Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-25 / 173. szám

6 MT Hr.cyit 1982. JÜLIUS 25., VASÁRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, P Ft 311 - 1446 Vízparton Sokan kedvelik a horgásza­tot, de nemcsak a horgászok töltik mostanában szabad idejük nagy részét a partokon. A kánikula víz mellett elvi­selhetőbb, ezért délutánonként és hétvégeken családok za­rándokolnak a tavak, a pata­kok, a folyók mellé. A stiglic Olvasóink ezerféle kéréssel és kérdéssel fordulnak hoz­zánk. Nem akarjuk most fel­sorolni a legérdekesebb esete­ket, leveleket, amelyekben a véleményünket kérik, sőt az utóbbi időben lelki postánk is felduzzadt, eléggé gyakran adunk tanácsot családi és szívügyekben. Akadnak persze különleges kérdések is. Például Lakai László vecsési olvasónk egy versike első sorait kérdezte tőlünk, egy olyan költeményét, amelyet még az iskolában ta­nult valamikor 70 évvel ezelőtt. Nem ismertük a verset, de mert reménykedtünk, hogy ol­vasóink közül valaki emlék­szik, ezért a Szerkesztői üze­netek között válaszoltunk La­kai Lászlónak. Néhány nappal a Postabon­tás megjelenése után levelet kaptunk a 88 éves id. Menkó Lászlónétól, Tápiógyörgyéről. A fiáéknál lakik, nagyon sze­ret olvasni, s még most is em­lékszik azokra a versekre, amelyeket gyermekkorában ta­nult. Teljes egészében meg­küldte nekünk az Aranyos stig- Ilc című verset, amelyet mi postafordultával továbbítottunk Lakai László címére. Id. Menkó Lászlóné a követ­kezőket fűzte leveléhez: Kívá­nom, hogy ha másnak nem jut eszébe egy sor valamelyik régi versből vagy dalból, ő is tollat fog, és elküldi a megoldást. Mindössze arról van szó: kel­lemetlen, ha valami, amit tud­tunk, napokon, heteken keresz­tül nem jut az eszünkbe. Na­gyon jólesik viszont, ha van egy ember, aki még ilyen je­lentéktelen dolgokban is se­gít ... Sajnos, ezeket a közterülete­ket nem tartják eléggé rend­ben. A vízpartok szemetesek, mert a kirándulók otthagyják az uzsonna maradványait, a horgászok is itt szabadulnak meg fölöslegessé vált alkal­matosságaiktól (üres konzerv­dobozok, amelyekben csalit hoztak magukkal), tartalmuk­tól megfosztott sörös- és boros­üvegek hevernek a fűben, úsznak a víz tetején, s ehhez még hozzájön a sok hordalék, amit a víz dob ki a partra. Számtalanszor felhívtuk már a figyelmet arra, hogy az el­dobott szemét, a köveken szét­zúzott üveg nemcsak a sze­met bántja, hanem testi épsé­günket is veszélyezteti, ezért mindenkinek ajánlatos lenne jobban ügyelni rá, hogy ami ma használható, ahová még érdemes kirándulni azt a he­lyet ne tegyük tönkre. A ki­ürült üvegeket, papírokat, ételmaradékokat mindenki magával vihetné a legközeleb­bi szeméttárolóig. Az sem ártana, ha a vízpar­tok gazdái (mert minden partszakasz valakié!) időn­ként rendbetennék a kezelé­sükben lévő területeket. Bi­zonyára meg lehetne oldani, ha nincs rá pénz, akkor tár­sadalmi munka szervezésével. Sípos Lajos Vác Akadozik Sokan foglalkoznak Albert- irsán nyúltenyésztéssel. Sajnos, a tápellátás nem megfelelő, akadozik. A szerződött te­nyésztőnek éppúgy nyakába kell vennie a települést a tá­pért, mint annak, aki nem szerződött. Ésszerű lenne, ha az áfész többet törődne a szakcsoport tagjainak tápellá­tásával. A baromfitenyésztők helyzete sem a legjobb, a Fit­ígéri a könyvterjesztő Hamarosan rend lesz A Pest megyei Hírlap jú­nius 6-i számának Postabon­tásában, az Olvasónk fotózta sorozatban jelent meg Kapos- váry Béla százhalombattai olvasónk fényképfelvétele, amely a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat százhalom­battai raktárának udvarát áb­rázolta. Levelet kaptunk Preszter Sándortól, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igaz­gatójától, aki megköszönte, hogy felhívtuk figyelmét az udvar rendetlenségére. Tájé­koztatott bennünket arról is, hogy vállalatuknak Százha­lombattán van az egyetlen eszközraktára, s itt 50 négy­zetméter fedett és 200 négy­zetméter nyitott területen kell megoldaniuk a raktározást. Itt tárolják a beérkező mobil bú­torokat és a selejtezésre visz- szaküldött eszközöket, s a kétszáz könyvesbolt számára a negyedévi csomagolóanyag készletet. A fényképen bemutatott ál­lapot akkor szűnik meg vég­legesen, ha elkészül az új bú­tor- és eszközraktár — várha­tóan októberre. Addig is na­gyobb gondot fordítanak ar­ra, hogy rendben tárolják az udvaron az anyagokat, s ne rontsák a városképet. tor nevű szer beszerzése ne­hézkes. -Jó lenne változtatni ezen. Sipőcz Ferencné Albertirsa Megkérdeztük Palcsó Bélát, a Dél-Pest megyei Afész áruforgal­mi előadóját, várható-e javulás Albertirsán a tápellátásban. Azt a választ kaptuk, hogy a településen eddig is megfelelő mennyiségű tá­pot árusítottak, de az elárusító- helyekre való elosztás nem volt tökéletes. A szakcsoport tagjai a felvásárlótelepen szerezhetik be a tápot, ez a legbiztosabb, egyben a legkézenfekvőbb is, hiszen a te­nyésztők akkor vihetik el a tápot, amikor leadják a nyulakat. A fel­vásárlótelep július 15-től új veze­tőt kapott, ezentúl biztosított lesz a rendszeres nyitvatartás is. A Futor nevű takarmánymész valóban kifogyott néha a tápbol­tokból. Ennek a por alakú ada­léknak nagy a súlya, és kicsi az értéke, ezért sem a szállítók, sem az eladók nem foglalkoznak vele szívesen. A jövőben az áfész nagy gondot fordít arra, hogy Futorból is folyamatos legyen az ellátás. Felelőtlen Megkezdődött a nyári va­káció az iskolákban. Vala­mennyien tudjuk, hogy a gye­Betonkeverők Nagyszerű lehetőségei van­nak ma már a magánépítke­zőknek. Ne is említsünk mást, csak azt, hogy nem kell lapát­tal, vagy kis cementkeverővei előállítani a betont, hanem ké­szen, megkeverve is kapható, önnek is keverünk betont — szól a Betonútépítő Vállalat hirdetése, amely azt is közli, hogy az ország egyik legkor­szerűbb gépével dolgoznak. Az építkező fellelkesül, ami nem is csoda, ilyen csábító és sokat ígérő hírverés után. Fel is tárcsázza tüstént a megadott telefonszámot, hogy megtudja, mennyiért és mikor vehetné igénybe ezt a szolgáltatást. Az ár elfogadható, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kész beton valóban jobb minőségű, mint a házilag kevert. Van azonban egy bök­kenő: nem lehet akármikor el­hozni, csak munkanapokon, ál­talában reggel fél héttől este fél hatig, kivéve a hétfőt, ami­kor később, tíz órakor nyitnak, s a pénteket, amikor előbb, fél egykor zárnak. Szombaton és vasárnap áll az üzem. Az építkező nyakába veszi a környéket, hogy találjon embe­reket, akik vállalják: a hely­színre szállított kész betont be­dolgozzák. Attól függően, hogy mit betonoznak, több-kevesebb segítségre van szükség, az épít­kező egyedül csak nagyon ke­véske betonnal boldogulna. Az ismerősök és a barátok szíve­sen vállalkoznának arra, hogy kalákában segítsenek a hét vé­gén, de nem hétköznap! Ak­kor az emberek dolgoznak. Bonyolult a feladvány: beton is van, segítség is, csak éppen nem lehet a kettőt összeegyez­tetni, s a beton nem tégla, hogy meghozatjuk hét közben, s majd a hét végén a helyére tesszük, mert ha így kombiná­lunk, megköt ott, ahová leborí­tottuk. Van persze egy megoldás, s nem is szükségeltetik hozzá ördöngösség: hét végén is kell betont keverni! Akkor a beton is jobban fogyna, s az építke­zők sem maradnának hopnon. P. M. Megtiltani nem lehet? Szép klub volt — csehó lett Vannak dolgok, amelyeket nem lehet megtiltani, így a virágnak, hogy kinyíljon kike­letkor, mint ezt Petőfi Sándor írja versében. Mást viszont meg lehet tiltani, legalábbis természetesnek vennénk, ha bizonyos dolgokat nem enge­délyeznének. Helyszűkében vagyunk és ezért rákényszerü­lünk, hogy épületeinket a le­hető leggazdaságosabban ki­használjuk, ügyelnünk kell arra, hogy hasonló jellegű in­tézmények, csoportok használ­ják ugyanazt a helyiséget. Kettős szolgálat Monoron van egy épület, ameiy nappal az öregek nap­közi otthona, az esti órákban pedig a helyi szakmaközi bi­zottság mondhatja magáénak. Itt működik az a klub, amely egy ideje sok gondot okoz a naoközi otthonos nyugdíjasok­nak, s a tanácsi illetékeseknek egyaránt. Az öregek szeret­nék, ha az épület csak az övék lenne, s nem az önzés fakasz­totta bennük ezt az óhajt, ha­nem azt, hogy a klub egyre inkább eltér attól, ami való­ban a feladata lenne. Tíz év­vel ezelőtt, amikor úgy dön­töttek, hogy a falak között két célt is lehet szolgálni, semmi jel nem mutatott arra, hogy később ez a tásbérlet nézetel­térések forrásává válik. A klub kezdetben valóban klub volt. Itt gyűltek össze a különböző foglalkozású embe­rek, hogy beszélgessenek, ki­kapcsolódjanak. Hogy kelle­mesebben teljen az idő, gon­doskodtak róla, hogy aki meg­éhezik vagy megszomjazik, helyben juthasson enni- és innivalóhoz. S mert felnőtt emberek találkozóhelye ez a klub, szeszes italokat is árusí­tanak, ami önmagában véve nem is lenne baj, de ... Rendbontók tanyája Egyszer csak kezdett romla­ni az arány: míg korábban a klubélet miatt jártak ide az emberek, s mellesleg fogyasz­tottak is, egyre inkább az ital­mérés kedvéért térnek be — nem klubtagok, akik lehetet­lenné teszik, hogy a józanok is szórakozzanak a saját ked­vük szerint. Mindennaposak­ká váltak a rendbontások, így a klubba már egyáltalán nem mennek el a hajdanvolt ven­dégek, ráadásul másnap az öregek napközi otthonának tagjai keserűen szemrevételez­ték az előző esti klubélet cseppet sem szívderítő nyo­mait. S ez így megy napról napra. Panaszt emeltek a ta­nácsnál, ahol meg is hallgat­ták őket, s úgy döntöttek, hogy a helyzeten változtatni kell, hiszen valóban tűrhetet­len, hogy az öregek napközi otthonában kocsmaszag fo- gadia a belépőt. Már döntés is született ez ügvben, de a szakmaközi bi­zottság megfellebbezte. Indo­kuk meglenő: nagy szükség van a büfére, ugyanis az áru­Nem ez a jellemző Ha összemegy a tej rekek most rengeteg szabad idővel rendelkeznek, éppen ezért több figyelemre van szükség az utakon, a vizek partján, hiszen sok csemete csatangol felügyelet nélkül, s kerül gyakran veszélyes hely­zetbe. A minap hátborzongató je­lenet szemtanúja voltam. Ér­den, a sportpálya melletti föld- útról, a bokrok mögül kiszá­guldott a főútra egy kis kerti traktor, amelyet egy tíz évnél nem idősebb gyerek vezetett. Valóságos csoda, hogy nem történt baleset — ha véletlenül éppen ott halad egy autó, be­következett volna a tragédia. A gyereknek nyilván nem volt vezetői engedélye — nem is lehet, hiszen még na­gyon fiatal. Vajon a szülő miért nem gondoskodik arról, hogy a gyerek ne férhessen hozzá a járműhöz? Ennyire bízik a gyerek önállóságában, vagy inkább abban, hogy az úton közlekedő felnőttek vi­gyáznak a kiskorú testi épsé­gére? Az ilyen felelőtlen szülőt na­gyon meg kellene büntetni, mert igaz, hogy az egész tár­sadalom vigyáz a gyerekre, de a legfőbb felelősség mégis­csak a szülőé! Nagy József Érd Mi a teendő, ha összemegy a tej? — kérdezi két olva­sónk is, Nagy Attiláné Pilis­ről és Tóthné Belányi Gab­riella Vecsésről. Mindketten megjárták: hazavitték a bolt­ból a tejet, betették a hűtő- szekrénybe, s néhány óra múlva, amikor fel akarták forralni, a tej összement. Ér­dekes módon mindketten ugyanúgy folytatják levelü­ket: ha vidéken a kisgyerme­kesek nem kapnak tejutal­ványt, s ónnak fejében ked­vezményes áron tejet, leg­alább arra lenne biztosíték, hogy a teljes árú tej minősé­ge megfelel a követelmények­nek. Minden lében kanalak Tóthné Belányi Gabriella visszavitte az üzletbe a tejet, s ott minden további nélkül kicserélték — javasolta, ez­után a szomszédjának, vigye vissza ő is az összement te­jet, s őt is kártalanítják. A szomszéd — bár állatai van­nak, így tud mit kezdeni a savanyú tejjel is — visszament, ám a boltban kellemetlen él­ményben volt része; az el­adók nem tettek semmiféle megjegyzést, az ott levő vá­sárlók azonban igen, a min­den lében kanalak letámadták a reklamálót, védelmükbe vet­ték az üzlet dolgozóit. Olvasónk ezzel nem ért egyet: A bolt alkalmazottai nem szorulnak védelemre — írja —, hiszen ha az áru mi­nősége nem megfelelő, arról általában nem ők tehetnek. Minden vásárlónak élnie kel­lene a jogaival, s szóvá ten­ni, ha rossz a tej, s kérni a cserét. Az nem megoldás, hogy rendszeresen tartós tejjel lás­sam el a családomatl Vissza sem vitte Nagy Attiláné, aki Pilisen lakik, s ott volt része hasonló élményben, nem vitte vissza a tejet, így őt nemcsak erköl­csi, hanem anyagi kár is érte, Visszavihette volna pedig, er­re ugyanis mindenütt van lehetőség. Bernula Károly, a Monor és Vidéke Áfész területi ügyve­zetője: — Nem érkezett panasz a tejre. Nagyon ritkán előfordul, hogy összemegy, de boltosaink minden esetben kicserélik. Véleményünk szerint csak üzemzavar esetén, ha a hűtő- lánc elromlik, akkor fordul­hat elő ilyen gond. Ha kérik, cserélnek! Pintye Attila, a Ceglédi Tej­ipari Közös Vállalat igazgat tója: — Nem volt üzemzavarunk a kérdéses időszakban. Ter­mészetesen előfordul, hogy panasz van a tej minőségére, de tömeges savanyodásra nem volt példa. Éjszaka szállítjuk a tejet, dolgozóink legtöbb helyen leteszik a rendelt mennyiséget a boltok elé — már ott is megtörténhet a baj, hiszen mostanában éjsza­ka is meleg van. Ráadásul sok üzletben nincs megfelelő hűtőberendezés, ezért a tej könnyebben megromlik. Min­den esetben kicserélik a bol­tokban a savanyú vagy össze­ment tejet, így a vásárlót nem éri kár, de a boltot sem, mert teljes áron vesszük visz- sza tőlük. A tanulság? Alaposan meg kell néznünk mindent, mi­előtt megvesszük, különösen most, amikor a nyár legmele­gebb napjai követik egymást, hiszen a romlandó élelmisze­reket még hűtve is nehéz hosszabb ideig eltartani! Második hely a tűzoltóversenyen Duna menti mozaik Az idén ünnepli megalaku­lásának tízéves évfordulóját a váchartyáni ifjúsági klub. Az első években a helyi tsz egyik pincéjében tartották összejö­veteleiket a klubtagok, né­hány éve már a művelődési ház kijelölt termében kaptak otthont. Rendezvényeik kö­zött TIT-előadások, vetélke­dők, sportesemények és ki­rándulások szerepeltek. A klubélet egyre jobb, ezt az is bizonyítja, hogy állandóan nö­vekszik a taglétszám. Az emberekben kellemetlen érzést kelt a száguldó tűzoltó­autó látványa és szirénázása. A tűz, amely az embert szol­gálja, élteti, felelőtlen kezek­ben pusztítóvá válhat. Néha csak másodperceken múlik, meg tudják-e védeni az em­berek életét és vagyonát, ezért is nagyon fontos, hogy min­den településen legyen önkén­tes tűzoltóegység. A közelmúltban Vácott ren­deztek versenyt, ahol számot adhattak a járás önkéntes tűzoltóegységei felkészültsé­gükről, tudásukról. A közsé­giek versenyében a sződlige- tiek a második helyen végez­tek. Azóta is szorgalmasan sítás jelentős haszonnal jár, s ezt az összeget kirándulások, közös rendezvények szervezé­sére fordítják. A cél tehát, amelynek érdekében csehóvá vedlett a klub, nagyon szép. Fontosak a közös kirándulá­sok, s az sem elhanyagolható, hogy a költségek egy részét a büfé bevételéből fedezhetik. Így mindenki jói jár, látszólag tapsot érdemel a kiváló ötlet. Az őregek kárára Csakhogy a nyugdíjasoknak semmi hasznuk mindebből, ők sem a duhajkodásban, sem a kirándulásokon nem vesznek részt, sőt, ha felkínálnák ne­kik a lehetőséget, hogy ked­vezményes túrára mehetnek a tűrésért cserébe, biztosan visszautasítanák ezt az aján­latot. Előttük világos, hogy ez . a Cél egyáltalán nem szente­síti az eszközt, s hogy túl nagv az áldozat az eredmény­hez képest. Még nem dőlt el véglege­sen a büfé sorsa, de bízunk abban, hogy mielőbb megszü­letik a megfellebbezhetetlen, kedvező határozat: bezárják a csehótl P. M. gyakorolnak, hogy ha netán úgy hozza a szükség, helyt tudjanak állni. ★ Négy éve a sződi Virágzó Tsz és a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem társulást ho­zott létre landesi szürke ludak tenyésztésére. A szövetkezet és a kutatók egymásra találá­sát hamarosan tettek követ­ték : először is átalakítottak egy istállót, amelyben jelen­leg is 5 és fél ezer tenyész- jószágot tartanak. A terme­lőszövetkezet automatizált kel­tetőházat is épített, ahol egy- időben 48 ezer tojást tudnak elhelyezni. Ebben az évben csaknem százezer kislibát ad­nak ki háztájiba, s nagyobb mennyiségű szárnyas hizlalá­sát vállalták a szomszédos szövetkezetek. A sződi ludak nagyon keresettek, a feldolgo­zás után a termékek nagy ré­szét — főleg a májat — ex­portálják. ★ A váchartyáni termelőszö­vetkezetben nemrég KRESZ- vetélkedöt rendeztek. A ver­senyen részt vett tíz csapat­nak szellemi totót kellett meg­oldania, s válaszolni munka- védelmi, egészségügyi és KRESZ-elméleti kérdésekre. A Dobó István szocialista bri­gád győzött, ők képviselik a községet a járási versenyen. ★ A sződligeti általános isko­lában most alakítják át az egykori pedagóguslakást. Igye­keznek, hogy még a szünidő­ben befejezzék a munkát, s szeptembertől az,-itt kialakí­tott két új tanteremben is megkezdődhessen a tanítás. ★ Két éve szervez kondicio­náló tornát a sződligeti lá­nyok és asszonyok részére a helyi általános iskola. Az el­telt idő alatt egyre többen is­merték/ fel a rendszeres test­edzés, a gyakori mozgás jó­tékony hatását. Az előzetes je­lentkezésekből ítélve szeptem­bertől ismét benépesül a tor­naterem a kondicionáló fog­lalkozások idejére. ★ Szódon javában bővítik az óvodát. Jól halad a munka, s ez nemcsak az anyagiaknak köszönhető, hanem a lakosság társadalmi összefogásának is. A település vezetőinek, tár­sadalmi szervezeteinek és la­kosságának együttműködése teszi lehetővé, hogy hamaro­san ötvennel több gyermek i járhat majd óvodába. Szabó László l Sződliget i Szerkesztői üzenetek K. A., Kerepestarcsa: Ismét a szomszédaira panaszkodik, s kéri, tegyünk valamit, hogy ne hábor­gassák önt. Sajnos, nem áll mó­dunkban segíteni, mert ahogyan önt nem bírhatjuk rá, hogy ne tö­rődjék mindezzel, őket sem köte­lezhetjük, hogy ne haragudjanak önre. H. I., Kiskunlacháza: Bérleteiket azért nem újították meg, mert ar­ra csak a megadott határidőig van lehetőség. A Fővárosi Operettszín­ház szervezési osztályán azt is megtudtuk, hogy minden bérletet eladtak. Önöknek elkerülte a fi­gyelmét a felhívás, hogy mettől meddig kell jelentkezniük igé­nyükkel. Ebben az évadban — ha szeretnék megnézni az előadáso­kat, rendszeresen jegyet kell ven­niük. S. P., Érd: Panaszát továbbítot­tuk az illetékesekhez. Ha megér­kezik a válasz, közöljük a lapban. Egyetértünk önnel, valóban felhá­borító, ha gorombán bánnak az ügyféllel. K. M.-né, Dánszentmiktós: Ismét meglepett bennünket egy verssel, amelyben az iszákosokat figyel­mezteti, hogy nem szabad Pató Pál módiára élni. Kedves az írá­sa, továbbítjuk az Alkoholizmus Slleni Országos Bizottsághoz.

Next

/
Thumbnails
Contents