Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-04 / 181. szám

Tapéta a falon Szokások Ezekben a hetekben, hóna­pokban munka híján nem pa­naszkodhatnak sem Cegléden, sem a járásban a lakáskar­bantartó, szolgáltató kisiparo­sok: szobafestők és mázolok, parkettázók és csempézők, ta­pétázók. A nyár a lakásfesté­sek időszaka, legalább is erre utal a sok-sok mésztől, falfes­téktől pöttyös ablak, a nagy- takarítás kalákába gyűlt csa­lád, vagy a magad uram ala­pon egyedül szorgoskodó lát­ványa. Bár divat a tapéta és a par­ketta időtálló lakkozása, sok háznál ragaszkodnak a hagyo­mányos régi szokáshoz, a hen­ger- és léniamintázott falak­hoz, festékben a pasztell szí­nekhez. Van, aki kedvére való mintát nem a festőtől kér, ha­nem piaci árustól, vagy szak­boltban járva, maga szerzi be. És nem kontárkodásnak, in­kább divatnak nevezhető az a szokás is, hogy többen lelik örömüket abban, ha a frissen tapétázott fallal mint saját művükkel dicsekedhetnek. Újdonság Csupaszéra csemege Megjelent már a főzni* való tejeskukorica is a ceglédi pia­con. Tanjbról, hétvégi kisker­tekből hozzák zsákszámra. El is fogy hamar. Ám nemcsak főzik, parázson is sütögetik ezt a csupaszem csemegét. Pirít­ják rostélyon, nyársra húzva forgatják, hadd bámuljanak, ízesedjenek a szemek. Lakótelepi Elfér Cegléden, augusztus 14—20- ig ismét eseménysor színhe­lye lesz a Károlyi-lakótelep, ahol megrendezik a nyári sza­badtéri rendezvényeket. A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 4., SZERDA Tehsrfaxi, félállásban Reggel locsol, délután szállít fiég vnlusni, a mindennapi kenyérhez Tavaly október—november táján — a kisvállalkozásokra, gazdasági társulásokra vonat­kozó rendelet megjelenése után sokakban felmerült a gondolat, hogy tényleg, jó len­ne engedélyt kérni valamire, amihez értenek, s amire idő futja. A lehetőségek ésszerű felismerése mellett képtelen öt­letek is születtek. Ennek meg­felelően sokan még az enge­délykérés előtt észbe kaptak, ráébredve, hogy mégis jelen­legi munkahelyük a minden­napi kenyér biztos forrása — és minden bizonnyal a több pénz reményében a mérleg másik serpenyőjére több mun­kát kellene tenni. Kdl a tervekhez Voltak, akiket biztosan öt­letestül eltanácsoltak, kérel­müket elutasították. Mások az engedélyért folyamodás út­vesztőiben hullottak el. Ám mégis jó néhányan a várost, a lakosságot szolgáló ötleteik megvalósítására megkapták az áhított engedélyt. Fchércn-feketén Ät a zebra túlsó oldalára ides mézzel teli karfák A Dél-Pest megyei ÁFÉSZ Dorottya utcai felvásárlótelepcn édes hetek vannak: ebben az évben már 50 tonna mézet vettek át a méhészektől. A képen Varga János, jó minőségű, Núgrád megyei mézet vesz át Molnár Károly szakcsoporttagtól. Apáti-Xóth Sándor felvétele Jegyzet Dolgoztak, ennyi az egész Nagy Lajos Képtelen ter­mészetrajz című munkájából hiányzik a jegyzeteimben sze­replő állat, így jónak látom, az ő modorában kiegészíteni. Tehát: a zebra csíkos állat, mely sokat napozik az árnyat adó léckerítés mellett. Sok ezer év múltán mehet a zebra már akárhová, a bőre csíkos marad. Tárgytörténészek sey gítségével is nehezen deríthe­tő ki a közlekedésben alkal­mazott zebra eredete. Vajon árnyat, vagyis védel­met ad-e kellően a zebra? Ál­talában igen, persze, ahol van. Egész egyszerűnek látszik ak­kor, hogy fessenek fel az ille­tékesek többet. Terv van Jelenleg már vannak jó tervek is, a késés oka a több­lépcsős tervezésre, a nagy költségekre vezethető vissza. Tizenkilenc helyre kerül szab­ványszerű gyalogosátkelő, fo­kozatosan számíthatunk majd a közlekedési lámpák üzembe helyezésére is. Cegléden, va­lamint Nagykőrös forgalmát tekintve is hasznos a zebra, szükség van rá a város több pontján. Az előírásokból adódóan nézzük meg egy szabályos zebra költségtételeit: a meg­világító kandeláber 15 ezer forint, ehhez csatlakozó föld­munka 5 ezer forint. Egy nét- ronizzó 10 ezer forint, a to­vábbi szerelvényeket és sze­reléseket további 20 ezer fo­A Dunántúli Napló július 4-i száma tudósítást közölt a kis- grafika barátainak országos ta­lálkozójáról, amely Pécsett zajlott. A találkozó alkalmából nyílt kiállításon szép munkák­kal jelentkezett most is Nagy László Lázár ceglédi grafikus. A Muzsika című zenei fo­lyóirat júniusi száma sikeres hangversenyről írt, melynek szereplői a ceglédi zenetaná­rok voltak. Cegléden rendsze­rintra taksálják. Az útjavítá­sok, útbontások további pénz­összegeket emésztenek fel. Maga a szabályszerű festék­anyag 5 ezer forint.' Mind együtt 90 ezer forint! Hogy sok vagy kevés — nem lehet vitatéma, kell a zebra, kellenek a zebrák! Szükséges, mert életet, anyagi értéket véd, ment felelőtlent, vakmerőt, óvatost és a forgal­mi rendet segíti. És addig, amíg nincsen elegendő? Ad­dig sokkal jobban kell vigyáz­ni az autósoknak a gyalogo­sokra, öregekre, gyermekekre. Dühöng a vakáció, meleg van ... Gyengébb a reflex, heve­sebb a gesztus. A bajt azon­ban meg lehet előzni. Ügy ta­pasztalom, nem a mentőautók szegik meg elsősorban a se­bességi korlátozásokat... A megengedett sebességhatár körül sem lehet biztonságosan vezetni a mostani, új kép­pel alakuló városban. Biztonságosan A zebra békés jószág — így ezzel a tiszteletben tartott imázzsal is meg kellene barát­kozni. A zebra legyen min­denki tisztelt, megbecsült, vé­dő jelképe. S közben a pénz is előteremtődik, a zebrák halványsága végleg megszűn­het. De gyalogosnak, autósnak figyelembe kell venni fénye­sen is, halványan is. S. D. résén tartanak népes közön­ség előtt tanári hangversenyt. A Veszprémi Napló és a Hajdú-Bihari Napló is közölte ezt az információt július 1-i számában, miszerint az Or- ságos Közművelődési Tanács által odaítélt céltámogatásból Pest megyében három járás, köztük a ceglédi is, részesedik. A támogatással művészeti bá-. zisokat szeretnének létrehozni. M. E. A bútorbolt parkolójában a szövetkezeti és Volán-íeher- taxik mellett feltűnt Cegléden egy magántehertaxi. Ez utób­bi gazdáját, Cseh Istvánt kér­deztük; hogyan s miért lett magántehertaxis ? — Az autószerelő-szakmát tanultam, de munkahelyemen, a Városgazdálkodási Vállalat­nál anyagbeszerzőként dolgoz­tam az iparengedély megszer-, zéséig. Jelenleg félállásban fu­varozok, főállásban maradtam a Városgazdálkodási Vállalat­nál, mint gépkocsivezető. Haj­nali 4 órától délig locsolóko­csival járom a várost, délután pedig magántehertaxis vagyok. — Miért kértem ezt az en­gedélyt? — tűnődik' Cseh István —. Fiatal házasok va­gyunk, van egy héthónapos gyerekünk, feleségem gyermek- gondozási szabadságon van, szóval röviden: keLl a pénz. — Ha főállásban fuvarozna, megélne belőle a család? — Még nagyon rövid ideje, hogy ezt csinálom. Az első ta­pasztalat nagyon kedvező. Nyáron meg lehet élni ebből. Kíváncsian várom a téli hó­napok forgalmát. Ha a nyá­ri időszakhoz hasonlóan alakul, akkor 1983-ban már csak ez­zel szeretnék foglalkozni. Az igazat megvallva, a locsoló­autón töltött nyolc óra után nem könnyű estig ébernek ma­radni, és egész nap a volán mögött ülni. Eloszlott a kétely — Hogyan vásárolta a teher­gépkocsit? — A tanácsnál kértem a kocsivásárláshoz engedélyt, ez­zel Budapestre, az Autókerhez mentem, de ott Csak 1983 má­sodik negyedévére tudtak elő­A RÉGI KÖLTEMÉNYEK nép­szerűségének egyik titka az volt, hogy dallammal együtt szület­tek vagy egy korábbi nótára szerezték őket. Elterjedésüket leginkább az „áriájuknak” kö­szönhették. ahogyan a ceglédi nép nevezi a dallamot. Arany János Szemere Pálnak írt le­velében maga mondja. hogy nála zenei fogantatású a vers. „Olyan költő volt — írja Ko­dály Zoltán —, aki a zenei ritmus legapróbb elemeit tud­ta. mert kottaismerettel ren­delkezett, így váltak hibátla­nokká művei nemcsak mon- datszerkesztésileg. hanem ze­neileg is. Minden költeményé­ben ott zeng a dallam is, bár­ha ezek kotta nélküliek”. A híres ceglédi kéziratos­könyv százötvennégy verse, mind énekelhető. A tudomány a kéziratos énekes könyveket nagy jelentőségűeknek tartja, mert őrzik, a többek között a könyvnyomtatás előtti verse­ket, énekeket is. Szerepük nem zárult le a nyomtatott betű elterjedésével, használat­ban voltak az egész középko­ron át a jelen század elejéig. Ügy íródtak, hogy valaki nó­takedvelő gyűjteménybe fog­lalta, saját keze írásával le­másolta a tudott énekek szö­jegyzésbe venni. Közben hal­lottam, hogy magánszemélytől is lehet tehergépkocsit vásá­rolni. És itt, a ceglédi vásár­ban ismerkedtem meg a ko­csi gazdájával. — Hogyan fogadták a szö­vetkezethez, a Volánhoz tarto­zó munkatársai? — A szövetkezeti taxisok kedvesek voltak, velük kezdet­től fogva jól indult a kapcso­lat, a ^olánosok kevésbé fo­gadtak be. Még egy vitánk is volt, a parkolás miatt. Először abban kételkedtek, hogy egy­általán, van-e engedélyem? Megmutattam nekik, és ma már elismerik a létjogosultságo­mat. Lassan kialakul a jó kap­csolat, segítjük egymást. — Cegléden ön az egyetlen magántehertaxis? — Még van egy kiadott en­gedély az enyémen kívül, de a kollégának még nincs autója. Eleme a pontosság — Érez-e megkülönbözte­tést: idegenkednek-e, vagy éppen jobban keresik a ma­gánfuvarozót? ' — Idegenkedést nem érzek, sokaknak mindegy, ki a szállí­tó, csak a bútor, az építőanyag otthon legyen. Nem drágább a magántaxi, mint a másik, 1 kilométeren 8 forint a tarifa. Ez alatt a rövid egy hónap alatt sikerült 40—50 törzskun­csaftot szerezni, ők kifejezet­ten keresnek. A feleségem ve­szi fel a rendeléseket — én pe­dig megyek. Soha nem kések, inkább nem vállalom el a fu­vart, ha nem tudnám teljesí­teni, de nem ígérgetek. Vi­szont a megbeszélt időpontban mindig előállók. B. M. vegét, nagy ritkán, mint Arany János, hangjegyekkel együtt. A kéziratos könyvek egy-egy ember gyűjteményei olyan alkotásokból, melyek az 6 társadalmi osztályában fo­rogtak. Belőlük a művelődés- történet ráismer a hajdani ko­rok költészeti érdeklődésébe, az egyes osztályok dallam­kincsére. Koruk ismert és is­meretlen költőinek alkotásai ott vannak minden kéziratos­ban, akár nehézkes parasztke­zek, akár mesteremberek si­mábban rótt följegyzései örö­kítették meg számunkra, akár gyorspennájú deákok, papok, tanítók, kántorok tintái szá­radnak megsárgult lapjaikon. Cegléden is őrzünk néhány kéziratos énekeskönyvet pa­rasztoktól, kézművesektől, ér­telmiségiektől. Egy korábbi írásomban szóltam a bennük talált Kádár István vitéz bal­ladájáról. Most azon örven- dek, hogy a múlt századi Ullei Mészáros György ceglédi szűcsmester százötvennégy nó­tája között több régi költőnk folklorizált. versét is megtalál­tam. Petőfi Sándor kilenc verssel szerepel (Fényes csil­lag mondd meg nekem, Alku, Ereszkedik le a felhő, Ha én kedvesemről gondolkodom, Át a városon, országútjaink széles szalagján mostanában gyakran látni utasokkal teli vállalati buszokat, bérelt autó­buszokat. Ezek a járatok nem a muni.Lba sietőket viszik, ha­nem azokat, akiknek jut a munka utáni megérdemelt édes pihenésből. Országot jár­ni indulhat közköltségen, ju­talmul egy-egy szorgos kollek­tíva, fürdőhelyre viszik a nyugdíjasok egy csoportját, fővárosnézőbe, cirkuszlátoga­tásra a szünidőző gyerekeket. A különbuszok benzinének árában rendszerint ott a szakszervezet, a szakmaközi szervezet pénze is. Hasznos célra fordítják, nem vitás. Mert meglehet, ha, a megannyi teendő mellett az emberek — főként az idősebbek, magányo­sabbak — többsége időt sza­kítana is egy kis utazással /á- ró kikapcsolódásra, a költsé­gek lebeszélnék a kimozdulás­ról. így viszont, segítséggel, csoportosan egészen más! Megy hát az autóbusz, viszi csevegő utasait a Mátrába, vi­szi Hajdúszoboszlóra, Gyulára, Szegedre, vagjí akár dunántúli kirándulásra. S induljon bár a ceglédi jái*ús bármely pont­Szülőföldemen. Befordultam a konyhára, Mi foly ott a me­zőn? A magyar nemes és a Falu végén kurta kocsma). Köztük van Arany János ma is énekelt Kondorost csárda dala és Terhes Sámuel Nem úgy van már, mint volt régen című népdallá lett költemé­nye, melynek dallamát az 1826-os sárospataki antoló­giában találjuk meg. Két so­ra szállóigévé vált egy évszá­zadon át: „Átok fogta meg a magyart, / Hogy az soha együtt nem tart.” Rendkívül érdekes Kisfalu­dy Károly Rákosi szántó a tö­rök alatt című versének népi változata, amelyik megosztva két különböző népdalkategó- riában lelhető itt. Az első rész a történeti énekek sorában, a második a szerelmi dalok kö­zött, megváltoztatott mondat- szerkesztéssel és kihagyások­kal. megtoldásokkal. A NÉPI „TÁRSSZERZŐ” ala­posan belenyúlt a versbe, sőt meg is hosszabbította 1849-ben egy politikai esemény négy so­rával. Ennek megfejtését a polgári forradalom történeté­ből tudjuk. A Batthyány-kor- mányban Eötvös József valíás- és közoktatási miniszter volt, aki Jellasicsnak 1848. szep­járól, legyen az örömteli él­mény kőröstetétleni, cegléd- berceli, kocséri, vagy albert- irsai kétkezi munkásoké, nyug­díjasoké, a gondoskodást élve­zők sohasem felejtenek el han­got adni elégedettségüknek. Van, aki szóban köszöni meg az utazást, mások tollat ra­gadnak, telefonhoz nyúlnak. Ilyen megköszönő levelek la­punkhoz is érkeznek. Telefon- hívás is, nem is egy, ilyen ügyben. S ha az ember a tele­fonálótól, vagy a személyesen hozott sürgős posta küldöncé­től kérdezi: mi mindent tettek ezért a jutalom kirándulásért? A válasz szinte mindig ugyan­az. — Ugyan, mit tettünk vol­na?! Dolgozunk, dolgozunk ét dolgozunk. De arról ugyan mi­nek külön beszélni? Sohasem emlegetik a túlórá­kat, nem a megrövidült éjsza­kai pihenőket, sem az otthoni, az elnyúlt közös munka mi­att felszaporodott tennivaló­kat, amikben bizony részük volt. Az elismerés és a sok szép látvány gyorsan feledteti a fáradságot. És lendületet ad a foly taxishoz. tember 11-én történt betörése hírére megszökött az ország­ból, akkor, amikor mágnások, köznemes birtokosok, honorá- ciorok, polgárok, házatlan zsellérek, diákok és mesterle­gények egy szívvel, egy lélek­kel fogtak fegyvert a forrada­lom vívmányainak védelmére, kockáztatva életüket a hazáért és a haladásért, Almássy Mó­ric, a magyar kamara alelnö- ke volt, konzervatív politikus, aki a honvédsereg és a kor­mány tisztántúli visszavonu­lásakor Pesten maradván át­pártolt a császáriakhoz, tőlük magas állást nyervén. A deb­receni forradalmi kormány elkobozta birtokaikat. A hír­lapokban is közzétett ítélétre nagy visszhang támadt, alkal­mi és hivatásos költők ragad­tak tollat a két bárót kipel­lengérezni. Visszatérve Kisfaludy KáJ roly költeményére, idézem a jóval korábbi években kelt utolsó versszakát: Rákos! Rá­kos! hová lettél? / Szép híred­ből de kiestél! / Fáj szívem, fáj, ha ezt látom, / S hazám földét sírva szántom. SZINTE ZÖKKENŐ NÉLKÜL simul utána a népköltő tolda- léka, mely mintegy szerves folytatása a haza sorsán keser­gő. már befejezett költemény­nek: Elhúnyt Zrínyi és Rákó­czi, / Támadt öttvös és Almá- si, / Kik árulják az országot / Vérrel szerzett szabadságot. Hídvégi Lajos ISSN 0133—2.500 (Ceglédi Hírlap) Cegléd a hazai lapokban A daloló kötetek Régi kéziratos énekeskönyvek Kipellengérezték a rebelliseket E. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents