Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
om Ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM 1982. JÜLIUS 17., SZOMBAT EOskerfekból a konzervgyárba Ha mindkét félnek jé üzlet Szakcsoportok számítanak Nagykőrösre Tízezer tonna zöldárut, gyű- j mölcsöt tartósít az ország egyik | legnagyobb konzervgyára a1 nagykőrösi, s a szépen adjusz- I tált dobozokban, formás üve- J gekbe töltött készáru egyhar- j madát a nyugati, egyharmadát a rubel elszámolású országok vásárolják meg. A kedvelt Konzerváruk iránt növekvő igény az ilyen irányú gyártást 1989-ig garantálja. A hazai kereslet is egyre emelkedik, a lépéstartás igénye szinte kötelezővé, parancsolóvá teszi, hogy a termelés is ilyen arányban növekedjék. Fogyasztói igények — Persze ez a nyersanyag- ellátástól is függ — hangoztatja Oláh Lajos, a gyár területi termelési felügyelője.. Ebben a törekvésben nyújt segítséget a Monorvidéki Áfész a szakcsoportjain keresztül, amikor száz mázsa zöldbab termeltetésére és átadására kötött szerződést. A fogyasztói igények és kívánságok sz.erint már a teljesen szálkamentes, zöld- és sárgaszínű hengeres formájú áru jelent biztos piacot. A szakcsoportok kistermelői maradéktalanul eleget is tesznek a kívánt követelményeknek, s minden esetben dicséretet érdemlő módon hibátlan minőségű árut adnak át, s ez a megállapítás minden átvett zöldáru féleségre is vonatkozik. Gazdag termés Uborkából 600 mázsa a szerződött mennyiség. A hosszú évek tapasztalatai alapján a négyfelé válogatott termést a kistermelők minden évben meg is fejelik. Különösen a 3—6 centi hosszúságú harsogóan ropogós hangú csemege minőségűt várják, kemény valutát fizetve a külföldi ínyencek. Persze, a gyár is jobban megfizeti a gyakori szedést. — Az elő- és utóidényben a kézi szedésű konzerv- és salátaparadicsomot is garantált áron veszi át a helyi felvásárlótelepeken a gyár. Az előzetes becslés alapján a 120 vagonos termés átadása biztosítottnak látszik. Adóm és Éva gyümölcse? A kajszi íze, zamata Ápolása rendkívül egyszerű — Sokáig — igaz, túlzóan — nemzeti ügynek tartották a kajszibarack termesztését hazánkban. Pedig ez „csak” egyike a gyümölcsök népes családjának. Most pangás van a kajszibarack termesztésében, mert ha véletlenül bejön egy jobb év, a kereskedelem csődöt mond: a sok éve kevés termés miatt készületlen a felvételre. A kajszibarack azóta okoz gondot, amióta a nagyüzemek igyekeznek a hazai szükségletet megtermelni, modern technológiával. Az öregek szőlő között nevelték koros barackfáikat, ott ritkábban fagytak el a terméskezdemények. De ez már a múlté. A vállalkozó kedvű hobbisok számára azonban nem. Aki szakszerűen ültette el a fákat, a szőlők között, szép terihés ígérkezik. Éppen így a porták védett zugaiban is. A meleg idő miatt a korai fajták behozták a késést, s a szép narancsos gyümölcsök messziről kínálják magukat. A hét végén még csak né- hányan árultak pár kiló korai kajszit a piacon, az ára magas is volt. De ha az idő engedi, a hónap közepére bejön a kajsziszezon, s ki-ki hozzájuthat az enni-, befőznivalóhoz. Ize, illata, tetszetőssége feltétlen elfogulttá tehette Entz Ferencet, a hazai kertészeti felső- oktatás megteremtőjét. Volt olyan nézete, miszerint az első emberpár életfája nem is lehetett más, mint kajszibarack. Nem is ez a lényeg, hisz jelenleg a legfőbb feladat e gyümölcs termőképességét, védelmét növelni. Az időjárás szinte mindig közbeszól, így áz alany, a fajta, a művelési mód, a nemesítő munka érhet el ugyan számottevő eredményeket, de a fagyok minden eredményt megkurtíthatnak. Viszont a termőhely, a ' vegyszerek adta lehetőségek még ma sincsenek kellően hasznosítva. A házikert, a zárt kert ideális helyet jelent a kajszinak. A tűzfal mellett, a déli oldalon jól érzi magát és jól is terem. Nincs rá garancia, meddig él majd a fa, de ápolása rendkívül egyszerű, szinte minden permetezés nélkül is szépen fejlődik. Mivel a kajszibarack termesztésének főbb kutatási témáit a közelben, Cegléden művelik, így egy kicsit közös ügyünk is, hogy ne fogyjunk ki a kajsziból. Hisz a belőle készült dzsem, ivóié, lekvár és pálinka utánozhatatlan ízével, zamatéval helyet érdemel a kulináris örömeink kiélésében. S. D. ÜGYELET Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26), Monoron, Monori-erdcn, Cscv- haraszton, Vasadon és Péteriben: központi ügyelet (Monoron, a járási rendelőintézetben), Maglódon és Ecseren: dr. Móczár István (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Üriban és Mendén: dr. Papp Ágoston (Sülysáp), Üllőn: dr. Balázs László, Vccscscn: dr. Gajdátsy Árpád tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Bálint Ferenc, Üllő, Kossuth L. u. 18. Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron a főtérit. gyógyszer- tárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. Sárgabarackból errefelé is jó termés ígérkezik, a 100 mázsán túl a gyár minden meny- nyiséget átvesz, keresett áru a külföldi piacokon a sok napsütéstől természetes cukortartalommal teli barackbefőtt. Szilvából már bátrabban terveztek a szerződő felek. Ötszáz mázsa a vállalás, s a Monorvidéki Áfész szakcsoportjainak szorgalmas tagjai még a ráadással sem fukarkodnak, bár ahogy a területi felügyelő megjegyzi — a főváros közelségének csábító hatása, ereje még az értékesítésnél is komoly konkurrenciát jelent. A kézi szedésű áru ugyanis még az exportnál is kiváló minőséget jelent a gépi szedésű tömegáruval szemben. És a differenciát külföldi értékesítés esetén meg is fizetik. Üres rekeszek A gyümölcsféleségeknél, a munkaigényes uborkánál, zöldbabnál a gyár által felvásárolt mennyiség legnagyobb része már a ház körüli kiskertekből származik. A szovjet vásárlók kedvelt csemegéje a zakuszka, jelentős alapanyagából a sárgarépából tetemes mennyiség megtermeltetését is vállalta az áfész. Várja a gyár a keményfejű, hófehér színű fejes káposztát is. A gyártósorokon most még a 40 vagon zöldborsó feldolgozása folyik, helyét azonban napokon belül a zsenge zöldbab foglalja el. Az üllői, vasadi és nyáregyházi felvásárlótelepeken már ott a tisztára mosott, fertőtlenített rekeszkészlet. Kezdődhet tehát a szakcsoportok zöldbabszürete. Kiss Sándor A nagyközség kertvárosa 1st késsel teremtett yokmillió Tizenharmadikán! esőben, szélben gyalogolni nem túlságosan kellemes és a babonások szerint nem is szerencsés dolog. De akit ígéret köt, nem fordulhat vissza. A Maglódra tévedő vendég nem is bánja meg a hosszú sétát, mert egy szemet gyönyörködtető valóságos kis kertvárosban találtam magam. Az esőmosta földút után szinte tükörsima aszfaltburkolatú út következjk, .az egyik oldalon betonjárda, s mindkét oldalon barátságosan bólogató fiatal fák. tövükben élénk zöld gyep, virág. Dr. Móczár István körzeti orvos otthonában más vendégekkel is találkoztam: Kántor Sámuellel, az Országos Környezetvédelmi Munkabizottság titkárával és Fogd Mihály főelőadóval, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága titkárával. Éppen szakmai megbeszélést tartottak, s hogy lássák is amiről szólt a körzeti orvos, mint a nagyközségi népfront — és azon belül a környezetvédelmi bizottság helyi elnöke is — végigmentünk a szépen fásított és karbantartott Árpád vezér, Kossuth Lajos és Bajza utcán, majd a Határ úton, s az And- rássy utcán. Érintettük a nagyközség legnagyobb terét, ahol nyolc utca torkollik egymásba. A három „szakember” mindjárt meg is egyezett abban, hogy érdemes volna a téren egy szép nagy parkot kialakítani, sok-sok zölddel, virággal. Már csak a népfrontaktívákat, s a helyi lakosságot kell megnyerni az ügynek, ami az eddigi tapasztalatok alapján nem lesz nehéz. Annál is inkább számíthat dr. Móczár István a dolgos munkáskezekre, mert ez a maglód-nyaralói rész a legsűrűbben lakott, mintegy 4 ezer ember él részben a Martinovics térbe torkolló utcák otthonaiba. Kéthalcmtcl Maglódig S míg a vendégek nézelődtek, a jövőről röpködött a szó, az autóban Kántor Sámuel javasolta, az „Egy úttörő — egy fa” mozgalmat ki lehetne szélesíteni úgy, hogy minden gyerek, aki első osztályos lesz az általánosban, ültessen egy fát, s mindaddig ő gondozza, amíg ki nem járja az iskolát. így többé nem lenne kampányjellege a faültetéseknek, s végső soron a környezet védelmére, a természet, az élő zöld szeretetére nevelné a fiatalokat ez a módszer... Azután a vendégek elköszöntek a népfrontelnöktől, mert másutt is várták őket. HiCÜl& A társadalmi aktívák az ároktisztítást is gyakran, magukra vállalják Mederlapok a főút mellé Az idén kezdte meg működését a monori Kossuth Tsz betonüzeme. Bujáki László, Füzéresi Sándor, Szabó Lajos és Bárány Benedek (alsó képünkön) mederlapokat készítenek, amelyek az M3-as főút menti árkok oldalát borítják majd. Varga Károly a fedlapokra kerülő betonvasakat hajlítja a megadott méretre (jobb oü dali felvételünkön). Mutnéfalvy Zoltán felvételei így a beszélgetést dr. Móczár Istvánnal folytattuk. Arról, hogyan került Maglódra, s lett az említett társadalmi szervezet vezetője. — 1942-ben születtem a Békés megyei Dévaványán, amelynek közelében volt a Kéthalom nevű tanya. Ott 1a- nítóskodott 40 évig az édesapám, s ott nevelkedtem Laci öcsémmel. Szeghalmon érettségiztem, közben öcsém műszaki egyetemre járt, s édesapám egy keresetéből ezért én már nem tudtam mindjárt tovább tanulni. Közvetlenül az érettségi után a dévaványai rizshántoló üzemben helyezkedtem el, mint zsákoló. Katonaságig végeztem a nehéz fizikai munkát. Leszerelés1 után Pécsett, az uránbányában föld alatti csillés lettem, s hamarosan kiváló dolgozó. Kiemeltek, mert továbbtanultam, s később már a termelést közvetlenül irányítottam. Természetesen helyben jelentkeztem egyetemre. Nem volt könnyű a hatévi kihagyás után, de sikerült. Ott ismertem meg a feleségemet, aki főiskolára járt, most orosz—történelem szakos tanár itt Maglódon. Az 1974-es esztendő nevezetes az életemben, mert akkor született a kislányunk, akkor kaptam az orvosi diplomámat kézhez, s költöztünk Maglódra, új lakásba, s lettem körzeti orvos. Madárhsrkenye, tuja — Hogyan kapcsolódott be a társadalmi munkába? — Szinte a rendelés megkezdésével egyidőben. Mert eleinte nagyon nehéz helyzetben voltam a rossz utak, a községen belüli nagy távolságok miatt. Mintegy rákényszerültem, hogy afféle egyéni útépítésbe fogjak. Talán nem is annyira tudatosan kezdtem szervezni az útépítést, de mégis megtetszett a község vezetőinek a tenniakarásom, s úgy látszik a lakosoknak, az akkori népfronttagoknak is. Egy évvel később megválasztottak a Hazafias Népfront helyi bizottsága elnökévé, majd amikor 1976-ban megalakult a maglódi környezetvédelmi bizottság, annak is az elnöke letjem. Nagy munka volt 1977 —78-ban az .útépítés társadalmi munkában. Három és fél kilométert építettünk olyan ötvenszázalékos készenlétig, az aszfaltozáshoz pedig 2,5 millió forintot kaptunk a megyei tanácstól. Majd a két iskola kapott társadalmi munkánk révén egy-egy sportpályát, a nagy iskola udvarát aszfaltoztuk, s szinte számolut- lanul ültettük a fákat. — Az idén, eddig 1 ezer 600 madárberkenyét ültettünk ki, a korábbi években főleg ezüstjuhart, örökzöld tuját és hár- sat. S mindezt az aktívák és nem népfronttagok nagy számú részvételével csináltuk. Van rá remény Más témáról szólva elmondta dr. Móczár István, hogy a népfronton belül nagyon erős a nöbizottság tevékenysége. Idén a nőnap alkalmából felkutattak olyan idős asszonyokat, akik a felszabadulás 'Után sokat tettek a mai Maglódért, s emlékplakettekkel jutalmazták társadalmi, közéleti tevékenységüket. Tehát nem felejtették el őket, az a leglényegesebb a dologban. Maga az ötlet Márkus Sándornétól, a vecsési Ferroelektrika Szövetkezet személyzeti vezetőjétől származik. Nemcsak az orvos hobbija a régészkedés, a honismeret, Maglódon ennek múltja van. A doktor is bír egy 100 éves, kézzel írott dokumentummal, amely a helyi Petőfi-ha- gyománnyal van összefüggésben. A hagyományőrző munkára a pontot nyilván egy tájház, vagy falumúzeum létrehozása tenné fel, amire van is esély. Csak a. házat kellene közadakozásból megvásárolni, a helyreállítást a népfrontaktívák vállalnák. Talán nem kell túl soká várniuk. Aszódi László Antal fáikkal tartunk a kam- ” pányfeladatoktól, a gyakran nagy lendülettel induló, de hamar kifulladó akcióktól. Amióta az ENSZ minden esztendőt más-más humánus program, nemzetközi mozgalom kibontakoztatásának szentel, még- inkább megnőtt az említett veszély. Szerencsére — és nyilván nem véletlenül — járásunkban ennek a lehetőségnek épp az ellenkezője valósult meg. Több mint fél éve 1981. december 20-án alakult meg Monoron — a Vöröskereszt járási vezetőségének bábáskodásával — a mozgáskorlátozottak helyi csoportja. Nem sokkal később Gyomron a környékbeli érdekeltek számára alakítottak klubot — 'nemes céllal, nemes programmal. Találkozókat, közös szórakozást. kirándulásokat, tanfolyamokat terveztek. A Vöröskereszt járási vezetősége címére egymás után érkeztek a szocialista kollektívák és magánszemélyek pénzküldeményei is. Az összegyűlt összeg fel- használásánál a mozgás- korlátozotfak csoportjának vezetőivel együtt döntöttek: a nyár folyamán egy faházat bérelnek a monori-er- dei kempingben, ahol ingyen tölthet el egy-egy hetet az a mozgássérült, aki ezt igényli. A bérelt faház azonban mindmáig üres. Volt már jelentkező, de az utolsó pillanatban mindig visszalépett. Hogy miért? Sem a helyi csoport, se a Vöröskereszt járási vezetői nem értik a . közömbösség okát. Ök mindenben hajlandók segíteni, ha elfogadják ajánlkozásukat. p'gy kis közösség — na■Lj gyobb közösség által gyűjtött — forintjai gurulnak el haszontalanul. V. J. ISSN 0133—2051 (Monori Hírlap) Jegyzet Megint a közömbösség?
