Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-15 / 164. szám
4 ’kMHop 1982. JÜLIUS 15., CSÜTÖRTÖK A Vénusz keltével nyugodtak Csillagász úttörők Túrán Meghal! Maróti Lajos Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Maróti Lajos József Attila-díjas író, drámaíró, a Magyar Írók Szövetségének tagja, a Magyar Színházi Intézet főmunkatársa 52 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség következtében szerdáin elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Magyar frók Szövetsége Magyar Színházi Intézet a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja. ★ Marót! Lajos 1930. november 18- &n született Budapesten, s itt az egyetemen matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. Gép- járműipari kutató fizikusként dolgozott 1955—61-ben a Járműfejlesztési Intézetben. Ezután a Gondolat Könyvkiadó lektora, majd 1970- től irodalmi vezetője volt; 1978-tól a Magyar Színházi Intézetben dolgozott, főmunkatársként. Írói életművéhez a szárnypróbálgatást költemények jelentették. Első verseit 1957-ben közölték irodalmi lapok. Több antológiában is helyet kaptak írásai. A Kritika értékelése szerint a szocializmus korának új, tudományos világképe jelentkezett modem formai kísérleteket és klasszikus vershagyományokat ötvöző lírájában. Tanulmányaiban, esszéiben a műveltség szerkezeti problémáival, nagy fizikusok életével, líra-esztétikai problémákkal foglalkozott. Művei sorában van meséskönyv és több verseskötet. Az utóbbi tíz évben szennádra vitt Maróti-mű- vek emlékezetes, továbbgondolkodtató élményt nyújtottak a színházak közönségének. Közös sírban a Bölöni házaspár A közeljövőben lesz az 1959- ben elhunyt Bölöni György Kossuth-díjas író születésének 100. évfordulója. A progresz- ezív magyar irodalomszemlélet egyik legjelentősebb személyisége, Ady Endre barátja és egyik legkitűnőbb méltatója volt Bölöni, s kiemelkedő szerepet játszott az 1956 utáni szocialista irodalmi konszolidációban. Feleségével, Bölöni György névéi együtt eddig a Kerepesi temető egyik kolum- báriumában volt a nyughelyük. Hamvaikat most közös sírban helyezték el a Mező Imre úti temető tudós-művész parcellájában. A kegyeletes eseményen — amelyre tegnap került sor — jelen voltak a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, 3 Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és az írók párt- szervezetének képviselői. A természet megismerése legtöbbünk számára a pirkadattal kezdődik és az alko- nyattal zárul. Miért is érdekelnének a pöttömnek látszó csillagok vagy a megszokott arcát mutató, hol növő, hol fogyó Hold? Az uralkodó szemlélet azonban — amely szerint a csillagok, a bolygók annyiban sem befolyásolják földi létezésünket, mint amilyen kicsinynek látszanak — téves. Hiszen a Föld csupán egy részvilága az univerzumnak, s amíg nem ismerjük helyünket egészében, addig világképünk sem lehet elegendően teljes. Maradnánk még Hazánkban tízezer ember közül három-öt amatőr csillagász. Szervezetük, a Csillagászat Baráti Köre, a TIT Uránia Csillagvizsgálóval együtt az általános iskolások kezébe is távcsövet szeretne adni. örömmel segítettek tehát, hogy a túrái csillagász szakkör Lukács László tanár vezetésével megrendezze az úttörő amatőr csillagászok első országos táborát. Hogyan érzik magukat a táborban a gyerekek, arról egy édesanya is híven beszámolt. Lukács Ferencné így beszélt: — Már belenyugodtam, hogy az egy hét alatt tíz percnél többet nem tudok beszélgetni Tomival, bár a faluban van ő is, én is. Este tíz óránál korábban nem találkoztunk még, reggel pedig az utolsó percig hagyom aludni... Az iskolában lakó vendégek napi- (éjszakai?) rendje sem volt más. A nagykanizsai, veszprémi, székesfehérvári, kiskunhalasi, békéscsabai, oroszlányi, budapesti fiúk, lányok kérlelték is a táborvezető házigazdát és a csillagász Előd papit — Both Elődöt, az Uránia munkatársát —, hogy hadd maradhassanak tovább. Pedig feszített volt az öt nap. Nézzük az egyiket! A hajós tudta Péntek délelőtt Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatóhelyettese tartott órákat, a tanultak alapján a hét végén meg alaofokú vizsgát tehettek a pajtások. — Gondoljátok el — emlékeztetett — mi mindent kiokoskodott a kristálytiszta ókori görög és arab logika! Távcső nélkül szabad szemmel. Tudok-e én annyit — a huszadik század csillagász- szakköristája —, mint Kopernikusz? Az ókori görög hajós vagy arab tevekaravános tudta, melyik csillag melyik, mert különben nem ért volna célba! — Hogyan lehetne kiszámítani, hogy mekkora az égbolt felszíne műszerek nélkül? A Hold is. a Nap is fél fok átmérőjűnek látszik. Le lehetne ezekkel fedni az égboltot? Hogyan? — Ne mondja meg, Ottó bácsi — vágtak szavába a gyerekek. — Ne féljetek, ezzel úgyis vége az órának, mert nem tudjátok megoldani... — válaszolta. Természetesen közösen mégis sikerült. — Látjátok, a csillagászat története a csillagászati mérésekkel kezdődött. Segítettek A táborlakók sötétedéstől meteorokat figyeltek — másnap berajzolták pályájukat a csillagtérképre. Megvárták, míg felkel a hajnalcsillag Vénusz, s csaik azután tértek nyugovóra. — Csodálatos segítséget kaptunk ahhoz, hogy minden tanulónknak legyen távcsöve — mesélte Lukács László. — A Magyar Optikai Müvek lencséket, foglalatokat adott, annyit, hogy egyszerre el sem hozhattuk. Az Ikladi Ipari Műszergyár KISZ-bizottsága, öntödéje, üzemfenntartó gyáregysége, szerszámüzeme a távcső építéséhez nyújtott segítséget. Terveztek, esztergáltak, csiszoltak. A Ganz Árammérőgyárban egy harminc centi- méteres, tükrös távcsövünkhöz 135 alkatrészt készítettek ... Túrán a termelőszövetkezet II. Rákóczi Ferenc brigádja és Tóth István, valamint Fekete László segédkezett. És ami szintén örömet szerzett: táborunkat is felkeresték és meghallgatták dr. Kulin György előadását. Szombaton izgalmas műsorként levetítették az Apolló 11 kalandjáról készített színes filmet is. A vizsgán kiváló eredményt elért túrái Lukács Tamás és Árvái László s a budapesti Toldi Anita, aki a holdra lépés után született... Balázs Gusztáv Lapozgató Shakespeare Angliája A kontinensről a ködös Albi- onba érkező utazó meglepetten látja, hogy Angliában a múlt nem múlt el, hogy a történelem a jelenhez tartozik. A kisvárosok változatlanul őrzik középkori ancukat. A favázas paraszt- és polgárházakat ma is lakják, ablakaikon át faragott pohárszékekre látni, rajtuk ónedények, fúvott üvegkorsók, mázas cserépedények. A kastélyok, várak, paloták évszázados Csip- kerózsika-álmukat alusszák. Ezt a hihetetlenül élő történelmet idézi fel, eleveníti meg Sellei Sarolta és Panyik István albuma úgy, hogy lencséjük fókuszában Shakespeare és a Shakespeare-kultusz emlékhelyei állnak. Az Avon- parti Stratford girbe-gurba utcácskái, a szülőház. Shakespeare anyjának és feleségének házai, a város környékének poétikus tájai; erdők, mezők, dús lombú ligetek, templomok, katedrálisok, Tudor-stílusú reneszánsz kastélyok, büszke lovagvárak, paraszti, polgári, főúri otthonok enteriőrjei láthatók a kötet lapjain. A királydrámák komor színhelyei: a londoni Tower, a Westminster Hall és az apátság. Kenilworth várának fenyegető romjai, Warwick, Worcester, Salisbury katedrálisai — ismerősen csengő neveknél nem jelentettek többet — mindeddig. Most a Corvina Kiadó gondozásában megjelent kötetben megelevenednek, gazdag tartalmat nyernek, további képzettársításokat indítanak el, s így Shakespeare-él- ményünket is elmélyültebbé, igázabbá teszik. A kötethez Makkai László történész írt bevezető tanulmányt, amely nemcsak az író életével és műveivel ismertet meg, hanem a Shakes- peare-korabeli Angliával is. Várad! László Azokat becsülte, akik követeltek tőle Szigorúságáról ismerték A gazda büszkeségével vezet végig bennünket a váci 204-es Iparitanuló intézeten Szekeres Sándor igazgatóhelyettes. Mutatja a lépcsőházban frissen tapétázott falakat, a hatalmas udvart körülölelő kerítést, a tenisz- és futball- pályát, ami mind-mind a gyerekek és a tanárok kezemunkáját dicséri. Harmincegy év után talán mi vagyunk az utolsók, akiknek így mindennel eldicsekedhet, mert nyugdíjba megy. Az elmúlt huszonnégy évben igazgatóhelyettes volt, de az oktatást nem hagyta abba. Vasipari- és gyártásismeretet tanított heti négy órában. — Az eredeti szakmám vasesztergályos — magyarázza. — Harmadéves inasként már csoportvezető voltam. A katonaidőm letelte után a MÁV-hoz kerültem, majd onnan a Műszaki Tanárképző Főiskolára — tanulni. Gondoltam, megpróbálom, s ha nem megy, vagy nem bírom, mindig lesz számomra valahol egy esztergapad. Ide, a váci intézetbe, a főiskola befejezése után jöttem — egy évre. Látja, csak harminccal léptem túl a tervezettet... Hiába, Itt tartottak a jó kollégák! A gyerekekkel már sajnos, nem ilyen egyértelmű a helyzet. Nagyon szomorú, hogy egyre kevesebb jó eredménnyel végzett fiatal akar szakmát tanulni. S bizony, akik az általános iskolában sem állták meg a helyüket, azok igen ritkán emberelik meg magukat a szakmunkásképzőben. Természetesen, akad kivétel is. Volt egy orvos itt Vácott, akinek a fia érettségi után került hozzánk. Most már egyetemre jár. Villamosmérnök lesz. Ebben a tanévben volt olyan tanulónk, aki országos első lett a vízvezeték-szerelők szakmai versenyén. Az iskolában mindig híres volt Szekeres Sándor a szigorúságáról. A gyerekek tartottak tőle, s bizony az is előfordult, hogy megbuktatott közülük néhányat. Mindig arra törekedett, hogy a keze alól kikerülő fiatalok megállják a helyüket. Szigorúságában a szakma sze- retete, s becsületének féltése vezette. Ügy volt tanítványaival, mint annak idején vele a tanárai. Ma, érett fejjel azt mondja: azokat a tanárokat becsülte felnőttként, akik követeltek tőle. Sok volt növendéke hozta be ebbe az iskolába csemetéjét. Azt kérték, csak olyan szigorúan bánjék velük, mint annak idején az édesapjukkal. írt egy öntőanyag-ismerettel foglalkozó tankönyvet 1957-ben, amely után az Oktatásügy kiváló dolgozója lett. Négy évvel ezelőtt megkapta a Kiváló munkáért miniszteri elismerést. Az idén, pedagógusnapkor vehette át a Kiváló pedagógus kitüntetést. — A Parlamentben sok olyan kollégával találkoztam, akit már névről ismertem. Voltak tanárok más szakmunkásképző intézetből Is. Néhány évvel ezelőtt még sokkal kevesebben kaptak közülünk ilyen magas elismerést. Ügy érzem, ma már elfogadott bennünket egyenrangúnak a pedagógustársadalom és az oktatásügy is. Az eltelt harmincegy év örömeit, gondjait idézve, egy 1954-es kémény- tűzről beszél Szekeres Sándor. — Akkor leégett az egész Iskola, s az volt a legborzasztóbb, hogy arra a napra vártuk értekezletre az ország minden részéből a szülőket. Bár senki sem sérült meg, gondolhatja azt az ijedelmet, hogy égő iskola fogadja őket. A kár több millió forint volt, de három nap múlva már tanítottunk! Egyszerűen akartuk, hogy újra felépüljön az intézet. Igaz, nagyon sok segítséget is kaptunk hozzá. A beszélgetés alatt tevékeny, örökmozgó embert ismerhettem meg. Olyat, aki nem fogja egyhangúan pergetni nyugdíjas napjait sem. Mint a MA- BEOSZ Pest megyei Bizottságának tagja, tizenhét bélyegkörrel foglalkozik. Ha hívják, és szükség van rá, szívesen segít az iskolában is. Nem bánta meg, hogy az esztergapadot felcserélte a katedrával, de legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, ha újra kezdené, muzeológus lenne. Hiába! Mindenkinek vannak visszatérő álmai, s ha azok valamiért nem valósulhatnak meg, mindig kísértik az embert, éljen bármenynyire is teljes életet... Körmendi Zsuzsa ■ Heti eilmtegyzeth Vőlegény Tahi Tóth László és Esztergályos Az utolsó békeév — Így szokták emlegetni 1913-at. A Monarchiában minden nagyon szép, minden nagyon jó, a császár, I. Ferenc József, azaz Ferencjóska, mindennel meg van elégedve. Népei már korántsem ennyire elégedettek, de hát az nem érdekes. Hogy a kispolgár nehezen él? Hogy a munkás még nehezebben? És a paraszt talán még náluk Is nehezebben? Biztosan — de hát a jó istenke úgy rendelte, hogy mindig legyenek szegények és gazdagok, tehetősek és nyomorgók. És különben is: álmodozni, a rossznál jobbat remélni, képzelődni mindenkinek szabad, s ezzel ki-ki megédesítheti magának az életét. Szép Ernő, a századelő tulajdonképpen sehová sem sorolható költője, írója, drámaírója, a Nyugat nagy nemzedékének rendhagyó figurája, pontosan ezt, az életét reményekkel, álmodozásokkal, illúziókkal és bizony hazugságokkal is megszépíteni igyekvő kisembert írja meg tulajdonképpen mindegyik darabjában. Kishivatalnokok, kis nőcskék, kis hirlapírók, kis jogászocskák, kis patikusok, felhevült szépasszonyok, elhanyagolt feleségek, rossz lányok, rossz lányságba hullott jó kislányok, a semmit úri módossággá hazudó lecsúszott urak, életművész nimolisták, a látszatot eszelősen védő, lumpensorba züllött dzsentrik, hozományvadász üres zsebű ficsú- rok, férj vadász öregedő kisasz- szonyok, vőre leső rémanyósok, rémapósok, a társadalom árnyékos oldalának gyermekei, a Monarchia talmi fényének túloldalán botorkáló kisemberek népesítik be ezeket a darabokat, — s bármilyen furcsa tenyészet is ez, bármennyit kacaghatunk is rajtuk: Szép Ernő szereti őket, sajnálja őket, megérti őket. Meg nem bocsát nekik, fel nem menti őket, de nevetségessé sem teszi ezt a világot, csak megmutatja a visszásságát, á furcsaságait, a lehetetlenségét, a szomorúságát, a sírnivaló kls- szerűségét, és a még ezen a talajon is kivirágzó lírát. A Vőlegény, ez az 1922-ben írott darab, 1913-ban, az utolsó békeévben játszódik. Tulajdonképpen egy férjfogás Cecilia a Vőlegény című filmben története: a lecsúszott Csúszik család (beszélő név!) meg akarja fogni férjül Fox Rudit (ez is névlelemény: Rudi fogász: — fogsz — fox), a snájdig fogászt, aki nősülne. Csakhogy mindenki csalatkozik. Rudi abban, hogy Csúszik Kornéliával, a menyaszonyjelölttel húszezer korona hozományt adnak — mert, hogy Csuszikéknak egy vasuk sincsen. Csuszikék abban, hogy Rudinak nagy és jól menő praxisa van — mert a kutya se jár hozzá fogorvoslásra. Kornélia abban, hogy Rudi őt szereti, s nem a remélt hozományt. A nagy látszatok hamarosan szomorú valósággá válnak: senki és semmi nem az, ami vagy aki. Kornélia végül is rossziány lesz. és Rudi persze ekkor szeret bele igazán. Két nincstelenség, két semmi, két önáltatás, két hazugság találkozik és egymásé lesz. A darab, melyen elömlik Szép Ernő fájdalmas lírája, a roppant mulatságos szituációk mögött is ott izzó szomorúság, s az író szánalommal elegy sze- retete e figurák iránt, remek színpadi játék. Most filmen láthatjuk: Müller Péter írta át, Vámos László rendezte. Mind az átírás, mind a rendezés felemás sikerrel járt. Müller kitágítja a színpadi teret, de egy csomó burleszkelemmel teszi ezt, s ezzel más tónust ad a vígjátéknak. Vámos pedig még a külső jeleneteket is színpadiasán oldja meg, s a színészi játékban is megengedi a vaskos komédiázást, a bohózati hangvételt. Időnként mintha Feydeau-t vagy Labiche-ot látnánk — de hát ezt a darabot nem ők Írták. Még szerencse, hogy néhány színész — így elsősorban a Kornéliát alakító Esztergályos Cecília és a Rudit játszó Tahi Tóth László — igyekszik Szép Ernőt játszani, Dayka Margit pedig telibe talál egy remek karakterfigurát. Mások azonban — így Psota Irén vagy Agárdi Gábor — túlzott komédiázásukkal a bur- leszk határait is túllépve egészen mást játszanak, mint amit Szép Ernő írt. A Vőlegény így csak félsiker, pedig ez a pompás szereposztás akár egy remekmívű Szép Ernő filmet is létre tudott volna hozni. Legyen a férjem A nyári nyaralás nemcsak nálunk nehéz ügy — ez derül ki (egyebek között) az új szovjet filmből, melyet Álla Szu- rikova rendezett. S nemcsak hogy nehéz ügy — még bonyodalmas is, mert a nagy nehezen a Fekete-tenger partjára utazó fiatal gyermekorvos, Viktor, már az első pillanatban belebotlik egy temperamentumos fiatalasszonyba és mozgékony kisfiába, Iljába, akik ettől a perctől kezdve megkeserítik az életét, elrontják a nyaralását, bajt bajra halmoznak, bonyodalmakat okoznak, félreértéseket teremtenek, satöbbi, satöbbi. Pedig csak azt kéri Natasa, a lendületes ifiasszony, hogy Viktor legyen a férje — mármint mondja azt, hogy a férje, mert akkor könnyebben l*apnak kiadó szobát az agyonzsúfolt krimi üdülőhelyen. Mindez így elmesélve azt a képzetet keltheti: ez a film derűsen, lendületesen szórakoztat, roppant mulatságos és ötletes. De sajnos nem az. A fordulatok csikorgóan ismerősek, a humorosnak szánt jelenetekben ritkán csillan meg az igazi humor, s az egész film olyan körülményes, terjengős, részletező, pepecselő, nehézkes és toporgó, hogy szinte hinetet- len: jóval rövidebb az átlagos terjedelmű filmeknél. Az a nem ritka eset áll tehát elő itt is, amit úgy szoktunk nevezni: humortalan vígjáték. Holott Szurikova egy egész sor kitűnő apró megfigyelést süt el jól a filmben. A túlzsúfolt üdülőhely jellegzetes figuráiról éles és pontos kis portrékat rajzol, nem kevés ka- rikfrozó készséggel. Csak hát ezek a skiccek nem elegendőek egy egész estét betöltő komédiához, főleg ha ennek a komédiának még kritikai élt is szeretnének adni. Takács István
