Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
yHTAPCKO-ETjJITAPCKA CEßMHUA MAGVAK—I0L9AR BARÁTSÁGI ÉS KULTURÁLIS HÉT PEST MEGVÉBEN Szekér javítással kezdődött Az autóbuszgyártás karrierje Ma már az egyik legnagyobb ipari létesítmény Bulgáriában a Botevgrádban működő Csavdar autóbuszgyár. Születésének időpontját az első világháború végén jegyezték fel a krónikások. Egy fiatal lakatos, Racsa Dzsambov szülőfalujában, Raz- livban lakatos, szekérjavító üzemet vagy inkább műhelyt alapított. Három évvel később már gépkocsijavítással is foglalkozni kezdett. 1925-ben már autóbusz-károsszériákat is készített. 1927-ben Botevgrádban egy másik, hasonló jellegű üzem nyitotta meg kapuit A második világháború kezdetéig a két üzemben átlagosan 20—30 dolgozót foglalkoztattak és hetente 2—3 autóbusz-karosszériát gyártottak. 1947: mérföldkő a két üzem életében. A két létesítmény egyesült, s így létrejött a mai autóbuszgyártó kombinát alapja. Ettől kezdve, ha néha bukdácsolva is, de a gyár szépen fejlődött, bár a negyvenes-ötvenes években berendezései elavultak voltak. Az üzemet állandóan bővítették, s 1968- ban licencet., vásároltak, s megkezdődött a korszerű Skbda típusú autóbuszok gyártása. Az évek során újabb és újabb üzemek olvadtak be a kombinátba. A gyárrészlegek az ország különböző helyein találhatók: Trudovecbeh, Et- ropolban, Jablanicában, Dzsu- rovóban. Az évek során a Csavdar szélesítette termékskáláját, _ a jelenleg többféle típusú autóbuszt gyártanak. Így példáid járműveket készítenek a mezőgazdaság, valamint az erdő- gazdaságok részére. Másfajta kocsi bonyolítja le a távolsági forgalmat, a nagy városok tömegközlekedését. Jelenleg 25 féle típust gyártanak a felhasználók igényei szerint. De a vállalat vezetői nem elégedettek a helyzettel — a kereslet ugyanis jóval nagyobb annál, mint amit ki tudnak elégíteni. A most folyó nyolcadik ötéves tervben tovább folyik a gyártókapacitás fejlesztése. 1985-re szeretnék megkétszerezni a termelést. Hétvégi otthonok A csökkenő lélekszámú falvak, a kihaló magyar Gyürüfühöz, vagy hogy Pest megyei példával éljünk, a csökkenő lélekszámú Ipoly- tölgyeshez hasonló települések problémája nem ismeretlen Bulgáriában sem. Különösen a hegyek között sok olyan település akad, ahonnan elvágyódtak, s elköltöztek a fiatalok. Aztán észrevétlen megváltozott ezeknek a magukra maradt községeknek a sorsa. Akik idáig városi lakásra vágytak, lakótelepre költöztek, járva a hegyeket, a természetet, rábukkantak ezekre a halódó házsorokra. Házat vettek, földet, kertet kezdtek művelni, s ahogy a lehetőség engedte, minden szabad idejüket kinn töltik a hétvégi telken. Szófia megyében azonban még mindig 45 ezer régi, vagy valamivel ifjabb ház és elhagyott telek vár gazdára. A közigazgatási szakemberek mégis bíznak benne, hogy lassan megoldódik az eddig visszafejlődő falvak sorsa, hiszen egyre nagyobb az igény az ilyen hétvégi otthonok iránt. Kórház a megyeszékhelyen Magas színvonalú egészségügyi ellátás gondoskodik Szófia megye lakóiról. A gyári, üzemi és városi rendelőintézetek, gyógyüdülők, rehabilitációs központok mellett Szófiában minden igényt kielégítő megyei kórház működik, ahol a korszerű orvos-egészségügyi műszerek, berendezések lehetővé teszik a legnehezebb operációk elvégzését is. Vendégségben Penkovéknál [gy fedél elett három nemzedék A termékszerkezet-átalakítás folytán szebb és munkabíróbb járművek készülnek majd. A tervek között szerepel trolibuszok, valamint a villamos meghajtású autóbuszok gyártása is. És most nézzük a minősítést. Mármint azt, milyen elismerést szerzett a bolgár iparnak a Csavdar? Számos nemzetközi kiállításon nagydíjjal, aranyéremmel jutalmazták a vállalat termékét. Így például a Plovdivi Nemzetközi Vásáron, valamint a Bmóban rendezett szakkiállításon nagydíjat kapott a bolgár autóbusz a hetvenes évek végén. 1977-ben a jugoszláviai Dubrovnikban is aranyéremmel tüntették ki terméküket, A nemzetközi piacon is keresett termék a Csavdar. Eddig Görögország, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és számos arab állam vásárolt nagyobb tételt. A gyár kollektívája az elmúlt években több magas kitüntetést kapott. A legmagasabb elismerést is magukénak mondhatják, kiérdemelték a Munka Vörös Zászlaját is. A dolgozók közül ketten vehették át a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, nyolcán a Munka Érdemrend aranyfoko- zatát, félszázan részesültek más magas rangú elismerésben. Girmozovo község nevét ne keressék az iskolai atlaszokban. Nem egészen ötszáz ember lakja, határa' része a 12 ezer 300 hektáron gazdálkodó agráripari komplexumnak. A legközelebbi nagyobb település Bozsuriste járási székhely, s itt van a nagy gazdaság központja is. Ami pedig a falut, Penko- vék lakóhelyét illeti, még néhány jellemző adat. A településen van vegyesbolt, óvoda, vízvezeték, hetente kétszer játszanak filmet a moziban, s mert eredményesen működik a gazdaság, majd minden házban autó, fürdőszoba. Három nemzedék Penkovékhoz invitálnak vendégségbe a gazdaság vezetői: nem azért, mintha nekik menne a legjobban a környéken, hanem mert szorgalmuk, jó munkájuk miatt érdemesek e figyelemre. Látni fogom — mondják kísérőink —, egyáltalán nem gazdag emberek. Egy fedél alatt lakik három nemzedék, bizony elég szűkösen. Nagyezsda és Atanász a házigazda. Harminchat éves az asszony, negyven a férfi. Mindketten megtermett, erős, munkához szokott emberek. A férj idevaló, feleségét az egyik határszéli községből hozta magával immár 18 esztendővel ezelőtt, amikor leszolgálta a katonaidőt. Soha egy percig sem gondoltak arra, hogy felhagyjanak a mezőgazdasággal, elhagyják a falut. Háromszobás házat építettek, később, ahogy szaporodott a család, bővítésül nyári konyhát. Körülüljük a nagy családi asztalt, hamar kerül vendégváró saláta és pálinka elénk. Szorgoskodik a négy asszony, éppen ennyi, ahány nőtagja van a családnak. A nagymama, lánya és a menye. Az unoka is ott lábatlankodik a felnőttek körül. Egyszerű a lakás, minden szobában van két ágy, nem férne el sokkal y r Az egyik legfontosabb cél ezzel a folyamatos rekonstrukcióval: olyan minőségi lenszövetet előállítani, amely a megnövekedett igényeknek megfelelően a világpiacon is felveszi a versenyt. Sokat jelent az is, hogy már munkába állt az új szárítóberendezés, s ily módon javult a feldolgozandó nyersanyag minősége. A gyár vezetőségének egyik legfontosabb törekvése: a lehető legkevesebbre csökkenteni a kézimunka részarányát. Ezért is szereztek be komoly anyagi áldozatok árán olyan berendezéseket, amelyek csökkentik a nehéz fizikai munkát. Erre azért is nagy szükség van, mert sokan azért nem jelentkeznek szövőnőnek — egy közelmúltban készült felmérés ezt igazolja —, mert tartanak a nehéz fizikai munkától. S mivel nőkről van szó, ez nagyon is nyomós érv. Kedvébe járnak a dolgozóknak sokféle módon. A gyárudvaron például élelmiszerüzlet segíti az asszonyok bevásárlását. Az életkörülmények javítása állandóan napirenden szerepel. Ennek a programnak keretében épül az új központi fürdő, s itt lesz az üzemi mosoda is, ahol majd a munkásruhákat tisztítják, vasalják. Az orvosi rendelő nemrég új berendezéseket kapott. Még Bulgáriában is kevesen tudják, hogy a gyár, a tanácstól kapott földterületen gazdaságot létesített dolgozói részére. Zöldség-burgonyatermelő és sertéshizlaló szakcsoportok alakultak. A megtermelt árut a gyár konyhája vásárolja fel. Ez a mód nemcsak a költségeket csökkenti, hanem lehetővé teszi, hogy az átlagosnál olcsóbb legyen a közétkeztetés, s ne legyenek kiszolgáltatva túlságosan a szállítóknak. Üdülő a tengerparton Azt talán nem kell monda-, nunk, hogy a város óvodáiban a felvételnél elsőbbséget élveznek a gyárban dolgozó szülők gyermekei. Ugyanis a vállalat jelentős összeggel segíti minden évben az óvoda költségvetését. Számos üdülő (a hegyekben és a Fekete-tengernél szolgálja a dolgozók pihenését. A „Rilai len” ma már fogalom Bulgáriában. S remény van arra, hogy a lenszövő kombinát fejlődése továbbra is töretlen lesz. Nemcsak a korszerűsítések, a dolgozókról való gondoskodás erősíti ezt a hitet a szakemberekben, hanem a munkáskollektíva vélekedése is. Tudják: az elismerést nemcsak kivívni nehéz, hanem megtartani is. S aki megfordult a szamokovi üzemben, meggyőződhet arról, hogy ennek szellemében dolgoznak a 40 évvel ezelőtt létrehozott, s azóta már többször újjávarázsolt gyárban. 1 A gyár vezetősége kiemelt figyelmet fordít a dolgozók ellátására, az utánpótlásra. A különböző tanintézetekben mintegy negyven ösztöndíjasa van a gyárnak, de eredményesen működnek a gyáron belül szervezett szaktanfolyamok. És persze az sem mellékes, hogy a szakemberek az ország távolabbi pontjairól is szívesen jönnek dolgozni a Csavdarhoz. déken még a legtöbben — mondja a házigazda —, a férfi viseli a kalapot. Ez azt Jelenti, hogy az ő szava a döntő abban, hogy mire költik « pénzt, milyen nagyobb vállalkozásba kezdenek. így lenne náluk is, de a gyakorlatban mégis csak mindennek az a vége, amit az asszonyok akarnak. így" vagy úgy, de mindenért meg kell dolgozni, s a munkából igazán kiveszik a részüket a család nőtagjai is. — A feleségem többet keres, mint én, s ebben nincs is semmi kivetnivaló. Nem lenne igazságos, ha mindenről magam határoznék. Otthon: a háztáji Pajtáskodó, bensőséges a hang a családban, mégis érezni, hogy van tekintélye a szülői párnak. Ahogy körbeüljük az asztalt, oldódik a hangulat, mégis mindenki megvárja, amíg a szülők befejezik mondandójukat, s csak altkor szól- ftak, ha van kiegészíteniva- lójuk. Így például arról, hogy saját gazdaságukat is megnézhetem, o kis háztájit. Kinn a határban jórészt takarmányt termelnek, hogy legyen elég szem az udvaron’ futkározó jószágnak, sertésnek. Tervek, vágyak, hosszú távra szóló elképzelések. Erről esik szó a továbbiakban. Először is az építkezés, ami — akárcsak nálunk — kalákában, a rokonok; barátok, ismerősök segítségével történik. Eltart majd két évig, s közben kevesebb idő jut majd másra. * A fiatalok többnyire reggel mennek, este jönnek haza. Sokszor még este se, mert van ugyan a faluban a mi klubkönyvtárunkban megfelelő- helyiség, de kévés a hasonló korú érdeklődő, nem lehet jól szórakozni. A szomszéd falu, vagy Szófia a fiatalok kedvenc úticélja. Diszkóba, koncertre, színházba is eljárnak. De apjuk, s anyjuk se marad szórakozás nélkül. Van tévé a házban, de jobban szeretik a mozit. Esténként, amikor a tehenészetben végeznek, elsétálnak a kultúrházba, talán nincs is olyan film, amit nem láttak. Atanász mondja: nem hiszem, hogy sok érdekeset hallott volna tőlünk. Ügy élünk, mint a faluban a többiek, s talán még Magyarországon se nagyon különbözik tőlünk a munkásember. Jól mondom, ugye? több bútor. Remélik, nem tart sokáig ez az állapot, gyűjtik a pénzt, megvan már a telek, s az új ház rajza is. Jövőre kezdődik az építkezés. De addig is takarékoskodnak. Hajnaltól estig A nagymamát és az unokát kivéve valamennyien dolgoznak, s nem is keresnek rosz- szul. A legtöbb pénzt Nagyezsda hozza haza. A közeli tehenészetben állatgondozó, munkatársnőjével 43 állatra felügyel, s mint a telepvezető, a falu párttitkára, Dancso Koncsev dicsérte: náluk a legmagasabb a fejési átlag. Természetes tehát, hogy jól megfizetik a munkáját. Amúgy sem könnyű olyan szakembert kapni, aki vállalja, hogy reggel ötkor kezdi, késő este fejezi be a műszakot. Néhány épülettel odébb, a takarmánykeverőben dolgozik a férje. Az sem kisasszonynak való foglalatosság. Gyakran kell vállra dobni a 80—100 kilós zsákot, szívni a port. A két lányról, s az ifjú férjről eddig alig esett szó. ök már nem vállalták a mező- gazdasági munkát, de hűségesek maradtak a faluhoz. A lány a közeli városka szállodájában szakács, a fiatalasz- szony s a férj a gazdaság ipari üzemében dolgozik. Ki a családfő? Ebben a bolgár családban, mint ahogy viRltka alkalom, együtt a család. A kép Jobb szélén Atanasz, a családfő az unokával. Mellette felesége Nagyezsda. I
