Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-09 / 211. szám

__. mm DO LLOI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 9., CSÜTÖRTÖK Változatlan létszámmal Milyenek a szerződéses boltok? Aligha tagadható: aki töb­bet, jobbat akar produkálni bármely területen, mint koráb­ban, annak nemcsak érdemes, kell is próbálkozni az újjal. Áll ez egyénekre, emberekre éppúgy, mint a közösségekre. Mondják gyakran; az élet nem áll meg azzal, ha változik va­lami, vagyis ha a régi, a meg­szokott gyakorlattól eltérő lép elő. Sőt, tehetjük hozzá, a dol­gokat csakis a változás, a po­zitív értelmű változtatás, a jobbítás szándékától vezérelt cselekedetek sora koronázza igazán. Az a jó, ha — köznapi szó­val élve — o verkli haladását erősíteni kész, ahhoz időben, okosan hozzáértő emberek tesznek sokat a kezdeménye­zésben. Két éve jelent meg az a rendelet, amely lehetővé tet­te, hogy az áfészek szerződé­ses üzemeltetésre adják kiske­reskedelmi boltjaikat és ven­déglátó üzleteiket. Nyilván­való, hogy a gazdaságossági megfontolásokon túl több min­den vezérelte a rendeletalkotó­kat. Az is talán, sőt bizonyo­san, hogy a kereskedelmi és a vendéglátó szolgáltatást vég­zők csapata, kisebb-nagyobb közössége, az eddiginél jobban érezze: csak úgy folytathatja eredményesen, jól mesterségét, hivatását, munkáját, ha annak becsületet szerez, ha erősíti a szocialista kereskedelem, ven­déglátás alapjaiban jól, de ta­lán érdekeltségi szempontból eddig kevésbé sikeresen szer­vezett vitelét. Szövetkezeti vonás A Gödöllő és Vidéke Áfész- nél nemrégiben értékelték a szerződéses üzemeltetési rend­szer tapasztalatait, amelyeket Vámos Zoltán, kereskedelmi főosztályvezető és Nagy Móni­ka közgazdász összegzett. En­nél az áfésznél tavaly a har­madik negyedévben, tehát egy éve láttak hozzá az előkészítő munkálatokhoz, s a negyedik negyedévben kerítettek sort az első versenytárgyalásra. Idén június 30-ig huszonegy üzletet hirdettek meg, közülük tizen­egyet pályáztak meg, s tízet át is vettek szerződéses üzemel­tetésre. Van már tehát bizonyos ta­pasztalat, aminek alapján, amint szükséges, illetve idő­szerű lesz, újabb üzleteket ad­janak ki. Ám szögezzük le mindjárt: az áfész és az üzle­teket vállalók között a szerző­dések megkötésénél a kölcsö­nös előnyöket nyújtó jogszabá­lyok figyelembevételével te­kintettel voltak a szövetkezeti vonások érvényesítésére, hiszen a boltok, vendéglők működte­tésének újabb formája válto­zatlanul a szövetkezeti törvény előírásait is ki kell hogy elé­gítse. Egyebek közt abban is, hogy az egyes szövetkezetek tagsága számon kérheti: mi­képpen, hogyan prosperál a szerződésbe adott egység. Eddig a tapasztalatok szerint nem is volt különösebb zökke­nő. Az egységvezetők az úgy­nevezett kereskedelmi beszer­zések ellenértékét hetenként befizetik; az átalánydíjat, a jö­vedelemadót, és a forgóeszköz használati díjat ugyancsak minden havi elszámolás után rendezik. Tény, hogy a kezdet kezdetén nagyobb volt az ér­deklődés, mint a későbbi vál­lalkozói kedv, amikor az imén­ti, s más kötöttségek — s per­sze előnyök — ismertetését a gödöllői áfésznél megejtették. Az áruellátás Mégis azt állapíthatták meg az ezt értékelő igazgatósági ülésen, hogy az első év tapasz­talatai kedvezőek. Bár hozzá­tehetjük: a nagyobb vállalkozó kedv o vendéglátó szakmában mutatkozott náluk is, annyira, hogy az első nekifutásra élel­miszerboltok iránt egyáltalán nem volt érdeklődés. Az egyik üzletüket kétszer is meghirdet­ték. Bizonyos ellentmondás van itt, hiszen tény, hogy ezek az egységek, boltok kisebb jöve­delmezőséget nyújtanak; habár nemegyszer egy-egy község va­lamely területét majdnem ön­állóan látják el. Vajon nem az áruellátáson kellene javítani, segíteni? Hiszen, ha helyben mindenki, mindent minden időben nagy biztonsággal meg­vehetne, dehogyis cipeli gya­log, de még buszon, autón, bi­ciklin sem messzebbről. Mindez megint csak azt su­gallja, hogy ha növeljük is a boltot szerződéssel üzemelte­tők, a vendéglőt, éttermet mű­ködtetők önállóságát, azért az áruellátásban nem szabad ma­gukra hagyni őket. A szövet­kezet a maga nagyobb tekin­télyével, lehetőségeivel teremt­se meg számukra a legfonto­sabbakat, például az áru- és az anyagellátásban és egyebek­ben. Személyes kapcsolat Ami a gödöllői áfész vendég­látóhelyeit illeti: a szerződés­be adottak esetében nem vál­toztatták meg az osztályba so­rolást, ezt egyik pályázó sem kérte. Ennek ellenére sokat ja­vult a kiszolgálás kulthráltsá- ga ezekben az egységeikben. Udvariasabb, figyelmesebb lett a kiszolgálás, nagyobb gondot fordítanak az állandó vendég­kör kialakítására, az üzletveze­tők egy része személyesebb kapcsolatot tart a vendégek­kel. Az áfész eddig kiadott tíz vendéglátó egységénél kedvező tapasztalat az is, hogy a régi­hez képest csaknem húsz szá­zalékkal csökkent a létszám. Látszik már, hogy miképpen lesz gazdaságosabb a kisebb üzletek személyzeti gazdálko­dása : hatékonyságuk ugyanis azáltal is növekedett, például az egy-két személyes üzletek­ben, hogy a régieknél nagyobb forgalmat változatlan létszám­mal oldják meg. F. I. A nap programja Szeptember 9. napjának programja. Gödöllő, művelődési központ: Ilku János Tanya című fotó- kiállítása. A gyermek és kör­nyezete című kiállítás 15—20 óráig tekinthető meg. Szolgáltatás: logopédiai ta­nácsadás, 16—18 óráig, könyv-, hírlap- és hanglemez-árusítás, 17—19 óráig, hírlap- és játék­kölcsönző, 16—19 óráig. Erdőkertes, művelődési ház: Asztalitenisz-döntő. Vasárnap Találkozó Aszódon Vasárnap, szeptember 12-én tartják találkozójukat az aszó­di gimnázium levelezés öreg­diákjai. Az összejövetel dél­után 2-kor kezdődik. Mozi Ben Hur, I—II. rész. Színes amerikai film, 4 és 8 órakor. Jobb minőség Nyúl és tojás Ingyenes ellátás Több mint harminc tagja van a Gödöllői Áfész kisállat­tenyésztő szakcsoportjának, amely évenként egymillió to­jást értékesít. Erre az évre nemcsak több, hanem jobb mi­nőségű áru eladását ütemezték be: majdnem négyszáz mázsa élő nyúl leadására is szerződ­tek. A szövetkezet a uyúlte- nyésztőktől nem fogad el szak­csoporti hozzájárulást, sőt ár­rése terhére kilogrammonként ötven filléres támogatást nyújt nyúltenyésztőinek, s ingyenes állategészségügyi ellátást is biztosít. Iparcikkből Engedményesen Csempe, vegyiáru A Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat, amely­nek öt üzlete van városunk­ban, tavaly huszonhat, idén eddig már húsz esetben ren­dezett engedményes vásárt, amelyben 20—40 százalékos árengedményt nyújtott. Egye­bek közt gáztűzhelyet, hűtőgé­pet, porszívót, bojlert, csem­pét, vegyiárukat, rádiót, tele­víziót, továbbá kempingcikke­ket árusított átmenetileg ol­csóbban. A vállalat másfél év alatt, mintegy 6,5 millió fo­rint vásárlási engedményt adott vevőinek. Benzines áramfejlesztő Ikiadon, az Ipari "Műszergyárban megkezdték a benzin- motoros áramfejlesztők 0-sorozatának gyártását. Képünkön: az első darabok utolsó műveletei. Hancsovszki János felvétele Járási labdarúgó-bajnokság Bemutatkozó újoncok Hat találkozóval rajtolt a járási labdarúgó-bajnokság őszi idénye. Két új csapat, a kerepestarcsai és a galgamá- csai is bemutatkozott, az előb­biek gólzáporos győzelemmel. A felnőtt mérkőzéseken hu- szonkétszer, az ifjúságiakén huszonkilencszer rezdült meg a háló. A szövetségi napon a nyi­tányhoz méltó volt az érdek­lődés. Sok mindent feljegyez­hettünk tehát az első forduló­ról. Kezdjük azzal, hogy a GEAC—Honvéd Malinovszkij SE találkozót elhalasztották. Faska József domonyi intéző arról beszélt, hogy a hét végén két testvércsapat találkozott: a domonyi és a galgamácsai gár­da patrónusa egyaránt, a Gal- ga-parti összefogás Termelő- szövetkezet. A domonyiak ruti­nosabbak, ezt tükrözi a felnőt­tek és az ifik győzelme egy­aránt. öröm a domonyiak há­za táján, hogy mindkét gárdá­jukban verseny folyik a csa­patba kerülésért, s ez ambi­cionálja a játékosokat. Túrán elmaradt az ifjúsá­giak bajnoki küzdelme, mert az erdőkertesieknek nem volt rendben a sportorvosi igazolá­suk. Megegyeztek viszont, hogy barátságos mérkőzést vívnak, ezen a turaiak nyertek 6-0-ra. Két év után ismét jelentke­zett játékvezetésre a bagi Tóth József, aki korábban ismert sípmester volt a járásban. Kérdésünkre elmondta, hogy építkezett és minden szabad idejét erre áldozta. Most visz- szatér a focihoz, amivel már 27 éve foglalkozik. Előbb ma­ga is labdarúgó volt, majd bí­ró lett. össze tudja egyeztetni ezt másik szenvedélyével, a •galambtenyésztéssel, az idén nyáron kilenc versenyen sze­repelt madaraival. Két súlyos sérülésről is hírt Például az uszoda Munkalátogatáson jártak Pápán TANULNI jöttünk — mondta nyomban az üdvözlés után Ri- tecz György, a városi tanács elnöke, Pápán, ahol a gödöl­lői testület látogatást tett a múlt héten. A pápai tanács vezetői, a vendéglátók készsé­gesen megígérték, hogy min­denről tájékoztatják a gödöl- lőieket, amiről egyáltalán a rövidke időben lehetséges, s ami föltehetően hasznára vál­hat a vendégeknek. Pápa csaknem nyolcszáz éve város, Gödöllő születésének még a huszadik évfordulóját sem ünnepelte meg. Érthető, ha a dunántúliak sokkal több tapasztalatot gyűjthettek, mint a gödöllőiek. Másképp alakul, fordul, kanyarog egy város sorsa, mint egy falué, pusztán azért is, mert más a státu­suk. Pápa városiasabb jelle­gű, mint Gödöllő, ezt egy rö­vid séta egyértelműen bizo­nyítja. Lokálpatrióta szívünk ilyen­kor hajlamos összeszorulni, összevetvén a két települést, megállapítva amannak a két­ségtelen előnyét, rögzítve a mi lakhelyünk nyilvánvaló falusi jegyeit. Ámde, ha a két évszámot Petjük egybe, a nyolcszázat és a húszat, hely­reállhat az egyensúly. Sőt, fölvethetjük a kérdést így is: vajon nyolc évszázad múlva Gödöllő milyen messzire jut el. No igen, ezt sohasem fog­juk megtudni, de minden valószínűség szerint, ha ked­veznek a körülmények, gyor­sabban futhatja be azt az utat, amit a mai magyar kis­városok a korábbi évszáza­dokban. MIELŐTT elindultam volna, megnéztem, mekkora város is az a Pápa. Az 1979-ben ki­adott világatlasz 32 886 lelket említ, Gödöllőn ugyanakkor 26 728 a lakosok száma. A legújabb statisztikai zseb­könyv adatai: 33, illetve 29 ezer. A növekedésről még többet árul el, ha visszate­kintünk 1970-re. Ekkor Pá­pán 30, Gödöllőn 22 ezren él­tek. Ezekből a számokból persze nem sok következtetést von­hatunk le, annál kevésbé, mert nem népesedési verseny­ről van szó, Gödöllő nem akarja lepipálni Pápát. Mind­két településnek, lakóinak és mindenkori vezetőinek a fel­adata és célja, hogy a lehető­ségeket kihasználva fejlesz- szék, gyarapítsák lakhelyüket, hogy az ott élők jobban, ké­nyelmesebben, kellemesebben élhessék életüket, dolgozhas­sanak, művelődhessenek, szó­rakozzanak. VESZPRÉM megye hat városa közül Pápa a második legna­gyobb, az idén hozzácsatolt Taoolcafővel együtt. A Kis­alföld és a Bakony találko­zásánál terül el. Sokáig isko­lavárosként tartották számon, az ipar erőteljes fejlődése nyomán azonban munkásvá­rosnak is tekinthető. Gondol­junk a 2500 embert foglalkoz­tató húskombinátra, a 2100 dolgozónak munkát adó textil­gyárra, vagy az Elektermax- ra, amely egyebek között a ma igen keresett hőtárolós kály­hát állítja elő.. Tehát iskola- és munkás­város. Akárcsak Gödöllő. Fő­iskolája, egyeteme nincs ugyan, van azonban nyolc ál­talános, két-két közép- és szakközépiskolája, egy szak­munkásképzője. És ne hagy­juk említetlenül a nemrég alapításának 450. évfordulóját ünneplő híres-nevezetes kollé­giumát, amely évszázadokon át hordozta, élesztette a város szellemiségét, tradícióját, s hordozza ma is. A baráti beszélgetésen föl­soroltattak azok az országos hírű emberek, akik pápai szü­letésűek, illetve a kollégium lakói voltak, s ma is ápolják kapcsolataikat a várossal, egyebek között úgy, hogy se­gítenek egy-egy probléma megoldásában, a település fej­lődésének előmozdításában. Fontos dolog ez egy olyan or­szágban, ahol annyira fővá­roscentrikus az élet. Gödöllőnek is vannak el­származottat, és évről évre kerülnek ki az újabb csopor­tok az egyetemről, akik az or­szág minden tájára eljutnak, s hasonló szerepet töltenek be, mint Pápa patrónusai. Ehhez azonban mindent meg kell tenni, hogy egy kicsit gödöllőinek érezzék magukat, érdemesnek tartsák a város támogatását. Elsősorban az itteniek tettei számítanak persze. Olyanok, mint amilyenekkel a pápaiak büszkélkedhetnek, s amelyek a gödöllőiektől sem állanak távol. Egyetlen példa erre, ami annál időszerűbb, hiszen Gödöllőn is ekörül forog egy ideje a gondolatcsere. Az uszoda. Pápán sem volt, ott is nagyon sürgették megvaló­sítását. HOSSZÚ története van, mond­ta a pápai tanácselnök, ami­hez a gödöllői csatlakozhatott volna, azzal a különbséggel, hogy a miénk még nincs meg. De valóra válhat, ha olyan példás összefogásról tesznek tanúbizonyságot a gödöllőiek, mint a pápaiak. Segítettek az üzemek, az in­tézmények, segítettek a la­kók. Munkával és pénzzel. Pénzzel például úgy, hogy ki-ki egynapi jövedelmét ajánlotta, fel a nemes célra, s csupán ez az összeg évi há­rom és fél millióra rúgott. Érdemes megjegyezni, hogy az uszoda megépülte után is be­fizetik a közös kasszába az egynapi bért, űiabb közhasz­nú létesítmények tető alá ho­zását meggyorsítva általa. A gödöllői tanács Pápán járj; tagjai megnézték az uszodát. Elfogadnám, jó ten­ne, meg kell csinálni — mon­dogatták. Hogy hogyan lehet, arról legközelebb. Kör Pál kaptunk, Az egyik a Túra—Er­dőkertes felnőtt mérkőzés 20. percében történt, az erdőker- tesi Szabó András alkarcsont­törést szenvedett egy véletlen folytán. Dicséretére legyen mondva, hogy egy rögzítő kö­téssel végigjátszotta a mér­kőzést. A Pécel—Galgahévíz talál­kozón egy péceli szögletrúgás után, a felugró galgahévízl kapuvédő, Albert olyan sze­rencsétlenül ütközött játékos­társával Sallaival, hogy as utóbbinak eltört az orrcsontja. A játékost eszméletlen álla­potban szállították kórházba, és csak ott tért magához. Gyors gyógyulást kívánunk mindkettőjüknek. Domony—Galgamácsa 3-0 (0-0) Vezette: Czene (Tóth J.). A közepes színvonalú, sport­szerű mérkőzésen sok néző volt. A domonyiak gólhelyze­tek sorát puskázták el, de Tóth kétszer és Flóris végül eredményes volt. Pécel—Galgahévíz 4-0 (1-0) Vezette: Maszlag (Merkel, Lits). A sportszerű találkozón megérdemelten nyertek a ha­zaiak a tartalékos hévíziek el­len. Zsámbok—Isaszeg 2-0 (0-0) Vezette: Legéndi (Tróják, Túróczi.) Jó iramot diktáltak a játé­kosok, s végül a szerencsésebb csapat nyert. Túra—Erdőkertes 3-1 (1-1) Vezette: Uzsák (Németh, Máté). A hajtós összecsapáson szü­net után mutatott játékával a turaiak rászolgáltak a győze­lemre. Mogyoród—Hévízgyörk 3-0 (2-0) Vezette: Répást (Vayner, Bodor.) A györkiek kapusa nem érke­zett meg, s így szükségmegol­dásként a csapat edzője védte a vendégek hálóját. Csak há­rom gólt kapott, de közben a györkieknek is voltak hely­zeteik. Sportszerűség jellemez­te a találkozót. Kerepestarcsa—Valkó 6-0 (2-0) Vezette: B. Tóth (Mészáros). A rutinosabb Kerepestarcsa ilyen arányban is megérde­melten nyert. Ifjúságiak: Domony—Galga­mácsa 8-1, Zsámbok—Isaszeg 0-7, Pécel—Galgahévíz 6-0, Mogyoród—Hévízgyörk 0-4, Kerepestarcsa—Valkó 3-0. Csiba József ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírtor

Next

/
Thumbnails
Contents