Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

lORI /S’ W uia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 191. SZÄM 1982. AUGUSZTUS 15., VASÁRNAP SzámíthafiiaBf sa tásn®«fatásrtv A jó ügynek mindenki megnyerhető Eredményesen látja el feladatát sí népfronlbizaüság E tudósításunkban egy nagy­község népfront-aktivistáinak munkájáról kívánunk beszá­molni. S tesszük ezt a HNF helyi bizottságának titkára, Csaba János tájékoztatására hagyatkozva, akivel a Tápió- völgye Termelőszövetkezetnél beszélgetünk, mivel ott, gazda­sági szaktanácsadói beosztás­ban dolgozik. Társadalmi munka — Ríj történt Sülysápon az, ön, 1974-es megválasztása óta? — utaltunk első kérdésünkkel egy kis történeti visszatekin­tésre. — ... Sokminden!... A süly- sápi nagyközségi tanács meg­alakult, majd Úrival együtt kö­zös tanáccsá szerveződött. Úri­ban persze megmaradt a nép- frontbizottság, önállóan tevé­kenykedik Szikszai István ve­zetésével, s jó a kapcsolat ve­lük. Kölcsönösen meghívjuk egymást üléseinkre, s élvezzük egymás munkájának eredmé­nyeit. — A társadalmi munka szer­vezése általában a népfront erős oldala. — Igen, így van ez nálunk is! — veszi vissza mindjárt a szót Csaba János, hogy el­mondja: — A társadalmi munkák szervezésében lényegében 1975- től léptünk előbbre. Igaz, ez a fejlődés nem dönget megyei összegeket, átlagokat, de mi, a magunk részéről eredménynek tartjuk. Kis javítást e téren még kell eszközölnünk, ám tudni kell, hogy társadalmi munkát olyan esetben lehet szervezni, amikor egy község­ben jelentősebb forintértékű beruházások történnek. Ilyen volt például a 8 tantermes új iskola építése, amely az akko­ri Virágzó Termelőszövetkezet támogatásával, s a népfront segítségével valósult meg. — Főleg kire számíthatnak az ilyen társadalmi munkák alkalmával? — A helyi gazdasági egysé­gek, mint a Tápióvölgye Tsz, a 2-es számú tűzoltó egyesület, a Pannónia Ipari Szövetkezet, az Észak-Magyarországi Áram- szolgáltató, UN1TECHN1KA, Alsó-Tápiómenti Áfész szocia­lista kollektívái a legtevéke­nyebbek. Ám a lakosságra épp­úgy lehet számítani, mint Le­hoczki Andrásra, a nagyközség szemétszállító kisiparosára, és más kisiparosokra. Hasznos kapcsolatok A párt- és tanácsi kapcsola­tokról beszél a továbbiakban. Elmondja, hogy kapcsolatuk jó a nagyközségi pártbizottsággal, minden évben szóban és írás­ban számol be munkájáról a népfront. Ilyen beszámoló volt július 8-án, amikor a pártbi­zottság úgy értékelte a népfront munkáját, hogy tevékenységé­ben is, vezetőségében is él a pártirányítás, s az aktívák en­nek szellemében dolgoznak. A községi tanáccsal is rendszeres az együttes munka. Mindig jól sikerülnek a falugyűlések, ahonnan soha sem hiányzik az országgyűlési képviselő, Bata János. S kellemes tapasztalat­nak nevezte Csaba János, hogy ezeken a falugyűléseken a sülysápiak nem járnak a felle­gekben, hanem reális problé­mát vetnek föl, és mindig ke­resik a megoldás útjait is! Szép eredményeket ért el a község az út- és járdahálózat karbantartása, fejlesztése te­rén: eddig mintegy két kilo­méter hosszú betonjárda ké­szült el a lakosok kétkezi mun­kájával, úgy, hogy az anyagot a tanács adta, a téesz szállítot­ta a sódert. Persze azért ma is vannak útgondok, de például a sápi részen javított a helyzeten a legutóbbi gréderezés a Kos­suth Lajos, a Magdolna, és a Kiskókai utcákban. Vézriű — később Egyre-rpásra zöldülnek, szé­pülnek az utcák a kiültetett facsemetéktől, virágágyásoktól. A környezetvédelmi bizottság, amelynek Katona Béla, nép­frontbizottsági tag a vezetője, sok gondot fordít a község szé­pítésére, a természetvédelem­re, s különösen a madárvéde­lemre. Minden évben visszaté­rő a tanács, a pártbizottság, a népfront összefogásával, a he­lyi gazdasági egységek dolgo­zóinak. vezetőinek jó ’együtt­működésével a nagyközség lomtalanítása. S itt külön ki­hangsúlyozta Csaba János, hogy nincs a nagyközség terü­letén a környezetet szennyező üzem. A népfront részt vesz a Járási Népi Ellenőrzési Bizott­ság munkájában is. Voltak már együttesen bolthálózat-ellenőr­zésen, s a nagycsaládok érde­dében környezettanulmányo­kon. A népfronton belül tevé­kenykedik egy csillag ász-szak­kör, amely országos hírnévre tett szert. Ugyancsak jól mű­ködik a helyi művelődési ház­ban a nyugdíjasklub, amellyel jó a népfront kapcsolata, őket kérték föl, hogy idén augusz­tus 20-án műsort adjanak. Az elektromos energiaellátás már nem gond Sülysápon, hi­szen nem régen lett felújítva a hálózat, s tanyai viszonylatban is igen kevés e területen a fe­hér folt. Nagy gond még az egészséges ivóvíz biztosítása Sülysápon. Sajnos, a vízmű eb­ben az ötéves tervidőszakban nem épülhet meg anyagi erő­források hiányában, de ezen a téren is van már előbbrelépés: két fúrt kút már elkészült. Eredmény még, hogy éppen a nagycsaládosok érdekében megnyílt egy leértékelt áruk boltja, aminek nagy a sikere. Ugyanakkor továbbra is gond a nagyközség alsó részének közlekedése, mert a nagy tá- i volságok miatt hiányzik oda a vasútállomáshoz vezető autó­buszjárat. Oklevél, jelvény S legvégül arról számolt be Csaba János a HNF helyi bi­zottsága titkára, hogy a legak­tívabb társadalmi munkásokat évről évre kitünteti a népfront elismerő oklevéllel és jelvény­nyel, vagy emlékplakettel. Idén 5 kiválóra és 10 érdemes tár­sadalmi munkás kitüntetésére tett javaslatot a sülysápi nép­frontbizottság. Aszódi László Antal Maradt és teremte!! Kinőtte a falu a klubházat Sima aszfalton táncolnak a napsugarak, az út mentén a te­lefonhuzalt javítják a posta szakemberei. A fordulóban, ahol az utas eldöntheti, hogy Csévharaszt felé induljon vagy bekanyarodjék Vasad központ­jába, már csak az emlék vetíti a hajdani büfégomba képét. A helyén hatalmas kőház áll, alagsorában — látni a tárva hagyott kétszárnyú ajtón át — csinos asztalok. Ez az új Fülemüle bisztró. Az ABC-áruház előtt üres lovaskocsik. Piacnap van Mo- noron. Borostás öregember mellé kapaszkodik a kocsiülés­re egy nénike, kezében tömött szatyor. — Csak ezt kaptam... — mondja, s mutatja a tejfölös­poharakat, a fóliás sajtot. — Megesszük paprikával, ilyenkor már nem tudok csirkét fog­ni... — Hogy nem-e? — nevet az öregember —, mennyit fogjak neked? Az ABC üvegfalain sötétítő függöny. A hűtőpultokban ha­lomban áll a jégkrém. Lajos bácsinak szólítják a gyerekek a fiatalembert a pénztárgépnél, aki dühösen keresi a kólához az üvegnyitót. Állunk a nagy meg a még nagyobb házak között az 1600- as lélekszámú Vasad község közepén, amelynek jól műkö­dő szakszövetkezete, a kihelye­zett üzemek révén ipara is van, ahová Monorrói is átjárnak dolgozni, diákotthonában ren­dezték az idén a járás első közművelődési táborát, s amely ezen a hétköznap délidőn sem kelti álmos, poros falu benyo­mását. Vasad él, s nem csak lélegzik — nyújtózik is, min­dig magasabbra. A klubház azonban zárva van, ajtaján tábla: leltár. Töb­ben is magyarázzák, hogy Lu­kács Bélánét, a klubkönyvtár vezetőjét hol találom. Pár perc­cel később a karcsú fiatalasz- szony úgy fogad a fenyőfás ud­varon, mint aki hozzászokott a legváratlanabb időpontokban betoppanó vendéghez, s magá­tól értetődően áldozza rám az ebédidejét. Portájuk azért rí ki a töb­biek közül, mert a ház eleje csupa-csupa virág. A kerítés tövében, a kocsiút szélén is vi­rágok nyílnak. Ez kényszeríti ki talán az első ösztönös kér­dést — járásbeli szem nem ef­féle látványhoz szokott... Labdarúgás Következik az eszi rajt Nyilvánosságra hozzák a sorsolást ' Ma délután elindul hosszú útjára a pettyes labda, meg­kezdődik Pest megyében is az 1982/83-as bajnokság. Szűkebb pátriánkat a megyei I. osztály­ban és a II. osztályban is két- két csapat képviseli. A Vecsés újoncként mutatkozik be ma délután a pilisiek helyé­re léptek, akik kiestek. A Sülysáp már jó néhány éve tartja magát, s most is a bent- maradást tűzte ki célul. A holt idényben a csapatok az átigazolási dolgokkal vol­tak elfoglalva. A Vecsés kü­lönösen sokat nyert azokkal a játékosokkal, akiket, leigazolt. Akad közöttük NB I-es és AÍB /I-es egyaránt. Mindez mutatja a nyilvánvaló szán­dékot; a magasabb osztályban is sikeresen akarnak szerepel­ni. Az Üllő és a Pilis a megyei II. osztályban szerepel majd a most induló bajnoki évad­ban. Bízvást remélhetjük, hogy sikeresen fognak helyt­állni, erre minden reményük megvan, hiszen ez a két csa­pat is több új játékossal erő­södött. A járási I. osztályban a jö­vő vasárnap indul a bajnok­ság. Ismét 14 résztvevője lesz a mezőnynek, az eltávozott Nagykörös helyére a kiesett járási székhely gárdája kerül. Hétfőn délután 5 órakor a szövetség vezetői várják a csapatok képviselőit az idény- ryitó értekezletre, amelyen ismertetik majd a tennivaló­kat. s nyilvánosságra hozzák az őszi sorsolást is. Jegyzet Nyári táborok A gyerekek, de a szii- lök is megkezdték a visszaszámlálást, hiszen hét­főhöz két hétre ismét be­népesülnek az iskolák, megkezdődik az 1982/83-as tanév az oktatási intézmé­nyekben. Ma még sok gyerek az úttörőtáborokban, nyaraló­helyeken tartózkodik, de többségük már otthonában készül az újabb erőpróbá­ra. S bár még korai teljes mérleget vonni az idei tá­borozási tapasztalatokról, rövid értékelést máris meg­tehetünk. Járásunk piros és kék nyakkendős pajtásai közül, ezúttal is a legtöblen a já­rási táborokban tölthették vidáman a napokat. A sá­tortábor a Kalocsa közelé­ben fekvő Szelidi-tónál várta a gyerekeket. Még sohasem pihenhettek ott a járásbeli gyerekek. A kel­lemes környezet, a remek strand nagyon alkalmas'aak bizonyult a felejthetetlen táborozásra. A kemping te­rületén verték fel az újon­nan vásárolt sátrakat, a gyerekek legfeljebb csak arra panaszkodhattak, hogy kevés a hús árnyat adó fa a tábor területén. A kápta­lanfüredi tábor ismét nép­szerű volt a gyerekek kö­rében. A Balaton közelsé­ge. a csodálatos táj igazán remek kikapcsolódást nyújtott mindenkinek. Megnőtt az érdeklődés a vándortáborok iránt is. A pedagógusok és szülők ál­dozatot vállalva kísérték el csemetéiket az általában kéthetes táborokba. Ez a táborozási forma komoly megpróbáltatást igényelt a gyerekektől, hiszen napon­ta 15—20 kilométert is gya­logoltak a lányok és fiúk. Viszont ez biztosította a legjobban a romantikát, felelevenítette a régi tábo­rok emlékeit. Szűkebb pátriánk terüle­tén is meghonosodóban van a táborozás. Másod­szor rendezték meg a kis­dobos vándortábort, amely ismét népszerűnek bizo­nyult. Új színfolt volt a vasa- di diákotthonban megren­dezett képzőművészeti al­kotótábor, amely szintén elérte célját. A gyömrői Petőfi Sándor művelődési ház szervezésében jelenleg napközis rendszerben tábo­roznak a különlöző kor­osztályú gyerekek. A szünidő tartalmas el­töltését hivatottak biztosí­tani a nyári táborok. Ter­mészetesen az iskola és a szülői ház segítsége nélkül elképzelhetetlen lenne egy- egy tábor sikeres megren­dezése. TJgy tűnik, jó úton ha- ladnak az illetékesek, hiszen e kettő kapcsolatát is tovább erősítették a nyá­ri találkozások, együtt töl­tött hosszú órák felnőttek, tanárok és gyerekek között. G. J. — Nem őslakosok itt, ugye? — Dehogynem. Én itt szület­tem. Igaz, később messzire ka­nyarodtam Vasadtól, a tanító­képző elvégzése után Kecske­méten, Baján, majd Tokodon laktunk. Tanítottam, Édes­anyám betegsége hozott haza minket, s itt lettem azután nép­művelő. Emlékszem, az első na­pokban hallottam a buszon fél füllel: na, egy léhütövel több van a faluban ... Nem sértőd­hettem meg, annak előtte volt már gyors egymásutánban vagy kilenc elődöm a klubház­ban. Meg aztán dacos termé­szetű is vagyok, s ez a meg­jegyzés csak megerősítette a szándékomat: megmutatom, hogy maradok és teremtek. Maradt — és teremtett. Bár nem volt könnyű — ma sem az — hiszen a vasadi „kullúrház” hivatalos titulusa klubkönyv­tár, s működési feltételeit bi­zonyos rendeletek kötik, me­lyek olykor éppen az igények­kel ütköznek. — Egyedül vagyok. Az öt­ezer kötetes könyvtár rende­zése, adminisztrációs munkája, a beszerzések éppen leköthet­nék a hivatalosan szabott idő­met. de itt a kiscsoportok mű­ködtetésére van igény — hát működtetem őket, tizenkettőt. Nincs színháztermünk, de ké­rik, várják a műsoros rendez­vényeket, olyannyira, hogy most már nemcsak a könnyű műfaj vonzza a közönséget, jó­formán hívás nélkül jönnek az író-olvasó találkozókra. Tíz-ti­zenöt táncmulatság kell évente a falunak, 5-6 nagyobb gyer­mekrendezvény, diszkók, mo­zi... Minden nálam fut össze. Érthető is — hol másutt? De hivatalos segítőm nincs, és nincs karbantartó, fűtő — mert egy klubkönyvtárnak áz nem jár. — A falu tehát, bőven kinőt­te a klubházat... — Egy Pécs közeli kis tele­pülésen csodáltam meg nem­rég egy remek működési for­mát. Hallottam már róla az­előtt is, a járási művelődési központban járt egy előadó, aki erről beszélt. Talán azért is fi­gyeltem oda nagyon, mert ér­zésem szerint ez lenne nálunk is a fejlődés járható útja: az iskola, a klubkönyvtár és a mű­velődési ház összevonása. Pe­dagógus segítőm csak egyetlen­egy van. Pedig rászorulunk egymásra. Az iskolának nincs tornaterme, nagyterme — hoz­zánk járnak. Könyvtáruk beol­vadt a miénkbe. Van karban­tartójuk, fűtőjük, akiket igény­be vethetnénk. És ha én beteg- állományba vagy szabadságra megyek, a klubházba megáll az élet. Ha hivatalosan is együttműködnénk, egy „cég gyerekei” gyanánt, mindenki javára változna a helyzet. Ha összetartoznánk, nem dőlne dugába régi tervem sem, amit egyszer már megpróbáltam ugyan megvalósítani, de egye­lőre egyszerűen nem futja az időmből. Művészeti gyerekcso­portot szerveznék, tudom, ta­pasztaltam, nagy az érdeklődés iránta. Szeretek bábozni, bati­kolni, festeni — s szeretnek a gyerekek is. Ha a teher egy ré­sze más vállára kerülne, meg­tehetném. hogy ezt a csoportot megint életre hívjam... De a profilváltáshoz kidolgozott terv kell: hogyan, miképpen? — A gondok ellenére sem, gondolt arra, hogy inkább új­ra tanítana, „népművelőskö-. dés” helyett? — Gondoltam rá. De olyanT kor eszembe jut a fogadtatás, a postásunk például, aki azzal fogadott: „na, te szegényke, te se leszel itt egy hónapnál to­vább ...” 1978-ban megkaptam a Szocialista kultúráért kitün­tetést. Ez is kötelez a folyta­tásra, már csak becsületből is! Lukács Béláné a község párt- alapszervezetének titkára is. Nem elszigetelten dolgozik, a helyi vezetők segítségére min­dig számíthat. Ám úgy tűnik, ahhoz, hogy a vasadi klub­könyvtár annyi kudarc után most megint a jó úton lépjen tovább, ennél már több kell. Koblencz Zsuzsa Cseren népművelők alapja Hagyománynak számít már, hogy az alkotmány napjának tiszteletére ünnepséget szer­veznek a népművelők részéire is. A járási pártbizottság és a járási hivatal szervezésében a népművelők úapját ezúttal augusztus 19-én, csütörtökön délután 2 órakor rendezik meg az ecseri Rábai Miklós Műve­lődési Házban. Eotéklállítás Vietnam, ember, táj, művé­szet címmel fotóművészeti ki­állítás nyílik holnap délután Monoron, a Vigadó fölötti Nagy István Galériában. Rév Miklósnak, a Népszabadság nyugalmazott fotóművészének képeit augusztus 24-ig napon­ta 13-tól 18 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. C&Mspiás és szállítás A kánikulában nincs könnyű dolguk a vasalónőknek. A Pilisi Ruházati Szövetkezeiben modern gépekkel vasalják az ott készülő különböző ruházati termékeket, utána már a cso­magolás és szállítás következik. Képünkön: Opavszki Anna vasalja a női átmeneti kabá­tokat. Mutnéfalvy Zoltán felvétele JSSN 0133—2G51 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents