Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-25 / 173. szám
ina A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM 1982. JtLIUS 25., VASÁRNAP Smaragdzöld, gördülő szemek A borsószalagon nagyüzem van Idén igazán kiváló minőségű a termék Pótkocsis IFA kapaszkodik föl a meredeken. A platókon borsótonnák, s hogy félrebillen az oldallap, borsószemek milliói zuhannak a garatba ... Mindennapos látvány ez a Nagykőrösi Konzervgyár II-es telepén: június 9-e óta tart a borsószezon, s Bogdán Imre üzemvezető szerint két-három hétig ezeket a zöld szemecs- kéket várják a bázisgazdaságokból. Tápiószentmártonból, s — többek között — a Ceglédi Állami Tangazdaságból érkeznek a borsótonnák. Mennyi is? Vonuló üvegsereg — Zöldborsóból, a terv szerint, 750 vagon (!) termésre kötöttünk szrződést a gazdaságokkal — mondja Bogdán Imre. — Sajnos, a korai fajták „nem jöttek be”, azaz a partnercégek jó, ha 550—600 vagonnyi borsót szállítanak gyáregységünkbe. Állunk a platón, tompa morajlás hallik alattunk: a garatba öntött borsózuhatag fürdik a vízben. Szivattyúmotorok, csővezetékek tucatjai labirintusában utazik a borsószem, s néhány tíz méter után kerül a dobozba, üvegbe. Egyáltalán nem hosszú a borsó útja... Kövessük hát... — Innen, a garatból mosás, tisztítás és osztályozás után az előfőzőbe jut a borsórengeteg — mondja az üzemvezető. — Négy-hat percig '96—98 Cel- sius-fokon főzzük a szemeket, szelektálás és véntillátoros tisztítás után jut el a töltőgépekhez. A „borsóvonal” üzemcsarnokában magas páratartalmú levegő, s monoton, hangos gépzúgás közepette dolgoznak a fehér köpenyes, fehér sapkás asszonyok és lányok. Az egyik szalagon üvegek, a másikon litografált fémdobozok vonulnak a töltőgépekig és tovább. S közben szapora kezű munkásnők vigyázzák önmaguk, s a töltőgépek fegyelmét... Óvatosan rendezi sorba a 860 grammos üvegeket Szabó Ba- lázsné, hogy a PANO zárógép az előírt ütem szerint dolgozhasson. Azaz az üveg törés, zúzás nélkül juthasson át az eloxált zárókupak-csavaró gép alatt a csomagolóba. — Három hét« vagyok e masina mellett — mondja Szabó Balázsné. — Azelőtt az előfőző üzemben dolgoztam. Ez látványosabb munka ... — Miért? — Műszakonként 25—30ezei üveg „vonul” el előttem, megannyi, jó minőségű, konzervgyári termék ... Magam is gyakorló háziasszony vagyok, hát vigyázok a minőségre. Fiatalok a sorban Hirtelen — a toltőfej alatt — megroppan egy üveg, tartalma aláhull. — Előfordul — nyugtázza Szabó Balázsné. — Vagy repedt .vagy gyenge falú az üvegtest. Ilyen esetben megállítom a szalagot, kiseperjük a borsót, s aztan szabad az út... Keskeny görgőcsatornában futnak tovább az üvegek, hőkezelés, majd sterilizálás után sorolnak a szárítóegységbe, ahol Horváth Erzsébet dolgozik. A fiatalkorú kislány tavaly szeptember óta keresi kenyerét ennél a részlegnél. — A lehűtött és megszárított üvegeket szedem ki a gép alól — mondja. — Előfordul, hogy összetorlódnak az üvegek, olyankor a művezetőm, Meszes Lajos bácsi segít. — Nem unalmas a munkája? — Nem. S mint fiatalkorú, a fizetésemre sem panaszkodhatott!. Tizennyolc-ötven az órabérem... Domonics Anikó fönn, a „toronyban” ül. Ott dolgozik, a dobozolt borsókonzervet „sorolja” az abonyi kislány. — A Toldi Miklós szakközépiskola — szeptembertől — harmadéves tanulója vagyok. A kötelező, négyhetes gyakorlati munka felét itt, a konzervgyár II-es egységében töltöm. — S két hétig csak ezt csinálja? — Ó, nem, tanáraink, s a gyár vezetői igyekeznek olyan területekre beosztani, hogy az élelmiszeripari technológiát mind jobban, sokrétűbben megismerjem. Most a sorolónál dolgozom, lehet, hogy holnap a csomagolóban. — Mikor kezdődik a műszak? — Reggel hat órakor. — S akkor hogyan ér be Abonyból? — A kollégiumban lakom, az pedig itt van, alig pár száz méternyire g gyártól. Acélpántos bálák Az üvegbe, s a dobozokba szorított borsószemek útja a csomagolóban ér véget. Jönnek, vonulnak az üvegek, sorolnak a fémdobozok, s a csomagolóban egy ügyes szerkezet — vállalati újítás — kar- tonozza, zsugor fóliázza azokat. Most nem hiánycikk Házias ízek a kamrapolcra Hosszú évek óta, különösen, mióta a ceglédi, Budai úti kiskertekben termőre fordultak a gyümölcsösök, a gondos kezelést — gyakorlat tette a mestert — meghálálta a zöldborsó, a zöldbab, az uborka, szokás lett a télire eltevés, a befőzés. Ez persze nem azt jelenti, hogy a konzervgyári termékeknek a mi vidékünkön befellegzett, hanem inkább azt, hogy készítenek finom étket ebből is, abból is. Gyári készítményből éppúgy, mint a háziasszony dicséretes remekéből. Á befőtt, dzsem, savanyúság eltevéséhez üveg kell. Nem egy, nem is egy tucat. A tavalyi, tavalyelőtti tapasztalatból okulva a gondos háziasszonyok már téltől gyűjteni kezdték ezeket a befőtt-tároló alkalmatosságokat. Volt, aki a bolti üveg-visszaváltó helyen is vásárolt azokból, amelyeket mások visszavittek. Mert hogy tavaly igen kevés, befőzéshez kellő üveget lehetett kapni. Most viszont Változott a helyzet. Árusít kis befőttest. nagyot is az áruház edény- és porcelánosztálya, vásárt csaptak belőle az áruház előtti sátorsoron, kínálják a Puskin utcai üveg- és dísztárgyboltban is. Kelendő áru, így igaz Üvegzáró és tartósító kellékekből is van elegendő. Attól sem kell tartani, hogy szükségtelen időpocsékol ás volt a háziasszonyok részéről a befőzés: tanú lesz erre jövő tavasszal minden megüresedett kamrapolc. Targoncák sorakoznak, fölemelik az immár acélpánttal átkötött üveg- és dobozbálákat, s aztán a raktárhelyiségben lévő tárolóhelyekre szállítják a tegnap még Tápió- szentmárton, Cegléd határában zsendült, ért borsószemek millióit. — Két-három napig, a kötelező kontrollidőszakig tartjuk raktárban termékünket — mondja Bognár Imre üzemvezető. — S aztán szállítjuk a hazai piacra, s a szocialista országok üzleteibe., A gyártelep másik kijáratánál szintén pótkocsis teherautókkal találkozunk. Platójukon az immár zsugorfóliázott, konténerekbe rakott zöldborsó- konzervek tízezrei. Az üvegek, fémdobozok oldalán ‘a közismert márkanév: Nagykőrösi Konzervgyár, B. I. Munkálkodó meszelő Festéktől, mésztől pöttyösek az ablakok a legtöbb ceglédi iskolaépületen. Javában tart a szünidei felújítás, nagytakarítás. Festik a tantermeket, hogy szeptemberre frissen, tisztán fogadják a gyereksereget. Kevés pénzből, gyorsan Új termekben kezdődik a tanév A Malomfószél rendezése következik Amikor megroggyant a ceglédi Mészáros Lőrinc általános iskola épületéhez tartozó vénséges vén földszintes házrész, az intézmény fekete krónikájának végére tettek pontot — remélhetőleg. Az utóbbi években — a tanítás mellett — szinte állandóan dolgoztak az építők, az utolsó percben végezve el az éppen legégetőbb tennivalókat. Miután a városban kevés a tanterem, olyan elhatározás született, hogy az eltakarított épületmaradványok helyén egyemeletes, négytantermes iskolarészt kell emelni, méghozzá kevés pénzből, de gyorsan. Tucatnyi segítőtárs S ami ezután következett, azt már a társadalmi összefogás aranykönyvében / érdemes megemlíteni. A városi tanács műszaki osztályának társadalmi munkát szervező főelőadója tizenegy helybeli vállalattól kért támogatást, akik a generálkivitelező járási építőipari szövetkezet munkáját megkönnyítik. Az alapozást a szövetkezetiek március 18-án kezdték meg, s ma már tető alatt a tágas téglaépület. Ha minden menetrend szerint folytatódik, akkor szeptemberben beköltözhetnek a nebulók. A kivitelezők 22 lényeges mozzanatra bontották a munkát, s ennek alapján készült el a részletes ütemterv, amelyet mindeddig lényegében sikerült betartani. Érdemes egy kicsit a kivitelezés részleteinél időzni, mert ebből képet alkothatunk az összefogás hatalmas lendítőerejéről. A földkitermelés a parképítők, a KÖZGÉP és az 1-es Volán műve volt. A szennyvízkiváltást a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vállalta. Az alapozás, pincefalazás, szigetelés, a fedélkészítés, a válaszfalak és a lépcső megépítése az építőipari szövetkezet dolga volt. A falazásban, ajtók, ablakok beállításában közreműködött a városgazdálkodási vállalat és a! Duna—Tisza-közi Állami Építőipari Vállalat, amely egy különleges daruját is az építők rendelkezésére bocsátotta. Köszönömért dolgoznak A vasipari szövetkezet a villanyszerelési munkálatok pat- rónusa, ám kevés szakembere lévén, önzetlen segítőtársakra talált a MÁV műszaki apparátusában. Ezekben a napokban befejezéshez közeledik a belső vakolás, amelyet a vágóhíd és az Áfész kőműves brigádja végez. A gázfűtés beszerelésére, a hideg, meleg burkolat elkészítésére a Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat tett ígéretet. A különleges födémelemeket a Ceglédi Állami Tangazdaság szállító- eszközével hozták el Balaton- szentgyörgyről. A fillérre pontosan nyilvántartott kimutatás szerint eddig 144 ezer forint értékű munkát végeztek el társadalmi segítségnyújtás keretében a felsorolt vállalatok, s még vagy ugyanennyi lesz az a produktum, amelyet köszönömért csinálnak meg. Mi van még hátra? A bádogosmunka befejezése a tetőn, amelyre a kisiparosok tettek ajánlatot, éppen úgy, mint a festés, mázolás egy részére, de bekapcsolódnak ebbe a vendéglátóipari vállalat karbantartói is. A generálkivitelezőkre hárul a homlokzati vakolás, az üvegezés, a kerítésépítés, a padlástér szigetelése, az összekötő nyaktag elkészítése, amely egybekapcsolja a meglevő épülettel. Az Aszfaltútépítő Vállalat a járda felújítását helyezte kilátásba. A KISZ városi bizottsága a tanévnyitó előtti takarítást vállalta magára. Lakótelepi folytatás A tanácsnak alig 3 millió forintja volt erre az iskolabővítésre, s ezt pótolják ki saját, fizetség nélküli munkájukkal a vállalatok. Ügy tűnik, az öt és fél hónap elegendő lesz erre a rekord gyorsaságú munkára. A tanács társadalmi munkát szervező apparátusa augusztusban már a lakótelepi művelődési központ megvalósításához kezd, majd a Malomtószél tereprendezése következik. Érdemes hajtani egy kicsit, hiszen ezek a munkák is benne vannak abban a 8 millió forintos teljesítményben, amit az első félév társadalmi munkájával értek el. T. T. Fogadóórák Sárik Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese július 28- án, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a városházáit, hivatali helyiségében. Egy színiszezon emlékei Lucaköszöntő vastaps csattant ♦ Kedvenc műfaja a musical A hazai kulturális élet egyik eseménye volt a nyár elején az a zenés színházi találkozó, amelyet öt vidéki társulat rendezett Szolnokon. Az alföldiek seregszemléjén jelen volt a békéscsabai Jókai Színház is, a Tévedések vígjátékát víve színre, kétrészes musical képében. Sikeres beugrás volt A Shakespeare-mű sikeres interpretálásában kitűnt egy fiatal színésznő, Hídvégi Mária, aki nagy rátermettséggel alakította a néger szolgáló, Luca szerepét. Személyében a ceglédi származású művészek egyikét köszöntötte vastapsával a közönség. Az előadást követően beszélgettünk az eltelt évadról és nyári terveiről. — Hogyan emlékezik vissza az eltelt szezonra? — Mozgalmas időszak volt, számomra érdekes szerepekkel. Három éve játszom a Jókai Színházban, s most egy beugrás révén értem el sikert. Szerepeltem a Brémai muzsikusokban, amely zenés gyermekdarab, s benne a Macskát játszottam. Euripidész Oresz- tész-ében félkarvezető voltam, Darvas József Vízkereszt című darabjában a Táltosáé. Ezzel vettünk részt a fővárosban a Katona József Színházban a vidéki színházak fesztiválján. Az évadot Szakonyi Károly Hongkongi parókájával fejeztük be, amelyben a titkárnő szerepét osztotta rám a rendező. — Mire büszke? — Arra, hogy a Vizkereszt- ben és a Tévedések vígjátékában dolgozhattam, ugyanis mindkettő nívódíjat kapott, s az utóbbiban volt az a nevezetes beugrás, amikor alig két nappal a bemutató előtt kapHídvégi Mária a Tévedések vígjátékában, Hodu Józseffel tam meg Luca szerepét. Nem titkolom, kedvemre való volt, hiszen szeretem a zenés, táncos, vidám darabokat, úgy éreztem, alkalmas a számomra, s ez szerencsésen beigazolódott. Strandon és tv-bsn — A szolnoki vendégszerepléssel zárult az évad? — Azt még további program követte, ezúttal Gyulán, ahol a strandon léptünk fel, gyerekközönség előtt. Csukás István Gyalogcsillagának egyik főszerepét osztotta rám Rencz Antal főrendező. A jelmezeket és a díszleteket Schéner Mihály festőművész tervezte, s én a Létra voltam. — Mi volt a darab meséje? — Három szerszámról szól, a Gereblyéről, a Hordóról és a Létráról, amelyeket kidob a gazda. Elindulnak világgá, szerencsét próbálni, mert nem akarnak a szemétdombra ke- “rülni. A szerszámokat gondos kezek megjavítják, egymásra találnak, s a végén minden jóra fordul, mint ahogy az elvárható; győz az igazság. Jó szerep, izgalmas, pergő cselekmény jellemezte a darabot. — Tájelőadásokra járnak-e? — Száznegyven előadáson voltam a színpadon, s ezek fele Békés és Csongrád megye kisebb, nagyobb településein zajlott le. Egyébként dolgoztam egy ifjúsági tv-játék forgatásán is, amelyet Katkics Ilona rendezett, s a szolgálólány figuráját elevenítettem meg. Ez még dobozban van, ezután kerül a képernyőre. Cegléd és a Benelux — Mivel és hol tölti a nyár hátralévő részét? — Egy kis időre hazajövök a szüléimhez Ceglédre. Sokat olvasok, aztán útra kelek. Űti- célom a Benelux-államok, ahonnan szeptember elsejére kell visszatérnem, hiszen társulati üléssel akkor kezdődik az új évad Békéscsabán — mondotta Hídvégi Mária. Tamasi Tamás Jegyzet Kullogó sorok postafiókunkban jelleg- A zetes rózsaszín cédula: küldemény érkezett Csomag lehet, csekk vagy ajánlott levél. Mindenesetre fontos dolog. Kérjük csak el gyorsan. Annak rendje s módja szerint ki is adják a Gubo- di utcai kis postán. A levelet, hivatalos közérdekű közleménynek szánt sorokat a Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat nagykőrösi üzemigazgatóságának ceglédi — vagyis helybeli — kirendeltsége küldte. A hivatalos papíron a dátum azt jelzi, hogy 1982. július 15-én gépelték, hogy postára adva az újság számára elküldhessék. A közlemény mellett néhány kérő sor: legyünk szívesek, közöljük soraikat július 22-ig. És hogy kérik fogyasztóik szíves türelmét, áramkimaradásról lévén szó. És köszönik a közlemény megjelentetését. A lakosság szives türelmét nem, de megértését most lapunk is kéri. Hogy miért? Azért, mert az elektromos cég postai bélyegző szerint is július 15-én Cegléden feladott R—1583-as ragszámú, 2702-es zöld jelszámú jelzőcímkével ellátott levelét július 22-én reggel 8 órakor találtuk meg egyéb küldemények- .kel együtt a Gubodi utcai postafiókunkban. A holló csípje meg, nem az első eset. Ám, mert nem magánlevélről, .üdvözlő képeslapról van szó, hanem hivatalos küldeményről, így sürgősen szót emelünk miatta. És nem kérjük az illetékes megértését, hanem azt, hogy jobban figyeljenek a postafiókokba tett vagy házhoz címzett küldemények mielőbbi kéz^ besítésére. Hozzá még csak annyit, ■s'1 ha már kézbesítésről van szó: előfordul sokszor az is, hogy a városi kézbesítők a Károlyi lakótelep házsorait járva a rosszul címzett leveleket kiteszik közszemlére, rendszerint abba a házba, abba a lépcsőházba a postaládasor tetejére, ahová azt a feladó tévesen küldte. Ha a lép- csőházbelieknek egy kis szíve van, s némi lakóhelyismerete, akkor lépcsőházról lépcsőházra járva nem restek felkeresni a címzettet, vagy visszasétálnak vele a postára, kérve, hogy továbbítsák a feladónak az ilyen küldeményt. Még mindig ez a jobbik eset, mint hogy a levél közprédaként elkallódjon. E. K. ISSN 0133—2800 (Ceglédi Hltlapi
