Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-11 / 161. szám
A munka dandárjában Kenyérre várnak A perőcsényi Vörös Csillag Termelőszövetkezet málnaültetvényei bőséges termést hoztak. A hangos híradó állandóan hirdeti: Jelentkezzenek szedésre! Vannak sokan, akik műveléssel együtt vállalták, s többet kapnak kilónként, mint akik csak a szedésre vállalkoztak, de 3—400 forintot ők is kereshetnek naponta. Sajnos, a munkából sokan kimaradnak, mert minden családból egy személynek a kenyeret kell várnia. Reggeltől ülnek az utcai padokon, mert a szállítás van úgy, hogy csak délben, vagy sok esetben délután érkezik a községbe. A férfiak addig a bisztróban táplálják magukat folyékony kenyérrel, azaz a Kinizsi sörfel, miután délutánig a mál- naszedésröl nem eshet szó. Azt mondják, elromlott a kemence. Ám ez nem új jelenség, csupán a munka dandárjában került a figyelem középpontjába. Azt is mondják, hogy kicsi a szállítókocsi, csak szakaszosan tudják hozni a kenyeret Vámosmikoláról. Egy kocsi valóban lehet kicsi, amire kevés kenyeret rakhatnak, de kettő, vagy három már megoldaná a gondot. Fura helyzet ma sorba állni a kenyérért, amikor bővében van az ország, a málnabetakarításban pedig minden elmulasztott perc érzékeny veszteséggel jár. __________________Cs. N. Szóvá tesszük, ... hogy a vasútállomás homlokzatának felújítása után még jobban szembetűnik a a szomszédos Dunakanyar Áruház épületének elhanyagolt külseje. A megnyitásának 10. évfordulóját ünneplő, nagy forgalmú áruház gondozot- tabb külsőt is megérdemelne. Újratelepítik A fóti Béke Termelőszövetkezet mintegy 1 ezer 100 hektárnyi területen folytat erdő- gazdálkodást. A faállomány legnagyobb része akácos, csak 10—15 százalék az értékesebb fenyőfa. Március 26-án nagy veszteség érte a téeszt, mivel egy gondatlanul eldobott égő gyufa, vagy parázsló cigarettavég kigyújtotta a Csornád— Veresegyház vasútvonal mentén főleg fenyvesből álló erdőt. A lángok akkor 20 hektárnyi területen pusztítottak, a becsült kár félmillió forintot tett ki. A szövetkezet a terület le- takarítása után megkezdi az új csemeték telepítését. Ügyelet Július 12-től, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjszakai ügyeletet a városban. Hétfőn; dr. Steffek Éva, kedden: dr. Gulyás Zoltán, szerdán: dr. Kiss Péter, csütörtökön: dr. Hajmer Viktória, pénteken: dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap: dr. Bénik Gyula. Július 17-én és 18-án dr. Dudás Éva tart gyermekszakorvosi ügyeletet. Az ügyeletet a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.), a 11-525-ös telefonon lehet hívni. A beosztás hét közben megváltozhat. ^aíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM 1982. JÜLIUS 11., VASÁRNAP Ritkaságok a polcokon NDK-áruk vására a Naszályban Azt mondja Tóth István, a Naszály Áruház igazgatója, hogy a hétfői megnyitáson karácsonyi hangulat uralkodott, amikor a közönség megkezdhette az NDK-ból szállított áruk vásárlását. Ezeket a szavakat a számokkal igazolja Szélesí Piroska, a vállalat egyik pénztárosa is, aki gyors számvetés után elmondja, hogy hétfőn 230, kedden 250 ezres volt a készpénzforgalom, egy átlagnap 150 ezerével szemben. Keresett iparcikkek — Mit lehet látni az NDK- árukhól a polcokon? A kalauzolást Tóth István igazgató és Máté János, a vasáruosztály vezetője vállalja. — A tapéták aránylag olcsók, 330 forinttól 60 forintig kaphatók. Népszerűek a gyermekjátékok, a vegyi áruk, a camping-cikkek és az Ohra tí- púsú vegyestüzelésű, úgynevezett folytonégő kályhák. A fogyasztói ára 3 ezer 200 forint, a hasonló típusokból Magyar- országon keveset gyártanak. Nagy érdeklődést mutattak a vásárlók a műszaki cikkek iránt is, különösen a grillsütők, a szerszámok, a hajszárítók és a turmixgépek voltak kelendőek. Az áruk és árak láttán meglepő volt néhány dolog. Végre polcra került a nyeles kalapács (hazánkban csak nyél nélkül árulják) és az ára is elfogadható volt, 34—21 forint. Ha az osztrákoktól hoznánk be, kétszer ennyibe kerülne. Elgondolkodtató az is, hogy a fejlett hazai vegyiipar termékei ellenére a Spee mosópor három óra alatt elfogyott, tízezer doboz talált gazdára. — Jövőre egy vagonnal kell hoznunk — lelkesedik Tóth István. Rekord A forgalomra jellemző, hogy az NDK-hét első napján 1 millió 50 ezer forint volt a készpénzforgalom, míg máskor normál napokon 6—700 ezer körül mozog. A közületek is szép forgalmat bonyolítottak le. a vásárlások zömét mégis a lakosság végezte. Máté János szerint a lakossági információ a legjobb mérőeszköz egy-egy akció sikerének vagy kudarcának mérésére. A Naszály Áruház illetékesei megközelítőleg százhúsz féle árut vásároltak az NDK-ban. Ha azt veszem, hogy a bolt 25 ezer féle cikket kínál eladásra, Humor VB A Jövő hét műsorából Július 12., hétfő: 10 órakor a művelődési központ 34-es termében: Paprika Jancsi kalandjai című gyermekműsor. — 14.30-kor a pokolszigeti napközis táborban Elet a Dunán címmel a víziúttörők szakkörének a bemutatója — 17 órakor: a suhli vendégzenekar III. hangversenye. Július 13., kedd: 10 órakor a szigeti napközis táborban: SárUánykészítés (vezeti: Ber- hidai Magdolna népművész) — 14.30-kor ugyanott Ferencz Tibor folytatja a víziúttörők szakkörének a bemutatóját. — 19 órakor a művelődési központ színháztermében Humor VB címmel kétórás vidám program kezdődik, fővárosi vendégszereplőkkel. Július 14., szerda: 8.30-kor a Vak Bottyán Múzeumban Múzeumi titkok címmel ismertető kitűnik, hogy a nyugati jóbaráttal való kapcsolat az áruválaszték bővítésében jelentős. A magyar kereskedőknek az a céljuk, hogy olyan árukkal lépjenek a közönség elé, amelyek a hazai piacokon nem, vagy nehezen kaphatók. Az első két nap bevételéből kitetszik, hogy ez a törekvés sikerrel járt, hiszen kedd délutánra gyermekcipőkből, anorákok- ból már alig maradt. A nagy értéket képviselő műsraki cikkek közül a Compakt zeneszekrény aratott nagy sikert, a hajszál híján 14 ezer forintba kerülő rádió-magnó és lemezjátszó együttes Homolya János eladó szerint nem drága és a minősége egészen kiváló. Növelte a kelendőséget, hogy 30 százalék lefizetése mellett OTP-re is kapható. Láttunk még az eladótérben kétszemélyes sátrat 4 ezer 750 forintért, négyszemélyeset 7 ezer 40 forintért. Adamcsek Katalint a megmaradt néhány cipő előtt találtam. — Hasonló árban velúrcipő Magyarországon nincs, ez a cseh botaszhoz hasonlít, de annál is olcsóbb — állapította meg. Nagy Antalné nagymarosi lakos a gyerekeknek keresett autót, de csak egy fajtát talált 140 forintért, s azt drágállta. Volt viszont a kosarában tollaslabdaütő, amelyet 135 forintért vásárolt. Tóth István igazgató elmondta még, hogy megközelítőleg 3 millió forintos áruértéket hoztak a Naszályba. Az a 1 céljuk, hogy a július 10-ig tartó NDK-áruházi héten a lehető legtöbbet eladják, de természetes, hogy a nagy értékű műszaki cikkeket tovább is árusítják. Az NDK-partner — a szokásoknak megfelelően — nem szállította le a szerződött árumennyiség egészét, csak annak 75 százalékát, a fennmaradó negyedrészben bőröndöket, utazótáskákat kap majd az áruház. Magyar szemle Az üzleti vonatkozásokon túl szólni kell arról is, hogy a Suhl megyeiekkel és az il- menauiakkal baráti kapcsolatok is kialakulnak. Jelenleg három magyar család üdül a testvérmegyében, s a jövőben zenészek és szakácsok is fognak utazni népszerűsítve hazájuk dalait és ízeit. Ilmenau- ban már készülnek az október 5-én kezdődő magyar hétre, az iparunk termékeit már az esztendő kora tavaszán megvásárolták. Az áruházból elme- nően a vásárlók köréből hallani lehetett, hogy „Pont ilyet akartam”, „A választék azért lehetne bővebb”. — Hát igen, mindenkinek a kedvére nem lehet tenni — reagál a megjegyzésre mosolyogva az igazgató. Derűje érthető, mert az NDK-hét első két napja azt bizonyítja, hogy az idei mind az 1980-as, mind az 1981-es akciónál jobban sikerül. Vicsotka Mihály Ki ül le a háromlábú székre? Már csak hárman vannak Semmi újat nem írok le azzal, hogy a cipészutánpótlás megoldatlan. A napjainkban dolgozó mesterek döntő többsége a nyugdíjas kor közvetlen közelében, vagy azon túl van. Márpedig a csoszogó kortól a halálig járnunk kell, s a cipő motorizált századunkban is kopik. Mégpedig egyre gyorsabban, egyenes arányban azzal, ahogyan a bőr háttérbe szorul a lábbeliiparban. De ez már más téma. Most maradjunk a cipőjavítás nyugtalanító jelenénél. Szobtól Gödöllőig egyetlen nagyobb „suszterműhely’’ található, a Dunakanyar Szolgáltató és Vegyesipari Szövetkezet tartja fenn, szerencsére Vácott. Az említett területen a kisiparosok száma két kézen megszámlálható, a városunkban három kalapál szorgalmasan, egy közülük nyugdíjas. Akik maradtak Félévre 120 munkanapot számolva, kiszámolhatjuk, hogy 40—50 pár cipőt tesznek strapabíróvá egy műszak alatt. Hogy kik? Egy nyugdíjas, egy időseb» és egy fiatalabb szakember. Rotter József, aki részlegvezető és egyben tagja is a hármas fogatnak, azt mondja, hogy nyolc és fél óra alatt megfeszített munkával lehet 13—15 pár cipőt megjavítani. Ahhoz tehát, hogy a munka ne hatványozódjon mindhármuknak, mindennap dolgozni kell. Majer Lászlóné áruátvevő és kiadó mondja, hogy egyszer ezer pár javítanivaló torlódott fel, még az öltözőben is cipőt tároltak, s akkor összedőlt 700 darab. Hamupipőke szituáció alakult ki, de a jótevő galambok nem kopogtattak az ablakon. Nézem Rotter József kezét. Inas, eres kéz. — Minden suszternak ilyen a keze. Én még csizmadia mesterséget tanultam, gépi segítség nélkül fordítottuk ki a szárat. Nehéz és piszkos munka a mienk. Egész nap gubbasztunk egy háromlábú széken és térdünkön kalapálunk. Rotter József 30 éve dolgozik ezen a helyen. A fél emberöltő alatt maximum 8—10 ipari tanulót látott. De még ezek közül sem maradt a műhelyben senki. 1953 októberében, amikor belépett, majdnem nyolcvan cipész dolgozott a cégnél. 1982-re hárman maradtak. Pedig jól lehet keresni, megvan az ötezer forintos átlag. A munkanélküliségtől sem kell félni, mert a cipőárak olyanok, hogy érdemes legyen javíttatni. Jönnek a falvakból — Az a lényeg — mondja Majer Lászlóné —, hogy gázolajba, benzinbe ne lépjen a műanyag sarkú lábbeli gazdája, mert néhány percen belül szétesik a cipője. Volt rá már példa nem is egy. — Tehát technika ide, tudomány oda, a bőrcipőnek nincs párja? — Nincs bizony — bólogat Rotter József, s neki igazán elhihetjük. Az ügyfelek állandóan jönnek. Nézsáról, Tahitótfaluból, Csővárról, Vácról. A megszólított fiatalasszony elégedett a munkával. Egy négyszáz forintos szandált tettek ismét használhatóvá 26 forintért. — Én évek óta ide járokj Nem tartom drágának. — Ha nem lenne ez az üzlet, hová menne? — Azt nem tudom. Az egész városban egy maszekot ismerek. Próbálom megszámolni a polcon lévő párokat. Eljutok vagy száztízig. Irdatlan meny- nyiség már ez is. Mekkora halmaz lehet a tízezer darab?. A mesterség rangja Rotter Józsefnek két dolog fáj. Az egyik az, hogy új cipőt nem csinálnak, mert egyetlen felsőrészkészítőjük sincs. A másik, hogy sok ügyfél úgy hozza a javítanivalót, hogy a talpán marad az, amibe egyszer valahol belelépett. Nem ritka az ilyen eset, sőt mondhatni, naponta előfordul. Ügy gondolják az emberek, hogy a cipésznek a tisztítás is kötelessége. — Lenéznek minket — mondja lehajtott fejjel. Ha rajtam múlna, az Ilyen vendég egy hétig ott kalapálna a háromlábú széken, biztos megtanulná, hogy mi a tisztesség. V. M. előadás hangzik el, anyagbemutatóval, úttörők gészére. Július 15. (csütörtök): A pokolszigeti napközi tábor szervezésében a pajtások társasgépkocsival Vácrátótra utaznak, az országos hírű arborétum megtekintésére. Július 16., péntek: 10.30-kor a pokolszigeti napközis tábor lakóinak levetítik A vad hattyúk című szinkronizált japán rajzfilmet. — 14.30-kor ugyanott KRESZ-oktatás kezdődik, Stop! Közlekedj okosan! címmel: vezeti Bartha Gyula. Július 17., szombat: Az V. nyári gyermek-képzőművészeti tábor ünnepélyes kapuzárása. A 10 napos, napközi jellegű tábor munkáját Berhidai Magdolna népi iparművész értékeli. P. R. Utcán, téren, vakáció idején Csínján bánva a regulákkal JUehogy elkiabáljam, de ^ * eddig még sohasem zavart a gyerekek vidám játszadozása, akármilyen hangosan is nevetgéltek, viháncoltak az ablakom alatt. Még abba is ritkán szóltam bele, ha konfliktus támadt közöttük, s tettle- gességre ragadtatták magukat. Mert az ilyesmi, tudjuk, nem sokáig tart, s csak akkor kell beavatkozni, ha a nagyobbak bántják a kisebbeket, az erősek a gyengéket, mert ez még a gyerekkorban is igazságtalan, s erre meg is kell tanítani őket. A parkon át rohangászó, a csendet felkavaró motorosok, az erteilen felnőttek randalíro- zása, részeg duhajkodók éjszakai vitái viszont már gyakran váltották ki bennem azt a reakciót, hogy kiszóltam az ablakon, sőt dühömben még fenyegetőztem is. Mert az más, nekik már legyen eszük, meg fegyelmük. Mindez a napokban jutott az eszembe, mivel a téma szinte mindig kínálta magát így vagy úgy. Egyszer például nagy kiabálás formájában, amire a játszótéren hancúrozó apróságok először úgy összefutottak, mint a kis csibék, ha különös zajt hallanak, vagy héja közeledik a magasból. — Ha nem tetszik, vegyen magának családi házat — hallatszott egy erélyes női hang egy emeleti ablakból, s ezt a nézetét odalent a homokozó táján is többen osztották. A máskor szerény modorú, halk szavú nyugdíjas bácsi viszont a maga nézetét hangoztatta meglepő indulattal. Azon a tájon, ahová az ő lakásának nyílik az ablaka, képzeletbeli vonalat húzott, megtiltva, hogy ott játsszanak a gyerekek, mert úgy látszik, elszakadt a cérna. Valamiért zavarta, hogy ezek itt állnak tótágast, itt futnak versenyt, a fiúk itt zuhannak egymás tetejébe, kipróbálva, hogy a sósszekér mennyit bír, s olykor nem éppen szalonképes megjegyzések kíséretében csattannak a pofonok, ha vita támad. A magasból meg olyan ** biztatások érkeztek, hogy: játsszál csak, kisfiam, ezt én mondom neked. Aztán mind többen avatkoztak a vitába, refrénként ismételgetve a kérdést, hogy: hol játsszon a gyerek? Merthogy szervezett nyári foglalkoztatás sincs, legalábbis a telepen, vagy a közelben. Tényleg. Hol játsszanak, ha nem szűkre épült tereinken, ahová az ablakaink nyílnak? Amíg kicsik, még örülünk is ennek. mert látjuk őket. És tényleg kellenének szervezett foglalkozások is — mondja az egyik tábor, míg néhány pedagógustól ma már ezt lehet hallani: — A gyerekek így is túl sokat vannak zárt közösségekben, sok az irányított foglalkozás. Az ötnapos munkahét miatt sokat kell ülniük az órán, felkészülni a másik napra, kevés a szabad idejük, nincs mód igazán gyereknek lenni, ugrándozni, viháncolni, ami igenis kell ebben a korban. Ne várjunk hát mindent a társadalomtól, a szabad idő megszervezését sem — mondta az egyik tekintélyes iskolánk igazgatója. Éppen az kell, hogy például a hét végén többet legyen a gyerek szülei közelében, mélyüljenek el jobban az értelmi és érzelmi kapcsolatok. A kívánságok szintjén ezzel persze valamennyien egyetértünk, s nagyjából ezt fogalmazták meg a hozzászólására reagálók is, de mint az egyik gyakorló apa elmondta: Este hazarohanunk, gyorsan eszünk valamit, aztán vagy mosás, vagy porszívózás következik, vagy munkát visz haza az ember. Kétségbeejtő, de alig van időnk és energiánk. Csoda hát, ha a szervezett foglalkozásoknak sok híve van? T/ issé meglepő, s első hallásra egyenesen megdöbbentő, amit a pedagógusok mesélnek a gyerekek leterheléséről. Az meg egyenesen szentségtörésnek számított volna még pár évvel ezelőtt, ami itt egy, az ötnapos munkahét iskolai tapasztalatait összefoglaló jelentésben megfogalmazódott. Készítői azt ajánlják a szülőknek, hogy csak abban az esetben írassák be gyermekeiket külön foglalkozásokra, zeneórára, balettre és más egyébre, ha még bírja a terheket, mert azok egyébként nagyon megnövekedtek, s első mindenekelőtt az iskolai tárgyak tudása. — Node — tennénk fel hirtelen a kérdést, mi lesz akkor a közművelődéssel, a közösségi élettel, ami iránt a vonzalmat most kell feléleszteni? —' Igaz, igaz — hangzik az egyetértő szó, s aki kimondja, annak is ráncos lesz a homloka, az egyelőre feloldhatatlannak látszó ellentmondások miatt. Addig is, amíg az ellenszerét felismerjük, talán nem árt, ha az iskola és a család közös, arányait meg nem határozható funkciójára emlékeztetünk: Az igények szüntelen ébresztgetése, az ízlésük pallérozása, s annak a képességnek a kialakítása a legfontosabb ebben a korban' melynek birtokában már most, s később egyre inkább, maga tud választani abból a kínálatból, melyet a különböző intézmények teremtenek a számára, s szelektálni is képes a vonzó, a fontos és a számára kevésbé fontos dolgok közül. Nem baj, ha közben spontán és felszabadultan rohan ki a gyerek a pajkos cimborák közé, ha szabadjára engedheti fantáziáját játékainak kitalálásakor. A nehéz sorsokat elviselt, sokat próbált generációk gyerekkora is így telt el, s máig mesélik akkori élményeiket. Néha nehéz, de ezt a korosztályt is meg kell értenünk. Kovács T. István , ISSN 013S—2739 (Váci Hírlap)
