Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

Jegyzet Emóciók Nem tudom, ki hogy van vele, de én még mindig szívesen énekelem vagy dúdolgatom — mikor hogy alakul — azokat a mozgal­mi dalokat, melyeket ser­dülő koromban tanítottak velem az iskolában, az if­júsági szervezetben. Be- idegzödtek, megmaradtak a dallamok, s nagyobb ré­szük igaz mondandója miatt érzelmileg is azono­sulok velük. Akad közöt­tük már olyan is, melynek csak az első strófája cseng vissza, a többinek csak a dallamát dúdolom, leg­többször ösztönösen. Jó tanáraim voltak, akik érzelmileg neveltek az in­ternacionalizmusra, belénk plántálva nemcsak az ér­zést, hanem a magatartást is, azt a tudatot, hogy min­den dolgozó ember testvér, minden mások munkájából élé mihaszna pedig ellen­ség. A nagy reménység korszaka volt ez akkor, s reméljük, ma sem csalóka reménység, hogy a népek soha nem fognak már fegy­vert többé itt, Európában, s előbb-utóbb kiforogja a történelem kereke a javak lehető legigazságosabb el­osztását is, amikor csak az állhat be a sorba,, aki eze­kért meg is dolgozott. Sok-sok ellentmondása van a kornak, de minden­nek ellenére itt, a Duna menti szocialista országok­ban ez a remény teljesült is, ha a módszer ugyan olykor finomításra is szo­rul. Teljesült azok reménysé­ge is. akik valaha csak bíz­hattak abban, hogy a Du­na menti kis népek táborá­ban nem a nagyobbak oszd meg és uralkodj elve fog majd érvényesülni, hanem az összefogásé, mert ha az érdek azonos, a cél sem le­het más, ha az erő egyedül kevés, ajánlatos azokat egyesíténi. Az ide vezető út bonyolult, s a módszerek egyike az, hogy minél töb­bet tudjanak egymásról, történelmünkről, kultú­ránkról. értékeinkről. Népes csoport közeledett felém, s micsoda véletlen szerencse: egyikük-mási­kuk trikóján felfedeztem azt a zöld, ötágú csillagot, melyet a nemzetköziség gondolatát ápoló eszperan- tisták viselnek. A közös nyelvtudás birtokában ha­mar megtaláltuk a hangot a legalább negyventagú bolgár diákcsoporttal, akik kétségbeesettén próbáltak éjszakai pihenőhelyet talál­ni maguknak a reggeli vo­nat indulásáig, de hiába. Én sem tudtam másként segí­teni, minthogy rávettem a vasúti ügyeletes tisztek egyikét: engedjék meg, hogy a várnai szerelvény fülkéiben várják meg a reggelt. Ez aztán nagy örömmel köszönték, de ve­zetőjük, egy fiatal techni­kus akinek szégyenszemre elvesztettem a névjegyét, nem pihent. Velem együtt várta meg a hajnalt a ícis- padon. miközben minden­féléről beszélgettünk. Affé­le teszt volt ez, s ekkor idéztem a rég tanult dal­lamot. „Zúg a Marica, / mérges a sodra, / véres a habja. / szenved a haza. / Rajta! Előre, ma harcba / Bolgá­rok. minket, figyel a világ. Tudtam még egy dalt. s az énekszóm Várnába tar­tó magyar diákok U jöttek, s kérdezgették: Hogy is van bolgárul a Jó napot? Meg az a szó, hogy barát- sán. szerelem és ténger? Harc. Szabadságharc. Ná­luk T. Borisz vezette be az ortodox keresztév'séoet 865-ben. Cirill és Metód teremtették meg a szláv abc-t. Bizánc és Kaloián cár. 1878. az orosz cár fel­szabadító seregei kiűzik a törököket. Georgi Dimit­rov a vagy egyéniség, a fasiszta diktatúra. Szenve­déseink és jövő törekvé­seink ezernyi közös voná­sai a testvéri szálak. Még a zászlaink színei is °av- formák. csak a sorrendjük más Már felkelt a nap. a vonat is indult, s mág min­dig lett volna miről beszél­ni. De kár. hogy azt. a név­jegyet elvesztettem! Kovács T. István Elsőévesek között Már a pultok túloldalán Jól fésült haj, rendbe hozott farmernadrág, várakozó te­kintetek, az új varázsa, .sutto­gás a folyosón. Hasonló han­gulat, mint a vizsgák előtt. Elsőéves szakmunkástanulók várják, hogy bejussanak a Vác és Környéke Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat tanácster­mébe, az első munkaköri el­igazításra. Készülnek belépni a pult túlsó oldalára. Kinyíl­nak az ajtók, ők helyet foglal­nak odabent. Nemsokára meg­jelenik a vállalat képviseleté­ben Soós János, a vállalat ok­tatásfelelőse, aki kapcsolatot tart a boltok és a szakmunkás- képző iskola között. Ösztönzés — Jó napot kívánok! Érzitek, hogyan mondtam? — kezdte. Nem kezét csókolom, nem szervusz, hanem a iegszebb magyar köszönéssel a napsza­koknak megfelelően. Minden­kinek így köszönjetek. Elmondta, hogy melyik vál­lalathoz kerültek, mivel fog­lalkoznak dolgozói, mi lesz a megjelentek munkaköre, mit kell tanulni, milyen előmene­telre számíthatnak. Választékosán, szépen beszél a hivatás szeretetéről, s aki­nek eddig nem lett volna ked­ve kereskedőnek lenni, bizto­san megérezte ennek jó ízét. Elmondta többek között, mi­ként készül el egy díszkosár és milyen érzés az: alig, hogy ki­tették, az egyik vevő már vi­szi is. Valahogyan benne a készítő ügyes kezét, ízlését, szépségét is. — A szakmunkástanulók a vállalattól különböző juttatá­sokat kapnak — folytatja. — Az első évben havonta négy­száz forintot. A második év­ben az előmenetel szerint öt­száz és hétszáz fórint között. A harmadik évben az ösztön­díj eléri az 1000—1200 forintot havonta. Ezenkívül van üdü­lés, diákigazolvány, jutalmak, munkaruha, a tankönyveket a vállalat fizeti. Kérdések sokasága követke­zett. Válaszadások után, a fia­talok már úgy jártak-keltek a vállalat központjában, mintha évek óta ott dolgoznának. Ott­hon érezték magukat. Utánpótlás — Hányán jelentkeztek az idén tanulónak? — kérdeztem Soós Jánost. — Nyolcvannégyen, össze­sen 234 tanulónk van és a III. évfolyamból jövőre kike­rülő hetvennégy végzett tanu­ló biztosítja, a nyugdíjba me­nők helye ne maradjon be­töltetlen. — Évek óta így gondosko­dunk utánpótlásról. Magunk­nak neveljük őket és miként az élet is igazolja megfelelően. Ezt a vevők véleményeire (ter­mészetesen itt is vannak kivé­telek), és az évenként rende­zett szakmunkástanuló ver­senyeredményekre alapozzuk. Mire az írás megjelenik az elsőévesekkel a boltokban ta­lálkozhatunk. Ismerkednek a bolttal, a vásárlókkal, a bolti kollektívával és az oktatóik­kal. Még kezdők Ha fiatal, fehér köpenyes, tétova, bizonytalan lányokkal, fiúkkal találkozunk a boltok­ban, nézzük el botladozásai- kat, hiszen ők azok a fecske­fiókák, akik most bontogatják szárnyaikat. M. Gy. A penci völgyek tündére Emlékfa a Penc község szélén odvas, hatalmas szilfatörzs áll. Az ár­nyéka valamikor több nemze­déknek adhatott enyhülést, hisz életkorát több mint öt­száz évre becsülik. Pár évti­zede már, hogy e természeti ritkaságnak számító famatu­zsálem helyett csak ez a sátor alakú odvas törzs látható. De így csonkán, élettelenül is cso­dálatot ébreszt Igyekeztek is a penciek többféle módon tisz­teletüket kifejezni iránta. Le­gendát szőttek köré, amit fa­lukrónikájukban Gerengay Pál „Az alsópenci tündér” címmel így örökített meg: „Valamikor nagyon régen karácsony éjszakáján, éjfél­tájban a környékbeli legények az alsópenci odvas, vén szil­fához jártak. A néphit azt tar­totta erről a fáról, hogyha ilyenkor valamelyik legény háttal közeledik feléje, a szil­fa odvából kiugrik a völgy­nek tündére, megragadja a feléje közeledő legényt, és kö­rültáncoltatja azon a hegykő­szliíécsorcn szorún, mely a völgyet és Penc falut körülveszi.” Tiszteletük másik módja, hogy a gyarapodó községnek azt az új utcácskáját, ahol az évszázados facsonk áll, Szil­fasornak nevezték el. Emlék­szem egy időszakra, amikor a fatörzs drótszövettel volt kö­rülkerítve, de azt, hogy em­lékfa, már csak a helyiek őr­zik emlékezetükben, mert ez táblával nincs jelölve. Egy tábla van ugyan elhelyezve a fán, de az Varga Miklós helyi lakos, magánfuvarozó cégtáb­lája. A csekély védelmet nyúj­tó drótkerítés is régen eltűnt. Helyette most a fa tövében nagy kupac sóder van. Talán ennek a tetejéről sikerült azt a fához méretezett, nagy táb­lát felszögelni, amelyben min­den járókelőnek megütközik a tekintete, és talán még vala­mi, miután újra a régi tiszte­lettel övezik a környékbeliek emlékfájukat. Surányi János A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT A történet második szakasza A szép hagyomány folytatódik Városunk lakosainak egy év­százados — csak dicséretet ér­demlő — hagyománya a Vak Bottyán Múzeum támogatása, anyagiakkal és gyűjtemény- gyarapítással. Xét éve A statisztikai közlések mö­gött azonban ajánlatos mindig megvizsgálni a tényleges tar­talmat. Ez esetben például a (Múzeumi Egyesület taglétszá­mának alakulását. 1921-ben az Egyesületnek 493 alapító és rendes tagja volt). Ma, 1982. augusztus 31-ig 198 alapító, rendes, tiszteletbeli és pártoló tagot számlálunk. Az első év­szám esetében azonban tud­nunk kell, hogy az Egyesület­nek 26. működési éve volt, az újraalakult pedig csak ez év októberében lesz kétéves. Ilyen összehasonlításban nem túlsá­gosan rossz a mai helyzet. Ha viszont arra gondolunk, hogy Szécsény község múzeumbará­ti köre háromszázegynéhány tagot számlál — közel sem ha­sonló létszámú település! — egyáltalán nem hízelgő a kép. Pedig ha csak az idei év eddi­gi eseményeit vesszük rövide­sen sorra, nem kell szégyen­keznünk. Tagjaink és a város érdeklő­dő lakosai a következő elő­adókkal és témákkal találkoz­hattak: dr. Rusvay Tibor; Vác a XVIII. század első felében: Beszélgetés Kocsis Iván fotó­művésszel. Torma István ré­gész: Régészeti kutatások Pest megyében. Tájolónk vendége volt: Weisz György, a Városi Tanács elnöke. Katona Lajos méltatlanul elfelejtett iroda­lomtörténész és néprajztudós születésének 120. évfordulója alkalmából rendeztünk emlék­ülést Reisinger János iroda­lomtörténész közreműködésé­vel: májusban egy napon ki­rándultunk Nógrád megyében. Célegyenesben A Váci műsorban szeptem­berre meghirdetett egyházme­gyei könyvtári látogatásunk a még folyamatban levő épület­felújítás miatt októberre torló­dik át. Szeptember 20-án, hét­főn 17 órakor a könyvtár elő­adótermében Ráduly Emil nép­rajzos, „Vác és környéke a néprajzi kutatásban” című elő­adására invitálunk minden ér­deklődőt. Az októberi múzeumi és műemléki hónap idején egyesületi rendezvényeket is tartunk. Erről időben részle­teiben tájékoztatjuk az olvasó- közönséget. Ekkor rendezzük meg a múzeum szűkös előcsar­nokában az egyesületi tagok ál­tal intézményünknek ajándé­kozott dokumentumok, köny­vek. satöbbi kiállítását is. Azt gondoljuk érdemes és illendő beszámolnunk a nagy- közönség nyilvánossága előtt a „Vác története” vetélkedő pil­lanatnyi helyzetéről, amelynek támogatói és meghirdetői a városi KISZ-bizottság, a Vak Bottyán Múzeum és a Váci Múzeumi Egyesület. Vetélke­dőnk első szakasza körülbelül 250 városlakót érintett, iskolá­soktól a nyugdíjas korúakig, akik három levelezős fordu­lóban szerepeltek, tisztességgel helyt is álltak. A célunk az, hogy ezek az emberek folya­matos kapcsolatba kerüljenek lakóhelyük múltjával. A vetél­kedő második szakasza a tu­lajdonképpeni döntő, melyre október 24-én kerül sor. Kö­vetkezzék itt a „célegyenesbe” jutott csapatok felsorolása. A DCM három szocialista bri­gádja: Sallai Imre, Kun Béla, Lőwy Sándor. A 204. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet könyvtáros szakköre, a Taurus Ifjú Gárda szocialista brigádja és az MHD Dobó Ka­talin női szocialista brigádja. Az őszi program Az Egyesület november havi vendége László Gyula régész professzor, aki kettős honfog­lalás elméletét ismerteti, külö­nös tekintettel megyénk törté­netére. Decemberben Tettamantl Sarolta régész tart beszámolót az idei évi várásatásról, színes diaképek vetítése kíséretében. Talán nem felesleges, ha fel­hívjuk az érdeklődő lányok, asszonyok, valamint a Bör­zsöny-vidék és a néprajzsze­retők figyelmét a városi könyvtár minigalériájának ki­állítására. amely szeptember végéig látogatható. Ünnepi vásznakat állítottunk ki a Börzsöny-vidék múzeumban levő gyűjteményéből. A továbbiakban sem mon­dunk le arról, hogy bemutas­suk raktárainak féitve őrzött kincseit és bízunk abban, hogy sokan el is várják ezt tőlünk. Hasonló léptékű kiállításként, mint a „Váci céhek — váci iparosok” a jövő évben Vác kereskedelmének emlékeit mu­tatjuk be. Ilon Gábor muzeológus A díjazás: oklevél Föd és lövészet Nevezni a helyszínen lehet A KISZ városi bizottsága, az MHSZ vezetősége, a városi és járási sportfelügyelőség rende­zésében az alábbi versenyekre kerül sor. Szeptember 15. 14 óra. Kis- puskás lövészet. Hely: pince- lőtér. Verseny számok; férfi­női felnőtt, ifi kispuska ver­seny. Helyezések eldöntése: három próba, 10 értékelt lö­vés alapján. Nevezés a hely­színen. Díjazás: oklevél a csa­patok részére. Szeptember 16. 15 óra. Szo­lidaritási váltófutás. Hely: Konstantin tér. Középiskolák csapatai részére hirdetik meg. A csapatok létszáma: 9 fő le­het (4 lány és 5 fiú). A ver­seny távja 9 kör a Konstantin téren (1 kört egy versenyző teljesít). A hoosofefutó utasai Egy esztendő két szép napja Ma, amikor az óvodás gyer­mek a faluban is meglepeté­sében kiált fel, ha egy lovat lát, Vácott mindennap vé­gigdöcög egy lovacska, mö­götte olyan homokfutóval, mellyel régen az urasag járta a határt. A Szent Mihály dű­lőben indulnak és a régi te­metők között zötyögnek min­den újat túlélve, az ipari vá­rosnegyed felé. Az első ülésen bóbiskoló öreg, mellette a fe­lesége, a hátsó ülés előtt két 25 literes tejeskanna pokróc­cal letakartan, hogy a pajkos napsugarak kárt ne okozza­nak a tejben. Mennek a kék-fehérre fes­tett, hatalmas kádakkal, csil­logó keverőkkel, színes lá­dákkal teli tejüzem felé, ahol minden olyan tiszta-fehér, mint egy kórházban. Itt le­pakolnak és jön a mindennapi izgalom, hogy a hozott tejet elsőosztályúnak vegyék át Majd’ mind a harminc litert beleöntik a többi százhúsz­ezer liter közé. hogy hosszú, ezüstös, csőkígyókon fusson morgó; zörgő, zümmögő gépek felé, ahol várja már a mű­anyag zacskó és a tejfölös po­hár. A napokban a tejüzemben volt dolgom. Amikor kiléptem a kapun, megláttam a kocsit. — Kié ez a homokfutó? — kérdeztem a portást. — A miénk — szólalt meg mögöttem egy férfi. — Volna kedve velem tíz percet beszélgetni? — Annyit igen. Már leadtuk a tejet. Addigra beárt minket az asszony is. Találtunk a por­tásfülke mellett egy zugot, le­ültünk. — Halász István a nevem — mutatkozott be —. Ha úgy vesszük, nem is vagyok pa­rasztember, bár falusi ház­ban, Hajdúböszörményben születtem, és azt le nem taga­dom. De három éve, harminc­öt évi postaszolgálat után mentem nyugdíjba. Ügy kerül­tem ide. hogy a környéken ka­tonáskodtam. innét nősültem, Nógrádon éltünk negyven évig. Postás csak azért lettem, hogy nyugdíjat kapjak és lett belő­le harmincöt év. No, a földet sohasem hagytam ott. Most is bérelünk a várostól hét holdat. Van öt tehenem, két borjam, két lovam, szaladgál ott vagy száz apróállat. Az udvaron gumikerekű kocsi, lőcsös sze­kér, meg ez a homokfutó. Elhallgatott. Otthon nincs idő az elmélázásra. Reggel öt­kor már rendezi az udvart, az asszony feji a teheneket és in­dulnak a két kanna tejjel. Át­adják a tejüzemben, és máris indulnak tovább a városba. Amíg az asszony bevásárol, ő a kocsival beáll a parkolóba. Pár perc, máris mennek ha­za, mert a föld követeli a magáét, az állatot pontosan kell etetni. Este tíz óra, hogy beesnek az ágyba, mint vala­mikor apjuk, nagyapjuk. Azért valami mégis korsze­rűsödött. így rakja ki elém az asszony: — Még pár éve házakhoz vittük a tejet, de gyakran be­csaptak, azóta a tejüzembe hordjuk. Évente négyszáz má­zsa takarmány kell az állatok­nak, a bérelt traktor nélkül talán be sem tudnánk takarí­tani ketten. Vettünk kétszáz literes hűtőszekrényt, hogy az esti fejés ne menjen „pocsék­ba”. Férjem tízezer forintért fejőgépet vett, hogy könnyebb legyen a munkám. — Gyerek van? — Hét — számolja ujján az utolsó tejesasszony —, egy a lemezgyárban, egy kőműves, egy bútorboltban eladó, egy Dunakeszin postamester, egy Nógrádon szabó, egy Deákvá- rott dada, egy munkás az Iz­zóban. Kettőnek már van au­tója. Néha, meglátogatnak. Mondják is „Hagyják abba mama, nincs maguknak erre szükségük”, de mi el sem tud­nánk képzelni ennélkül éle­tünket. :::::: A férfi már áll. Sürgeti a munka. Azért évente két ün­nepnapot mindig kiszorítanak A névnapjukat. — Ilyenkor szépen fölöltö­zünk, átmegyünk a révvel a Pokol Csárdába, rendelek ha­lásziét és hallgatunk zenét. — A papa pedig megiszik egy krigli sört — fejezte be az asszony. Az utolsó komppal jönnek vissza. Hazabandukolnak, más­nap ismét befogják a lovat és elindulnak a tejüzem felé... Mészáros Gyula Szeptember 22. 14.45 óra. Kispályás labdarúgás (felnőtt). Hely: Stadion salakpálya. Szeptember 29. 14.15 óra. Kispályás foci (diák). Hely: Stadion salakpálya. Verseny­számok: férfi-női csapatok, diá­koknál I., II. és III., IV. évfo­lyam részére külön. Intézmé­nyek és üzemek csapatai részé­re a nevezés számától függően csoporton belüli körmérkőzé­sen, illetve kieséses rendszer­ben bonyolítjuk le. Egyebek: a mérkőzéseken csak sima talpú cipőben lehet játszani. Díja­zás: oklevél a csapatok részé­re. • • " " ............... ——1 ■■ ■ ­ír Ügyeletesé Szeptember 13-tól 19-ig az alábbi orvosok tartanak ügye­letet: hétfőn: dr. Steffek Éva. kedden: dr. Bénik Gyula, szer­dán: dr. Tóth Mária, csütörtö­kön: dr. Karádi Katalin, pén­teken: dr. Füredi Gyula, szom­baton és vasárnap: dr. Bénik Gyula. Gyermekgyógyászati ügyelet szeptember 18-án és 19-én: dr. Dudás Éva. Az ügyeletet a ré­gi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.), a ll-525-ös telefonon lehet hívni. A beosztás hét közben meg­változhat. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents