Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-08 / 185. szám
1982. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP-éjP/r ff sMintm 5 A késztermék A zártkertek szerepe * Alapvető funkciója szerint a íártkert a községek, városok külterületeinek nagyüzemileg meg nem művelhető földrészlete. Olyan kisebb parcellákra tagolt terület — veteményeskert, szőlő, gyümölcsöskert —, amely háztáji gazdaság céljára viszont alkalmas.' Felmérések szerint Magyarországon megközelítőleg 185 ezer hektárnyi zártkerti terület van, amelynek a művelése — a családtagokat is számításba véve —, két és fél millió embert érint. Injekcióstűk a Medicorból A Medicor Művek Orvosi Műszergyárának legkeresettebb terméke külföldön az egyszer használatos injekciós- tű. Az aszeptikus, túlnyomásos klímájú tűüzemben készült termékek 60 százaléka exportra készül amerikai, auszti'ál. egyiptomi, iraki, iráni, francia megrendelésre. A tűüzem első féléves tervét 56,7 százalékra teljesítve több mint 120 millió egyszer használatos injekciós- tűt gyártott. A tűüzem automatái a fej- és a tűrészt ragasztással illesztik egybe Majd hóihoz jöu Öcsilej — mert csak így szoinjaa —, műit a Ke.ge Dirka rohangaszik le-fol, s alá a in.* budakalászi megállójában. Hol egy telt nasu kosaroan bolha meg, hol a pádon üldögélek lábában. Nem használ az anyai intő szó, nincs megállás. Kerek fejet indián toüdisz fonja korúé, s a to- manawk sem hiányzik kezéből. Ocsifej — hangzik a hívó szó. — IVionud csak meg Mariska néninek: mi leszel, ha felnősz? — öcsi- lej még rohan egy kort, mielőtt válaszra méltatja csaladja felnőtt tagjait. Harciasán megforgatja toma- hawkját, himbálózik egyet faalumpája sarkán. Produkcióra készül, ezt jelzi huncut pillantása, mellyel felméri a terepet. Mariska néni sürgeti: No, mondd meg szépen, kapsz egy mosolygós őszibarackot, innen a kosárból, ha telelsz. — A várakozás perceit kitöltő szórakozás kínálkozik, többen kicsit közelebb lépnek hozzájuk, figyelnek. Nagy sokára Öcsi- fej megszólal: — Én leszek a budaörsi palacsintás király! — Mi, palacsintás király? Hát az milyen? — vágnak egymás szavába a családtagok. Látszik, a válasz meghökkentette őket, valami egészen másra vártak, számítottak. Öcsifej körbepillant, majd átkaroló mozdulatra szánja magát: — Ti mind, ott, a lakótelepen utáltok palacsintát sütni. Mert büdös lesz a lakásban ... Ezért csak ha kirándulunk, akkor vesztek valamelyik bódéban palacsintát! Akárcsak a Pisti anyukája. De én, a palacsintás király házról házra járok majd, minden ajtón becsengetek. Friss, meleg palacsintát kínálva a gyerekeknek. S engem várnak minden délben, este. A palacsintát kettőért..., nem négyért adom. s így majd meggazdagszom ... S választ nem vár. rohan tovább a palacsintás király. aki egyszer majd házhoz jön. V. E. Ott, ahol susog az erdő Nevelő vágástól értékesebb lesz A fenyőcsemeték cseperednek y A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság üzemigazgatójának segítségét kértem, hogy találkozhassak az erdőgazdaságban alkalmazott szakemberek egyikével, egy erdésszel. Megbeszéltük a randevút, s amíg vártunk a kiválasztott, Mikebuda—Vaktó terület erdészére, alkalom nyílt egy kis előzetes eszmecserére. Kapával kezdte — A hagyományos erdészkedés alaposan megváltozott. Felgyorsult, iparszerűvé vált. A közhit még ma is azt tartja — mondta Ferencvári Tibor —, hogy az erdész legfőbb feladata a hozzá tartozó erdő bejárása. Nos, ez a védelmi tzolgálat. az erdőkerülés, melynek elsődleges célja a faállomány védelme, ellenőrzése, ma is valóban munkaköri követelmény, de ennek elvégzésére a szerteágazó munkák miatt csak pluszként kerülhet BOT. — Nagy az érdeklődés a tzakma iránt? — Jelentős a túljelentkezés, de a szakközépiskola befejezése után nagyon sokan másutt helyezkednek el. Ennek a legfőbb oka az, hogy a gyerekkori elképzelés nem nagyon találkozik a valósággal. Nagyon nehéz ez, mert a területre kikerülő fiatal szakembernek önállóan kell döntenie fontos kérdésekben, és bizony napok is elmúlhatnak, amíg munkájával kapcsolatosan bárkihez is szólhatna. Utánpótlásként elsősorban arra számíthat, aki esetleg mellé kerül, úgymond, saját nevelése lesz, és az iskolaévek alatt vagy előtte, megismerkedik az erdészmunkával. Így nem érheti különösebb csalódás, a helyi adottságok, gondok, problémák ismeretében. Ezek egyike Fekete Ferenc is, akit most várunk — mondja Ferencvári Tibor. Az emlegetett a végszóra éppen betoppan, egykori tanítómestere, Végvári Gyula társaságában. — Mikor gondolt először arra, hogy erdész lesz s ez hogyan sikerült? — kérdeztük a még csak 31 éves Fekete Fe- renctől. — Az erdő mellett laktunk. Nagyapám hírhedt orvvadász volt, s az öreg olyan jókat mesélt a vele megtörténtekről, hogy gondoltam, az erdei élet, de a szabályos, nekem is nagyon jó lesz. Jelentkeztem is az erdészeti technikumba, de mivel nem vettek fel, elmentem az erdészethez dolgozni. Kapálással kezdtem, s haj, de sokszor mondtam Gyula bácsinak: most nincs kedvem kapálni, ö meg: csak akkor gyere, ha megjön a kedved! — Két-három nap is eltelt, amikorra hajnalban odamentem az ablaka alá és bekiabáltam: Gyula bácsi, most már van kedvem! Megjöttem! Tanulmányait levelező tagozaton végezte. Ezalatt „erdészinas”, gyakornok lettem. Az volt a lényeg, hogy a szakma fogásait minden téren megismerje. s ehhez az idősebb kollégáktól minden segítséget meg is kapott — A legemlékezetesebb a csemetekertben eltöltött idő volt — mondja —, ahol minden nap fél órával hamarabb fel kellett mennem, s megnéznem, mennyit nőtt a fenyőcsemete. Akkor ezért bizony néha nagyon dühös voltam, de most már tudom: a facsemete is olyan, mint a gyermek, azt mindig figyelni kell. Megtanultam a fakitermelés lényegét. Ehhez mindennap figyelemmel kell kísérni a mutatkozó igényeket és az értékét, hiszen nem mindegy, hogy rönkből milyen értékű alapanyagot nyerünk. Ehhez nagyon pontosan kell válasz- tékolni, megállapítani, hogy a fát hol vágják ki. A gyakorlás utolsó idejében a Hantházán levő rakodóterületre került, ahol a vasútra feladott fa minőségéért, meny- nyiségéért és a rendeltetési helyre való eljutásáért volt felelős. Fácskálc ezrei — Es ma, mikor már önálló erdész, milyen fontosabb feladatokat kell ellátnia? — A mintegy ezerötszáz hektáros területen meg kell szervezni a fakitermelést, elszállítást, Ez éves viszonylatban közel négyezer köbméter vastagfa tömeget lelent. Ezután a talajt kellően előkészítve, gondoskodni kell az erdősítésről Tavasszal és ősszel csaknem hat-hétszázezer csemetét ültetünk, Az új telepítéseket folyamatosan ápolni kell, a sorközi tárcsázással. A sor, kézi kapálással gyomirtPillanatkép; Sóskúfon Miért kelendő a hófehér kő? — Ugye, nem sejti, hogy milyen öreg a mi bányánk? Már Mátyás király idejében hordták innen a követ. És ugye azt sem sokan tudják, hogy a Lánchíd oroszlánjai is sóskúti származásúak. Mert hosszú évtizedeken át tömbkövet is kitermeltünk. Most már csak ritkán kérnek tőlünk. Vevőink a vágott követ viszik — házat építeni. Kocsis József, az Északnyugati Kőbánya Vállalat sóskúti üzemének irodavezetője pedig — aki ezt elmeséli —, csak hat éve „kőbányász”. Addig a szomszédos Dunántúli Országos Érc- és Ásványbányákban dolgozott. Ott pedig a természettől kavicsot és homokot „oroz el” az ember. — A külszíni kőbányászatot valaha a legnehezebb munkák közé sorolták. A gépek üzembe állítása szerencsére sokat enyhített a terheken — teszi hozzá. — Sajnos, az a baj, hogy mostanra elöregedtek a berendezéseink. S miután valamennyi egyedi, speciális külföldi masina, rengeteg gondunk van az alkatrészellátással, beszerzéssel. Ügy kell egyenként csináltatnunk, vagy magunk próbáljuk elkészíteni. Támad a reuma Télen-nyáron, fagyban és tűző napban állandóan a szabadban dolgozni — nem kellemes. Akkor sem, ha a kézi munka szinte teljesen megszűnt. Mert például, amikor esik az eső, még egy apró fészer sincs a közelben, ahová behúzódhatnak az emberek. Mindezt Paulik Sándor bányamester állapítja meg, aki egyúttal a bánya szakszervezeti bizottságának a titkára is. Az első bányaszintre gépkocsival jutunk föl. Ugyan az út nem éppen kényelmes autópálya, de gyalogsétára viszont kissé hosszú lenne. Különös látványt nyújt a majdnem hófehér, sima kő. A hatalmas teret betölti a blokkvágók erőteljes zúgása. Körben a magas kőfal sokszorosan veri vissza a hangot. — És a hőséget Is. Ha egyébként harminc fok mejuk, két év eltelte után erre már vegyszert használunk. A fakitermelés egész éven át tart, melyet a rohamosan fejlődő gépesítés segít. Ma már egész gépsorok állnak rendelkezésükre. — A szakmai továbbképzést hogyan oldják meg? — Ötévenként ez kötelező, de mégis a legfontosabb önképzés. Ma már igen jó szak- irodalmat vehetünk a kezünkbe, az erdőgazdálkodással és a faiparral kapcsolatosan egyaránt. Valóban társa — Mi most a legfontosabb munkája? — Ebben az Időszakban kell elvégezni a nevelő vágásokat. Ezzel — a rossz egye- dek eltávolításával — megbontjuk az erdőt, így az értékesebb faállomány hízásnak indulhat. Ilyenkor kerül sor annak a felmérésére is, hogy a következő évben melyik területen lehet fát kitermelni. — Sok baj van-e az erdőbe kirándulókkal? — Fát ugyan nem lopnak, ellenben a szemetelők komolj gor.dot okoznak. Csak tettenérés esetén léphetnénk fel ellenük, ez pedig nagyon nehéz. — Miért szereti azt, amit csinál? — Elsősorban változatosságáért. sokoldalúságáért. Persze, az sem utolsó szempont, hogy megint kint lehetek s természetben Kétszobás, komfortos lakásban élünk a "elesé- gemme) és a két gyerekkel itt, az erdőben Lényegében az asszonynak köszönhetem hogy a hivatásomnak annak rendje s módja szerint eleget tudok tenni. Gond. zökkenő csak akkor adódik, ha bevásárolnunk kell, no és télen, amikor óvodába. iskolába kell hordani a lurkókat. Ungureán László leg van, itt nálunk van ötven is — szólal meg Bednárik Sándor és nyúl a gépe kapcsolójához. Különben nem érthetnénk a szavát. — Meg lehet mindent szokni, én már 23 éve vagyok itt. Így hát dolgoztam a régi kézi kőfejtésen is. Az volt csak a kutya nehéz. Miért tartottam ki hűségesen? Sóskúti őslakosként csak helyben akartam maradni, nem kedveltem az utazgatást. Igaz, nemrégen viszketett a talpam, menni akartam. De meggondoltam. Itt ugyanis rendesek az emberek, jók a főnökök, ismernek. Keresek 4800—5000 forintot. Hogy lehetne több is? Bizony, lehetne. Hentesből bányász — Előfordult, hogy éjjel is bejöttünk, ha kellett. Meg amikor még többen voltunk. Most csak két műszak van — kapcsolódik a beszélgetésbe munkatársa, Kovács István is. — Én szintén több mint két évtizede szolgálok a bányában. Nézze, ízületes a kezem, a karom. Sokunkat megtámad a reuma. Ha jön egy fiatal, nem sokáig marad meg. Odébb áll, könnyebb dolgot keres. Mi lesz a bányával, ha mi, öregek, végképp kidőlünk a sorból?! Akad azért fiatal is a gárdában. Benkő Jenő például a jól fizető hentes szakmának fordított hátat. Négy éve. Most ő kezeli a 7-es blokkvágót. — Itt van a nagybátyám, ő a csábítóm. Igaz, nagyon meguntam az örökös kora hajnali fölkelést. Mi még jó erőben vagyunk és hajthatunk, így megkeressük az öt és fél, hatezer forintot. Kell is a pénz. Van bent évek óta a tanácsnál kérelmem, telket szeretnék venni, hogy építhessek. A bányától ugyanis kapnék követ, 70 tonnát. Ez a mennyiség egy házra való; mindenkinek jár nálunk. És olcsón. De még szállítóeszközt is kapunk hozzá. Nem, én nem bántam meg, hogy kőbányász lettem. — És nekünk még strandra sem kell járnunk — tréfálkozik a szintén fiatal Biti Imre. — Én egyszer már itt hagytam a bányát, de visszajöttem. Megvolt a könnyűgépkezelő vizsgám, itt hasznosíthatom. Engem nem bánt a meleg, de a hideg sem. És a minőségre is ügyelniük kell. A sérült követ ugyanis, már csak másodosztályú áron adhatják el. — Nálunk gyakorlatilag nincs meddő kőzet, semmi nem megy veszendőbe — mondja a bányamester. — A kő vágásakor keletkezett hulladékot és a darabblokkokat ugyanis felőröljük és talajjavító mész- őrleményként eladjuk. S hogy mennyire szívesen veszik a mezőgazdasági üzemek, jól jelzi: idén több mint 32 ezer tonnát értékesítettünk. Fölkapaszkodunk közben a felső szintre, a hegytetőre. Ott dolgozik most büszkeségük, a KOLIMO-réselőgép. S hogy miért büszkék rá? Szükségből erény — Tudja, hogy tőkésim- port-korlátozás van, a vállalatunknak sem volt pénze, hogy vegyen egy új gépet. Pedig az elődje kidőlt a sorból. így hát meg kellett valahogy oldani a gondot — házilag. Ezt a berendezést itt csinálták helyben, egy másikat alakítottak át, Uzicska Pista, a legügyesebb szerelőnk irányításával. Újításként is benyújtották a vállalatvezetéshez, reméljük kedvező elbírálást kapnak... Marcis Béla leszáll a nyeregből, s a földön állva folytatja a gondolatsort. — Ebben az évben, úgy tudom, már hat újítása van a bányánknak. A szükség nagy úr, mindenkit fejtörésre késztet. Kiderül, Marcis Béla a kőbánya legrégebbi munkása. Itt ugyan „csak” 33 esztendeje dolgozik, de 13 évesen került először bányába. — Tudja mit jelent napi 10—12 órát csákányozni? — kérdezi, miközben rágyújt. — Mert mi azt tettük régen. És aztán a kézi osztályozás! Az volt csak még a nehéz munka! Ahhoz képest ez a mostani — szinte könnyűnek tűnik. Lehet, hogy kinevet, de nekem ez a bánya a második otthonom. Hazajövök ide. És remélem, birom még, innen mehetek majd nyugdíjba. Vakolni sem kell Közkedvelt a családiház-épí- tők körében a sóskúti kő. Hogy miért? A választ már Kosztán Józseftől, a bánya üzemvezetőjétől kapom meg. Visszatért beszerző útjáról, s azonnal keresésünkre indult. Tűz a nap, de nincs hol árnyékot keresni. — Miért kedvelt tehát a mi kövünk? Mert, gyors vele az építkezés: nem kell kívülről vakolni az épületet; és jó meleg otthont nyújt — magyarázza. — Első- és másodosztályú falazóblokkból az első félévben 351 ezer darabot adtunk el; falkőből pedig — ez a harmadosztályú termék — több mint ötezer tonnát. Külső vakoláshoz viszik még sokan a kőport, abból 502 tonna kelt el. A bánya féléves össztermelése megközelítette a 48 ezer tonnát, s ez 12 százalékkal több a tavalyi hathavi mennyiségnél. Pedig közben tovább csökkent a létszám. A kis, Érd közeli községben nem ritka a százéves ház sem. Bizonyítván; valóban tartós építőanyag a bányáé. De mesz- szi környékről is jönnek a ma otthonteremtői — Sóskútra, a kőért. Dodó Györgyi Betongyár a Duna-parton Az Észak-pesti Betongyár több mint 10 éves fennállása óta 1,6 millió köbméter betont gyártott a népgazdaságnak. Idén a gyár 135 ezer köbméter betont szállít állami és magánépítkezésekre. Képünkön: kanalas markolóval szedik ki az uszályokban érkező sódert.
