Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-17 / 192. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 17., KEDD Őszi úítűVofeivek A gyerekek szervezete legyen Telt házakat jeleznek a kem­pingek, s gyerekzsivajtól han­gosak az úttörőtáborok is. Még javában tart a nyár, és csak nagyon kevesen gondolnak a közelgő őszre. Ezek között a ke­vesek között van a gödöllői já­rási úttörőelnökség is, amely már elkészítette a szeptember­ben kezdődő 1982/83-as moz­galmi év elnökségi feladatter­vét. Komámé Cerőcs Edit járá­si úttörőelnök szerint nyáron kell megalapozni az őszi, téli és a tavaszi munkák sikerét, ame­lyek aztán alapját képezik a jö­vő nyári jókedvnek, vidám tá­borozásnak. Hogy milyen lesz a hamarosan induló mozgalmi év, az a tervezésen múlik. Önálló tervezés — Elnökségünk az elmúlt év­ben megfogalmazta jelmonda­tát, amely szerint az úttörő­szervezet nem a gyerekek szá­mára létrehozott szervezet, ha­nem a gyerekek szervezete — mondja a járási elnök. — Már az elmúlt évben is a pajtások kívánságait állítottuk a csapa­tok munkatervének középpont­jába, a most induló évben még jobban szeretnénk elképzelé­seinkben a gyermekcentrikus vonásokat erősíteni. Célunk a gyerekek kívánságainak telie- sítése, természetesen a reális lehetőségeken belül. — A csapatok tervezésének önállóságát jelzi, hogy mozgal­munknak ebben az évben nem lesz központi jelmondata, ha­nem minden csapat önmaga fo­galmazza azt meg, s ez egyben jelzi a sajátos feladatokat és azokat a lehetőségeket, ame­lyek az adott település gyere­keire és a csapatmunka egé­szére a legjellemzőbbek. Áz egves csapatok arcéle máris meghatározható. A kartaliak legsikeresebb tevékenységi te­rülete a hagyományőrzés, a tú­ráinké a sport, valamint az if- júvárdisták nevelése, az isasze­glek a 48-as hagvománvok ápo­lói és lehetne tovább folytatni a sort. Családi versenyek Az elnökségi feladatterv fon­tosnak tartja, hogy a rajok, az őrsök ismerjék meg települé­sük hétköznapi hőseit, azokat a felnőtteket, akik a munkában, a közéletben, a társadalmi te­vékenységben élenjárnak. — Az lenne a cél — mondja Komámé —, hogy ismerjék a pajtások a körülöttük élő fel­nőttek emberi küzdelmeit. Lás­sák meg, hogyan győzték le ne­hézségeiket. A felnőttek szíve­sen vallanak gyerekkorukról, arról, hogy szerettek focizni, hóembert készíteni, tavasszal szépen szóló fűzfasípot fújni, de az sem csonkíthatja a fel­nőtt példakép értékét, ha kide­rül. hogy egyszer-kétszer gyen­gébben felelt matematikából Az apró gyermeki tulajdonsá­gok nélkül az eszményképek mozdulatlan szobrokká üresed­nek, nehezen kerülnek ember­közelbe. A megnövekedett hét végi szabad idő lehetővé teszi szü­lők és gyerekek közös akcióit. Remélhetően nő a közös kirán­dulások száma, sor kerül csalá­di sportversenyekre, közös kul­turális programokra. Egy-egy család kertje otthont adhat az őrsi búvóhelynek, s az „sem ár­tana, ha a romantikus játékok­ban a szülők is közreműködné­nek. — Feladattervünk gondolt az űttörőszervezetek és a műve­lődési házak együttműködésé­re is. A közművelődési intéz­mények jelentős része a dél­előtti és a délutáni órákban ál­talában rendelkezik üres helvi- séggel. Az iskolát tehermente­sítené, ha ezekben a termekben lehetőség nyílna az úttörőfog­lalkozások megrendezésére. Az ikladi klubkönyvtár, az isasze- gi művelődési ház, a bagi mű­velődési központ és sok más in­tézmény jó példája minden köz­ség számára követendő lehet. ló hagyományok Külön fejezet foglalkozik a feladattervekben az iskolai munkával. — Nem hanyagolhatjuk el természetesen a tanulás segí­tését. Szervezzük a különböző szaktárgyi vetélkedőket; s a ta­nulópárok kialakításával is hozzájárulunk az alaposabb felkészüléshez. Biztosítani sze­retnénk, hogy a gyermekön­kormányzatok segítsenek az is­kolai fegyelem megszilárdítá­sában. És ha már az iskolánál tartunk — tájékoztat tovább az úttörőelnök — nem feledkezhe­tünk meg a munkára nevelés szükségességének hangsúlyo­zásáról. Jó hagyományokkal rendelkezünk. Sikeres a tanu­lóknak az őszi betakarítási munkákban való közreműkö­dése. Az idei mozgalmi évben szeretnénk több iskolában meg­szervezni az iskolaszövetkeze­tét, amely a közéletiségnek, a demokrácia gyakorlásának a műhelye lehetne. Hasonló je­lentőséget tulajdonítunk a fó- liaszakkörök megszervezésének azokban a községekben, ahol ez a korszerű termelési forma jel­lemző az ott élő felnőttek tevé­kenységére. Sok-sok terv, elképzelés. És bár néhány nap van még az is­kolaév kezdetéig, sok gyerek üdül, élvezi a nyár örömeit, azért egyre többen lesznek, akiknek eszükbe jut az iskola­év kezdetét jelző csengőszó. Jó jel, hogy az úttörőszervezetek, a gyerekek neveléséért felelős felnőttek már a tanítás meg­kezdése előtt készülődnek a közös munkára. F. M. Olvasóink fóruma Veszélyes útszakasz Ugyancsak ráférne egy vizs­gálat közlekedésbiztonsági szempontból a gödöllői János utcára, különösen a Lumnit- zer és a Szőlő utca közötti szakaszon. Eltekintve a most folyó s hamarosan befejeződő gázcsőfektetési munkáktól, ez az útszakasz túlzsúfolt. Az út­test szűk, ezért az egyik olda­lon parkírozó személygépko­csik miatt két szembejövő autó csak különleges manőve­rezéssel tudja egymást elke­rülni. Nagyon sok itt a gyerek, a fiatal, s vajon biztosak lehe- tünk-e benne, hogy az autók mögül kiugrálva nem lesznek előbb-utóbb balesetek áldoza­tai? S ha átadják az épülő öt­emeletes házakat, a mostoha körülmények további romlásá­val számolhatunk. Javasla­tunk, hogy miután helyreál­lítják a burkolatot, egyirá- nyúsítsák a forgalmat. Az megkönnyítené a gépkocsive­zetők dolgát is, és csökkente­né a mostani rendkívüli bal­esetveszélyt. Legéndi József Gödöllő, János utca Mozi A préri. Színes román— francia—angol film. Csak 4 órakor! Mephisto I—n. rész. Színes magyar—NSZK Oscar-díjas film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Ctsak 6 órakor. Válaszoltak a kérdésekre Kinek van meg a Senki sem kapkod ijedten a pénztárcája után, ha bará­tai és ismerősei, a munkahelyéről szólván, megkérdezik tőle: na és, megvan a pénzed? Ez a kérdés ugyanis nem azt jelenti a mi köznyelvi használatunkban, amit szó szerinti fordításban bármely idegen nyelven jelentene. Nem azt tudakoljuk e szavakkal egymástól nap mint nap, hogy valaki a pénzét nem veszítette-e el, hanem azt, amit egy másik ugyancsak szokványos kérdéssel így fejezünk ti: megtalálod a számításod? Azaz: keresel annyit, ameny- nyit szerinted munkád alapján megérdemelsz? A gödöllői Ganz Árammérőgyár munkásaival arról be­szélgetünk, ki milyen szempontok alapján vélekedik úgy, hogy megvan, illetve nincs meg a pénze. — Tudom, hogy a magam ko­rabeli ember a hozzám hasonló szakmai felkészültséggel és gyakorlattal melyik iparágban körülbelül mennyit keres — mondja Mészáros Lajos szer­számkészítő. —Az ilyen össze­hasonlítások alkalmával meg­állapítottam már, hogy másutt vastagabb lenne a fizetési borí­ték. De valahányszor csábítot­tak, könnyen mondtam nemet, hiszen már harmincnégy év óta vagyok az Árammérőgyár­ban, megbecsült embernek ér­zem magam, feleségem és fiam is itt dolgozik, nem tudok én innen elszakadni. Nálunk a műhelyben az egy mindenkiért, mindenki egyért elv érvénye­sül, az ilyen társasághoz ra­gaszkodik az ember. így hát ha azt kérdi, megvan-e a pénzem, azt válaszolom: meg! Amikor Littkey Andrásné, az elektromechanikai műhely mű­szerésze meghallja a kérdést, rövid ideig töpreng. — A pénzt említi, de nem­csak a pénzre gondol az em­ber, amikor azt mondja: meg­van vagy nincs meg. Tudja, én itt nagyon régi dolgozó vagyok, sok mindent láttam már, ezért mondhatom, hogy amit ennél a vállalatnál kap az ember, azt nem mindig lehet forintösszeg­ben kifejezni. Ezért is van az, hogy azok közül, akik kiléptek és magasabb bérért máshol vállaltak munkát, egyszer- csak visszajött ez is, az is, főként a régebbiek. Mert aho­vá mentek, ott csak a forintot kapták, pedig ők itt hozzászok­tak az emberséges vezetői ma­gatartáshoz, meg ahhoz, hogy személyes ügyeik elintézéséhez is kapnak segítséget. A mi mű­helyünkben ötvennégyen dol­gozunk. Ha valaki nyugdíjba megy, tízen is jönnének a he­lyére. Jól érezzük itt magunkat, mert igazságtalanság vagy ön­kényeskedés elvétve sem for­dul elő. Csattogó, dübörgő gének kö­zött dolgozik Novák Alajos saj­toló szakmunkás, ö az egyet­len kommunista a most meg­kérdezett munkások közül. — Figyelje csak meg a vál­tozást! Néhány éve még min­denki azt válaszolta volna a kérdésére, hogy ennyi meg eny- nyi a fizetésem, ezzel elégedett vagy elégedetlen vagyok. Ma már a többség a jövedelme alapján formál véleményt. Ha régen igaz volt, hogy az idő pénz, ma még inkább igaz. Még a távolról bejárók sem sok időt töltenek az utazással, mert a vállalat autóbuszai szin­te a kisajtóig viszik őket. Ha­zaérkezésük után pedig dol­gozhatnak a háztájiban. És nem titok, hogy a fóliás kertészke­dés meg az állattartás olykor többet hoz a konyhára, mint a gyári munka. így aztán az ilyen embernek akkor sincs oka a panaszra, ha a műhelyben nem növekszik túl gyorsan a bére. Ladányi Béláné, a forgácsoló II. műhely esztergályosa őszin­tén megmondja: nem érzi úgy, hogy meglenne a pénze. Hu­szonöt éve dolgozik a gyárban, ezredmilliméteres pontossággal kell formálnia a munkadarabo­kat, másutt talán több lenne a keresménye. De ő sohasem volt elégedetlen, ma sem az, csak ha már kérdezem, nem akar mást mondani, mint amit gon­dol. Kis kertjükben egy s más megterem, csökkentve a kiadá­sokat, de egyéb jövedelemre férje betegsége miatt nem is számíthat. — Persze, aki egész­séges, az a munkával manapság növelheti a jövedelmét — teszi hozzá tárgvilagosan. Kévés Ferenc, az üzemfenn­tartási főosztály lakatosa egész­séges is dolgozni is szeret, így hát megelégedéssel mondja: — Megvan és meglesz a pén­zem ezután is, mert itt a gyár­ban vállalhatok mellékfoglal­kozást. Ez azért is jó. mert szinte percnyi veszteség nélkül hozzákezdhetek a normál mun­kaidő után a melóhoz. Több munka, több pénz, ez így reális. Amikor Balogh Lajos, a kap­csolóóra-szerelő műhely mű­szerésze megszólal, szavaiból érezni lehet, hogy a többi fia­tal munkás nevében is beszél. Ez nem csoda, hiszen alapszer­vezeti KISZ-titkár. — Mindenki felállít önmagá­ban egy mércét és azt mondja: ekkora ezt vagy azt akarom el­érni. Ha munkával közelít a céljához, azt hiszem, az csak jó lehet. No és aztán figyeli az ember, hogy környezetében a pénzért ki mit tesz le az asztal­ra. Ezért ha akad olyan gazda­Dallos József Egy élet a munkásmozgalomban Szokás, hogy e hasábokon időről időre megemlékezzünk városunk munkásmozgalmi harcosairól. Tavaly még nem gondoltuk, hogy az idén már Dallos József is közéjük tarto­zik majd. Ö, aki maga is mun­kása volt a városi pártbizottság mellett működő munkásmoz­galmi emlékbizottságnak, s a tavaly októberi ülésen még munkát vállalt, s igyekezett azt haladéktalanul el is végezni. Tragikus autóbaleset áldozata lett, a gondos kórházi ápolás sem tudta visszaadni az életét. Húszévesen Ha a közös munkában érdek­lődtünk sorsa, élete felől, min­dig szívesen emlékezett. Kecs­keméten született 1911-ben egy nyolcgyermekes agrárproletár család gyermekeként, aki ko­rán szülők nélkül maradt. Az árváknak különösen nehéz volt a sorsa akkoriban, és neki bő­ven kijutott a nélkülözésből. Gyerekfejjel kellett munkát vállalnia, és a szűkös kis kosz­tért megdolgoznia. Nyolcéve­sen került Vácszentlászlóra, majd 12 éves korában Gödöllő­re. Először a mezőgazdaságban dolgozott, majd kőművesek mellett, végül 1925-ben Buda­pestre szegődött négy évre ci­pészinasnak. Alig volt húsz­éves, amikor bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Politikai munkája során is­merkedett meg Szukics József sziiasligeti lakossal. A háborús évek alatt a polgári életben s a katonai szolgálatban is sokat voltak együtt. A német meg­szálláskor Szukicsot Kispesten elfogták, majd Máramarosszi- getre hurcolták, ahol 1944 nya­rán több társával együtt kivé­gezték. Mint a legtöbb katona­köteles, Dallos József is elég sokszor öltötte magára az an­gyalbőrt. 1944 őszén, érezve a •veszélyt, november 1-én meg­szökött, és attól kezdve bujkált. Gödöllőre a felszabadulás után, 1945 januárjában került haza. Azonnal jelentkezett pártmunkára, s különböző fel­adatokat kapott és látott el. Volt községi párttitkár, tevé­keny részt vállalt a földosztás­nál, a Nemzeti Bizottságban, később pedig a községi képvi­selőtestületben a kommunista frakciót vezette. A két nagy párt egyesülésekor aktív mun­kát fejtett ki a kommunisták mellett agitálva. A tanácsvá­lasztáskor a tanácsrendszer mellett tört lándzsát, majd hosszú éveken át a tanácsnak tagja is volt. Mint a Petőfi-szo- borbizottság szószólója azon fá­radozott, hogy a nagy költőnek őt megillető szobrot állítsanak. Részt vett a KIOSZ megszerve­zésében, amikor megszűnt az ipartestület, Dallos József ne­véhez fűződik az iparosok kö­rében létrehívott termelőszö­vetkezet megalakítása is. En­nek a kisipari termelőszövet­kezetnek nemcsak tagja volt, de vezetőségében is aktív he­lyet foglalt el. A párt szavára 1956 márciusában a párt Dal­los Józsefet a gépállomásra küldte dolgozni; az ő aktív szervező készségére ott volt ak­kor szükség. Az 1956 őszi ese­mények a gépállomáson érték. Nehéz napokat élt át. letartóz­tatták, de fogva tartása idején sem tagadta meg a pártot. Ami­kor stabilizálódott a helyzet, és megalakult a munkásőrség, az elsők között fogott fegyvert, és állt a párt és a haza szolgálatá­ba. 1957-ben az ipari szövetkezet tagja, majd elnöke lett. Kemé­nyen dolgozott azért, hogy a szövetkezet megfelelő körülmé­nyek között működhessen. A szolgáltatóház felépítése érde­kében kifejtett munkában is nagy érdemeket szerzett. Emlé­kezetesek azok a tanácsi és vb- ülések, pártértekezletek, ami­kor a szövetkezeti doleozók munkákörülménveire hivatkoz­va kért segítséget. A Veeves- inari Szövetkezetben eltöltött több mint két évtizedet élete legeredményesebb szakaszának tartotta: több mint tizenöt évig volt elnök. Egykor így beszélt erről: — Nagy időket éltünk, és hogy milyen munkát végez­tünk, azt számos kitüntetés bi­zonyítja. A szövetkezet négy­szer nyerte el a Kiváló Szövet­kezet címet és egy alkalommal a Pest megyei pártbizottság vándorzászlaját, végül 1964- ben az Ország Kiváló Szövet­kezete cím tulajdonosai let­tünk. Jellegzetes alakja volt Gö­döllőnek, aki úton-útfélen meg­állt beszélgetni egy-egy jó ba­ráttal, elvtárssal. Ki tudná megmondani, hány éjjelt és hány nappalt áldozott a közös cél érdekében! Számára a párt­munka felüdülést, életet jelen­tett. Még közvetlenül az 1945- ös események után történt, amikor a pártházat tatarozták hogy leesett az állványról, és mindkét lábát eltörte. Nem pa­naszkodott, szinte zokszó nél­kül tűrte balesetét. Voltak, akik támadták aktivitásáért, az eszme melletti helytállásáért, de ő felvilágosodott agitátor volt. aki bátran állt ki meggyő­ződése mellett. Példakép marad Gyermekeit is így nevelte, fe­leségével együtt. Dallos József elvesztésével árvább lett az Ár­pád utcai ház. és csendesebbek a munkásmozgalmi emlékbÍT zottság összejövetelei. A párt egyszerű katonája volt, szor­galmas, bátor harcosa, akinek élete és munkája példakép ma­rad. Csiba József pénzé sági vezető, aki a pénz felosz­tását igyekszik titokban tarta­ni, ahelyett, hogy kiállna a mű­hely közössége elé és megmon­daná, ki mennyit és miért ka­pott, akkor nem lehet csodál­kozni azon, hogy még az is úgy érzi, nincs meg a pénze, akinek ez a véleménye nem megalapo­zott. Konkrét példák kerülnek elő, amelyek szerint számos fiatal egy-két év alatt akarja meg­szerezni mindazt, amit szülei évtizedek alatt — sokszor nagy lemondások árán — elértek. Ezért mennek el például kocsi­kísérőnek ragyogó tehetséggel megáldott fiatal szakmunká­sok. mérnökökből azért lesznek zöldségesek, cserbenhagyva a szakmát és azt a társadalmat is, amely költött kiképzésükre. Aztán szóba ke—H a nem új keletű igazság: a fiatalok olya­nok, amilyenekké az előttük járó generáció nevelte őket. így hát bírálgatásuk többé-ke- vésbé önkritika is. A beszélgetéseket végighall­gatta Árvái Ferenc személyzeti és szociális főosztályvezető. — Hasznosnak tartom a vé­leménycserét arról, hogy az em­berek mit értenek azon: meg­van vagy nincs meg a pénzem — mondotta. — Ezekből a be­szélgetésekből az derült ki, hogy nemcsak a keresetüket, hanem az üzemi légkört, a szo­ciális gondoskodást, a jövede­lemszerzés egyéb lehetőségeit is figyelembe veszik, amikor véleményt mondanak. Másfél éve önálló vállalatunk jelentő­sen növelni tudta kollektívánk bérszínvonalát, hiszen növekvő hatékonysággal dolgozunk, de a bérfejlesztésre szánt összeget már nem a régi gyakorlat sze­rint osztottuk fel. Egykor a szolgálati évek száma és a szaktudás színvonala volt a döntő szempont, ma a munka, körülmény és a munkaerő-kí­nálat legalább ilyen jelentős. Ha ugyanis az egyszerű, de na­gyon nehéz munkát otthagyják az emberek, mert úgy érzik, hogy nincs meg a pénzük, ak­kor a vállalati érdektől vezé­reltetve arra a munkahelyre kell juttatnunk a pénzt. Na­gyon fontos azonban: ok nélkül senki se érezze úgy, hogy nem kapja meg az őt jogosan meg­illető pénzt, mert az elégedet­lenség meggondolatlan lépése­ket vált ki. Cseri Sándor Az első Hyitány előtt A járási labdarúgó-bajnok­ság nyitányára készülve, augusztus 17-én, kedden dél­után 5 órakor tartják meg az els.ő szövetségi napot, amikor az egyesületek, illetve a csa­patok képviselői megismer­kedhetnek a bajnokság új rendjével. Ami már most híradásul kí­vánkozik: augusztusban két alkalommal rendeznek Ma­gyar Népköztársasági Kupa­fordulót, a bajnokság szep­tember első vasárnapján ^.kez­dődik. Minden bizonnyal emel­kedik a nevező csapatok szá­ma. így pontos Lapunk augusztus 12-én megjelent számában, ezeken a hasábokon közöltük a Köszö­nősorok című kis tudósítást, amelybe sajnálatos hiba csú­szott. A tudósítás második mondatában a pontos név: Molnár Erik. A nap programja Augusztus 17. napjának programja: Veresegyház, művelődési központ: Tavaszy Noémi grafikus- művész Tisztelet Kodálynak című kiállításának megnyitó­ja, az alkotmány ünnepe al­kalmából, 18 órakor. A kiállí­tást megnyitja: dr. Losonci Miklós művészettörténész, az Iparművészeti Főiskola főtit­kára. A kiállítás megtekinthe­tő szeptember 5-ig, naponta 10-től 20 óráig. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents