Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-08 / 158. szám

Tangazdaság Fejési rekord Túlteljesítették a tervet Tíz évvel ezelőtt még szán­tóföld volt azon a helyen, ahol ma a gödöllői tangazdaság fenyőharaszti kerülete van. Ide először egy nagy teljesít­ményű MGF-típusú lucerna­szárító üzemet, 1973-ban ta­karmánykeverő üzemet, majd később ezeregyszáz kocás ser­téstelepet és -hizlaldát telepí­tettek. Ettől a kerülettől távolabb, Hatvan-Nagygomboson egye­bek mellett ezeregyszáz tehe­net tartanak, ezek között je­lenleg 930 a fejős, s ezek ép­pen a napokban hozzák az idei rekordot. Naponta nem keve­sebb, mint 22 ezer liter tejet ad ez az állomány, vagyis az átlagos napi .tejtermelés most megközelíti a huszonkét litert. Ennek is köszönhető, hogy az év elejei gyengébb tejterme­lést sikerült pótolniuk, s a félévi tervet jócskán túltelje­sítették. Suliiból érkeztek Vendégeink műsorai Pest megye testvérmegyéjé­nek székhelyéről, Suhlból ér­keztek a vendégek, hogy a ze­ne segítségével hozzák el a megyéjük, városuk baráti üze­netét. Suhl város zenekara július 18-ig tartózkodik a városban, s koncertjeire a belépés díjta­lan. A hangversenyek július 8-án és 12-én délután 5 órakor kezdődnek az Állami Bartók Béla Zeneiskola hangverseny- termében. Társulásban A kosdi legelőkről A kosdi Lenin Termelőszö­vetkezet a váci járás téeszeiből alakult szarvasmarha-tenyész- tő gazdasági társulás létreho­zója, gesztora. A 480 hektár te­rületű legelőn a szövetkezet 150-200 hizlalásra szánt mar­hát legeltet, s a hizlaltakból 1300-1500 kerül évente a vágó­hidakra. Figyelemre méltó az évi tejhozam átlaga is. amely tehenenként 4 ezer 300 litert tesz ki. _____________ Fa zekaskiáJSítás Mónus Ferenc fazekas népi iparművész kiállítását láthat­ja a váci közönség mától augusztus 2-ig a Madách Imre Munkás és Ifjúsági Művelődési Központ galériájában. Mónus Ferenc a budapesti Népművé­szek Szövetkezetében dolgozik. Munkájában főként a vásárhe­lyi hagyományokra támaszko­dik, s az apjától, Mónus Sán­dortól tanult hagyományok folytatójának vallja magát. 1897. .TŰLIUS 15-ÉN 85 év­vel ezelőtt született Végh De­zső. Sokoldalú művész volt. Festett, rajzolt. illusztrált könyveket, hagyatékában szín­pad- és jelmeztervei maradtak fenn. Tanulmányainak útját egy-egy ország, vagy város ne­ve fémjelzi. Rómában grafikát tanul az Accademia déllé Belle Arti grafikai tanszakán, Pet- rucci professzornál. A tanulta­kat Milánóban kamatoztatta az 11 primato artistico italiano című folyóiratnál, a torinói „Cirie” konzervgyár reklám­grafikusaként, a .,Gross-Monti” nyomdánál. Több híres plakát fűződik nevéhez ebből az idő­ből. Az 1920-as évek végén Pá­rizsban találjuk. Divattervezést tanul Patounál, és a világhírű divatlapok, „Vogue”-nak is rajzol. Tanulmányait. Ko­miszar jevszkij és Georges Pi- tojeff orosz művészeknél foly­tatja tovább: díszlet- és jel­meztervezést. színpadművé­szetet tanul. Tudását a VII. Eduárdról elnevezett kísérleti színháznál hasznosította. En­nek a színháznak olyan mű­vészek voltak a tagjai, mint Pierre Renoir. Ludmilla Pito- jeff. Jouvet. Ebben a körben ismerte meg Jean Cocteaut. Párizsban került kapcsolatba Utrillóval és meleg barátság A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1982. JÚLIUS 8., CSÜTÖRTÖK Nosztalgia a régi képek©! Idézve A törvény «magában nem elég Porfelhő az üdülőtelepre Néhány régebbi fénykép került a kezembe. Talán egy ^ évtizede örökíthette meg a fotós a Duna-partot és a li- S getet. Még élesen látni a fűzbokrokat, s kirajzolódnak a ^ tóparti platánfák finom kéregmintái. Emlékeket idéz- S nek ezek a felvételek. Okkal vagy ok nélkül? Mára sokat fejlődött a tech­nika, Nem kell hosszú évtize­deket megélnünk ahhoz, hogy jelentős változásoknak le­gyünk tanúi környezetünkben. Néhány éve még falusi utcát idéző házsorok álltak a Föld­vári téren. Ott, ahol most tíz­emeletes házóriások törnek az ég felé. Évtizednél alig hosz- szabb idő alatt szinte telje­sen átváltozott a Duna-part. A füzes összeszűkült, egy ré­sze eltűnt, helyén aszfaltozott sétaút kígyózik. Legutóbb pe­dig napok alatt felismerhetet- lenül megváltoztatták a liget képét, eltüntették varázslatos szépségét, amit eredeti állapo­tában már soha többé nem le­het visszahozni! Pedig a múlt évben még szellő játszadozott a tóparti platánfák széles le­veleivel, és gyermekünkkel együtt gyönyörködtünk a víz­ben lubickoló vízityúk és vadkacsa fiókákban. Van el­kerülhetetlen, szükségszerű beavatkozás a természetbe, olyan, amely az ember érde­kében történik. De ezeket a beavatkozásokat lehet, sőt, módjával kell csinálni! A ter­mészet felelőtlen háborgatása jóvátehetetlen károkat okoz­hat. Hosszú lenne számba venni az ártalmatlanul elpusz­tult értékes, és pótolhatatlan áldozatokat. Lehet az egy fe­lelőtlenül kivágott öreg fa, méregtől vagy puskagolyótól elpusztult parlagi sas, kere­csensólyom. A mi nemzedékünk még gyönyörködhet e nemes ma­darakban —, de vajon med­dig?! Ugyanis ezek a madarak hazánkban a kipusztulás szé­lén állnak, s az egész világon megfogyatkozott számban él­fűzte Pierre Bonnardhoz, aki­től sokat tanul. Ilyen módon körvonalazódik az a környezet, melyben Végh Dezső művésszé érett. 1936-ban, teljes bizonytalan­ságba hozta haza a honvágy. Itthon , főleg illusztrálással, könyvborítók, plakátok terve­zésével foglalkozott. 1945 UTÁN, mint az Álla­mi Lélektani Intézet tagja lé­lektani — propaganda — témá­kat rajzolt. Volt a Kispesti Textilgyár tervezője, az Állami Bábszínház díszlet- és jelmez- tervezője. 1942-ben telepedett le Vá­cott, és itt élt 1972. október 9-én bekövetkezett haláláig. Hagyatékának miniatűr válo­gatása ideiglenesen a Madách Imre Művelődési Központ 8. termében nyert elhelyezést, addig, míg a nagyobb múzeum elkészültével önálló teremben megnyílhat állandó emlékkiál­lítása. IDÉPÍ, egykori lakásának, a Széchenyi utca és a Sallai Imre utcai sarokház falán, a Múzeum Egyesület jóvoltából, a barátok és a művészetét megbecsülök, emléktáblát he­lyeznek el a múzeumi hónap alkalmából, halálának 10. év­fordulóján. Sz. F. nek. Egy kezemen meg tudom számlálni a váci járásban élő sasok, sólymok és más ritka ragadozómadarak számát. Közigazgatási területünkön egyetlen barna kánya fészke- léséről tudunk. A Börzsöny hatalmas területén is csupán egy-két parlagi sas és kere­csensólyompár fészkel. Ezek a madarak — sok más termé­szeti értékünkkel együtt — olyan pótolhatatlan kincset je­lentenek, melyeknek csak esz­mei' értékéről beszélhetünk. Mert ami pótolhatatlan, az megfizethetetlen! Magyaror­szágon már régen volt igény a természet szépségének meg­mentésére. Ennek szellemé­ben alkották meg az első er­dővédelmi törvényt 1879-ben, majd ennek folytatásaként je­lent meg a természetvédelem­ről és erdőről szóló 1935. évi IV. törvénycikk. A felszaba­dulás után alapvető változá­sok történtek a társadalmi és gazdasági viszonyokban, mely­nek következtében megnöve­kedett a természetvédelem je­lentősége is, és ez szükségessé tette az újabb szabályozást 1961-ben. Ez a jogszabály hosszú időn keresztül megfelelő keretet biztosított a természeti érté­kek megóvásához. Oltalom alá került számos madár- és állat­faj, és intézkedések történtek a kiveszőiéiben lévő fajok élőhelyének védelmére is. Törvény védi Az elmúlt húsz esztendő alatt azonban gazdaságunkban nagy változások mentek vég­be. Az új iparágak kifejlődé­se, a vegyi anyagok széles kö­rű alkalmazása, a mezőgazda­ság gépesítése az alapvető kedvező hatások mellett jelent­keztek annak nem kívánatos következményei is. A termé­szetet, a növény- és állatfajo­kat veszélyeztető tényezők napjainkban megsokszorozód­tak. Ezért szükségessé vált olyan szabályozás kidolgozása, amely a megváltozott társa­dalmi-gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva nyújt védelmet természeti értékeinknek. Mindezt figyelembe véve al­kották meg a természetvéde­lemről szóló 1982. évi 4. szá­mú törvényerejű rendeletet, amely július hó első napjától lép életbe. Az új rendelet alap­vető változásokat is tartal­maz. * Többek között beveze­tésre került a fokozottan vé­dett terület fogalma, s ez a természetvédelmi őröket fegy­verviselési és helyszíni bírsá­golás jogával ruházta fel. Ezenkívül meghatározza a vé­dett növények, madarak és más állatok természetvédelmi értékét. Például a leány kö­körcsin kétezer, szarvasbogár 500, magyar gyík tízezer, gyúr • gyalag 30 ezer, ugyanennyi a kígyászölyv, és 50 ezer forint a parlagi sas és kerecsensó­lyom értéke, hogy csak néhá­nyat említsek. Ezek a váci já­rás területén is élnek! A ter­mészetvédelmi érték nem azt jelenti, hogy annyiért el le­hetne adni azt a virágot vagy madarat, hanem annyira bün­tetik azt a személyt, aki ilyen értéket elpusztít, befog, vagy más módon kárt okoz. Megkerestük a városi tanács mezőgazdasági osztályát, az­után érdeklődtünk, hogy az új természetvédelmi rendelet, mi­lyen konkrét feladatot jelent a számukra? — Munkánkat általában nem befolyásolja az új rende­let, mivel az inkább a megyei tanácsoknak biztosít nagyobb hatáskört. Mi továbbra is a feljelentés jogával élünk, és kisebb szabálysértés esetén bírságolunk. Habár régebbi gondolatunk az, hogy a mező­őröknek legyen joguk a hely­színen megbírságolni az ille­gális szemetelőket, a természe­tes vizeket szennyezőket, azokat a felelőtlen embereket, akik gépkocsijukat a patakba, tóba mossák és a talajra engedik a fáradt olajat. Az új rendelet erre most határozott lehetősé­get biztosít és hamarosan be is vezetjük — mondta Versé- nyi Péter, mezőgazdasági fő­előadó. Örökké ideiglenes — Városunkhoz két termé­szetvédelmi terület tartozik, ezek állapota jó, bár a DCM tájromboló hatása fokozottan érvényesül, és a jelentős beru­házások ellenére is, nagy az üzem porszennyezése. Környe­zetvédelmi szempontból régi gondunk a 2-es út mellett a Verőcei út elágazásánál mű­ködő KPM kőzúzó üzeme, amely iszonyú port zúdít a környékre. S tájékoztatásuk szerint, már évek óta „ideig­lenesen” működik! De nem, hogy ez nem szűnt meg. ha­nem a régi verőcei téglagyár helyén is létesült egy keverő­üzem, amely Körtvélyest és Nyúlást szennyezi — sorolja keserűen a tényeket Versényi Péter. Pedig a múlt évben ké­szült egy tervezet ennek a tájnak üdülőterületté nyilvá­nítására. A Büki-parton már üdülőterületként adtuk a tel­keket. s a kőzúzó ezt is szeny- nyezi! Jelentettük az illetéke­seknek, s reméljük, mihama­rabb megoldódik ez a gon­dunk. 1976-tól törvény védi az emberi környezetet, amelyin- tézkedik a települések védel­méről is és- kimondja, hogy az ember üdülésére, pihenésé­re alkalmas területeknek, a parkok és ligeteknek védel­méről gondoskodni kell. Eze­ken a helyeken nem szabad olyan létesítményeket üzemel­tetni, üzembe helyezni, melv az ember pihenését bármi mó­don zavarja, a vizet, a talajt, a levegőt szennyezi. De a törvény önmagában nem elég! Dénes János Június 25—27-én került sor a Magyar Népköztársaság 1982. évi úttörő, serdülő. ifjúsági, felnőtt női és férfi nyílt vi­déki evezősbajnokságra, me­lyet a Komárom és Győr me­gyei Tanács vb Testnevelési és Sporthivatala rendezett meg a Tatai (öreg)-tavon. Ezen a versenyen 16 egyesület ver­senyzői 46 számban indulhat­tak. Az Ifjúsági Barátsági Ver­senyre készülő 28 versenyző edzőtáborozás miatt nem in­dulhatott, így több hajóegysé­günk nem állhatott a vidéki bajnokságon rajthoz. A három­napos viadalon a Váci Hajó Megnyílt a nyári tárlat A Vak Bottyán Múzeum szervezésében a görög temp­lom kiállítótermében megnyílt a hagyományos nyári tárlat. A kiállításon 18 alkotó vett részt. A látogatók augusztus 20-ig tekinthetik meg. Papp László felvétele Szellemi bajnokság Ki tud többet a szakmáról? Az MHD váci gyáregységé­nek KISZ-bizottsága a mun­kaversenybizottsággal közösen június végén az Alkotó ifjú­ság pályázat keretén belül „Ki minek mestere7” vetélke­dőt rendezett. A fiatal szak­munkások villanyszerelő szak­mában mérhették össze tudá­sukat. A kétnapos verseny el­ső napján gyakorlati felada­tokat kellett megoldani, míg a második napon elméleti kér­désekre kellett válaszolni. A gyakorlati feladat egy motor­védő kapcsoló szerelése, össze­állítása, illetve távvezérlése volt, két óra alatt. Az elérhe­tő legtöbb pontszám 30 lehe­tett, melyet csak egy verseny­ző ért el. Az elméleti kérdések két fő csoportból tevődtek össze. A szakmai jellegű kérdések felölelték a villamosságtan számos területét. A másik fő­csoportban aktuális politikai kérdésekre kellett megadni a helyes válaszokat. Itt 45 pont volt a maximális. A mindvégig izgalmas és érdekes verseny győztese Szlonkai István lett 57 pont­tal. A második helyezést Len­csés László érte el, míg a har­madik Székely Miklós lett. A díjakat — 800, 900 forint, s egy padlóváza —, Fekete Ár­pád főtechnológus a zsűri el­nöke adta át a nyerteseknek. Az első két versenyző részt vesz Budapesten a júliusban megtartandó vállalati döntőn is. . Cs. F. Volándrill Elszabadult a pakol Tisztelt Szerkesztőség! Be­lém szúrt a „morgós darázs” és az esetet el kell mondanom, meg kell írnom. Július 3-án, szombaton reg­gel 9 óra előtt türelmesen vá­rakoztunk a pesti busz indulá­sára, illetve a beszállásra. A rendszáma (a rend kedvéért) BU 35—91. Két ember szösz- mötölt a kocsiban, míg 9 előtt 7 perccel kinyílt az ajtó, az egyik leszállt, a másik pe­dig kijelentette, hogy még nem lehet beszállni. Az egyik utas megjegyezte, hogy már 5-6 perc van az indulásig, igazán beszállhatnánk, erre elszaba­dult a pokol. A kalauz két mondat után drasztikumot bő­ven kimerítő szólamaival erős- ködött és küldött minden türel- metlenkedőt jobb „éghajlatra”. Körülbelül 30-35 ember állt szótlanul, egy-kettő megje­gyezte, hogy jaj. ennek nem szabad szólni, mert szörnyű goromba. Megtette már, hogy menet közben lecsöngette a buszt és le akarta szállítani a neki nem szimpatikus — uram bocsá’ — véleményt nyilvání­tó utast! Elgondolkoztam. Az utasnak a pénzéért mindent le kell nyelni? Mindegy hol, milyen járművön utazik, mindig neki kell hallgatni? Ha vásárol, ak­kor az eladótól tartson, ha uta­zik, akkor a kalauztól? Ugyan milyen felfogás uralkodik mindennapjainkban.'Vagy úgy gondolta a kalauz, hogy az egyenruha viselése hatalmat ad neki és ő ebben úgy viselkedik, ahogy akar? Nem mondta neki senki felettesei közül, hogy az egyenruhának rangja van ugyan, de a viselőjét az udva­rias hangra, a szolgálat becsü­letes ellátására kötelezi? Ha eddig nem mondták meg neki — a menetlevél alapján megtudhatják, hogy ki volt —, próbáljon ő alkalmazkodni az utasokhoz, mert egyedül lévén, ez könnyebb mint hogy száz- egynéhány utas húzza be fülét, nyakát, ha neki talán nincs jó kedve. Persze, találkoztam én olyan hölgykalauzzal is, aki a vég­állomásra érve mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát kí­vánt, hét végén pedig pihenést és a jövő héten a viszontlátá­sig minden jót. így is lehet. Ugye, mennyivel jobban hang­zik? Mogorva kollégájának azt kívánom, hogy tanuljon tőle. Jót tesz neki és az utasoknak is. Szabó Lajos Vác, Maróthy L. u. 16. SE sportolói így is szép sikere­ket értek el. Már lassan szokássá válik, hogy a Tatai (öreg)-tavon ren­dezett versenyek az időjárás miatt csak rövidített pályán bonyolíthatók le, így most is a három napból csak egy volt teljes értékű. Első helyezés: Női mini egy­párevezős: Máté Szilvia. Női serdülő korm. kettes: Szikora Zsuzsa, Forberger Mária. Fér­fi mini egypárevezős: Kocty Hans Walter. Férfi serdülő négypárevezős: Matyóka Csaba, Mizser Dávid, Ballon Gábor. Fenyő András. Férfi ifi korm. nélk. kettes: Ábrahám Gábor Matyóka Fe­renc. Második helyezés: Női úttörő korm. négyes: Sztankó Tünde, Fidel Ildikó, Tábori Erika, Má­té Andrea, korm. Parádi Bar­bara. Férfi serdülő kétpáreve­zős: Ballon Gábor, Fenyő And­rás. Harmadik helyezés: Női ser­dülő kétpárevezős: Szikora Zsuzsa, Forberger Mária. Női serd. korm. négyes: Szikora Zsuzsa, Forberger Mária. Stip- ka Erika, Simon Klára, korm. Parádi Barbara. Férfi úttörő kétpárevezős: Baranyai Imre, Man inger Péter. Férfi úttörő négypárevezős: Váradi Ferenc, Ribári Zoltán, Baranyai Balázs, Ligetfalvi János. Férfi serdülő egypárevezős: Erőss György. Bánfi Sándor . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) \ Ismét sikerült Hajósaink a Tatai-tavon 85 éve született Végi Dezső és a város

Next

/
Thumbnails
Contents