Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
/ e ___________________xJCűitm PO STABONTÁS 1982. AUGUSZTUS 1., VASÁRNAP VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK» PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Cikkünk nyomán Utólag - de kézbesítve Meglepő A panaszos segítséget kér, de a nevét semmi áron nem Hajlandó elárulni, mondván, nem az ő neve a fontos, hanem az eset. Milyen eset? Az, hogy Vácott kéthetes határidővel vállalják a palackos propán-bután gáz házhoz szállítását. Nem mondanak sem napot, sem órát, csak azt, hogy két héten belül megérkezik a tele palack. A panaszos — saját elmondása szerint — napokig ki sem mozdult a lakásból, várta a gázt, de egyszer el kellett szaladnia a közeli üzletbe, bevásárolni, s a szállítók éppen akkor érkeztek, természetesen nem hagyták ott a palackot. Most újabb két hétig kell lesben állnia az asz- szonynak, ha valaha még gázzal szeretne főzni. Megdöbbentő eset, valóban. Ki engedheti meg magának, hogy két hétig csak a gázpalackra várjon? Az egész évi szabadságából sem futná, hiszen két hónap alatt ismét kiürül a tartály, s akkor kezdődik minden elölről. Kiszolgáltatott helyzetben vannak tehát a városban azok a háziasszonyok, akiknek nincs vezetékes gázuk, s nincs egy markos férfi a háznál, aki saját maga kicserélné a palackot a telepen. Nagy gond ez — feltéve, hogy igaz. Csakhogy nem igaz, még csak közel sem jár a valósághoz. A palackos gáz házhozszállítását Vácott a Dunakanyar Ktsz végzi, s mint Bányavári Péterné, a szövetkezet elnöke elmondta, a megrendelők még aznap megkapják a gázt, illetve megesik, hogy csak másnap, ha nagy palackot kell cserélni, s éppen nincs ilyen a telepen. Meglepő fordulat — ámbár a panaszos nagyon jól tudhatta, hogy valótlant állít, s nem véletlenül őrizte olyan kérlelhetetlenül in- kognitóját. Számtalanszor leírtuk már: örülünk, ha olvasóink hozzánk fordulnak gondjaikkal, bajaikkal, annak azonban még jobban örülnénk, ha panaszaik néha nem nélkülöznének minden alapot.,. Mint arról lapunk június 6-i számának Postabontásában Levelek a szemétdombon címmel beszámoltunk, Gombkötő Miklósné szigetszentmikiósi olvasónk hatvan kézbesítetten levelet küldött szerkesztőségünk címére. A leveleket es táviratokat gyermekei találták egy szemétdombon, amikor nyulaiknak füvet szentek. A leveleket továbbítottuk a Budapestvidéki Postaigazgatósághoz, ahonnan a napo.ioan megérkezett a válasz, tájékoztatnak az ügy kivizsgálásánál eredményéről. Szatmári Géza igazgató arról értesít bennünket, hogy az eldobott ieveiek címzettjei Szigetszentmikló- son, a 3. számú külterületi kézbesítőjárásban laknak. Ez a terület nagy kiterjedésű, nehéz itt a munka, éppen ezért gyakori a munkaerőváltozas. íyfiO. júliusában állandó kézbesítőt találtak, aki nagy igyekezettel végezte a dolgát, de az idén januárban megbetegedett, s miután visz- szatért, egészsége nem volt már a régi. Így történhetett meg, hogy egy szerencsétlen pillanatban a dolgozó eldobta a kezelésére bízott leveleket. Cselekedetépei súlyos szolgálati mulasztást követett el — szól a levél, majd így folytatódik: Nevezett ellen eljárni nem tudok, mert 1982. február 15-én munkaviszonya megszűnt. A leveleket a címzettek részére utólag kézbesít- tettem, s a késedelemért elnézésüket kértem. Az ilyen cselekmények rendkívül elszigetelt jelenségnek tekinthetők, és egy-egy ilyen eset a postával kapcsolatban kialakult véleményt is károsan befolyásolja. A történteket sajnálom, a hasonló rendellenességek megelőzése érdekében a szükséges intézkedéseket megtettem. Ezúton kívánom megköszönni kedves olvasójuk segítségét, amellyel lehetővé tette, hogy a gondatlanul kezelt küldemények végérvényesen nem kallódtak el. Bízunk benne, hogy az esetből mindenki levonta a szükséges tanulságot. A kézbesítők azt, hogy a rájuk bízott levelek mind nagyon fontosak. még ha egy kívülállónak nem is tűnnek annak. A lakosság is okulhat a történtekből: idő-* vei általában kiderül, hogy egy levél, távirat vagy más küldemény nem érkezett meg. s ilyenkor nem helyes, ha legyintünk. A meg nem kapott küldemények esetleg figyelmeztetnek arra, hogy valahol valaki mulasztást követ el, éppen ezért a helyi postahivatalban be kell jelentenünk! Találkozó A közelmúltban összegyűltek Dunaharasztin az egykori polgári fiú- és leányiskola 45 évvel ezelőtt végzett diákjai. Ennyi idő után nem volt könnyű egymást felismerni. Örömmel köszöntötték a találkozón részt vevő három tanárjukat, Forstner Gizellát, Glas- ser Györgyöt és Lettner Jánost. A dunaharaszti 1. számú általános iskola egyik tantermének padjaiban foglaltak helyet a volt növendékek. A névsor- olvasásnál kiderült, hogy az 1936/37-es tanévben végzettek fele nem tudott eljönni. Az egybegyűltek megemlékeztek Szigetszentmártoni nehézségek Kinek az asztala? A PANASZOS a BKV egyik szigetszentmártoni szolgálati lakásában lakik. Nehéz helyzetben van — mondja —, mert a háztartási hulladékot tőle nem viszik el, s ennél is nagyobb baj, hogy a szippantókocsi csak a HÉV-állomáson lévő illemhely gödrét üríti ki negyedévenként egyszer, a szolgálati lakáshoz tartozóét nem. Olvasónk meg akarta győzni a szippantóskocsin dolgozókat, hogy ezt a gödröt is kötelesek kiüríteni, de ők erre nem voltak hajlandók, mondván: a szerződés szerint feladatuk csak az állomás területére szól, nekik a szolgálati lakáshoz semmi közük. Amikor első ízben érdeklődtünk a BKV gondnokságán, megtudtuk: a panaszos eltúlozza a dolgot, nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festi.. Különben is, csak a gondnokság intézkedhet ilyen ügyekben, a szolgálati lakás lakójának nem az a dolga, hogy a szip- pantósokkal egyezkedjen, hanem hogy a gondnokságon közölje, mire lenne szüksége. Ezzel mi is egyetértünk, hiszen valóban, a gondnokság azért van, hogy az ehhez hasonló ügyeket intézze, s az okvetetlenkedő lakó csak összekever mindent. A lakó azonban nem érte be ezzel, a jó tanáccsal, főleg azért, mert maga sem tudja, hányszor járt a gondnokságon ez ügyben. S miután semmi sem történt, úgy döntött, saját lábára áll. Ismét megkereste szerkesztőségünket, mi ismét a gondnokságot, ahol ezúttal közölték, hogy a szigetszentmártoni ügyek az illetékes üzemegység gondnokságára tartoznak. Az üzemegység gondnoka viszont ezt nem vállalta, mert tudomása szerint nem az ő dolga segíteni a bajon, hanem a központi gondnokságé. Fel is vette a központtal a kapcsolatot, s végre tisztázódott, hogy mégiscsak ők az illetékesek. De most éppen beteg az ügyintéző, majd ha meggyógyul, megkötik a szerződést, s attól kezdve a szolgálati lakás szemetét is elviszik, és a szippantós- kocsi sem hagyja őket cserben. AZ ELŐZŐ lakóval egyébként — mint ezt is megtudtuk— nem voltak ilyen gondok, ö nem jelentkezett igényekkel, hanem megoldotta. Maszek alapon,' pénzért. Igaz, járt volna neki mindez ingyen is, de ő inkább fizetett. Aligha azért, mert túl sok pénze volt. Talán elúnta a hiábavaló kérést, várakozást... P. M. Lét és tudat fejlődése — régi igazság ez — nem azonos ^ ütemű, a társadalmi .tudat elmarad a társadalmi lét mö^ gött. Mit jelent ez a hétköznapok nyelvén? Hogy mai ^ életkörülményeink között, a néhány évtized alatti mér- § földes fejlődésünk következtében egészen másképp kel- ^ lene gondolkodnunk, mint ahogyan gondolkodunk. Miért? ^ Talán annyira elfoglal bennünket saját kis világunk épít- * ^ getése, hogy figyelmünk elfárad, nem látunk túl a há- S zunk kerítésén? Vagy úgy vagyunk ezzel, mint a gyerek, § aki új játékot kapott, s amíg nem játszott vele eleget ^ nem kapható semmi másra? Kővári József mendei tudósítónk stencilezett leveleket hozott, a községi tanács ha. ■ rozatát és kérését a Dózsa György út lakóihoz. Határozat arról, ""hogy az utcában lakók kötelesek a nemrég elkészült útépítés költségeiből részt vállalni, ingatlanonként 4000 forint út- és közműfejlesztési hozzájárulást fizetni, s kérés, hogy ne vonakodjanak eleget tenni ennek a kötelezettségüknek. Töredék A tanácsi levélből kiderül: az útépítés költsége négymillió forint volt. A lakosság 4000 forintos hozzájárulásaid ból 820 ezer forint gyűlik majd össze, persze nem azon- naj, mert hat hónapon belül kell ugyan befizetni ezt az összeget, de kérésre a tanács részletfizetési kedvezményt, illetve — különösen indokolt esetben — haladékot adhat. Ha mindenki haladéktalanul és egy összegben fizetné be a pénzt, akkor sem gyűlik össze' a költségek negyedrésze, s ennek a nem egészen egymillió forintnak a felhasználását is nehéz lesz majd eldönteni. Kellene egy fogorvosi rendelő — lakással, egy gyógyszertár — szintén lakással, s az is lehet, hogy sem ez, sem az, hanem a Péceli és a Lenin út építése viszi majd el ezt a pénzt, mert ennek a két utcának a rendbehozása sem várathat magára sikáig. Milyen is volt ez a Dózsa György út? Még a Pest megyei Hírlapban is esett róla szó: járhatatlan, sáros, gödrös, többen említettek eseteket, amikor a mentő — bár fontos lett volna — nem tudott bemenni az utcába a betegért, gyalog hozták ki a kocsiig, hordágyon. Jogos volt az akkori felháborodás? Igen. De vajon jogos-e ma a községfejlesztési hozzájárulás kivetése miatti zúgolódás? Adómorál Kővári József fogalmazza meg a legpontosabban, mi a baj: nyoma sincs az egykori adómorálnak! Egykor az emberek nagyon kényesek voltak arra, hogy a rájuk kivetett adót pontosan törlesszék, pedig a régi adónak egészen más jellege volt, mint a mai községfejlesztési hozzájárulásnak. A mai Dózsa György út mintegy fél évszázaddal ezelőtt alakult ki, akkor parcellázták fel ezt a területet, ahol nyomorúságos kis sárkunyhók épültek. Ma büszke házak állnak kétoldalt, nem egy emeletes — a lakók kétségkívül jól jártak azzal, hogy megépült az út. Mégis akadnak, akik nem látják be, hogy cserébe nekik is adni kell valamit ... Természetesen mindenkit érzékenyen érint, ha ki kell nyitnia a pénztárcáját, s több ezer forintot kell befizetnie. Ám ez nem adomány, hanem kötelezettség, hiszen az itt lakók hozzájárulásaiból újabb építkezést lehet kezdeni, így nem kétséges, hogy a gyors fejlődés záloga az, ha minél többen összefognak, a közös célok' érdekében munkát és pénzt áldoznak. Fordítva? A mendei tanácsot legfeljebb az a vád érheti, hogy nem volt eléggé óvatos. Más településeken nem az a gyakorlat, hogy előbb teljesítik a kérést,, s csak utána hozzák szóba, hogy á költségekhez hozzá is kell járulni, hanem fordítva. S ha ilyen nehezen lehet meggyőzni a lakosságot arról, hogy a hozzájárulás — bár kötelező — magától értetődő kellene, hogy legyen, akkor valóban az lenne a legmegfelelőbb, ha az az utca élvezne elsőbbséget az útépítésben, ahol a lakók egyöntetűen vállalnák már előre, hogy hozzájárulnak a költségekhez. Mert szép az, hogy külön levélben kéri a tanács a lakosság megértését, s mintegy mentegetőzésképpen felsorolja, mennyi megoldásra váró feladat van még a településen, amelyekhez sok-sok pénz kell. De a falu lakossága is nézhetné néha másképpen a közöst, jó lenne, ha nemcsak arra futná, hogy ször- nyülködve kimutogassanak a sáros utcára, hanem vissza is fordulhatnának, hogy szemügyre vegyék a kapun belüli területet: az egyén gazdag, a közösség pedig, a sok — immár jómódban élő — ember közössége, szegény. azokról, akik már nincsenek az élők sorában, elhunyt osztálytársaikról, valamint Képessy Béla igazgatóról és Szentirmai József osztályfőnökről. Mindenki elmondta röviden, mit ért el az eltelt évek alatt. Ezt követően Csáki Illés, az iskola jelenlegi igazgatója beszámolt a tanintézet mai életéről, munkájáról. Csoportképek készültek az udvaron, s végül a társas ebéden felidézték a hajdani diákélet legkedvesebb epizódjait. Baranyay Béla Dunaharaszti Nem találom Tavaly nyáron olvastam a Pest megyei Hírlapban, hogy van valahol egy kisiparos, aki hagyományos, ragasztós légyfogókat gyárt. Sajnos, nem találom meg azt a lapszámot, amelyikben erről adtak hírt, így nem tudom megkeresni a kisiparost. Nagy szükségem lenne pedig ragasztós légyfogóra, mert van egy másfél éves kislányom, aki vegyszerérzékeny, így semmiféle más légy- irtót nem tudok használni. Vidéken élünk, állatok is vannak, eléggé sok a légy, s csak így tudnék védekezni ellenük. Simon Józsefné Táp ióbicske Olvasónk Jól emlékezik: lapunk 1981. július 30-1 számának Postabontásában közöltük a légyfogó készítő kisiparos nevét és címét. Ügy véljük, másokat is érdekel, ezért ismét közöljük: Nagy Istvánná, Törtei, Bercsényi u. 8. — 2747. A légyfogót postán is meg lehet rendelni, a készítő a megadott címre, utánvéttel elküldi. Cigaretta Van egy ismerősöm, aki súlyos tüdő- és szívasztmában szenved. Régebben volt asztmacigarettája, amelyre rohamai kezdetekor rágyújtott, s rögtön jobban érezte magát. Mostanában, sajnos, sehol sem tudnak szerezni ilyen gyógy- cigarettát, s ennek hiányában sokat szenved a beteg. Hol kapható, hogyan juthatna hozzá, ismét? özv. Surnyák Józsefné Tököl ★ Megkérdeztük Csernok Lászlót, a Pest megyei Tanács Gyógyszer« tári Központjának gyógyszergazdálkodási osztályvezető-helyettesét. Az asztmacigarettát már valóban évek óta nem lehet kapni, van azonban más lehetőség: minden gyógyszertárban készítenek receptre asztmadohányt. A beteg vagy cigarettát sodor belőle, vagy pipába teszi és ügy szívja el, de ha egyik megoldás sem rokonszenves, tegyen kiskaná’ba egy csipetnyi dohányt, tartsa láng fölé, s a füstöt legyezze az orra alá. Hogy miért nem árusítanak kész asztmacigarettát? Mert a frissen készített dohány sokkal jobb, azt a hatást • váltja ki, amire a betegnek szüksége van. Pavilon igen — láda nem Buda környéki bokréta Ma már a legkisebb falvak postahivatalaiban is felhívásokról szerezhetnek tudomást az ügyfelek a küldemények címzésének módjáról. A közelmúltban a budakeszi postahivatal sürgős küldeményeket kézbesítő alkalmazottja valósággal nyomozott, hogy kiderítse: ki a címzett és hol lakhat, ugyanis a megadott címen nem ismerték. A levél végül mégsem jutott a kézbe- síthetetlenek sorsára, mert a körzeti postások, akiknek jobb a hélyismeretük, segítettek. Fontos a címzés pontossága, erre ügyelni nemcsak a posta, hanem a feladó és a címzett érdeke is. ★ Budakeszin az alvég! lakosok hírlapárusító pavilont kértek. Ez a kívánságuk nagyon gyorsan teljesült, a kis - üzlet működik, mindenki nagy örömére. Volt ugyanakkor egy másik kérésük is az ittenieknek: postaláda, a hírlapüzletnél, vagy az ABC-áruház bejáratánál, hogy ne legyenek kénytelenek minden levéllel vagy képeslappal a központba gyalogolni. Nem nagy kérés, nem is teljesíthetetlen, mégis úgy tűnik; hónapok telnek el, mire kihelyezik a ládikát... ★ Szállítási gondjai voltak a budakeszieknek. A településen belül még csak-csak akadt lovaskocsi, de a külső fuvarok megoldatlanok voltak, mert a nagy cégek nem szívesen vállalkoztak a szállításra. Változott a helyzet, ■ négyen váltották kisipari engedélyt erre a szolgáltatásra. Eddig nem volt a nagyközségben személytaxi, most ez a gond Is megoldódott. Dicséret illeti a vállalkozókat, valamint a helyi tanácsot, mert az engedélyeket a lehető legrövidebb *dőn belül kiadta. ★ Tudjuk, hogy egy új rendelkezés értelmében a boltok kötelesek visszaváltani a kiürült Nescafés üveget. Sajnos, nem minden üzletben lelkesednek ezért, eleget olvashattunk róla az utóbbi időben, hogy sok helyütt igyekeztek különféle kifogásokkal elutasítani a visszaváltani akaró vásárlót. Nem így a budakeszi felvégi ABC-áruházban! Itt még házilag írt hirdetményt is olvashat a vevő, amelyen szorgalmazzák, hozzanak csak vissza minél több ' Nescafés üveget, a bolt örömmel visszaváltja. Nem azért, mert kis helyen is elfér, hanem mert gazdasági jelentősége nagy. Mégsem visznek vissza sok dobozt, s ennek talán az az oka, hogy olcsó az üveg, két forintot a vevőnek is megér, ezért inkább megtartja és a háztartásban különféle fűszerek tárolására használja fel. Ha magasabb lenne a betétdíj, sokkal inkább érdemes lenne visszaváltani. Ar Nemegyszer esett már szó arról, hogy a forgalomban levő pénzt, akármilyen kis címletű is, kötelesek elfogadni azok, akik valamit árusítanak. A múltkoriban fültanúja voltam annak, hogy a János- hegyen egy vattacukorárus nem volt hajlandó árujáért aprópénzt elfogadni, kerek ötforintost követelt. Ez a kisipari etikának, a kulturált kereskedelemnek a megcsúfolása. Padányi Lajos Budakeszi Szerkesztői üzenetek M. P.-né, Dunaharaszti: Bedolgozási lehetőségek iránt érdeklődik. Megpróbálunk segíteni, de ehhez időre van szükségünk, hiszen a kínálkozó alkalmak közül sem mind felel meg önnek. Türelmét kérjük, levélben értesítjük majd. N. N., Dunakeszi: Nem közli a nevét, mert véleménye szerint az. egyáltalán nem fontos (?!). Panaszkodik a körzetükben, a helyi futballpálya környékén kézbesítő postai dolgozóra, aki — az ön szavait idézve — csak kerékpároz, gat és szórakozik, a küldeményeket pedig a délutáni órákban viszi el a címzettekhez. A jelenlegi kézbesítő elődje, valamint azok,, akik helyettesítették, délelőtt hozták a leveleket és újságokat, tehát megoldható, hogy időben kézbesítsenek. Egyetértünk önnel abban, hogy csak lelkiismeretes kézbesítőkre lenne szükség, azt azonban nem értjük, miért nem tett panaszt a helyi postahivatal vezetőjénél, miért nem hozta tudomására, hogy elégedetlen a kézbesítő munkájával? K. J., Gödöllő: Fél igénybe venni segítségünket, attól tart, hogy a kórházban majd megtorolják, ha bepanaszolja őket. Némi igaza talán van abban, hogy a be*eg kiszolgáltatott. Ennek ellené^ nem érthetünk egyet önnel. A kórház feladata, sőt kötelessége a gyógyítás, s amennyiben ennek valaki vagy valakik nem tennének eleget, azt nem hagyhatjuk szó nélkül. Már csak a becsületes, hivatásuknak élő orvosok, ápolók, no meg a mi, betegek érdekében sem. Cserébe nekik is adni kell valamit Nehezen nyílik az erszény
