Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-08 / 185. szám
Ide épülnek a medencék Jó ütemben haladnak a váci strandbővítés munkálatai. A Mélyépítő Vállalat munkásai előreláthatólag augusztus 20-ig befejezik a szanálásra kijelölt épületek bontását. Papp László felvételei Kirándulás Magyarkútra A jövő hét műsorából Augusztus 9., hétfő: 9.30-kor a pokolszigeti napközis táborban bemutatja a bőrdíszművek készítését Gyarmathy Gyuláné. — 14.30-kor a Hajós Alfréd Üttörőházban Varga Andrásné vezetésével bemutatkozik a tűzzománc-szakkör. Augusztus 10., kedd: A Naszály Áruházban 8.30-kor megnyílik az öt napig tartó csehszlovák áruházi hét. — 9.30- tól a szigeti táborban a textilmunkák készítésére oktatják a pajtásokat. — 15.30-kor a Pest megyei Levéltár váci osztálya bemutatja új, érdekes szerzeményeit. Augusztus 11., szerda: 10 órakor a szigeti táborban Havas Eszter grafikus bábkészítési tanfolyamot vezet. — Ugyanott 14.30-kor Törd a fejed! címmel játékos vetélkedőt rendeznek. Vezeti: Zagyi Eszter. — A művelődési központ 40-es termében: Eifert János fotóművész önálló kiállítása. Augusztus 12., csütörtök: Kirándulás vonattal a verőcei Gorka Géza Múzeumba ésMa- gyarkútra a napközis tábor szervezésében. — A szobi úttörőtáborban megnyílik az augusztus 21-ig tartó zenei tábor a helyi és a tápiógyörgyei zeneiskola tanulói részére. Augusztus 13., péntek: A pokolszigeti napközis táborban 10 órakor levetítik az Autó(tor)túra című rajzfilmet a Mézga-család sorozatból. — Ugyanott 14.30-kor táncház, Végvári Nándorné vezetésével. — A művelődési központban ma jelentkezni lehet a nagy- csoportos óvodások részére indítandó angol és német nyelv- tanfolyamokra. Augusztus 14., szombat: A fegyveres erők nyugdíjas klubja egésznapos autóbusz-kirándulást indít Vác—Parassapuszta—Kemence—Királyháza— Diósjenő—Vác útvonalon. — A Madách Imre Művelődési Központ emeleti galériáján: 10—18 óráig megtekinthető a Képző- művészeti Kiadó poszterkiállítása. P. R. Ügyelet Augusztus 9-től 15-ig az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: hétfőn: dr. Áfra Tamás, kedden: dr. Gulyás Zoltán, szerdán: dr. Kiss Péter, csütörtökön: dr. Steffek Éva, pénteken: dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap: dr. Steffek Éva. Gyermekgyógyászati ügyelet augusztus 14-én és 15-én dr. Stuhl Aranka. Az ügyeletet a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.), a 11-525-ös telefonon lehet hívni. A beosztás hét közben megváltozhat. Jegyzet A vízben Rekkenö a hőség! Nem csoda hát, ha hétvégeken a váci járás lakói is hűvös helyeket keresnek, s sietnek a tavak, folyóvizek mellé. A víz felfrissít, üdít, feledteti a kánikulát. Meg persze öl is, ha figyelmetlenek, sze- leburdiak és gondatlanok vagyunk. Ha megnézzük az idei országos vízibaleseti statisztikát szomorúan kell megállapítani, hogy csaknem kétszázan fulladtak a folyókba, tavakba, bányagödrökbe. Szükebb pátriánk sem volt mentes a vízhaláloktól az idén. Ugyanis a napokban fulladt a Dunába Kovács Tibor, aki Nagymaroson tiltott helyen fürdött, míg az őrbottyáni tóban Imiéi András váci lakos lelte halálát. Tapasztaljuk gyakran, hogy sokan tilos helyen, életveszélyes partszakaszokon fü- rödnek a Dunában. Nagymaroson a kavicsdarabokkal szegélyezett partszakaszokon hatalmas piros feliratú táblák hívják fel a figyelmet az életveszélyre. Ennek ellenére vagy ötvenen lubickoltak a habokban. Sok gyerek is pancsolt ott két hatalmas német juhászkutya társaságában, akiket gazdáikappor- tíroztattak a vízben. Mindenki tudja ez egészségtelen és veszélyes is, hiszen az állatok bárkit megharaphattak volna. A strandok gondnokai hiába figyelmeztették jó szóval az embereket a veszélyre, fittyet há'ny- nak rá. Sőt arra is volt példa, hogy durva szavakkal illették őket, mert szólni mertek a szabálysértőkre. Hiányosságokat is felfedeztem sétáim során, hiszen Nagymarosán és Verőcemaroson nincs bója, mentőcsónak és úszómester. Van viszont szennyezett Duna iszappal, örvényeivel, s gödreivel. S rend is, ha partközeiben felbukkannak a vízi rendőrség motorcsónakjai. Ilyenkor pánikszerűen hagyják el a vizet az emberek, persze csak addig, amíg a motoros jelen van, mert aztán folytatódik minden elölről. A nyárnak lassan vége, s sak rekviemet mondhatunk a felelőtlenek, gondatlanok életéért. Nagy Péter János A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP Enyhíthetek a gondok Több szabad idő és felelősség | Az MSZMP Váci Városi I Bizottsága foglalkozott az 1 ötnapos munkahétre való = átállás városi tapasztalatai- § val. Elsősorban a szociális, I kereskedelmi, kulturális és | szolgáltatói ellátottságot | vizsgálták. Az írásos anya- = got a városi tanács egész- I ségügyi, művelődési és ter- ! melés- és ellátásfelügyeleti | osztálya készítette. A napi- ! rend előadója Weisz György I tanácselnök volt. Weisz György elmondta, hogy Vácott a járó és fekvő betegek ellátása jó, van általános körzeti orvosi ellátás és védőnői szolgálat. Minden rendelőben reggel héttől este hétig dolgoznak az orvosok. Egy szakember munkaideje 5, az üzemi körzeti orvosoké hat óra. Szombat-vasárnap, munkaszüneti napokon, valamint este héttől reggel hétig központi ügyelet biztosítja a lakosság betegellátását. 1982. január 1- től pedig nyolctól négyig gyermekorvosi rendelés is állandóan van. Előnyük van A rendelőintézetben és a gondozóintézetekben is zökkenőmentesen álltak át az ötnapos munkahétre. Az első negyedévben a bel- és nőgyógyászaton, a sebészeten és a szemészeten szombatonként is dolgoztak, de olyan minimális volt az igénybevétel, hogy a második negyedévtől csak asz- szistensi ügyelet van. Szükség esetén az ügyeletes orvos a fekvőbeteg-osztályról érkezik. A tüdő-, bőr- és nemibeteg- gondozbó intézetben hétfőtől péntekig 8—19 óráig, az ideggondozó intézetben 8—17 óráig, a központi és az Ernst Thälmann téri fogorvosi rendelőkben hétfőtől péntekig 7— Lankás dombok közt öreg házuk Amíg az autóbusz megérkezik íz’’ órán érkeztünk a gom- bási autóbusz megállóba, így hát azt határoztuk el, hogy egy megálló hossznyit gyalogolunk. Még akkor is marad időnk a várakozásra, hiszen idő kell ahhoz, míg a hegyről kanyargó úton leér a kocsi. Gyalogolni ezen a tájon is jó. Szemlélődhetünk a szelíden szép vidéken, kóstolgathatjuk a málnabokrok termését, egy-egy szemet csippenthetünk már az út mentén vadon nőtt szilvafák egyelőre még savany- kás terméséből is. Kis tanyák, hétvégi és állandó lakóházak szóródtak szét a dombokon, a fenyves szélében, csak az út jobb oldala látszik kopárnak, pedig azt is bevetették. De hát a vidéket uraló cementgyár pora egy árnyalattal szürkébbre rajzolja itt a környéket. Panelekből épült a megálló. Fedett hely, így nem izgat a keleti égbolton sötétedő felhőtakaró sem, hadd jöjjön csak, kell az eső. Elfogadjuk a szíves kínálást és helyet foglalunk a kispadra telepedett idős asszony mellett, aki a közeli kis házak valamelyikéből jött és Budapestre tart. Időnként nyáron is hazamegy, pedig itt érzi már magát jobban a dombok, fák rejtette kis házban, ahol pedig villany sincs, esős időben az út is sáros, de nagy és pihentető a csend, a gondos munkáért hálásak a növények. Ide kötik az emlékek is, amikor még az élete párjával jártak ki a fiatalságuk idején még rangosnak, nyaralóhelynek számító telekre. U'gy asszony a Pince- völgyben, Kispinyéren, Egyházmögén, Gombáson, Látóhegyen, Zsobrák dűlőben és még nem tudom, hol éldegélők között, hogy Sej- cét ne is említsem. Mert a kőbánya lakótelepe megint más világ, a telep története már újkori szakasz. Akik a mai kőbánya alatt termelték a málnát, a csonthéjas gyümölcsöt, s hordták piacra a virágot, a sok jázmint tulipánt, a kora tavaszi nárciszt, azok többnyire városlakók már. Nem váltak meg könnyen a helytől, sokba» került az a cementgyárnak is, hogy kisajátíthatták az életveszélyesnek minősülő telket, ahová legurulnak a kirobbantott hatalmas kődarabok. Erdélyből ide vándorolt családok, akik a hegyek, a táj hasonlósága miatt települtek egykor, mások a háború borzalmai miatt hagyták el a fővárost, itt csöndes menedéket sejtve. A város és környéke történetét pontosabban ismerők szerint a többség egykor a ma már lezárt kosdi szénbánya dolgozója volt, az emlékezetes nagy tragédia előtt. A régi időkről esik most is szó a kispadon. A néni felsőrészkészítőként dolgozott egy budapesti cipőgyárban, s azt mondja el némi nosztalgiával, milyen magasak voltak akkor a követelmények, s mennyivel különb a kidolgozás a maihoz képest, önkéntelenül a cipőjére mutat, a példa kedvéért fel is hívja a figyelmet a durva kidolgozásra. — Hát igen — hagyom helyben —, a maguk szak• májáról én is tudom, hogy a bőripar elitjéhez tartozott. — Ahol bakancsot gyártottak, oda el sem mentünk dolgozni, csak ha máshol nem kaptunk munkát — emlékezik és derül azon, hogy amikor mégis oda került. mekkora tűt szereltek a varrógépre, s milyen durva öltésekkel dolgoztak. Aztán ismét ott kötünk ki a régi témánál, hogy jött a háború. Mire a még idősebb, tiszta kötényes szomszédasz- szony is odaér a megállóba, s arról beszél, hogy a férje mindig húst enne, s részletesen ismerteti, hogy készíti el a csirkét, ismét feldereng a háborús koszt, a lóhúsért való utcai marakodások emléke is. A szomszédasszony fintorog. — Azt nem enném meg. — En sem ettem volna azelőtt — mondja a pesti asszony. Fülelek. Két évtizede is lehet, hogy ismerkedem a részletekkel, de az egészre sohasem jut időm. Kik élnek ezen a vidéken, hogy érthetném meg őket? Felnőtt egy generáció azóta, hogy én felszólaltam az Építők Szakszervezete elnökségének DCM-be kihelyezett ülésén. — A bánya lakótelepére építsenek tantermeket is, mert a gyerekeknek messze a város, sok az aggasztó nevelési gond. A védőnő azt mondja, nem engedik be a házba, hogy megláthassa a kisbabát, s nem fogadják el a tanácsait. Van, vagy volt, aki pálinkás kenyérrel engedte iskolába a gyerekét. Ellentmondó képek, információk. — Mi nem iskolát építünk, hanem cementgyárat — torkolt le egy erélyes hang. Az iskola a mai viszonyok között már nem kellene. A gombási is megszűnt, s korszerűbb viszonyok közt tanulnak a hegyvidéki apróságok, akik naponta busszal érkeznek a Petőfi iskolába. A figyelem azonban, úgy érzem, nem túl élénk a népművelők, a humán érdeklődésű és ilyen ismeretekkel rendelkező értelmiségek részéről. J ön a busz. Felszállunk és elköszönünk. Ismét megvillant a felszín, s még mindig ismeretlen a mély. Kovács T. István 20, szombaton 7—13 óráig tart a munkaidő. A Március 15. téri gyógyszertár gyakorlatilag állandóan nyitva van, a Földvári és Ernst Thälmann tériek a déli órákban ebédszünetben és szombat-vasárnap zárva vannak. A munkaidő csökkentésének visszapótlására az egészségügy 18 szakdolgozói létszámot kapott. 15 státust a kórházba, hármat a szociális otthonba szerveztek. Belső átcsoportosítással még két szakorvosi ellátást tudtak biztosítani. A városunk tanácsának vezetője úgy látja, hogy az egészség- ügyi és szociális ellátásban az ötnapos munkahét bevezetése sem fennakadást, sem színvonalesést nem okozott. Az köztudott, hogy Vác alsó és középfokú tanintézetei, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző kivételével már a rövidített szisztéma szerint dolgoztak. 1982 szeptemberére tehát egyéves előnyünk van másokkal szemben. A szülők, pedagógusok és gyerekek többsége örült a meghosszabbodott hétvégének, a kisebbség a tanév meghosz- szabbodása miatt fanyalgott. A hét öt napján az iskolákban dolgozók elfoglaltsága ..sűrűsödött”, hiszen a kötelező óraszámok nem csökkentek. Nagyobb terhek A szakemberek többször is tárgyaltak a szombati programok szervezéséről, ezek kihasználtsága fokozatosan javult. A technikai dolgozók négy napig 9, az ötödik napon nyolc órát dolgoznak. Az óvodák alkalmazkodtak a szülők igényeihez, kettő fél öttől, kettő fél hattól, a többi hattól fogadja a kis nebulókat. A napközik fél héttől várják a tanulókat. Fontos megjegyezni, hogy novembertől egyetlen szülő sem kérte a szombati napközis felügyeletet. Általános vélemény, hogy az ötnapos munkarend következtében erősödött a szülői ház. és az iskolák kapcsolata. Egyre több anyuka és apuka kapcsolódik be a hét végi programokba, nőtt a szülői értekezletek iránti érdeklődés, de erősen csökkent a tanári fogadóórák látogatottsága. Ugyanakkor hétfőtől péntekig a gyermek és a szülő alig beszélik meg a problémáikat, mert mindkét fronton sűrűsödött a munka, az otthoni háztartási tevékenységre kevesebb idő áll rendelkezésre. A városunk pedagógusai az 1981—82-es tanévben a továbbképzésbe nem tudtak bekapcsolódni, mert ezeken a napokon is tanítottak. A szabadidő-növekedés fokozott terheket ró a közművelődési intézményeinkre. Az úttörőház szombati szakköri programja lói tükrözi ezt. Hétvégeken 50—100 gyermek megy kirándulni, két kiscsoport működik folyamatosan, játékos vetélkedőket gyermekműsorokat, manuális foglalkozásokat tartanak. Hiába várnak? Az átállás a kereskedelem és a szolgáltatás viszonylatában volt a legnehezebb. A városunkban kereskedelmi és vendéglátóipari egységeket üzemeltető: vállalatok, szövetkezetek a nyitvatartás-terve- zetüket egyeztették a tanács termelési és ellátás-felügyeleti osztályával. Ez utóbbi ellátási körzeteket határozott meg (Földvári tér, Deákvár I., /I.. III., Városközpont. Alsóváros Kisvác) és elrendelte, hogy szombaton és hétfőn legalább egy üzlet reggeltől estig nyitva tartson. A ruházati és iparcikküzletek engedélyt kaptak a hétfői zárvatartásra. A vendéglátó egységek nem változtattak, a kisiparosok heti 42 órát dolgoznak. Az ellátás javítása érdekében a jövőben a 10-es számú ABC-áruház hétfőnként 16 helyett 18 óráig fog nyitva tartani, megoldják az Ernst Thälmann tér körzetében lakók hétfő reggeli tej-, kenyér- és péksütemény-ellátását, tárgyalások folynak azért, hogy a 200-as számú ABC, vagy a piacon levő élelmiszerbolt hétfőn reggel fél héttől nyitva tartson. A hozzászólásokban a párt végrehajtó bizottságának tagjai kifogásolták a posta és az OTP nyitvatartási idejét. Furák János, a Váci ÁFÉSZ elnöke elmondta, hogy tarthatatlan, hogy a Földvári és deákvári postahivatalok 16 órakor bezárnak. Az intézmény vezetői biztosítsák a munkaerőt, az a dolguk. Ilyen alapon bezárhatnának a boltok, az egyes vállalatok. Az az érv sem fogadható el, hogy az OTP azért vesz fel pénzt 14.30-ig, mert olyanok a pénz- kezelési szabályok. Ha a boltok tudnak olyan páncélszekrényt beszerezni, amelyben nagy összegek várnak másnap reggelig, az OTP és a posta is megteheti ezt. Ugyanez vonatkozik a bankra is. Az sem lehet érv, hogy a fenti intézményekben sok a nő, s 16 óra után a családjukhoz akarnak menni. A Váci ÁFÉSZ-nél ezer dolgozó közül 870 tartozik a gyengébb nemhez. Ök miért nem mennek haza délután négykor? Csütörtökön például 3—4 vásárló miatt 96 ember áll készenlétben a nyújtó munkaidőben. A bútorosztályon már négy szombaton egyetlen befizetés sem történt. Mégis ott vannak az eladók. Oldja meg a maga gondiát a posta és az OTP is. Furák János elmondta még, hogy nagyon rossz Vácott a kenyérellátás. Az ÁFÉSZ-nál az elmúlt félévben öt vagon kenyeret kellett „leírni”. Arról nincs adat, hogy az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat mennyit „írt le”. Nem osztotta a tanácselnök véleményét abban sem, hogy az egészségügyi ellátásban minden rendben van. — Baleset után 4—5 órát is ülnek a betegek a rendelőben mondotta. Mértékletesen Sok hozzászólás hangzott el a közlekedéssel kapcsolatban. Pádár Sándor vetette fel, hogy a MÁV egyszerűen nem hajlandó a menetrendet megváltoztatni. Míg a Volán rugalmasan és készségesen szolgálja ki az üzemek dolgozóit, a vasút hajthatatlan. Pedig a városi szintű legmagasabb fórumok is ostromolták már a vezérigazgatŐságot. Papp József, az MSZMP városi bizottságának első titkára megállapította, hogy a város és környéke a megyében legrosszabbul van ellátva kenyérrel* és péksüteménnyel. Az ötnapos munkahétre való áttérés szervezésében, koordinálásában a városi tanács dolgozói jól közreműködtek, de a posta, az OTP és a bank nyit- vatartásának, pénzfelvételi idejének a meghosszabbítását meg kell oldani. — Egy kiforrásban levő új rendszerről van szó — mondta —, a zökkenők természetesek, de nem mesoldhatatlanok. Sem elkeseredésre, sem hurráoptimizmusra nincs ok. A város vezetőinek most az a feladata, hogy a felvetett problémákat megoHiák. Vicsolka Mihály . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
