Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
1982. JÜL1US 28., SZERDA Végső búcsú Böjti Jánostól Mély részvéttel kísérték utolsó útjára kedden a Mező Imre úti temetőben Böjti Jánost, a magyar munkásmozgalom régi harcosát, az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának volt tagját, volt külügyminiszter-helyettest, volt nyugalmazott nagykövetet. A temető díszravatalozójában a vörös drapériával borított, virágokkal övezett ravatal mellett párt- és állami életünk vezető képviselői, az elhunyt egykori harcostársai, munkatársai álltak díszőrséget. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Külügyminisztérium, a Magyar Ellenállók,, Antifasiszták Szövetsége nevében Nagy János külügyminisztériumi államtitkár mondott búcsúbeszédet. Emlékeztetett arra, hogy Böjti János élete, pályafutása ösz- szeforrott a magyar munkásmozgalommal, a szocialista Magyarországért vívott nehéz és áldozatos harccal. Valachi Gyula nyugalmazott tanácselnök a volt harcostársak, a család, a barátok nevében mondott búcsúszavakat. Böjti Jánost a Munkásmozgalmi Pantheon sírsétányán helyezték örök nyugalomra. A temetés az Internacionálé hangjaival ért véget. Haza! hibrid-napraforgók Országos napraforgó-bemutatót rendeztek kedden a Gabonatermesztési Kutató Intézet kiszombori nemesítőtele- lepén az érdekelt gazdaságok, a termelési rendszerek és a Növényolajipari Vállalat szakembereinek részvételével. A nemesítek hangsúlyozták: hazánkban az, utóbbi években jelentősen nőtt az olajnövény termő területe. Most már nem is a vetésterület növelése a cél, hanem olyan hazai hibridek előállítása, amelyekkel felválthatják a külföldieket. Két ilyen újdonság — a Gahib 7 és a Citosol jelű hibrid — az idén kapott állami fajtaelismerést. Ezek igen magas, 48 százalékos olajtartalmúak, ugyanakkor rövidtenyészide- jűek. Termésük egyszerre érik be,' s így kombájnnal való aratásra kiválóan alkalmasak. Exportfejlesztés Több kölcsön A Magyar Nemzeti Bank lCJ2-ben, a beruházási hitelkereten belül, de a tervezettnél több kölcsönt nyújt a vállalatok és szövetkezetek exportfejlesztő beruházásainak finanszírozásához. A korábban számításba vett 9,7 milliárd forinttal szemben a bank ebben az évben várhatóan 10,2 milliárdot bocsát a vállalatok, szövetkezetek rendelkezésére, hogy megvalósíthassák exportárualap-bővítő fejlesztéseiket. Az 500 milliós többletet azok a vállalatok és szövetkezetek kapják amelyek igen rövid idő alatt megtérülő beruházásokra vállalkoznak. Olyan beruházásokra, amelyek építés nélkül, elsősorban új gépek üzembe helyezésével — többnyire már hazai raktáron levő berendezések, gépek megvásárlásával és üzembe állításával — növelik a termelést és bővítik az exportot. Cél az is, hogy a fejlesztések már a jövő évben a ráfordításokat meghaladó devizabevételt eredményezzenek. ' Ezeknek a szigorú követelményeknek jelenleg elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetek, az állami gazdaságok, az élelmiszergazdaságban dolgozó egységek tesznek eleget. A helyzet változatlan Prága és ráadásul rossz is Alig néhány hónapja, hogy ezeken a hasábokon megvizsgáltuk Kerepestarcsa ellátását. Emlékeztetőül elmondjuk, hogy nem a legkedvezőbb mérleg kerekedett ki a szemlélődés eredményeként. A három község házassága után 18 ezer ember ellátásáról gondoskodni kénytelen boltok zsúfoltak, eladóterük, raktárhelyiségeik szűkösek, áruválasztékuk finoman fogalmazva is szerény. Baj volt a kenyérrel, főként a minőségével, a zöldséggel, a gyümölccsel. Ez utóbbiaknál főképp az árakkal és a kínálattal. Nos, a visszatérés tapasztalatai legfeljebb csak apróbb mozzanatokban jeleznek eltérést a korábbiakhoz képest, úgy is fogalmazhatnánk: Ke- repestarcsán a helyzet változatlan. Kenyércsapda Még mindig a kenyér. Tuska János, a helyi tanács végrehajtó bizottságának titkára megnyugtat, 1984-ig aligha kerül le napirendről a téma. A sütőipari vállalatnál a kemence már alaposan megérett a rekonstrukcióra, ennek megtörténtéig, kár lenne hiú ábrándokat kergetni. Addig az Örs vezér térről induló kerepesi vonatok lesznek a falu legfőbb kenyérszállítói. Az ingázók szatyraiban, kosaraiban utazik a kenyér. — Az sem ritkaság, hogy pénteken délután már semmi nincs a faluban, a népszerű krumplis, kilós kenyérről nem is beszélve — tájékoztat a vb- titkár. — Ezért azonban nemcsak a sütőipar vádolható. A boltok rendelésével is sok a gond. Az óvatos boltvezető fél, hogy rászárad a portéka. Azzal érvel, nincs kereslet. Persze a vevő biztos akar lenni a dolgában, inkább nem kockáztat, s vásárol Pesten. Talán javít majd a helyzeten, hogy szeptemberben megkezdi tevékenységét egy maszek pék a falu kistarcsai részében, a Liget utcában. Pötyhsdt paradicsom Az igazi zöldség- és gyümölcsszezon heteit éljük. Amikor már nem a primőrökért kifizetett forintokon kell sóhajtoznunk, azaz elérhető közelségbe kerül a paradicsom, a paprika, a dinnye. Kerepes- tárcsán azért nem ilyen egyszerű a dolog. Röviden és tömören úgy jellemezhetnénk a kínálatot, hogy drága és rossz. Az üzletek áruja a sokszoros szállítás miatt messze alatta marad az elvárhatónak. Pöty- hedt paradicsom, őszibarack jelzi ezt. A kínálat is sokkal szerényebb, mint bármilyen aprócska pesti piacé. Az árak viszont lényegesen magasabbak. Ennek illusztrálására néhány példa: az Örs vezér téren 12 forintért kínált paradicsom itt 28 forintért várt gazdára, az őszibarack kilójáért 30—34 forintot is elkértek, a pesti ár dupláját. Azt hihetnénk, faluhelyen a kiskertek termése is könnyebben talál gazdára. A termelők azonban nem kínálják fel áruikat az Áfész-nek, a Zöldértnek, inkább a háztól próbálják eladni, vagy maguk hordják a Bosnyákra, a sashalmi piacra. Az már csak az érdekesség kedvéért kívánkozik ide, hogy a tapasztalatok szerint ott — figyelmen kívül hagyva a szállítást, saját fáradságukat — olcsóbban adják, mintha helyükbe megy a kerepesi vevő. Ha nyár van, akkor a higiéniai szempontok is az első helyre kerülnek. A HÉV-en hallott történet szerint a fövő krinolin szaga elviselhetetlen volt, a párizsi bőre nyálkás, az asszonyok egymás szavába vágva sorolták saját szomorú tapasztalataikat, nem feledkezve el a savanyú tejről, túróról sem. Légyfogó és hűtőpult — Nem valami rózsás e téren a helyzet — szögezi le Tuska János. — Az elárusító térben lévő hűtőpult valljuk be, nem felel meg annak a célnak, amire szánták. Az ide kirakott áru egész nap nyálkásodik — elnézést. a szóért —, büdösö- dik, este hiába kerül vissza a nagyteljesítményű hűtőbe. A boltokban még légyfogót sem tesznek fel, nemhogy az ajtót felszerelnék szúnyoghálóval. így aztán a legyek gátlástalanul mászkálnak a húsokon, felvágottakon. A Köjál már többször ellenőrizte a boltokat, de az utólagos vizsgálat sem ártana. Végül is az egészségünkről van szó! Természetesen a fegyelmezettebb bolti munka nélkül az ellenőrzés önmagában mit sem ér. Gáspár Mária Vállalati méretek Elmúlt esőnek nem kell köpönyeg fagyokra, közepesekre, kicsikre egyaránt érvényes Szóban és írásban legtöbbször, összefoglaló jelzőt keresve, nagy és kis vállalatként említik a különböző termelői egységeket. A kép teljessége kedvéért tegyük hozzá: és közepesek. A megye gazdaságában ugyanis éppúgy meglelhető a harminc embert foglalkoztató kisüzem, mint a kétezer munkással termelő gyár, a tízezernél több fizetési borítékot kiosztó nagyvállalat. Kevesebb és több Sok vita volt, van azon, vajon meghatározhatók-e a legkedvezőbb vállalati méretek? A kérdésre adandó válasz aligha számbavételi, statisztikai jelentőségű. Sokkal inkább egyik iránytűje a gazdaságosabb termelésnek, a szükségletek zavartalan kielégítésének. A megye gazdaságának képe — amit a vállalati méretek alapján rajzolhatunk ki — öt, tíz, húsz év távlatában nézve, egyaránt erőteljesen módosult, összevonásokra került sor az állami iparban — hasonló folyamat ment végbe a kereskedelemben, gondoljunk csak a fél járást átfogó áfé- szek létrejöttére, a szállításban, ahol a Volán vállalatok megszervezése a munka más minőségének feltételeit teremtette meg — egyesülésekre az ipari, a mezőgazdasági szövetkezeteknél. Minisztériumokat vontak össze, trösztök szűntek meg, nagyvállalatok jöttek létre, majd tagolódtak ismét önálló egységekre; az útkeresés folyamata volt ez, az irányítás tökéletesebb láncának kutatása, tagadhatatlan döccenőkkel és buktatókkal. A sokféle változtatás legfőbb tapasztalata: nincsenek bármilyen alkalommal érvényes sémák a vállalati szervezetre, nem a méretek, hanem a feladatok döntenek arról, mi bizonyul kedvezőnek, kedvezőtlennek. Mind a hatvanas, mind a hetvenes években a megyében folyamatosan — hol lassú, hol felgyorsult ritmusban — csökkent a szocialista szervezetek, azaz az állami vállalatok és a szövetkezetek száma. Főként a tanácsi iparban, illetve a szövetkezeti mező- gazdaságban, valamint a szövetkezeti kereskedelemben bizonyult számottevőnek a változás. Kevesebb vállalat, szövetkezet, több lehetőség a hatékonyabb munkára — ezt ígérte a változás, erre alapozódtak az átszervezési érvek, indokok. Napjainkban az ötszáz és ezer fő közötti létszámot foglalkoztató ipari vállalat a jellemző a megyében, amelyeknél azonban — nagyon lényeges különbség! — kétszer, háromszor annyi állóeszközt birtokolnak, mint egy átlagos cégnél tíz esztendővel korábban. A megye mezőgazdaságában egy évtized alatt több, mint a kétszeresére növekedett az átlagos üzemnagyság, a foglalkoztatottak csoportja viszont 35—40 százalékkal gyarapodott, azaz a technikai haladás markáns vonása ezen a módon is kirajzolódik. Mindezekből persze hiba lenne arra következtetni, hogy folytassuk, siettessük mindenből és minden alkalommal a nagyobb gazdasági szervezetek kialakulását; bizonyos feladatcsoportok ellátására ugyanis csak meghatározott méretű vállalatok alkalmasak. Ha a méret és a feladat nem jól találkozik össze, a végrehajtás eredménye is messze elmarad az elvárhatótól, az elérhetőtől. Gyakorlatias célok A hetvenes évek elején megjelent egyik tanulmányában — Népgazdaságunk a szocializmus építésének útján — így írt erről a kérdésről Nyers Rezső: „A szervezet változásában a gyakorlatias célokat kell követnünk, vagyis minden módosítástól megfogható előnyöket kell megkövetelni. Hiba lenne, ha a vállalati forma elvont célú fejlesztésének útjára lépnénk, megpróbálnánk a szervezeti formával lényegesén elébe vágni a termelőerők tényleges fejlettségének, mondjuk nagy számban hatalmas mammut- vállalatok létrehozásával vagy akár az állami és szövetkezeti forma „összeolvasztásával". Ha így járnánk el, csak kárt okoznánk gazdaságilag s ezzel együtt természetesen eszmeileg.” Az akkor papírra rögzítettek meglehetősen lassan érvényesültek a gyakorlatban, sokszoros bizonyítékok hatására fogalmazódott meg nagy nehezen a belátás: rengeteg Ami jövedelmez - s ami nem Kukoricát vagy babakelengyét? P est megye termelőszövetkezeteit az ország legsikeresebb közös gazdaságaiként tartja számon közvéleményünk. S valóban a vállalkozások, kezdeményezések számát illetően a megye tsz-ei hazai agrártermelésünk élvonalához tartoznak. Mi több hosszú évek óta nem kellett szanálni egyetlen szövetkezetünket sem és veszteséges is csak elvétve akadt. Más a helyzet viszont, ha részletesebben elemezzük az úgynevezett alaptevékenység, vagyis a klasszikus értelemben vett mezőgazdaság mutatóit. Kiderül, hogy az állattenyésztés összességében ráfizetéses volt tavaly, és ez alól csak a sertéshizlalás és a tejtermelés volt kivétel. A növénytermesztés sem tartozik az igazán nagy jövedelmet hozó ágazatok közé, hiszen a búza hektáronként mindössze 1200 forintot, a kukorica pedig 2800 forintot fizetett. Szélsőséges példákat hozunk, de talán kevéssé ismert, hogy 1981-ben a búzára a kerepestarcsai Szi- lasmenti Tsz 9200. a kukoricára a fóti Béke Tsz 8900. és a cukorrépára a budaörsi Sasad kereken 20 ezer forintot (!) fizetett rá hektáronként. Elképzelni is rossz, mi lenne, ha ezek a nagyüzemek a föld zsírjából élnének. Egy szó mint száz a megve közös gazdaságai által létrehozott 3 milliárd forintos nyereségnek csak töredékét adja az alap- tevékenység. Ügy véljük, fenti adatok is elegendő bizonyítékként szolgálnak arra. szükség van a melléküzemágakra. Szükség van, és lesz mindaddig, amíg a mezőgazdasági felvásárlási árak nem tükrözik a költségeket és mint a búza és a kukorica esetében is. » vl'áeniac értékviszonyait. Témánkhoz minden bizony- nyai adalékul szolgál Illés Györgynek, az alsónémedi szakszövetkezet elnökének egy megjegyzése: — Ha nem foglalkoznánk iparral, szolgáltatással, kereskedelemmel, meglehet az idén betakarítatlan maradna a búza. Kombájnra, gépekre ugyanis nem telne növénytermesztésből, állattartásból. A napokban jártunk a 4500 hektáros gazdaságban, amelyik 200 millió termelési értéket és 30 millió forintos nyereséget ért el tavaly. Okulásul és illusztrációképpen, lássuk, hogyan és miből S zolgáltató üzemágunkon belül foglalkoznak takarítással, lombtalaní- tással, belföldi és exportcsomagolással, villanyszereléssel, festéssel és mázolással. Eddig semmi különös. Vállalkoztak azonban határátkelőhelyek nemzetközi hídjainak radiológiai vizsgálatára, vagyis a vasszerkezetek hegesztéseinek, varratellenőrzésére. irtanak rovart és • rágcsálót, vegyesipari részlegükben mostanság kerékpárabroncsokat centríroz- nak, s düledező, régi épületeiket sem hagyják kihasználatlanul, azok bérraktárakul szolgálnak. Hogy miből lesz a cserebogár, pontosabban hogyan válik egy ócska szín, ahol az emberek rendelkezésére néhány kéziszerszámot bocsátanak csupán fontos ipari részleggé, arra vonatkozóan szemléletes példát nyújt lakatosüzemük története. Az üzem fejlesztésében a kőművesek, külső vállalkozók jóval kevesebbet tettek, mint az érintett szakmunkások. Szinte társadalmi munkában, önerőből saját szellemi tőkéjük hozzáadásával hozták létre azt a két hatalmas csarnokot, ahol ma daru emeli az óriás acéltartályokat, maguk készítette gép formálja a lemezeket. Á Budamobil Budapesti Járműszövetkezet hosz- szú évek óta áll partneri viszonyban velük, gyártat a szakszövetkezetben ira’ki megrendelés alapján , különböző nagyságú acéltartályokat. Augusztusban indul útjára az első. takarmánykeverő üzem létesítéséhez szükséges fémszerkezet Alsónémediből. És nincs megállás. Nemrégiben a Békéscsabai Kötöttáru- gyár igazgatója állt elő az ötlettel: hagyják ki a kereskedelmet az üzletből. A gyár E termékét, a babakelengyét postai megrendelés alapján nagyraktárukból közvetlenül küldjék el a kismamáknak. Az alsónémedi szakszövetkezetnek felajánlották, társuljon be csomagolóként a vállalkozásba. Nos, a jó üzleti érzékű gazdaság vezetői ennél többet akarnak. Az expediálást a készletcsomagok kiküldését is ők szeretnék hatáskörükbe vonni. gy gazdaság sok-sok ötlete ügyes pénzszerző megoldása. Bizonyíték arra, miként lehet az amúgy gyéren jövedelmező mezőgazdasági tevékenységet erősíteni. Merthogy a melléküzem- ágak jövedelmének 90 százaléka az állattenyésztést, a növénytermesztést segíti, finanszírozza. örvendetes, hogy Alsónémedi nincs egyedül Pest megyében és követője egyre több akad. Olyan gazdaságok is, amelyek eleddig bűnös dolognak tartották az üzletet és nehezen barátkoztak meg az iparral, a szolgáltatással. Noha erre lakossági igény is volt. A tapasztalatok azonban rendhagyó következtetés levonására késztetnek bennünket. Kell, szükséges és nemcsak mint jövedelemkiegészítő tevékenység a mezőgazdasági nagyüzemekbe mindaz, amit Alsónémediben láttunk. Jól megfér egymás mellett a két dolog és mindenképpen biztonságot nyújt a termelőnek. (De nem tartható sokáig az az állapot sem, hogy tsz-ek sora — Pest megyében a közös gazdaságok 22 százaléka érdek nélkül — ráfizetéssel termesz- szen búzát.) Valkó Béla minden múlik azon, milyen « rész, a vállalat,, mert belőle, belőlük tevődik össze az egész, tehát a népgazdaság, i Ügy tűnhet persze a kívülállónak, hogy a vállalatok osztályozása — a foglalkoztatottak száma, a termelési érték, az állóeszközök mennyisége stb. alapján — mechanikus és formális aktus. Nem az! A megye mezőgazdaságában a nagyobb üzemméretek létrejötte lehetővé tette például a gyorsabb, koncentráltabb gépesítést, a mind drágább gépek teljesítőképességének kU használását, a korszerű termelési eljárások — a termelési rendszerek technológiájának — alkalmazását. A megye iparában az összevonások többsége növelte a fejlesztési forrásokat — ami különösen a tanácsi iparban bizonyult hatásosnak —, a gyártás és a gyártmányok , korábbiaknál összehangoltabb tökéletesítését, a közlekedésben elősegítette a járműtípusok vállalatonként! csökkentését, a javítás, a karbantartás gazdaságosabbá tételét. Megnőtt a termékek gazdaságos sorozatokban — nem okvetlen nagy sorozatokban! — történő előállításának jelentősége, az állóeszközök jobban kamatozó működtetése szintén napirendre kerülhetett a változó vállalati szervezetben, de persze az előnyök mellett hátrányok is mutatkoztak. Több mint száz olyan vállalata volt a magyar népgazdaságnak 1980-ban, ahol a termelési érték meghaladta a kétmilliárd forintot, s ennek a százas listának az élén a Dunai Kőolajipari Vállalat állt — a Csepel, Autógyár a 12. helyet foglalta el —, ám a foglalkoztatottak létszáma alapján a DKV nincs a száz legnagyobb között...! Meghökkentőnek látszó eltérés, pedig a valóságban csupán arról van szó: a vállalat mérete, rangsora a lekötött állóeszközök, vagy éppen a foglalkoztatottak csoportja alapján, nem automatikus biztosítéka a tekintélyes termelési értéknek, a benne foglalt kedvező nyereség- hányadnak. Ellenkezőleg, az bizonyosodott be, hogy némely területen nagyfokú koncentráció következett be, amit azonban nem igazoltak a gazdasági előzmények, míg másutt rendkívül szétszórt a mezőny, az eredményes gazdálkodásnak éppen ez áll az útjában. A hetvenes évek végén és napjainkban már érvényesült, érvényesül ennek belátása. így került sor trösztök felszámolására, nagyvállalatok gyárainak önállóvá tételére, némileg eső után köpönyeg jelleggel beismerve: mivel a vállalati méretek lényegesen befolyásolják az elvégzendő, az elvégezhető és az elvégzett feladatok egymáshoz viszonyított arányát, sorozatosan ösz- szeütközésbe kerülhetnek a népgazdasági — a társadalmi — igényekkel és szükségletekkel. A legfőbb mérleg A mai gyakorlat végre azt tükrözi: nem szabad elválasztani a vállalati méreteket és az elvégzendő feladatokat. A túl nagy vállalat fölösen fogyaszthat emberi és anyagi erőket, a túl kicsi — de mindig a feladathoz viszonyítva nagy vagy kicsi! — csak a munka egy részének teljesítésére képes. Iparáganként, gazdasági körzeteken belül sem azonos a méretek mércéje, amint változatosak a feladatok is, amik a termelőhelyekre várnak. Egyvalami állandó, s ez a legfőbb mérleg. E legfőbb az. hogy a megye több, mint 1400 ipari telephelye. kilencven mezőgazdasági vállalata és szövetkezete miként szolgálja az ereménye- sebb gazdálkodást, ösztönzik-e a termelésfejlesztést, élnek-e lehetőségeikkel a társadalmi erőforrások minél hatékonyabb Kamatoztatására? S ez az elv, ez a mérce nagyokra, közepesekre, kicsikre egyaránt érvényes. Mészáros Ottó
