Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

Jól fizet a lencse Paradicsom a lévonalon L.LOI A PEST BEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 190. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 14., SZOMBAT l En^rgisifokiirék^s tdajnsűveKés Új megoldásokkal próbálkoznak Gazdaságainkban az elmúlt években csökkent a zöldség­félék vetésterülete, amit rész­ben a munkaerő fogyatkozásá­val lehet magyarázni. A vác- szentlászlói Zöldmező Terme­lőszövetkezetben a folyamat megakadályozása végett az idén új zöldségnöVényt, lencsét ültettek huszonöt hektáron. A termést jórészt már betakarí­tották, s eddig átlagosan öt mázsa körül mozgott a termés­hozam, így bízváát számíthat­nak legalább száz mázsa össz­termésre. A lencse jövőre is szerepelni fog zöldségnövényeik között, s Furulyás János elnök véleménye szerint a talaj kö­rültekintőbb megválasztásával az ideinél magasabb termés­átlagot érhetnek el. A szövetkezet részben öntö­zött kertészetének hagyomá­nyos zöldségkultúrája a para­dicsom. Termesztése jelentős beruházást és erőfeszítést kí­ván. A palántákat maguk ne­velték kétszáz négyzetméteres fűthető fóliasátraikban, amely lehetővé tette a palánták sza­badba történő kiültetését a fa­gyos napok elmúltával. Jelen­leg százhét hektáron pirosodik már a paradicsom, sajnos nem egyenletesen nyújt szép lát­ványt a tábla, mivel a kiülte­tés után a palánták egy részét viharkár érte, a későbbiekben egy másik része pedig jégkárt szenvedett. Ezeken a területe­Unalmas, hagyjuk már, a könyökünkön jön ki. Nyilván így vélekednek sokan váro­sunk lakói közül, akik az el­múlt egy esztendő alatt vé­gigolvasták a gödöllői labda­rúgásról szóló cikkek soroza­tát. Kezdve azoktól a figyel­meztetőnek szánt hírektől, amelyek előrevetítették a bal­jós végzetet, folytatva a meg­alázó vereségek tudósításai­val, majd a megyei első osz­tályból már az őszi szezon végeztével biztos kiesőnek tű­nő vGSC focicsapat agóniájá­ról, s a hozzá kapcsolódó vé­leményekről közölt értékelé­seket, gyászkeretes siralmakat. Megyei rásodcssíáSy Az következett be, amire mindenki számított, egy hosz- szú lejtő utolsó előtti állomá­sára érkezett el a város egy­kor valamivel jobb időket is látott gárdája, e semmivel ösz- sze nem téveszthető és hason­lítható sportágban, amelynek gyakori emlegetése meglehet, hogy sokakban értetlenséget szül. A többség azonban alig­hanem mégis azon a vélemé­nyen van: még így is keveset foglalkoztunk vele, miként a város vezetői, a sportkör, a szakosztály irányítói „ is. így juthattunk idáig: most ősszel már a megyei másodosztály­ban kezd a GSC, s ki tudja, hol egy év múlva. Mert az ken a kedvezőtlen időjárás miatt csupán 300-350 mázsás hozamra számítanak, míg az épségben megmaradt palánták fedte területen meglesz a ter­vezett 420 mázsa. Összességé­ben tekintve az idén a gazda­ság a paradicsomtefmésből nem remélhet nyereséget, mi­vel a termesztés összköltségé­nek és a felvásárlási árnak az egyenlege 420 mázsás átlagnál nulla. Ez is oka, hogy számos termelőszövetkezetben össze­zsugorodott eme zöldségnövény vetésterülete, vagy éppen el is tűnt a kertészetből. A Zöldmezőben a paradi­csom szüretelését túlnyomó- részt a helyi és a szomszédos falvak iskolásai végzik, de be szoktak segíteni a gödöllői Ma­dách Imre Ipari Szakmunkás- képző Intézet osztályai és a hon­védség is. Szállításukról maga a gazdaság gondoskodik. A le­szedett érett paradicsom nem közvetlenül kerül a Hatvani Konzervgyárba, előfeldolgozá- sát a zsámboki lényerő állomá­son megkezdik, ahonnan na­ponta huszonöt vagon mennyi­ségű lét visznek Hatvanba. A minél kifizetődőbb s ész­szerűbb gazdálkodásra való tö­rekvés jegyében a paradicsom­palánták kiültetése után a fó­liák alá részben paprika — részben uborka került. Ezek szürete még tart, de a tervet már teljesítették. alaposan felforgatott, átszer­vezett honi labdarúgó-hie­rarchiában van még egy le­ges’egutolsó állomás is: a já­rási bajnokság. S ahogy az, élvonalból kiindulva tavaly, s az idén sokan minősültek egyre lejjebb, úgy erősödtek meg a viszonylagosságban az alsóbb osztályok. Tehát a mai megyei másodosztály sem lesz sétagalopp egyetlen résztve­vőnek sem. Hogy a labdarúgás nem egy a sportok között, azt még azok is érzékelik, akik messzire el­kerülik a focipályákat, s akik még a tévé elé sem ülnek le egy kis szurkolásra. Azt mégis láthatják, itt valami különös­ről ván szó, ami alól csak ők a kivételek. Akik viszont, mint mi, olvashatták volna a nem­régiben lapunk hasábjain foly­tatott vitához érkező vala­mennyi levelet, elcsodálkozná­nak: de hát ez tényleg ennyi­re vérre megy? Maroknyi szurkoló Hogy mennyire, arra elég példa, ha megemlítjük: a vá­rosi pártbizottságon nem most a nyáron tartottak először megbeszélést az érdekeltek arról, miként lehetne fellen­díteni a város labdarúgását. De egyelőre nem jutottak sok­ra, Ez is tükörképe a jelenle­gi állapotnak. Egy tárgyi fel­tételekben is leromlott erköl­csi hitelét vesztett társaság A régi mondást úgy is meg­fogalmazhatjuk, hogy: ritkán van új a nap alatt. Ami ma újdonságnak látszik, az ugyan sokunk számára talán első íz­ben bukkan fel, mégsem jelen­ti azt, hogy mások, elődeink ne foglalkoztak volna vele, vagy hasonlóval. Régi példák Erre hívta fel a figyelmet dr. Fülöp Gábor, a MÉM Mű­szaki Intézet tudományos fő­osztályvezetője is, amikor lát­ta, hogy kissé elfogódva, vala­melyest a szenzációt keresve érdeklődtem nála is az ener­giatakarékos talajművelés le­hetőségeiről. Tudom, hogy eb­ben a témában — elméleti és gyakorlati vonatkozásban is — otthonos, hiszen hogy mást ne mondjak dr. Bánházi János egyetemi tanárral közösen több könyvük jelent meg a szántóföldi talajművelés gépe­sítéséről a Mezőgazdasági .Ki­Két, eddig a magyar mező- gazdaságban még nem’ ismert új traktor vizsgálata folyt az elmúlt napokban a /gödöllői Tangazdaság kartali kerületé­ben. Három országosan jól is­mert termelési rendszer — az IKR, a :KITE és a KSZE — va­lamint a Rába-gyár részére folytatja a vizsgálatot a MÉM Műszaki Intézet. Az IH—5488 és az IH—5288 jelű traktorok szántóföldi úgy­nevezett fékkocsis mérését vég­zik el rajtuk talaj művelés köz­ben. A nagyjából azonos fel­játszotta el itt a maradék ma­roknyi hűséges szurkoló jó­indulatát, s most majdhogy­nem a semmiről indulnak. S hogyan! Amint a szakosztály és a sportkör vezetőitől megtud­tuk, a süllyedő hajóval, ahogy az jó szokás, sokan elmene­kültek: játékosok, edző, s ne szépítsük, felajánlotta az ar­ra méltóbbnak „bársonyszé­két” a lesfelsőbb sportvezetés is. Hogy ezt mégsem fogadták el, annak a többi között egy fontos oka az, hogy nem na­gyon van helyettük jelentkező. A jelen helyzetben, s nem­csak Gödöllőről van szó, ezek a pozíciók nem túl népsze­rűek. Csodák nincssnek Űj edző némi nézeteltérés árán még csak akadt, de új, a csapatot erősítő játékosok nem. Ha lehet a GSC gyen­gébb, mint valaha, s ezt min­denki jól tudja. Ahhoz, hogy a hamarosan megkezdődő baj­nokságban eredményesen sze­repeljen, már-már csodára lenne szükség. S ezt akkor is le merjük írni, ha netán lesz aki azt mondja: eleve rossz- indulattal közelítünk feléjük. Erről szó sincs, a következ­tetést a felelős sportvezetők véleményéből szűrtük le. Akik egybehangzóan állítják: a fo­cihoz sajnos, ma három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Ja és 1 adónál, a legutóbbi éppenség­gel az energiatakarékos mód­szereket ismerteti, bátran mondhatjuk úgy is, hogy nép­szerűsíti. — Valóban igaz, hogy az energiatakarékos talajművelés lehetősége, kívánalma nem most vetődött fel először — mondja dr. Fülöp Gábor, s könyvük azon fejezetét mutat­ja, amely bizonyítja, régebben is sokan foglalkoztak már a té­mával. — Cambell például a nebraskai száraz viszonyokra dolgozott ki a századfordulón olyan talajművelési rendszert, amelynek célja a talajt a leg­több nedvesség befogadására, a talajnedvesség megőrzésére ké­pessé tenni. A magyar Baross viszont például idehaza gondolt az eke bizonyos mellőzésére. Az előbbiekhez sorolhatjuk még az ugyancsak magyar Manningert is, aki a forgatás nélküli talajművelést minde­nekelőtt olyan viszonyokra dol­gozta ki, amikor ekével több­építésű, univerzális erőgépek mindenekelőtt azért fontosak a számunkra, mert hiányoznak a traktorlépcsőből. Az országos gabonaprogram végrehajtásá­hoz szükség lehet valamelyi- ’ kükre, talán éppen kooperációs gyártásból. Teljesítményük 138 kW (azaz 185 LE), illetve 119 kW (160 LE). Lehet, hogy sort kerítenek egy ezeknél is kisebb, 135 lóerős változatú IH-traktor kipróbálására is. amely szintén alkalmas a talaj előkészítés, a vetés és a betakarítási munkák végzésére. néhány tehetség, akit fel kell fedezni, meg kell tanítani a játékra, s aztán itt kell tarta­ni. De az utóbbihoz megint csak pénz kell, nem is be­szélve az erősítésről, amint azt a megyei _ bajnokság oly fényesen igazolta az elmúlt években. Pénze pedig erre sem a patronáló vállalatok­nak, elsősorban az Árammé­rőgyárnak, sem a sportkör­nek, sem a városnak nincs. S belátható időn belül nem is lesz. ______________________j______ Sz üntessék meg? Csodák tehát nincsenek. Minden amit remélhet a ma­radék szurkolótábor: talán egyszer mégis elkészül a GSC-pálya, s ha az egész te­lepet nem is újítják fel egy­hamar, legalább a már több­szöri szántás és vetés után végre gyep nő a játéktéren, s nem gaz. S hogy a most ki­alakuló amatőr társulat lelke­sedéssel igyekszik pótolni az előbb emlegetett hiányosságo­kat: a kirobbanó tehetséget és a pénzt. Lehet, hogy már any- nyival is beérné a sportért, s kivált a fociért rajongó köz­vélemény, hogy legalább itt. a megyei másodosztályban ma­radjanak bent a GSC-sek. Kü­lönben jövőre a járási baj­nokságban lesz városi rang­adó: GSC—GEAC. Ha csak addigra meghallgatásra nem talál némelyek idei követelé­se: szüntessék meg a labda­rúgó-szakosztályt, s a pénzt osszák fel a többi sportág és a tömegsport között. Ha vé­giggondoljuk, nem egy utolsó megoldás. G. Z. nyire csak nehezen munkálha­tó, rögös, hantos, üreges szán­tás végezhető. Elmélet és gyakorlat A MÉM Műszaki Intézetben dr. Jóri J. István és dr. Sala­mon Sándor tudományos fő­munkatársak tollából ugyan­csak nemrégiben jelent meg a szántás nélküli talaj művelésről, ennek gépesítéséről, gazdasá­gosságáról kiadvány. S persze mások is foglalkoznak a témá­val: dr. Vajdai Imre, a gödöl­lői egyetem docense ugyancsak az energiatakarékosság szem­pontjait elemzi. Méghozzá már a gyakorlatban. Mert a legfontosabb éppen az a kutatók munkájában is, hogy az új vagy a felújított el­járások ott terjedjenek, basz', nősülj anak, ahol a föld térem. Jól tudják ezt a Gödöllői Bú­za—Borsó Termelési Rendszer­ben is. — Tangazdaságainknak mint­egy harmada Pest megyében található — mondja dr. Dúl Udó Endre, a GBBR osztály- vezetője. — Márpedig a me­gye gazdaságainak nagy részé­ben az őszi magágykészítések időszakában viszonylag szára­zabb a talaj, s ezen is kiváló vetőágyat szükséges a gépek­kel produkálni. Mi, nem kis részben a műszaki intézet ered­ményeire építve, már 1978 óta próbálkozunk az energiataka­rékos talajművelési eljárások­kal úgy, hogy erre ösztönözzük partnereinket is. A nekik aján­lott módszerek fő jellemzője, hogy a legfontosabb hangsúlyt a talaj lazítózásra helyezzük, a szántás helyett, az utóbbit — a talajtípustól, az elővetemény- től függően — csak három- évenként javasoljuk. A GBBR-ben ajánlott alap­gépek — idegen hangzásuk el­lenére — legtöbbje hazai gyárt­mányú. Ilyen a Latar—3500, amit a Kaposgép; az IH—1014 lazító, amelyet a Rába gyárt vagy az IH—Conser-til talaj- elmunkáló. Nagyon ide kíván­kozna — mondta még a terme­lési rendszer osztályvezetője —, a kecskeméti Mezőgép által gyártott RÁB—8,4 ásóborona, amely megfigyelése szerint igen jó munkát végez a rögös talajokon is. A termelési rendszerben máris több gazdaság vetett bú­zát a takarékosan művelt ta­lajba. Ebben a Gödöllői Tan­gazdaság járt az élen; 1000 hektáron, míg a túrái Galga- menti Magyar—Kubai Barátság Tsz mintegy 800, a dányi Mag­vető illetve a hatvani Lenin Tsz 400-400 hektáron vetett így. Ajánlott módszerek — Javasoljuk még a takaré­kos talaj művelés bevezetését a kartali, a gödi, a kerepestar- csai, a vácszentlászlói, a let- kési, a kiskunlacházi termelő- szövetkezeteknek is. — mondja Dúl Udó Endre. — Tudomá­som szerint további új gépeket is ajánlhatunk számukra. Erről részletesebben ismét dr. Fülöp Gábort kérdeztem. — Intézetünk — éppen a GBBR gazdaságaiban — foly­tatja a műanyag kormányle­mezes ekék vizsgálatát. Sőt már tavaly is megnéztük, mit tudnak. Azok a vizsgálatok már azt mutatták, hogy mintegy nyolc-tizenöt százalék energia­megtakarítás érhető el ezekkel a lemezekkel. De minden azon múlik, mennyire lesz tartós, kopásálló. Bátran ajánlhatjuk a szovjet gyártmányú, igen jó munkát végző KPS—9 függesz­tett szárnyas kultivátort is. Alig egy tucat van belőle ha­zánkban, pedig tudomásom szerint nincs akadálya a szállí­tásának. F. I. Szövetkezetből a gyárnak Az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezet túrái részle­gében havonta kétszáz-kétszáznegyvenejzer forint értékben ké­szülnek villanymotorok az ikladi Ipari Műszergyárnak. A ké­pen az üzemegység két dolgozója, Gacsó Istvánná és Puskás Ilona a villanymotorok állórészének tekercselése közben. Benc Mihály felvétele 'Labil csrúgós Utolsó előtti állomás a lejtőn Fékkoesís mérés a traktorokon Mosf vizsgáznak a földeken m Szombati jegyzet a / ffesfulflfl Hogy is volt akkor ré­gen? Mit csináltam én? Mit csináltál te? Milyen volt a cseresznye, a dinnye íze? Milyenek a lányok? Ho­gyan vitte hajukat a szél? Fellebbentette könnyű nyári ruhájukat? Igen. S persze a búcsúkban, az igazi falusi búcsúkban — a nyáriakban — felültünk, s felültettek a ringlispílre. Szállt a vidám nótaszó. Akkor is, amikor még hí- re-hamva sem volt, hogy beadjuk a búzát, s amikor már szólni kellett a tanács­ban, mit szólni: bejelente­ni, ha le akartunk vágr.i egy hízót, kivágni egy fát. Az egyik — a vidámság —, nosztalgia, a másik — az átmenetileg keserűbb paraszti sors —, felejthető emlék. De vajon mi után nosztalgiázunk újabb húsz- harminc év múlva? S mi­re mondjuk, hogy felejthe­tő? Nézem a város főutcáját. Ezt a megbomlott egyensú- lyú két sort, amit ha vala­mi viszonylag nyugodttá tesz, az a számunkra máris nosztalgiát ébresztő öreg fasor. Csodálom egyenként ezeket a megindult, de nem olyan nagyra növő leve­gőt frissítő élőlényeket. Állnak mozdulatlan, s szív­ják kelletlenül a gépkocsik benzingőzös füstjét, s mint valami modern őrtálló hő­sök, megpróbálnak tisz­tábbat visszaadni. Most még, ahogy elnézem őket, látom: jól bírják egészség­gel. De vajon meddig? Tényleg, miért is jut eszembe mindez? Mert a kisördög itt bújkál: hogy egyszer azt mondták a'va­rosrendezők; nem lesz itt ház, sem fa vagy fasor ve­szélyben, falaikat nem rengetik az átmenő jármű­vek, s a fák — velük az emberek —, nem lesznek különösebben háborgatva, mert a forgalmat nem, ez, a Dózsa György út, hanem a sokkal alkalmasabb Ma­gyar—Csehszlovák Barát­ság útja vezeti le és át az autópályáról. A láthatatlan kéz áthúzta a-számítást, áü az akkori nyilatkozatot, s ma már akkora itt a for­galom, hogy mindenkinek gondot okoz. De ha már ennél a lát­hatatlan kéznél tartunk, ta­lán nem érdemtelen han* gosan gondolkodva azon meditálni, nem kellene-e újra meggondolni az imént említett eredeti koncepció megvalósítását. Azt, hogy az átmenő forgalom nagy részét a barátság útja ve­gye át, s amíg csak lehet maradjon meg minél több a még meglévő városmag­ból. A régiből, amely mu­tat még valamit. Egyelőre, ha olykor fel is bukkan va­lamilyen terv, nem látszik sem várostervező építész, sem műszaki irányító keze- nyöma, elképzelése: vajon mit akarunk, merre fejlő­dik jobban a város. A régi üzletsor helyett az ú,i házak alatt lévő bevá­sárló tömbök inkább elka­nyarodnak a HÉV-vonalá­val párhuzamosan az Er- zsébet-park irányába, a ru­házati üzlet is távolabb, mint közelebb van. Hát persze, hogy megtalálja ezeket is, ajci akarja, de kár, hogy így széttört, nem mutatós ez a központi üz­letsor. Annyi szerelmese van Gödöllőnek, aki mutani, láttatni szeretné, hol zaj­lik itt a társadalmi élet, hiszen nem minden a túl­oldalra zárt művelődési központ sem. Ott olykor a művészeteknek kell kellő tisztelettel csendes, vagy éppen meghitt, kulturált otthont és környezetet ad­ni: pníg itt. ahol a valami­vel köznapibb élet zajlik, a mindennap gondjait, örö­meit, tapasztalatait elmon­dani, kicserélni szándéko­zóknak kellene teret al­kotni. Nemcsak azért, hogy az emberek jóízűt nosztal­giázhassanak majd egyko­ron. Fehér István ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents