése. Ennek keretében dolgozták ki többi között a vezetők anyagi érde­keltségét tartalmazó megyei in­tézkedést, a műszakpótlékok rendszerét, a személyi jövedel­mek elosztását torzító jelen­ségek korlátozását szolgáló in­tézkedési tervet. A legutóbbi három évben egyre nagyobb a szerepe az osztálynak a munkavédelmi tevékenység irányításában. A tanácsi szerveknél 1979-ben kezdődött meg a mun­kavédelmi szervezet kiala­kítása, amely azóta meg­erősödött, korszerűsödött. Az iránvítómunka minőségének javításához elengedhetetlen. megfelelő felkészültségű szak­ember alkalmazása az osztály keretében. Ugyancsak a fel­adatok közé tartozik, a helyi munkaügyi szakigazgatási szervekkel kiépített kapcsola­tok felülvizsggálata. korszerű­sítése, a területielelösi rend­szer kiépítése. Jelentős összegeket fordítanak az üzemek az ártalmak megelőzésére A végrehajtó bizottság teg­napi ülésén megtárgyalták a tanácsok és felügyeletük alá tartozó vállalatok, szövetkeze­tek és intézmények munkavé­delmi helyzetéről szóló jelen­tést is. Megállapították, hogy a felügyeletet ellátó szakigaz­gatási szervek folyamatosan figyelemmel kísérik a gazdál­kodó egységek, intézmények munkavédelmi intézkedési ter­veinek végrehajtását, a sza­bályzatok korszerűsítésének folyamatát. Az elmúlt terv­időszakba a veszélyes mun­kafolyamatok kiiktatása, illet­ve a technológiák biztonságo­sabbá tétele volt a főbb fel­adat. Már ekkor is jelentke­zett igényként a korszerűbb berendezések használata, a munkavédelmi oktatás, a szemlék formális vonásainak csökkentése. A jelenlegi terv- cikusban előtérbe került a szociális ellátottság, az üzem- egészségügy fejlesztése. Általá­nos tapasztalat, hogy a külön­böző munkahelyeken évről év­re nagyobb összegeket fordíta­nak munkavédelemre. Ez év végéig az új ágazati jogszabá­lyoknak megfelelően, módosít­ják a munkavédelmi szabály­zatokat. A megyei szakigazgatási szervek tartalmas kapcsolatot alakítottak ki az SZMT mun­kavédelmi felügyelőségével, közös feladatterv alapján tar­tanak helyszíni vizsgálatokat, együttesen készítik elő és bo­nyolítják le a munkavédelmi vizsgákat. További lehetősé­gek kínálkoznak azonban a megelőzés hatékonyabbá téte­lében. Szó esett a gazdálkodó szer­vek fontosabb munkavédelmi intézkedéseiről is. Ezek legin­kább a villamos hálózat és az anyagmozgatás korszerűsítését szolgálták. A gépek biztonsá­gos kezelését, a megfelelő vé­dőeszközök felszerelését külö­nösen fontos feladatként kezel­ték a PEMÜ nél és a PEVDI- nél, a Monori Kefe- és Játék­gyárban, a ceglédi és váci kór­házakban. A törökbálinti tü- (Jőgvógyintézetben az új labo­ratórium megépítése jelentő­sen csökkentette a munkafo­lyamatok veszélyességét. A Semmelweis Kórház rekonst­rukciója során ugyancsak ma­radéktalanul érvényesítik a munkavédelmi követelménye­ket. A foglalkozási ártalmak csökkenésé, illetve megszűnése érdekében az ipari vállalatok tettek a legtöbbet. A PEMÜ- nél folyamatosan igyekeznek csökkenteni a zajszintet és a porártalmat. A PEFÉM-nél korszerűbb technológiát alkal­maznak a festésnél. A legtöbb pénzt azonban a szociális el­látás javítására, a jobb mun­kakörülmények kialakítására fordították. Korszerű öltözők, mosdók, étkezők épültek, bő­vült az üzemorvosi hálózat. Számos üzemben korszerűsítet­ték a világítást. Minden törek­vés dacára, sok helyen elavul­tak még az oktatási intézmé­nyek, zsúfoltak a kórházak konyhái, laboratóriumai. A sokoldalú gondoskodás el­lenére 1979 óta növekedett a balesetek száma, ezen belül a halálos és csonkulásos kimene­telű egyaránt. Ez összefügg a í foglalkoztatottak számának nö­vekedésével, azzal is, hogy számos helyen laza a munka- fegyelem, hiányzik az ellenőr­zés, figyelmen kívül hagyják a munkavédelmi előírásokat. A balesetek okainak kivizsgálása az elmúlt három évben alapo­sabb a korábbinál, azonban a körülmények tisztázása még mindig nem eléggé körültekin­tő, így gyakran elmaradnak az újabb tragédiák megelőzését szolgáló intézkedések. Régi panasz az is. hogy az egyéni védőfelszerelések, védő­ruhák minősége nem kielégítő, más esetben az importból szár­mazók beszerzése körülményes, valamint sokszor kényelmetlen viselésük miatt nem használ­ják a dolgozók a védőeszközö­ket. Számos ponton az előzőekben említettekkel egyező tapaszta­latokról számolt be az a jelen­tés. mely a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek munkavé­delmi helyzetét elemezte. Meg­állapította többi között, hogy a szövetkezetek és a közös vállalatok számottevően nö­velték a munkavédelemre köl­tött összegeket, egyre több a korszerű szociális létesítmény, javultak a munkakörülmények, mind az alaptevékenységben, mind a melléküzemágakban. A magasabb színvonalú munka- védelmi tevékenységre utal a baletetek számának relatív csökkenése. Jelentős viszont a halálos és a csonkulásos tra<"' diák száma: ez a mutató évek óta változatlan. A megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztálya balesetek miatt 1977 óta négy gazdaságban ja­vasolt fegyelmi eljárás lefoly­tatását. nyolc esetben kezde­ményezett szabálysértési eljá­rást, három halálos baleset nyomán pedig bűnvádi felje­lentést tettek Több esetben számoltattak be gazdasági ve­zetőt a munkavédelem helyze­téről, illetve kötelezték a szük­séges intézkedések kiadására. M. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents