Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

/ e ___________________xJCűitm PO STABONTÁS 1982. AUGUSZTUS 1., VASÁRNAP VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK» PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Cikkünk nyomán Utólag - de kézbesítve Meglepő A panaszos segítséget kér, de a nevét semmi áron nem Hajlandó elárulni, mondván, nem az ő neve a fontos, hanem az eset. Milyen eset? Az, hogy Vácott kéthetes határidővel vállalják a pa­lackos propán-bután gáz házhoz szállítását. Nem mondanak sem napot, sem órát, csak azt, hogy két hé­ten belül megérkezik a te­le palack. A panaszos — saját elmondása szerint — napokig ki sem mozdult a lakásból, várta a gázt, de egyszer el kellett szaladnia a közeli üzletbe, bevásárol­ni, s a szállítók éppen ak­kor érkeztek, természetesen nem hagyták ott a palac­kot. Most újabb két hétig kell lesben állnia az asz- szonynak, ha valaha még gázzal szeretne főzni. Megdöbbentő eset, való­ban. Ki engedheti meg ma­gának, hogy két hétig csak a gázpalackra várjon? Az egész évi szabadságából sem futná, hiszen két hónap alatt ismét kiürül a tartály, s akkor kezdődik minden elölről. Kiszolgáltatott hely­zetben vannak tehát a vá­rosban azok a háziasszo­nyok, akiknek nincs veze­tékes gázuk, s nincs egy markos férfi a háznál, aki saját maga kicserélné a pa­lackot a telepen. Nagy gond ez — feltéve, hogy igaz. Csakhogy nem igaz, még csak közel sem jár a való­sághoz. A palackos gáz ház­hozszállítását Vácott a Du­nakanyar Ktsz végzi, s mint Bányavári Péterné, a szö­vetkezet elnöke elmondta, a megrendelők még aznap megkapják a gázt, illetve megesik, hogy csak másnap, ha nagy palackot kell cse­rélni, s éppen nincs ilyen a telepen. Meglepő fordulat — ám­bár a panaszos nagyon jól tudhatta, hogy valótlant ál­lít, s nem véletlenül őrizte olyan kérlelhetetlenül in- kognitóját. Számtalanszor leírtuk már: örülünk, ha olvasóink hozzánk fordul­nak gondjaikkal, bajaikkal, annak azonban még jobban örülnénk, ha panaszaik né­ha nem nélkülöznének min­den alapot.,. Mint arról lapunk június 6-i számának Postabontásában Levelek a szemétdombon cím­mel beszámoltunk, Gombkötő Miklósné szigetszentmikiósi ol­vasónk hatvan kézbesítetten levelet küldött szerkesztősé­günk címére. A leveleket es táviratokat gyermekei talál­ták egy szemétdombon, ami­kor nyulaiknak füvet szentek. A leveleket továbbítottuk a Budapestvidéki Postaigazgató­sághoz, ahonnan a napo.ioan megérkezett a válasz, tájékoz­tatnak az ügy kivizsgálásánál eredményéről. Szatmári Géza igazgató arról értesít bennün­ket, hogy az eldobott ieveiek címzettjei Szigetszentmikló- son, a 3. számú külterületi kézbesítőjárásban laknak. Ez a terület nagy kiterjedésű, ne­héz itt a munka, éppen ezért gyakori a munkaerőváltozas. íyfiO. júliusában állandó kéz­besítőt találtak, aki nagy igyekezettel végezte a dol­gát, de az idén januárban megbetegedett, s miután visz- szatért, egészsége nem volt már a régi. Így történhetett meg, hogy egy szerencsétlen pillanatban a dolgozó eldobta a kezelésére bízott leveleket. Cselekedetépei súlyos szol­gálati mulasztást követett el — szól a levél, majd így foly­tatódik: Nevezett ellen eljár­ni nem tudok, mert 1982. feb­ruár 15-én munkaviszonya megszűnt. A leveleket a cím­zettek részére utólag kézbesít- tettem, s a késedelemért el­nézésüket kértem. Az ilyen cselekmények rendkívül el­szigetelt jelenségnek tekinthe­tők, és egy-egy ilyen eset a postával kapcsolatban kiala­kult véleményt is károsan be­folyásolja. A történteket saj­nálom, a hasonló rendelle­nességek megelőzése érdeké­ben a szükséges intézkedéseket megtettem. Ezúton kívánom megköszönni kedves olvasójuk segítségét, amellyel lehetővé tette, hogy a gondatlanul ke­zelt küldemények végérvénye­sen nem kallódtak el. Bízunk benne, hogy az eset­ből mindenki levonta a szük­séges tanulságot. A kézbesítők azt, hogy a rájuk bízott leve­lek mind nagyon fontosak. még ha egy kívülállónak nem is tűnnek annak. A lakosság is okulhat a történtekből: idő-* vei általában kiderül, hogy egy levél, távirat vagy más küldemény nem érkezett meg. s ilyenkor nem helyes, ha le­gyintünk. A meg nem kapott küldemények esetleg figyel­meztetnek arra, hogy valahol valaki mulasztást követ el, éppen ezért a helyi postahiva­talban be kell jelentenünk! Találkozó A közelmúltban összegyűltek Dunaharasztin az egykori polgári fiú- és leányiskola 45 évvel ezelőtt végzett diákjai. Ennyi idő után nem volt könnyű egymást felismerni. Örömmel köszöntötték a talál­kozón részt vevő három tanár­jukat, Forstner Gizellát, Glas- ser Györgyöt és Lettner Já­nost. A dunaharaszti 1. számú ál­talános iskola egyik tantermé­nek padjaiban foglaltak helyet a volt növendékek. A névsor- olvasásnál kiderült, hogy az 1936/37-es tanévben végzettek fele nem tudott eljönni. Az egybegyűltek megemlékeztek Szigetszentmártoni nehézségek Kinek az asztala? A PANASZOS a BKV egyik szigetszentmártoni szolgálati lakásában lakik. Nehéz helyzetben van — mondja —, mert a háztar­tási hulladékot tőle nem vi­szik el, s ennél is nagyobb baj, hogy a szippantókocsi csak a HÉV-állomáson lé­vő illemhely gödrét üríti ki negyedévenként egyszer, a szolgálati lakáshoz tartozóét nem. Olvasónk meg akarta győzni a szippantóskocsin dolgozókat, hogy ezt a göd­röt is kötelesek kiüríteni, de ők erre nem voltak haj­landók, mondván: a szer­ződés szerint feladatuk csak az állomás területére szól, nekik a szolgálati lakáshoz semmi közük. Amikor első ízben érdek­lődtünk a BKV gondnoksá­gán, megtudtuk: a panaszos eltúlozza a dolgot, nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festi.. Különben is, csak a gondnokság in­tézkedhet ilyen ügyekben, a szolgálati lakás lakójának nem az a dolga, hogy a szip- pantósokkal egyezkedjen, hanem hogy a gondnok­ságon közölje, mire lenne szüksége. Ezzel mi is egyet­értünk, hiszen valóban, a gondnokság azért van, hogy az ehhez hasonló ügyeket intézze, s az okvetetlenkedő lakó csak összekever min­dent. A lakó azonban nem érte be ezzel, a jó tanáccsal, fő­leg azért, mert maga sem tudja, hányszor járt a gond­nokságon ez ügyben. S mi­után semmi sem történt, úgy döntött, saját lábára áll. Ismét megkereste szerkesz­tőségünket, mi ismét a gondnokságot, ahol ezúttal közölték, hogy a sziget­szentmártoni ügyek az ille­tékes üzemegység gondnok­ságára tartoznak. Az üzem­egység gondnoka viszont ezt nem vállalta, mert tudomá­sa szerint nem az ő dolga segíteni a bajon, hanem a központi gondnokságé. Fel is vette a központtal a kap­csolatot, s végre tisztázó­dott, hogy mégiscsak ők az illetékesek. De most éppen beteg az ügyintéző, majd ha meggyógyul, megkötik a szerződést, s attól kezdve a szolgálati lakás szemetét is elviszik, és a szippantós- kocsi sem hagyja őket cser­ben. AZ ELŐZŐ lakóval egyéb­ként — mint ezt is meg­tudtuk— nem voltak ilyen gondok, ö nem jelentkezett igényekkel, hanem megol­dotta. Maszek alapon,' pén­zért. Igaz, járt volna neki mindez ingyen is, de ő in­kább fizetett. Aligha azért, mert túl sok pénze volt. Ta­lán elúnta a hiábavaló ké­rést, várakozást... P. M. Lét és tudat fejlődése — régi igazság ez — nem azonos ^ ütemű, a társadalmi .tudat elmarad a társadalmi lét mö­^ gött. Mit jelent ez a hétköznapok nyelvén? Hogy mai ^ életkörülményeink között, a néhány évtized alatti mér- § földes fejlődésünk következtében egészen másképp kel- ^ lene gondolkodnunk, mint ahogyan gondolkodunk. Miért? ^ Talán annyira elfoglal bennünket saját kis világunk épít- * ^ getése, hogy figyelmünk elfárad, nem látunk túl a há- S zunk kerítésén? Vagy úgy vagyunk ezzel, mint a gyerek, § aki új játékot kapott, s amíg nem játszott vele eleget ^ nem kapható semmi másra? Kővári József mendei tudó­sítónk stencilezett leveleket hozott, a községi tanács ha. ■ rozatát és kérését a Dózsa György út lakóihoz. Határo­zat arról, ""hogy az utcában la­kók kötelesek a nemrég elké­szült útépítés költségeiből részt vállalni, ingatlanonként 4000 forint út- és közműfej­lesztési hozzájárulást fizetni, s kérés, hogy ne vonakodjanak eleget tenni ennek a kötele­zettségüknek. Töredék A tanácsi levélből kiderül: az útépítés költsége négymil­lió forint volt. A lakosság 4000 forintos hozzájárulásaid ból 820 ezer forint gyűlik majd össze, persze nem azon- naj, mert hat hónapon belül kell ugyan befizetni ezt az összeget, de kérésre a tanács részletfizetési kedvezményt, il­letve — különösen indokolt esetben — haladékot adhat. Ha mindenki haladéktala­nul és egy összegben fizetné be a pénzt, akkor sem gyűlik össze' a költségek negyedrésze, s ennek a nem egészen egy­millió forintnak a felhaszná­lását is nehéz lesz majd eldön­teni. Kellene egy fogorvosi rendelő — lakással, egy gyógy­szertár — szintén lakással, s az is lehet, hogy sem ez, sem az, hanem a Péceli és a Lenin út építése viszi majd el ezt a pénzt, mert ennek a két utcá­nak a rendbehozása sem vá­rathat magára sikáig. Milyen is volt ez a Dózsa György út? Még a Pest me­gyei Hírlapban is esett róla szó: járhatatlan, sáros, göd­rös, többen említettek esete­ket, amikor a mentő — bár fontos lett volna — nem tu­dott bemenni az utcába a be­tegért, gyalog hozták ki a ko­csiig, hordágyon. Jogos volt az akkori felháborodás? Igen. De vajon jogos-e ma a köz­ségfejlesztési hozzájárulás ki­vetése miatti zúgolódás? Adómorál Kővári József fogalmazza meg a legpontosabban, mi a baj: nyoma sincs az egykori adómorálnak! Egykor az em­berek nagyon kényesek voltak arra, hogy a rájuk kivetett adót pontosan törlesszék, pe­dig a régi adónak egészen más jellege volt, mint a mai községfejlesztési hozzájáru­lásnak. A mai Dózsa György út mintegy fél évszázaddal ez­előtt alakult ki, akkor parcel­lázták fel ezt a területet, ahol nyomorúságos kis sárkunyhók épültek. Ma büszke házak állnak kétoldalt, nem egy emeletes — a lakók kétségkí­vül jól jártak azzal, hogy megépült az út. Mégis akad­nak, akik nem látják be, hogy cserébe nekik is adni kell va­lamit ... Természetesen mindenkit ér­zékenyen érint, ha ki kell nyitnia a pénztárcáját, s több ezer forintot kell befizetnie. Ám ez nem adomány, hanem kötelezettség, hiszen az itt lakók hozzájárulásaiból újabb építkezést lehet kezdeni, így nem kétséges, hogy a gyors fejlődés záloga az, ha minél többen összefognak, a közös célok' érdekében munkát és pénzt áldoznak. Fordítva? A mendei tanácsot legfel­jebb az a vád érheti, hogy nem volt eléggé óvatos. Más településeken nem az a gya­korlat, hogy előbb teljesítik a kérést,, s csak utána hozzák szóba, hogy á költségekhez hozzá is kell járulni, hanem fordítva. S ha ilyen nehezen lehet meggyőzni a lakosságot arról, hogy a hozzájárulás — bár kötelező — magától érte­tődő kellene, hogy legyen, akkor valóban az lenne a leg­megfelelőbb, ha az az utca élvezne elsőbbséget az útépí­tésben, ahol a lakók egyön­tetűen vállalnák már előre, hogy hozzájárulnak a költsé­gekhez. Mert szép az, hogy külön le­vélben kéri a tanács a lakos­ság megértését, s mintegy mentegetőzésképpen felso­rolja, mennyi megoldásra vá­ró feladat van még a telepü­lésen, amelyekhez sok-sok pénz kell. De a falu lakossá­ga is nézhetné néha máskép­pen a közöst, jó lenne, ha nemcsak arra futná, hogy ször- nyülködve kimutogassanak a sáros utcára, hanem vissza is fordulhatnának, hogy szem­ügyre vegyék a kapun be­lüli területet: az egyén gaz­dag, a közösség pedig, a sok — immár jómódban élő — ember közössége, szegény. azokról, akik már nincsenek az élők sorában, elhunyt osztály­társaikról, valamint Képessy Béla igazgatóról és Szentirmai József osztályfőnökről. Mindenki elmondta röviden, mit ért el az eltelt évek alatt. Ezt követően Csáki Illés, az is­kola jelenlegi igazgatója be­számolt a tanintézet mai éle­téről, munkájáról. Csoportké­pek készültek az udvaron, s végül a társas ebéden felidéz­ték a hajdani diákélet legked­vesebb epizódjait. Baranyay Béla Dunaharaszti Nem találom Tavaly nyáron olvastam a Pest megyei Hírlapban, hogy van valahol egy kisiparos, aki hagyományos, ragasztós légy­fogókat gyárt. Sajnos, nem ta­lálom meg azt a lapszámot, amelyikben erről adtak hírt, így nem tudom megkeresni a kisiparost. Nagy szükségem lenne pedig ragasztós légyfo­góra, mert van egy másfél éves kislányom, aki vegyszerérzé­keny, így semmiféle más légy- irtót nem tudok használni. Vi­déken élünk, állatok is van­nak, eléggé sok a légy, s csak így tudnék védekezni ellenük. Simon Józsefné Táp ióbicske Olvasónk Jól emlékezik: lapunk 1981. július 30-1 számának Posta­bontásában közöltük a légyfogó készítő kisiparos nevét és címét. Ügy véljük, másokat is érdekel, ezért ismét közöljük: Nagy István­ná, Törtei, Bercsényi u. 8. — 2747. A légyfogót postán is meg lehet rendelni, a készítő a megadott cím­re, utánvéttel elküldi. Cigaretta Van egy ismerősöm, aki sú­lyos tüdő- és szívasztmában szenved. Régebben volt aszt­macigarettája, amelyre roha­mai kezdetekor rágyújtott, s rögtön jobban érezte magát. Mostanában, sajnos, sehol sem tudnak szerezni ilyen gyógy- cigarettát, s ennek hiányában sokat szenved a beteg. Hol kapható, hogyan juthat­na hozzá, ismét? özv. Surnyák Józsefné Tököl ★ Megkérdeztük Csernok Lászlót, a Pest megyei Tanács Gyógyszer« tári Központjának gyógyszergaz­dálkodási osztályvezető-helyettesét. Az asztmacigarettát már valóban évek óta nem lehet kapni, van azonban más lehetőség: minden gyógyszertárban készítenek recept­re asztmadohányt. A beteg vagy cigarettát sodor belőle, vagy pipá­ba teszi és ügy szívja el, de ha egyik megoldás sem rokonszenves, tegyen kiskaná’ba egy csipetnyi dohányt, tartsa láng fölé, s a füs­töt legyezze az orra alá. Hogy miért nem árusítanak kész asztmaciga­rettát? Mert a frissen készített do­hány sokkal jobb, azt a hatást • váltja ki, amire a betegnek szük­sége van. Pavilon igen — láda nem Buda környéki bokréta Ma már a legkisebb falvak postahivatalaiban is felhívá­sokról szerezhetnek tudomást az ügyfelek a küldemények címzésének módjáról. A közel­múltban a budakeszi postahi­vatal sürgős küldeményeket kézbesítő alkalmazottja való­sággal nyomozott, hogy kide­rítse: ki a címzett és hol lak­hat, ugyanis a megadott cí­men nem ismerték. A levél végül mégsem jutott a kézbe- síthetetlenek sorsára, mert a körzeti postások, akiknek jobb a hélyismeretük, segítettek. Fontos a címzés pontossága, erre ügyelni nemcsak a pos­ta, hanem a feladó és a cím­zett érdeke is. ★ Budakeszin az alvég! lako­sok hírlapárusító pavilont kértek. Ez a kívánságuk na­gyon gyorsan teljesült, a kis - üzlet működik, mindenki nagy örömére. Volt ugyanakkor egy másik kérésük is az itteniek­nek: postaláda, a hírlapüzlet­nél, vagy az ABC-áruház be­járatánál, hogy ne legyenek kénytelenek minden levéllel vagy képeslappal a központba gyalogolni. Nem nagy kérés, nem is teljesíthetetlen, mégis úgy tűnik; hónapok telnek el, mire kihelyezik a ládikát... ★ Szállítási gondjai voltak a budakeszieknek. A településen belül még csak-csak akadt lovaskocsi, de a külső fuvarok megoldatlanok voltak, mert a nagy cégek nem szívesen vál­lalkoztak a szállításra. Vál­tozott a helyzet, ■ négyen vál­tották kisipari engedélyt erre a szolgáltatásra. Eddig nem volt a nagyközségben sze­mélytaxi, most ez a gond Is megoldódott. Dicséret illeti a vállalkozókat, valamint a he­lyi tanácsot, mert az engedé­lyeket a lehető legrövidebb *dőn belül kiadta. ★ Tudjuk, hogy egy új ren­delkezés értelmében a boltok kötelesek visszaváltani a ki­ürült Nescafés üveget. Saj­nos, nem minden üzletben lel­kesednek ezért, eleget olvas­hattunk róla az utóbbi időben, hogy sok helyütt igyekeztek különféle kifogásokkal eluta­sítani a visszaváltani akaró vásárlót. Nem így a budakeszi felvégi ABC-áruházban! Itt még házilag írt hirdetményt is olvashat a vevő, amelyen szor­galmazzák, hozzanak csak vissza minél több ' Nescafés üveget, a bolt örömmel vissza­váltja. Nem azért, mert kis helyen is elfér, hanem mert gazdasági jelentősége nagy. Mégsem visznek vissza sok dobozt, s ennek talán az az oka, hogy olcsó az üveg, két forintot a vevőnek is megér, ezért inkább megtartja és a háztartásban különféle fű­szerek tárolására használja fel. Ha magasabb lenne a betétdíj, sokkal inkább érdemes lenne visszaváltani. Ar Nemegyszer esett már szó arról, hogy a forgalomban le­vő pénzt, akármilyen kis cím­letű is, kötelesek elfogadni azok, akik valamit árusíta­nak. A múltkoriban fültanúja voltam annak, hogy a János- hegyen egy vattacukorárus nem volt hajlandó árujáért aprópénzt elfogadni, kerek ötforintost követelt. Ez a kis­ipari etikának, a kulturált ke­reskedelemnek a megcsúfolá­sa. Padányi Lajos Budakeszi Szerkesztői üzenetek M. P.-né, Dunaharaszti: Bedol­gozási lehetőségek iránt érdeklő­dik. Megpróbálunk segíteni, de ehhez időre van szükségünk, hi­szen a kínálkozó alkalmak közül sem mind felel meg önnek. Türel­mét kérjük, levélben értesítjük majd. N. N., Dunakeszi: Nem közli a nevét, mert véleménye szerint az. egyáltalán nem fontos (?!). Pa­naszkodik a körzetükben, a he­lyi futballpálya környékén kézbe­sítő postai dolgozóra, aki — az ön szavait idézve — csak kerékpároz, gat és szórakozik, a küldeménye­ket pedig a délutáni órákban vi­szi el a címzettekhez. A jelenlegi kézbesítő elődje, valamint azok,, akik helyettesítették, délelőtt hoz­ták a leveleket és újságokat, tehát megoldható, hogy időben kézbe­sítsenek. Egyetértünk önnel abban, hogy csak lelkiismeretes kézbesí­tőkre lenne szükség, azt azonban nem értjük, miért nem tett pa­naszt a helyi postahivatal vezető­jénél, miért nem hozta tudomásá­ra, hogy elégedetlen a kézbesítő munkájával? K. J., Gödöllő: Fél igénybe ven­ni segítségünket, attól tart, hogy a kórházban majd megtorolják, ha bepanaszolja őket. Némi igaza talán van abban, hogy a be*eg ki­szolgáltatott. Ennek ellené^ nem érthetünk egyet önnel. A kórház feladata, sőt kötelessége a gyógyí­tás, s amennyiben ennek valaki vagy valakik nem tennének eleget, azt nem hagyhatjuk szó nélkül. Már csak a becsületes, hivatá­suknak élő orvosok, ápolók, no meg a mi, betegek érdekében sem. Cserébe nekik is adni kell valamit Nehezen nyílik az erszény

Next

/
Thumbnails
Contents