Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
1983. JŰLFCS 34., SZOMBAT xJímav Takarmányban is Gyógyít az U Kidolgozták az U-vitamin mesterséges előállításinak módját a Reanal Finomvegyszergyárban. Ezzel lehetővé Vált a káposztafélékben előforduló U-vitamin nagy tömegű gyártása mesterséges alapanyagokból és felhasználása a tömegtakarmányozásban. A takarmányba kevert új hatóanyaggal megelőzik a ser téseknél a gyomorfekély kialakulását. Az intenzív állattartás körülményei között ugyanis a sertések fokozottan hajlamosak erre a megbetegedésre. Az U-vitamin ilyen irányú felhasználásával — az emberi szervezetben keletkezett gyomorfekélyekre gyakorolt kedvező hatása alapján — az Állatorvostudományi Egyetem takarmányozásiam tanszékének kutatói kezdtek el foglalkozni. Eredményeik alapján dolgozták ki az U-vitamin szintézisét a Reanal Finom- vegyszergjirban, majd törzskönyveztették az új takarmányadalékot. Az eddigi felmérések szerint évente mintegy 100 tonna U- vitamint hasznosíthatnának az állattartó telepek. Nagyüzemi gyártásának technológiáját a Reanal Finomvegyszergyár és az Egyesült Gyógyszer- és Táp- szerg>‘ár közös vállalata, az EGAL Vegyipari Közös Vállalat dolgozza ki. ... ■ ■ ■ __ # _ A Folyamszabályozó és Kavicskotró Kavicskatrok Vállalat dolgozói úszó munkagépek- kel szombaton es vasarnap is termelik a Duna mélyéről a folyami kavicsot. Szállítják a megrendelők részére az építkezésekhez oly nélkülözhetetlen alapanyagot. Exportfejlesztő beruházás Interag és Aranykalász A hazai külkereskedelmi vállalatok az első félévben mintegy 90 millió forinttal járultak hozzá hazai iparvállalatok exportfejlesztő beruházásainak finanszírozásához. A Komplex Külkereskedelmi Vállalat társasági szerződés keretében 10 millió forintot Közérdekű magánerők ••• ftrős idegzet, szép sum- ma, jó kapcsolatok, és tengernyi türelem.. Az a magánépítő, aki a fölsoroltak közül akárcsak egyiknek is híján van, lélekromboló kanosszát járhat. Gondoljunk csak a telekszerzés hivatali útvesztőire, vagy a hitel utáni szaladgálókra. Említhetném azoknak a kisgépeknek a hiányát is, amelyek miatt a magánerő csak átvitt értelmű.' A magára maradó sajátház-építő okkal érezheti magát kiszolgáltatottnak. Ma már azért korántsem olyan mostoha az építkezők sorsa, mint öt-hat évvel ezelőtt. Nem is lehet az, hiszen a VI. ötéves terv során 250—270 ezer magánlakásnak kell elkészülnie. Legalább annyi állami támogatás szükséges ehhez, mint a lakótelepek építéséhez. A házépítők segítségének közös gondja éppen a közelmúltban ültette egy asztal köré az Alföld hat megyéjének érintett hatóságait, vállalatainak képviselőit. Többszintes. telepszerű, paneles családiház-építés korszerű módjairól beszéltek a szakemberek a találkozón — ám ahhoz, hogy mindezek országosan elterjedjenek, nem árt csokorba szedni a tennivalókat. Kezdjük az elején, az üres teleknél. Legtöbb településünkön elfogytak a szabad belső területek. A tulajdont sok helyütt felváltó tartós használat pedig csöppet sem olyan népszerű, mint arra kezdetben számítani lehetett. Van ebben bizonyos ragaszkodás a saját földhöz, de a legfőbb aggály, hogy a tartós használatba adott telkek még mindig drágák. Az alföldi megyékben úgyszólván egységesen jelentkező panasz, hogy kevés a beépítésre alkalmas föld. Ám nem egyszerűen indokolt a sirám. Jó néhány helyen idejétmúlt építési tilalmak vannak ma is életben, • vagy a hibás övezeti besorolás szab határt az otthonteremtőknek. Néhol meghökkentő anakronizmussal találkozni. Szabolcsban még ma is léteznek Mária Terézia-kora- béli úrbéres telkek, ezért jó néhány falu főutcáján sem ritka az egy magyar hold méretű kis birtok. Mivel ezeken a földeken vete- ménvezésen kívül más mezőgazdájáéi munkára nincs is lehetőséé, a telkek hátsó — nagyobbik — fertályát sokszor belepi a gaz. A tervrajzok készítésekor gondot okoz, hogy alig- alig található olyan magántervező, aki korszerű családi házat tudna tervezni. Ezért a magántervezői névjegyzékek alapos felülvizsgálatra szorulnak. Ezzel szemben tavaly frontáttörés történt az ajánlott tervek felhasználásában. Ma már 150 féle tervből válogathatnak az építkezők. Ha végre megvan a telek, elkészült a terv, kezdődhet az igazi munka. Ilyenkor, nyáron a magánépítkezők közül sokan minden szabad percükben a leendő családi fészek körül sürgölődnek. A valóban korszerű és több generáció számára épülő házakat sok helyütt kalákában építi rokon és barát, de azért el- kél hozzá az alapos szak- irányítás. Ez az, amiben — a kisgépek jutányos kölcsönzése mellett — az építőipari vállalatok a legtöbbet tehetik. Abban, hogy egy-egy ház építése ne tartson az idők végezetéig, sokat segíthet a félkész házak gyártása. Az is igaz viszont, hogy az előregyártott házak egyelőre nagyon drágák szerte az országban. Vállalkozásról, verseny- szellemről beszélhetünk, de az építtetők piacáról még nem. Néhány figyelemre méltó kezdeményezés mégis van már. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat például — az állami szervek támogatásával — fő- vállalkozásban (a tereprendezéstől a lakás kulcsra kész eladásáig) mindent maga intéz. Mi ebből a hasznuk a magánépítőknek? Elsősorban az, hogy közösen dolgoznak egy profi szakvállalattal. Másrészt, ilyen szervezéssel olcsóbban épülhetnek a családi házak. Az otthonteremtők tehát ** már nincsenek szánandó helyzetben. A segítségnyújtás konkrét formáit példák sora igazolja. Sok azonban még a tennivaló, az ügyintézés gyorsításától az anyagellátás javításáig. Nem lehetünk elégedettek a fejlődés ütemével. Aki építkezik, az szeretné, ha minél gyorsabban fedél kerülne a család feje fölé. Ezért gyűjt, szervez, dolgozik ereje megfeszítésével — nem ritkán évekig. Ehhez minden lehető támogatást meg kell adni a magánépítők több százezres táborának. Gazsó L. Ferenc ad a Fémmunkás Szövetkezet gyártmányfejlesztéséhez, az Interag ugyancsak 10 millió forintot bocsátott a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet rendelkezésére, amely a mélyhűtött zöldségek és gyümölcsfélék termelését kívánja növelni. A hazai külkereskedelmi vállalatok közül három év során a Terimpex mintegy 120 millió forintot fordított elsősorban a húsexport növelésére, a Monimpex döntő többségében a termelőszövetkezetek, illetve az állami gazdaságok borászatfejlesztési törekvéseit támogatva közel 230 millió forintot fordított szőlőtelepítésre, a borászati ágazat minőségfejlesztésére. A Technoimpex döntően a szerszámgépgyártásba 53 millió forintot fektetett be 1978 és 1980 között. A Terimpex kihelyezései voltak a legsikeresebbek, a tervezett hatmillió dollár többletexporttal szemben a teljesítés elérte a 11 milliót. A Monimpex befektetései meglehetősen hosszú távon — 10—15 év után — térülnek meg, csak az újonnan telepített szőlők termőre fordulása után várható a többletexport. A Technoimpex befektetései esetében ez ideig a vártnál csak kisebb mértékben növelték a kivitelt, ami elsősorban a konjunkturális viszonyok romlásával, a nehezedő külgazdasági feltételekkel magyarázható. Építőtábor - Szigefszentmiklóson Ha dicsérnek, többre is futja — Nincs ugyan egy nyugodt éjszakám sem, amíg itt vagyok, de ha hívnak, jövök így van ez már hat éve. Képzelheti hát, hogy nem muszájból csinálom — nyújtja a kezét a meghökkentően fiatalnak ható táborvezető, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat központi szakmai építőtáborában. — Simon István Piliscsabán tanít. Történelem és ének- zene szakos tanár. Azt hiszem, azért jön szívesen, mert itt elmélet helyett, a gyakorlat kellős közepében élhet két hónapig — mutatja be dr. Kaponya Endre, a PÁÉV személyzeti és oktatási osztályának vezetője. Nincsen kiskapu Az első- és másodéves szakmunkástanulók nemcsak Pest megyéből jöttek idén sem. Kőművesek és lakatosok, de sok köztük a villany- szerelő, az ács, az asztalos, a csőszerelő is. A tábor természetesen most, dologidőben kihalt és csöndes. Csak három fiú teljesít őrszolgálatot a kapunál. — Irány Szigetszentmiklós! — adja ki a jelszót a táborvezető. — Ott dolgoznak e percben a legtöbben. Nem véletlenül. Az idén megjelent új határozat ugyanis — az Állami Ifjúsági Bizottság élt jogával — semmi kiskaput nem hagy: az építőipari . szakmai táborok résztvevőit csak lakásépítkezéseken foglalkoztathatják; illetve iskolák, óvodák és bölcsődék építésében segédkezhetnek. — Turnusonként mi több mint 200 gyerek fogadását terveztük, ám — s ez szintén új rendelkezés — egy-egy csoportban csak százan lehetnek — egészíti ki a gondolatsort az osztályvezető. — így is jól jár a vállalat, meg a tá- borozók is. Tavaly dolgoztunk ki egy új jutalmazási rendszert, s bár nem munkabért, de kapnak pénzt a fiúk. A teljesítményük alapján — az ellátásukra levonunk egy meghatározott összeget — 300 —400—500 forintot oszthatnak szét fejenként — maguk között. Mert, hogy kinek, menynyi jut, azt a brigádok dönthetik el. Egyre szépül-bővül a szi- getszentmiklósi lakótelep. A vállalat idén 150 lakás építését ütemezte be: szeptemberben 60 és az év vége felé még 30 átadása van hátra. Megkezdődik természetesen újabb épületek szerkezetszerelése is: a terv 90 lakás. Mindezt Horváth János építés- és Horváth Gyula művezetőtől tudjuk meg, akik azonnal egy kis terepszemlére invitálnak bennünket. Csakhogy most nem hozzájuk jöttünk, sajnálkozunk. Meglepően ügyesek Alig indulunk, el azonban — az épülő házak között, Ismerőssel találkozunk. — Erre a két hétre elsőéves tanulókat kaptunk, de meglepően ügyesek, használhatók — jelenti ki Baji György, a villanyszerelők brigádvezetője. — Valóban nagyon sokat segítenek nekünk — 27-en vannak —, a teljes alapvezetékszerelést rájuk bízhatjuk. Azzal, hogy most a tervezettnél előbbre jutunk a munkában, később járunk jól. Mert, akkor már, könnyen be tudjuk tartani a kívánatos technológiai sorrendet, nem kerül egymás mellé, egymást föltartva, több szakma képviselője. A jövő villanyszerelői közül kilencen Vácról, a 204-es Szakmunkásképző Intézetből érkeztek. Szakoktatójuk Matu- la József, büszke a fiaira. — Most először kísértem el diákokat ilyen szakmai táborba, de mondhatom, jobb, mint gondoltam. Itt tényleg kell a gyerekek munkája, és éreztetik is velük. Nem ám holmi trógerolásra, vagy tedd ide — tedd oda dologra használják őket — mondja egy szuszra. És miért büszke? Nem ácsorognak Győri Zolit, a legügyesebb fiút inti hozzánk. — Már befejeztük a két hétre kiadott munkát, és most pluszt Is vállalunk — feleli öntudatosan. — Igaz, nem élvezet a tűző napon a földkábelárok-ásás és kábel- fektetés, de ha dicsérnek, erőnkből többre is futja. A munkaidőnk heti 33 óra, s azután jól szérvezett, érdekes programokon szórakozunk. Tegnap este például a Belügyminisztériumból jöttek hozzánk a táborba és nemcsak kutyabemutatót tartottak nekünk, hanem néhányunkat Nyelvészektől várnak segítséget még el is vittek őrjáratba. Kocsival. Nagyon érdekes volt. Eddig egyetlen délután és este sem unatkoztunk még. Tábori trikó feszül néhány tíz méterrel arrébb dolgozó, több fiún is. Fura testhelyzetben csinálnak valamit. Kiderül: ácsok. Tizennégyen vannak. Tatabányáról jöttek, s közülük csak kettő Pest megyei. Magas, nyúlánk fiú Bérezi József. Kézfogása is erős, férfias. — Piliscsabai vagyok, közel lakom a sulihoz —, meséli. — Én bizony nemigen tudtam szakmát választani, hát összeült a család: mi legyek? Bár a szívem az autó- szereléshez vonzott még leginkább, meggyőztek, legyek ács. Az első év elteltével úgy érzem, hogy szerencsém van. Milyen itt az építkezésen? Jó. Nem hajtanak agyon bennünket, megkérdik: ezt, meg ezt, meg tudjátok-e csinálni? S mutatják, hogyan kell. Most éppen alapzsaluzunk. Sokan közülünk még nem is láttak ilyenfajta technológiát, tehát van mit tanulni. Egy biztos: szívesebben dolgozunk, minthogy ácsorogjunk. Azt nem bírjuk, ha valami miatt, állnunk kell. Kicsi, de erős — A koszt, az lehetne töbSl — kottyant közbe egy fiú, de gyorsan vissza is húzódik. — Ja, az ellátásunk jó-e? Én nem finnyáskodom — folytatja Bárczi Jóska. — S a tábor sem unalmas. Holnap például futóverseny lesz. Még lányokat is hívtak! Most kitör az igazi, őszinte kamasznevetés valamennyiükből. Ketten, aprócska fiút irányítanak elém, nem nézem többnek, hatodikosnál. Szerencsére, nem sértődik meg. — Itt is Picurnak becéznek a fiúk, de engem nem zavar, hogy csak ekkorára nőttem — húzza ki magát. — Kicsi, de erős! Nem marad le közöttünk a melóból — kottyantanak többen is közbe. — Parkettás akartam lenni — folytatja zavartalanul Ha- tejer Miska —, mert a nővérem egy parkettagyárban dolgozik. Aztán valahogy, máshová került a jelentkezési lapom. Nem bántam meg, hogy így történt. Elhallgat, tűnődés látszik az arcán, mondja-e. Aztán csak kiböki. — Néhány sráccal voltunk a héten a Vidám Parkban, Pesten. Remekül szórakoztunk! Én egyébként is olyan jól érzem magam a táborban — talán, mert Tatabányán is kollégista vagyok —, hogy jövőre is szeretnék jönni. Ha lehet. Bizonyosan lehet majd, hiszen láthattuk; hasznos a jövő szakembereinek és a vállalatnak egyaránt. Dodó Györgyi Tiszavirágok Az Igazi kánikula, illetve a víz hirtelen felmelegedésének hatására életre keltek iszapotthonukban a kérészek a Tisza alsó szakaszán. Esténként milliószámra rajzanak a folyó fölött a nagy, szitakötőhöz hasonló vízilepkék, hogy aztán rövid nászrepülés — tiszavirágélet — után visszahulljanak a folyóba, ahol a harcsák, a süllők és az egyéb ragadozó halak fogyasztják cl őket. Az érdekes természeti jelenség — a Tisza virágzása — egyre ritkább lesz. Az elmúlt évtizedben ugyanis a Tisza több szakaszán nagyszabású árvízvédelmi, folyószabályozási, motlcrbMosítási munkákat végeztek. Helyenként több kilométernyi hosszúságban termésköveket ágyaztak be a folyó oartiába. óz ilyen helyekről kiszorultak az iszanla- Uó kérészek, az ilyen be- ’y-ken már nem virágzik a Tisza. Az élettársi kapcsolatból származó gyerekek szóhasználatával nincs gond. Nekik az apu és az anyu természetesen ugyanúgy édesapa és édesanya, mintha azok megesküdtek volna. Ám, mit mondjon az előző házasságból származó kisfiú, kislány? Ha felhívjuk Gálékat és történetesen a Gál papától származó Pistike veszi föl a kagylót, akkor ezt halljuk: Csókolom, küldöm apukát, Ha azonban a Térjék papának a Józsikája jön a telefonhoz, akkor a szöveg: Pillanat, küldöm a Gyurit. Mondani is fölösleges : apuka és Gyuri egyazon személy, de Józsika csak nem hivataloskodhat így a telefonba: Küldöm a nevelő szülőmet. ják gyermekük élete párjára hogy menyem, vejem. A fiatalok persze bátran papázzák mamázzák őket. Az is a társadalom nyelvfejlesztő készségére és a nyelvészek bölcs segítségére vár, hogy kialakítsák a rokonsági elnevezéseket a nem vérrokon, de együtt nevelt gyerekek esetében Hogy aztán milyen rokonom nekem a nővérem élettársának unokahúga, erre nemcsat' rokon-értelmű szót, de mér rokonértelműt sem tudhatunk pillanatnyilag ajánlani. Csorna Béla Nyelvünk gazdag a tisztázatlan családi kapcsolatokra vonatkozó kifejezésekben, ezek azonban általában bántó élűek. rokoni kapcsolatok kifejezésére nem alkalmasak. Ki nevezné családi kapcsolatát vadházasságnak, ki mondja magáról, hogy ő zabigye- rek?! Az élettársi együttélés által a rokonságban keletkező családi vonatkozásokra pedig végleg nincsenek elnevezéseink. Az élettársak szülei például a gyakorlatban apósok, anyósok, de közül "k kevesen mondnagynénik, a szülők szülei nagypapák, nagyanyák. Nem vitás az sem, hogy kik a sógorok, sógornők, kiket nevezzenek unokahúgoknak, vagy éppen dédinek, dédanyónak. ma az érdekeltek is rendszerint azt mondják, hogy Péter, vagy Zsanett az élettársam, de növekszik azok száma, akik csak hivatali vonatkozásban, például beadványban, kérvényben használják. Társalgáskor szívesebben beszélnek így: Bemutatom o páromat, mert szívesebben azt mondanák, hogy a férjemet, feleségemet. Ha Kovács János házasságot kötött Kiss Máriával, akkor a családi kapcsolatok szempontjából minden világos. A kis Kovácsok számára egyikük apu, a másikuk anyu, a szülők testvérei nagybácsik, Terjedőben az élettársi fo Nem könnyű azonban a távolabbi rokonok megnevezése, például a gyermekünk anyósát, apósát nászasszonynak, nászuramnak nevezhetjük, de ez népies íze miatt különösen városban élő családoknak nem hangzik elég természetesnek, s a mesterkéltség látszatát kerülendő inkább Pistámnak, Ilonkámnak szólítjuk őket. Még több a nehézség, ha a család nem mindenben felel meg a társadalmi normáknak olyan formában, ahogy az az anyakönyvben meg van Írva. Márpedig világjelenség a klasszikus házastársi kapcsolat mellett az élettársi forma terjedése, s mind több az olyan családi kötelékben élő gyermek, akinek csak az apa, vagy az anya az édesszülője, a másikhoz egy előző válás után került. Az élettársi kapcsolatot az Értelmező szótár így határozza meg: Élettárs = valakivel házaságkötés nélkül életközösségben élő személy. Ez az elnevezés általánosan használt. Ki nekem a Gyuri? Nevenincs családi kapcsolatok
