Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-19 / 194. szám

%jCíAgp 1982. AUGUSZTUS 19., CSÜTÖRTÖK Tanévkezdés előtt Mindenütt ötnapos oktatás Továbbra is gondot okoz a pedagógus hiány ^ Integrációs törekvések, 5 napos iskolai hét, s az új ^ tantervek bevezetésének folytatása, ezzel együtt pedig Sí stabilitásra törekvés jellemzi az augusztus 30-án kezdő- 8 dő tanévet. A többi között ezt hangsúlyozták a tanévkez- 8 dés körülményeit, az oktatási-nevelési évad feladatait § elemző váci tanácskozáson, amelyen a járási hivatalok $ és városi tanácsok művelődési osztályvezetői, tanulmá- ^ nyi, közművelődési, gazdasági felelősei vettek részt. A nevelésügy-oktatásügy or­szágos gondjai — mint a ta­nulólétszám növekedése, a tár­gyi feltételek megteremtése — megyénkben sajátos problémá­val súlyosbodnak: a több év­tizede tartó pedagógushiányé­val. Tanítás váltott műszakban Portánkon — a számítások szerint — mintegy 15 ezerrel növekedik a hatodik ötéves tervidőszakban az általános is­kolai tanulók száma. Ebből a tavalyi és idei 9 ezer. A mos­tani tanévre így 104 új álta­lános iskolai tanulócsoportot és 83 napközis csoportot kellett szervezni. A tervezett 100 tan­teremből S3 a tanév elejéig el­készül, a többi is — szinte ki­vétel nélkül — az esztendő vé­gére. Ám a 3 ezer 360 tanteremre (ennyi az összes) 4 ezer 195 osztály jut, s 1 ezer 217 napkö­zis csoport. Így a termek ki­használtsága tovább növekszik, változatlanul sok iskolában lesz váltott műszakos tanítás. Gond az is, hogy a tanulók­nak csupán egyharmada jut­hat napközibe, s míg az újon­nan szervezett osztályok 62,5 százaléka az agglomerációs te­lepüléseken jött létre, a. 84 új napközis csoport közül itt csak 34-et alakítottak az iskolák. Dr. Novák István, a Pest me­gyei Tanács művelődési osztá­lyának vezetője mondta el ä tanácskozáson: a tanév küszö­bén még 541 óvodai és iskolai pedagógus hiányzik a testüle­tekből, közöttük 152 tanító, s 195 általános iskolai tanár. Ezért a nyugdíjas korba lépők marasztalására, a már nyug­díjasok foglalkoztatására is sor kerül majd, s az sem lehetet­len, hogy a nagyobb iskolák, amelyeknél sok a gyesen lévő pedagógus, beszélnek az anyu­kákkal, s arra kérik őket: egyikük vigyázzon a többiek gyermekeire, míg ők taníta­nak... A tanórák védelmében A mostani tanév csupán egy különös újdonságot tartogat: 5 napos lesz mindenütt az okta­tási hét. Ez nem csekély fel­adatot ró a tantestületekre. Már a tervezésnél is 10 napos (A és B hetekre osztott) cik­lussal kell számolniuk, s a két félévben is eltérő lesz az óra­rend. A tanítás kezdetének időpontja is eltérhet, általá­ban 7 és 8 óra között kezdik majd az első órát. Alapos felmérés lesz a pe­dagógusok első teendője: szám­ba kell venniük, hol, s hányán kérik — mert mindkét szülő dolgozik — a gyermekek szom­bati napközi otthoni ellátását. Azokon a településeken, ahol tíznél több gyermek szülei igénylik a szombati tartalmas — a családoknak is mintául szol­gáló — iskolai programot, meg kell szervezni a tanulók fog­lalkoztatását, felügyeletét. Az iskolák sajátos teendője, hogy több gondot fordítsanak a hát­rányos helyzetű és veszélyez­tetett gyermekek foglalkoztatá­sára, ^ felzárkóztatásukra, a napköziben, s a tanulószobán egyaránt. Az iskolai szülői értekezle­tek. fogadóórák, nyitott napok szervezésénél figyelembe kell venni a szülők munkaidejét, az iskolaközi, sok tanulót érin­tő versenyek, vetélkedők idő­pontjának megállapításánál pedig a gyermekek elfoglalt­ságát; ez utóbbiak tehát szin­te kivétel nélkül szombaton rendezhetők. Ilyen körülmények között rendkívül fontos a tanítás, a tanórák védelme: nyugodt lég­körben, zavartalanul kell foly­nia az oktató-nevelő munká­nak. Ezért — a tanulószobai korrepetálást kivéve — sehol nem ajánlatos növelni a tan­órán kívüli és a szakköri prog­ramok számát. Egy tanuló két­hetente legfeljebb 4 órát tölt­sön ilyen alkalmakon, javasol­ják az oktatásügy vezetői. Természetesen a változások­nak akad más következménye is: a megnövekedett hétvége miatt a kisdiákoknak több is­métlő jellegű tanulásra lesz szüksége, a pedagógusoknak pedig fel kell adniuk eddigi tanóraközpontú szemléletüket, s a több órát átfogó témákra kell majd felkészülniük. Összehangolt együttműködés Részint a szabad szombatok miatt is nagyobb teret kap az iskolák nyitottsága, növek­szik kapcsolatrendszerük sze­repe. Ahhoz, hogy a tanév nem csekély céljai maradékta­lanul teljesülhessenek, elenged­hetetlen az oktatási intézmé­nyek közötti jó viszony meg­erősítése, ahol kell, akár a pe­dagógusok ..kölcsönadásával” is. Életformaváltással jár az öt­napos hét bevezetése. Az isko­lák, s minden szombati prog­ramot kínáló intézmény szo­ros együttműködése kívántatik meg, hogy erősítsék a csalá­Tóalmáson a hatalmas vaska­pu méltóságteljesen kitárul és mi besétálunk az Andrássyak egykori parkjába, ahol évek óta turnusonként mintegy négyszáz gyerek vakációzik. Egy tisztáson nagy a sürgés­forgás, néhányan padokat ci­pelnek, mások a dobogót igaz­gatják, egy kocsin zongora ér­kezik. Itt fog énekelni a SZÖ- VOSZ és a MÉSZÖV vendége­ként megyénkben tartózkodó londoni fogyasztási szövetkeze­tek gyermekkórusa. A kastély gyönyörű, faragott lépcsős halijából lánykórus csengő hangja szűrődik ki. Hamarosan sötétkék szok­nyás, szürke pólós lányok vesz­nek körül bennünket kíván­csian. Az egyik ifjú hölgy Jane tizennyolc éves és több mint tíz éve énekel az együttesben. A legifjabb kislány o hateszten­dős Maria, akinek az eddig lá­tottak közül legjobban a szár­nyashajó tetszett, amivel Vi- segrádra utazott az elmúlt hé­ten a vidám lánycsapat. Itt már egymás szavába vágva zajlik az élménybeszámoló: a megérke­zés Ferihegyre, majd az elhe­lyezkedés, a budapesti város­nézés; Fót, ahol a gyermekvá­rossal és lakóival ismerkedtek; Vác, Pokolsziget, az úttörők nyári tábora, ahol első hang­versenyüket adták ... és még sorolhatnánk, ha a gyerekek között felbukkanó tanárnő nem figyelmeztetne: itt az idő, hogy lassaan kivonuljanak a parkba, mert várják már őket a vendéglátó gyerekek. Mrs. Roberts, a kórusvezető útközben elmondja, hogy a műsort természetesen a gyer­mekhallgatóság számára állí­tották össze, de igen sok klasz- szikus művet énekelnek. Köz­dok nevelő funkcióját, szűkít­sék a rést az otthoni és a szer­vezett nevelés között. Így egy­re nagyobb jelentőségű egy- egy településen az oktatási és közművelődési intézmények tartalmi munkájának össze­hangolása, a közös tervezés, néhol a formai integráció is. Nagy szükség lesz a szülői munkaközösségek intenzív se­gítségére, a pályaválasztásban érdekeltek közreműködésére. Az iskolák sajátos gondja, hogy ismét több lett az első­osztályos tanulmányait rossz eredménnyel, kudarccal záró gyermek. Az elmúlt tanévben több mint hat százalék volt az évvesztő elsős. Az átmenet ügyében az óvónőknek éppúgy jut a teendőkből, mint a taní­tóknak. Az iskolaelőkészítő munkában a legfőbb, hogy — miközben javulnak az óvodai nevelés körülményei, s az el­látottság a tavalyi 78-ról most 82 százalékosra nő — ne kal­lódjanak el a veszélyeztetett és eleve hátránnyal induló gyermekek. Lehetőleg már há­roméves korukban kerüljenek óvodába, ahol tervszerűen fel­zárkóztatják őket. Az iskolai nevelők feladata pedig az, hogy idejekorán — s ne csak a gyermeket* kísérő iratok alapján — ismerjék meg sze­mélyesen is a leendő elsősöket, gondoskodjanak differenciált beiskolázásukról. A nevelőmunka középpontjá­ba kell kerülnie a2 egyes gyer­mekekre hatásnak. Kiváltképp lényeges ez abban a korban, amikor élethivatást választa­nak a nagyobbak. Talán eny­hülne a pedagógushiány nyo­masztó gondja is, ha széles körben elterjedne: az iskolai nevelők maguk ösztönöznék a rátermett, tehetséges növedé- keiket arra, hogy lépjenek a pedagóguspályára, vagy ha a közművelődési intézmények népművelői — a szervezésen túl — maguk is részt venné­nek a gyermekprogramokon, hogy már a kicsikkel megsze­rettessék hivatásukat. ben megérkezünk a dobogóhoz, ahol a huszonkilenc angol kis­lány elhelyezkedik. Első számként stílusosan a gyermekeket összekötő barát­ságról énekelnek, Hold my hand, azaz Fogd a kezem cím­mel. Majd egy skót és egy ja­maikai népdal következik. Sző­ke, szép arcú kislány, Kate szólója teszi emlékezetessé A zene hangjai című musical részletét. A három furulyás Jane vezetésével bizonyít: Angliában is'jól kezelik és sze­retik ezt a hangszert a gyere­kek. Osztatlan sikert arat a három magyar népdal, amit ugyan angol szöveggel, de ma­gyaros temperamentummal ad­nak elő a kis művészek. Isme­rős sokak számára a West Side Story To night című dala. s az Inchworen, azaz a Hernyócska szólistája, Barbara is megérde­melt tapsot kap. Zárószámként Peter Jenkins Rumbáját hall­juk, s a furulyakísérethez ez­úttal csörgő is társul Haidi ke­zelésében. Nemzeti Galéria Magyar reneszánsz Februárban hazánkban, a Magyar Nemzeti Galériában is a közönség elé tárják a Mátyás és a magyarországi re­neszánsz című kiállítást, amely jelenleg az alsó-auszt­riai Schallaburgban látható november 1-ig. Már most megkezdődtek a hazai előké­születek. A budapesti bemu­tatón a teljes magyar és ausztriai anyag szerepel majd, a schallaburgi kiállítás létre­hozásában részt vett más kül7 földi ráúzeumok műtárgyai­nak kölcsönzéséről ugyancsak tárgyalnak az illetékesek. A hazai és az ausztriai ösz- szeállítás voltaképpen teljes egészében reprezentálja a magyarországi reneszánsz vi­rágkorát, ám a szakemberek szeretnék e nagyszabású ki­állítást hiánytalanul megis­mertetni a Magyar Nemzeti Galéria látogatóival is. Egyéb­ként a magyarországi rene­szánsz első nagy ausztriai be­mutatóját is a galéria mun­katársainak segítségével állí­tották össze. Schallaburg vá­rában mintegy 1000 tárgyat: kőfaragványokat, szobrokat, festményeket, viseleteket, Corvinákat és más könyveket, leveleket, fegyvereket és ér­méket sorakoztattak fel. Ezek egy része a galéria saját gyűj­teményéből. a többi tárgy pe­dig a Nemzeti, az Iparművé­szeti, a Szépművészeti, az Esztergomi Keresztény Mú­zeum, a visegrádi és a sáros­pataki múzeum, valamint az Országos Levéltár anyagából, továbbá itáliai, szlovákiai, il­letőleg bécsi, londoni, mün­cheni és ljubljanai gyűjtemé­nyekből érkezett a kiállításra. Tv-portréfilm Több portréműsor munká­latai fejeződtek be a napok­ban a televízió műhelyeiben. Nemeskürthy István írót, kri­tikust, filmesztétát, irodalom- történészt és filmstúdió-veze­tőt Horváth Adám rendező irányításával vallatja életéről, munkásságáról a tv-stáb. A filmtudományok doktora — Gaál István, Gábor Pál és Jancsó Miklós segítségével — izgalmas kérdésekre válaszol: mi a feladata ma egy produ­cernek, lehet-e valaki ma is polihisztor s milyen nemzeti önismeretünk állapota. Az ismétlés után a vendégek parkot nézni mennek. Mi né­hány percre a csoport vezetőjét és társadalmi titkárát kérjük meg, hogy számoljanak be itt- tartózkodásukról. David Fair­banks úr már járt hazánkban 1966-ban egy felnőtt kórussal, s tapasztalatai, valamint az An­gol—Magyar Baráti Társaság segítsége késztette arra, hogy a Tápiómenti népi együttessel a kapcsolatot felvegye. A mie­ink tavaly voltak Angliában, s ennek viszonzásaként fogad­ja most a Pest megyei Fogyasz­tási Szövetkezetek Szövetsége a londoni gyerekeket. Philip Harrison először jár nálunk, s örömmel tapasztalja, hogy a vidám gyermekek, gya­rapodó ország, történelmi múlt és sok-sok kellemes élmény fo­gadja. ö is, e kis csapat vala­mennyi tagja bizonyára szíve­sen fog emlékezni a nálunk töltött napokra, s igazi, jó ajánlója lesz hazánknak, me­gyénknek. a magyar kultúrá­nak. Pintér Emőke V. G. P. A zene hangjai Barátságok nyáron is köttetnek Az angol lányok magyaros temperamentummal adták elő népdalainkat Veress Jenő felvétele ■ Hf.ti filmtegyzetb Csak semmi pánik! Csöpi nyugtat... Jelenet a Csak semmi pánik! eimű filmből Amikor a mozikba került A Pogány madonna, s benne a kies Tihany és a kedves Ba­laton környékének ténykedve feltűnt Csöpi (alias Ötvös fő­hadnagy) alakjában Bujt or István, már meglehetett jó­solni, hogy ennek a magyar Piedone-figurának „sorsa lesz”: az isten sem menti meg a sorozattá válás előnyeitől és hátrányaitól. A folytatás máris jelentke­zik, Csak semmi pánik! cím­mel. Legfontosabb figurái az előző filmből természetesen átkerültek ebbe is: Csöpi (aki most éppen hadnagyságig „vitte le”, valamely múltkori büntetéséből kifolyólag), Kar­dos doktor, a tudálékos Sherlock Holmes — Maigret —Colombó-ivadék, . akinek semmi nem jön össze, de minden sikerül neki, az öreg tihanyi életművész, aki tete­mes mennyiségű nagyfröccsök segítségével részint önkéntes detektív (vagy nem is annyira önkéntes), részint idegenfor­galmi zseni, aki „megjavítja” az elromlott tihanyi visszhan­got, s bőgatyás-lajbis ál­magyar álnépviseletben kari­kást pattogtat vagy éppen vir­tuóz hegedűjátékot produkál a lajbi alá rejtett magnószóhoz. A történet ezúttal is gonosz külfödiek különböző kincsek megszerzésére irányuló mes­terkedései körül forog, no és akörül, hogy Csöpi, meg a most főnökké avanzsált Kar­dos doki, hogyan csípik el ezt a bandát. A küzdelemben a modem technika megannyi remeke, a bűnüldözés meg­annyi csodafelszerelése, az URH-készülékektől a helikop­terekig, lehallgató „polos­kákig” részt vesz mindkét ol­dalon. De mindennél hatáso­sabb és fontosabb Csöpi a maga piedonés ökleivel, el- nyűhetetlen fahumorával és lezser nyugalmával. Csöpi egymaga hülyére veri a gaz banda tucatnyi nehéz fiúját, akik persze ugyanolyan el- nyűhetetlenek, mint ő, mert az ötpercenkénti elagyabugyá- lást is karcolások és dagadt szemek, orrok, felrepedt szá­jak nélkül viselik. Egy szó, mint száz: most már valóban sorozattá kezd nőni Csöpi sorsa (ezúttal Sző- nyi G. Sándor rendezésében), A séma ki van találva, csak a kontúrokat kell időről időre (filmről filmre) megtölteni va­lami elfogadható sztorival. Ha kellően adagolják a fanyar, vagányos humort, ha ehhez hozzákevernek egy kis, a mű­fajt csipkedő iróniát, ha időn­ként a rendőrhumornak is te­ret engednek, és a kellő szá­mú (s nem minden gúnyoló­dás nélkül megcsinált) vere­kedést és autós üldözést is közbeiktatják, a Csöpi-filmek éppúgy szinte önmaguktól működnek majd, mint Piedo- ne — Seriff történetei. De remélhetőleg nem olyan bárgyúan. Ez a mostani film (melyet már maga a főszerep­lő, Bujtor István írt), az elő­ző résszel összevetve, mutat ugyan némi elsablonosodási veszélyt, de még mindig veri a külföldi hasonló filmek leg­többjét. Hogy miért és mivel? Azért, mert bár egy percig sem titkolja, hogy élni kíván a műfaj bevetett fordulataival, kötelező elemeivel, ezeket mégis általában ügy tudja használni, hogy beléjük csem­pész egy kis egyéni ízt, egy kis egyéni, magyar, sőt, pes­ties, vagányos tónust, hu­mort, öniróniára is kész szel­lemességet. És azzal, hogy ezt ízléssel, mértéktartóan teszi, a műfajban egyébként oly gyakori agresszivitás, szadiz- mus, nyíltszíni kegyetlenkedés nélkül. Ami meg a színészi já­tékot illeti, ebben is van olyan szinten a Csak semmi pánik!, mint akárhány nagy­nevű társa. Bujtor mackósán könnyed Csöpije, Kern And­rás okoskodó Kardos dokija, Bodrogi Gyula mélynövésű, magát rettegettnek képzelő de- tektívje, Bánhidy László el­pusztíthatatlan tihanyi élet­művészete, Koncz Gábor hű­vösen undok bandafőnöke, s a többiek mind megteszik a magukét. A Csak semmi pá­nik! ismét siker lesz, és nem­csak nálunk. (S ami azt illeti, ez a jól eladhatóság, bár nem esztétikai kategória, mégsem közömbös). Én és Caterina A nő, jött légyen akár Ame­rikából, s legyen bár egy tö­kéletesen élethű robot — min­dig nő marad. Ezzel a nem túl eredeti megállapítással össze­gezhetjük Alberto Sordi új olasz filmjét, mely amolyan igazi szerzői film: Sordi írta. rendezte, s maga játssza a főszerepet, bizonyos Enrico Melottit is. Enrico életét a nők teszik pokollá. (Nincs egyedül kis Földünk férfitársadalmában ezzel a gonddal.) Igaz, kissé túl sok van belőlük körülötte: felesége, szerető, szobalányok, akik mind az ő életét nyüstö­lik, s mind másképpen. Ami­kor aztán egy üzleti útja so­rán Amerikában „megismer­kedik” egy üzlettársa házában egy tökéletes robotasszonnyal. Caterinával, rádöbben a meg­oldásra: szélnek kell ereszteni a többi nőt, és helyettük ezt a készséges, engedelmes, fi­gyelmes, szerény, kötelesség­tudó robotnőt kell beszerezni, így is tesz. Csakhogy bár Caterina a maga nemében (vagy inkább gyártmányában, hiszen nincsen neme) tökéle­tes, mégsem nő. S mivel Enricót végül is nem a nők, mint olyanok idegesítik (na­gyon is kedveli őket), hanem a járulékos női dolgok — ve­szekedés, féltékenykedés, örö­kös beszélgethetnék stb. — a mindentudó robotnő egy bizo­nyos kérdésben nem bizo­nyul megfelelőnek. Amikor viszont Enrico egy abban a bizonyos tekintetben is igazi nővel állít be, Caterina rosz- szabbnak bizonyul, mint hat igazi nő, mert neki is lelke tá­mad, méghozzá akkora, mint egy malomkerék. És lassan ha­talmába is keríti szegény Enricót. Amiből a tanulság: a nő robotként is nő marad. De akkor mit lehet tenni? Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents