Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
Jegyzet Nyári zápor Ültem a szobában, s azt figyeltem nagy-nagy élvezettel, mint koppanak a kövér esőcseppek az ablakon. Szinte éreztem a magasból földre hulló csapadék illatát, a nedvessé váló föld szagát, s hallgattam a zápor különös muzsikáját, melyre mintha táncot jártak volna a szélben hajbókoló jegenyék. Hosszabb-rövidebb ideig tartó várakozásunk ér véget ilyenkor, s megnyugszunk, hogy a szomjazó talajban ismét erőre kaphatnak a növények, no meg, hogy enyhül a rekkenő hőség, oldódik bennünk a frontátvonulás okozta ideg- feszültség. Furcsa érzés élvezni, kedvelni az ilyen természeti jelenséget. Egyszer valaki azt mondta a kitörő szélviharban, mely az utcán ért bennünket. Ne siessünk. Szeretem, ha nekiszeghetem a homlokomat a szemközt vágó légáramlatnak, s menni előre. Csak most gondolkodom el ezen, hogy a magam érzéseivel bíbelődöm, mert akkor nem értettem meg, s jómagam kiadós zuhétól is tartva a legszívesebben ott hagytam volna, ha nem ritkán látott jóbarát az illető. Am, ha a magam passziójára gondolok, arra, hogy a pár percnyi nyugalom, a látszólagos tétlenség számomra is felért egy képződ művészeti alkotás látványával, egy zenemű meghallgatásával, vagy annak az időnek az értékével, amíg egy novellát, vagy egy verset elolvasok', kénytelen vagyok azt gondolni, hogy a természethez való viszonyunkban mélyek a gyökerek. Maradjunk továbbra is az esőnél, amelyhez annyi, de annyi emlékünk tapad még nekünk városiaknak is, hiszen még ma sem mindegy, miből mennyi terem. Így hát egyszer azt kívánjuk tőle, hogy essen már. ha meg nyaralni megyünk azt, hogy ne, s akkor is a megszűnését várjuk, ha már úgy véljük, egy csöppel több is kár belőle, ez már a földeknek is sok. Ehhez aztán mindannyian értünk, vagy legalábbis azt hisszük, értünk. Ahhoz persze még senki sem, hogy szabályozni tudnánk, mikor, mennyi jusson belőle, s mikor zárjuk el az égi csapot, noha sokan törték már a fejüket ezen, s próbálkoztak a tudomány művelői, s kóklerkedtek a hitegetők is, akik az emberiség minden gondját, teljesíthetetlen vágyait meg- nyergelik, s ha lehet, be is zsebelik a hiszékenységből nyert hasznukat. A termés, a jövendő kenyeréért érzett aggodalom fokozta fel bennünk régen is a várakozást, s tette széppé ezt a természeti jelenséget. s vésett be az emlékezetünkbe el nem múló emlékeket, amint mezítlábasán várjuk a felhők elvonulását egy pusztai kunyhó eresze alatt, amint menekülünk a vihar elöl egy távoli tanyába, ahogy már a biztos helyről kém,leljük a messzessé- get. a kék vonulatokat, távoli falutornyokat, hogy merre fátyolos a világ, melyik irányba vonul a termést hozó esőfelleg, ami egy kicsit mindig szerencsének is számított. Azért, hogy minél kevésbé legyen csak az, egy időben erdösávokat telepítettek a határban, majd később a technika fejlődésével egyre több öntözőberendezést szereltek fel. s ez már alaposan megváltoztatta á termésátlagokat. Alaposan, de nem eléggé, mert még mindig kevés az öntözött földterület, s gondolom, a berendezésekre költhető pénzből sincs olyan sok, hogy az egész határt behálózzák a falvak körül a tsz-ek. De ahol megvan a készlet, ott használni kell. A terméskilátásokra most úgy figyel az ország népe városon és falun, mintha a magáéra figyelne. Közvetve, vagy közvetlenül valóban arra figyel. Kovács T. István Kiírta A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1982. JÜLIUS 31., SZOMBAT A féléves terv mínuszai Nem keli konténer a vevőnek? A múlt év vége felé ismét keresett árucikk lett a konténer a világpiacon. Ehhez alkalmazkodva a Magyar Hajö- és Darugyár váci gyárának vezetői — a beérkezett megrendeléseket figyelembe véve — 1982-ben mintegy húszszázalékos termelésnövekedést irányoztak elő, ami a tavalyi háromezer-négyszázötven darab konténerrel szemben 4 ezer 150 darabot jelent. S ennek nagy része tőkés exportra készül. Túl vagyunk az év első félidején, a vállalatok többsége elvégezte az első hat hónap számadását. A váci hajógyárban érdeklődtünk, hol tartanak a tervteljesítéssel? Készlet az udvaron — Az első hat hónapban 1 ezer 890 darab konténer készült el a hajógyárban, ajni egyben azt is jelenti, hogy a munka nagyobbik része a második félévre marad. Annál is inkább, mert nemcsak a darabszámban mutatkozik lemaradás, hanem az árbevételi tervünkben is, amit nem sokkal nyolcvan százalék fölött sikerült csak teljesíteni. Bár igaz, ez elsősorban abból adódik, hogy az árbevétele csak akkor realizálódik a gyárnak, amikor terméküket kiszállítják és az elhagyja az országhatárt. Jelenleg ezeregyszáz darab konténert tárolunk az udvaron, mert akivel szerződést kötöttünk, az gazdasági okokból, egyelőre nem szállítja el a konténereket — mondja Bács- kay Gábor termelésvezető. — Az év elején terv szerint megkezdtük a SEA konténer gyártását, remélve, hogy folyamatos lesz a kiszállítás. Négy- százötven darabot el is készítettünk, és összesen mintegy ezerszáz darab konténerhez való anyaggal készültünk fel. A megrendelő azonban nem szállított, illetve csak keveset. Ezért, hogy a készletet ne gya- rapítsuk — kénytelenek voltunk átállni más típus gyártására, amelyet csak a második félévben terveztünk csinálni. Persze az ilyen átállások nem mennek zökkenőmentesen, hiszen más a szín. más áz anyag- szükséglet, s ebben az évben, sajnos, a korábbinál is súlyosabb anyagellátási gondok merültek fel. A Dunai Vasmű elmaradt szállításának következtében nagy hátrányba kerültünk. Acélanyag hiánya miatt kényszerűségből az I. konténergyártó sor 150 darab bokszkonténer gyártására állt rá. De például májusban az alumínium konténer gyártását is vissza kellett fognunk, mert nem volt anyag. Ez most pillanatnyilag megoldódott, és az elmaradásunk sem behozhatatlan, mivel mindössze húsz darabbal készült kevesebb a tervezettnél — mondja a termelésvezető. A II. soron tuné- j ziat konténer készül, melyből' az első negyven darab, alkatrészekkel megrakva, útnak indult a Csepeli Szabadkikötőből — folytatja. Jelenleg az opentop gyártása folyik és hamarosan a magyar bokszkonténert kezdjük gyártani, amit pedig az év végén szerettünk volna csinálni, mert nem akartuk az év végére hagyni az exporttermékeket, mivel ekkor komoly gondok léphetnek fel szállítástorlódások miatt. Volí, aki elment — Az év elején nagy volt a létszámmozgás a hajógyárban, többen kis is léptek. Mi volt ennek az oka, és jelenleg milyen a létszámhelyzet? — Az év első két-három hónapjában általában kevesebb került a borítékba, mint később, amikor a normarendezés után egyenesbe jönnek a brigádok. Ebben az évben nehezítette valamelyest a helyzetet az ötnapos munkahétre való átállás is. De jelentősen közrejátszik az is, hogy a konténer gyártása folyamatos, nehéz fizikai munkát igényel. Kvalifikált hegesztőink mentek el más gyárakba, téeszek- be, ahol könnyebb munkával is megkeresnek, ugyanannyit, de esetleg egy kicsit kevesebbért is elmennek. Létszámunkat sikerült stabilizálni. Ennek a döntő okát abban látom, hogv új bérezési rendszert vezettünk be. amely a konténer gyártási területén kedvező eredményt mutatott. A dolgozók részéről többletkeresetet, a evárnak pedig többletkapacitást eredményezett. Nem is keveset; egy hónap alatt any- nyit, amit durván egy negyedévi túlóra-felhasználással értünk volna el. Létszámgondunkat enyhítette a lengyel vendégmunkások alkalmazása is. — Az év hátralevő időszakában nagy feladat hárul tehát a hajógyár kollektívájára. Mire lehet számítani az év végére? Lesz-e hajrá? — Saját erőforrásainkkal nem tudtuk volna megcsinálni a 4 ezer 150 darabra emelt konténermennyiséget, ezért már eleve segítséggel számoltunk. A konténer-alapkeret gyártását kooperációba kiadtuk más vállalatoknak, így például Zalaegerszegről naponta 9—10 darab alapkeret érkezik a gyárba, s összesen 1 ezer 200 darabra kötöttünk szerződést. További 800 darabot gyárt a Sződi Termelőszövetkezet és itt egyébként kon- tónerhajók is készülnek. Ezenkívül többletkapacitást jelent a vállalati gazdasági társulás is. Optimista vagyok, hogy az anyagellátási gondunk megoldódik, a mennyiségi tervünket teljesíteni fogjuk, s az előirányzott exportterméket — amennyiben rajtunk múlik — kiszállíthatják — közölte végül Bácskay Gábor. A Váci Városgazdálkodási Vállalat megkezdte a tanácsi lakások felmérését Vajon milyen céllal? A kérdést mi is feltettük Martikán Gyulának, a vállalat házkezelési osztálya vezetőjének. — Tudnunk kell, hogy hányán laknak az adott lakásban. Mennyi az alapterülete, milyen a jelenlegi állapota. Csak azokban a bérlakásokban végzik el ezt a munkát, amelyek a vállalat kezelésében vannak. 2 ezer 811 ilyen lakás van. Örömmel mondhatom, hogy a lakosság segít nekünk, s ennek eredményeNeves elossdék tanítóin Egyre több mm® válik híressé 1972. július 21-én halt meg, 88 éves korában Pikéthy Tibor zeneszerző. Bár magas kort ért meg, az öregség nem hozta meg számára a ..hivatalos” elismerést. Művei hazai és külföldi koncerttermekben sokszor felcsendültek már életében is. mégis szinte észrevétlenül, magányosan távozott közülünk. 1884. március 28-án. közel 100 éve született Komárom- Űjszőnyben. A Győri Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Első zenei és zeneelméleti tanítómestere Kirchner Elek volt. Pályáját Pannonhalmán kezdte, majd 1915-ben Vácra került, és a fiú- és leánypolgáriban tanított. A tanítás mellett magánúton tanári, majd később Herczfeld Viktor jóvoltából, karnagyi és zeneszerzői diplomát szerzett a Zeneakadémián. Ebben az időben már megjelentek zongoraművei, a kor leghíresebb kiadóinál: a Rózsavölgyi, Bárd és Klökner Zeneműkiadóknál. Tehetségére — első miséjének előadásakor — felfigyeltek Kern Aurél és Haraszti Emil igazgatók, és meghívták a Nemzeti Zenedébe tanárnak. Vácott ő alapította meg az első államilag engedélyezett Zeneiskolát, ahol mint igazgató, zeneelméletet és összhangzattant tanított. Közel 80 éves koráig otthonában képezte magántanítványait, akik közül több neves művész, karnagy, zenetörténész működik ma is. Életművében zongorára, énekkarra és tíz vaskos kötetben orgonára írt munkái szerepelnek. „Béke” — miséjét 1934-ben adta ki a regens- burgi Coppenrath Zeneműkiadó. Ezt a művét és sok más kompozícióját azóta Lehotka Gábor, Gergely Ferenc, Mar- gittay Sándor, Solymosi Ferenc előadásában megcsodálhatták a szovjet és belga zenekedvelők mellett az ország szinte valamennyi nagyvárosának koncerthallgatói. Egyik legnagyobb műve a B — A — C — H-fantázia, mely Brüsszelben, a Schott- cégnél jelent meg nyomtatásban. Erről az 1981. évi zene- akadémiai Lehotka-koncert kapcsán, Pándi Mdrianna, a Magyar Nemzet kritikusa a következőket írta: „A váci székesegyház 1972-ben elhunyt karnagya is lerótta kegyeletét a mester emléke előtt azzal, hogy nevének betűire háromrészes fantáziát komponált. AB — A — C — H hangoknak, mint zenei témának alkalmazására maga Johann Sebastian Bach mutatott példát a Fuga művészete című sorozat utolsó darabjában. Azóta számos utóda dolgozta fel ezt a témát, jósze- rint kimerítve a feldolgozás lehetőségeit. Pikéthy Tibor dicséretére szól, hogy ennek ellenére tudott újat mondani, az örökéletű téma eredeti gondolatokra ihlette képzeletét.” Mesejátéka „Hajnalka” címmel nagy sikert aratott, Városnéző apróságok Tarka sorokban vonulnak a látogatók, szíves szóval tájékoztatnak az idegenvezetők. Az idei nyáron ez is mindennapos látvány. A Pamutfonóipari Vállalat tahi gyerm'kivlii'őjéhől érkezett kis látogatók a Március 15. téri díszkút előtt találkoztak. A képhez nem keli kommentár Papp László felvétele Évekig tartó emlék marad A láthatatlan aranyhíd Az NDK.-beli testvérmegyénk, székhelyének, Suhl város zenekarának tagjai már otthon folytatják dolgos napjaikat. A váci program befejezése után Horst Güntherrel, a suhli zeneiskola igazgatójával, Diether Hossfelddel, a karmesterrel, Varsányi Lászlónéval, a Pest megyei Tanács zeneiskolai főelőadójával, Jacgline Munsky és Andreas Hochberg 11. osztályos tanulókkal beszélgettünk a Pest megyei élményeikről. — Önök egy hetet töltöttek nálunk. A mi gyerekeink jártak Suhlban. Jól felkészültek a magyar tanulók? Horst Günther; — Hozzánk kamarazenekar látogatott. Nagyon sokat és kitűnően zenéltek. Képzetteknek tartjuk őket, széles alapokon nyugszik a kiválasztás, jó a szisztéma. Magyarországon nagyon szeretik a muzsikát, a zenekultúra magas, az előadó- művészeik híresek, kiváló a szakembergárda. Mindez látszik a gyermekek játékán is. képpen már 40-45 százalékig elvégeztük a feladatot. — Egyéb bérleményeket is felmérnek? — Természetesen. Ide tartozik több közületi vállalat raktára, üzlete. Itt is az alapterületet és a bérlemény műszaki állapotát vizsgáljuk. Az előzetes tervek szerint a vállalat műszaki és adminisztratív dolgozói jól haladnak. Várhatóan az év végére fejezzük be a felméréseket. Ezek az adatok lesznek majd irányadók a lakbérek megállapításához. N. P. J. —nwrnmi wffiiwBiujB^i'rrr'T'- iiVimelynek premierjén tűnt fel Operaházunk azóta elhunyt magánénekese: Vendvai Andor (1901—1964). Vezérlő gondolata volt a kisebb fughet- ták, elő-, köz- és utójátékok komponálásánál, hogy utat mutasson az orgonistáknak a tematikus preludizáláshoz. Legnagyobb öröme az improvizálás volt. Halála után művei szinte reneszánszukat élik. Egyre több koncertteremben csendül fel egy-egy Pikéthy-mű. Csak 1981-ben: idehaza 16. külföldön 7 alkalommal játszották. (Francia- országban. Belgiumban. NSZK-ban, NDK-ban és Bulgáriában.) A Zeneműkiadónál a közelmúltban újra megjelent Op. 54. „Fughette” című műve. s már kapható a Rózsavölgyinél. A Magyar Rádióban felhangzott aB — A — C — H és Hymnus Improvisatio. Május 25-én Miskolcon Lehotka Gátőr előadásában Op. 67.. kéziratban levő „Preludio— Adagió—Marcia”; július 12-én. Egerben és július 19-én a Kőröshegyen a G-dúr Toccata aratott nagy sikert. (Július 22—23-án) a Mátyás-templomban a „Húsvéti fantázia” című művét adták elő. Székelyhídi Ferenc — Az iskolarendszerünk más. A 12. osztályba járó diák önöknél 18 éves. A magyarok általános iskolásokkal voltak az NDK-ban. A korkülönbség nem okozott zavarokat? Diether Hossfeld; — Tényleg így van, de nekünk is sok 14 év körüli tanítványunk szerepel a zenekarban. Magyarországon is nyolc plusz négy az érettségiig iskolapadban töltött idő, mint nálunk. Így kiegyenlítődnek a dolgok, csak az NDK-ban a szakosodás ideje más a 12 év alatt. A gyerekek azonban mit sem tudnak erről.- Űk barátkoznak. — Milyennek látják a megyénket, Vácot, a fővárost? — Sokan közülünk először jártak itt. Nagy hatással volt Vác és Szentendre hangulata, a mi kis városunk után Budapest látképe. Hasznos programokat szerveztek. Ella István orgonaművész hangversenye a Mátyás-templomban évekig kísérő emlék. Gazdagnak láttuk a megyét, dolgosaknak az embereket. A választék — különösen a gyümölcsfélékből — meglepett bennünket. Mi otthon nem találunk ennyi barackot, megy- gyet, málnát. Külön szólnék arról, amit a Dunakeszi Hűtőházban láttunk. Ládák ezrei fagyasztott, vagy friss gyümölccsel — mosolyog Horst Günther. — És az élmények? Diether Hossfeld; — Négy koncertet adtunk. A váci zeneiskola hangversenytermében volt a legforróbb a hangulat. A legromantikusabbnak a szentendrei szabadtéri fellépésünket ítélem. Most mégsem erről beszélnék, hanem a híres magyar vendégszeretetről. Suhlban engem bíztak meg a magyar gyerekek fogadásával. Ügy érzem, mi nem tudtunk ilyen maradandó élményt nyújtani. Magyarország hangulata hozza azt a pluszt, ami másutt nem található. Szeretnénk magyar napot rendezni, ahol német szerzők műveit adnák elő az önök diákjai. — S mit mesél majd otthon Jacghine Munsky és Andreas Hochberg? — Azt, hogy sok-sok barátot szereztünk, s várjuk őket Suhlba. A kedves meglepetéseik viszonzásán törtük a fejünket. Varsányi Lászlóné elmondta, hogy a kapcsolatok négy éve kezdődtek. Mivel a váci zeneiskola példásan végzi a közművelődési feladatait, itt nyílt lehetőség a vendéglátásra. A megye párt- és állami vezetői mindent megtettek, hogy viszonozni tudjuk azt, amit a mi gyerekeink kaptak. A zenei kapcsolatok eddig is széles körűek voltak, szaktanárok tapasztalatcseréire, zenei táborok létesítésére is sor került. Biztos vagyok abban, hogy a későbbiekben bővülni fog az együttműködés. Azt hiszem, Bartók Béla egyik gondolata fejezi ki a legjobban riportban leírt kapcsolatok lényegét. „A zene láthatatlan aranyhíd, mely összeköti a föld valamennyi emberét.” Vicsotka Mihály . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Felmérik a bérlakásokat Minőség és síapterület
