Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-08 / 132. szám

Úttörőnyár 1982 Gyalog, kerékpárral, vízen TCtát.t.ítótermekból műhelyek a megyében Bányász Béla: Bakonyi udvar Karsch Manfréd: Temető letört fával „A zsúr emlékére” Értékes kéziratok Kossuth-levél Több értékes kézirattal gya­rapodott a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum. Fischer Ernő nyugalmazott fő­iskolai tanár, festőművész több külföldi — egyebek között dél­amerikai —, ajánlatot vissza­utasítva, a múzeumnak adta el 12 darabból álló gyűjteményét, amely sok meglepetéssel szol­gál az irodalomtörténészeknek. Előkerült Petőfi Sándor 1847- ben írt, Széphalom című ver­sének tintaírású második kéz­irata, amelynek létezéséről ed­dig nem tudtak. A vers szöve­ge nem tér el lényegesen az Országos Széchényi Könyvtár^ ban Őrzött kéziratétól, előke­rülése mégis jelentős esemény, hiszen az utóbbi 30 évben nem fordult elő, hogy eredeti Pe- tőfi-versre bukkantak volna. A kollekció része Jókai Mór A kétszarvú ember című regé­nyének csaknem hiánytalan kézirata. Rendkívül ritka a Jókaitól származó, szinte teljes regénykézirat, ugyanis az író halála után jó néhány művé­nek egyes részeit egy-két olda­lanként szétosztogatta a csa­ládtagok — a jól sikerült zsúr emlékére és ehhez hasonló ajánlásokkal. Hasonló okok miatt hiányos az Egy magyar nábob-nak a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kézirata is. A hézagok egy részét kitölti az az öt, mindkét oldalán tele­írt lap, amely a regény első és negyedik fejezetéből szár­mazik, s ugyancsak a gyűjte­ményből került elő. Kuriózum Eötvös József — valószínűleg az 1830-as évek elejéről származó —, levele Dessewffy Józsefhez, az akkori konzervatív körök ismert alak­jához. A kizárólag politikai kérdésekkel foglalkozó terje­delmes levélben Eötvös leírja a reformmozgalommal kapcso­latos állásfoglalását, vélemé­nyét Széchenyi politikai né­zeteiről. Kossuth Lajos rövid, politikai vonatkozású levelét Kazinczy Gáborhoz, az teszi különösen értékessé, hogy az 1840-es évek első feléből szár­mazik, s ebből a korból kevés Kossuth-levél maradt ránk. Sajtótörténeti érdekesség az a levél, amelyet Széchenyi 1828. szeptember 26-án írt ugyancsak Dessewffy József­nek, a felső-magyarországi Minerva című irodalmi folyó­irat tulajdonosának. Ö tven éves lenne, de már kö­zel egy évtizede nincs kö­zöttünk. Mindössze negyven­két éves volt, amikor meghalt. Az ország egyik legfiatalabb minisztere volt akkor. A mű­velődésügy minisztereként csak rövid idegi dolgozhatott, de már 1954 óta részt vett a közéletben a Hajdú-Bijiar me­gyei születésű (Kaba, 1932.) Nagy Miklós. Miskolci egyetemi társai ta­núsíthatják, hogy «már diák­ként felfigyeltek szervezőkész­ségére, politikus alkatára, te­hetségére. A miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemen tanult, szer­számgépész szakon szerzett 1954-ben mérnöki oklevelet. A tudományos munka mellett ko­ra ifjúságától érdeklődött a politikai munka iránt, tevé­kenyen részt vett az egyetem politikai munkájában. Tanár­segéd lett, s egyszerre DISZ- titkár, később pártmunkás, egyetemi szervező titkár. A ko- hómémöki karon adjunktus­ként is dolgozott, az ellenfor­radalom után, az egyetemi pártbizottság tagja lett. Nagy munkabírású, jó szer­vező, mindig tisztán látó fia­talembernek ismerték akkori munkatársai. Pályája — te­hetsége és szorgalma eredmé­nyeként — egyre feljebb ívelt. Mindig féladatokat vállalt és nem funkciót. 1963-tól az MSZMP KB munkatársa, s Még néhány nap, s itt a va­káció. A várva várt nyári sza­bad idő ebben az esztendőben is sok Pest megyei pajtás szá­mára tartogat romantikus na­pokat, később emlékezetessé váló élményeket. Mint a Pest megyei úttörő- elnökségen megtudtuk, idén a 115 ezer általános iskolás kö­zül 28 ezren — a tavalyinál kétezerrel többen — jutnak el az úttörőtáborokba. A zömük — 16 ezer vörös és kék nyak- kendős gyermek — a megye 25 váltótáborának valamelyi­kében töltheti, hét-nyolc tur­nusban a nyár 10—12 napját, töbnyire a vizek partján, hegy­vidékeinken, s Pest megyében is, például a szentendrei já­rás most elkészült tahitótfalui táborában. Ezerötszázan lesznek az őrs­vezető- és rajtitkárképző tá­borok lakói, s ugyancsak út­törővezetőket készítenek majd fel teendőikre Zamárdiban, a Pest megyei úttörőtáborban. Itt egyébként nemcsak őket várják, hanem az ifjú vörös- keresztéseket, s most első íz­ben az ifiklubok titkárait is. Ugyancsak Zamárdiban üdül 30 NDK-beli pajtás, cserébe a mi portánkról ugyanennyien utaznak testvérmegyénkbe, 30 Pest megyei úttörő két hetet tölthet Bulgáriában. A másik közkedvelt forma a vándortábor: megyénkből 97 turnusban kelnek útra gyalog, kerékpáron vagy csónakkal háromezren. A vándortáboro- zók az ország szinte minden tájára ellátogatnak, s megyénk is fogad más vidékekről érke­zőket, hiszen itt vezet három vándortábori út is: Szentend­réről Visegrádra, Zebegényből Verőcemarosra, s Szentendré­ről a fővárosba. A víziúttörők közül evezőt ragadnak ismét a váci, visegrádi, százhalom­battai és kiskunlacházi csa­patok tagjai. Az elmúlt esztendőben ki­lenc helyen nyílt Pest megyé­ben napközis tábor, ahol a gyermekek felügyelete mel­lett a tartalmas időtöltésről is gondoskodtak a pedagógusok. Ezeket a táborokat a tanácsok s az iskolák szervezik, az elő­rejelzés szerint most a koráb­binál gondosabban, s ezen a nyáron szélesebb körben. Ugyancsak a csapatok kezde­ményezései az önálló táborok: idén több mint negyedszáz ilyen sátortáborba várnak al­kalmanként 60—80 úttörőt. Például'a monoriak táborát — vadonatúj sátrakkal — a Szé­két esztendő múlva a tudomá­nyos, közoktatási és kulturális osztály vezetője lett. Szerény, de nagyon igényes vezetőnek ismerték meg köz­vetlen munkatársai. Az ifjú­ság, az egyetemi élet, a tudo­mányszervezés alapos ismerő- jeként a pártközpontban eltöl­tött évtized alatt egyik előké­szítője volt a tudományos és a kulturális élet, a közművelő­dés, az ifjúságpolitika akkor megalapozott, s azóta végbe­ment reformjainak. E terüle­tek ma is az akkor előkészí­tett programok alapján tevé­kenykednek. Nagy Miklós munkája is benne van szinte minden azóta megvalósult eredményünkben. 1973-ban — tehát negyven­egy évesen — lett művelődés- ügyi miniszter. S ekkor szólt közbe a betegség. Sokat vál­lalt a fiatal politikus. Egyet nem tudott vállalni: a gyó­gyíthatatlannak tekintett kórt. Tevékeny, sok reményre jogo­sító pálya tört ketté. A zok közé tartozott, akik ** társadalmunk történelmét napi elmélyült munkával for­málták. Az ő munkája is ben­ne van mindennapjaink ered­ményeiben; tehetségét, szor­galmát, emberségét ma is nél­külözzük. ötven éves lenne, de már közel egy évtizede nincs kö­zöttünk ... lidi-tó partján verik fel. Sok úttörőközösség ápol nemzet­közi kapcsolatokat. Ezek ke­retében körülbelül hatszáz Pest megyei pajtás utazhat a testvércsapatokhoz a környező országokba. Zánkán és Csillebércen az országos táborokon kétezer Pest megyei úttörő töltheti a nyár néhány hetét jutalmul a kulturális szemléken, tanulmá­nyi mozgalmakban, versenye­ken, úttörőgárdában elért eredményeiért. A megye ebben az évben először országos tá­bort szervez az úttörő mező­gazdászoknak: Budapest, s a tizenkilenc megye négy-négy pajtását várják július 1-től 11- ig Gödöllőre. Már a, tanév vé­ge előtt — június 6-án — ki­nyitja kapuit a börzsönyi út­törővasutasok szokolyai tábora is, ahol négyszáz vörös nyak- kendős vasutas tölti majd au­gusztus 22-ig a szolgálati ide­jét. A Hazafias Népfront ezen a nyáron a tavalyinál öttel több — negyedszáz — olvasótábort szervezett, ezekben ezer ta­nuló szerezhet hasznos ismere­teket. Külföldi olvasótáboro­zásra invitálják a szentendrei pajtásokat — az NDK-beli Meiningenbe és Csehszlovákiá­ba. Érsekújvárra indulnak —, a fóti 3. számú iskola kisdiák­jai pedig a szlovákiai Ipolysá­gon rendezik hagyományos ol­vasótáborukat. Érdekesnek ígérkezik a szigetmonostori munkásmozgalmi, az érdi ze­nei és irodalmi, a szadai és dabasi képzőművészeti olvasó­tábor. Hasonlóba várják a cigánytanulókat idén Monoron és Veresegyházon. Szentendrén lesz a könyv és grafika témá­jával foglalkozó olvasótábor, s a Pilisi Parkerdő lesz a színhe­lye a vándor-olvasótábornak, mely a természet és az iroda­lom összefüggéseiről ad érté­kes ismereteket a gyerekeknek. Végezetül lesznek kimondot­tan a tanulást célul tűző tábo­rok is: orosz nyelvi, magyar és matematikai felkészítést kapnak Vácott július 5-től 15- ig a fizikai dolgozók tehetséges és továbbtanulni szándékozó gyermekei négyszázan. Ezer szállal III. Legelőbb a gazdaság, és a kereskedelem, ezt követően az egészségügy, majd most, legutóbb a művé­szet és a közművelődés téma­körében vette számba a tele­vízió Reflektor szerkesztősége azokat a szálakat, amelyek a fővárost és Pest megyét ösz- szekötik. Amint azt immár megszok­hattuk, Regös István szerkesz­tő-riporter helységről helység­re, illetékestől illetékesig jár­va kutatta fel most is a kap­csolódás megannyi lehetőségét és formáját. Ütját természetesen a Duna partján ékeskedő művészváros- ban, Szentendrén kezdte, ahol — igaz, nem valami sok új­donsággal szolgáló képsorok kíséretében — elmondta, ille­tőleg elmondatta: hogyan éli egyáltalán nem múzeumi éle­tét a skanzen, s miért teleped­tek, s telepednek meg ott ma is oly szívesen a festők. Ez utóbbiak nevében a legilleté­kesebb, Barcsay Jenő mester nyilatkozott, aki egyrészt arról beszélt, hogy Szentendrét, ezt a — szavai szerint —, festői várost tulajdonképpen a pikto­rok tették önmagává; másrészt meg — nem kis indulattal —, attól óvott, hogy eme telepü­lést, ahol ő immár 1919 óta tölti el az évek jelentős ré­szét, össze ne növesszék Buda­pesttel, mert akkor a sajátos, Erdélyt idéző miliőnek vége. (Intő mondatait remélhetőleg azok is hallották, akik az újabb építkezések telephelyeinek ki­jelölésével foglalkoznak.) A mindenképpen magas mű­vészet képviselője után, a széles tömegek művelődésének Gazdagodó \ A budai járás festői, szobrá- S szai, grafikusai az érdi Benta- ^ völgye Tsz kultúrtermében mu- ^ tatkoztak be. Bányász Béla ké- pei a vecsési József Attila Mű- s velődési Házban várták vendé- S geiket. Többé nem elszigetelten Míg Szentendrén, Nagyma­roson, Vácott és Zebegényben közös alkotóműhelyek jöttek létre az elmúlt évtizedekben, addig a budai járásban, az Érd környékén alkotó képző­művészek többnyire egymástól elszigetelten dolgoztak. Igaz, hogy az érdi művelődési köz­pont évek óta szorgalmazta az egyéni bemutatkozásokat, de a festői, szobrászi magány most oldódik fel igazán e tárlattal és az összefogás igényével. Szerencsére Érd kultúrában is város akar lenni, erre inspi­rálja Százhalombattát is: a vizu'alitás tempógyorsítására. Ebben Érdnek van pótolni­valója, de lehetősége is, hiszen Domonkos Béla és Eőry Emil személyében olyan két orszá­gos hírű szobrásszal rendelke­zik, akik szeretnék és tudnák is plasztikákkal benépesíteni Érd köztereit. Somos Miklós, Lie­ber Éva és társaik személyé­ben a szövetségi tagok is a bu­dai járás valamennyi alkotójá­nak léptékévé válhatnak azzal, hogy együtt szerepelnek más festőkkel, amatőrökkel. A fényes elszigeteltség, az elzárkózás helyett ez az igazi út, amikor a minőség vállalja a mérleg szerepét. Igen jó ha­tásfokkal szerepel Szepes Gyula és Kéri Mihály: két nemzedék, két stílus, két ered­mény. Külön öröm, hogy a tár­lat nesztoraként azt a Varsányi Pált üdvözölhetjük, akinek an­tifasiszta tevékenységére már Romain Rolland is felfigyelt az 1930-as években. Folytatódó művészetpártolás Komoly jelentősége van an­nak, hogy Pest megye képző- művészeti élete egyre inkább körkörössé válik. A szentend­rei, váci értékrendet immár nemcsak a Dél-Pest megyei Nagy István csoport ellenpon­tozza, hanem a budai járás gondjait ismerő szakemberek szólaltak meg, és egyebek kö­zött azt az ellentmondást tag­lalták, amely a nagyon jól és a nagyon gyöngén ellátott helységek között feszül. Az előbbiek közé joggal sorolták be Pomázt; ahol — láthattuk, hallhattuk — tényleg szinte minden megvan ahhoz, hogy valaki gyarapítsa tudományát, kiélhesse alkotói képességeit. Gödöllőn szintúgy tucatnyi for­mában folyhat, s folyik is az önművelés. Míg ellenben het­ven olyan kisebb lakhely van, ahol a szellemi épülésnek épp hogy csak kijelölődtek a kere­tei. Ez, kétség nem férhet hozzá, a közelítésre figyelmez­tet. Ami viszont a most említett, s tényleg eleven gondként ége­tő észrevétel után került te­rítékre, az — sajnos —, ismét csak a leltározás műveletét juttatta a néző eszébe, hisz’ mind Cegléden, a zenei álta­lános iskolában, mind a gödöl­lői egyetemen, mind a Pilisi Parkerdőgazdaságban egy­aránt a különben tényleg di- csérnivaló sikereket mondták mikrofonba a megszólaltatot- tak. Számok hangzottak el te­hát, ilyen, amolyan adatok, és csak nagyon kevés olyan mon­dat fogalmazódott meg, amely együttérző tűnődésre késztette volna az előfizetőt. Fölidézve az Ezer szállal cí­mű sorozatnak két korábbi traktusát is, összefoglaláskép­pen azt kell elmondanunk, hogy a Reflektor-szerkesztőség ezen vállalkozásában nem va­lami bátor kézzel pásztázott. Azt a bizonyos képzeletbeli fényforrást inkább csak tova­úsztatta, mintsem hogy egy­képi kultúrájának fellendülése is. Ezt jelzi az a tény, hogy e nagyszabású kiállításon meg­található szinte minden mű­faj, a tusrajztól, tűzzománctól, plakáttól, szitanyomattól a bronzszoborig, faplasztikáig, akvarellig, rézkarcig, olajfest­ményig. Jeles festők, művész­jelöltek vonulnak fel Diósáról, Biatorbágyról, Budaörsről, Solymárról, Tökről, Zsátnbék- ról, Budakesziről, Pátyról, pi- lisvörösvárról, Törökbálintról és természetesen a budai járás két városából, Érdről és Száz­halombattáról is. Köztük Baj­egy arra érdemes témára össz­pontosította volna a vizsgáló­dás energiáját. Pest megyéről lévén szó, különösen sajnálhat­juk, hogy éppen itt szalasztó­don el az alaposabb elemzés nagy lehetősége. Televízió. Ha valami égzen- géses nagy programot nem is kínál, de azért önmaga ne­gyedszázados történetét kedv- derítően idézi fel kedves mű­sorszóró intézményünk, a tele­vízió. Lám, legutóbb is a szel­lem sziporkáit eregetve és a tömörség dicséretes szokását gyakorolva idézgették azokat az éveket, amikor az egyre jobb Baló György műsorveze­tő szerint is három forint­ba került egy liter normál benzin. Volt tehát mire visszaréved- ni, és ugyanígy most, vasárnap este is volt min töprengeni, amikor a Víkendszerelem cí­mű tévéfilmet néztük. Ez utób­bi históriát figyelve, egyebek között azon tipródhatott a ká­nikulától eltikkadt publikum, hogy ugyan memf^it szuny- nyadhatott bádogdoboz bölcső­jében Mihályfi Imre munkája, hiszen abban még olyan met­róügyeleti üvegfülkét láttunk, amilyenre már a veterán bér­lettulajdonosok sem igen em­lékeznek. Márpedig Pap Ve­ra egy ilyenből bújt elő. Ap­róság? Az, de ha már ez a több szereplős szerelmi példá­zat még a műsorújságban is mainak mondatik, hát akkor annak tárgyi világa is olyan legyen, amiben nem kísértenek holmi leselejtezett bódék az egykoron való forgatás csalha­tatlan jeleiként.., Akácz László nők Béla, Bokody Lajos, a né­met nemzetiségű Karsch Manfréd, a szovjet származású jurij Uszanov, az egyéni hang­vételű. Kárpát-Ukrajnából ér­kezett Márton Béla. A szem­léleti tágasság jegyében igazi értéket képvisel Radóczy Márta, Kovács Johanna, László End­re is. A kiállítást igazán nagyvo­nalúan és találékonyan ren­dezte meg Kéri Mihály a Benta-völgye Tsz kultúrtermé­ben. Ez is a művészetpártolás fokozását, folytatását jelenti, hiszen a város és a tsz vezetői a következő közös kiállításra már díjakról és vásárlásokról is kívánnak gondoskodni, me­lyek méltán egészítenék ki a művészek ajándékozásait. Eb­ben Szepes Gyula, Domonkos Béla, Eőry Emil jár élen. Vizuális kutatások Gammel József méltó utóda Bányász Béla, aki évtized óta él és alkot Vecsésen. Becsüle­tes rajztudással, komoly szem­lélettel rendelkező festő, aki nem tesz engedményt, mindig az általa elérhető optimális ér­tékre törekszik. Külön erénye, hogy bakonyi tájai, zebegényi részletei mellett Vecsés vizuá­lis felkutatására vállalkozik és igen mély lélekábrázolásokat felmutató portrékat fest, fel­ismeréseit, tapasztalatait ösz- szegező csendéleteket. Űjabb munkahelye, a vecsési tsz arra ösztönözheti, hogy sokszoro- zódhatnak művészetében a ve­csési kertek aljához fűződő él­ményei. Kívánatos lenne, hogy a termelőszövetkezet érdeme szerint foglalkoztassa, támo­gassa a jövőben még inkább. Szekeres Erzsébetnek és Ko- czogh Andrásnak Ürömben nyílt közös tárlata. Király Zol­tán külön népművelői figyel­me, hogy a látogatókat szóban, írásban is köszöntötte. A há­lás publikum válasza: sokan jelentek meg a képek előtt, szobrok között. Igaz, volt látnivaló is. Mindkét alkotó hangvétele a balladák atmoszféráját és mélységét kö­zelíti, ehhez társul a színekben és formákban megnyilvánuló életerő és humánum. Nem az első közös tárlatuk, összeköti őket az eszmei azonosság, am­bíció, a fejlődés szándéka és eredménye, a meggyőző mun­kával, szorgalommal, tehetség­gel növelt érték. Losonci Miklós Nagy Miklós emlékezete V. G. P. Tv-figyelő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents