Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-15 / 164. szám

Ha kisebb a választék, nő a kereslet Kevesen sütnek a kenyérgyárban Debreceni István pék a dagasztótégelyek mellett, s több mint negyedszázada a szakmában. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁS! ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1982. JÚLIUS 15., CSÜTÖRTÖK A fájdalom vámszedője Ügyükben elkészült a vádirat Megtévesztette a becsületes embereket Az elmúlt két hét alatt sok­szor volt alkalmunk tapasztal­ni, hogy a különböző testüle­tekben a napirendtől függetle­nül felszólalnak az emberek, s intézkedést kémek a kenyér- ellátás miatt. Szerintük ugyan­is akadozik, nem jó a minősé­ge, sokak szerint alig fogyaszt­ható termékek kerültek a boltokba. Teasdale Harold, a Váci Városi Tanács kereske­delmi és ellátásfelügyeleti osz­tályának vezetője is kénytelen Volt kitérni erre a kérdésre a Végrehajtó bizottság ülésén.— Nem könnyű a helyzet — mondta —, mert az utóbbi idő­ben 14 szakmunkás lépett ki a Pest megyei Sütőipari Válla­lat váci üzemeiből, s egyelőre nincs utánpótlás. Miért kevés? Az osztályvezető nem hall­gatta el azt a véleményét sem, hogy bár szép pénznek látszik az ott dolgozó szakemberek havi átlag 5 ezer forintos ke­resete, azt látni kell, hogy hét­köznap és vasárnap egyfor­mán dolgoznak, a családdal nehezen tudják egyeztetni a szabadnapot, a három műszak­ból minden harmadik éjsza­kára esik. Nem csoda hát, ha nagy az elvándorlás, mert en­nél a nehéz munkánál vi­szonylag könnyebbet is talál­nak, ugyanezért a keresetért. — Meg lehet érteni bizonyos körülményeket, de azt nem, hogy a kenyérellátás visszatérő gond — mondta Weisz György tanácselnök, aki szerint az okok megmagyarázásával még­sem lehet kielégíteni a fo­gyasztókat. A vállalat vezető­ségének tehá’f meg kellene fo­galmaznia a legfontosabb ten­nivalókat, melyek megoldásá­hoz segítséget kérnek. Érdekes, hogy én, mint na­pi vásárló, nem találkoztam az üzletekben állítólag vibráló feszültséggel, mindig kaptam kenyeret, bár igaz; a minőség­re nem nagyon figyelek azóta, hogy az életem korai szaka­szán nagyon hiányzott, s csi­nálták otthon árpából, kukori­cából, volt fekete, volt sava­nyú, aztán még ezt is ránk mérték, napi 25 deka volt a fejadag. Ügy hogy én minden kenyeret jóízűnek eszek meg, a kritériuma az, hogy legyen el^. Ám, hogy milyen a vé­letlen: ahogy jobban kezdtem figyelni, nekem is Csak kalá­csot tudtak már adni a Na­szály áruházban, igaz, este 6- kor, záróra előtt. 1 Lehet-e tehát jobban és töb­bet sütni? Mit szólnak a házi­asszonyok több éves panaszá­hoz maguk a váci pékek, akik bizonyára nem szívesen hall­ják, hogy budapesti, dunakeszi és más helységbe-li kollégáik kenyere szebb, ízletesebb. Ám úgy látszik, őket sem könnyű szóra bírni, s kell egy kis idő, amíg meggyőzzük a kenyér­gyáriakat: isten ments, hogy kritizáló cikket írjunk, csupán kérdezni, látni jövünk, s ha lehet, fórumot adni. hogy módjuk legyen valamit mon­dani a bizonyítványról. GUI József pékmester, aki naponta utazik a gyárba a Nógrád megyei Berkenyéről, már az 1969-es indulás óta itt dolgozik, szakszervezeti bizal­mi, sok tapasztalatot szerzett. Mindenekelőtt leszögezi hogy a kereskedelem annyi kenye­ret kap, amennyit 48 órával előbb megrendel, ők szállítják, folyamatosan gyártják, sőt, ha többletigény jelentkezik, akár azonnal jöhet a kocsi, a leg­frissebb készletből is pótol­hatja a magáét. — Hogy miért mennek el a szakemberek? Ebben bizonyá­ra része van a három műszaK- nak is, no, meg a vasárnapok­nak. A fiatalok szeretnek spor­tolni, szórakozni, s erre nekik kell a hét vége. A délután 2 órás műszakhoz úgy kell In­dulni, hogy a vasárnapi ebé­det már nem tölthetjük a csa­láddal. A vasúti menetrend szerkesztői pedig nem nagyon törődnek azzal, hogy az esti 10 órás műszakba csak 10 óra 20-kor érünk be, miközben a ránk váró váltótárs türelmet­lenkedik, mert már neki is megy a vonata. Ami munkaigényes Gill József többet keres az ötezernél, mert 23 forint az órabére, ez itt a legmagasabb összeg. De aki eljut az 5 ezer 600 forintig, az már éjszakai pótlékot is kapott Gazdag Szilveszter, a váci üzemcsoport vezetője, végig­kalauzol a gyáron. A Deákvá­ri fasorban kétkilogrammos, alföldi egykilogrammos, to­vábbá zsemle, kifli és zsömle­kenyér készül. A Kiss János utcai üzemben soroksári ro­zsost és kevés francia kenye­ret sütnek. A 16 féle finomáru a Március 15. téren készül. Ügy látszik tehát, bőséges len­ne a választék, ám a gondok főként itt jelentkeznek. A gyárban naponta 180—200 mázsa kenyeret sütnek, a fő­téren 15-öt, Szobon és Duna­keszin összesen 30—40-et. Csakhogy nagy az igény a szé­les választékra, ám a váci 90 —100 mázsás fogyasztást fő­ként kétkilósból tudják kielé­gíteni, mivel a többi, munka- igényes termékhez kevesen vannak. — Tizenöt meg három az 18 — adjuk össze hirtelen a lét­számot — s ezenkívül még 30 pók kellene — mondja az üzemfőnök. — Így, hát vala­miféle elbocsátó szép üzenet­re sem számíthatunk, ami sze­rint ezután másként lenne. A dagasztógép mellett mun­kálkodó Debreceni István szakszerűen elmagyarázta, hogy a hatalmas dagasztócsé­szébe 280 kilogramm tészta fér, s ahhoz, hogy kenyér le­gyen belőle, kell 2 kiló 80 de­ka só, 3 és fél kiló élesztő, £5 liter víz, 150 kiló liszt, ezenkí­vül kevés ecet és kovász, ami­ből körülbelül 280 kiló kenye­ret lehet sütni. Szakemberek­nek kellene állniuk az adago­láshoz, gömbölyítéshez, formá­záshoz is, de oda már betaní­tott murikásnők álltak. Látni itt egyébként diákokat is nyá­ri gyakorlaton, s kenyeret vet­ni Kardos Erikát, aki egy he­te került a gyárba, s azt. mond­ja: szeretné kitanulni a szak­mát. Ö lenne az egyetlen ta­nulója a vállalatnak, mert má­sok az idén sem lépnek a négy nyugdíjba készülő helyébe. Mi kell hozzá? — Mit kérne, ha a legfonto­sabb tennivalókat kellene megfogalmaznia? — Gazdag Szilveszter nem sokat gondolkodik a válaszon. — Egyenletes, jó lisztminő­séget, kevesebb emberi mun­kát igénylő technológiát és a szakma presztízsének helyre- állítását. Ezután Hrustynszky István üzemvezető-helyettessel együtt bizonygatják, hogy a pék szakmának nincs presztízse, s pár perccel ezelőtt Debreceni István is azt mondta: még- egyszer nem lenne pék. A tűz­oltás szintjén foglalkoznak a szakmával — mondják, nem tud lépést tartani az ipar. — És amíg a rekonstrukció­ra pénz lesz? Addig is kell valamit ten­ni, de a válasz a levegőben marad, mert úgymond, nem sokat lehet. Ott volnánk te­hát, ahol a cipő javítás tart? ötvenkilenc perc után friss, barna héjú, finom illatú ci­pókat szednek ki az olajtüze­lésű kemencéből. Így kellene az üzletbe kerülniük, akkor nem panaszkodnának a vevők. Szépek, formásak. Furcsa, nem értem. A láttukra elérzé- kenyülök. Kovács T. István Minden évben ünnepélyes pillanat a molnárok, az átve­vők részére az első gabona­szállítmány érkezése. Az idei aratás kezdete után először a sződi Virágzó Termelőszövet­kezet jelentkezett a jövő évi kenyeret biztosító terméssel .., A Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat váci körzeti üze­mének vezetője, Tábori Tibor- né, aki hat éve áll ezen a fe­lelősségteljes poszton. Helyet­tese Szántó Pál gazdasági cso­portvezető, szintén régi mun­katársa a helyi malomnak. Pribeli László, ( a kereskedel­mi csoport vezetője fiatalabb munkatárs, a gödöllői Agrár- tudományi Egyetem elvégzése után került Vácra. Ök hárman szervezik, irányítják ezekben a hetekben az új kalászosok — búza, árpa, rozs — szállítását, fogadását. A váci, a gödöllői és a szobi járás, s az e területen lévő vá­rosok tartoznak a váci körzeti üzemhez. L9 termelőszövetke­zet, az alagi és a gödöllői tan­gazdaság, valamint a pomázi és az aszódi munkaterápiás in­tézetek mezőgazdasági műve­lésű területe, összesen 23 me­zőgazdasági munkaüzemi tarto­A Pest megyei Rendőrkapi­tányság vizsgálati osztálya be­fejezte a nyomozást Eszlári Ferenc budapesti lakos bűn­ügyében, aki 1980-ban a Pest megyei Temetkezési Vállalat váci kirendeltségén kirendelt­ségvezetői beosztásban dolgo­zott. A vizsgálati anyag 889 oldalt tesz ki és öt hónapi nyomozás kellett ahhoz, hogy az ügy ki­sebb részleteire is fény derül­jön. Százhuszonhét tanút hall­gattak ki. Miért bocsátottam mindezt előre?, Mert érzékeltetni akar­tam, hogy azon a roppant er­kölcsi és anyagi káron túl, amit Eszlári Ferenc az ügyfe­leknek és a társadalomnak okozott, mennyi energiát vett el a rendőrségtől, ügyészségtől és más illetékesektől. Bevált módszerrel A vádlott a vádirat szerint önálló intézkedésre jogosult vezető volt, aki az elhaltak ügyeinek intézésekor a hivata­los számlán kívül működéséért előnyt kért, illetve fogadott el. Ezzel a cselekményével meg­szegte a hivatali kötelességét, s elkövette a vesztegetés bűn­tettét. Hátrányos helyzetbe hoz­ta azokat az ügyfeleket, akik neki előnyt kérésre, vagy ké­rés nélkül nem adtak. Eseten­ként ötszáztól kétezer forintig terjedő összegeket kapott. Hogyan csinálta ezt Eszlári? Bevált módszere volt, hogy a kirendeltségben megjelent hozzátartozóknak a?t mondta, az általuk kért kellékek (érc­koporsó, szemfedél) hiánycik­kek, Vácott nem kaphatók, s ezért neki máshonnan többlet- költséggel kell beszerezni. Más esetekben azt közölte a kétség- beesett gyászolókkal, hogy a temetésre kijelölt időpontra zik hozzájuk. Egy kooperációs keverőüzemmel is együttmű­ködnek. A mennyiségi számok ha­talmasak. 51 és fél ezer tonnát őrölnek egy évben — a terv szerint — ezen­kívül 12 terményértékesí­tő boltba kell gabonát el- juttatniok a kisállatte­nyésztőknek. Egyéb kötelezettségeiket figye­lemle véve 57 900 tonnás az össztervük, de szerződést en­nek 106 százalékára, vagyis 61 589 tonnára kötöttek. A ta­valyi tényszámok ennél ala­csonyabbak voltak, azonban a kedvező időjárás lehetővé tet­te — rpár az előzetes felméré­sek alapján — a nagyobb ea- bonamennyiség figyelembe­vételét. A Vörösház padlására har­madik éve nem hordanak a szalagok gabonát. Más módot kellett találni a jövő kenyeré­nek a biztosítására. Az átvett mennyiségből mintegy 34 ezer tonnát saját raktáraikba irá­nyítanak — a váci malomba és a Rádi úti új tárolóba. Ezt a 34 ezer tonnát kilenc helyiségben, 10 átvevőhelyen és 29 úgynevezett átvevővonalon veszik át a gabonafelvásárlók. A jó szervező munkával szeret­szállítókapacitás már nem áll a rendelkezésére. Ügy fordítot­ta a szót, hogy érezhető legyen belőle: egy-két ötszázas letéte­lével mindezen segíteni lehet. Nem talál szavakat A Váci Városi és Járási Ügyészségen ár. Birksteiner Alfréd vezető, és dr. Luib Nán­dor beosztott ügyésszel beszél­getünk a történtekről. Egyön­tetű véleményük az, hogy tisz­tességes ember nem talál sza­vakat Eszlári Ferenc vissza­élésére. Dr. Lüib Nándor azt mondja, hogy szeretne az ügy­ben a tárgyaláson vádbeszédet tartani, de éppen nem lesz itt­hon. A vezető ügyész jobb szót nem találva, csak ezt mondja: „hullarablás”. Elindulok, hogy a vádiratban felsorolt tanúk közül három váci lakost megkeressek, s a kihallgatási jegyzőkönyvek adatain túl Is elbeszélgessek velük. Ütközben arra gondo­lok, hogy mindenféle bűncse­lekmény joggal váltja ki a be­csületes emberek megvetését, s mit lehet mondani arra, aki gyászoló, összetört, s a végső­kig megszorult embereket zsa­rolt meg. Elsőként Neisz Józsefet ke­resem meg a Nárcisz u. 22.- ben. — ön milyen körülmények között adta át Eszlárinak az ötszázast? — Tíz hónappal azelőtt már volt a családtagnak egy halott­ja, akkor Is ugyanaz a szöveg ment, mint most. Hogy nincs érckoporsó, neki telefonálgat­nia kell, s ez pénzbe kerül. A testvéremről volt szó, végső tisztességadásról, hogy tudtam volna megtenni, hogy ne a leg­jobbat adjam neki hálából is. — Mii érzett, mikor átadta a pénzt? nék elérni, hogy napi 3 ezer tonnás átvételt számítva, 12 nap alatt megtörténjék az át­adás. Erre gondos „menet­rend” készült, melyben ponto­san rögzítették az átadás he­lyét, idejét, az átadók, átvevők személyét, meghatározták a szállítás módját, tarifáját stb. A nagyvállalati központ Pest megyei szinten tartott megbe­szélést a körzeti üzemek kép­viselőivel. Ezt követően Vácott tartottak megbeszélést az ér­dekelt 23 mezőgazdasági ter­melőegységgel. Az aratás és a beszállítás ideje alatt a váci körzeti üzem naponta 7-től 19 óráig ügyeletet tart, szomba­ton és vasárnap is állandó ez az inspekció. A vasút melletti malom gé­pei felújítva, a berendezések előzetesen karbantartva vár­ják az új gabonát. Szükség esetén mozgó szerel őbrigád menet közben is elvégzi a fon­tos javításokat. A malomipari dolgozók brigádba tömörülve, felkészülten várják a most már folyamatosan érkező ga­bonát, hogy — az eddigiekhez hasonlóan — biztosítva legyen területükön tízezrek fontos napi tápláléka: a kenyér. Papp Rezső — Azt, hogy gazemberség. Ügy éreztem, a ruhát húzzák le a halottról. Rajcsók Mihály, a Szivár­vány utca 33-ban lakik. A fe­lesége halt meg. Az ő esetük­ben más volt a szöveg. Egy keddi napon jártak a temet­kezési vállalatnál, csütörtök körül akarták volna temetni az elhunytat. Eszlári azt mondta, hogy hétfőnél előbb nem tud kocsit adni. — Előttünk volt bent egy il­lető, kijött, s jelezte, hogy „le kell tenni valamit”. Édesapám egy ötszázast adott, erre Esz­lári megnézte a naptárát, s kérdezte, hogy péntek dél meg­felel-e a temetésre. — Nem akarta kikaparni az Eszlári szemeit? — Annyira nagy volt a fáj­dalmam, hogy nem is figyeltem az ötszázast. Nagyon elitélem az esetet, mert nekem csak a keresetem van, amit a munká­mért kapok. Ha van pénz... Jakab Pálné, a Palmlro Tog­liatti út 29-ben nincs otthon. Az unokája. Kiss Istvánná pontosan ismeri az esetet. A nagymama ez esetben is érc­koporsót kért, természetes, hogy nem volt a raktáron. Kérte az Eszlárit, hogy hozas­son valahonnan, kifizeti a többletkülönbséget. Akkor lesz, felelte a főnök. A bírósági tárgyalás még a nyáron lezajlik, s arról termé­szetesen beszámolunk. Vicsotka Mihály Nem tudták megmenteni Tragikus baleset áldozata lett és 39 éves korában elhunyt Kovácsné Kristóffy Hedvig, a nagymarosi bölcsőde vezetője. Férjével motorkerékpáron uta­zott, egy erdei útnál őzbak ugrott eléjük. A jármű felbo­rult. A férfit súlyos sérülések­kel kórházba szállították, az asszony életét már nem lehe­tett megmenteni. A nagymarosi temetőben búcsúztatták az intézmény lel­kiismeretes vezetőjét, a tanácsi pártalapszervezet vezetőségi tagját, a Vöröskereszt nagy­községi csúcsvezetőségének volt titkárát. Harminc és huszonöt ECiállifás nyílik Képek, dokumentumok Harmincéves a Magyar Tu­dományos Akadémia Vácrátó- ti Botanikus Kutatóintézete. Huszonöt éves a Gödön mű­ködő Magyar Dunakutató Ál­lomás. Erről láthatnak kope­ket, dokumentumokat, tárgyi eszközöket a látogatók a vá­rosi és járási könyvtár ma megnyíló kiállításán, melyet csütörtökön délután 5 órakor nyit meg az épületben dr. Bér­ezik Árpád akadémiai levele­ző tag, a botanikus kert igaz­gatója. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Sződről jött az első A vád malom idejében felkészült A gabcnaátvétel menetrendje

Next

/
Thumbnails
Contents