Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-14 / 215. szám
*£5rtr If, » x/unap 1982. SZEPTEMBER 14., KEDD Behálózza a budai járást ^ 1 Értik, átélik a muzsikát Szeptember diáknak és tanárnak egyaránt azt jelenti, hogy elkezdődött a tanév. Így van ez a zeneiskolákban is. Pest megyében sok helyütt és sokan tanulnak zenét. Néhá- nyan majdani hivatásul választják a muzsikát, a többség számára e tanulmányok azt jelentik, hogy érteni, élvezni tudják azt, amivel tartalmasabbá teszik önmaguk és környezetük életét. Tagozatok Ahogy a bizonyítvány elárulja a diák egész évi munkáját, tehetségének kibontakozását, fejlődését, sikereit és kudarcait, úgy egy iskola növendékeinek összképe is árnyaltan tükrözi az ott dolgozó pedagógusok felkészültségét, áldozatkészségét, hozzáállását. Visszatérő hagyomány, hogy ilyenkor beszámolunk egy- egy zeneiskola életéről, terveiről, gondjairól. Idei választásunkat elsősorban a pedagógushivatás hétköznapjaiban lemérhető, kevésbé látványos, de annál jelentősebb helytállást igénylő ismérvei határozták meg. A budai járási körzeti zeneiskola pedagógusairól elmondható, hogy áldozatos a munkájuk. Hiszen a 14 helyszínen, tíz kihelyezett tagozaton működő iskola növendékeinek oktatásához sok-sok órát kell naponta utazniuk. Kánikulában éppúgy mint esőben, fagyban, s a zenetermek néhol éppen csak akkorák, hogy egy tanár és egy növendék elfér bennük. A tanítás természetesen váltakozó műszakban folyik, igazodva a diákok általános iskolai elfoglaltságához. A budai járási körzeti zeneiskola 1966-ban lett önálló intézmény, addig az abonyi zeneiskola tagozataként működött. Kezdetben 16 tanár oktatott 296 növendéket, ma 36- an 744 tanulóval foglalkoznak: 480 lány és 264 fiú képezi magát a zongora, hegedű, cselló, magánének, fafúvó, rézfúvó, ütő, kamarazene tanszakokon, illetve vesz részt az előképzőn. A körzethez tartozik Érd, Érdliget, Érdparkváros, Pilisvö- rösvár, Solymár, Százhalombatta, Zsámbék, Budakeszi zenét tanuló ifjúsága. A tanárok általában Budapestről járnak ki a körzetekbe, s előfor- dul, hogy naponta több helyre is. Ilyenkor, mivel közvetlen autóbuszjáratok nem kötik össze a helyszíneket, többször is átutaznak a fővároson, hogy céljukhoz jussanak. Hivatástudat Az Ingázás okozta nehézségek, a két önálló épület, az érEgyüttgondolkodók Ttottan kell élni AZ EGYKORI kerepestar- csai iskola megmaradt épület- szárnyának ablakpárkányán farmeres, lófarokfrizurás fiatal nő áll, tisztítja az üveget. Keze fürgén jár a táskarádióból harsogó tánczene ritmusára. Tőle kérdem, merre találom a művelődési ház igazgatóját. Zavart félmosollyal ugrik le, vizes kezét a farmerbe törli, majd felém nyújtja: — Horváth Klára vagyok. Ezek szerint engem keres. Elnézést, de éppen takarítunk. Ideköltözik majd a könyvtárunk. A művelődési házat már nem tudjuk használni, az átalakítás, renoválás nagyon sokba került volna. Ehhez a megmaradt iskolarészhez építünk még hozzá. A régi házat megvette a tsz. Kaptunk érte egymillió forintot, s ezzel a pénzzel, meg társadalmi munkával reméljük fölépíteni úi otthonunkat. Hét végén majd jönnek az iskolások és rendezik a körn vezetet. A MŰVELŐDÉSI HÄZ fiatal igazgatónője tíz éve látja el ezt a tisztet, s nem is akárhogy. hiszén a közelmúltban megkapta a Szocialista kultúráért elismerést. Ide való Ke- repestarcsára. Gimnazistaként ifjúsági klubot vezetett. Érettségi után egy évvel üresedett meg az igazgatói állás, amelyet megpályázott. Képesítés nélkül kezdett dolgozni, de már négy éve végzett. — Nem könnyű ilyen közel Budapesthez népművelőnek lenni. Jelenleg különösen nem, hiszen mindenes lettem. Elment a könyvtárosunk, s abban a kis maradék szabad időmben, ami még volt, könyvtáros is vagyok. Nem panaszképpen mondom, mert szeretem a munkát és szívesen dolgozom. Csak néha a fiam hiányol egy kicsit, aki harmadik osztályos, s nem ártana időnként segíteni neki. Az az igazság, hogy megszokta már ő is a közösségi életet. Nemcsak művelődési ház Igazgató Kerepestarcsán, ő a nagyközségi KlSZ-bizott- ság titkára. Négyszáz fiatal gondjaival, örömeivel, szervezeti életével is foglalkozik. Emellett a tanulást sem hagyta abba, hiszen jelenleg a marxista egyetem filozófia szakosítóját végzi. Társadalmi tevékenységét elismerte mára KISZ Központi Bizottsága az aranykoszorús jelvénnyel és a Hazafias Népfront az Érdemes társadalmi munkás kitüntetéssel. ÖNMAGÄRÖL, saját életéről nincs sok mondanivalója, egész lényét a közösségért végzett munka tölti ki. Beszél a gyerekeknek rendezett táncházakról, vetélkedőkről, író— olvasó találkozásokról, kirándulásokról, a nekik szervezett képzőművészeti és kis matematikus körről, a gyermekklubokról, a bábszakkörről, arról, hogy megszervezték az úszásoktatást, s Pestre hordják a kicsiket. Újabban mozgalmi dalokat is tanítanak nekik, mert Klára úgy vette észre, hogy nemigen ismerik ezeket a szép múltú és hagyományos dalokat, amelyek oly ünnepélyessé tesznek minden megmozdulást. Ápoljájc a járás népművészeti hagyományait, jól működik a két pávakor, a nyugdíjas- és a cigányklub, meg a kertbarátkor is. Amikor átvette az igazgatói tisztet, egyetlen csoport sem volt Kerepestarcsán. Ma a 17 ezer lakos számára ő igyekszik biztosítani a művelődési lehetőségeket — s mindezt Pest közelében, ahol nagy a vonzása a fővárosi programoknak. NEM KÉSZÜLTEM én népművelőnek. Valahogy úgy alakult az életem, hogy itt kötöttem ki. Nem bántam meg, mert szeretem azt, amit csinálok. Budapest közelsége gyakran -okoz kudarcot a munkámban, de mindig találok magamnak valami kapaszkodót, ami újabb célok elérésére ösztönöz. Nem vágyom nagy dolgokra. Szeretnék az itteniekkel közösen elérni valamit. Bezárkózni nem szabad a magánéletbe, az nem boldogság. Az igazi boldogság az. amikor learathatjuk a közös munka gyümölcsét. Ez a tíz év nem volt hiábavaló. Már vagyunk itt néhányan, akik így gondolkozunk. Körmendi Zsuzsa di központ és a pilisvörösvári gimnázium udvarában levő iskolán kívüli mostoha körülmények sem tudják a lelkes tanári gárda kedvét szegni. Évek óta alig változik a tanári kar, újak érkeznek, de a régiek maradnak: szeretik hivatásukat. A szorosan vett tantervi feladatok komoly figyelmet kívánnak növendéktől, pedagógustól egyaránt, mégis jut idejük arra, hogy bekapcsolódjanak a környék kulturális életébe, a járás pedagógusainak közösségébe. A legkiválóbb növendékeket megyei és országos versenyekre készítik fel tanáraik. Ezeken az elmúlt években is számos szép sikert arattak. Kamarazenélésre sajnos nincs mindenütt alkalmas helyiségük, de .így is nagy figyelmet fordít az iskola a közös muzsikálásra. Két éve indult kísérleti jelleggel a Zene és mozgás elnevezésű előképzés csoport, amelynek az eredményei máris érződnek az onnan kikerült, s azóta már hangszert tanulók munkájában. A zeneiskola évente háromszor jelentet meg szakmai tájékoztatót, amelyben rendszeresen közli a terveket, feladatokat, beszámol azoik megvalósításáról. Valamennyi kiadványban írások jelennek meg egy-egy tanszak munkájának elemzésével, szak-f mai és társadalmi vezetők beszámolóival, a kísérletek részletezésével. A megoldás További terveiket nagyban befolyásolja az a tény, hogy immár több mint tíz éve vajúdik a körzet tagozatainak csökkentése. A gyermeklétszám és a sok helyszín, valamint a helyiséggondok lassan a pedagógiai munka rovására mennek. Reálisnak látszó terv a pilisvörösvári új körzet kialakítása. Ide tartozna Solymár, Budakeszi és Zsámbék, s így a tanulók száma is feleződne. Az épületgondot itt lehetne legegyszerűbbén megoldani, hiszen a jelenlegihez csupán hozzá kellene építeni. Természetesen ez anyagi okon is múlik, de a szűkös keretek mellett sem lehet már hosszú ideig ezt a közművelődési és emberi kérdést megoldatlanul hagyni. A készség a megye, a járás és a helyi illetékesekben megvan, s reméljük, hogy a megoldást is hamarosan megtalálják. Pintér Emőke Kiállítóié rm ékből Emberibb, otthonos környezetben Hincz Gyula emberi tisztessége, hogy párizsi kiállítására nem készült jobban, mint csepeli, oroszlányi és ezúttal kis- várdai bemutatójára, mert az itt élő embereket legalább olyan fontosnak tartja, mint a világvárosok lakóit. A művészi nagyság és emberi tisztesség ötvöződik magatartásában és életvitelében, s e tulajdonságok jogán kapott az idén SZOT-díjat. Színes források Energiahiányos korunkban döbbenhetünk rá arra, hogy korlátlan a napfény és a gon. dolat, mely egyaránt sokszorozza az életnövelő magvakat. Hincz művészetének sajátossága a korlátlan teremtődés rajzban, festményeken, szoborban, kerámiák sorában. A vonalnak és színnek olyan mederben tartott találkozóit szervezi meg műveiben, amelyek eufóriás örömet okoznak, miközben elmélyülésre késztetnek. Bármit érint képein, az mindig az egész világ, a teljes élet, függetlenül attól, hogy a kép címe Keletkezés, vagy Stressz, Történelem vagy Mózes. Vasa- relyt megelőzve elmélkedett a színes környezet totalitásáról. Képeinek végeláthatatlan sora e színes környezet egységes és összetartozó folyosója. Műteremtő fantáziája állandó és sértetlen, a jelen színes forrásaiból merít és végleges hidakat épít a jövőbe. Egyik legnagyobb élő klasszikusunk, aki feltárja az új lehetőségek megszámlálhatatlan variációit önmagának és minden társának. Szép szigetek A Budapest kiállítóterem tárlata — Lakótelepeink jelene, jövője — fotódokumentációk keretében mutatta meg mindazt, ami a lakásépítés terén az elmúlt huszonöt esztendőben történt a fővárosban. Az imponáló számadatok mellett kétségtelen történt bizonyos uniformizálódás: az óbudai és kelenföldi lakótelep látványa nem problémátlan, Újpalota is zsúfolt, rendkívül hiányzik a fás liget, a park. Tény azonban, hogy rendre módosul az építkezés szisztémája. Ugyanitt a sétálóutcák és a szobrok jelentenek harmonikus szigeteket, városrész-karaktert. Ha a szentendrei sorház-kombinációkra, a perbáli egyedi tervezésekre, a szigetszentmik- lósi szép parkokra gondolunk, akkor joggal jelezhetjük, hogy ezen kezdeményezések is hozzájárulhatnak lakótelepeink megnyugtatóbb képéhez a fővárosban és az országban egyaránt. Különösen akkor, ha az eddiginél sokkal hatékonyabban használjuk fel a kertművészet és a szobrászat lehetőségeit. Közös játék A növekvő lakótelepek egyik komoly gondja a játszóterek hiánya vagy szűk volta. Ezért jelent kiemelt figyelmet a Fényes Adolf teremben rendezett tárlat, ahol tervek, makettek sokasága ad különböző ötleteket a gyermekek hasznos időtöltésére. Fából, kötelekből, műanyagokból készültek Nádas László, Nádler István, Scherer József, Antoni Rozália, Zala Tamás mászókái, vízi játékai, moduljai. Örömet okoznak, fejlesztik a közös játék lehetőségeivel a közösségi magatartást. Kiemelendő, hogy az alkotók törődnek a tárgyakkal, a gyerekek fokozott színéhségére harsogó zöld, piros, kék tónusokba öltöztetik elgondolásaikat. Az sem közömbös, hogy a tervek iparilag sokszorosíthatók, így rövid idő alatt elterjedhetnek az ország játszóterein. Nagy leleménnyel berendeztek egy olyan sarkot, ahol az érdeklődő városok jelentkezhetnek. Mi Vác és Gödöllő érdeklődését nyugtázhattuk örömmel. Technika és tudat Sokasodnak a fotókiállítások hazánkban, s e művészeti ág reneszánszát éli. Mark De Fraeye belga fotóművész kiállítása mégis újdonság a Dorottya utcai kiállítóteremben. Egyrészt a technikai biztonság könnyed fölénye révén, másrészt a szemlélődés mélységét illetően. Ritkán fordul elő, de itt megjelenik a képeken a gondolkodás intenzitása. Technika és tudat azonos minőségben találkozik, ez teszi a belga alkotó munkásságát figyelemre méltóvá. Losonci Miklós A 150. ünnepség Zrínyi Miklósra emlékeztek Szigetváron a hét végén megemlékeztek az 1566-os hősi vár védelem évfordulójáról. Tv-FIGYELŐ Glória. Tán csodállak, ám de nem szeretlek — írta egykor Petőfi Sándor a zordon Kárpátoknak fenyvesektől vadregényes tájáról, amely ambivalens (kettős érzelemmel töltött) kitételt emígyen fogalmazhatja át az a tévénéző, aki a legújabban eléje kerülő magyar filmekről nyilatkozik: tán megnézem, ám de nem szeretem azokat. Itt volt ugyebár Fehér Klára A tenger című regénye nyomán készült sorozat. Nézte, nézegette az előfizető, hiszen mi egyébbel töltötte volna ki szerda, majd csütörtök estéit, de igazából megszeretni nem tudta, mert hősei oly távoli idegenekként tébláboltak abban az egykori valóságra alig-alig hasonlító tárgyi világban. No és itt volt Zsurzs Éva Glóriája — ez az Örkény István novellájából forgatott történet —, amely, hogy, hogy nem, szintén nem tudott átjönni a rivaldán. Azaz, megmaradt távoli látványnak, ahelyett, hogy ki-ki által átélhető katarzisként idézze meg a zárda védettségéből a külvilág zűrzavarába kerülő kis apáca históriáját. Hogy mi feszélyezhette az előfizetőket? Mi miatt nem lehetett — képletesen értve — belebújni előbb Glória csuhá-. jába, majd mindenféle civiles textíliáiba? Nos, nem tévedünk talán, ha azt állítjuk, hogy megint csak a kevés hitellel, gyönge igyekezettel egybe szerkesztett tárgyi világ miatt is. Azért, mert tapasztalhatólag arra már nem futotta az erőkből, hogy tényleg a megidézett kor zűrzavaros képét ábrázolja a játszó személyeket körülvevő élettelen hátország. Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, nagyon gyanús, hogy akkoriban oly típusú teherkocsik hozták- vitték a tejeskannákat, mint amilyennek a volánját a mellesleg szintén remek kondíciójú Harsányt Gábor tekergette. S ha a típus netán mégis odaillik abba az 1948-as világba, hát ily laboratóriumi tisztaságával már semmiképpen. A történet persze ettől még élményt jelenthetett volna, ha megtalálják hozzá az igazi hangnemet. Ha például — lévén ez a kiköltözés amúgy, egészében tragikus valami — úgymond, drámaibbra veszik; vagy ha megfelelő bátorságot gyűjtve csinálnak belőle egy remek vígjátékot. Tisztesség ne essék szólván, nem kévé? komikummal lehetett volna fűszerezni a fátyolátó! kényszerűen megváló soror Glóriának és társainak a helykeresését, -találását, természetesen megmaradva a jó ízlés határain belül. Mindehelyett azonban ... Mindehelyett azonban — láthattunk, hallhattunk — egy kevéssé rokonszenves melodra- matikus jelenetsor kerekedett ki az Örkényi alapműből, amelyet ugyan tán megnéztünk, de szeretet nemigen gyúlt bennünk iránta. Érd. Érdre kalauzolta el a nézőket az esti híradó a minap. Igaz, csak egy egészen rövid riportot forgattak ott, de amilyen kurta volt a híradás, annyi jó és szép sűrűsödött össze benne. Előbb csodálatos kerteket láttunk, az emberi kéz gondoskodásának, igyekvésének szép növényekben megtestesülő megannyi jelét. Majd pedig arról szerezhettünk tudomást, hogy e művészien ápolt kultúr- vegetáció közé nem mindenki kerülhet oda, mert a helybéli Mezőgép gyár alkalmazottait igencsak megválogatják. Csak a szorgalmas, megbízható, no és a környezet szépségét is igénylő, ápoló jelentkezők kapnak bebocsátást. Ha valami, hát ez aztán dicséretes szokás, jó divat! Követését ezúton is melegen ajánljuk ... Akácz László A sáncárokban — a hagyományok szerint —, mozsárágyú dörgése idézte fel az ostrom napjainak vészterhes hangulatát. Az utolsó ágyúlövést követően katonai tiszteletadással emlékeztek Zrínyi Miklósra és vitézeire az úgynevezett belső várban. Ez volt a drámai esemény színhelye: innen indultak utolsó. rohamra a várvédők, akik életüket vesztették a török túlerővel vívott harcban. A városi vezető testületek és a lakosság képviselői megkoszorúzták Zrínyi Miklós szobrát. Hazánkban ez a legrégibb világi tartalmú emlékünnepség. A Himnusz költője, Kölcsey Ferenc kezdeményezte a reformkorban, hogy minden év szeptemberében —, Szigetvár elestének és Zrínyi halálának évfordulóján — tartsanak hazafias megemlékezést a dunántúli városban. Zrínyi ifjú zászlótartójának, Juranics Lőrincnek egy kései leszármazottja azután 1833-ban alapítványt tett Szigetvár védőinek emlékére és azóta a hősök tiszteletének szentelik az évfordulót. Az idén immár a 150. alkalommal tartották meg az emlékünnepséget. A mostani évfordulóhoz egyhetes eseménysorozat kapcsolódott, s ez alkalomból Zrínyi-újságot adtak ki. A várbaráti kör — emlékülést tartott. Megkoszorúzták Szigetvár egykori védőjének, a horvát származású Horváth Stáncsics Márk várkapitánynak a szobrát és a Zrínyi téren álló híres oroszlános emlékművet, amely a várvédők hősiességét szimbolizálja. Hincz Gyula Illusztrációja
