Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

iJLGI ma A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐ! JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1982. JÚLIUS 7., SZERDA k TIT segítségéve! Helyben szervezett tanfolyam Ruhaipari szakmunkások lettek Kissé szokatlan, amiről nemrég hallhattunk a TIT já­rási-városi szervezetének munkájával kapcsolatban. Az egyik, hogy gombaszak­értői tanfolyamot szerveztek, a másik, hogy részt kértek a szakmunkásképzésből. Az előbbi Gödöllőn, a művelődé­si központban működik, a bu­dapesti Kertészeti Egyetemmel karöltve, míg a szakmunká§- képző tanfolyamot a péceli Ruházati Ipari Szövetkezetben szervezték meg tavaly, s azó­ta már a vizsgákat is lebo­nyolították. Nem kis örömmel újságolta mindezt Hajnal Irén, a TIT járási-városi szervezetének titkára. Hogyan is zajlott, s milyen eredményeket hozott a tanfolyam, ezt kutattuk ezút­tal a helyszínen, a péceli szö­vetkezetben. Vár a család — Nem volt könnyű ez a tanfolyam, még akkor sem, ha az elméleti foglalkozásokat délutánonként tartották szá­munkra — mondja beszélge­tésünk elején Húszak Balázs- né, akinek ma már szintén a zsebében van a női szabó szakmunkás-bizonyítvány. — Mindettől függetlenül igén jó. hogy helyben szervezték meg a tanfolyamot, ha jól tudom, a TIT is sokat segített eb­ben. — Nem is lett volna egy­szerű máshová elmenni tanul­ni, hiszen szinte mindany- nyiunkat vár a család, a gye­rekek. Nekünk például két lá­nyunk van, sok a dolog ott­hon is. Különben négy éve vagyok a szövetkezetnél, a bedolgozók által előkészített félkész termékek átvétele is munkakörömbe, tartozik. — Hányán kezdték és fejez­ték be a tanfolyamot? — A mi szövetkezetünkből tizenegy, a péceli Triton-ból pedig öten iratkoztak fel olyanok, akiknek megvolt a nyolc általánosa — mondja Vincze Györgyné, a ruházati szövetkezet elnöke. — Az el­méleti és a gyakorlati mun­kák is helyben folytak, csak­úgy, mint a vizsgáztatás. Intézet, iskola — Tulajdonképpen, miért volt szükség a tanfolyam meg­indítására? — Lassan két éve lesz, hogy termékváltást határoztunk el, ez a terv ma már valóság. Ré­gebben a férfipizsama gyártá­sán volt a hangsúly, ma vi­szont úgy tapasztaljuk, hogy a a kereslet a felsőruházat felé tolódott el, s ennek kívánunk eleget tenni. A tanfolyam, a szakmai képzés tehát azt cé­lozta, hogy gyorsabb lehessen az átállás, a fejlődés. Tizenhatan indultak tehát a TIT és a péceli Ruházati Ipa­ri Szövetkezet tanfolyamán, amelyen ugyanennyien sike­res elméleti és gyakorlati vizsgát tettek a napokban. Hogy így lehetett, abban szin­tén nagy részt vállalt a hatva­ni 213-as Ipari Szakmunkás- képző Intézet, amelynek veze­tői. tanárai itt most számta­lanszor szóba kerülnek, csak­úgy, mint a helyi, tehát a pé­celi Szemere Pál Általános Iskola tanárai. A hatvani szak­munkásképző tanáraitól a szakmai tárgyakat, az általá­nos iskola tanáraitól a köz- műveltségi tudnivalókat sajá­tították el. Dobos Józsefné, aki éppen öt éve dolgozik a szövetke­zetben, jelenleg bérszámfejtő, szintén elvégezte a tanfolya­mot és szakmunkásvizsgát tett. — Régebben bedolgozó vol­tam, s hiába vagyok irodán, szükségesnek éreztem, hogy a többiekkel tanuljam a szak­mát — Dobosné volt az egyik, aki kitűnő eredménnyel vég­zett, ráadásul nemcsak elmé­letből felelt meg ilyen szin­ten, a gyakorlatban is — szól közbe Vincze Györgyné elnök. — ö az, akinek a vizsgamun­káját el akarta vinni a vizs­gabizottság elnöke. Kétéves szerződés Tanultak tehát a lányok, asszonyok, részben munkaidő­ben. Hetente egy alkalommal, délután voltak a foglalkozá­sok. Kísérlet is folyt: nem 400—500 órát, hanem csak százat irányoztak elő a vizs­gaelőkészítésre. fgy azután a hallgatóságnak igen sokat kellett otthon is tanulnia. A szövetkezet is vállalt koc­kázatot, hiszen a központjá­ban dolgozó, mintegy hetven személyből, ha átmenetileg hiányzik tizenegy, azt már megérzik, illetve megérezték volna. De a többiek közben becsülettel helytálltak, így a termelés nem látta kárát. A nagyobb szaktudás pe­dig bizonyára hamarosan ka­matozik. Ebben bíznak a szö­vetkezet vezetői, és a meg­szólaltatott asszonyok is, akik különben kétéves szerződést írtak alá, legalább ennyit még itt dolgoznak mostantól. Ahogy hallottam: sok a régi dolgozójuk, ez a két év tehát inkább csak olyan elméleti biztosíték. A fontos, hogy a szakmát szerzettek abban biz­tosak lehetnek: tudásuk a ma­guk, s a közösség számára is jól kamatozik. F. I. Kiállítás Családi fényképalbumok Jöhetnek még a kölcsönzők Többször közhírré tettük már a gödöllői művelődési központ és a helytörténeti gyűjtemény felhívását: augusz­tus 2-án Gödöllő a családi fényképalbumokban címmel nyílik kiállítás. Ehhez minden­kitől kérnek anyagot, akinek birtokában régi fénykép, fotó­zással vagy fotósokkal kapcso­latos dokumentum, tárgyi em­lék van. A szervezőknél járva meg­tudtuk, hogy mind a művelő­dési házba, mind a helytörté­neti gyűjteménybe sok értékes anyagot vittek már be; több ezer fénykép és tárgy közül válogathatnak majd a rende­zők a tárlat összeállításakor. De minden bizonnyal van­nak még olyanok, akikhez nem jutott el a kérés, ök sem kés­tek még el, hiszen mindkét helyen július közepéig várják a kölcsönzőket. A szervezők nem titkolt terve, hogy a Gö­döllőről szóló, s nyilván érté­kes helytörténeti adalékot je­lentő kiállítás híre eljusson a városon túra is, új utakat mu­tatva a fotótörténeti munka honi megújulásához. A patak partján Nyitnak az üzletek Két hónapja kezdtek építkez­ni Gödöllőn, a Patak étterem szomszédságában, öt kisiparos és kiskereskedő fogott össze, hogy a városi tanács által adott telken üzletsort hozza­nak tető alá. A létesítmény gazdái és a kivitelezők bebi­zonyították, hogy lehet gyor­san és szakszerűen építkezni. Az ízléses, szép színű üzletek­re minden arra járó felfigyel. Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy nem lehetett vol­na ezeket forgalmasabb hely­re építeni? A nyitás utáni napok egyi­kében mi is betértünk a la­kásfelszerelések boltjába, ahol a gazda Czibula Péter. A szép, tágas üzletben étkezőgarnitú­ra, kolóniái bútor, szőrmeáru, lámpák, csillárok és ajándék- tárgyak kínálják magukat. Czibula Péterről el kell mon­dani, hogy Veresegyházon volt műbútorasztalos, korábban tíz alkalommal állított ki a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron, s nyert értékes díjakat. így nem csoda, hogy nagy szakértelem­mel foglalkozik a vevőkkel. Tőle balra Rácz István sport- és horgászboltja is meg­nyílt. Ennek az üzletnek a polcai is roskadoznak az áru­tól. Kicsinyek és felnőttek egyaránt nagy kedvvel válo­gattak. A tulajdonos feleségé­től megtudtuk, férje éppen Pesten van további árkiért. Ar­ra törekszenek, hangoztatta, hogy az ő boltjukból senki se távozzék vásárlás nélkül. Mire soraink megjelennek, talán már Bálint Miklósné bőrdíszműves is a vevők ren­delkezésére áll. És még a nyá­ron megnyitják a virágboltot, a díszhal- és madárüzletet is. Már az első napokban meg­állapíthattuk, hogy a városi tanács jó ügyet szolgált, ami­kor területet adott ezeknek a boltoknak. Ezzel még nincs le­zárva az ügy. Mint Simon Istvántól, a kereskedelmi osz­tály vezetőjétől megtudtuk, a jövőben is támogatják a kis­iparosok és kiskereskedők üz­letnyitási törekvéseit. Cs. J. Hetente hétszer Vakáeiós klub A nyári szünidői alatt heti két alkalommal, hétfőn és csü­törtökön érdekes programmal ^yárja az általános iskolás gye­rekeket a gödöllői művelődési központban a Vakáeiós klub. Eddig három foglalkozást tar­tottak. s a szervezők szeret­nék, ha ezután többen jönné­nek. Július 5-én például dél­előtt tíz órától tűzzománcké­szítést tanulhatnak a klub tag­jai, délután Tatay Éva és Bod­za Klári zenés-verses műsora szórakoztatja őket. Az augusztus 19-ig nyitva tartó klub minden napjára jut valamilyen élvezetes játék, filmvetítés, kirándulás, tánc­ház. A fényképezni szerető kisdiákok figyelmébe ajánljuk külön is az augusztus 5-i prog­ramot, ekkor egész napos ki­rándulás lesz a kerepest park­erdőbe, ahol ki-ki lefényké­pezheti a neki legjobban tet­sző részeket. A következő fog­lalkozáson pedig mindjárt al­kalom nyílik arra, hogy saját maguk hívják elő és nagyítsák ki a képeket. üézüaissfa Többet tenni az utánpótlásért Véget ért a megyei I. osz­tályú kézilabda-bajnokság ta­vaszi szezonja, ilyenkor illik mérleget készíteni a csapatok teljesítményéről. A Gödöllői SC férfi felnőtt csapata jobban szerepelt most, mint egy évvel korábban: tíz mérkőzésből hatot nyertek meg, három vereséget szen­vedtek, s egyszer volt döntet­len. A tizenhárom szerzett ponttal a bajnokság harmadik helyén állnak, hatpontos hát­ránnyal a második helyezett mögött és két ponttal a ne­gyedik előtt. Legjobbak, de... Már a második éve készül­tek igen jó körülmények kö­zött a kézilabdázók, és az ed­digiek azt igazolták, hogy rá­szolgálnak a bizalomra. A Ka­rikás Frigyes iskola torna- csarnokában kora tavaszig he­ti két alkalommal gyakorol­hattak a játékosok, közben egy teremtorna is szerepelt a programban, amelyet meg­nyertek fiaink. Gyakoriak voltak az edzőmérkőzések, ezeken főleg a különféle tak­tikai elemek gyakorlása volt a cél. A szakvezető már a felké­szülés alatt kellemes gond­ban volt, hiszen alkalmanként két csapatra való játékos vett részt a foglalkozásokon, és ilyenkor az egymás elleni já­ték mindig szikrázó csatát ho­zott. Ez is jól szolgálta az elő­készületeket. Jó erőben, egészséges önbi­zalommal készült a gárda a bajnoki évadra. Egészen az ötödik fordulóig nem is volt hiba, az addig veretlen csa­pat pedig még Budakalászi is megjárta! Vácott viszont meg­tört a jég, bár sokáig egyen­rangú ellenfelei voltunk a bajnokesélyesnek. Végül is a papírforma érvényesült, ki­kaptunk. Ezenkívül még két pont nélküli mérkőzést ját­szott a felnőtt gárda, ezek a vereségek a vácinál sokkal fájóbbak voltak. Abonyban és Tökölön a miénknél lényege­sen gyengébb csapattól kap­tunk ki, úgy, hogy egyik eset­ben majdnem teljes csapattal, a másik alkalommal mezőny­csere nélkül álltunk ki. Menők nélkül Sajnos rapszódikus a sze­replés, amelyet döntően meg­határoz az, hogy játszanak-e és hogyan a tapasztaltabb já­tékosok. Szabó csak öt mér­kőzésen tudott részt venni, de ezek mind győzelmünkkel végződtek. Malizs szintén csak Fdyfssfui érdemes imp fiatalnak, fclisrek Az elmúlt télen, a népmű­velők- járási munkaközösségé­nek egyik összejövetelén szü­letett az ötlet: Hétvégék a gö­döllői járásban címmel hirdes­sen vetélkedőt a járási köz- művelődési bizottság a közsé­gekben levő művelődési intéz­mények részére. Hamarosan elkészült a pá­lyázati kiírás, aztán megtörtén­tek a nevezések. Bag, Galga- hévíz, Galgamácsa, Hévíz- györk, Isaszeg, Kerepestarcsa, Mogyoród, Szada, Verseg mű­velődési házai készítették el a hét végi programok forgató- könyvét. Az első menet győz­tesei Isaszeg és Galgamácsa művelődési házai lettek. Ezek az intézmények adták be a leg­gondosabban és a legtöbb öt­lettel készített pályamunká­kat. Kü’íkTálls program A forgatókönyvek elemzése, megbeszélése után a községek­ben bizottságok alakultak, amelyek arra törekedtek, hogy a terv valósággá váljék, és a hét vége valóban ünnepe le­gyen a falu minden lakójának, gyerekeknek, felnőttnek, fia­talnak, öregnek. Mert a cél ez volt. Olyan közművelődési program kidolgozása, amely a legszélesebb rétegekhez szól, és lehetőleg a település minden lakosának ad valamit. Az egész járásra kiterjedő játék húsvétkor kezdődött, a galgamácsaiak által szervezett hétvégével és a hévízgyörkiek június elején tartott rendez­vénysorozatával fejeződött be. A járás nagyobb részéti meg­mozgató kulturális program értékelésére az elmúlt napok­ban Galgamácsán tartott mű- velődésiház-igazgatói értekez­leten került sor. önkéntes segítők A legtöbb rendezvényről menet közben tájékoztattuk ol­vasóinkat, és bizonyára sokan voltak személyes résztvevői is az eseményeknek, ezért a hosszú értékelésnek csak egy- egy mozzanatát adjuk közre, mintegy elismerésül a kellemes programot, szórakoztató na­pokat biztosító intézmények dolgozói részére. A galgamácsaiak a húsvéti locsolásra építették program­jukat, de az igazi sikert a csa­ládi vetélkedő megszervezése hozta. Talán mód lenne a ta­pasztalatok alapján Galgamá­csán megszervezni a családo­sok klubját. Ez lenne a má- csai hétvége igazi sikere. Sza- dán a Székely Berlalan-emlék- ünnepség eseményeit állították a rendezvények középpontjá­ba, ám a legemlékezetesebb összejövetel a művelődési ház kiscsoportjainak ismerkedési estje volt, közös főzőcskével, vidám tereferével. A galgahévíziek hétvégéje megyei rendezvénnyé szélese­dett, hiszen annak keretében rendezték meg a Pest megyei Kodály Zoííán-emlékünnepsé- get. Az elismerés azoknak szól, akik segítettek. Voltak vagy kétszázan az önként munkát vállalók: jegykezelők, rende­zők, színpadépítők, stb. De szól az elismerés a túrái termelő- szövetkezetnek, a Galgavidéke Áfész-nek, az iskolának, a köz­ségi tanácsnak. A kerepestarcsaiak hétvégé­jének megrendezése a nagy­községi közös tanács-területén dolgozó üzemek, intézmények összefogásának szép példáját adta. Külön dicséretet kapott a művelődési ház az előkészí­tő propagandamunkáért, amely általában az intézmények gyenge oldala. Újszerű lehetőség Isaszeg művelődési dolgozói megszervezték a község szór cialista brigádjait, és szervez­tek egy eddig még párját rit­kító vetélkedőt. Már itt is ta­pasztalható volt, és a másna­pi gyermekprogramok ezt a véleményt erősítették, hogy Isaszegen a történelmi emlé­keket milyen eredményesen használják fel a fiatalok ne­velésére. A májusfadöntés né­pi ceremóniájának feltámasz­tása a hagyományőrzés újsze­rű lehetőségét találta meg. Mogyoródon, bár egy-két tervezett program elmaradt, a többi sikeres volt. Végre saját, önálló művészeti csoportjaik­nak tapsolhattak a falu lakói: táncosoknak, énekeseknek, színjátszóknak. A borkóstoló­val összekötött borverseny megszervezése telitalálat volt. Versegen az iskola vállalta magára a rendezvények zö­mét. Követendő gondolat volt az egykori falujárókkal való találkozás. A bagiak program­jából kiemelkedett a faluból elszármazottakkal való talál­kozás megszervezése, melynek programját a társadalmi veze­tőség szervezte. Hévízgyörk a sportrendezvények számával és színvonalukkal mutatott példát, és elismerésre méltóan szervezte meg a Pest megyei népdalkörök találkozóját. Igaz, itt is sokan dolgoztak a sike­rért. Ä díjazottak Az igazgatói értekezleten természetesen szóltak a mu­lasztásokról is, azokról a fel­adatokról, melyeknek gondos elvégzése még sikeresebbé tet­te volna a hét végi programo­kat. Nem esett szó viszont azok­ról, akik a hét végi játékban nem vettek részt, pedig hát az ő mulasztásuk nagyobb volt. mint a játékban részt vevő községek mégoly bosszantó botladozása is. Végül Novák Lászlóné, a járási hivatal mű­velődési osztályának vezetője hirdetett eredményt. Első dí­jat nem adtak ki. Második dí­jat kapott Isaszeg, a harmadik díj Mogyoródnak jutott. F. M. a meccsek felén szerepelt és az edzéseket sem tudta rend­szeresen látogatni. Ez a két játékos, tudása alapján, a me­gyei mezőny két legjobbja, nélkülük jelentősen csökken csapatunk hatékonysága. Ellenpéldának jól szolgál­hat viszont budakalászi ven­dégszereplésünk, ahol az úgy­nevezett menők nélkül sike­rült a pontszerzés. Ez azt bi­zonyítja, hogy a csaknem húsz játékosból álló keretben jócskán akad kiemelkedő tu­dású egyén. Az idősebbek kö­zül ide sorolható Béres, Vági, Urbán és Szlífka, a fiatalok közül pedig Horváth, Kecskés, Cserven és Hegyi. Még most is igaz az az ál­lítás, hogy a megyei mezőny legerősebb játékosállománya a gödöllői, ha az eredmények­ben ez nem is mutatkozott meg, ennek viszont van ma­gyarázata: ritkán sikerült a legjobb összeállításban pályá­ra lépni. Az alapvető célt így is el­értük, az első három hely va­lamelyikére továbbra is esé­lye van a csapatnak, de a bajr nokság megnyerésére már nincs reális lehetőségünk. Soknak tűnik a hét vesztett pont, és még hátravan a tíz őszi mérkőzés, amelyeken új­ra érhet bennünket kellemet­len meglepetés. A nyári pihenő egy hóna­pig tart, a foglalkozások jú­lius 20-án kezdődnek, a baj­nokság pedig augusztus 14-én folytatódik. Azt mór most ígérhetjük, hogy az első hely­re leginkább esélyes váci és budakalászi csapatnak még okozunk kellemetlen órákat, hiszen mindkét együttes hoz­zánk látogat, ráadásul a vá­ciak az utolsó fordulóban. Kapustehetség Az ifjúságiak bajnoki sze­replése nem nagyon örven­deztette meg a szurkolókat, ennek ellenére mutatkoztak jó jelek. Már a felkészülés­kor bővült a játékosállomány. Hat fiatal jött a csapathoz a Karikás Frigyes iskolából, Zsembery személyében pedig rég nem látott kapustehetség tűnt fel. Kár, hogy a szezon végére egy-két játékos el-el- maradozott tanulmányi ered­ménye, vagy más megmagya­rázhatatlan ok miatt. A fiatalokkal kapcsolatos feladat: továbbra is kutatni kell a kézilabdát szerető diá­kokat és az eddigieknél is szer­vezettebb, színvonalasabb fog­lalkozásokkal el kell érni, hogy meg is maradjanak a szakosztályban. Hiába a felnőtt csapat elő­relépése, ha nem megfelelő az utánpótlás. Ha valamit kér­hetünk, akkor az az, hogy az iskolák szakemberei, tornata­nárai, vezetői támogassák munkánkat, hogy hosszú ideig biztosítva legyen a ké­zilabdázás utánpótlása. Markó Gábor ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents