Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

1982. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

A mag mint olyan, univerzális gondolat, tiszta biológia. Az élet kezdődik a magban.

(Amerigo Tot)

Magyarországon termelik 1,2 millió hektáron, a világ búzájának egy százalékát. Egykoron az emberi szakértelem helyett az éghajlat és a talaj határozta meg a mindenkori hozamokat. Az utóbbi években nagyot fordult a világ: kis ország létünkre középhatalom vagyunk a búza, és nem akármilyet búza termesztésében.

Ülök a Szentendrei-sziget partján, fűzfalombok hűsében. A ligeten túl, a rekkenő hőségben kombájn porol. Az üdülők áradata most indul kenyérért a közeli faluba. A Dunán a csendet megtörő uszályok motorjának zakatolása. Ez az országokat átszelő folyó juttatja eszembe — még ma sem ehet minden állam lakosa elégszer és elég kenyeret.

Gének ősi üzenete

A kenyeret, ami a járdán feküdt, a kék inges fiú nekifutással közelítette meg, majd hatalmasat rúgott bele. Az felrepült a magasba és a távolban egy személygépkocsira zuhant. A 13 esztendős forma fiú elégedetten tekintett fiatalabb társára.

A közjáték színhelye és időpontja: Budapest, 1932. július 19-én reggel 9 óra, a Balzac és Kresz Géza utca kereszteződése.

„A mint olyan, univerzális gondolat, tiszta biológia. Az élet kezdődik a magban.” (Idézet Amerigo Tot Itáliában élő, magyar származású szobrászművész nyilatkozatából, melyet a Magyar Televíziónak adott. A művészt A mag apoteózisa című, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában felállításra kerülő munkájáról kérdezték.)

A mag valóban csoda: gének üzenete, az öröklődő tulajdonságok véletlen és tudatos keveredése. A termesztett növények magja a nemesítés következtében állandóan megújul. A búzatermesztés stratégái a legfontosabb fegyvernemek közé sorolják a fajtakérdést.

Egy kutató félig tréfásan meg is jegyezte: a búza a keresztezések és kiválasztások révén olyannyira megváltozott, hogy szinte már alig hasonlít önmagára. Egyre többet hallunk úgynevezett vagonos fajtákról, azokról a búzafélékről, amelyek már pusztán biológiai képességeik révén hektáronként 100 mázsa terményt is tudnak adni.

A kutatóintézetektől azonban elég messzire esik a nagygazdaság. Egy- egy új változat viszont csak a valódi üzemi méretek között vizsgázhat megbízhatóan.

Ismerni és megosztani

Szemők Andrással a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának vezető szakemberével e témáról beszélgettünk legutóbbi közös határjárásunk során.

— A gazdaságban 2100 hektár a búza, 1700 hektáron termesztünk nagy táblákon. A két hektáron — tehát az említettnél kisebb földdarabokon — 21-féle búzával kísérleteznünk, - Más gazdaságok szakembereit is meghívtuk az eredmények tanulmányozására.

rűbb szakmai ismereteket kell átültetnie a gyakorlatba. Tapasztalt, a saját gazdaságukat egészen apró részletekig feltérképezett mezőgazdák a partnerei. Ráadásul nem képvisel semmiféle hatóságot, tanácsai akkor hallgattatnak meg, ha egyben az embert is megnyerte ügyének.

— Kutatási technikámmal kapcsolatos minden fontos információt számítógépen, lyukkártyán kapunk meg. Ezután döntjük el, hogy az adott szakcikket, illetve annak fénymásolatát kérjük-e teljes terjedelmében.

— A gyakorló mérnökök elfogadják módszereit?

—■* Az esetek többségében megértik; csak együttes küszködésünk hozhatja meg a kívánt sikert.

— És a kudarcok?

— Azokból is kijut, de azokat idővel elfelejti az ember. A mindig újat megismerni, azt másokkal megosztani és megvalósítani — nagyszerű dolog, még ha adódnak viták, fiaskók is.

Túrán a mai Zalka Máté utca egykor a szegénysort jelentette. Péter Dezső és felesége ma sem gazdagok, de ez a fogalom ma mást takar, mint a régi. Tiszta, takaros porta az övék. Ahogy a kapun belépünk, fóliára terített száradó hüvelyes babot pillantunk meg, odabent, o házban idős asszony frissen száradt ruhát vasal.

— Volt esztendő, hogy arattunk és nem volt kenyerünk.

— És most?

— Egyszerre vesszük meg a heti három kilót. De azért, amit én sütöttem, jobb ízű volt — mosolyodik el Péter Dezsőné.

— Véleménye szerint kik tesznek a legtöbbet a kenyérért? — érdeklődöm.

— Én minden embert becsülök, aki érte dolgozik, a molnár, a pék is sokat szenved, de a legtöbbre mégiscsak a „határi" munkát végzőket tartom.

.. legtöbbre mégiscsak a ,,határi” munkát végzőket tartom BARCZA ZSOLT felvételei

— Az idén a Martonvásári—7-es fizetett a legjobban, kitűnően bírta a tavaszi szárazságot. A 20—30 hektáros táblákon viszont két francia fajta tűnt fel: a Lupin és a Roason. Az adatok elemzése természetesen még várat magára.

Veres György né, a Gödöllői Búza és Borsó Termelési Rendszer 28 esztendős ágazatvezetőjének munkája mindenekelőtt jó pedagógiai érzéket, s határozottságot kíván. A legkorszeA tanár úr traktoron

Bánhegyi György traktorossal Kurtái határában futunk össze. Éppen elkészült egy borsótábla művelésével, mélyen átjáratta a talajt egy Latar nevű eszközzel. Ez a berendezés tulajdonképpen szükségtelenné teszi a szántást és jelentős mennyiségű energiát takarít meg a búza magágyké- szítésében.

Bánhegyi György leendő egyetemi hallgatókat oktat traktorvezetésre, gépkezelésre. Innen származik ragasztott titulusa: tanár úr. Mindennapi feladatát is egyetemi színvonalon látja el. Egy műszakban 40-50 hektárnyi területet tárcsáz meg hatalmas, 244 lóerős Rába-Steiger traktorával.

— Hogy bír ezzel a robusztus masinával, ami egy fél futballpá- lya szélességű — ásó, kapáló, bo- ronáló, hengerező — vasalkotmányt húz maga után?

— Próbálja ki — biztat szívesen, s azon veszem észre magam, a gép kormányát markolom. A tanár úr szakavatottan magyaráz. Aztán lassan megindul az óriás masina, néhány milliméteres elmozdításra is olyan érzékenyen reagál, mint egy luxusautó. A szabálytalan gyakorlati lecke pár perc múlva véget ér. Bánhegyi György átveszi a kormányt, s mint mindig, most is nekivág a határnak. •

Kissó Lajos azok közé a gépészek közé tartozik, akik az ültetés percétől a betakarítás időszakáig végigkísérhetik a búza útját. Amikor a gödöllői tangazdaságban jártunk, már nagyon várták őt a Icartali búzaföldeken. Az 55 éves tagbaszakadt férfi sietősen, szűkén mérte számunkra a szót.

— Talán furcsa, hogy éppen én, és éppen aratás idején mondom, de az őszi vetési munkákat tartom a legnehezebbnek. A hideg őszi éjszakákat, amikor az ember szeme szinte leragad az álmosságtól.

— Van-e summája egy esztendei gépészkedésének?

— Egy-két számot tudok mondani: múlt év októberében 120 hektár búzát vetettem, s most júliusban 100 vagonnal kombájnoltam le. A gyerekeim is megbecsülik a kenyeret.

Tavaszon munkába áll

Gyakorta kérdezik külföldiek és a kérdést kevéssé ismerők idehaza, hogy is sikerült a magyar mezőgazdaságot mai szintjére emelni? A magyarázatok között ritkán említjük, az olyan emberek nevét, mint Náná- si Mihály ét, akinek életpályája történelmi méretekkel mérve is széles ívet mutat, még ha földközelben is maradt. Két éve, hogy nyugdíjra jogosult.

— Gyerekember voltam, amikor befogócseléd lettem: egy pár igavonó ökör hajtását bízták rám — gombolyítja életsorsának fonalát, a néhány perces ismerkedés gátlásokat nehezen feloldó rohanásában Nánási Mihály technikus. S mi minden belefér egy ember életébe! Béreskedés, háború, harcok a budai önkéntes ezred katonájaként valahol Németországban ... majd tanulás. Ötvenben kerül először iskolába, majd a hatvanas évek elején technikumba jár. Óriási tapasztalatra tesz szert. Az idős ember hiába nyugdíjas, minden tavaszon újra munkába áll, hogy őszig részese legyen a mag apoteó- zisának, vagy ahogy ő mondaná: a küzdelmes mezei munkának.

Molnárként Angolában

A búza magja, hogy lisztté legyen, malomba kerül. A ráckevei, a döm- södi, s még néhány téeszé a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ferencvárosi üzemébe. E malom az ország legnagyobb hengerdéjének számít.

— Harminc vagon'búzát őriünk 24 óra alatt. Huszonnyolcféle félkésztermékből keverjük ki a sütőipar számára a lisztet — magyarázza Kom- lósy Gyula üzemvezető.

Vele kapaszkodunk öt emelet magasába, ezüstös csillogásé csőrendszerek, sebesen mozgó sziták között, a száz esztendeje koptatott falépcsőkön.

— Mi jelenti ez idő tájt a legnagyobb nehézséget?

— Az idén korábban és nagyobb mennyiségben kezdtük meg az új búza őrlését: a technológiai fegyelem betartása sokkal inkább igénybe veszi az embert. Gyakrabban állítunk a gépeken, többet kell talpalni. De hát a minőség nem változhat, tőlünk a sütőipar csak a szabványlisz- tet veszi át.

— íL n lett molnár?

— Belesz dlettem ebbe a szakmába, a nagybátyám keze alatt tanultam a mesterséget, az ő malmában.

— És nem bántam meg. Három éve Angolába jártam, az akkor új üzemek beindításához, a szakember- gárda képzéséhez nyújtottunk segítséget. Igen jó híre van külföldön a magyar malomiparnak.

A magyar malomipar soha nem adott olyan jó minőségű lisztet a sütödéknek, mint éppen az utóbbi években. E ritka elismerés Túrán hangzott el, ahol két pékség is működik. Kenyerüket a fővárosban is szívesen vásárolják.

Hatalmas fahasábok égnek a kemencékben, hogy felhevítsék éjszakára a samottéglákat. A még kihalt műhelyt Szabó Pál és felesége mutatja be nekünk. Szó esik fizetésről, megbecsülésről, fáradtságról egyaránt. A túrái Kubai—Magyar Barátság Tsz ma 30 mázsa fehér kenyeret, 10 mázsa csemege cipót és többféle kalácsot termelt.

Gyógyulni nincs remény

Ezekkel a „termékekkel” talán csak a nem messze működő sütöde; György László péksége konkurrálhat. Bemutatkozás után elhangzik a szabvány kérdés:

— Milyen az igazi jó kenyér?

— A hagyományos kerek cipót keresik inkább, ami a szabályok sze-^ rint legalább 16-18 centiméter magas kell, hogy legyen — magyarázza György László, s egy váratlan bemutató részeseivé tesz bennünket.

— Ezt nézze meg! — s a következő pillanatban selyempapírt tesz a kőre, rá a gőzölgő cipót, s megint fölé a papírt.

— Száz kiló vagyok — kacag és rááll a cipóra. Aztán kézbe veszi, s az, mint a gumi rúgja ki magát. György László pályáját olyan mesterembereknél kezdte, akikkel gyönyörűség volt a munka.

— A szakmaszeretetei úgy kapja az ember, mint egy súlyos, fertőző betegséget. Gyógyulni belőle alig van remény.

— Vágya?

— Nevessen ki, ha akar. Szeretném, ha egyszer én, a pék is átadhatnék augusztusban egy ünnepi kenyeret.

VALKÖ BÉLA

Igen jó híre van külföldön a magyar malomiparnak

Az őrbottyáni pékmester cipója is úgy rúgja ki magát, mint a gumi

ízlik az első harapás

Az elvetett nag apó teózisa