Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
A szerencsétlenség gyakori okozója Korunk népbetegsége ellen A kormány nemrégiben tekintette át az alkoholizmus elleni küzdelem helyzetét és megállapította, hogy az alkoholfogyasztás káros mértékének visszaszorításához további összehangolt intézkedésekre van szükség. Az elmúlt húsz évben ugyanis hazánkban az alkoholfogyasztás kétszeresére növekedett: a lakosság szeszes italra fordított kiadása eléri a lakosság összfogyasztásának tíz százalékát. Ezen belül 40 százalékban az égetett szeszt fogyasztják. Az alkohol károsan befolyásoló szerepe változatlanul magas a bűnözésben, az öngyilkosságokban és a balesetekben. Eszét vette az ital Hazánkban több százezren Italoznak, és a becslések szerint minden hetedik magyar családot érint valamiképpen korunk népbetegsége, az alkoholizmus. Egy másik becslés szerint a szakmunkástanulók 83 százaléka iszik rendszereresen vagy alkalomszerűen, a középiskolás fiúk több mint kétharmada. Hosszasan lehetne sorolni a bűncselekményeket, a garázdaságtól a betöréseken és rablásokon keresztül a gyilkosságokig, amelyeknek tettesei bűntettüket alkoholos befolyásoltság alatt követték él. „Nem is emlékszem, mit csináltam — mondják később a rendőrségen, akik odakerülnek —, az ital elvette az eszemet” Persze ez mit sem változtat a tényeken, az ittasság nem enyhítő körülmény, a törvény súlyosan bünteti az ilyen cselekedeteket. Külön kell szólni azokról, ökik époen mértéktelen ivá- sukkal teszik lehetővé a bűn- cselekmények elkövetését. A kriminalisztikának egyik ága a viktimológia, azaz az áldozattan. Akadnak ugyanis, akik szinte kihívják maguk ellen a sorsot. A vendéglőkben, a szórakozóhelyeken, lerészege- dett ember, különösen, ha a pénzét mutogatja, hamarosan társakra talál, gyakran bűnözőkre. Először csak egy nő ül az illető asztalához — ez a leginkább megismétlődő módszer —, aztán a nő „fivérei”. Amikor az ittas ember a nővel elihdul az éjszakába, a kaland azzal végződik, hogy a „fivérek” utánuk mennek, s áldozatukat leütik, kizsebelik. A mértéktelen alkoholfogyasztás veszélyes az alkoholisták egészségére is. Az orvosok és pszichológusok szerint kezdetben fejfájást, álmatlanságot okoz, később a máj megnagyobbodik, a vérnyomás emelkedik és izületi panaszok lépnek fel, nem beszélve arról, hogy az ital roncsolja az idegrendszert. Sokan ittasan megsérülnek és a kórházak amúgy is kevés ágyának egy részét elfoglalják. Akik dohányoznak, azok számára az italozás még külön veszélyeket is rejteget: a dohányzó ember ugyanis ivás közben rendszerint dupla mennyiségű cigarettát szív el, mint egyébként. A megelőzés érdekében születtek ugyan rendeletek, így délelőtt 9 óra előtt tilos a vendéglátóhelyeken és italboltokban szeszes italt árusítani, s mindig tilos az utcákon, üzletek előtt szeszes italt fogyasztani, részegeket és fiatalkorúakat kiszolgálni. Ezek az iptézkedések természetesen nem oldhatják meg az alkoholizmus problémáját, hiszen aki munkába indulás előtt inni akar, az előző nap is megveheti a szeszes italt: a vendéglőkben, italboltokban, s számos más helyen az ittasok úgy is alkoholhoz juthatnak, hogy a „szesztestvér’’ hozza el számukra a fröccsöt, vagy a cseresznyepálinkát. Az üzemekben szúrópróbaszerűen szondáznak ugyan és aki előzőleg ivott, azt többnyire ha- zaküldik, ám ez sem tökéletes védekezés. Program készül Nyilvánvaló, hogy csupán adminisztratív intézkedésekkel nem lehet megakadályozni a mértéktelen alkoholfogyasztást, különösen, ha gyakran a környezet sem bélyegzi meg a részegeskedést. A Minisztertanács javaslatára a Vöröskereszt és más társadalmi szervek segítségével hosz- szú távra szóló programot készítenek elő. Nyilván többféle módot is kínál majd a program — orvosi és pszichikai ráhatást —, hogy csökkenthető legyen a mértéktelen alkoholfogyasztás. kss Ügyelet hh Állatorvosi ügyelet: Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon augusztus 7-én, szombaton 8 órától augusztus 9-én, hétfőn 8 óráig: dr. Mohai Imre, Veresegyház, Bánóczi u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon' Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckisúj- falun, Vácszentlászlcn, Verse- gen, Zsámbokon augusztus 7-én, szombaton 8 órától augusztus 9-én, hétfőn 8 óráig: dr. Molnár Attila, Aszód, Kossuth Lajos u. 27.-LÓI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÄRÄSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 184. SZÄM 1982. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT Kemény versenyben Sikerülhetett volna jobban is Hogy fejezzük ki finoman: a város szövetkezeteinek vezetői ezúttal nem repestek az örömtől, amikor a félévi eredmények, a gondok, a második félév kilátásai felől faggattuk őket, szokásos körinterjúnk keretében. Tartózkodásuk érthető: a valódi teljesítményeket évenként mérjük, s az első hat hónap inkább csak jelzés, alkalom a tevékenység részletes elemzésére, lehetőség az újragondolásra, a szükséges korrekciókra. Nem gödöllői, nép- gazdasági sajátosság ez. S minden bizonnyal az sem csak honi szövetkezeteink panasza: az első félév bizony sikerülhetett volna jobban. Ami a hagyományos mérleg- mutatókat illeti, talán még az Építőipari Szövetkezet az, ahpl kevésbé borúlátóak. Hámori György elnök így foglalta ösz- sze a félév tanulságait: Minőségi gondok — A változások, a mozgások jellemezték ezt az időszakot, s ennek csak egyik összetevője, hogy az új vállalkozási formák jó néhány szakemberünket csábították el. Ennek ellenére árbevételi tervünket teljesítettük, a nyereségünk időarányosan több, mint amennyit vártunk. Csak a lakásépítésnél mutatkozik némi lemaradás; a János utcai 26 lakásunkat műszakilag átadtuk ugyan, de a hiány- pótlási munkák még hátravannak. — Legfőbb gondunk a második félévben is minden bizonnyal a fizikai állományunk folyamatos csökkenése lesz. Igaz, hat fiatal szakmunkásunk végzésük után nálunk marad, de nem lehetünk biztosak abban, hogy nem mennek el mások. Ilyen körülmények között elégedettek lehetünk azzal, hogy inkább csak minőségi gondjaink vannak. Intézkedési terv A Vegyesipari Szövetkezetben is érzik azt, amit az építőknél: több szakemberük próbál szerencsét az új vállalkozási formák valamelyikében. Gondjaik egy részét is ezzel magyarázzák. Szávai Tibor elnök: — Árbevételünk tervét egyelőre hozzuk, de a nyereség a vártnál kevesebb. Ezt részben a költségek további növekedésével s a létszámhiánnyal tudjuk megokolni. Jelenleg is legalább tíz-tizenkét emberünk hiányzik, s alig van remény pótlásukra. Sőt, tudunk arról, hogy újabbak készülnek elmenni tőlünk. Persze nem állíthatjuk azt sem, hogy belső bajainkat teljesen feltártuk volna. így természetes, hogy az elkövetkező időszaknak ez lesz Hiánycikkek Előnyössé vált tagság A Gödöllő és Vidéke Áfész néhány éve lépett a Skála Coop egyesülés tagjainak sorába. Ennek előnyeit elsősorban központi áruházuk, illetve vevőik látják. Tény viszont, hogy ez a tagság nem mutatkozik meg mindenben úgy, mint annak idején számítottak rá, javulást legföljebb annyiban hozott, hogy a hálózat számára előbb lehetőség nyílik az átmenetileg hiánycikknek számító termékek pótlására. Ha másért nem, azért, mivel a Skála Coop nagy tömegben rendel árut a gyártó vállalatoktól. Lovas futárral kezdődött Könnyű volt a postarablás Évszázadokkal ezelőtt a híreket, utasításokat lovas futárok vitték egyik helyről a másikra. A török uralom idején már létezett a hírvivőrendszer,. amit a megyei és földesúri hatóságokkal való kapcsolattartás tett szükségessé. Az első részletes török adóösszeírásokból név szerint ismerjük vidékünk XVI. század közepén élt s küldöncként tevékenykedett jobbágyait, akiknek egy kijelölt másik településre kellett továbbítaniuk az írásos, olykor szóbeli üzeneteket. A hírtovábbításnak ez a formája még évszázadokig fennmaradt. A vérségi falumúzeum egyik irata szerint az 1848. március 15-i események hírét is lovas futár vitte a községbe. Háromféle szolgálat Az első rendszeres postajárat még a mohácsi vész évében indult meg Bécs és Pozsony között, de a postajárat elterjedése, a kocsik nagyobb számú forgalma csak a török hódoltság után következett be, amikor is rendszeressé vált a személy- és teherforgalom. A. század második felében az utasok és csomagok szállítása mellett lehetővé vált a pénzeslevél továbbítása is. A legnagyobb forgalom a főutakon zajlott, de a század utolsó harmadában sok mellék postavonal is létrejött. A postavonalakon háromféle szolgálati kocsi közlekedett: a gyorsposta, amely utasokat, leveleket, pénzesleveleket szállított, a postaszekér, amin az utasok mellett drága árukat, pénzt, iratokat vittek, s végül a társzekér, ezzel kizárólag csomagküldeményeket továbbítottak. Dicsérte Bél Mátyás Gyorsposta ekkoriban Bécs és Buda, illetve Bécs és Pozsony között járt. Postaszekerek nyolc irányban járták az országot, ezek útvonalának egyike Hatvanon át Eger és Miskolc felé tartott. Kezdetben a postaszekerek kéthetenként egy alkalommal érkeztek Buda felől, illetve haladtak visszafelé, s átlagosan két óra alatt három mérföldet tettek meg. A lovas kocsival és postakocsival utazók számára nélkülözhetetlenek voltak az útmenti fogadók, ahol éhüket, szomiukat csillapíthatták, lovaikat megetethették, pihentethették. Ilyen beálló vendéglő állt a Kisbagi -csárda helyén, ahonnan a postaút Bag felé vezetett, Bag és Hé- vízgyörk találkozásánál pedig postaállomás állt. A Pest felől jövőknek ez volt a második állomás, az első Kerepes. Vendégfogadó várta Isaszegen is a fáradt utasokat, akik szükség esetén nemcsak az istállót, hanem a kovácsműhelyt is igénybe vehették.. A postaállomások, vendégfogadók az uradalmakhoz tartoztak, s nekik kellett elszámolniuk is. Az isaszegi vendégfogadóról Bél Mátyás is kedvező véleménnyel volt: a mintegy kétszázötven évvel ezelőtt megjelent terjedelmes leírás szerint itt az átutazók meleg ételt, jó szálláshelyet kapnak, a nap bármely órájában is érkeznek. Megemlíti azt is, hogy a Rákos patakra új kőhidat építettek, s mert az utak karbantartására kellő gondot fordítanak, a közlekedés télen is zavartalan. Persze, előre nem látható körülményekkel sokszor kellett számolni, s az utazás sem volt kényelmes. A postakocsin négy fedett és két nyitott nagyon szűk ülőhely volt. Az utasoknak végig ülniük kellett. a nyitott ülőhelyek pedig kitették az utasokat az időjárás viszontagságainak is.- A saját lovon és kocsin történő utazás költséges dolog volt, akárcsak a posta. a nemesség azonban hamar ráébredt arra, hogyan lehet olcsón. váltott lovakkal utazni. Eleinte a katonaság és a hatóságok szállítására kötelezően adandó előfogatot idővel a nemesség is kezdte igénybe venni. Azok mindenképpen, akik jó kapcsolatban voltak az alispánnal, az előfogat-utalvá- nyokat ugyanis ő adta ki. Az ilyen utazás csupán harmadába került. A postaló mérföldenként több mint huszonkét krajcárba került, az előfogatos ló csak hét és félbe. A borravalónál is lényeges különbség volt: amíg a postakocsis maga vágta zsebre az egészet, az előfogatért a községi bíróhoz vándorolt a nagyobbik hányad, s a kisebbik jutott az előfogatos jobbágynak. Elemeit pénzes zsák Tudunk egy postarablásról is, amely Vaikó és Gödöllő között esett meg 1930-ban. Egy hófúvásos téli napon a rabló az erdőn át vezető úton leemelte a huszonegyezer pengőt tartalmazó zsákokat a kocsiról, mégpedig olyan észrevétlen, hogy Éliás István, a kocsis csak Gödöllőn vette észre a rablást. A tettes nem sokáig örülhetett a zsákmánynak, mert hamarosan elfogták. A hírközlési technika és a közlekedés fejlődése túllépett az információk napokat igénylő továbbításán, túl a postakocsikon, s közel fél évszázada már egyik községünkből sem kell a legközelebbibe vinni a küldeményeket, hogy azt eljuttassa rendeltetési helyére a posta, mert a század első évtizedeiben megszervezték azokban a helységekben is a postát, amelyek korábban ilyen intézménnyel nem rendelkeztek. Bene Mihály a legfontosabb teendője. Vezetőségünk máris elemezte a tanulságokat s úgy határozott, hogy részletes intézkedési tervet dolgoz ki. — Azt például tisztán látjuk, hogy nem volt jó húzás a konfekcióban áttérni a gyermekholmira, ami kevésbé fizet mint a korábban készített férfifelöltő. De a váltásra kooperációs kötelezettség szorított rá bennünket, amikor a konfekció egyébként sem virágzó üzlet. A szolgáltatás sem hozhat nyereséget, hiszen megszűnt minden támogatás, teljesen magára van hagyva. A második félévben nagyobb összefogásra, jobb teljesítményre lesz szükség ahhoz, hogy terveinket elérhessük, s legalább a 4 százalékosra tervezett bérfejlesztés arányában sikerüljön nyereségre szert tennünk. Bőrünkön érezzük A Háziipari Szövetkezet tavaly kiemelkedően jó esztendőt zárt, amibe a nyereséges termelés éppen úgy beletartozott, minthogy a szövetkezet fennállása óta legnagyobb méretű rekonstrukció nehezén is eredményeden túljutottak. Ez a félév azonban náluk sem volt gondtalan. Erről Köteles Imré- né elnök beszélt: — Árbevételünkben némi lemaradás mutatkozik, erről részben megrendelőink tehetnek; vevőink egy része készletezési gondok miatt nem tudta idejében átvenni szállításainkat. További gondjaink már belső nehézségeinkkel függnek össze, s ez elsősorban az exportra szánt termékeinknél jelentkezik. A saját bőrünkön érezzük a verseny keménységét; a nyugati piac rendkívül igényes. A szigorú átvételnek őszintén szólva nem tudtunk minden esetben megfelelni, gyakori, hogy javításra kényszerülünk. Ennek okát abban látjuk, hogy új termékekről van szó, s dolgozóink még nem gyakorolták be magukat megfelelően. Reméljük, hogy a harmadik negyedévben javul a helyzet. — így jelenleg az exportra dolgozó munkatársainkra nehezedik a legnagyobb teher, de reméljük megértik: sok múlik tevékenységükön. De ne csak a gondokról essen szó: örülünk annak, hogy a második félévben megkezdődhet a munka az új nógrádsápi varrodánkban, ahol harmincán dolgoznak majd. A gépesítés befejeződött, augusztusban a betanítás következik. Itt új cikkeket, steppelt anyagból bébiegyüttest varrunk majd. Reméljük, a következő hat hónapban sikerül behoznunk a lemaradást, amire az is biztosíték, hogy munkával el vagyunk látva. • G. Z. Földrengés Tokióban. Japán film, 4, 6 és 8 órakor. A Vasas Zsánthekon Szombaton, augusztus 7-én délután fél hatkor a Vasas NB I-es labdarúgócsapata játszik hírverő mérkőzést Zsámbokon, a helybeli együttessel. A budapestiek várhatóan a legerősebb gárdájukkal jönnek, s így minden bizonnyal élvezetes találkozónak lehetnek szemtanúi a nézők. A Vasas összeállítása előreláthatólag: Leb o- niczki (Hajdú) — Rácz, Hegedűs, Híres, Balázs — Birinyi, Komjáti, Seres — Izsó, Kiss, Váradi. ■ Szombati jegyzet« I Kenyér [felkaphatja fejét az ol- I vasó: csak most ébredünk, amikor már a befejezéséhez közeledik a nagy nyári mezőgazdasági munka? Én mégis azt hiszem, senki sem tehet szemrehányást, hiszen jószerivel napról-napra nyomon követtük az eseményeket a járás gazdaságaiban, kezdve az előkészületektől, folytatva a helyzetjelentésekkel, s nem fog elmaradni az értékelés sem. Amiért most mégis jegyzetünk fölé kanyarítottuk ezt a címet, általánosabb oka van. Nevezetesen az, hogy miközben mi erénynek tartjuk az aratásról szóló, sűrűn megjelenő tudósításokat, vannak akiket bosszant a felfogásunk. Azt mondják: minek kell ennek ilyen nagy feneket keríteni! Merthogy valamikor másról sem lehetett hallani nyáron, mint a kenyérnek- való betakarításáról, az rendjén volt. Ma is összeszoruló szívvel és marokkal mesélnek az idősebbek a hajdanvolt kaszás aratásokról, s nem kevésbé a gépesítés, az arató-cséplő gépek meghonosításának korszakáról. Akkor igen, akkor valóban világraszóló teljesítmény volt a termés levágása, s egy egész ország vetette féltő, aggódó tekintetét a búzaföldek felé: sikerül-e időben elvégezni a legnagyobbak, a legfontosabbnak számító földművesfeladatot. De ma? Amikor mi magunk is arról írtunk a minap, hogy például a vác- szentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezetben mindössze tizenegy napra volt szükség, hogy a jól szervezett munkacsapatok befejezzék az aratást, s nem is kis területen, s nem is akármilyen hozamok mellett! Mert az is köztudomású, hogy a terméseredmények tekintetében éppen úgy nincs már szégyenkeznivalónk a világ előtt, mint a munkaszervezéssel, a gyorsasággal, a minőséggel. Azt pedig egy szakember mondta, hogy a mezőgazdasági munka szerkezetében ma már sokkal nagyobb, összetettebb, hosz- szadalmasabb feladat a szántás, a vetés, a talajelőkészítés, a trágyázás is vegyszerezés hibátlan megoldása, mint a kenyérgabona aratása. Sőt, a napraforgó, a kukorica, a cukorrépa, a zöldségek betakarítása is legalább annyi szervezést, olyan gondos előkészítést igényel, mint a sokkal-sokkal többet emlegetett aratásé. Akkor hát miről van szó? Újságírói kényelmességről: az aratás mindig jeles téma volt, könnyen eladható, sikerre, érdeklődésre számot tartó? Azt is szakembertől hallottam; a többi szakma képviselői akár meg is sértődhetnének, hiszen a kohókban, a pékségekben, a hőségtől átitatott üzemcsarnokokban dolgozóknak sem sokkal könnyebb a helyzetük ilyentájt, mint a kombáj- nosoknak, akikről viszont nap mint nap dicsőítő cikkek jelennek meg, holott egy-két hét alatt túlvannak a nehezén, s igencsak jól megfizetik őket a nehéz munkáért. Nyilván ebben is van valami. de én most mégis hadd mondjak ellent az idézett véleménynek. Azt hiszem az aratás, az aratók ma sem szorulnak rá arra. hogy meg kelljen védenünk teljesítményüket, hogy nagyobbítani vagy kisebbíteni kelljen érdemeiket. Azzal pedig, hogy Így a nyár derekán róluk írunk a legtöbbet, reméljük, senki mást nem sértünk meg. Hiszen ezek a mások, mi mindnyájan ma is. nagy munkának, s emellett jelképesnek tartjuk az aratást. A kenyér mindig is többet jelentett a puszta betévő falatnál. Gáti Zoltán ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
