Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-30 / 177. szám
1982. JÚLIUS 30., PÉNTEK %#ul cm 5 Népszerűtlenné vált szakma Csak darabbérben számolnak Széles termékskála - Vevő a Szovjetunió is Negyven-negyvenötféle táskát gyártanakDUNAKESZI fairig A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Olvasónk kérdezte Kísérleti az útszakasz Manapság, amikor egyre nagyobb a divatja a valódi bőrből készült dísztárgyaknak, s ezen néhány iparművész vagyonokat keres, nem az Alagi Bőripari Szövetkezet az első hely, ahol azt hallom, gondot okoz a szakember-utánpótlás. Igaz, egy ipari szövetkezetben nem iparművészeti tárgyakat készítenek, de mégis nehezen érthető ennek az egykor oly rangos szakmának a népszerűtlenné válása. — Azóta vannak gondjaink, mióta központosították a tanulóképzést — mondja" Tóth Mihály műszaki vezető —, korábban 25-30 tanulónk is volt. Amióta Budapesten tanítják őket, a nagyobb üzemek szerzik meg elölünk a szakmunkásokat. Vagy eleve oda irányítják őket, vagy vonzóbb számukra a nagyipari termelés. Sokakat riaszt például az egyenes darabbér. Aki itt keresni akar, annak dolgoznia is sokat kell. Azért nem panaszkodnak a szövetkezet vezetői, a tavalyihoz képest csökkent létszámmal is változatlan termelési értéket hoztak létre. A hazai piacra gyártott levéltárcák, különböző táskák teszik ki a termelési érték 80 százalékát. — Táskából 40-50 fazont gyártunk — mondja Bagi Jd- nosné főkönyvelő —, levéltárcából, erszényből húszfélét. Ezen kívül még rengeteg különböző bőrdíszműáru készül a szövetkezetben. Ezekre az árukra bőven lenne megrendelés, több, mint amennyit képesek vagyunk gyártani. Pedig nagyon kell vigyáznunk, ha nem tudunk időben szállítani, legközelebb már nem tőlünk rendelnek. A nem egészen százfős létszámmal így is kilenc A városi tanács műszaki osztálya felmérést készít Dunakeszi közlekedési helyzetéről. Arra kíváncsiak, hogy az autóbusz- és vonatmenetrendek mennyire felelnek meg a lakosság igényeinek, milyennek tartják a járatok sűrűségét, a csatlakozásokat, a megállók elhelyezését. Kérdőíveket küldtek a vállalatoknak, intézményeknek is. A beérkezett információk, vélemények alapján az érintett közlekedé- • si vállalatokkal közösen vitatják meg, milyen változtatásokra van szükség és lehetőség a város tömegközlekedésében. Ahhoz azonban, hogy teljes képet kapjanak a problémákról, minél több véleményre, javaslatra van szükség, amelyekből kiderülnek a legáltalánosabb, a legtöbb embert érintő gondok. Ezért kérik a lakosságot, hogy véleményével, javaslataival segítse a felmérést. Akinek tehát észrevétele van, az az alábbi kérdésekre válaszoljon egy levelezőlapon és azt küldje be augusztus 14-ig a városi tanács műszaki osztályára. (Dunakeszi, Tanács- köztársaság út 25.) 1. Elégedett-e a terület menetrendjével? 2. A MÁV-menetrenddel kapcsolatos észrevételei? 3. A Volán-menetrenddel kapcsolatos észrevételei? 4. Mi a véleménye a helyi járatok menetrendjéről? 5. Kellően alkalmazkodnak-e a menetrendek az ötnapos munkahéthez, milyen javaslatai vannak ezzel kapcsolatban? 6. Szükség lenne-e új járatokra, ha igen, hol? és fél millió forint értékű árut állítunk elő évente. A szövetkezet termékei nemcsak hazai piacra kerülnek. Nagy tételben vásárol például focilabdát a Szovjetunió, közel hétezer darabot szállítanak ebből a termékből. De amiről igazán ismert voit a szövetkezet, az a lószerszám, a nyereg. Ez kevésbé bizonyul jó üzletnek. Egy hátasló teljes felszerelése 14-15 ezer forintba kerül. S ez bizony nem kevés pénz, még Nyugaton sem. A szövetkezet megérzi ezt, hiszen éppen ebből a cikkből exportálták a legnagyobb mennyiséget tőkés piacokra, legnagyobb vásárlójuk az NSZK volt. — A keleti országok elárasztják a piacokat olcsó lószerszámokkal, velük árban 7. Kell-e járatokat sűríteni? Hol és melyik időpontban? 8. Űj megállók létesítése szükséges-e? Ha igen, hol? Üres tornatermek Februárban alakult meg a városiban a lakóterületi sportegyesület. Van elnöke, vezetősége, tagdíja, hivatalos alapszabálya és tagsága is. Papíron mindenesetre. Megalakulása óta ugyanis nem sokat hallatott magáról az egyesület, s ez nem azt jelenti, hogy csendesen, hírverés nélkül tevékenykednek. Alexa János, az egyesület elnöke kicsit elkeseredett, kicsit szomorú: — Szerveztünk például kirándulásokat, de legtöbbször egyedül voltam a gyülekező- helyen. Egyszer jött össze öt érdeklődő velem, a feleségemmel és a gyerekemmel együtt. Először kifogásolták az emberek, hogy későn tesszük közzé a programokat, az időpontokat. Amikor ezen változtattunk, kiderült, hogy a vasárnap reggel hét óra korai időpont az induláshoz. Az ötödik sikertelen kísérlet után abbahagytuk a próbálkozást. Pedig az indulás biztató Ivóit. A lakótelepen élő fianem tudunk versenyezni. Az igazi, világhírű minőséget pedig Anglia szállítja — mondja ismét a műszaki vezető. — Nem mintha mi nem tudnánk jól dolgozni, sokkal inkább az alapanyaggal van problémánk. Nem mindig megfelelő a bőr minősége, amit kapunk. Ezeknek a termékeknek egyre nehezebb piacot találni. Most van egy kis esélyünk, éppen most vitt el újabb mintát lószerszámainkból a Hungaro- coop. Elkezdünk most gyártani egy parádés lószerszámot is, erre talán nagyobb lesz az igény. Hát igen, a lovaglás soha nem volt a tömegek sportja, s az ilyen jellegű termékek előállítói mindig előbb megérezték a rossszabb gazdasági helyzetet. Az Alagi 'Bőripari Szövetkezetnek persze nincsen mitől félnie, viszonylag széles termékskálájuk, a nagyszámú megrendelés biztosan jövedelmező termelést tesz lehetővé. talok focicsapata mindenféle egyesület nélkül szép eredményeket ért el, s ez adta az ötletet a szervezett keretek kialakításához. Hetven körüli volt azoknak a száma, akik lelkesen támogatták a vállalkozást és vállalták a tagsággal járó pénz befizetését is. — A kirándulásokhoz hasonlóan kudarcba fulladt a tömegsport szervezése is. Iskolákkal kötöttünk szerződést, hogy használhatjuk a tornatermeket. A lakótelepi általános iskolába egyikét ember ment el esetenként, egyetlen alkalommal jöttek össze tízen. A gimnázium tornatermét senki nem vette igénybe. A lépcsőházak között kispályás labdarúgó-bajnokságot akar*, tunk szervezni, de ezt sem sikerült nyélbe ütnünk. Kevés a pénz A feltételek tehát többé-ke- vésbé adottak voltak, a szervezők próbálkozása azonban megbukott a közömbösségen. Hiába tették ki a plakátokat a lépcsőházakba, hiába nyomták mindenkinek a kezébe a Jövő évre rendbe teszik „Az elmúlt időszakban a Rákóczi út elejét aszfaltozták a Hunyadi útig — írja egyik olvasónk —, tovább azonban nem csinálták meg, pedig a Moszkva útig az alapozás is kész, csak bitumen kellene rá. Ez a szakasz már most tele veszélyes lyukakkal, miért várják meg, amíg a jó alap teljesen tönkremegy?” Olvasónk kérdésével a városi tanács műszaki osztályának vezetőjét, Hámor Józsefet kerestük fel. — Az említett útszakasz tényleg rossz állapotban van már, de valójában nem félbemaradt munkáról van szó, hanem egy kísérletről. Még ! 1979-ben az Élmunkás út korszerűsítésekor kipróbáltunk egy új eljárást a Kálmán utcában. Géppel egy 20-Í25 centiméter mély tükröt készítettünk az úton, ezt kaviccsal kitöltöttük és a korábban kitermelt földdel beszórtuk, alaposan lehengereltük. Itt ez a megoldás bevált, ezért kíséreltük meg alkalmazását a Rákóczi úton is 1981-ben. Valamelyest módosítottuk az eljárást, az utat átitattuk még bitumennel és kapott egy zúzott kavics borítást is. A kérdésben említett szakaszon viszont — a Moszkva út és a Kossuth utca között bitumenes itatás nélkül építettük meg az utat. Az út elejét aztán valóban aszfaltoztuk is, akkora szakaszon, amire a pénzünk elég volt. tgy tulajdonképpen háromféle variációban figyelhetjük meg ennek a burkolatnak a viselkedését. — Milyennek ítélik az eredményt, hiszen 'ön is említette, hogy az aszfalt nélküli szakaszon veszélyes gödrök alakultak ki? — Sikertelennek semmi esetre sem neveznem a próbálkozást. Igaz ugyan, hogy ez csak egy közepes teherbíprogramot, akivel találkoztak, még az alapító tagságnak számító törzsgárda sem vett részt a kirándulásokon, ők sem jártak le a tornatermekbe. Győzött a kényelemszeretet, hogy ne használjuk az esetleg sértő lustaság kifejezést. — Azért a feltételek sem olyan rózsásak — folytatja Alexa János —, az anyagi lehetőségeink nagyon korlátozottak. Késve készültek el a tagsági igazolványok, így sokan elmaradtak a tagdíj fizetésével. A megyei sporthivatal is ígért tízezer forintot, de valahogy idén már nem jutóit nekünk. Talán jövőre. Egyszóval nem vagyunk fizetőképesek. Márpedig a tornatérnek használatáért is fizetnünk kell felügyeleti díjat. Szeptembertől pedig újra szeretnénk szerződést kötni a tornatermek használatára, de nem biztos, hogy futja a pénzünkből. Szerettünk volna a lakótelepen élő gyerekeknek is nyújtani valamit, de ehhez sem kaptuk meg a kellő segítséget az iskoláktól. Az egyetlen biztató dolog a női tornatanfolyam. Erre 25—30-an rendszeresen eljárnak, s ebből némi bevételünk is származik. Talán növelné a lelkesedést, fölkeltené az érdeklődést, ha legalább a lakótelep néhány lépcsőházában egy-egy kerékpártárolót vagy más közös helyiséget a sportolás céljaira lehetne átalakítani. Ezek virású burkolat. Akkora forgalmat nem bír el, amilyet a Rákóczi út bonyolít, de az úgynevezett lakóutak burkolására megfelelő. Annál is inkább, mivel olcsó. Még az aszfaltozással együtt is csak 320 forintba került egy négyzetméter, a más eljárások 550 forintos költségével szemben. — A Rákóczi út viszont most rossz. Ennek mi lesz a sorsa? — Természetesen ezt meg kell csinálnunk. A Hunyadi és a Moszkva út közötti, legrosszabb szakaszt már jövőre rendbetesszük. A Rákóczi út további részének felújítására csak később, az Alkotmány tér rendezésével együtt kerül sor. A Vörös Csillag Filmszínházban hétköznap délután 6 és este 8 órakor, szombaton és vasárnap délután 4, 6 és este nyolc órakor kezdődnek az előadások. Július 29—augusztus 1. Hárman a slamasztikában. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. Augusztus 2—3. Terasz I—II. Színes, olasz társadalmi dráma. Kétrészes, dupla helyáron. (14 éven aluliaknak nem ajánlott.) A József Attila Filmszínházban : Augusztus 1. Egy kis romantika. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. Augusztus 2. Kaparj, kurta. Színes, szinkronizált csehszlovák filmvígjáték. Augusztus 4. Egyszerű eset. Színes, francia filmdráma. (14 éven aluliaknak nem ajánlott.) szonylag kis helyiségek kondicionáló szobának alkalmasak lennének, néhány pingpongasztal is elférne. De ezeknek a helyiségeknek az igénybevételéhez viszont az összes lakó engedélye szükséges. Az eddigi tapasztalatok tükrében egy ilyen vállalkozás teljesen reménytelennek tűnik. Mit tehet a sportegyesület vezetősége? Törődjenek bele a kudarcba? Hagyják abba az egészet? De joggal kérdezhetik, miért éppen nekik nem sikerül, hiszen annyi jó példa van hasonló egyesületek működésére. — Voltam én egy ilyen konferencián. A fiatal, nem régen alakult egyesületek hasonló problémákkal küszködnek. A fővárosiak viszont kiválóan működnek. Igaz, ők sok tanfolyamrendszerű foglalkozást szerveznek, s ebből szép pénz jön össze. Az V. kerületben például 11 iskolával van szerződése az egyesületnek a tornatermek használatára, ebből kettőt szombaton és vasárnap is használhatnak a sportolni, mozogni vágyók. Nem adják föl És mi lesz Dunakeszin? Bármennyire is reménytelen a helyzet, az egyesület vezetői nem adják föl a harcot. Szeptembertől újra megkísérlik beindítani a természetjáró mozgalmat, tárgyalnak az iskolákkal is a tornatermek ügyében. Azzal búcsúzunk Alexa Jánossal, hogy egy fél év múlva újból találkozunk, abban a reményben, hogy akkor már eredményekről, mozgalmasabb sportéletről számolhat be. Cégünk reklámja Jól bevált gyakorlat, hogy a falvakban, városokban egy központi, nagy forgalmú helyen kifüggesztik a településen dolgozó kisiparosok név- és címjegyzékét. Bárki, még az idegenek is könnyen találhatnak egy cipészt, motorszerelőt vagy éppen gumijavítót. De a helybelieknek is jó szolgálatot tehet a névsor, hiszen nem biztos, hogy egy akkora helyen. mint Dunakeszi, mindenki ismer minden iparost. E tábla segítségével elkerülhető, hogy az összes szomszédot és munkatársat végig kelljen kérdezni, hol van egy kőműves, asztalos vagy vízvezetékszere- lő. S végül, de nem utolsósorban reklám ez a tábla magának az iparosnak is, vevőcsalogató, ügy félszervező ... Az lehet legalábbis, ha nem olyan, mint az, amit a dunakeszi piactéren lehet látni. A jókora táblán mintegy negyven legkülönbözőbb foglalkozású kisiparos „kínálja** szolgáltatását a következő fölirattal: „Dolgoztasson a lcisi”. A többi már nem olvasható. S hasonlóan olvashatatlan a nevek, címek és foglalkozások többsége is. Némelyik táblács- ka teljesen üres. a felirat már régen lekopott. egy másikat a sarkánál éppen hogy megóv a leeséstől egy rozsdás szög, másokon egy fél név. egy címtöredék látszik még. Szépen virít azonban egy színes címer, s felirata is hibátlanul olvasható: KIOSZ. Ez a hirdetőtábla bizony reklámnak aligha jó. Hacsak nem valami rafinált ötletről, újszerű reklámfogásról van szó. Tegyük föl, amolyan rejtvénynek szánják a táblát, s ha ezek alapján valaki megtalálja mondjuk a keresett cipészt, akkor ott olcsóbban tálnál iák meg elkopott lábbelijét. Az árengedmény mértéke függhet például attól, mennyire van rossz állapotban az adott iparos táblácskája. Furcsa ötlet, bevallom, de mégis szívesebben fogadom cl magyarázatnak ezt, mintha az elhanyagolt, csúf hirdetmény egyben a város kisiparosainak munkáját is fémjelezné. Családi események Házasságot kötött: Tardi István és Tóth Mária, Szekeres Tibor és Morgó Judit, Va- rajti Tibor és Csörgős Ildikó, Kiss József és Laszkovszky Zsuzsanna, Diviki Zoltán és Werner Györgyi, dr. Teliér Ti- vj?dar és Kása Sarolta, Jánosa Gyula és Rugóczki Anna, Meggyesi László és Lendvai Aranka, Koncsik István és Huszár Terézia, Utsek Tibor és Kosik Mária, Borbás László és Mészáros Borbála, Friedrich Károly és Rakovsz- ky Mária. Elhunyt: Radvánszky Jenő Szilágyi u. 31., Vavrik Mária Kossuth u. 30., Nagy Ilona, Liget utca 18, Cserős Ferenc Május 1. u. 5. Nyári fotótárlat Tájépítésze! Több kiállításból álló sorozatot indított be a művelődési központ a nyár folyamán. Eddig két fotótárlatot láthattak az érdeklődők, egyet Kataszt- rófasújtottak címmel, egyet pedig a Pécs Csoport munkáiból. A következő bemutatkozás a pécsiek tárlatához kapcsolódik annyiban, hogy szintén az építészet a témája. Az augusztusban megnyíló Tájépítészet című kiállításon nyugat-európai fotóművészek munkáiból készült reprodukciók kerülnek a falakra. Az alkotások különleges természeti jelenségeket mutatnak be. A fotósok a városképek, mezőgazdasági és ipari területek fényképezésével az ember környezetalakító munkájának legérdekesebb eredményeire hívják föl a figyelmet. S arra, mekkora a felelőssége azoknak, akik a minket körülvevő természetet beavatkozásukkal alakítják, formálják. Az írta: M. Nagy Péter Fotó: Barcza Zsolt Véleményt várnak Vonat- és buszközlekedés A nőkre leltet számítani Győzött a kényelemszeretet? Tömegsportról szólva, irigykedve szoktuk példaként emlegetni például az NDK-t, mondván, ott minden feltételt megteremtenek ahhoz, hogy aki akar, mozoghasson, sportolhasson. Borúsan hivatkozunk ^rra, hogy nálunk közel sincs annyi tornaterem, uszoda és sportpálya, érthető hát az oly általános ódzkodás a sportolástól. Mint mindenben, némi igazság ebben az érvelésben is rejlik, de ellenpéldát is találunk bőven. A feltételek önmagukban nem elegendőek a kényelmes emberek fotelból való kimozdításához.
