Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-31 / 203. szám
1982. AUGUSZTUS 31., KEDD 3 'xMi, an Kis pénzből - nagy üzlet Vonzó példák — melléküzemekre ^ A mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékeny- S sége korábban a legvitatonaob kérdések közé tartozott.. ^ Ma már szinte senki sem vonja kétségbe, hogy munká- ^ jukkái hozzájárulnak a lakosság szükségleteinek kielé- ^ gítéséhez, helyi foglalkoztatási problémákat oldanak ^ meg jelentős infrastrukturális költségeket kímélve. Pest ^ megye gazdaságai a szóban forgó ágazatból származó § jövedelem tekintélyes részét az állattenyésztés és a nö- | vénytermesztés fejlesztésére fordítják. Sokak által is- ^ mert az a tény is, hogy az országos átlagnál megydhk- b ben jóval nagyobb a kiegészítő tevékenység aránya: § 1980-ban az innen származó árbevétel a tsz-ek ipari ^ üzemeiben ötszöröse volt a sorban utána kövétkező Bács- \ Kiskun megyének. Szűkebb pátriánk járásai közül egyik- ^ másik azonban jócskán lemaradt e vállalkozásokban. | A nagykátai járásban például még 1978-ban sem haladta ^ meg a melléktevékenység a 20 százalékot, mi több a tér- b ség termelőszövetkezetei jelenleg is csaknem teljes egé- b szében feldolgozás nélkül értékesítik termékeiket. írá- § sunkban biztatásul két olyan példát mutatunk be, amely | az utóbbi évek legsikeresebb kiegészítő tevékenysége k közé tartozik. Bonyolult felvásárlási lánc Két tűz között a Zöldért ^ A mezőgazdaság sok zöldséget és gyümölcsöt termel, ugyan§ akkor a szezonban is magas árakat látunk az üzletekben. És S úton-útfélcn azt halljuk, olvassuk, hogy a termelő ráfizet a S gyümölcstermesztésre. Ráfizetek — mondja a kereskedelmi vál- ^ lalat szintén. Így gondolja a háziasszony is, aki a drága árut ^ viszi haza. Mindenki a másikat okolja, mindenki panaszkodik. A leg- többször azonban a kereskedelmen csattan az ostor: alacsonyak S a felvásárlási árak, nagy árréssel dolgoznak, a szállításnál, a S raktározásnál tönkreteszik az árut.. • Exportnövelés Mit tesznek a hazai iparvállalatok, hogy az év elejei terveikhez képest nagyobb mértékben növéljék exportjukat, gyorsabban bővítsék eladásaikat ? A Mezőgép Tröszt — az egyik legjelentősebb hazai ««portáló vállalat —, az idén 'a múlt esztendőhöz viszonyítva, mintegy 30 százalékkal növeli a népi rubelszámolású kivitelét. Rugalmasan alkalmazkodva igyekeznek kihasználni a piaci lehetőségeket, s adott esetben igen rövid határidőre is vállalnak megrendeléseket. Annak ellenére, hogy a mezőgépek nyugat-európai piaca továbbra sem élénkült meg, lehetőség nyílt arra, hogy az NSZK-beli Class cégnek terven felül több mint 1 millió dollár értékben 230 csőtörő adaptert szállítsanak. A Mezőgép Tröszt vállalta a két-- három hónapos — igen rövid —, szállítási határidőt, azt, hogy az elkészült adaptereket szeptemberben, illetve októberben, már útnak indítják. Az első félévben -egy algériai versenytárgyaláson az ÉLGÉP és a. Mezőgép Tröszt közös ajánlatát fogadták el a külföldi megrendelők. A szerződés szerint a két hazai vállalat fővállalkozásban négy takarmánykeverő-üzemet — a hozzá tartozó tárolókkal együtt — épít három éven belül Algériában. A megrendelés értéke meghaladja az 50 millió dollárt. A Május 1. Ruhagyárban jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy a felsőruházati cikkek európai piacán tapasztalható lanyha kereslet ellenére is növelhessék eladásaikat. A vállalat az idén januárban kapta meg az önálló külkereskedelmi jogot hör-, illetve szőrme- ruházati cikkek kivitelére. Ennek eredményeként az idén szerződést kötöttek egy olasz céggel irhakabátok gyártására, és exportjára. Rövid idő alatt megszervezték az új termék gyártási feltételeit, kialakították a technológiát, és hozzáláttak az irhakabátok készítéséhez. Jelenleg mán folyamatosan szállítják Olaszországba az új terméket. Alig egy esztendeje, hogy Királyréten a talaj szennyezettségéről, védelméről folyt az eszmecsere, s most a vizek tisztaságának megőrzése, az élet bölcsőjét fenyegető veszélyek feltérképezése volt a legfőbb cél. Akár a korábbiak folytatásának is tekinthetjük ezt a találkozót — hangsúlyozta bevezető előadásában ár. Stefanovits Pál — hiszen a környezetvédelem egyes területei nem szakíthatok el egymástól, aki a levegőt szeny- nyezi, az károsítja a vizet, a talajt is. A szernyeződés elleni harcban a leghatásosabb fegyver a megkövesedett szemléletmód átalakítása lehet. A hétköznapi gondolkodás szintjén ugyan nehéz belátni, hogy a víz az életnek olyan tere, amelyben ha az önszabályozó folyamatokat megváltoztatjuk, maradandó kárt okozhatunk a természetnek. Sajnos, ma még a csak termeléscentrikus szemlélet eredményeképpen nem körültekintően „használjuk” a -természet energiáit. — Meg kell tanulnunk oly módon gondolkodni. látni, amely nemcsak saját kerítésünkig terjed — mondotta dr. Stefanovits Pál. a tanácskozás szünetében adott nyilatkozatában. Pest megyében az országhatárokon túlról érkező hatásokkal is számolni kell, így csak az lehet a cél. hogy az illetékesek olyan nemzetközi egyezmények megkötését szorgalmazzák, amelyek biztosítják a jó minőségű vizet, az egészséges környezetet, az emberi élet számára. Ogy vélem. a szakemberek, a tudósok. a kutatók feladata, hogy felhívják a gazdasági, a politikai vezetők figyelmét az egyre fokozódó veszélyekre azért, hogy a hatásukat hosz- szú távon éreztető döntések meghozatalakor ezekre az ismeretekre is alanozhassanak. Ebben is meanvüvámil a tv- doménvnk, az azokat művelők felelőssége. S hozzátehetjük, ez a fele* Kori ropi éjjel-nappal Gazdaságos üzenielés, alacsony bérhányad, minimális beruházásigény, a kedvező tényezők egész sora. Efféle konstelláció láttán egy vállalkozóképes vezetőnek nem marad más teendője, mint belevágni az üzletbe. Ezt cselekedte a hetvenes évek közepén a vecsési Ferihegy Tsz jogelődje, az üllői Űj Tavasz Termelőszövetkezet. Kovács Sándor főágazatvezető néhány BNV- bemutató, a Salgótarjáni Áfész tapasztalatainak ismeretében határozta el, beszállnak a sós- rudacska bizniszbe. Tény, akkoriban kevés embernek jutott eszébe mekkora lehetőség rejlik a ropigyártás- ban, egy olyan termékben, amely tasakonként 3 forint 90 fillérért értékesíthető, és nyersanyagszükséglete mindössze 4 és fél dekagramm liszt. Előbb egy, aztán két gépláncot vásároltak az NSZK-ból. Azóta, a hétvégeket leszámítva, az . üllői minigyár éjjel-nappal ontja ízletes termékét. Három műszakban 33 ezer tasak a produktum, s ez sem elég. A lősség annak arányában növekszik, amiként országhatárokon belül és túl gyarapodnak a környezetvédelem tennivalói: a veszély napról napra nő. Az ipar a fokozódó mennyiségű vizet mind szeny- nyezettebben adja vissza, a mezőgazdaságban — a legnagyobb gondról szólva — a hígtrágya elhelyezése megoldatlan. A települések vízellátásához tehát egyre nehezebb jó minőségű vizet nyerni, hiszen az alaposan elmaradt csatornázás miatt a felszín alatti vizek fertőzöttsége, szennyezettsége nagy mértékben emelkedett. S vannak olyan ismeretlen anyagok is, amelyek újabban léptek a veszélyforrások közé. Hosszan sorolhatnánk azokat az eseteket, amikor az emberi felelőtlenség, vagy a megfelelő technológia hiánya miatt került bajba a természet. s adta le a maga saját módján a vészjelzéseket. A váci vízszennyezés históriája közismert, de sokakat késztet gondolkodásra a veszélyes hulladékok elhelyezésének ügye. Nem véletlen, hiszen a fővárosban 50 ezer tonna. Pest megyében 80 ezer tonna ártalmas hulladék képződik egy év alatt. S az 1982. január elsejével életbe lépett rendelet „csupán" a dolog jogi oldalának tisztázása. Közhellyé koptattuk már a környezet védelmében fárado- zók munkájáról szóló tudósításokban. hogy az embert kell megvédeni az ember ellen a természet értékeinek megóvásakor. Azt az embert, aki a saját kényelme, no meg a termelés kényszerítő érdeke miatt gyakran elherdálja a pótolhatatlan kincseket. Ahogy a költő megfogalmazta: „A városok lélegző kertjeit leöntik betonnal a parkolóhelyekért.” A tanácskozás kedden délután záróüléssel fejeződik be. G. M. budapesti Fűszért Vállalat már ajánlatot tett arra, hogy a teljes mennyiséget megveszi a tsz-töl, a Ferihegy Termelő- szövetkezetben azonban szeretnek több lábon állni, s a partneri hűségen kívül az értékesítés biztonsága is fontos szabály vállalkozási kódexükben. A kiváló termékként bejegyzett Kori — így nevezik gyártmányukat — persze gondot is okoz előállítóinak. A csomagolás, nevezetesen polipropilén kristályfólia — gyengébb minőség mint az eredeti! — már most is 34 fillérbe kerül, vagyis 10 százalékos költség- hányadot jelent. Ha áttérnek az igazira, az már 50 fillér feletti kiadás, és nem nehéz kiszámítani, mekkora a jövedelemkiesés — változatlan fogyasztói árak esetén — ez a termelőnek évi 12 millió tasak forgalmazására vetítve. Nagyobb aggodalomra azért nincs okuk az érintetteknek, az egy- egy műszakban 15 főt foglal- .koztató gyáracska még hosz- szú ideig a tsz aranytojást tojó tyúkja marad. Arról nem is beszélve, hogy az ezüst tojást adó sajiostallér üzem — legújabb sütőipari vállalkozásuk — beruházása is befejezéséhez közeledik. A Licencia Találmányértékesítő Vállalattól vásárolt tervek alapján házilag készített gépeik hamarosan megkezdik a gyártást. Szerviz a határban Meglehetősen furcsa párosítás: a 11 ezer hektáros, több mint 850 millió forint termelési értéket előállító mammut- gazdaság búzára, kukoricára, szarvasmarhára és sertéstartásra alapozott termelése egyfelől. Másfelől, földrajzi értelemben a 4-es főútvonal jobb oldalán, Budapesttől 35 kilométerre a Shell-kút társaságában, autószerviz. Nos, a szokatlan a dologban az, hogy az ég és a föld az adott esetben találkozik, a két merőben eltérő profil egyaránt a Monori Állami Gazdaság* tevékenységi köréhez tartozik. További furcsaság, hogy a korábban inkább rugalmatlanságáról, mint kezdeményezőkészségéről ismert állami mezőgazdasági szektor monori gazdaságában a személygépkocsik javításának gondolat? 1971-ben vetődött fel először, amikor az INTERAG üzemanyagtöltő állomás létesítéséhez keresett helyet és választása egy, a nagyüzem tulajdonában levő terméketlen földterületre esett. Aki a hetvenes évek elején a főváros és Cegléd közötti 70 kilométeres sugarú körcikkben autóját akarta javíttatni, kizárólag kisjparoshoz fordulhatott, ha csak nem szánta el magát arra, hogy a két város közül valamelyiket felkeresse. A' Monori Állami Gazdaság a Pest megyei Tanács anyagi és erkölcsi támogatásával saját kivitelezésben rövid idő alatt építette meg az első időben csak úgynevezett futó, vagyis kisebb javításokra és autóápolási munkákra alkalmas szervizüzemét. Szolgáltatásaik az, évek során egyre gyarapodtak, magukba foglalták a Trabant, a Wartburg, a Lada és a 125- ös Polski Fiat autótípusok zsírozását, mosását, alváz- és karosszériavédelmét, A műszeres vizsgálatot, a közép- és a karosszéria javítá/st, fényezést. Ezen felül vállalkoztak a gépjárművek hatósági vizsgára való felkészítésére és az Állami Biztosítóval közösen heti egy alkalommal kárbecslésre is. A siker monori vadászai azonban a legbüszkébbek az AFIT-tól szerzett trófeára: 1982. március 15-e óta jogot kaptak a Lada gépkocsi-család garanciális javítására. Gyors, pontos kiszolgálás A büfében várakozó kliensek közül találomra megszólított Szabó Imre gombai lakos szerint a kiszolgálás gyors és megbízható, régóta jár ide, és még soha nem kellett úgy távoznia, hogy később reklamációra lett volna oka. ök és mások is állították, hogy bár a ceglédi AFIT fényesebb, jobban felszerelt, Monorra mégis szívesebben hozzák kocsijukat. De vegyük szemügyre a várakozást, ezt a legidegőrlőbb, az autójavítást megelőző tétlenkedést. A nagyobb munkák felvételére fél órát kér a vállalkozó, a kisebb problémák megoldását azonnal teljesíti. A KPM Közúti Igazgatóságának itteni művezetője szerint, nekik az utak forgalmának zavartalanságát kell biztosítaniuk, az állami gazdasági szerviz vezetői jó üzletemberek, nem fordult elő. hogy az út szélén lerobbant kocsit sorsára hagyták volna. A cég iránti bizalom jeleként értékelhetjük azt is: az Állami Biztosító a kármegállapítás jogának átruházását tervezi. Természetesen azokban az esetekben, amikor a hibát a szervizüzem maga is el tudja hárítani. De mondjunk valami rosszat is: az alkatrészhiányok bosszúságain Monoron sem tudnak túl sokat enyhíteni. Akkor még tiltott gyümölcs A Monori Állami Gazdaság össztermelésének 92 százalékát adja az alaptevékenység, ami egyben jelzi a különbséget is, ami az állami szektor és a térség termelőszövetkezetei között fellelhető. Itt jegyezzük meg, hogy jövedelmükhöz a személyautó-javítás 1 millió forinttal járul hozzá. A nagyüzem dicséretére válik azonban, hogy idejekorán kapcsolta össze saját mezőgazdasági gépjármű- javításának programját a lakossági igények kielégítésével. Ez utóbbira akkor vállalkozott, amikor az állami gazdaságok a melléküzemet még tiltott gyümölcsnek tekintették. Példájuk — ismereteink szerint hasonló vállalkozásba nálunk más állami gazdaság nem fogott — azért is nyer a jövőben különleges fontosságot, mert az autójavítás cseppet sem megnyugtató gyakorlatában teremtenek bíztató precedenst. S ami a legfontosabb, ezt ügyfeleik is így gondolják. Valkó Béla Tizenöt csatornán Steiner László, a Pest megyei Zöldért árugazdálkodási osztályának vezetöhelyettese nem lepődik meg, amikor a panaszokat. kifogásokat sorolom. Ismeri jól valamennyit. Nem is hárítja el mereven, a panaszokat, de saját vállalata szem- pontjáDól természetesen másképpen szemléli a gondokat. Nekik az a feladatuk, hogy a termelőtől a vásárlóig eljuttassák a zöldséget, gyümölcsöt. Mégpedig úgy. hogy közben ők is nyerjenek valamit az üzleten, hiszen azért kereskedők. Első hallásra hihetetlennek tűnik, hogy ez kérdéses lehet. amikor 48 százalékos árréssel dolgoznak, de ennél kevesebbel — állítólag — nem lehet gazdaságosan forgalmazni. Azaz, így sem mindig, mert ez csak a iakosság ellátására szánt árunál érvényes, márpedig ez a Zöldért tevékenységének mindössze , tíz százalékát teszi ki. Ha az iparnak, a többi Zöldértnek adnak el vagy exportálnak, az árrés alacsonyabb, épphogy fedezi a, forgalmazási költségeket. Az egyszerűnek tűnő termelő—kereskedő—vásárló lánc a valóságban sokkal bonyolultabb. A felvásárlás is legalább tizenöt csatornán fut. A Pest megyei Zöldért függ a ■ társ- vállalatoktól, az exportáló Hungaxofructtói, az ipari üzemektől és a szabad piac mozgásától. A probléma gyökere valahol itt, a lánc lebonyolításában rejlik'. A gyümölcs kényes áru, gyors, rugalmas döntésekre van szükség, s ráadásul a termelést, a szállítást nem lehet úgy ütemezni, szabályozni mint például gépalkatrésznél. Ha egy fajta beérik, azt le kell szedni és el kell adni. Gyorsan, amíg tönkre nem megy. Gyiimölcsdömping Ilyenkor kell az árakat levinni! — mondhatja az előbbi háziasszony, ha valamiből sok van, olcsón kell adni. A fogyasztás azonban nem követi korlátlanul a kínálatot, a piac egy bizonyos mennyiségnél többet nem vesz fel, bármilyen olcsó is az a gyümölcs. Különösen nem az olyan termelői jellegű megyében, mint a mienk, ahol a megtermett gyümölcsnek csak húsz százalékát fogyasztja el a lakosság. Ha beüt a dömping, bedugulnak a csatornák. Nem veszik át az árut a társvállalatok, a boltok sem fogadnak többet. Az iparnak, az exportáló válla•A Budai járási Áfész százöt érdi kisárutermelővel ösz- szesen 405 tonna — konzervlatnak pedig legkevesebb egy hét kell amíg rááll egy-egy újabb árura. Ilyenkor az eladni szándékozók is megsokasodnak. Azok is a Zöldérthez mennek a felvásárlást követelve, akik korábban, amíg az árak lényegesen magasabbak voltak, a szabadpiacon, a magánkereskedelemben értékesítették termékeiket. Márpedig a mezőgazdaságban a dömpinget nehéz elkerülni. A szakemberek szerint ugyan lehetne bővíteni a fajtaválasztékot különböző időben érő gyümölcsökkel. Az időjárás szeszélyeivel azonban akkor is számolni kell. Sokkal ésszerűbbnek tűnik a lánc egyszerűsítése, az áru útjának lerövidítése és gyorsítása. Egyszerűbben, gyorsabban Érthető, hogy a kistermelők, de még a kisebb gazdaságok sem tudják maguk eladni a termést, bármilyen imponálóan hangzik is, hogy a gyümölcs a földekről egyenesen a piacra kerülhetne. Szükségük van egy felvásárló, forgalmazó vállalatra. Nehezebben érthető viszont, miért kell az egyik Zöldértnek megvenni a gyümölcsöt, eladni a másiknak, hogy az a boltokba szállítsa? Miért nem szervezi meg az ipar a mostaninál nagyobb mértékben az alapanyagbeszerzést. Nem vásárolhatna-e több árut a Hungarofruct is közvetlenül a gazdaságoktól? Ellenérvek természetesen vannak: a szövetkezeteknek nincsen megfelelő apparátusuk az eladáshoz, a szállításhoz, de az iparnak sincs. Azt sem lehet előre tudni, hogy egy-egy gazdaságban mennyi lesz az exportképes termés. Ennek ellenére a Zöldértnél is tudják, az egyszerűsítésnél bizonyos láncszemek kiiktatása elkerülhetetlen, ha más nem, a gazdaságtalan működés előbb-utóbb rákényszeríti erre a vállalatokat. Mert hiába a mintegy ötvenszázalékos árrés, ha ezen már két vállalat osztdkik. Akkor az egyik biztosan ráfizet. A Zöldértnél úgy érzik, két tűz között vívják napi harcukat az árért, a gazdaságos tevékenységért. Szorítja őket egyfelől a termelő, aki minél többet akar kapni árujáért és szorítja a fogyasztó, aki minél olcsóbban szeretne a termékhez jutni. Tény, hogy sokan megkérdőjelezik a forgalmazó vállalatnak még a létjogosultságát is. Ám az is tény: volt példa rá, hogy egy gazdaság kiktattr a Zöldértet. Egy évig. Utána újból szerződést kötött. M. N. P. ipari feldolgozásra szánt — őszibarack felvásárlására kötött szerződést. Tavaly 300 tonnát vettek meg. Az idei termés kiugróan jó, s az érdi baracktermelők közül többen aggódnak: mi lesz a sorsa? (Ezt a fajtát, illetve érettségi fokút szabad piacon egyáltalán nem, vagy csak nagy ráfizetéssel lehetne értékesíteni.) Lányi Istvántól, a Budai járási Áfész mezőgazdasági osztályvezetőjétől kértünk tájékoztatást. Július utolsó hetében kezdődött az érdi (Szántó úti) telepen a barack átvétele. A Nagykőrösi Konzervgyárral az Áfész eredetileg 500 tonna szállítására szerződött, s a gyár az első napokban átlagosan napi 15 tonnát fogadott. Miután az Áfész közölte, hogy a vártnál jóval nagyobb a termés, a gyár napi 30 tonnára emelte a mennyiséget. Augusztus 27-ig az Áfész felvásárolt és a nagykőrösieknek továbbított összesen 500 tonna barackot. Sikerült továbbá a konzervgyárral még 150 tonna átvételében megállapodniuk, s ennek a felvásárlását is megkezdték. Pivatcis a színes ágynemű Divatos, színes műszálas anyagból ágyncmfíhuzaíokat gyártanak a Minőségi Ruházati Szövetkezet nagykátai üzemében. Termékeiket elsősorban belföldön forgalmazzák. Erdős! Agnes (elvétele Vízvédők verőcemarosi tanácskozása A veszély naponta nő Az érdi Áfész-telepen Sok a barack, de átveszik
