Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

Ide épülnek a medencék Jó ütemben haladnak a váci strandbővítés munkálatai. A Mélyépítő Vállalat munkásai előreláthatólag augusztus 20-ig befejezik a szanálásra kijelölt épületek bontását. Papp László felvételei Kirándulás Magyarkútra A jövő hét műsorából Augusztus 9., hétfő: 9.30-kor a pokolszigeti napközis tá­borban bemutatja a bőrdísz­művek készítését Gyarmathy Gyuláné. — 14.30-kor a Ha­jós Alfréd Üttörőházban Var­ga Andrásné vezetésével be­mutatkozik a tűzzománc-szak­kör. Augusztus 10., kedd: A Na­szály Áruházban 8.30-kor meg­nyílik az öt napig tartó cseh­szlovák áruházi hét. — 9.30- tól a szigeti táborban a textil­munkák készítésére oktatják a pajtásokat. — 15.30-kor a Pest megyei Levéltár váci osztálya bemutatja új, érdekes szerze­ményeit. Augusztus 11., szerda: 10 órakor a szigeti táborban Ha­vas Eszter grafikus bábkészí­tési tanfolyamot vezet. — Ugyanott 14.30-kor Törd a fe­jed! címmel játékos vetélke­dőt rendeznek. Vezeti: Zagyi Eszter. — A művelődési köz­pont 40-es termében: Eifert János fotóművész önálló kiál­lítása. Augusztus 12., csütörtök: Ki­rándulás vonattal a verőcei Gorka Géza Múzeumba ésMa- gyarkútra a napközis tábor szervezésében. — A szobi út­törőtáborban megnyílik az augusztus 21-ig tartó zenei tá­bor a helyi és a tápiógyörgyei zeneiskola tanulói részére. Augusztus 13., péntek: A po­kolszigeti napközis táborban 10 órakor levetítik az Autó­(tor)túra című rajzfilmet a Mézga-család sorozatból. — Ugyanott 14.30-kor táncház, Végvári Nándorné vezetésével. — A művelődési központban ma jelentkezni lehet a nagy- csoportos óvodások részére in­dítandó angol és német nyelv- tanfolyamokra. Augusztus 14., szombat: A fegyveres erők nyugdíjas klub­ja egésznapos autóbusz-kirán­dulást indít Vác—Parassapusz­ta—Kemence—Királyháza— Diósjenő—Vác útvonalon. — A Madách Imre Művelődési Köz­pont emeleti galériáján: 10—18 óráig megtekinthető a Képző- művészeti Kiadó poszterkiállí­tása. P. R. Ügyelet Augusztus 9-től 15-ig az aláb­bi orvosok tartanak ügyeletet: hétfőn: dr. Áfra Tamás, ked­den: dr. Gulyás Zoltán, szer­dán: dr. Kiss Péter, csütörtö­kön: dr. Steffek Éva, pénteken: dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap: dr. Steffek Éva. Gyermekgyógyászati ügyelet augusztus 14-én és 15-én dr. Stuhl Aranka. Az ügyeletet a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.), a 11-525-ös telefonon lehet hívni. A beosztás hét közben meg­változhat. Jegyzet A vízben Rekkenö a hőség! Nem csoda hát, ha hétvégeken a váci járás lakói is hűvös helyeket keresnek, s sietnek a tavak, folyóvizek mellé. A víz felfrissít, üdít, feledteti a kánikulát. Meg persze öl is, ha figyelmetlenek, sze- leburdiak és gondatlanok vagyunk. Ha megnézzük az idei or­szágos vízibaleseti statiszti­kát szomorúan kell megál­lapítani, hogy csaknem két­százan fulladtak a folyókba, tavakba, bányagödrökbe. Szükebb pátriánk sem volt mentes a vízhaláloktól az idén. Ugyanis a napokban fulladt a Dunába Kovács Tibor, aki Nagymaroson til­tott helyen fürdött, míg az őrbottyáni tóban Imiéi And­rás váci lakos lelte halálát. Tapasztaljuk gyakran, hogy sokan tilos helyen, életve­szélyes partszakaszokon fü- rödnek a Dunában. Nagy­maroson a kavicsdarabok­kal szegélyezett partszaka­szokon hatalmas piros feliratú táblák hívják fel a figyelmet az életveszély­re. Ennek ellenére vagy ötvenen lubickoltak a ha­bokban. Sok gyerek is pancsolt ott két hatalmas német juhászkutya társasá­gában, akiket gazdáikappor- tíroztattak a vízben. Min­denki tudja ez egészségte­len és veszélyes is, hiszen az állatok bárkit megharap­hattak volna. A strandok gondnokai hiába figyelmez­tették jó szóval az embere­ket a veszélyre, fittyet há'ny- nak rá. Sőt arra is volt példa, hogy durva szavakkal illették őket, mert szólni mertek a szabálysértőkre. Hiányosságokat is felfe­deztem sétáim során, hiszen Nagymarosán és Verőcema­roson nincs bója, mentő­csónak és úszómester. Van viszont szennyezett Duna iszappal, örvényeivel, s göd­reivel. S rend is, ha partkö­zeiben felbukkannak a vízi rendőrség motorcsónakjai. Ilyenkor pánikszerűen hagyják el a vizet az embe­rek, persze csak addig, amíg a motoros jelen van, mert aztán folytatódik minden elölről. A nyárnak lassan vége, s sak rekviemet mondhatunk a felelőtlenek, gondatlanok életéért. Nagy Péter János A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP Enyhíthetek a gondok Több szabad idő és felelősség | Az MSZMP Váci Városi I Bizottsága foglalkozott az 1 ötnapos munkahétre való = átállás városi tapasztalatai- § val. Elsősorban a szociális, I kereskedelmi, kulturális és | szolgáltatói ellátottságot | vizsgálták. Az írásos anya- = got a városi tanács egész- I ségügyi, művelődési és ter- ! melés- és ellátásfelügyeleti | osztálya készítette. A napi- ! rend előadója Weisz György I tanácselnök volt. Weisz György elmondta, hogy Vácott a járó és fekvő betegek ellátása jó, van általá­nos körzeti orvosi ellátás és védőnői szolgálat. Minden ren­delőben reggel héttől este hétig dolgoznak az orvosok. Egy szakember munkaideje 5, az üzemi körzeti orvosoké hat óra. Szombat-vasárnap, munkaszü­neti napokon, valamint este héttől reggel hétig központi ügyelet biztosítja a lakosság betegellátását. 1982. január 1- től pedig nyolctól négyig gyermekorvosi rendelés is ál­landóan van. Előnyük van A rendelőintézetben és a gondozóintézetekben is zökke­nőmentesen álltak át az öt­napos munkahétre. Az első ne­gyedévben a bel- és nőgyógyá­szaton, a sebészeten és a sze­mészeten szombatonként is dolgoztak, de olyan minimális volt az igénybevétel, hogy a második negyedévtől csak asz- szistensi ügyelet van. Szükség esetén az ügyeletes orvos a fekvőbeteg-osztályról érkezik. A tüdő-, bőr- és nemibeteg- gondozbó intézetben hétfőtől péntekig 8—19 óráig, az ideg­gondozó intézetben 8—17 óráig, a központi és az Ernst Thälmann téri fogorvosi ren­delőkben hétfőtől péntekig 7— Lankás dombok közt öreg házuk Amíg az autóbusz megérkezik íz’’ órán érkeztünk a gom- bási autóbusz megálló­ba, így hát azt határoztuk el, hogy egy megálló hossz­nyit gyalogolunk. Még ak­kor is marad időnk a vára­kozásra, hiszen idő kell ah­hoz, míg a hegyről kanyar­gó úton leér a kocsi. Gya­logolni ezen a tájon is jó. Szemlélődhetünk a szelíden szép vidéken, kóstolgathat­juk a málnabokrok termé­sét, egy-egy szemet csip­penthetünk már az út mentén vadon nőtt szilva­fák egyelőre még savany- kás terméséből is. Kis tanyák, hétvégi és ál­landó lakóházak szóródtak szét a dombokon, a fenyves szélében, csak az út jobb ol­dala látszik kopárnak, pedig azt is bevetették. De hát a vidéket uraló cementgyár pora egy árnyalattal szür­kébbre rajzolja itt a kör­nyéket. Panelekből épült a meg­álló. Fedett hely, így nem izgat a keleti égbolton sö­tétedő felhőtakaró sem, hadd jöjjön csak, kell az eső. Elfogadjuk a szíves kí­nálást és helyet foglalunk a kispadra telepedett idős asszony mellett, aki a kö­zeli kis házak valamelyiké­ből jött és Budapestre tart. Időnként nyáron is haza­megy, pedig itt érzi már magát jobban a dombok, fák rejtette kis házban, ahol pedig villany sincs, esős időben az út is sáros, de nagy és pihentető a csend, a gondos munkáért hálásak a növények. Ide kötik az emlékek is, amikor még az élete párjával jártak ki a fiatalságuk idején még ran­gosnak, nyaralóhelynek szá­mító telekre. U'gy asszony a Pince- völgyben, Kispinyéren, Egyházmögén, Gombáson, Látóhegyen, Zsobrák dűlő­ben és még nem tudom, hol éldegélők között, hogy Sej- cét ne is említsem. Mert a kőbánya lakótelepe megint más világ, a telep története már újkori szakasz. Akik a mai kőbánya alatt termel­ték a málnát, a csonthéjas gyümölcsöt, s hordták piac­ra a virágot, a sok jázmint tulipánt, a kora tavaszi nár­ciszt, azok többnyire város­lakók már. Nem váltak meg könnyen a helytől, sokba» került az a cementgyárnak is, hogy kisajátíthatták az életveszélyesnek minősülő telket, ahová legurulnak a kirobbantott hatalmas kő­darabok. Erdélyből ide vándorolt családok, akik a hegyek, a táj hasonlósága miatt tele­pültek egykor, mások a há­ború borzalmai miatt hagy­ták el a fővárost, itt csön­des menedéket sejtve. A vá­ros és környéke történetét pontosabban ismerők sze­rint a többség egykor a ma már lezárt kosdi szénbánya dolgozója volt, az emléke­zetes nagy tragédia előtt. A régi időkről esik most is szó a kispadon. A néni felsőrészkészítőként dolgo­zott egy budapesti cipőgyár­ban, s azt mondja el némi nosztalgiával, milyen maga­sak voltak akkor a követel­mények, s mennyivel kü­lönb a kidolgozás a maihoz képest, önkéntelenül a ci­pőjére mutat, a példa ked­véért fel is hívja a figyel­met a durva kidolgozásra. — Hát igen — hagyom helyben —, a maguk szak• májáról én is tudom, hogy a bőripar elitjéhez tartozott. — Ahol bakancsot gyár­tottak, oda el sem mentünk dolgozni, csak ha máshol nem kaptunk munkát — emlékezik és derül azon, hogy amikor mégis oda ke­rült. mekkora tűt szereltek a varrógépre, s milyen dur­va öltésekkel dolgoztak. Aztán ismét ott kötünk ki a régi témánál, hogy jött a háború. Mire a még idősebb, tisz­ta kötényes szomszédasz- szony is odaér a megállóba, s arról beszél, hogy a férje mindig húst enne, s részle­tesen ismerteti, hogy készí­ti el a csirkét, ismét felde­reng a háborús koszt, a ló­húsért való utcai marakodá­sok emléke is. A szomszédasszony finto­rog. — Azt nem enném meg. — En sem ettem volna azelőtt — mondja a pesti asszony. Fülelek. Két évtizede is lehet, hogy ismerkedem a részletekkel, de az egészre sohasem jut időm. Kik él­nek ezen a vidéken, hogy érthetném meg őket? Fel­nőtt egy generáció azóta, hogy én felszólaltam az Építők Szakszervezete el­nökségének DCM-be kihe­lyezett ülésén. — A bánya lakótelepére építsenek tan­termeket is, mert a gyere­keknek messze a város, sok az aggasztó nevelési gond. A védőnő azt mondja, nem engedik be a házba, hogy megláthassa a kisbabát, s nem fogadják el a tanácsait. Van, vagy volt, aki pálin­kás kenyérrel engedte isko­lába a gyerekét. Ellentmon­dó képek, információk. — Mi nem iskolát épí­tünk, hanem cementgyárat — torkolt le egy erélyes hang. Az iskola a mai viszonyok között már nem kellene. A gombási is megszűnt, s kor­szerűbb viszonyok közt ta­nulnak a hegyvidéki apró­ságok, akik naponta busszal érkeznek a Petőfi iskolába. A figyelem azonban, úgy érzem, nem túl élénk a nép­művelők, a humán érdek­lődésű és ilyen ismeretek­kel rendelkező értelmiségek részéről. J ön a busz. Felszállunk és elköszönünk. Ismét megvillant a felszín, s még mindig ismeretlen a mély. Kovács T. István 20, szombaton 7—13 óráig tart a munkaidő. A Március 15. téri gyógyszertár gyakorlatilag ál­landóan nyitva van, a Földvá­ri és Ernst Thälmann tériek a déli órákban ebédszünetben és szombat-vasárnap zárva van­nak. A munkaidő csökkentésének visszapótlására az egészség­ügy 18 szakdolgozói létszámot kapott. 15 státust a kórház­ba, hármat a szociális otthon­ba szerveztek. Belső átcsopor­tosítással még két szakorvosi ellátást tudtak biztosítani. A városunk tanácsának vezetője úgy látja, hogy az egészség- ügyi és szociális ellátásban az ötnapos munkahét bevezetése sem fennakadást, sem színvo­nalesést nem okozott. Az köztudott, hogy Vác al­só és középfokú tanintézetei, a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző kivé­telével már a rövidített szisz­téma szerint dolgoztak. 1982 szeptemberére tehát egyéves előnyünk van másokkal szem­ben. A szülők, pedagógusok és gyerekek többsége örült a meghosszabbodott hétvégének, a kisebbség a tanév meghosz- szabbodása miatt fanyalgott. A hét öt napján az iskolákban dolgozók elfoglaltsága ..sűrű­södött”, hiszen a kötelező óra­számok nem csökkentek. Nagyobb terhek A szakemberek többször is tárgyaltak a szombati progra­mok szervezéséről, ezek ki­használtsága fokozatosan ja­vult. A technikai dolgozók négy napig 9, az ötödik napon nyolc órát dolgoznak. Az óvo­dák alkalmazkodtak a szülők igényeihez, kettő fél öttől, kettő fél hattól, a többi hattól fogadja a kis nebulókat. A napközik fél héttől várják a tanulókat. Fontos megjegyezni, hogy novembertől egyetlen szülő sem kérte a szombati napközis felügyeletet. Általá­nos vélemény, hogy az ötnapos munkarend következtében erő­södött a szülői ház. és az isko­lák kapcsolata. Egyre több anyuka és apuka kapcsolódik be a hét végi programokba, nőtt a szülői értekezletek iránti érdeklődés, de erősen csökkent a tanári fogadóórák látogatottsága. Ugyanakkor hétfőtől péntekig a gyermek és a szülő alig beszélik meg a problémáikat, mert mindkét fronton sűrűsödött a munka, az otthoni háztartási tevé­kenységre kevesebb idő áll rendelkezésre. A városunk pe­dagógusai az 1981—82-es tan­évben a továbbképzésbe nem tudtak bekapcsolódni, mert ezeken a napokon is tanítot­tak. A szabadidő-növekedés fokozott terheket ró a közmű­velődési intézményeinkre. Az úttörőház szombati szakköri programja lói tükrözi ezt. Hét­végeken 50—100 gyermek megy kirándulni, két kiscso­port működik folyamatosan, játékos vetélkedőket gyer­mekműsorokat, manuális fog­lalkozásokat tartanak. Hiába várnak? Az átállás a kereskedelem és a szolgáltatás viszonylatá­ban volt a legnehezebb. A városunkban kereskedelmi és vendéglátóipari egységeket üzemeltető: vállalatok, szövet­kezetek a nyitvatartás-terve- zetüket egyeztették a tanács termelési és ellátás-felügyeleti osztályával. Ez utóbbi ellátási körzeteket határozott meg (Földvári tér, Deákvár I., /I.. III., Városközpont. Alsóváros Kisvác) és elrendelte, hogy szombaton és hétfőn legalább egy üzlet reggeltől estig nyit­va tartson. A ruházati és ipar­cikküzletek engedélyt kaptak a hétfői zárvatartásra. A ven­déglátó egységek nem változ­tattak, a kisiparosok heti 42 órát dolgoznak. Az ellátás ja­vítása érdekében a jövőben a 10-es számú ABC-áruház hét­főnként 16 helyett 18 óráig fog nyitva tartani, megoldják az Ernst Thälmann tér körze­tében lakók hétfő reggeli tej-, kenyér- és péksütemény-ellá­tását, tárgyalások folynak azért, hogy a 200-as számú ABC, vagy a piacon levő élel­miszerbolt hétfőn reggel fél héttől nyitva tartson. A hozzászólásokban a párt végrehajtó bizottságának tag­jai kifogásolták a posta és az OTP nyitvatartási idejét. Fu­rák János, a Váci ÁFÉSZ el­nöke elmondta, hogy tartha­tatlan, hogy a Földvári és deákvári postahivatalok 16 órakor bezárnak. Az intéz­mény vezetői biztosítsák a munkaerőt, az a dolguk. Ilyen alapon bezárhatnának a bol­tok, az egyes vállalatok. Az az érv sem fogadható el, hogy az OTP azért vesz fel pénzt 14.30-ig, mert olyanok a pénz- kezelési szabályok. Ha a bol­tok tudnak olyan páncélszek­rényt beszerezni, amelyben nagy összegek várnak másnap reggelig, az OTP és a posta is megteheti ezt. Ugyanez vo­natkozik a bankra is. Az sem lehet érv, hogy a fenti intéz­ményekben sok a nő, s 16 óra után a családjukhoz akarnak menni. A Váci ÁFÉSZ-nél ezer dolgozó közül 870 tarto­zik a gyengébb nemhez. Ök miért nem mennek haza dél­után négykor? Csütörtökön például 3—4 vásárló miatt 96 ember áll készenlétben a nyúj­tó munkaidőben. A bútorosz­tályon már négy szombaton egyetlen befizetés sem történt. Mégis ott vannak az eladók. Oldja meg a maga gondiát a posta és az OTP is. Furák Já­nos elmondta még, hogy na­gyon rossz Vácott a kenyérel­látás. Az ÁFÉSZ-nál az elmúlt félévben öt vagon kenyeret kellett „leírni”. Arról nincs adat, hogy az Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat mennyit „írt le”. Nem osztotta a ta­nácselnök véleményét abban sem, hogy az egészségügyi el­látásban minden rendben van. — Baleset után 4—5 órát is ülnek a betegek a rendelőben mondotta. Mértékletesen Sok hozzászólás hangzott el a közlekedéssel kapcsolatban. Pádár Sándor vetette fel, hogy a MÁV egyszerűen nem haj­landó a menetrendet megvál­toztatni. Míg a Volán rugal­masan és készségesen szolgál­ja ki az üzemek dolgozóit, a vasút hajthatatlan. Pedig a városi szintű legmagasabb fó­rumok is ostromolták már a vezérigazgatŐságot. Papp József, az MSZMP városi bizottságának első tit­kára megállapította, hogy a város és környéke a megyében legrosszabbul van ellátva ke­nyérrel* és péksüteménnyel. Az ötnapos munkahétre való áttérés szervezésében, koordi­nálásában a városi tanács dol­gozói jól közreműködtek, de a posta, az OTP és a bank nyit- vatartásának, pénzfelvételi idejének a meghosszabbítását meg kell oldani. — Egy kiforrásban levő új rendszerről van szó — mondta —, a zökkenők természetesek, de nem mesoldhatatlanok. Sem elkeseredésre, sem hurrá­optimizmusra nincs ok. A vá­ros vezetőinek most az a fel­adata, hogy a felvetett problé­mákat megoHiák. Vicsolka Mihály . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents