Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

1982. AUGUSZTUS 24., KEDD xMmap 3 Téma a sertéshús Georgikon-napok Augusztus 23—24-én — sor­rendben a 24. alkalommal — rendezik Keszthelyen a Geor- gikon-napokat, amelyeken a mezőgazdasági tudományok je­gyében a Keszthelyi Agrártu­dományi Egyetem ősére, az 1797-ben alapított Georgikonra emlékeznek. Ilyenkor évről év­re a mezőgazdasági termelés valamelyik ágazatának ered­ményeit, fejlesztési lehetősé­geit veszik számba. Az idei programban az iparszerű ser­téshústermelés tapasztalatai kerülnek terítékre. A téma nagy nemzetközi érdeklődést Váltott ki: tizennégy országból: mintegy négyszáz tudományos kutató, egyetemi tanár érkezett a kétnapos konferenciára. Országos program Pontos receptora szerint Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium átfogó intézkedési tervet készít a gaz­daságos anyagfelhasználást és a gyártási technológiák fej­lesztését célzó országos prog­ram végrehajtására. A cementtakarékosság fej­lesztésére különösen sok lehe­tőséget tártak fel a gyártás­ban és a felhasználásban egy­aránt. Így fontos feladatként jelölték meg a kohászatban és az erőműveknél keletkező hulladék, a kötőanyagként hasznosítható kohósalak és pernye nagyobb arányú hasz­nosítását a cementgyártásban. A felmérések szerint elérhető, hogy a jelenleginek kétszere­sére növeljék a cementhez ke­vert kohósalak és pernye ará­nyát. Ezzel egyúttal tetemes hőenergiát takarítanak meg és bővítik a cementválasztékot is. Minden különösebb beruhá­zás nélkül is nagy lehetősé­geket kínál a munkaszervezés fejlesztése, s a cement szállí­tásában, kimérésében, a beton keverésében, tehát minden munkafázisban a technológiai fegyelem megszilárdítása, s az új betonszerkezetek előírt utókezelése. Szükségesnek tartják, hogy jobban ösztö­nözzék az építőket — a saját­ház építőket is —, a beton­gyárakban pontos receptúra szerint készített friss beton felhasználására. Az országos program sze­rint megfelelő gazdálkodással évente legkevesebb 30 000 ton­na betonacél megtakarítását i kell elérnie az ágazatnak. Vasúti és köstófcasáffi ellenőrzés Négyig semmi rendkívüli Figyeljük, ahogy az utasok kisebb-nagyobb csomagokkal megrakodva igyekeznek minél gyorsabban fel- és leszállni a vonat lépcsőin. Hozzátartozók üdvözlik egymást. Egy fiú szemétbe dobja a kissé herva­dó virágokat, amiket már hosszú ideje szorongatott. Úgy látszik, nem érkezett meg az, akinek a csokrot szánta. Gömbvas és festék Megszokott forgalom van a szobi MÁV-palyaudvaron, ahol — mint ezen a napon egész Pest megyében — vas­úti és közbiztonsági ellenőr­zésre került sor. Vas Jenő rendőr százados, aki a MÁV képviselőivel kö­zösen végzi munkáját, elége­detten mondja, hogy délelőtt tíz órától délután négyig nem volt semmi rendellenesség. Követjük tovább az ellenőr­zést folytatók munkáját. Utunk következő állomása a váci vasúti pályaudvar, ahol I\lagy II. Sándor rendőr zász­lós akcióbrigádjához csatlako­zunk. Éppen Budapestről ér­kezett személyvonat. A nagy forgalomban egy férfi gör­nyedve cipeli viszonylag kis terjedelmű, nylonba burkolt csomagját. Az akcióbrigád egyik tagja elkéri a személyi igazolványát. Miközben meg­kérdezi, hogy mit tartalmaz a csomag? Amikor kiderül, hogy nem üzletben vásárolt gömbvasat, részletes magyará­zatot kérnek. A férfi a MÁV Landler Je­nő Járműjavító Üzemének dolgozója. A műhelyben hul­ladékként leesett gömvasakat szedte össze, hogy otthon ke­rítést csináljon belőle. — Ügy gondoltam, hogy ez a hulladék az üzemben már senkinek sem kell, nekem meg éppen jó lesz. — Engedélyt kért valaki­től, hogy elvihesse? — Nem szóltam senkinek, mert azt hittem, hogy úgy sem veszik észre ... — Az üzemből hogyan sike­rült feltűnés nélkül kivinni ezt a csomagot? — A portás éppen nem fi­gyelt oda. Szeretek csavarogni A gyári szarka, aki már azt hitte, hogy megúszta a dolgot, lebukott a vasúti ellenőrzésen. A csomagot lefoglalják. Az eseményről írásban értesítik a MÁV Landler Jenő Járműja­vító Üzemet. Egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy törődjenek többet a társadal­mi tulajdon védelmével. Néhány órával előbb már hasonlóképpen elszámoltattak egy férfit; honnan szerzett negyven Tdló zománcfestéket olyan edényben, amit üzlet­ben nem árusítanak? Egyik újpesti építkezésen vásárolta a „takarékos” építőktől. Az eseményről jegyzőkönyv ké­szült, melynek alapján meg­indul majd a vizsgálat. A fes­téket lefoglalták. Az ellenőrzés során még egy lopásra fény derült; vala­ki megdézsmálta egy teherva­gon tartalmát: hiányzott ti­zenkét üveg pezsgő. Utunk következő állomása a Volán-pályaudvar és kör­nyéke. Egy ittas férfi igyek­szik minél gyorsabban eltűn­ni, de válaszolnia kell a kér­désemre. Kókai János, aki már többször ült börtönben, szabadulása óta nem dolgozik. Bár pártfogói felügyelet alatt áll, huzamosabb ideje nem jelentkezett. Közveszélyes munkakerülőként őrizetbe ve­szik. Gépkocsin haladunk Verő­cemarosra. Útközben egy vé­kony gyereklányra leszünk figyelmesek, aki autóstoppal próbálkozik. Olyan helyen vá­rakozik, ahol éppenséggel nem biztonságos. Megállunk. Az igazoltatás során kiderül, hogy a koránál fiatalabbnak látszó Krisztina tizenhét éves, júniusban otthagyta a szüleit, és azóta nem ment haza. Két hétig dolgozott egyik váci tex­tilgyárban. Amióta onnan ki­lépett, alkalmi ismeretségek­ből él. Beszáll a gépkocsiba, és különösebb megrendülés nél­kül fogadja, hogy őrizetbe veszik. A kezében levő kis zacskóban van minden hol­mija; egy váltás fehérnemű meg egy színes pólóing. Szí­vesen beszélget, és kérdezés nélkül elmondja, hogy az er­dőben szokott aludni vagy valamelyik szénaboglyában, ha a barátai nem látják i ven­dégül éjszakára. — Pedig én tanulni is sze­rettem, csak megbuktatott he­tedikben az egyik tanár, mert mindig ellenkeztem vele. Le­tegeztem. Ezért kirúgtak az iskolából, azóta szeretek csa­varogni. Emiatt tényleg rács­ba tesznek? A lányt beviszik a váci rendőrkapitányságra, ahol őri­zetbe kerül, mi meg utazunk tovább Verőcemarosra. Körözött bűnöző Az Express Ifjúsági Tábor­ban telt ház van. Rend, nyu­galom. A hideg vizű medencé­ben késő délután is sokan úszkálnak. Mások labdáznak. Egy csoport éppen kirándu­lásról érkezik vissza. Este disco lesz, itt mindennapos a vidám szórakozás. Az étte­remben már a vacsora előké­szítésén dolgoznak. Több mint ezer fiatal — köztük négyszáz külföldi — üdül, szórakozik, pihen a táborban. Visszamegyünk ismét Vác- ra, ahol a vasúti pályaudva­ron halljuk, hogy egy fiatal­ember a vonaton nem tudta igazolni magát, majd a meg­állóban futásnak eredt. Né­hány perces üldözés után az akcióbrigád tagjai a Széchenyi utcában elfogták. Fél óra múlva a rendőrka­pitányságon látjuk a megbi­lincselt, ittas fiatalembert. Időközben kiderült a személy- azonossága; Englóner György, akit magánlaksértésért köröz­nek. A vasúti ellenőrzés so­rán került lakat alá. Gál Judit A PáÉ¥ saját munkásainak is épít Közelednek az ötszázhoz... / Éppen 15 éve, hogy az első 32 lakásos házat birtokba vehették boldog tulajdonosok: 1967-ben ennyivel kezdő­dött a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat munkás- lakás-építési akciója. Ahogy peregtek az esztendők, úgy épültek újabb és újabb otthonok: 1972-ben például Szent­endrén 24, Vácott 20. Igaz, volt olyan időszak is, amikor a vállalat mélypontra jutott; akkor négy éven át egyet­len lakás sem épült a PÁÉV-dolgozók számára. Ami nem jelentette azt, hogy lemondtak munkásaik lakásgondjai­nak megoldásáról. A már említett megtorpanás ellenére tavalyig, 323 család jutott korszerű, szép lakáshoz több­szintes, telepszerű házakban. Az idén 100 otthon épül, a tervek szerint hatvanba még karácsony előtt beköltöz­nek a lakók. Guzsmics István technikus, az építkezés irányítója bizako­dó. Csere — házén belül — Mi biztos, hogy nem oko­zunk csúszást, kihasználjuk a jó időt. Az a szabály, hogy mindenkinek, aki itt lakást kap, 10 ezer forint értékű mun­kával hozzá kell járulnia az építkezéshez. Ez az összeg nem váltható át pénzre. Nemrég készült el az egyik 20 lakásos épület aljazata — a beonozás- hoz jöttek a majdani lakók. De a kőművesek például el­vállalhatnak egy teljes lakást. A kötelező munka vállalati szervezője a fiatal, mozgékony Hídvéginé Kóczián Ételka. Nyolc éve dolgozik a PÁÉV- nál, egyébként gazdasági ügy­intéző. — Szól az építésvezető, hogy mit kell csinálni, hány ember­re van szükség, s én összeho­zom az „alkalmi brigádot”. Van, aki szabadságot vesz ki ilyen alkalomra, mások inkább szabad szombatonként, vasár­naponként jönnek. Hozhatnak, hoznak családtagokat, baráto­kat, ismerősöket is. Hív, menjek föl a tetőre — egy nyolc tagú csoport van ép­pen együtt — , szigetelnek. Mennék, de „föladom”: ijesz­tően mered rám a magasba nyúló létra, tériszonyom van. Érdősi Istvánt leküldik hoz­zám. — A szigetelőüzem egyik művezetője vagyok, 1985 óta PÁÉV-es. Nyolc éve kaptam lakást a vállalattól, itt, Cse­pelen, a Kikötő utcában. A fe­leségem éppen az első gyer­mekünket várta, azóta útban van a második is. Kinőttük a lakást, s most a vállalat is­mét segít. Igaz, közben a fe­leségem is PÁÉV-es lett. Ezen a telepen kapunk egy nagyobb lakást, a másikat egy ugyan­csak rászoruló kolléga kapja meg. Szakmáját is a vállalatnál tanulta ki, csaknem 30 éve Ba­logh Mihály. Most az egyik kő­művesbrigádot dirigálja. — Nézze! Mi egy gyerekkel albérletben laktunk. A PÁÉV nélkül talán soha nem jutot­tunk volna saját otthonhoz. Ez azért valamire kötelez! Helyt­állásra, kitartásra. Szlovák György művezetőbe és Retzer Henrik szakoktatóba az egyik lépcsőház negyedik emeletén ütközöm. Szlovák György 30 éve a PÁÉV dol­gozója, szigorú főnöknek is­merik. Ezúttal sem titkolja vé­leményét: — Nem vagyok mindig elé­gedett a társadalmi munká­sokkal. Jobban is dolgozhatná­nak, hiszen nem szívességet tesznek, szerződés kötelezi őket a 700—700 órára. De a tes- sék-lássék munka teljesen ér­telmetlen! Vagy talán nem a maguk lakását építik? „A lakásunk? Gyönyörű!" Szürkészöld az épület fala, újszerű megoldásúak az abla­kok, egyetlen erkély sem si­vár, mindegyiket szép virágok ékesítik. Az épülő PÁÉV-házak szomszédságában egy 60 laká­sos épületet tavaly ősz óta be­laktak már tulajdonosai. — Nem kellemetlen, hogy ide száll a sok homok, a por, hogy zúgnak a kompresszorok, a teherautók motorjai? — szó­lítok meg egy gyermekkocsit toló fiatalasszonyt. — Dehogy! Hiszen a többiek is szeretnék, ha végre fedél lenne fejük fölött — mondja Felsőházi Alfonzné, aki gye­rekgondozási szabadságon van. — Inkább az a baj, hogy nem hordják el rendszeresen a sze­metet. Azt nehezebben visel­jük el, mint az építkezés kel­lemetlenségeit. A férjemmel együtt mindketten a PÁÉV- nál dolgozunk, Alfonz csősze­relő, én pvc-t hegesztek a vál­lalat központi telepén. Mi ta­gadás, már hiányzik a munka. A lakásunk? Gyönyörű! És jó is! Azelőtt albérletben laktunk! Albérletből jctaifik Találomra csöngetek be a B- lépcsőház első emeletén az egyik lakásba. Szerencsém van! Fiatalasszony nyit ajtót, s in­vitál beljebb, nézzek körül ná­luk: ­— Tavaly novemberben köl­töztünk. A mienk a kisebb, a két és fél szobás lakások kö­zé tartozik — mondja. — AZt hiszem, 64 négyzetméter. A fér­jem 1966 óta asztalos a PAEV- nál. Mint a lakótársak többsé­ge, mi is albérletből jöttünk. Nagy öröm ez az önálló ott­hon. Hetvenezer forintot kel­lett volna előteremtenünk, de szerencsére a PÁÉV anyagilag is a segítségünkre sietett. A havi rezsi elég nagy, az én fi­zetésem úgy ahogy van rá­megy. De nem panaszkodom, mert tavaly a semmire, csak az albérletre költöttünk havi ezerkétszázat. A szobákban szép, vidám a szőnyegpadló, a tapétát meg, ha lesz pénzünk, magunk felrakjuk. A férjem munkatársai is segítenek. Ügy gondolom, sokkal olcsóbban ju­tottunk lakáshoz, mintha a ta­nács utalta volna ki. S med­dig kellett volna várni? A PÁÉV vezetői — a lehető­ségekhez mérten — továbbra is tervezik a munkáslakás-épí- tési akciót. Munkaerőgondjai­kat ily módon is enyhítik, hisz. kit ne vonzana az a lehetőség: jó munkája árán belátható időn belül otthonhoz juthat! Dodó Györgyi Legyen összhang, ésszerű arányok Reális készletgazdálkodást Huszonnégy ország 160 szak­emberének részvételével nem­zetközi készletgazdálkodási konferencia kezdődött hétfőn, a Hilton szállóban. A konfe­rencia rendszeresítését hazánk kezdeményezte a 70-es évek vé­Bagon: savanyú tej... Meleg kenyér is elegendő volt figyelmeztető. Máskor hasonló eset nem fordulhat elő. A százhalombattai kenyér­gyár ugyancsak teljes kapa­citással termelt augusztus 21- én éjszaka. így valamennyi városi boltba meleg kenyeret tudtak szállítani. És annyit, hogy még meg is maradt be­lőle. A húsellátást pedig olyan jónak találták a vásárlók, hogy így sóhajtoztak: Bár mindig ilyen jó lenne! (A hét­köznapokon is.) A kenyérel­látásról is megjegyezték so­kan: az ünnep előtti napon sok volt az elősütött, tehát nem friss kenyér. Pedig vá­rakoztak is órák hosszat, hát­ha mégis érkezik meleg ke­nyér. A vasárnapi időjárás — Pest megyében —, elsősorban a kirándulóknak kedvezett már csak. A nap egy-két órá­ra sütött át a felhőfüggönyön, s a hőmérséklet csúcsértéke is alig haladta meg a húsz fo­kot. S ez pedig kevesebb a sok évi átlagnál. Az égi ál­dásból is több helyütt hullt szűkebb pátriánkban, azonban sehol sem említésre méltó mennyiség. A szombati kisebb-nagyobb esőzések hatására az autósok is valósággal kedvüket vesz­tették. Föllélegezhettek sza­bályszerűen az utak — mint az ÜTINFORM-tól megtud­tuk. Szombaton és vasárnap is jó tempóban vezethette tehái gépkocsiját, aki mégis a Du nakanyarba, vagy Ráckeve fe­lé indult. D. Gy. Nyüzsögtek az utasok a Keleti pályaudvaron Is gén, amikor világszerte — ná­lunk is — nagymértékben meg­nőtt a racionális gazdálkodás jelentősége. A plenáris ülés európai, ázsiai és amerikai szakembe­reinek felszólalásából kitűnt: mindkét társadalmi rendszer­ben elengedhetetlen, hogy a gazdálkodás egészével össz­hangban alakítsák a készlete­ket, bár a szocialista és a tő­kés viszonyok között a készlet- gazdálkodás teendőit illetően korábban a hangsúlyok erősen eltérőek voltak. A tőkésorszá­gokban többnyire a készáru-, a szocialista államokban pedig a nyersanyag- és félkészáru­készletekre összpontosították a figyelmet, ami abból adódott, hogy a tőkésországokban az értékesítés, a szocialista álla­mokban pedig az anyagbeszer­zés és a túlbiztosított készletek felhalmozása okozta a nagyobb problémát. A szakemberek azonban felismerték, hogy * a mai viszonyok között a készlet- gazdálkodás legkisebb részle­teinek is nagy a jelentősége, mert a feleslegesen tárolt, fel­halmozott áru nehezen meg­szerezhető pénzt köt le. A konferenciát Csikós-Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, a Nemzetközi Közgazdasági Tár­saság tiszteletbeli elnöke nyi­totta meg, s rámutatott, hogy a készletgazdálkodás jó mód­szereinek kidolgozásában is — csakúgy, mint a gazdasági élet bármely más területén — va­lamennyi ország akkor érhet el nagyobb sikereket, ha kiénül a nemzetközi együttműködés, ha közösen igyekeznek megol­dani alapvető problémákat, s kicserélik tapasztalataikat. A nemzetközi társaság lét­rehozásáról a mostani konfe­rencián döntenek. i cotf. A gondot a városban az okozta, hogy nem/valarr,ennyi élelmiszeráruda ' nyitott ki. Vagyis, esetenként menni kel­lett nagyobb távolságra az élelmiszer után. Viszont, töb­ben elégedetten nyugtázták: az átlagosnál izletesebb ke­nyeret vihettek haza. Panaszkodtak viszont a bagiak. Nem, nem a kenyérre. A tejre. Mert azt bizony sa­vanyúan árulták vasárnap. Már a vácszentlászlóiak szál­lították ilyen minőségben, vagy később a hűtés nem volt megfelelő? Ma már megvá­laszolhatatlan a kérdés. De ták — a vasárnap délelőttöt. És valljuk meg, a kereskedők joggal nem örültek annak sem, hogy az üvegvisszaváltás előtt is hosszú sor kígyózott, hétfőig sem tudtak várni so­kan az üres üvegekkel. Még mindig a főváros közeli nagy­községben maradva: a Sütő­ipari Vállalat helyi kenyér­gyárától eredetileg 36 mázsa kenyeret rendelt a kereske­delem. Az igények láttán azonban 40 mázsa kenyeret küldtek az üzletekbe. (Buda­örsön kívül Nagykovácsiba is.) Szintén jó vasárnapi ellátás­ról kaptunk információkat Vá­Mára rendes kerékvágásba lendült az élet, ki-ki megszo­kott posztján teljesíti vállalt szolgálatát. Vége a hosszúra nyúlt, háromnapos pihenő­nek, s országszerte friss erő­vel zúgnak már a gépek, fű­iének a kazánok, áramot ter­melnek a generátorok. Hétvégi körképünk azonban — az eddigi hagyományokhoz híven — ezúttal is visszapil­lantásra hívogat. Milyen volt az ellátás vasárnap? Először is ennek nyomába eredtünk. A kép változó ugyan Pest me­gyében : összességében mégis kedvező. Budaörsön például a köz­ponti rendelet értelmében há­rom élelmiszerbolt tartott nyitva, emiatt azután a lakó­telepi ABC-áruházra nagy nyomás nehezedett. Németh András üzletvezető állapította meg: a vártnál jóval nagyobb forgalmat bonyolítottak le. Kenyérrel folyamatosan ki­szolgálták a vásárlókat; tej­ből azonban pótrendelést kel­lett adniuk. Szerencsére a tej­ipar is hivatása magaslatán állt, soron k'vül szállították a kért élelmiszert. Elkelt 50—60 kilogramm friss sertéshús is, és hogy mi, vevők alig-alig változunk, bizonyítja, sokan rendes bevásárlásra választót-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents