Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-14 / 163. szám

Megszépíti életünket Népdalkörök találkozója A nagy magyar zeneszerző: Kodály Zoltán születése száz- esztendős évfordulójának ün­neplése keretében, az Arany János Művelődési Központ a napokban népdalkör-találko- zót rendezett Nagykőrösön. Nagy fejlődés Az ifjúsági klubház nagyter­mében megtartott találkozóra, ez alkalommal az érdi és a szadai népdalkörök jöttek el. Mellettük a nagykőrösi Arany János népdalkor dalosai és ci- terásai szerepeltek. A gazdag műsort a műve­lődési központ nevében dr. Zsoldos Zoltánná, a központ munkatársa nyitotta meg, majd Bencsik Rozália, a városi ta­nács művelődési osztályának közművelődési felügyelője mondott ünnepi beszédet. Mél­tatta Kodály Zol ián emberi és alkotói nagyságát, aki a nép­dalgyűjtésből fakadó: életün­ket megszépítő zeneszámaiban összeolvasztotta a klasszikus zenekultúrát a népdallal és muzsikával. A műsort a nagykőrösi nép­dalkor asszonykórusa és cite- razenekara vezette be, a Körö­si bíró udvarába ... kezdetű, s a többi kedves népdalaival. Az éneklésük nagy fejlődést mutat, az asszonykórus mellett a citerások is daloltak. A nép­dalkört Kis István karnagy, mióta a zeneiskola igazgatója lett, azóta is sok szeretettel vezeti. Azután az érdi népdalkor vegyeskara és citerásai mutat­koztak be. Nagy sikerrel ad­ták elő A Csitári hegyek alatt című dalt, és a szép virágéne­keket. Érdi Tamás nevű 8 éves tagjuk szép citerajátékkal sze­repelt, melyet nótaszóval kí­sért. A dalkör 7 éves. A ve zetőjük Mihály Sebestyén. Szép sikereket arattak már a szé­les környéken és a főváros­ban is. Érdi legények A dalostalálkozót a szadai népdalkör élményt jelentő mű­sorral zárta be. Pompás cite- rászóló után szép népviseletbe öltözött 14 leánytagiuk többek közt elénekelte a Kiskertem­ben rozmaringot ültettem cí­mű kedves dalt, majd érdi le­gények közreműködésével, né­pi táncot mutattak be. A leg­nagyobb sikert a gyertyás menyasszonytánccal aratták. A vezetőjük Czibere lmréné ta­nítónő, aki népdalkörével már ismert, jó nevet szerzett Bu­dapesten, Kalocsán és az egész Galga mentén. Kopa László Időben továbbították az árut Kevesebb az állásidő Jól sikerült az első félév a nagykőrösi vasútállomáson. Mint Rostás Tibor főnökség­vezető elmondotta, valameny- nyi célkitűzésüket megvalósí­tották, sőt, sikerült a kiváló szint felett teljesíteni. A tervük 49 ezer 500 tonna áru elszállítása volt. Ezzel szemben több mint 58 ezer tonna árut továbbítottak, mely 117,19 százalékos tervteljesí­tésnek felel meg. Túlteljesítet­ték az árukezelési helyek ki­szolgálásának tervszerűségi mutatóját is. Az idegen ko­csik tartózkodási idejét 24,95 óráról 22.39 órára sikerült le­szorítani. Az egy kocsira eső tartózkodási időt pedig 28,2 óráról 25.51 órára teljesítették. — A 32. vasutasnap alkal­mából kitüntetéseket, elisme­réseket adtak át a munkában élenjáróknak. — Igazgatói dicséretben ré­szesült id. Gál László málhá- zó. Kiváló dolgozó lett Berki Gyuláné árupénztáros. A Szak­ma Ifjú Mestere kitüntető cí­met ifj. Holló Sándor rendel­kező forgalmi szolgálattevő érdemelte ki. Hatan törzsgár­da elismerést vehettek át. A 30 éves szolgálat után járó arany fokozatú jelvényt kap­ta Danka Sándor. A törzsgár­da elismerés különböző foko­zatait kapta még Barta Amb­rus és László Béla raktárno- kok, Farkas Józsefné árupénz­táros és Rácz Istvánná sze­mélypénztáros. Székely Amb­rus kazánfűtő 10 éves szolgá­latáért oklevél elismerésben részesült. A vasutasnap alkal­mából a kiemelkedő munkát végzők között 32 ezer forint jutalmat osztottak szét. K. K. NAGYKŐRÖSI Kc/cíiiu A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1982. JÚLIUS 14., SZERDA Ellesik a fogásokat Német fiatalok a gyárban A konzervgyárba, bár kis­sé késve, de beköszöntött a szezon. A konzerv VI-os üzem környéke messzire „piroslik”. Cseresznye és meggy várja, hogy minél előbb feldolgozó­vonalra kerüljön. Az üzem dolgozói három műszakban zárják üvegekbe a nyár ízeit. Munkájukban nagy segítség a Hollandiából vásárolt korsze­rű ENBA típusú töltőgép. Az elmés szerkezet mindenfajta darabos áru töltésére alkal­Színes program Ezen a héten a gyártóvona­lak mellett elhangzó monda­tokban magyar és német sza­vak keverednek. NDK-beli fiatalok az üzem néhány dol­gozójával együtt holland ex­portra kerülő magozott meggybefőttet gyártanak. Ve­zetőjük s egyben tolmácsuk Kurgyis Jánosné oktató. Öt kértem meg, hogy mutassa be a csoportot. — A Toldi Miklós Élelmi- szeripari Szakközépiskola több mint tíz éve tart kapcso­latot a gerwischi mérnökkép­ző intézettel. Minden évben jönnek hozzánk német hall­gatók és természetesen tőlünk is mennek ki diákok az NDK- ba cseregyakorlatra. Kölcsö­nösen ismerkedünk egymás konzerviparában alkalmazott berendezésekkel, technoló­giákkal. A fiatalok szabad ide­jének hasznos eltöltésére gaz­dag, színes programokat szer­vezünk. Ugyanezt teszik a né­met kollégáink is. Most 13 első és másodéves hallgató s egy tanárnő.érkezett. A meggymagozó gép egyen­letes adagolását Biechr Helga segíti elő. Gyors mozdulatok­kal tereli helyre az „eltévedt” gyümölcsszemeket. 0/ r ' •• M'n " Kave, üdítő — Egy hétig dolgozunk Nagykőrösön, majd másfél hétre Siófokra megyünk, ahol az állami gazdaság Sió nevű feldolgozó üzemében légyár­tásban veszünk részt. Ezt kö­vetően hprom napig Buda­pesttel ismerkedünk. Itt Nagy­kőrösön valamennyien jól érezzük magunkat. Minden­nap másfajta munkafázisban veszünk részt. — Bár ez a munka szokat­lan számunkra, nem akarunk lemaradni magyar munkatár­sainktól. Igyekszünk minél több ötletet ellesni, melyet otthon hasznosítani tudunk. Közben az emberekkel ismer­kedünk. Mutogatással egész jól megértjük egymást s kicsit az orosz nyelv is segít. Felke­restük a gyár szociális létesít­ményeit is. Különösen az óvo­da és a gazdag könyvtár nyer­te meg a tetszésünket. — Az ebédlőben pedig na­ponta „lemeózzuk” a válasz­tékot, s igen finomnak talál­tuk. Érdekel bennünket a fia­talok helyzete, a szakszerve­zet felépítése, hatásköre, s az is, hogy mit tesz a gyár a munkásművelődésért, s ho­gyan érvényesül a döntések­ben az üzemi demokrácia. Sajnos, az egy hét nagyon rövid idő. A dobozok töltősúlyát Hans-Georg Kánért ellenőrzi. Gyors mozdulatokkal teszi Kemény munka Á pompa a közönségnek szél Az elmúlt napokban az au­tós hangosbemondó osztatlan sikert aratott városunkban. Mindenki felfigyelt rá, de fő­ként a gyerekek örvendeztek a hír hallatán, hogy Nagykőrö­sön várja közönségét a Torino cirkusz. Kérlelték is szüleiket, hogy vigyék el őket a cirkusz­ba. * Jó hangzású A legtöbb ember a cirkusz világáról annyit tud, hogy *zép hölgyek és elegáns urak csillogó-villogó ruhában vala­milyen produkciót végeznek, s kedvesen fogadják a jutalmul kapott tapsot. — Tulajdonképpen milyen is a cirkuszosok élete, csak pom­pa és ragyogás lenne? — tet­tük fel a kérdést Hegedűs Ist­ván társulatvezetőnek. — A közönség valóban csak így látja, de ez nem baj — mondotta. — Hiszen azért jön a cirkuszba, hogy jó, tartal­mas műsort lásson, kikapcso­lódjon, szórakozzon, jól érezze magát. Bizonyára egyetlen né­ző sem gondol arra mutatvány közben, hogy a művésznek va­jon mennyi lehet a havi jöve­delme. — A cirkuszosok nagyon ke­ményen dolgoznak. A mi cir­kuszunknak, mely 1973. tava­szán jött létre, jelenleg 24 tag­ja van. a műszakiakkal együtt. Ez magyar cirkusz, csak a jó hangzású Torino nevet vettük fel. Külföldön még nem szere­peltünk. Viszont az igazsághoz tartozik, hogy nem vagyok már fiatal — mondotta a társulat­vezető — éppen ezért szíve­sebben vállalunk szereplést itt­hon. Hasonlóan vélekednek a társulat idősebb tagjai is. — Hogyan toborozzák a kö­zönséget? — Mielőtt egy-egy városba, faluba eljutunk, a szervezést már hetekkel előtte megkezd­jük. Felvesszük az illetékes szervekkel a kapcsolatot. Mi­után a játszási és helyfoglalá­si engedélyeket beszereztük, megkezdjük a propaganda- munkát. Plakátokkal, hangos- bemondóval hívjuk fel ma­gunkra a figyelmet. — Itt gondot is emlegetett. — Valójában úgy áll a do­log, hogy például még be sem tettük a lábunkat Kecskemét­re, máris súlyos ezreket fizet­tünk ki olyan okok miatt, me­lyeket már említettem is. Per­sze van olyan, hogy keveseb­be kerül a helypénz, vagy ma­gunkra ragaszthatjuk a plaká­tokat, s nem kell érte külön fizetni. Ez városonként változ­hat. A porondra lépve — Aztán végül is megérkez­nek. — Igen, s azonnal hozzálá­tunk a sátorépítéshez, mely eltarthat több mint 3 óra hosz- szat is. A sátorépítés csapat­munka, mindenki részt vesz benne. A lebontásban ugyan­csak, mely rövidebb ideig tart, mint az építés. A vendégszereplésünk utol­só előadása után még lebont­juk a sátort, de tovább csak másnap, a kora reggeli órák­ban indulunk. Odaérkezünk az adott helyre, felállítjuk a sá­tort és már aznap délután po­rondra lépünk. Mindez igen fárasztó munka. — Mindig olyan korán kel­nek a társulat tagjai? /— Nem, a korai ébresztőre csak költözködéskor van szük­ség. — Általában hogyan telnek a napjaik? — A cirkusznál főként a nők helyzete nehéz. Ugyanis nap közben ellátják a családi teen­dőket, ugyanúgy, mint más, civil foglalkozású nő. Tehát bevásárolnak, főznek, mosnak. Törődnek férjükkel és gyer­mekükkel. Aztán próbálnak. A próbák pontos ideje nincs kötelezően előírva. Mindenki­nek gyakorolnia kell, s gyako­rol is. de az rá van bízva, hogy meddig és mikor csinálja. El­jön a délután és akkor már csak a munkánk létezik szá­munkra. — Mettől meddig tart az idény? — Áprilistól októberig, ha kegyes hozzánk az időjárás, akkor esetleg még november­ben is tarthatunk előadást. — Az időjárás befolyásolja-e a látogatottságot? — Feltétlenül, mégpedig döntően. Amikor esik az eső, fúj a szél, vagy hideg van, nem szívesen mozdulnak ki otthonról az emberek azért, hogy cirkuszba menjenek. Most az időjárás mellett még a labdarúgó-világbajnokság te­levíziós közvetítéseit is meg- éreztük. Biztos megélhetés — A társulat tagjai mit csinálnak télen? — Főként új produkciókat tanulnak be otthonukban. — S miből élnek? — Az idény alatt igyekeznek úgy gazdálkodni, hogy a pár, kieső hónapra is biztosított le­gyen a megélhetésük. Akadnak olyanok is, akik különféle munkákat vállalnak. — Tavasszal mindig ugyan­az a társaság verbuválódik össze? — Nem egészen. Vannak ré­gebbi és újabb tagjaink is. Az összeállítás évenként vál­tozhat. A megalakulás óta társulatunk tagja például a bohóc. — Hogyan keresnek a cirku­szosok? — Az mindig a látogatott­ságtól függ. Fix fizetést, 2400 forintot, ezen felül teljes ellá­tást csak a műszakiak kapnak. A többiek a bevétel szerint ré­szesednek pontozásos, megbe- széléses alapon. Sok a fenn­tartási, üzemeltetési költség is. A kővetkező állomás — A műsorhoz szükséges ru­hákat és kellékeket ki adja? — A művészek maguk gon­doskodnak a felszerelésről. Akadnak közöttük olyanok is, akiknek saját lakókocsijuk is van. — ön a feleségével együtt sikeres évtizedeket töltött kül­földi cirkuszokban. Két fiuk is erre a pályára lépett. A na­gyobbik fiú tagja volt annak a Faludi akrobatacsoportnak, mely megkapta a cirkuszmű­vészek Oscar-díját. itthon pe­dig a Jászai Mari-díjat. ö most a feleségével Svájcban él, a kisebb fiú pedig a felesé­gével, gyerniekével itt a Tori­no cirkuszban. Műsorukat a Magyar Televízió is bemutatta — Ha arra kíváncsi, hogy elégedett vagyók-e, akkor azt mondhatom, hogy igen, Hiszen azt csináltam és csinálom amit legjobban szeretek. Már kisgyermek koromban vonzott ez a tarka világ. A feleségem pedig régi artista dinasztiából származik. — Hol lesz a következő ál­lomásuk? — Cegléden. — Sok sikert kívánunk a to­vábbi munkájukhoz. — Köszönjük. Kovács Katalin őket a mérlegre. Pótolja a hiányt vagy éppen a felesle­get veszi ki belőle. — Jó benyomást keltett bennem a munkaszervezés — mondja. — Mindenfelé gördü­lékenyen, zökkenőmentesen folyik a munka. Ügy látom, az itt dolgozók ugyancsak ér­tik a szakmájukat. Egyébként jólesik, hogy a munka közben kávét és különböző üdítő ita­lokat kapunk. Magyar barátok — Mivel töltik szabad ide­jüket? — Minden alkalmat megra­gadunk, hogy a magyar nép életével ismerkedjünk. Bejár­tuk a város környékét. Teg­nap Kecskeméten voltunk. Nagyon tetszett a város, kü­lönösen a fedett uszoda. Este a kecskeméti Márka-üzemben hangulatos borkóstolón vol­tunk. Itt Nagykőrösön nem­csak kulturális programokon veszünk részt, de eljutottunk többször a strandra is. Gyarmati Klára Pénteken délután Zenés beszélgetés Azok, akik találkozni akar­nak Tolcsvay Bélával és ba­rátaival, menjenek júlips 16- án, este 5 órára az ifjúsági házba, ahol a zenehallgatás mellett lehetőség nyílik az együttes tagjaival való beszél­getésre is. Áramszünet A DÉMÁSZ nagykőrösi üzemigazgatósága értesíti ala­kosságot, hogy július 15-én reggel 7 órától délután 4 óráig áramszünet lesz a Szolnoki úton a Bajza utcától a Dobai utcáig, az Encsi utcában a Szolnoki úttól a Barcsai utcáig, valamint a Tóth József, a Tímár, az Árpád utcában és a Derkovics utca végén. Július 16-án reggel 7 órától délután 4 óráig ugyancsak áramszünet lesz a Bajza utcá­ban a Kazinczy utcától a Köl­csey utcáig, a Kazinczy utcá­ban a Bajza utcától a Balassa utcáig, valamint a Gárdonyba Nyereg és a Balassa utcában. hm Mozi Szóljon a rock. Színes fran­cia zenés film. (14 éven alu­liaknak nem ajánlott!) Előadás 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban Tanú. Színes magyar film, fél 6-kor és fél 8-kor. Árengedménnyel Füzefvásár Július 12-től 31-ig, az iskolai füzetek árából 30 százalék en­gedményt adnak, az áfész nagykőrösi Kecskeméti úti és Tömöri utcai papírboltjaiban, a kocséri háztartási és a nyársapáti vegyes boltban. A hírhozók köszöntése „Álmában tiszta kötényt hordott, / a postás olyankor köszönt néki.” József Attilát idéztem a mi­nap Jani bácsinak, aki több évtizedig hordta kapualjakba, tanyákra a leveleket, újságokat, táviratokat. Vitte a szégyentel­jes, észbutító Futárt, kilószám­ra a tábori postát, később a Magyar Posta bélyegzőjével ellátott levlapokat, s az utób­bi negyedszázadban a Népsza­badságot, Szabad Földet, Pest megyei Hírlapot. — Irt rólunk már a költő is? Megemlített minket is? — kérdezte a jó hírek örömteli, s a bánatok szomorú továbbí­tója. Mit is válaszoltam volna Arany János városában a kör­nyék és az utcák ismerőjének, a naponta útrakelőknek, a húsz-huszonöt kilós táskával összenőtt, egyenruhás isme­rősnek? Magam sem tudtam eddig összeszedni: ha nem is remekműben, de villanásnyi írásokban, milyen kevés szó esett azokról az emberekről, akik a világot hozzák ajtónk elé, kapunk alá, udvarunkba, otthonunkba. — Irt rólunk már költő is? — cseng vissza bennem a kér­dés, mintha a művészetek zseniális alkotói — írók, szob­rászok, zeneszerzők, fafara­gók — oly nagyon sokszor megörökítették volna a sok ezer, trombitás-kürtös, parolis egyenruhák sok ezer viselő­jét.. , Sovány vigasz: karco­latok, szatírák, egy-egy apró riport szólt már róluk eddig is. A celluloidkockákon is megjelent a postás. Van Pos­tamúzeumunk, több mint száz- esztendős a postai világszerve­zet. de mit tudunk róluk ezen­kívül? A kézbesítőkről — akik haj­nalban kezdik meg nehéz kőr­útjukat, hogy délután vagy este a holnapi, hatalmas új­ság- és levélmennyiségre gon­dolva dőljenek az ágyba. A tanyákat rekkenő hőségben s ítéletidőben megközelítő, ke­rékpáros, lovas, gépkocsis kézbesítőkről, akik fillérekből rakják apró házaikat, s akik­nek csak a nyugdíj kézbesíté­sekor. karácsony vagy újér napján mondanak köszönetét a címzettek: a kézbesítőkről akikre sok kutya csahol ve­szetten. akár jó, akár rossz hírrel kopogtatnak? A hivatalokban dolgozó te­lefonosokról — akik naponta elviselik a zajszint elviselhe­tetlen decibeljeit, akiknek il­lik tudni, kit, hova, mikor és miért kell kapcsolniuk, s akik­nek ugyanezt nem illik tudni műszak után, de munka köz­ben hangjukat csak ^kellemes­nek érezhetjük? Mit tudunk a hivatalbeze- tőkröl, akik valamikor a falu vagy a város mestereiként na­ponta tettek a lakosság aszta­lára s tesznek ma is, akik számolnak, kalkulálnak, lét­számért veszekednek felette­seikkel, irányítanak, értekez­leteken vesznek részt, a hely­ség újságolvasóinak számáért felelősek? Mit tudunk az üvegablak mögött, látszólag kényelmes, ám idegfeszítő munkát végző hírlapfelelősökről, akik újsá­gok ezreit, százezreit terítik a város pavilonjaiba, hogy kéz­nél legyen a betű, mint min­dennapi, friss, szellemi ke­nyér; igen, mit tudunk e sze­líd mosolyú fiatalasszonyokról, a Klárikákról, a Zsókákról s a Magdikákról, akik számoszlo­pok fölé görnyedve hajráznak a számadás lepedőnyi papír­ján hó végén, vagy hónap ele­jén — nap mint nap? Mit tudunk a magasépítők­ről, a műszakiakról, a távírá- szókról? Mindig csodáltam a postá­sok nyugalmát. Talán nem is igényli a kéz­besítő, hogy szobrot faragja­nak róla, amint térdig érő sár­ban, fullasztó porban közelít a hírrel. Talán szót sem váltana az öt faggató szociográfussal, kü­lönösen most, amikor közülük is számtalan ember — meg­annyi, két-három hétig távol­levő munkaerő — pihen, üdül, országot jár, s aki itthon ma­rad, kétszeresen megfeszített tempóval hordja helyette is a mindennap betűt az otthonok­ba. otthonunkba. A világból érkező híreket tőlük kapjuk. Ha csupán ezért, de tiszteljük a hírhozókat, a posta dolgozóit. Szobrok és festmények nél­kül, meleg emberi szavak­kal .,. — besze — ISSN 0133—2708 (Nagykörösi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents