Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

inter rr 1982. JÜLIUS 16., PÉNTEK Főszezon a hlífoEiáz^nn Fagyos nappalok és éjszakák Belépés csssk vattakabátban Már az első percben bánom, hogy a fülessapkát visszauta­sítottam, és csak vastag vatta­kabátot vettem magamra. A nyári napsütésből léptem át a mínusz 25 Celsius-fokos hűtő­csarnokba, ahol első pillanat­ban semmit sem látni a hideg és meleg levegő találkozásából keletkezett tejfehér ködfelhő­től. Érkezik a karaván Talpam alatt síkos a jég, és körülöttem, ahogy tisztul a lát­határ, előtűnnek a kősziklává dermedt féldisznók. Ez a duna keszi hűtőház leghidegebb csarnoka,- és az itt dolgozók számára kötelező 14 darabos védőöltözet, a szibériai télben is megállná a helyét. (Egy komplett öltözék ára 5 ezer fo­rint, ebben a fülessapkától a halinacsizmáig, a meleg fehér­neműig minden megtalálható.) A többi csarnokban kelleme­sebb az időjárás, de plusz 10 Celsius-foknál sehol sincsen melegebb. Hat hétig tart, és július 20. körül fejeződik be a főszezon a dunakeszi hűtőházban. Ilyenkor 12 órás folyamatos műszakok vannak, és sok idénymunkást is foglalkoztat­nak. Az éjszakák még sokkal mozgalmasabbak, mint a dél- előttök. A napközben leszedett meggyet, málnát, ribizlit te­herautókra rakják, és este Sí­től éjjel fél 2-ig érkeznek a kocsikaravánok a hűtőházba. A legforgalmasabb napokon 15-20 mázsa bogos gyümölcsöt vesznek át és válogatnak, osz­tályoznak, fagyasztanak továb­bi feldolgozásig. Szabó József, a hűtőház igazgatója elégedett az idei szezonnal: — Nagyon szép gyümölcsöt kaptunk, főleg a málnát érde­mes dicsérni. Kilencvenkilenc százaléka első osztályú guru­lós, ahogy szakmai körökben minősítjük. Fő profilunk a bo­gyós gyümölcsök feldolgozása, ebből élünk egész évben. Egy jól sikerült szezon azt jelenti, hogy biztosítva van a továb­bi munkánk, az egész évi jöve­delmünk. Gurulós málna A hűtőház tárolókapacitása 1186 vagon, a termékek 90 szá­zaléka nyugati exportra készül. Az egyik munkacsarnokban az átvevő svéd cég képviselőjével találkozom; személyesen el­lenőrzi a válogatást, minősí­tést, csomagolást. A futószalag mellett megszó­lítok egy fiatal lányt, aki mál­nát válogat. Dobrocsai Beáta most fejezte be a nyolcadik osztályt a fóti általános isko­lában. ősszel tovább tanul, a keresetéből pedig kitelik majd egy balatoni nyaralás. Mennyi a fizetés? A teljesít­ménytől függ, és természetesen attól is, hogy ki milyen mun­katerületen dolgozik. Sajátsá­gos, mással nem összehason­lítható ez a hűtőházi élet. Aki állja a hideget, bírja a 12 órás éjszakai kemény munkát, az tízezer forintot, vagy még töb­bet is hazavisz egy hónapban. Dolgoznak itt fiatal tanárok, tanítók, egyetemisták is, és so­kan közülük minden szezon­ban visszatérő idénymunkások. A törzsgárdához tartozik Rácz Gáspár és 70-80 tagú csa­pata, akik hat éve rendszere­sen minden esztendőben visz- sza jönnek. Csonka esztendő — A családom, a barátaim mind itt vannak velem — mondja Rácz Gáspár. Decem­berig maradunk, akkor haza­megyünk Salgótarjánba és jú­niusban újra visszajövünk. Nyolc hónap alatt ledolgozzuk az évet. — Mennyi a kereset? — Tizenegyezer-ötszáz forint a havi átlagom. — Szép pénz. — Így igaz, de tizenkét órát kell ezért naponta dolgozni, és sokszor még a fagyban is meg­izzadunk. A hűtőháznak 150 személyes szállása van az idénymunká­sok számára, és napi három­szori étkezést biztosítanak. Szerveznek kirándulásokat, sportrendezvényeket, filmvetí­téseket, de a fárasztó munka után már nem mindenki akar szórakozni. Az udvarra kilépve, jobban érzem a nap melegét, mint máskor, és fél órába is belete­lik, míg újra megszokom a nyarat. DUNAKESZI ^tmap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA _ . . ——■» if edden és pénteken MÉH-akciéhetek A háztartásokban összegyűlt, fölöslegessé vált papír és rongy elhelyezése — különösen a la­kótelepi lakásokban — sok fejtörést okozhat a háziasszo­nyoknak. Dunakeszin még MÉH-telep sincs, ahová akár a lakók, akár a hulladékgyűjtő úttörők elszállíthatnák a még értékesíthető papírt, rongyot. Éppen ezért július 23-án, pén­teken a lakótelepen a Garas és a Tulipán utca sarkára hulladékgyűjtő gépkocsit állít a MÉH. A délután kettő és hat óra kö­zött odavitt rongyot, papírt a Jön mss is ea mozinéni? Amíg tatarozzák az óvodát Barátság utca 35. Tízemele­tes épület, körülötte még ott az építkezés minden jellegze­tes, csúf nyoma. Ide, a föld­szintre költözött tavasszal az 1. számú óvoda egyik kis cso­portja, harminc gyerek. Az igazi, tágas udvarú óvodát ugyanis tatarozzák, felújítják, ezért a 150 gyereket több helyen kellett elhelyezni. Rekkenő a hőség, a lépcső­házban zsivaj fogad, jó helyen járok tehát. — Sajnos szűkösen élünk itt együtt — mondja Tóth At- tiláné — a gyerekek zajosab­bak, nyugtalanabbak, nehezeb­ben kezelhetők. A legnagyobb Épül a gerincvezeték Rövidesen elkészül Dunakeszi szennyvízelvezető rendszeré­nek gerincvezetéke. Most a Felszabadulás úton dolgoznak a PVCSV emberei. Míg a géplánc elején lefektetik a csővezeté­ket, addig a végén már folyama'osan helyreállítják az utat, s így gyorsan ismét átadhatják a forgalomnak. gond az udvar hiánya. Ide, a ház elé nem lehet kiengedni őket, de jó időben fogjuk ma­gunkat, és sétálni indulunk a Duna-partra vagy néha-néha a szomszédos óvoda kertjébe egy kicsit játszani. Az első hónap volt a leg­rosszabb, a gyerekeknek is, nekünk is meg kellett szokni az új, mos­tohább környezetet. — Nagyon sokat segített ne­künk Gujberné Suri Ottilia, a Vörös Csillag filmszínház ve­zetője. Eljött és vetített, 40-50 perces mesefilmeket. A mozi­néni, csak így hívták, és min­dennap megkérdezték, mikor jön, ugye ma is jön? Ahogy az alacsony gyerek- pádon kuporogva beszélgetünk, az öltözőnek kinevezett egyik kis szobában, észrevétlenül egy­re több gyerek settenkedik kö- rénk kíváncsian. Az egyik, a legcserfesebb hirtelen elém- toppan. — Néni, ez nem ám a mi ovink — közli komolyan. — És itt nem jó? — Hát — húzza nyakába ap­ró vállát — itt is van ám já­ték — teszi hozzá némi gon­dolkodás után, aztán, mintaki eleget csevegett már, vidáman elszalad. A Barátság utcai la­kás-óvodában augusztus 23-ig nyári szü­net lesz. Utána remélhetőleg már, de legkésőbb szeptember elején, ismét a régi, immár megszé­pült épületbe költözhetnek vissza az. apróságok. Több megértést várnáitok A városi státus szerint... Sokszor fellángolnak az indulatok itt- ott a városban, s ilyenkor bizony való­sággá változik őseink keserű-bölcs ta­pasztalata, miszerint: rossz szomszédság török átok. S mindezek a kis helyi viha­rok az állattartás körül kavarognak. Mert, ott vannak ugye a megátalkodott disznó-, tehén-, csirkenevelők, s mel­lettük a dühöngő szomszédok, akik úgy vélik, kibírhatatlan a kertjükbe, házuk­ba átáramló vaskos illat, az álmos disz- nóröfögés és csirkepittyegés. Már most, kinek vagyon' igazsága? Nem egészen egy éve, például Sz.-ék belevágtak nagy tételben, , úgy ezres­kétezres szériában, a csirketartásba. Termelőszövetkezettől kapják a napos kiscsibéket. Hamarosan meggyűlt a ba­juk a szomszédsággal, ahol megjegyzen­dő. szintén tartanak állatokat, de ugye emberi jó szokás szerint, ami az én por­támon történik, az merőben más dolog, a kellemetlen, a kibírhatatlan mindig a másiktól származik. Mentek is a felje­lentések a KÖJÁL-hoz. Elegük van... Sajnos, Sz.-ék nem fogadtak, még az ajtó küszöbét sem léphettem át, mond­ván, nincs mit írni a dologról, elegük van az egészből, egyébként pedig a szomszédok csináljanak, amit akarnak. Csak úgy, a kapunak támaszkodva, azért váltottunk néhány szót. — Remélem, nem képzeli — szegez­ték nekem a kérdést —, hogy szabály­talanságról egyáltalán szó lehet. A tsz, mielőtt szerződést kötöttünk, környezet- tanulmányt végzett, enélkül az üzlet létre sem jöhetett volna. Egyébként pe­dig nemcsak mi vagyunk itt a kertvá­rosi részen, akik állatot nevelnek, van, ahol 5 ezer csirkére szerződtek. Szükssg van rájuk — A KÖJÁL volt kint maguknál? — Hát persze. Egyetlen kifogásuk volt. Ezt már orvosoltuk, új szellőző beren­dezést szereltünk fel. Sz.-ék, állításuk szerint, igyekeznek mindent megtenni, persze rózsaillatot produkálni nem tud­nak — de kérdem én — így a fiatalem­ber — mennyivel kellemesebb mondjuk Budapest levegője, az a töménytelen autó, az ellen tiltakozni, ki futkározik a KÖJÁL-hoz és a tanácshoz? Vezekényi Ferencné, a tanács terme- lés-ellátásfelügyeleti osztályvezetője: — Sz.-ék tartják magukat az előírásokhoz, de a máshol előadódó torzsalkodások, feljelentgetések sem jogosak. Itt az úgy­nevezett kertes, régi részben nem tiltott az állattartás, sőt! Mi kifejezetten tá­mogatjuk a lakosság ilyen irányú tevé­kenységét. A MÉM-től is azt az utasítást kaptuk, lehetőleg tegyünk meg mindent, hogy a vállalkozókedv erősödjék. Ezek­re a kisállattartókra a népgazdaságnak szüksége van. Persze, bizonyos fokig érthető a környezet ellenállási is; vall­juk be, több ezer csirke, még a leggon­dosabb kezelés mellett is produkál kel­lemetlen szagokat, de két disznó is ugyanígy zavarhatja a szomszédot, és így tovább. A lakosság érdskéban A panaszosoknak is türelmesebben kell a körülményekhez alkalmazkod­niuk, és mind a két félnek igyekeznie kell többet tenni a békesség érdekében. Van azonban még egy probléma. Je­lenleg nincs megnyugtatóan szabályozva az állattartás. A régi rendelet elavult, közben Dunakeszi város lett. Az új stá­tusnak megfelelően kell átértékelni és megoldani a helyzetet. Már csak azért is, hogy a jogos, vagy vélt panaszokat kiszűrhessék, méghozzá úgy hogy min­den támogatást megkapjanak azok, akik vállalják ezt a csöppet sem könnyű munkát, éppen a lakosság zavartalan el­látása érdekében. Egyébként, amint Vezekényi Ferenc­né mondta, az új rendelet kialakításán már dolgoznak. helyszínen átveszik és kifize­tik. Ezentúl — öt-hat héten keresztül — minden kedden és pénteken ugyanitt és ugyaneb­ben az időben megjelenik a MÉH átvevőkocsija. Tervezik, hogy később, az igények sze­rint a város más pontjain is szerveznek hasonló akciókat. Nemcsak a régi újság, a tex­tilhulladék okoz gondot a ház­tartásokban, hanem az építke­zés, felújítás, tatarozás során keletkező építési törmelék el­szállítása is. Sokan a legegy­szerűbb megoldást választják: a háztartási szemét gyűjtésé­re kitett konténerekbe, vagy a kukákba szórják a tör­meléket. A nagyon megpakolt konténe­rek elszállítása azonban nem biztonságos. A kukát ürítő autónak pedig a szemetet tö- 'mörítő berendezése mehet tönkre a nagyobb tégla-, be­ton- vagy vasdaraboktól. Ezért a költségvetési üzem kéri a la­kosságot, hogy az építési hul­ladékot ne a háztartási szemét gyűjtésére használt konténe­rekbe és kukákba tegye. Erre á célra a költségvetési üzemtől nyitott konténert lehet bérelni. Tócsák Az idei nyár bővelkedik csapadékban. A város lakói ezt alaposan meg is érzik. Ma esik az eső, az ernyő mellé bizony a gumicsizma is elkelne helyenként. A város egyes pontjain jókora tócsák keletkeznek, ha megnyílnak az ég csatornái. A földi csatornák meg nem győzik elnyelni a fölgyü­lemlett vizet. Feltehetően eltömődtek, s a víz kisebb tavakat képezve áll, külö­nösen a mélyebben fekvő pontokon. Legrosszabb a helyzet a Lenin úti gyalogos aluljá­róban, de nem vigasztalóbb a Tisza és az István utcák­ban vagy a Béke úton sem. Kézenfekvő a megoldás: a csatornákat, víznyelőket ki kell tisztítani. A városi ta­nács már meg is rendelte a munkát, s talán azóta hozzá is fogtak a dugulá­sok megszüntetéséhez. A tisztítás azonban vég­leges megoldást nem jelent, csak amolyan tűzoltómun­ka. Ezzel az illetékesek is tisztában vannak, s nem is várják tétlenül egy tartós szárazság beálltát. A város csapadékelvezetésének kor­szerűsítésére már elkészül­tek a tanulmánytervek, a Kossuth utcára pedig kivi­teli tervek is vannak. Pénz viszont nincsen. Egyelőre. Néhány év múlva kerülhet csak sor a KPM-mel közös beruházás megvalósítására, aminek összköltsége meg­közelíti a kétmillió forin­tot. Addig talán segít a rend­szeres tisztítás, karbantar­tás is. Vitrinben az új tréfea A győztes torna egyik állomása: a marosiak és a fehér mezes duna- keszlck találkozója. Egy érdekes pillanat Dunakeszin, a 201-es Szak­munkásképző Intézet kollé­giumában az előcsarnok vit­rinje díjakat rejteget. Egyik ezek közül a nemrég befejező­dött tanév leltárát gazdagítja. A szép, fehér porcelán vázát Törökmezőn, a nagyszabású tömegsportnapon érdemelték ki. A férfi felnőttek tornáján a dunakesziek bizonyultak a legjobbnak. Tudásukat nem­csak itt bizonyították, hanem a Dunakeszi Vasutasban is. A tanulók közül jó néhányan a Vasutas ificsapatát erősítik. A sportkör jó utánpótlását je­lentik. Üéfiáüy sorban © Klubnapok. Az eszperan­tóklub minden szerdán 16-től 18 óráig tartja összejöveteleit. © Körúton. A formációs és versenytánccsoport július 16— 21-ig Balatonedericsen, Bala- tonfüreden, Tapolcán és Veszprémben vendégszerepei. ® Nyugdíjasoknak. A mű­velődési központ klubhelyisé­gében, július 20-án, 17 órától összejövetelt tartanak a nyug­díjas kirándulók klubjának tagjai. Klubvezető: Kőhalmi Károly. Közbeszólt az időjárás A társadalmi mka értéke Négymillió forint értékű volt a társadalmi munka az első félévben, amit a város la­kossága és az intézmények, vállalatok kollektívái teljesí­tettek. Igaz, ez a tervezettnél valamivel kevesebb, de a munkák megkezdését az idő­járás hátráltatta. örvendetes viszont, hogy az elsősorban járdaépítésre fordított társa-' dalmi munkában az idén a tavalyinak a duplája volt a lakosság részesedése. Ennek értéke az év első hat hónap­jában csaknem kétmillió fo­rint volt. A? oldalt Itták: Gál Judit, S. Horváth Klára és Nagy Péter Fotó: Rstrt/a ?«olt

Next

/
Thumbnails
Contents