Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-27 / 174. szám
Közalkalmazottak napfa A hagyomány értékes maradt Asszonyok, lányok a pigpongss^lnái Szombaton reggel nehezen ébredt a nap. Ólmos, nehéz felhők takarták el az eget még délelőtt is. Az üllői sportpályán gyülekezők aggódva pillant g attak felfelé s a pálya-bejáratának irányába. Ügy tűnt azonban, sokan nemcsak féltek meg is ijedtek az eső lehetőségétől, s inkább otthon maradtak. Délutánra azonban csaknem megduplázódott a közalkalmazottak XVII. járási napján részt vevők létszáma Így valamelyest megnyugodtak a lelkes, fáradhatalan rendezők, de a kívülállók — nem ünneprontásként — engedtessék meg egy megjegyzés. Kicsit furcsa, hogy az olyan kis községek tanácsi kollektívái, mint Ecser vagy Gomba, csaknem teljes létszámban képviseltették magukat, míg a ..nagyok” közül — mondjuk Monorról és Vecsésről — alig akadt mutatóba valaki. Száz százalék A rendezők közül a legoptimistábbnak talán Burján István, a TÜSSZI vezetője tűnt, aki alkalmi műsorközlőként szinte rábeszélte az esőfelhőket a továbbtanulásra. Zavartalanul kezdődhetett tehát meg a nap programja, amelynek megnyitójaként a Közalkalmazottak Szakszervezete járási bizottságának megbízásából dr. Illanicz György szervező titkár adott tájékoztatást az alapszervezet életéről, tevékenységéről. — Testületeink éves program- és munkaterv szerint működnek, igen eredményesek a kihelyezett testületi ülések, ahol a tanácsi vezetők vagy a helyi bizalmi csoportok adnak tájékoztatást egyrészt az állami, másrészt a mozgalmi feladatok helyi végrehajtásáról — mondta többek között. — Munkaterveinkben központi helyet kap az állami munkát segítő tevékenység, ezen belül a szocialista törvényesség érvényesítése, a jog- alkalmazás jogpolitikai elveinek gyakorlati alkalmazása, az államigazgatási munka egyszerűsítése és korszerűsítése, az ésszerűbb munkamegosztásra való törekvés. A monori járásban egyébként ötszáz tagja van a közalkalmazottak szakszervezetének. Ez százszázalékos szervezettséget jelent. Az arány nyilván arról is tanúskodik, hogy a szakszervezeti bizottság rendszeresen foglalkozik a hozzájuk tartozók élet- és munkakörülményeivel, szociális helyzetével. Nagy figyelmet fordítanak a bér- és jutalmazáspolitikai irányelvek, illetőleg a dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülését szorgalmazó rendelkezések gyakorlati alkalmazására, körültekintő betartására. A szakszervezet keretet, illetve fórumot ad a hasznos kezdeményezéseknek, lehetőséget a közéleti szereplésre, a tanácsi munka egyszerűsítésére, a bürokrácia csökkentésére. A felettes szervek év eleji vizsgálata után többek között ezt állapították meg — mondta a közös büszkeség örömével dr. Illanicz György. — A szak- szervezeti bizottság és a bizalmiak kapcsolata élő, naprakész, ami egyaránt jelentkezik a feladatok előkészítésében és végrehajtásában is. A munkahelyi demokrácia fórumai ellátják a jogszabályban előírt feladataikat. Kiemelkedő az alapszervezet állami munkát segítő tevékenysége és a dolgozók érdekképviseletében folytatott gyakorlata. A monori járási tanácsi alapszervezet munkájára az alaposság, a lelkiismeretesség jellemző. Példamutató nők A szakszervezeti bizottság szervezőtitkára tehát az elismerő értékelést idézte tájékoztatója végén. Ez a jóleső „kritika” meg is adta a nap hangulatát. Persze segített az is, hogy talán Burján István biztatására szakadozni kezdett a felhőtakaró, igaz ettől viszont a legtöbb résztvevőnek melege lett. Hát még azoknak a lányoknak, asszonyoknak, akik részt vectek a rögtönzött futóversenyen. Ki szoknyában, ki bikiniben, ki bermudanadrág- ban. A győztesek a férfiközönség nagy tapsa közepette értek célba. A sportszerűségi díjat ezen a napon valószínűleg a helyi tanács két férfi tagja érdemelte volna ki, akik látván, hogy egyik munkatársnőjük nehezen birkózik meg a távval (és a felesleges kilókkal), ölbe kapva vitték át a célvonalon. A nők egyébként — bár sokak szerint ez természetes — egész nap csillogtak. A légpuskás lövészetben éppoly jól helytálltak, mint a pingpongban vagy a rejtvényfejtésben. A férfiak aktivitása mindösz- sze egyetlen sportágra, a labdarúgásra szorítkozott. A helyi tanács csanrta küzdelmes mérkőzésen végül is alulmaradt a szakszervezet „összevá- logatoitja” ellen. Kedves hangulatot teremtettek a déltájban már tűző napon az üllői Muzsikás Fiúk. Ritkán lehet elmondani, ezért most érdemes hangsúlyozni, hogy a fővárosból érkezett vendégművészek sem vették félvállról a produkciójukat vagy a közönséget. Igaz, a kánikulához illő könnyed, mondhatni lenge összeállítással léptek színpadra. Vízpótlás Mire délután a tombola sorsolására került sor, megtelt az üllői sportpálya. Akik akárcsak késve is eljöttek, nem bánták meg. Egy dolog hiányzott csak, a hűsítő víz. Igaz, vasárnap és tegnap is jutott aztán belőle bőven — eső formájában. Vereszki János ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXÍV. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1982. JULIUS 27., KEDD A lakosság közérzetét befolyásolja Ä szolgáltatás szorító gondjai Efevés a panasz, iiejelesités A szolgáltató iparban, különösen a kisebb településeken az állami szektor mellett a lakosság szükségleteinek kielégítésében fontos feladat hárul a kisiparosokra. Nincsenek könnyű helyzetben a tanácsok, amelyek az iparhatósági teendőket igyekeznek úgy elvégezni, hogy az minél jobban szolgálja a köz- igazgatási területen élők érdekeit. Hiányszakmák A gombai községi közös tanács végrehajtó bizottsága épp ezért tűzte a közelmúltban naLevelesládánkból Mens jött az autóbusz... Július 22-én a déli vonatok egyikével Pestre szerettünk volna utazni. Mivel az állomástól távol lakunk, a helyi járatra számítottunk. Megnéztük a keverőüzem előtt kifüggesztett menetrendet, s örültünk, hogy nem kell gyalogolni, indul egy busz a vásártérről 12 óra 10 perckor. A biztonság kedvéért már 12 óra 5 perckor a megállóban tartózkodtunk. A nap perzselt, az idő múlt — de busz sehol. Fél 1-kor szomorúan néztünk egymásra: elment a vonatunk. Bosszúsan találgattuk, vajon mi történhetett? A családból senki nem jár a fővárosba, de a bejáróktól már többször hallottuk, korábban jönnek a buszok. Ezek szerint mi lemaradtunk. A programunknak vége lett. és nemcsak a melegtől izzadva kérdezem a monori MÁV- AUT-tól: miért nem a menetrend szerinti, időben közlekednek a helyi járatok? Zsombok Jánosné Monor, Kinizsi út 44. ^ MEGJEGYZÉSÜNK: Olvasónk felháborodása jogos, ^ hiszen a távolsági cs a he- ^ lyi járatoknak is a mcnct- S rendben feltüntetett időben í kellene közlekedniük. Más ^vonalakról is kaptunk már ^ hírt, hogy nem akkor jár- ^ nak a Volán 20. számú ^ Vállalat monori önálló fő- ^ nökáégének autóbuszai, ami- ^ kor kellene. ^ Feltesszük a kérdést mi í is az illetékeseknek: A me- ^ nctidő betartását, a helyi ^ járatok indulási és érkezé- ^ si idejét szokták-e ellen- őrizni a vállalat szakembe- ^ rei ezekben a kánikulai nail pókban is? Hiányzó láncszem A z újságíró megírja, a nyomdász kinyomtatja, a posta kiviszi, s az olvasó, ha akarja, elolvassa a lapot. így teljes és hiánytalan az úgynevezett információs lánc. Mindig. A riportereknek, szedőknek is jár a szabadság, élnek is vele, mégsem jelenhet meg egyetlen oldal sem üresen, azzal a mondattal: nyaralás miatt a lapkészítés szünetel... Sok járásbeli olvadónk viszont a vasárnapi tapasztalatok alapján éppen azt hiheti: Bényén például olyan Pest megyei Hírlapot kaptak az előfizetők, amelyben az 5. oldalon a Monori Hírlap helyett úgynevezett semleges anyagokat találtak. Ez az oldal azokban a járásokban jelenik meg rendszeresen, ahol nincs helyi különkiadás ... Gyomron az újságospavilonba rendszeresen {az elmúlt szombaton is) lényegesen kevesebb újságot küldenek, mint amennyit az olvasók keresnek. TXasárnap tehát megsza' kadt az a bizonyos lánc, pedig az újságíró, a nyomdász nem mulasztott. Mindenesetre mi kérünk elnézést olvasónktól — mivel a posta nem jelentkezett. pirendjére a szakigazgatás; szerv iparhatósági tevékenységéről, a kisipari szolgáltatások helyzetéről szóló beszámolót. Sok egyedi és számos általánosítható tanulságot kellett leszűrniük. Kiderült, hogy a közös tanácshoz tartozó három településen — Gombán, Bényén és Káván — jó néhány olyan gond van, amely rontja a szolgáltatások minőségét. Hiányzik, illetve kevés például az ács-állványozó, a fapadlózó, a műanyagburkoló, a központifűtés- és csőhálózat-szerelő, a vízvezeték-szerelő. Ma már ezekben a kis községekben sem épülnek i olyan családi házak, amelyek- ' ben ne lenne fürdőszoba, ne lenne bevezetve a víz, s egyre kevesebb a központi fűtés nélküli lakás is. Köztudott, tavaly egy törvénymódosítás lehetővé tette, hogy a szükséges feltételek megléte esetén valamennyi kérelmező iparjogosítványt kapjon. Ennek ellenére a közös tanács területén nem történt jelentős változás. Tavaly ugyanis egész évben kilenc, az idén eddig négy személy kért és kapott iparjogosítványt. Egy éve még összesen ötvenegy kisiparosnak volt telephelye a három község területén. Sevont jogosítvány Az idén a számuk negyven- nyolcra csökkent. Ebben része van a felemás érzésekkel fogadott új társadalombiztosítási rendeletnek is: kifejezetten erre való hivatkozással négyen adták vissza az iparengedélyt. A tanácsnak mint iparhatóságnak természetesen nemcsak az iparjogosítványok kiadásában merül ki a feladata, hanem rendszeresen ellenőrzik is ezeknek a szakembereknek a tevékenységét. A szolgáltatások színvonala iránt egyre nagyobbak az igények, még inkább nőtt az árfegyelemnek, a közhangulatra gyakorolt hatása, ezért fontos a rendszeres és következetes ellenőrzés, A tapasztalatok szerint a környékbeli kisiparosok között olyan nem akadt, aki tisztességtelen haszonszerzésre törekedett volna, egy személytől viszont be kellett vonni az iparjogosítványt, mivel adófizetési kötelezettségének többszöri felszólítás ellenére sem tett eleget. Azonos érdek Az ellenőrzések persze gonddal járnak. Általában túl rövid az elévülési idő, rövidebb mint maga a szabálysértési eljárás. A lakossági bejelentések száma talán szubjektív, talán kényelmi okokból meglehetősen csekély. A közelmúltban megjelent rendelkezésektől touóbbi javulást, ez ellátás teljesebbé válását várja a tanács. S ez a lakosság, de a vállalkozók érdeke is. így ernte a háttérben A szakmai tudás közös kincs Kint hétágra süt a nap, olvad az aszfalt, azt hinné az ember, hogy ilyenkor a műhelyben dolgozó szerelőknek van a legjobb soruk. Pedig hamar kiderül, a pala alatt méginkább megszorul, megáll a levegő, mint a felsőfarkasdi dombok felett. Százforintos gépek A Monori Állami Gazdaság gombai kerülete szerelőműhelyének közepén egy öreg Weimar rakodógép áll leeresztett gémmel, fölnyitott motorháztetővel. Két — valóban nyakig — olajos szerelő guggol mellette nagy gondban. A harmadik — Klement Pál — épp csak arra járt, velük együtt töpreng. — Kiszolgált jószág, ilyenkor egyre többe kerül már a javítása — mondja. — De hát még mindig olcsóbb, mint újat venni. A Monori Állami Gazdaság gombai kerületében sok érdekes műszaki rekordot tartanak nyílván. — Van néhány olyan gépünk, amelyiknek az eszmei értéke nem haladja meg a száz forintot, mégis biztonsággal üzemel. Ezt nem sok helyen tudják utánunk csinálni. — Szabó István kerületvezető szavaiból akartlanul is kicseng a — jogos — büszkeség. A ' hat kombájnosbó! álló aratóbrigádjuk megyeszerte híres. S mivel tagja az IKR-nek, a rendszer szakemberei nyilván még távolabb is elmesélik tapasztalataikat. Köztudott ugyanis, hogy a bábolnaiak a Rábákat, illetve a Steigereket öt évre adják a gazdaságoknak. Ennyi idő alatt a legtöbb masina ki is adja az erejét: kivéve a Monori Állami Gazdaságot. Náluk üzemel 8 vagy 9 éves kombájn is. — Ezeknek a gépeknek egyetlen felelős szerelőjük van. Azt hiszem, nekünk nagy nyereségünk — mondja Szabó István. A műhelyek végében egy öreg IHC-traktor áll. — Tíz éves — mondja Klement Pál, miközben fellép a fülkébe —, de úgy indul, egyetlen pöccintésre, mint az új. A koros jószág olyan vígan pöfékel, hogy szinte a laikus is érzi, a motorjában feszülő lóerők egy évtized alatt sem koptak meg. A szerelő elégedetten ugrik le a nyeregből. — Rá most az aratás ideje alatt nem sok időm jut. Elsősorban a kombájnok és az erőgépek üzembiztonságára, pontos szervizére kell ügyelnem. Újítások — Szerviz, aratás közben? — Miért ne? Száz-százötven üzemóránként kell átnézni, megvizsgálni ezeket a gépeket. Csak a szervezésen múlik, hogy ne essenek ki a munkából sok időre... — A kombájnos nyilván nem örül... — Jó a kapcsolatunk a brigáddal. Én tudom, mennyire fontos nekik, hogy jól haladjanak, ők meg bíznak bennem. Értik a dolgukat. Ha kell menetközben szólnak, ha nem, akkor, amikor eljön az ideje, este leengedjük az olajat, reggelig lefolyik, cseréljük, s mire fölszáll a harmat, én a kisebb hibákat is kijavítom. A Monori Állami Gazdaság kombájnjai közül eddig egy sem esett ki az aratásból egyetlen percre sem. Klement Pált egyébként lehet, hogy sok más helyen csodabogárnak tartanák. Munkatársai azonban ismerik, becsülik is hozzáértéséért, ügyességéért és konok- ságáért... — Egy új gép, új típus, általában jobb, mint az előző. Az azonban nem biztos, hogy tökéletes. Csak a mindennapi munka közben derülhetnek ki olyan apró hibák, hiányosságok, amikre a konstruktőr nem is gondolhatott. Vagy nem tartotta fontosnak, így történt például: évekkel ezelőtt Klement Pálék kompresszort szereltek fel a gazdaság Rábáira, mert mégiscsak furcsa, hogy egy hatalmas monstrum megbénul egy defekt miatt a tábla közepén. A segítségre gyakran órákat kell várni. Jelezték a gyárnak is az újítást, azóta sem reagáltak. Egy másik alkalommal a Steiger fűtését korszerűsítették. A gép műszaki paramétereit talán nem javítja, de a vezető közérzetét, munkakörülményeit igen. Akárcsak az, hogy nem kell kézzel pumpálniuk az üzemanyagot, mert Klement Pál erre is talált megoldást. A gazdaság lehetőségeihez mérten jutalmazza az újítókedvet. Kézenfekvő válasz — Mindig jól jön az a párszáz forint, de nem is ez az érdekes. Hanem, hogy sikerült egy műszaki problémával megbirkózni — magyarázza a fiatal szerelő, aki jónéhány szakmai lap állandó levelezőjének. sőt, szerzőjének számit. — Volt már, hogy hetekig nem jöttem rá egy hiba okára, vagy a megoldásra — mondja. — Azután meg be- küldtem, vajon a kollégák rájönnek-e? Nem volt megfejtő, de az én leírásomból remélem tanultak annyit, hogy legközelebb ne bosszankodjanak ők is feleslegesen. Egy szakma tudnivalói csak ak%ör igazán hasznosak, ha megosztjuk, kicseréljük egymás közt. Nem? A válasz, azt hiszem, kézenfekvő. V. J. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap'