Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

ni n A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐ! JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA ix. évfolyam, i65. szám 1982. JÜLIUS 16., PÉNTEK — Körbevert az eső minket, csak éppen nálunk nem volt eddig — panaszkodott Szűcs István agronómus, a dányi Magvető Tsz-ben. A kérdésem­re tette ezt, amikor végre — éppen érkezésemkor — egy kiadós zápor pásztázta a hatá­rukat. De ez sem tartott so­káig, éppenhogy csak abba­hagyatta a szőlőben dolgozók­kal a gyomirtást meg a kötö­zést. — Mit tehetünk hát, öntö­zünk, amennyit tudunk, termé­szetesen csalt a tó környékén. Ott van hetvennégy hektáron friss vetésű lucerna. Ennek háromnegyedét érik el az ön­tözőgépek. Sajnos, a sokéves átlagnál több mint száz milli­méter csapadék hiányzik a föl­dekről. Pusztul a tarack A víztározó melletti lucernát egyébként egyszer már megka­szálták, ha nem lesz eső, je­lentős csapadék, akkor a má­sodik kaszálásig szinte egyfoly­tában locsolják ezt a fontos ta­karmánynövényt. Szeretnék háromszor megkaszálni az új vetésű lucernást. Az öntözést vezető szakem­ber után a kertészt kérdeztem Dányban, milyen munkálatok folynak szőlőjükben. — A vegyszeres gyomirtás második menetéhez láttunk a napokban a szőlőben, gramo- xonnal végzünk totális gyomir­tást, legfőképpen a tarack pusztítása folyik, ami nagyon megerősödött az elmúlt hetek­ben — magyarázza Tóth Kál­mán, a szőlészeti ágazat veze­tője. — Tény, hogy egy kicsit megkéstünk a vegyszerezéssel, de hát nem egyszerű a helyze­tünk. A szőlő kapálása is tart, mindössze nyolc emberünk van rá, ezek nyugdíjasok, szorgos férfiak. Az asszonyokat, akik a szőlő kötözését folytatták volna, ki­verte az eső a lugasokból, ők többen, majdnem harmincán vannak, sok kéz kell a kötö­zéshez, a hajtásoknak a kor­donok drótjához való behúzá­sához is. Részesművelés — Szövetkezetünknek száz- nyolcvan hektáron van szőlője — mondja Tóth Kálmán. — Minthogy előre láttuk, kevés lesz a munkaerő a kétkezi tennivalókhoz, megpróbáltuk egy részét részesművelésbe adni. Huszonöt hektár olyan területet jelöltünk ki e célra, amely a jobbak közül való, amelyen legalább hatvanmá­zsás szőlőtermés elérhető. Ti­zennégy hektár művelésre akadt vállalkozó: rendőr, gyá­ri munkás, téesz-tag éppúgy vállalt belőle, mint több más foglalkozású. — Mi a feltétele a részesmű­velésnek? — kérdeztem, mire az ágazatvezető egy szerződés- mintát tett elém, s némi ma­gyarázattal könnyítette meg az eligazodást. — A szerződést négy gazda­sági évre kötöttük, a vállalko­zó, a részesművelő a termés mine százalékát kapja meg természetben, vagy ha azt igényli, akkor annak felvásár­lási árát fizetjük ki a betaka­rítás után, ha a hektáronkénti hatvan mázsát eléri. Túltelje­sítéskor hetven mázsáig 35, nyolcvan mázsáig vagy az e fölötti mennyiségből 40 száza­lék a része. Társadalmi segítők A vállalkozók általában munka után és a hétvégi na­pokon dolgoznak a szövetke­zet szőlejében. Dolguk a szak­szerű metszés volt, továbbá a huzalok javítása, a kötözés, a csonkozás és a sorok kapálása, valamint a termés leszedése. Minden gépi munkát a szövet­kezet végez el, így a szállítást, a sorközkapálást, vegyszere­zést. Anyagokat is a gazdaság ad. Ügy mondhatjuk, hogy vi­szonylagos volt a lelkesedés: a megajánlott huszonötből ti­zennégy hektár szőlő művelé­sére akadt vállalkozó Dányban. A munka dandárja tehát, mint már Tóth Kálmán, a fia­tal ágazatvezető mondta, lé­nyegében a tagokra, alkalma­zottakra, s gondolom, majd ősszel a diákokra, a társadal­mi segítőkre vár. A szedésben, a szüretben ugyanis ma még ritka a jó gép, a csemegeszőlőt meg rázni sem szabad. F. I. Már szétszedték a kiszebá- oukból készített kiállítást, a sok színes rajz is lekerült a falakról. , Csendesebb a bagi Dózsa György Művelődési Köz­pont és környéke. A hangos gyerekjátékok, a vidám nótáz- gatások és a sportversenyeket kísérő kiáltozások tíz napon át tartottak. Tíz napon át ismerkedtek a könyvtár könyveivel is, néztek filmeket, hallgattak előadáso­kat, tanultak verseket, fedez­ték fel a népmesékben szoká­saikat, ismerkedtek az ország­gal azok a bagi és domonyi ci­gány gyerekek, akik a Pest me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának és a Hazafias Nép­front Pest megyei elnökségé­nek, valamint az aszódi nagy­községi közös tanács anyagi tá­mogatásával a cigány tanulók részére szervezett olvasótábor­ban részt vettek. tanulókat. Nem jött senki, így aztán ki kellett mennünk a te­lepre, s ott toboroztuk a gye­rekeket. Nem Eíönnyű Volt ellenállás Kovács István gyógypedagó­gus, a domonyi gyerekek ta­nár bácsija volt a tábor mé­csese. — Harmadik éve veszek részt a Bagón szervezett tábor mun­kájában — mondta beszélgeté­sünk elején. — Nem panasz­ként említem, de kezdetben volt ellenállás, bizonyos értet­lenkedés a kezdeményezéssel szemben. Három mve, a tábor­nyitás idejére hiába vártuk a Reggelente friss áru A gödöllői piacon reggelenként sok háziasszony áll sorba különféle zöldárukért, gyümölcsért, tojásért, burgonyáért, kü­lönösen szombaton reggel. Ez az árusok igazi napja, ilyenkor ritkán kell visszavinniük valamit. Legkevésbé a hétfőt sze­retik, kevesebben is jönnek föl áruval, de vásárló még hétfőn is mindig akad, legfeljebb a késő délelőtti órákban már sike­resen lehet alkudozni az árusítóval három-négy forint erejéig. Képünkön: a zsámboki Soós Pálnétól édes paprikát vásá­rolnak. Bene Mihály felvétele A török uralom második fe­lében a járásunk területén le­vő községek hanyatlásnak in­dultak. Gazdasági erejük rom­lásáról a portális összeírások árulkodnak, amelyek szerint a XVI. század végén az e téren kiemelkedő Zsámbok termelő- képességét tizenegy portára becsülték. Túráét nyolcra, Vác- szentlászlóét és Valkóét négy- re-négyre. A következő évszá­zadban valamennyi község szembetűnően megfogyatko­zott, leginkább Zsámbok, por­taszáma negyedére zuhant. Garázdák, fosztogatók A történelmi haladást szol­gáló török kiűzésének esemé­nye, s a vele járó megrázkód­tatás mérhetetlenül súlyosnak bizonyult, hiszen két hatalmas erő tiport át az elmaradt, fej­letlen falvakon, amelyek lakói­nak a még hosszú ideig tartó hadiállapot terhei oroszlánré­szét is viselniük kellett. A ko­rabeli hadászati rendszer a szállítást, az élelmezést, a pos­taszolgálatot egyaránt a job­bágyokra hárította. A fegyelmezetlen, zsoldjuk- hoz rendszertelenül jutó csá­szári katonák elmaradozó pén­zük miatt garázdálkodással, fosztogatással kárpótolták ma­gukat. Az idegeh uralom igá­ja nem szűnt meg, csak felcse­rélődött, s ráadásul még elnyo- morítóbbá vált. A visszafoglaló háború vi­harai közben a megye számos helysége elpusztult, s 1686-ban csend honolt Vácszentlászlón, Valkón, Zsámbokon és a kör­nyező településeken is. A lako­sok nem pusztultak el mind­nyájan, a többség elmenekült családjával, megmaradt álla­taival, kevés ingóságával, s mintegy három-négy év múltán kezdtek visszaszállingózni üre­sen álló lakóhelyükre. E folyamatra fékezőleg ha­tott a császári ármádia jelenlé­tének minden terhe,.fonáksága, a szervezett pprcióztatás és a szervezetlen garázdálkodás, a közbiztonság teljes hiánya. Az el-, majd a visszaköltözés, amely e korban a puszta lé­tért folytatott küzdelem egyik legjellemzőbb formája volt, rengeteg szenvedéssel és ter­melőerő-kieséssel járt együtt, de az életben maradottak közül sokan vállalták a visszajövetel megpróbáltatásait. kot üresen találták, de egy másik felmérés — ugyanebben az évben — már egy nyolcad portás helységként tüntette fel, akárcsak Vácszentlászlót. A portaszámok ebben az idő­ben a települések gazdasági erejét tükrözték, természetesen korántsem pontosan. Egy por­tát négy jobbágygazdaság kép­zett, ami négyszáznyolcvan po­zsonyi mérő földnek felelt meg. Vácszentlászló és Zsám­bok portája tehát hatvan-hat­van pozsonyi mérő földet, hoz­závetőleg 36 ezer négyszögöles vetésterületet jelentett, ami a valóságban ennél minden bi­zonnyal kisebb volt. Gszdasági erő Egy porta Először Vácszentlászlón és Valkón jelent meg néhány csa­lád, de anyagi helyzetüket te­kintve olyannyira nyomorúsá­gosán, hogy 1689-ben először portaszám nélkül jegyezték fel őket, az adót azonban rájuk is kivetették. Ekkor még Zsámbo­A falvak lélekszámúnak és gazdasági erejének gyorsabb ütemű gyarapodása csak az 1690-es években indult meg, a portaszámok sovány törtjeinek egésszé vagy egészekké növe­kedése azonban nem a felvi­rágzást, csupán a talpraállás kezdetét jelezfe. A legrohamo­sabban Zsámbok erősödött a környéken, a legvontatottab- ban Valkó. Míg az előbbi adózó család­főinek száma 1696—1701 kö­zött 59-ről 165-re, az utóbbié 20-ról 86-ra emelkedett, Vác- szentlászlóé pedig 28-ról 105- re. A gyarapodás tendenciája nem volt mentes a zökkenők­től, sőt a visszaesésektől sem. A XVIII. század első három évében a megszilárdulás gör­béje lefelé hanyatlott, 1703- ban Zsámbok csak 80, Vác­szentlászló 70, Valkó pedig 89 adózóval került be az összeírás­ba. A korszakot a népesség ide- oda hullámzása, a korszak em­berét pedig ma már szinte el­képzelhetetlen mozgékonyság jellemezte, amivel alkalmazko­dott a hol kedvezően, hol ked­vezőtlenül alakuló körülmé­nyekhez, s ennek függvényé­ben ösztönözte a jobb, bizton­ságosabb, kevesebb terhet ma­gába foglaló megélhetés ma­radásra vagy továbbállásra. Visszatekintve csodálatos — s a múlt iránt érdeklődőben meleg érzést kelt —, hogy annyi megpróbáltatás, mene­külés, szenvedés közepette mindig akadt a túlélőbe között egy olyan mag, amely vissza­tért, s újra otthont teremtett az omladozó falu, hónapokig, évekig gondozatlanul maradt, sárból épített viskóiban. Rétegek és emberek Így van ez a régi szűkös sta­tisztikai adatokkal is: önma­gukban szárazak. közömbösek, s aki csupán a számokra figyel, aligha tud érzelmileg azono­sulni az adott kor emberével, de nélkülözhetetlenek, mert a számokon keresztül jutunk el egy-egy közösség, a lakóhely rétegeinek, s azon belül az egyes embernek a küzdelmes sorsához. B. M. — Az idén huszonötre ter­veztük a létszámot — a nyi­tány reggelén ötvenen vártak ránk. Kinek lett volna szíve elküldeni a szépen felöltözte­tett, tisztára mosdatott, az igyekezettől piruló, a várható örömöktől előre izguló gyere­kek közül egyet is. Nemcsak az elküldött gyereket, de a szü­leit is vérig sértettük volna. Mert az ő világukban még ma is a gyermek az egyetlen, ál­taluk is megszerezhető vagyon. Előfordult, hogy néhány szülő végignézte egy egész nap prog­ramját, és úgy élvezték Fe- rencz Józsefné cigánymeséit, akár a gyerekek. Kovács István érti a cigá­nyok gondolkodását, érzi egész életmódjuk okát, ismeri annak gyökereit. Ezért tud mindig szeretettel beszélni róluk. Pe­dig nincs könnyű dolga. Elő­fordult, hogy a falu lakói sem értettek egyet az igyekezetével. Természetesen ennek is oka van. Sokan nem értik, hogy egy feudalizmus előtti társada­lom tagjai, a nomád csavargás romantikájától is hajtva, fur­csa istenmítoszok kábulatában, miért nem viselkednek egyik napról a másikra a szocializ­must építő társadalom elvárá­sai szerint. Vágyek rajzban — Az együtt töltött órák — vallja Kovács István — hoz­zájárulnak a cigányság beil­leszkedéséhez, s annak a cél­nak eléréséhez, hogy megment­sük őket az iskolai lemorzso­lódástól. Orvosokat, pedagógu­sokat, szociológusokat, írókat, művészeket kell nevelni közü­lük, akik segítenek feltárni az arra érdemest, a számukra is érdekest, s elvetni az elveten- dőt. Kovács István rajzokat mu­tat. A táborban volt, minden gyerek legalább 6—8 rajzot ké­szített a foglalkozások idején. Lerajzolták, hogy élnek szü­leik, s hogyan élnek, ha na­gyok lesznek majd ők. Leraj­zolták, mit dolgoznak az anyák és az apák, s mit fognak dol­gozni felnőttként ők. A gyer­meki vágyak rajzbeli megfo­galmazása is jelzi a változás és változtatás lehetőségét és közelségét. A lehetőségek — Fényképezőgéppel a ke­zemben a gyerekekkel együtt kerestük fel az erdőalji tele­pet. Azt kértem a srácoktól, mindenki mondja el, mit sze­retne lefényképezni. Legtöb­ben a telepen saját erőből épült téglaházak fényképezé­sét kérték. — A mienket ne — mondta Lakatos Gizi —. az még putri, de a telkünk már megvan. Csak az a képen nem mutat. Fényképezze le a Ka­nalas Misiékét! Nekik nagy házuk van. — Miért van a Misiéknek nagy házuk? — Mert az apja a gyárban dol­gozik! — harsogta az alkalmi kórus. — Tudják, ismerik a gyerekek, munkából fakadnak a lehetőségek, és mindenkinek, aki cigányokkal foglalkozik tudnia kell, hogy az egyéntől a közösségig, az elszigeteltség­től a társadalmi beilleszkedé­sig egy út vezet, a munka út­ja. Kovács István már a jövő évi tábort tervezi. — Családi olvasótáborra len­ne szükség, melyben szülő és gyerek együtt van. Együtt ta­nul, s együtt dolgozik. Mert a kettő összefügg, s a kettő együtt vezet eredményhez, a társadalmi problémaként je­lentkező cigánykérdés megol­dásához. Fercsik Mihály j Viszlát, barát fiz nap Szádén Nyár elején a valkói cigány- klub tagjainak túlnyomó része — mindkét kisegítő csoport — Szadán táborozott. Program- diós napokat töltöttek itt. Ki­rándultak Visegrádra, kétszer jártak a veresegyházi stran­don, számháborúztak a sza- daiakkal — a valkóiak győz­tek —, kerékpárversenyt ren­deztek, fociztak. Akik megnézték őket, úgy vélekedtek, ilyen tiszta talán még soha nem volt a tábor. Nem is csoda, a lányok szabad idejük nagy részét fürdéssel, mosakodással, önmaguk és környezetük csinosításával töl­tötték. Tevékenységüket aí utolsó este értékelték, s az in­gyenes táborból mindenki ajándékkal tért haza: a több­ség két, a kiemelkedően tény­kedők három könyvet kaptak, a fiúk külön zsebpecát, a lá­nyok két hajba tűzhető fésűt, s valamennyien magukkal vi­hették az ott kapott s használt tisztálkodási eszközöket. Gyermekkoruk első rendkí­vüli élménye volt az itt töl­tött tíz nap, s amikor búcsú­zóul felcsendült a Viszlát, ba­rát kezdetű dal, szemükből ki­csordultak a könnyek. Két községben Kivitelező a Zöldmező Zsámbokon az elmúlt évben teljesen kiépült a vízhálózat. Valkón és Vácszentlászlón azonban még gondot okoz a jó ívóvíz hiánya. Az előbbi helyen két, az utóbbin mindössze egy olyan kút található, amelynek vize megfelel az egészségügyi követelményeknek. A megoldás természetesen nem megy egyik napról a másikra, de annyi bizonyos, hogy belátható időn belül egészséges, vezetéken ér­kező ivóvíz folyik Valkón is, Vácszentlászlón is. A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat már megfúr­ta a vízmű két kútját, amely­nek költségeiből a Zöldmező Termelőszövetkezet háromszáz- ezer forintot vállalt magára. Az elmúlt év végén a tanácsta­gok és a társadalmi szervek be­vonásával megalakították a társulatot. A szervezés közben különösebb probléma nem me­rült fel, a társulat szükséges­ségét a kor követelményének tekintette és tekinti a lakosság. A vízhálózat megépítésének kivitelezője a Zöldmező Tsz lesz, amellyel a tanács a hét végén kötötte meg a szerző­dést. E héten adják át a mun­katerepet a szövetkezet szak­embereinek, s megkezdődik a két községben a hatodik ötéves terv legnagyobb beruházásá­nak megvalósítása, amely az előzetes számítások szerint negyvenhárommillió forintot igényel. Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Pé- celen, Szadán és Veresegyhá­zon július 17-én, szombaton i-eggel 8 órától hétfő reggel 8 óráig: dr. Rédling Tibor, Ke- repestarcsa, Váci Mihály u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val­kón, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón. Verse- gen és Zsámbokon július 17- én, szombaton reggel nyolc órától hétfő reggel 8 óráig: dr. Hamar György, Valkó, Szabadság u. 63. Hárman a siamssztikában. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. III-as helyáron! 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) isire várnai EÄybon Egyfolytában öntözik a lucernát Jövőre családi tábor Mese, munka, beilleszkedés A múltról sa mának Mozgékonyság és talpraállás

Next

/
Thumbnails
Contents