Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-25 / 173. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM 1982. JÚLIUS 25., VASÁRNAP Vásüdcrfábor a völgyben Apró gyerek már nem kisgyerek jelszó nélkül nem lehet bejönni A két szigorú „fiatalember” meglehetősen lapos pillantásokkal méregeti az érkező ide-1 geneket, de azután, talán a kánikula miatt, vagy pedig mert legfőbb kötelességük mégiscsak a zászló őrzése, szótlanul ücsörögnek tovább az árnyékba húzott székeken. Annál éberebb viszont Kacziba Virág, a tábor talán legfiatalabb, s egyben legmozgékonyabb lakója. — Kérdezzétek a jelszót! Jelszó nélkül nem lehet bejönni — rivall a két ügyeletesre. Szerencsénkre a körénk sereglett apróságok közül néhá- nyan megszánnak, s talán fegyelmezetlenül, de kedvesen megsúgják a jelszót... — Tábortűz ,.. Győzött a Vakondok Így hát bebocsátást nyertünk a járásbeli kisdobosok vándortáborának egyik állomáshelyére, a volt felsőfarkasdi iskola udvarára. Épp csak véget ért a csendes pihenő, de a gyerekeken nem látszik, hogy mint eddig álmosan a hűvösben kókadoztak volna. — Nagyon jól érzik itt magukat a gyerekek, azok is, akik már jártak vándortáborban, meg azok is, akik először jöttek velünk — mondja Kacziba Antalné az egyik kísérő pedagógus. — Tegnap délután érkeztünk, s volt már tábortüzünk, akadályversenyünk. — Azt pedig mi nyertük. A Vakondok őrs — vágja rá nem titkolt büszkeséggel Bartalusz Szilvi, az őrs vezetője. — Nehéz volt? — Áá! Nekünk meg se koty- tyant! Volt mocsárjárás, sípjelzés felismerése, célba dobás ... Ja, hát az nem volt könnyű, legalábbis nekem. De azért mégis győztünk. A negyedikes-ötödikes gyerekeknek nagy élmény a vánm ■ . " Támadnak az öcsik. Az ellenfél talán fáradt a sok gyaloglástól. dortábor. Ez már tavaly bebizonyosodott, amikor csak kísérletképpen vágtak neki egy kis csoporttal a járás megismerésének. Beigazolódott az is, hogy ezek a csöppségek már tudnak igazán önállóak, kitartóak lenni. Nagy csomagokat hoztaPörög a magnó, forognak a lányok, kinek nem jut szék...? tok? — Hatalmasat — mutatja nagy kört leírva a kezével Ri- móczi Anikó. — De szerencsére nem nekünk kell vinni, hanem majd jön a gazdaságból egy bácsi autóval érte. Mi meg gyalog megyünk tovább Gombára, onnan a Monori-er- dőre. Öcsik és Nemöcsik — Délután meg körbejárjuk a Farkasdi tavat — árulja el Jakab Csaba, aki szinte folyton izeg-mozog. — Nem fáradtál még el? — Csak reggel akartam még egy kicsit tovább aludni, meg szívesen elhagytam volna a reggeli tornát — mondja huncutul. — Otthon korábban szoktam ébredni, de úgy látszik, ez az ágy jobban kifárasztott. Tulajdonképpen hat napig élnek a vándortáborban a gyerekek, de ez alatt a rövid idő alatt is számtalan apró dolgot figyelhetnek meg, tanulhatnak meg, sőt mi több, nem maradnak • el a kisebb-nagyobb kalandok sem. — Én már kullancsot is szereztem — dicsekszik el a kétes értékű hírrel a szőke Burján Tamás. — De a tanító néni azonnal kivette. — Valóban, jól felkészültünk a kullancsveszélyre — mondja Gondek Katalin tanítónő. Hoztunk mindenféle gyógyszert és segédeszközt... Természetjárók lírák két keréken A mendei sportkör a közelmúltban megalakította természetjáró szakosztályát, amelynek tizenegy tagja van. A szakosztály vezetője Bartos Pál, túrafelelőse Gutái András lett. Fontos feladatuknak tekintik a természetbarátok összefogását, és a járás turistaútjainak ápolását. Az év első felében öt kerékpárostúrát szerveztek, amelyeken sajnos elég kevesen vettek részt. Jártak Isa- szegen, Vácott, Nagyhután, Esztergomban és Cserhátszent- ivánon. Legújabban a Pest megyei Természetbarát Szövetséggel karöltve hosszabb túrára invitálják a két kerék szerelmeseit. Augusztus 18. és 22. között kirándulást terveznek Szarvasra. A programban szerepel az arborétum megtekintése, valamint a Magyar Természetbarát Szövetség országos találkozóján való részvétel is. A közepes erősségű túrán naponta 100 kilométer megtételét tervezik, rövidebb-hosz- szabb pihenők közbeiktatásával. Mindenkinek saját sátorról kell gondoskodnia, gumimatracot tudnak kölcsönözni. Jelentkezni augusztus 1-ig lehet személyesen vagy levélben az alábbi címen: Bartos Pál, 2241 Sülysáp, Széchenyi utca 17. G. J. Mutnéfalvy Zoltán felvételei Este pedig szigorú kullancsvizit lesz — fordul figyelmeztetően a gyerekek felé. Közben a lányok magnószóra egy vidám játékot kezdenek. Körbe táncolják a lerakott székeket,' s mikor félbeszakad a dal, hirtelen leülnek. Akinek nem jut hely, az kiesik. Ott- jártunkkor Fűzfa Edina lett a győztes. — De hol a többi fiú? — kérdezem. — Elmentek oda lejjebb focizni az öcsikkel. Hatalmas nevetés tör kij de Edina rettenthetetlen komolysággal tovább magyarázza: — A helybeli fiúkat itt mind valamilyen öcsinek hívják. Ezért neveztük el a csapatukat öcsiknek, a mieinket pedig Nemöcsiknek. — És ti nem mentek el szurkolni? — A mieink úgyis kikapnak — biggyeszti az ajkát Edina. — Még én is jobban focizok, mint ők. Lesz revans? Szó, mi szó, lehetett alapja Fűzfa Edina kritikájának, mert mi megnéztük az öcsik és Nemöcsik mérkőzését, s bizony az előbbiek már 10:4 arányban vezettek, pedig a kapusuk kétszer akkora sem volt, mint a futball-labda ... Majd a legközelebbi turnus talán revansot vesz. Vereszki János Búcsú - korábban Ä nehéz napok, évek súlyával HlR: A járási hivatalban bensőséges házi ünnepség keretében búcsúztatták a nyugalomba vonuló Sima Istvánt, a termelés-ellátás- felügyeleti osztály vezetőjét. Kozák Sándorné, a hivatal elnöke méltatta érdemeit, majd átnyújtotta neki a kollektíva ajándékát, s megköszönte eddigi áldozatos munkáját. Tikkasztó a peleg, a nap sugarai szinte merőlegesen ereszkednek alá. A járási székhelyen, a Mátyás király utcai családi ház egyik szobájában beszélgetünk Sima Istvánnal, aki most már végleg búcsúzott az államigazgatási munkától. Még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, hiszen 56 éves, de betegsége miatt folyamatban van a leszázaléko- lása. — Munkáscsaládból származom, szüleim egyetlen gyermekeként nevelkedtem. A második világháború utolsó két évében, mint szellemi ínségmunkás kisegítő munkaerő, a felszabadulást követően pedig díj nők, irodatiszt, jegyzőgyakornok voltam. Nehéz napokat éltünk át, de megérte, mert már akkor bíztunk a szebb holnapban, a boldogulásban. — Aztán hogyan alakult élete? — Az országban az első jegyzőtanfolyam elvégzése után a kádereket az állam- igazgatásba, a nyugati határsáv megerősítésekor a szentgotthárdi járásba helyezték. Én, mint fiatal munkáskáder, 1950-től 1954-ig körjegyző voltam öriszentpéteren. Többször hívtak magasabb beosztásba, de a feletteseim ragaszkodtak hozzám, így maradnom kellett. Mindenesetre az ott eltöltött esztendők hasznát később is kamatoztathattam a tanácsi munkában. 1954-ben már Monoron voltam. A járási tanács vb-titká- ra, majd elnökhelyettese, később osztályvezetője lettem. Aki azt hiszi, hogy ez egy leszálló ág, az téved. Sajnálatos betegségem akadályozott meg abban, hogy hosszabb ideig dolgozzak az első kettő — nagyon felelősségteljes — beosztásban. — Mi volt a szép a tanácsi munkában? — Nézze, én mindig vállaltam a nehéz feladatokat. Az ötvenes évek végén a termelő- szövetkezetek szervezéséből alaposan kijutott nekem is. Szinte éjt nappallá téve dolgoztunk munkatársaimmal, s az eredmény nem is maradt el. Aztán néhány község egyesítése majdnem „palotaforradalmat” okozott. Tápió- sáp és Tápiósüly egyesítését többszöri nekifutásra sikerült csak nyélbe ütni, végül a nya- kaskodók is kimondták az igent. Később a nagyközségek szervezésében segítettem, amely szintén kiemelt-feladat volt. És a választások ... 1950 óta az országgyűlési, a helyi tanácstagi választásoktól kezdve mindenben közreműködtem. — Irányítója, szervezője voltam a tanácsi munka egyszerűsítésére, ésszerűsítésére létrehozott kollégiumnak. Sok hasznos javaslatot dolgoztunk ki munkatársaimmal együtt, amelyek közül többet már a gyakorlatban is hasznosítanak. — Sokat fejlődött a járás az elmúlt évtizedekben, nyilván ebből is kivette a részét. — Valóban, a fejlődés gyors ütemű volt, különösen az utóbbi öt-hat esztendőben. De azért a régi dolgok sem voltak könnyűek. A monori gimnázium bővítésére, illetve építésére az ötvenes évek végén országszerte is felfigyeltek. Hatalmas dolog volt az akkor. Ha nem vágunk bele, akkor lehet, hogy még ma sincs gimnáziuma Monornak... A középiskolások járhatnának a fővárosba, illetve Ceglédre és Nagykátára. Nekem mégis a legemlékezetesebb a legapróbb településünk, Káva község villamosítása volt. Egyszer egy magas rangú vendég járt nálunk, s felvetettem az ottaniak problémáját. Sok-sok hetes, hónapos utánjárás után megkaptuk a pénzt, s kigyúlhattak a lámpák a kávai lakásokban, az utcákban. Csak látni kellett volna az ott lakó emberek boldogságát. Még én is többször jártam akkoriban Káván. öröm volt számomra, hogy az emberek elégedettek, megnyugodtak, s mondogatták: már nekünk is van villanyunk ... — A közéletben és a pártmunkában is aktívan közreműködött. — 1950-től 1971-ig járási tanácstag voltam. Harminckét éve pedig a járási pártbizottság vezető propagandistája vagyok. Az ellenforradalom után a munkáshatalom megvédéséért a munkásőrség egyik alapítója voltam a járásban. Ezen idő alatt, mint az MSZMP járási intézőbizottsági, később pb-, vb-tagként részt vettem a pártalauszer- vezetek újjászervezésében. A járási tanácsnál, illetve hivatalban pártvezetőségi tagként dolgoztam 25 éven keresztül. A Vöröskereszt járási elnöke voltam sok évig, a közelmúltban elnökhelyettesnek választottak a küldöttértekezleten. Még sorolhatnám további funkcióimat, de azt hiszem, ennyi is elég. — Megbecsülték, elismerték munkáját? — Arra igazán büszke va- j gyök, hogy mindig tiszteltek, becsültek feletteseim. 1970- ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet vehettem át. 1978-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kaptam, de több más elismerés is a birtokomban van. Persze, az ember nem azért dolgozik, de az ilyen jutalmak mindig lökést adnak az embernek. Engem is a jobb munkára ösztönöztek az elismerések. Beszélgetésünknek szem- és fültanúja volt 15 hónapos unokája, Viktor, aki a kiságyban játszott, s néha-néha a nagypapára nézett. — Ezután már több időm jut. majd őrá is, nagyon szeretek vele játszani — mondja Sima István. Az asztalon egy rézdomborítású kisplasztikát veszek észre, rajta Mátyás király portréja. A járási hivatal Mező Imre szocialista kollektívájától kapta a bevezetőben említett búcsúztatón. Talán nem véletlen, hogy az igazságos király portréja is bekerült a gyűjteményébe... Gér József Tartós közösségek Tartalmas A művelődési házak tevékenységének kiemelt része a csoportok, klubok munkája, a tartós közösségek kialakítása, részükre tartalmas programok biztosítása. A gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Házban is ennek jegyében munkálkodnak az intézmény dolgozói. Kiemelkedően jó színvonalú volt a ba- lett-tánfolyam. A zenetanfolyam két év óta a monori zeneiskola kihelyezett részlegeként működik. Nem problémamentes viprogramok szont a néptánccsoport tevékenysége. A továbblépésben elengedhetetlenül szükség lenne a működési feltételek javítására. A közelmúltban megalakult a citerazenekar, amely az önálló fellépések mellett ellátja majd a fürge lábú táncosok kíséretét is. A művészeti nevelőmunka bázisa az id. Pál Mihály baráti kör, s a képzőművészeti gyermekklub és önképzőkör. Mindkettő vezetője Gábor Éva, aki lelkiismeretesen, nagy lelkesedéssel, végzi munkáját. Orvos a határon túlról Az eskü mindenütt érvényes Maglód és Ecser községek orvosegészségügyi ellátása már hosszú évek óta szorosan ösz- szefonódik. Ezt a munkakapcsolatot többek között a kevés orvosi körzet tette szükségessé annak idején. Az elmúlt évek során lapunkban többször is beszámoltunk a két település körzeti orvosi ellátásának alakulásáról, a gondokról, de ugyanígy a fejlődésről is. Ma már Maglódon három, Ecseren két körzet van. Fölkerekedtek A vasútállomás közelében, a Petőfi utca 5-ben lakik a 34 éves dr. Kóspál Lajos körzeti orvos, aki Jugoszláviából, a vajdasági Ada városából érkezett hozzánk. Gimnáziumot Zentán végzett, de egyetemre már Szegeden járt egy jugoszláv és magyar államközi egyezmény révén. Feleségével egyetemi évei alatt ismerkedett meg, aki szintén diáklány volt Szegeden. Nagyobbik kislányuk 1975-ben Budapesten, a kisebbik Zentán született 1981-ben. Arról pedig, hogy miként kerültek Ecserre, így beszélt dr. Kóspál Lajos, amikor otthonában fölkerestük: — Ada, ahonnan jöttem, vagyis ahonnan származom, szép, színes, soknyelvű nemzetiségi kisváros, körülbelül olyan létszámmal, mint Ecser. Ecser is az, nemzetiségi település. Ez a kevertség sajátos hangulatot teremt a községben, s emlékeztet Adára, ahol nagyon szerettem élni. — S hogy miért jöttünk ide? — kérdezett vissza Kóspál Lajos. — A feleségem miatt, ö itt akart Magyarországon élni. Odakintről úgy jöttünk el. hogy az orvoskollégáktól jó barátként váltam el. Itteni értelemben véve, már befutott orvos voltam, kocsival, négy szobára való bútorzattal kerekedtünk föl, s jöttünk végleg letepedni, dolgozni. Közös ügyelet — Ecseren úgy hiszem nem lesz nehéz megszoknunk, elfogadtatnunk magunkat az emberekkel. Persze, gondjaink is vannak, mint minden újrakezdő fiatal családnak., A lakásgondra már ígérkezik a megoldás, s azzal együtt talán a telefonhiány is megszűnik. Talán még a havi 400 forintos gépkocsiátalány az, ami továbbra is gond marad. Ugyanis a két községben igen nagyok a távolságok. Ügyeletet hétvégeken tart közösen Maglód és Ecser körzeti orvosi hálózata. S bizony minden ügyeletben többször is át kell menni Maglódra fekvőbeteghez, vagy járni nem tudó sérülthez, s a kilométer, a benzip igencsak fogy! Egy-egy közös hét végi ügyeletén 50—60 beteg keresi fel Ecseren az ügyeletén. — De mindjárt hadd említsek meg egy pozitívumot is: nagyon rendesek, lelkiismeretesek, és főleg gyorsak a monori mentősök. Azt hiszem, akik közöttünk élnek, jobban értenek minket is, és saját munkájuk eredményessége vagy esetleges hiányossága is jobban érinti őket. Äz átlagnál jobb Ecser lakossága 3 ezer 600 fő. Erre a népességre jut 1981. december 28-a óta két orvos; körzet, ami messze fölötte áll az országos átlagnak. Ugyanis a ma lehetséges ideális arány az egv orvosra jutó 2 ezer lakos. És ha elkészül az új szolgálati lakás a körzeti rendelővel együtt, ez újabb minőségi javulást jelent majd, s nyilván az érintettek megfelelően értékelik is a kedvező változásokat ... A. L. A. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
