Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-18 / 167. szám
1982. JÚLIUS 18., VASÁRNAP cm 3 Kísérleti berendezés A gurítódombon r ...—— Me gtérül a befektetés Robotok szórják a mííanyagport.. A HÉT HÍRE ELLENSÉGÜNK? ^ Farkas Tibor új ember. Még két hónapja sincs, hogy ^ a vegyi gyár főmérnökévé nevezte ki a Pest megyei Ve- ^ gyi- és Divatcikkipari Vállalat igazgatója Gyömrőre. Azt 5 hinné az ember, ennyi idő alatt meg sem lehet ismer- ^ ni igazán egy új munkahelyet. Rácáfol azonban hiedei- ^ memre, amint üzemlátogatásra invitál. ^ — Mutatok először is valami érdekeset — hív, és úgy ^ meggyorsítja a lépteit, hogy alig győzöm az iramot. § — Nézze csak! — figyelmeztet, amint megállunk. — ^ Amikor idejöttem» még egy családi ház állt ezen a he- Si lyen. Igazi, falusi, nagy kerttel. Most meg? Láthatja! A Ferencvárosi rendezőpályaudvaron fordítják meg a Dunántúl és a Tiszántúl vasúti forgalmának mintegy 90 százalékát. A két gurítódomb naponta átlagosan 4 ezer 800 kocsit rendez. Ennek a munkának egyik fontos, de egyben legveszélyesebb részét a sarusok végzik. A pályaudvaron a munkaerőhiány pótlására kísérletképpen négy vágányon angol gyártmányú hidraulikus kocsifékező berendezést helyeztek üzembe, amelyhez nem kell kezelő személyzet, minimális karbantartást igényel, csökkenti az árukárt és főleg balesetmentes. Képünkön: Deák István forgalmi ügyintéző a kísérleti kocsifékező berendezést ellenőrzi. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal és a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságának felkérése alapján a Kartográfiai Vállalat 1977-ben megjelölte Magyarország mértani (geometriai) közzéppontját. A nevezetes pont — mint már megírtuk — az Örkénytől mintegy 8 kilométernyire fekvő, csaknem 700 esztendős Pusztavacs kisközségtől — természetvédelmi területen — két kilométer távolságra északkeleti irányban található. Az ország mértani középpontja körüli terület értéke a vacsi nagyerdő — egy 17 ezer holdas vadrezervátum — az erdőben lévő Pusztatemplom 700 éves rommaradványa, a közelben az ácsai őstölgyes és az egyik legszebb román kori műemlék, az ácsai templom. A jeltoronynak és környezetének kialakításánál az volt az alapvető cél, hogy a földrajzi középpont vizuális jelölésén túl, a természet alapvető életfeltételét biztosító, a természet életének ritmusát meghatározó csillagászati jelenségek bemutathatok, megfigyelhetők legyenek. A torony körül telepített borókasorok a különböző évszakok, napfordulók megfigyelését teszik lehetővé. A torony déli bejárata előtt lévő két diagram segítségével meghatározhatjuk a zónaidőt és a tényleges napmozgáshoz viszonyított napi időt. Érdekes rendezvény színhelye lesz augusztus 7-én és 8- án a pusztavacsi Nagyrét. A Képes Újság szerkesztősége, Mit láthatok? Elkészült egy 1200 négyzetméter területű új üzemcsarnok alapja. Körülötte, katonás sorokba rakva már a vasvázak is, csak összeszerelésre várnak. — Szeptember végére késznek kell lennie — és teljesen! — az új részlegnek, össze is épül a meglevő gyárépülettel. Így teremtjük meg a gyártási sor technológiai feltételeit. És ott! Arra! Azokban a ládákban, tudja mi van? —kérdi, s int, merre nézzek. — Megvásároltuk a ma kapható legkorszerűbb előkészítő berendezést, a svédek szemcse- szóró gépét. Azok is csak a telepítésükre várnak. Mialatt visszamegyünk a már működő üzembe, még hozzáteszi: — Az új csarnokba kerül az idén termelésbe állított automata gyorsdaraboló is, sőt a fémüzemünk is. A komplett gyárépülettel lehetővé válik, hogy a kötegelt fémcsövek, fémrudak a csarnok egyik végén bejutva, a másik végén szállításra készen kerülhessenek ki. Zsírtalanító — óriás Mielőtt belépnénk a csarnokba vegyük számba, mi történik a gyömrői üzemben. Köztudott, hogy az energia- és az anyagárak emelkedésével hazánkban is egyre inkább megnő a fémkorrózió elleni védekezés szerepe. Ezt ismerte fel időben a PEVDI. Ügy találták: a hagyományos festés helyett sokkal tartósabb — és szebb is — a különféle acél és alumínium tárgyak, alkatrészek ráolvasztásos műanyag bevonása. Ennek teremtették meg, s most fejlesztik tovább a technikai-műszaki feltételeit. melynek munkatársai kezdeményezték 15 esztendővel ezelőtt az ország geometriai középpontjának jelölését, a hely, a táj megismertetését a közvéleménnyel — hagyományos országos fesztiválját itt rendezi meg. A fesztivál célja olyan tömegtalálkozó, amely a hazafi- ság jegyében a magyar népi nemzeti egységet demonstrálja; ahol az emberek sok mindent láthatnak, hallhatnak, tanulhatnak, közben pedig kedvükre szórakozhatnak. — Az első félévben 52 millió forint értékű színterezést — műanyag bevonást — végeztünk el. Kapacitásunk 60-70 százalékát az Ikarus rendelései kötik le. Ma már valamennyi autóbuszukhoz mi szállítjuk az összes utastéri kapaszkodó rendszert. A vegyigyár másik fő profilja a műgyanta. Ebből 67 millió forint árbevételt értek el hat hónap alatt — húsz milliót tőkés devizában. A hatalmas csarnok egyik végében hat méter magas berendezés áll. Nem tűnik gépnek. — Pedig ennél a programvezérlésű zsírtalanító óriásnál ma nincs a világon fejlettebb változat. Nagy teljesítményű és igen jó minőséget ad — mutatja be kalauzolom. Most éppen a beadagoláson a sor. A speciális, belső szállításra is kiképzett konténerekbe — vagy két méter hosz- szú, keskeny vaskocsik — kézzel rakják be a megmunkálandó alkatrészt. Egy-egy darab ugyan csak 30 dekagramm, de egy műszakban hány ekkora súlyú csövet kell megfogni! — Egy műszakban? Három tonna csövet munkálunk meg. Méterben, a csövek vastagságától függően, két-három ezer métert. Mindezt az üzemvezető mondja, a gyorsdaraboló automata mellett. Ezzel sok nehéz fizikai munkát szüntettek meg és a termelékenység megháromszorozódott. Pedig, még nem is megyünk teljes gőzzel — teszi hozzá. A darabolt csöveket viszont kézzel pakolják a konténerekbe. Hamvasból — fényes lesz — Amint kialakul a teljes új technológiai sor, szinte minden kézi munka megszűnik — nyugtat meg Farkas Tibor. Először a modernebb bevonási — szinterezési — eljárással ismerkedhetnek meg: az elektrosztatikus szórással. A bevonandó alkatrészek különféle alakú tartószerszámokra — ezek kis létraszerűek — kerülnek, amelyeket egy hosszú, ellipszis alakú szállítópályára — konvej orra — raknak. Kézzel. A pálya sebessége állítható, s olyan ütemben halad körben, hogy az emberek — közöttük férfi egy sem akad — folyamatosan dolgozhassanak. A műanyagpor szórására — ennél az eljárásnál epoxi, azaz hőre keményedé port használnak — egy zárt „dobozban” kerül sor. Két asszony szór egyszerre hosszú nyelű pisztollyal. A porártalom elkerülésére kötelező a porvédő álarc, s emellett félévenként az orvosi vizsgálat is. A frissen szórt alkatrészek bársonyos fehéren indulnak a kemencébe, ahol a 200—300 Celsius fok hőmérsékletű levegőn áthaladva olvad és ég rájuk a por. Amint kijönnek, már simák, fényesen csillogók. A kemence II méter hosszú, s olyan remekül szigetelt a fala, hogy kívülről kézzel is tapintható. A kemencéből kiérő kész alkatrészek, néhány méternyit megtéve a szállítópályán, teljesen lehűlnek, szedik is le a munkások, azonnal csomagolják. A vállalat kiválói Ezúttal Miholeczky Ferencné az egyik soros csomagoló. Beszélgetünk, de közben jár a keze. — Itt lakom Gyomron, a PEVDI-be vagy nyolc éve jöt- • tem. Előtte bedolgozó voltam, örültem az állandó helynek, keresetnek. Azt nem mondom, hogy ez könnyű munka, hiszen naponta több mázsát megmozgatunk. De megszoktam, szeFesztivál Pusztavacson A nevezetes pont körül Augusztus 7-én, a Nagyréten G Ülést tartott az Országos Munkavédelmi Bizottság több népgazdasági területet elemezve a balesetek szemszögéből. @ A X. nemzetközi Kodály-szemináriumnak adott otthont Kecskemét. & A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete központi vezetősége a papír- és a nyomdaipar beruházásainak helyzetét tekintette át. G A hét híre az is, hogy országos tűzoltóverseny színhelye volt Győr. retek itt lenni. És az is jó, hogy nem mindig egy reszorton vagyunk. Váltjuk egymást a brigádban. Kónya Józsefné, a Zrínyi Ilona szocialista brigád vezetője — csoportvezetője is az üzemnek, nem titkolt büszkeséggel jegyzi meg: — A tavalyi eredményünkkel kiérdemeltük a vállalat kiváló brigádja címet. Képzel- 'heti, mennyire örültünk. Tizenöt tagú brigádunkban férfi csak egy akad, meg kell fogni a munka végét. Például, normán felül, részt veszünk a műszaki fejlesztésben, azaz segítünk a kísérletezésben, az új munkadarabok megmunkálásában. Szeretnénk ismét előrelépni a következő értékeléskor. — A szinterezés ősibb típusa a mártásos módszer, ezt a kisebb alkatrészeknél célszerűbb alkalmazni — mondja a főmérnök, átirányítva az üzem egy másik részlegébe. — Ilyenkor hőre lágyuló poli- amidport használunk a művelethez. Négy kemence közelében sürgödőlnek az asszonyok, első pillantásra veszélyesnek látszik, amit csinálnak. Hideg por — forró kemence Mit csinálnak? Megfelelő szerszámokkal — ez esetben laposfogóval — szedi ki egyikük az automata körforgós, 250— 300 Celsius-fok hőmérsékletet lehelő, forró kemencéből a bevonandó, felmelegített munkadarabot. Majd hirtelen belemártja egy porral teli kádba. A por hideg. A különleges le- begő-forgó porból hideg vízzel teli dézsákba teszik az alkatrészt — e percben hófehér vízlefolyó elzárók készülnek a VASÉRT Vállalatnak,- majd a vizes, lehűlt alkatrészek, azonnal konténerekbe kerülhetnek, szállításra készek. Ha kint harminc van, itt lehet negyven-ötven fok meleg is. Barnára sült arcú asszony pakolja éppen az egyik kemencét a még hideg rudakkal. Mindössze egy hónapja kerül, csak a gyárba. — Gombáról hoznak át bennünket busszal. Állandó egy műszakot kaptam — mondja Teleki Józsefné. — Azért vállaltam, mert így az iskolás gyerekeimet el tudom jól látni. A faluból öten jöttünk egyszerre, első tapasztalataink jók. Hogy nem féltem-e kezdetben? Ha fél az ember, annál rosszabb. Már tudom a fogásokat — és ügyelek magamra. Bizony előfordult, hogy megégettem a kezemet. Mit fogok keresni? Még nem tudom. A kezdők egy ideig nem teljesítménybérben dolgoznak. Én biztosan bírni •fogom. Dodó Györgyi Augustus római császár ugyan már létrehozott tűz oltásában is közreműködő rendőri csapatokat, valójában az első, mai értelemben vett szervezett tűzoltóságot 1675ben Párizsban alakították meg. Ezer évek óta birkózik a tűzzel az ember, hol nélkülözhetetlen barátját, hol fé- kezhetetlen ellenségét látva benne. Mint barátot, különösebben nem szükséges méltatni, hiszen tűz híján percek alatt megbénulna mindennapi életünk legtöbb dolga, ám, mint ellenséget erős kétkedéssel kell szemlélnünk. Mert igaz, veszélyes lángok felllob- bantója lehet a villám, némely helyen, bizonyos anyagoknál minden gondosság ellenére is bekövetkezhet öngyulladás, mégsem a tűz az ellenség, hanem azzal a felelőtlenül, vakmerőén, nemtörődöm módra bánó ember. Ezzel már azt is papírra rögzítettük, valójában ki, mi ad munkát a tűzoltóságnak, a megyében egy-egy esztendőben nyolcszáz, ezer esetben. A tűzoltóságnak, amelynek tagjai között az állami, az üzemi — hivatásos — csapatok éppúgy ott vannak, mint az önkéntesek. Valamikor tűzbiztosnak nevezték azt a hatósági embert, akinek joga és kötelme volt mindenféle ide tartozó vizsgálat és intézkedés, ma a tűzrendészen hatóság képviselőinek dolga ez. Volt és van tehát illetékes hatóság, mégis, nagy hiba lenne pusztán annak feladataként felfogni a barát és ellenség mindenkori fékentartását. A tűzzel szembeni óvatosság valóban közügy, az kellene, hogy legyen, mert hiszen a megyében évente csupán a gyermekek ötven, hetven tüzet okoznak, sajnos, olykor a legtragikusabb következménnyel, életükkel fizetve a megakadályozható, de meg nem akadályozott játékért. Éppen a gyermekek esete mutatja, mennyire könnyedén bánunk ésszerűséggel és szabályokkal, mennyire felelőtlenül értelmezzük az óvatosság mindenkori szükségességét. Az önkéntes tűzoltó egyesületek apostola, gróf Széchenyi Ödön — akinek az 1860-as években kifejtett munkája nyomán sorra alakultak meg ezek a nemes célú önvédelmi egységek — újra meg újra hangoztatta beszédeiben és vitairataiban: a legveszedelmesebb a gondatlan ember. Döntő részben ez a gondatlan ember tehet róla — mivel a villámcsapások évente nem több, mint hat-nyolc tüzet okoznak —, hogy o megyében esztendőnként 13 és 17 millió forint közötti értékben pusztítják el javainkat a lángok. S az anyagiakat messze megelőzve: tizenhat, tizennyolc halott, harminc, negyven sérült esztendőnként a tragikus esetek következménye, holott gyakran a tragédia csupán azzal kezdődött, valaki az ágyban fekve dohányzott; az összes tűzeset 15—20 százaléka vezethető vissza, mint okra, a felelőtlen dohányzásra. Amint az is erősen elgondolkodtató: évek óta folyamatosan növekszik a megyében a lakóházakban bekövetkező tüzek száma, mert sokan vannak, akik fity- tyet hánynak. nem hogy az óvatosságra, a figyelmeztetésre, hanem a legelemibbre is, a józan észre. Ijesztés bújna meg mondataink mögött? Nem ez a célunk. A szakemberek szerint nem fúlni kell a fűztől, hanem ügyelni e hasznos szolgálónkra, mert ma mar a szabályok betartásával, csekély körültekintéssel a tűz minden formája kordában tartható, munkára fogható. A kockázatot nem a tűz, hanem a vele bánó ember rejti! Például tiltott helyen nyílt láng használatával, szabálytalanul szerelt elektromos vezetékekkel, hibás készülékekkel, olyasmikkel, amik nem elkerülhetetlenek. A nagy tüzek emléke egy-egy településen évtizedekig fennmarad, ám a kisebb tüzek okozta riadalom hatása hamar elillan, a tanulság kevesek fejében lel helyet. Az egyik oldalon a tűz oltására szövetkező ember, a másikon a tűz felelőtlen fel- lobbantója. Furcsa munka- megosztás. Talán éppen ezért nem csupán önkéntes tűzoltók kellenek, hanem minél nagyobb számban önkéntes óvatosak, szabályt tisztelők is, akik tudják: nem a tűz az ellenség. Mészáros Ottó H a a vonaton felejtjük táskánkat, vagy a villamoson hagyjuk esernyőnket, bosszankodunk. Bosz- szankodunk, mert értékeinkről van szó, olyanokról, amelyeket drága pénzen vásároltunk. A vagyonúnkról tehát. Ám lazább a kötődésünk más értékeinkhez: környezetünkhöz, munkahelyünk kisebb-na- gyobb tárgyaihoz. Pedig ezek is a tulajdonunkat képezik, csakhogy köztulajdon lévén, többen osztozunk rajtuk. Vannak esetek, amikor tízmillióan. E napokban szinte nem telik el egyetlen óra sem, hogy ne érkeznének híradások az aratásról. Gépek százai, emberek ezrei birkóznak a természettel: a megdőlt gabonával, a fergeteges zivatarokkal, a váratlan záporokkal, a nehéz próbát ki nem álló alkatrészekkel. S a magtárak egyre telnek. Nem rosszak a kilátások: úgy hírlik, jó az idei termés, s a minőségre sem lehet panaszunk. Annál inkább azokVagyonunk ra, akik netán elfelejtik, hogy nem elég csak elvetni a kenyérnek valót, azt a lehető legkisebb veszteséggel kell betakarítani. Tavalyi tapasztalat — az idén reméljük, nem találkozunk hasonló esetekkel —, hogy egy-egy kombájn után sok eltaposott kalász, kipergett szem maradt a földön. A rendszertelen ellenőrzés, a helytelenül megválasztott sebesség mind-mind közös vagyonúnkat pocsékolhatja. Szerencsére egyre több helyen ismerik fél, hogy a takarékosság általános fogalom, s szinte az élet minden területén alkalmazható. De maradjunk a mezőgazdaságnál. Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a nagyüzemekben a melléktermékek hasznosítására. A szalma nemcsak alomnak jó, takarmányként is megteszi. Sőt: Agárdon már szalmatüzelésű kazánt helyeztek üzembe, amely eddig kitűnőre vizsgázott. Alkalmazásával tetemes olajat takaríthatnak meg egyebek között a tengeri szárításánál. S szűkebb pátriánkból is egy példa: a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet irányításával nemrég alakult meg az AGROVARSÁNY, amely a kukorica nedves tárolásának népszerűsítésére. elterjesztésére vállalkozott. Kész technológiát, szaktanácsot adnak a hozzájuk forduló szövetkezeteknek. V agyonúnkról, mindany- nyiunk értékeiről van tehát szó. S mert képesek vagyunk rá, hogy megszüntessük a pazarlást, mi másnak nevezhetnénk, mint felelőtlenségnek, szégyennek. ha a tarlón sok az elszórt szem. ha a szalma eev része a láncok martaléka lesz. Csak rajtunk,. embereken múlik, hogy e csenoet nem könnyű. egv ors^á^ot mpsmaToifn kam- nánvmunka után tiszta lel— kiisme’-ettpl készüljünk további dolP"!"'-ra. . Fimicz Zoltán
