Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-08 / 132. szám

xM/itm 1982. JÜNlüS 8., KEDD * Fókusz] VIMS KALAND Most már nemcsak a Fáik- land-szigcteken és az Irak— iránt fronton arat a halál, ha- S nem egy Európához közelibb § térségben, Dél-Libanon és i Észak-Izracl régiójában Izrael S a levegőből, a tengerről és i S szárazföldről lecsapott Libanon Í ra. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk egy alapvető ténnyel. Azzal, hogy Tel Aviv, libanoni jobboldali szövetségeseivel együttműködve, már nagyon régen szeretne „meghatározó változást” kierőszakolni északi szomszédságában. Vagyis eb­ben a stratégiailag kulcsfon­tosságú kis országban szüntet­né meg a palesztin és a szírial erők katonai-politikai jelenlé­tét. Szívesen hatalomra juttat­na Bejrutban egy konzervatív, Izrael vizeit nem zavaró kabi­netet. A TASZSZ-hírügynökség er­re emlékeztetve fogalmaz úgy, hogy „Izrael már régóta kere­si az ürügyet” az akcióra. Tud­ta ezt pontosan a PFSZ is és igyekezett elkerülni azt, hogy ürügyről gondoskodjék Tel Aviv számára. Sajnos, a zavaros háttérgo- molygásban akadtak rendkí­vül nehezén behatárolható, inkább csak sejthető erők, amelyek érdeküknek látták, hogy Izrael megkapja ezt az ürügyet. Az izraeli nagykövet elleni londoni akció gondos időzítése semmiképp sem vé­letlen, mint ahogy az sem, hogy a PFSZ a merénylet után szinte percekkel elhatá­rolta magát a terrorcselek­ménytől. Izrael viszont mégis csak megkapta azt, amit — egy ér­zelmileg felkorbácsolt közeg­ben — ki lehetett kiáltani ca­sus bellinek — háborús oknak — a lehető legkedvezőbbnek vélt időpontban. Hogy miért tartja Tel Aviv kedvezőnek a jelenlegi időpon­tot egy radikális libanoni „át­rendezési" kísérletre? , 1. Mert Mubarak Egyiptom­ja nem teljesen Szadat Egyip­tomja és bár Kairót a jelek szerint zavarja a palesztin kérdés izraeli szabotálása, Be- ginék biztosak lehetnek ab­ban, hogy a legerősebb arab hadsereg, az egyiptomi, a Camp David-i különalku miatt — és közvetlenül a sínai ki­ürítése után — nem jelenthet számára veszélyt; 2. Mert az arab világot a szokásosnál is sokkal jobban megosztja a drámái végkifej­letéhez közelgő iráni—iraki háboi ú. 3. Mert Washington talán nincs tökéletes szinkronban az izraeli szándékokkal, Begi- nék mégis joggal számíthatnak arra, hogy a Fehér Ház a fél­idős amerikai választás esz­tendejében nem hívja ki ma­ga ellen a nagyhatalmú Iz- rael-lobbyt és nem próbálja komolyan visszatartani Tel Avivot a kibontakozó véres kalandtól. H. E. Izraeli invázió Dél-Libanon ellen (Folytatás az 1. oldalról.) raeli előnyomulás feltartózta­tására és három ponton harci érintkezésbe léptek a támadókkal. Tel Avivban cá­folták a Szíriái beavatkozás hírét. A Biztonsági Tanács szom­bati tűzszüneti felhívásához hasonlóan Izrael figyelmen kí­vül hagyta azt a vasárnap éj­szakai BT-felhívást is, amely a fegyveres akciók azonnali beszüntetésére, a Libanonba behatolt izraeli csapatok azon­nali visszavonására szólított fel. A libanoni kormány vezetői élesen bírálják a példátlanul megosztott arab világ általá­nos bénultságát, tehetetlensé­gét. Nem kétséges, hogy Tel Aviv messzemenően figyelem­be vette, hogy a hangadó arab államokat az iraki—iráni há­ború végkifejlete, az Arab-öböl monarcháit nyugtalanító irá­ni győzelem köti le. Jellemző, hogy a múlt év novembere óta még mindig nem hajtot­ták végre a fezi arab csúcs határozatát, amely előírta a politikai, katonai és gazdasági intézkedéseket magában fog­laló dél-libanoni védelmi stra­tégia kidolgozását. A palesztin ellenállási moz­galom és a libanoni haladó erők egységei több frontsza­kaszon feltartóztatták, Zahra- ni és Dime síje térségében pe­dig visszavetették a támadó csapatokat. Továbbra is heves harcok folynak a bekerített Tyr és Nabatijeh birtoklásáért. Tyr védői több mint 30 izraeli harckocsit semmisítettek meg. Közben Tel Avivba érkezett Philip Habib amerikai elnöki megbízott, hogy tárgyalásokat folytasson egy újabb tűzszünet izraeli feltételeiről és az újon­nan elfoglalt libanoni terüle­tek sorsáról. Izraeli sajtóje­lentések szerint a Begin-kor- mány csak akkor járul hozzá megszállt területek kiüríté­séhez, ha azokat ENSZ-ellen- őrzés alá helyezik és ha ga­rantálják, hogy az eltávolított palesztin gerillák nem térnek vissza Tyr, Nabatijeh, Arnun és a Fatah-föld néven ismert Arkub térségébe. Más feltételezések szerint Palesztin robamosztag tagjai Libanonban egy lelőtt izraeli helikopter roncsait vizsgálják Izrael az ENSZ-övezet kiszé­lesítése helyett a jobboldali milíciák határövezetbeli mi­niállamát kívánja kiterjeszte­ni északi irányba. Haddad őr­nagy egyébként felszólította Basir Gemajelt, a falangista milíciák parancsnokát, hogy avatkozzék be Izrael oldalán a harcokba és akadályozza meg, hogy a Dél-Libanonból kiszorított gerillák Bejrút kö­zelében vessék meg a lábukat. Izraelben részleges mozgó­sítást rendeltek el és hétfőn friss csapategységekkel .erősí­tették meg a vasárnap óta Dél-Libanonban harcoló invá­ziós erőket. A bejrúti rádió jelentése szerint Szidontól északra, az Avali-folyónál megállították a Bejrút felé nyomuló izraeli csapatokat, amelyek elvágták a Szidonba vezető főbb útvo­nalakat. Az izraeli légierő, a tüzérség és a haditengerészet egyidejűleg ágyúzza, bombáz­za Dél-Libanon legnagyobb városát. Az izraeli hadsereg — általános bombázással fenye­getőzve — a város elhagyásá­ra szólította fel a polgári la­kosságot. A magyar szol'dwitási bizottság nyilatkozata A Magyar Szolidaritási Bi­zottság mély megdöbbenéssel és felháborodással értesült a libanoni területek, s az ott élő palesztinok elleni újabb, sú­lyos izraeli agresszióról — hangoztatja a bizottság hétfőn közzétett nyilatkozata. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság — a magyar közvéle­mény állásfoglalását kifejezve — követeli az izraeli agresszió azonnali megszüntetését, az izraeli fegyveres erők hala­déktalan és feltétel nélküli ki­vonását Libanonból, az or­szág és más arab államok el­leni sorozatos provokációk megszüntetését, a közel-keleti válság tárgyalásos úton törté­nő átfogó, igazságos rendezé­sét. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság továbbra is teljes tá­mogatásáról és szolidaritásá­ról biztosítja a libanoni és a palesztin arab népet, a térség Falkland- (Malvin-) szigetek Újahb brit csapaterősítések A falklandi hadműveleteket övező hivatalos hallgatás kö­zepette a brit ITN (független) televízió helyszíni tudósítója, olyan értesülést adott közre, hogy a falklandi főváros, Port Stanley térségében merész ak­ció folyik, amelynek a sikere jóval közelebb hozhatja a há­ború végét. A lázadók elfoglalták a fővárost Fordulat történt Csádban Csádban a Hisséne Habré volt hadügyminiszter vezette kormányellenes lázadók, hét­főn elfoglalták a fővárost, N’Djamenát. Egyelőre nem tud­ni, hogy mi történt Goukouni Oueddci-ve 1, a több érdekcso­portot tömörítő ideiglenes nem­zeti egységkormány elnökével, és milyen követelésekkel lép­nek fel a helyzet új urai.1 Az afrikai egységszervezet békefenntartó erői, és a kor­mányon belüli szövetségesek fegyveresei, nem nyújtottak támogatást a hadsereg azon egységeinek, amelyek az elnök ellenőrzése alatt állnak. Így Habré, akinek másfél évvel ez­előtt a központi kormány nyo­mására el kellett hagynia N’Djemanát. csapataival külö­nösebb nehézség nélkül foglal­hatta el a fővárost, mivel az elnök fegyveresei feltehetőleg nem bocsátkoztak harcba a túlerővel. A volt’hadügyminiszter a kormányból történt eltávolítá­sa éta Szudán felől, az ország keleti vidékein fokozatosan tört előre a főváros felé csapatai­val. A TASZSZ hétfői jelenté­se ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet, hogy a volt had­ügyminiszter csapatai Szudá­non keresztül az Egyesült Ál­lamoktól kapták a fegyverei­ket. A n’djamenai lakosság ve­gyes érzelmekkel fogadta a lá­zadók érkezését. Sokan öröm­ujjongással tódultak az utcák­ra abban a reményben, hogy véget ér a polgárháború, má­sok elmenekültek a városból. Tekintettél arra, hogy a ha­ditudósítók mind ez idáig példás fegyelmet mutattak, ne­héz elképzelni, hogy ehhez a közléshez a brit hadvezetés­nek semmi köze sincs, jegy­zi meg az MTI londoni tudósí­tója. Mindazonáltal a hadügymi­nisztérium vasárnap csak an­nak a bejelentésére szorítko­zott, hogy a Falklandokon ál­lomásozó brit erők erősítéshez jutottak: az 5. gyalogezred skót és wales-i lövészei — szám szerint vagy négyezer ember — partra szálltak. Az újonnan jöttek — akiknek ottlétéről a sajtó már napokkal ezelőtt hírt adott — csatlakoztak a Port Stanley ellen vonuló erőkhöz. Argentínából időközben azt jelentették, hogy a falklandi fővárost védő erők tüzérsége — és a légierő — támadta az „egy helyben álló” briteket. Londonban ezt nem erősítet­ték meg, bár a tüzérségi pár­bajok ténye vitathatatlannak tűnik. valamennyi haladó erőit igaz­ságos harcukban, amelyet az imperializmus és az izraeli agresszió ellen a közel-keleti béke megvalósításáért, a jobb, boldogabb jövőért folytatnak — hangzik a nyilatkozat. ★ A TASZSZ szovjet hírügy­nökség hétfőn Izrael Libanon elleni támadását megbélyegző nyilatkozatot tett közzé. A TASZSZ-t felhatalmazták annak leszögezésére — hang­súlyozza a nyilatkozat —, hogy a Szovjetunió határozottan elítéli a Libanon és a palesz­tin nép elleni izraeli agresz- sziót. Az újabb izraeli agressziót kétségtelenül az Egyesült Ál­lamok egyetértésével és támo­gatásával hajtották végre — mutat rá a TASZSZ nyilatko­zata. Libanon megtámadása közvetlen következménye a Camp David-i alkunak és az amerikai—izraeli „stratégiai együttműködésnek”. A Szovjetunió követeli, hogy haladéktalanul vessenek véget a Libanon elleni fegyveres tá­madásnak, s vonják ki az or­szág területéről az izraeli csa­patokat. Púja Frigyes az ENSZ-fötitkárnál Megnyílt a leszerelési ülés A fegyverkezési hajsza to­vábbi folytatásának rendkí­vüli veszélyességére hívta fel a világközvélemény figyelmét hétfőn New Yorkban Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. A főtitkár az ENSZ második rendkívüli leszerelési üléssza­kának megnyitó ülésén mon­dott beszédet. A falklandi há­borúra és Izrael Libanon elle­ni újabb agressziójára utalva hangsúlyozta: a szűnni nem akaró konfliktusok tovább ne­hezítik a fegyverzetcsökkentés amúgy is rendkívül bonyolult feladatát. Az ülésszak, amelyen 14 ál­lam- és kormányfő is beszé­det mond, július 9-én fejező­dik be. A Szovjetunió részéről And­rej Gromiko külügyminiszter mond beszédet, amelyet ha­dászati fegyverzetkorlátozási és -csökkentési tárgyalások (SALAKT) megkezdéséről lét­rejött megállapodás nyomán rendkívüli érdeklődéssel vár­nak New Yorkban. Várható, hogy újabb szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozót is tartanak New Yorkban. Gro­miko harmadszor találkozik majd Haiggel. Ennek fő témá­ja a június 29-én kezdődő SALART-tárgyalások előkészí­tése és a már folyamatban levő kelet—nyugati fegyverzetkor­látozási tárgyalások eddigi me­netének elemzése lesz. A meg­beszélés lehetséges napirendi pontjai közé sorolják New Yorkban' a szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítését is. Magyarország álláspontját a leszerelés és a nemzetközi biz­tonság legfontosabb kérdései­ről a rendkívüli ülésszakon a már New Yorkban tartózkodó Púja Frigyes külügyminiszter ismerteti. ★ Hétfőn Púja Frigyes külügy­miniszter látogatást tett Javier Pérez de Cuellarnál, az Egye­sült Nemzetek Szervezetének főtitkáránál. A magyar diplomácia veze­tője tájékoztatta a főtitkárt a Magyar Népköztársaság állás­pontjáról az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakán szereplő legfonto­sabb kérdésekben. Átadta „A magyar békemozgalom üzene­te az ENSZ-közgyűlés máso­dik leszerelési ülésszakához” és „A magyar értelmiség ta­lálkozójának levele az ENSZ- közgyűlés második rendkívüli leszerelési üléssza/ca elnökéhez” című dokumentumokat, és kérte, hogy a főtitkár az ülésszak hivatalos dokumentu­maiként tegye közzé az üze­netet és a levelet. Púja Frigyes magyarországi látogatásra hívta meg az -ENSZ főtitkárát, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. Alekszej Antonov kitüntetése A Szocialista Munka Hősa címmel, a Lenin-rcnddel és az Arany Csillag Éremmel tün­tette ki a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége Alekszej Antonovot, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettesét kimagasló érde­mei elismeréseként, hetvene­dik születésnapja alkalmából. Antonov 1900. óta tölti be je­lenlegi tisztét, korábban . más­fél évtizeden át repülőgépipari miniszter volt Helmut Schmidt interjúja Túlbecsült gazdasági függőség Alaptalan illúziókeltés, „a vágyak és a valóság összeté- vesztése” Helmut Schmidt bonni kancellár szerint az Egyesült Államok vezetőinek az az állítása, hogy hitelkorlá­tozásokkal vagy más gazdasá­gi szankciókkal befolyásolni lehet a Szovjetunió fejlődését. Schmidt vasárnap az ABC amerikai televíziós állomásnak adott versailles-i interjújában abban jelölte meg a gazdasági csúcstalálkozó legfőbb ered­B fjjeicdött a iersciUes-i csúcs Sürgető washingtoni nyomás London a következő állomás Reagan római tárgyalásai Ronald Reagan amerikai el­nök hétfőn délelőtt ötórás lá­togatásra Rómába érkezett. Az amerikai elnök és kísé­rete a római repülőtérről heli­kopterrel egyenesen Vatikán­ba ment, ahol Reagan egyórás megbeszélést folytatott II. Já­nos Pál pápával. Haig külügy­miniszter közben Casaroli ér­sekkel, vatikáni államtitkárral tanácskozott. Vatikánvárosi megbeszélé­seit követően Reagan az olasz köztársasági elnök rezidenciá­jára hajtatott, ahol Alessand­ro Pertini köztársasági elnök­kel tárgyalt. Mielőtt Reagan a délutáni órákban Londonba utazott, még egy rövid meg­beszélést tartott Spadolini kormányfővel. A kelet—nyugati viszonyt illetően a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal szembeni „óvatos és a külön­bözőségeket figyelembe vevő magatartásban”, a tőkésvilág gazdasági stratégiáját illetően a tartós gazdasági növekedés­nek elsősorban az infláció megfékezésével történő, s az érdekeket kölcsönösen figye­lembe vevő irányvonalban állapodott meg a hét vezető ipari tőkésország állam- és kormányfője vasárnap Ver- sailles-ban, ahol a tanácsko­zás végén közös nyilatkozatban összegezték a csúcstalálkozó eredményeit. A nyugat-európaiak által sürgetett (amerikai) kamátláb- csökkenés annak függvénye lehet, milyen eredményes az inflációellenes fellépés — hangoztatja a nyilatkozat, ez­zel a washingtoni kormány álláspontját juttatva érvényre A konferencia résztvevői megállapodtak abban, hogy „a Szovjetunióval és a kelet-euró­pai országokkal szemben olyan óvatos, és a különbözőségeket figyelembe vevő magatartást kell tanúsítani, amely össze­egyeztethető a politikai és biz­tonsági érdekekkel". Ez három területen fog megnyilvánulni. Először is, a jövőben szigorúb ban kívánják ellenőrizni a stratégiainak minősített áru­cikkek eladását a szocialista országokba. Másodszor, az OECD (Gazdasági Együttmű­ködési és Fejlesztési Szervezet) keretében kölcsönösen tájékoz­tatják egymást a szocialista or­szágokkal folytatott gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi kap­csolatok minden részletéről. Harmadszor pedig megálla­podtak abban, hogy „kellő óvatossággal" alakítják pénz­ügyi kapcsolataikat ezekkel az országokkal, beleértve az ex­porthitelek korlátozását is. A nyugat-európai országok tehát részben engedtek a ke­let—nyugati gazdasági kapcso­latok korlátozását sürgető wa­shingtoni nyomásnak. Hamburgi tartományi választás A szctm'hiemokratákveresége A Nyugatnémet Ellenzéki Kereszténydemokrata Unió egyértelmű győzelmét és a bonni kormánykoalíció két pártjának, a szociáldemokra­ta és szabad demokrata párt­nak súlyos vereségét eredmé­nyezte a vasárnap megtartott, hamburgi tartományi választás. A szavazáson, a választásra jogosult egy és negyed millió állampolgár 77,6 százaléka vett részt. A választás eredményekép­pen a 120 főnyi hamburgi tar­tományi parlamentben a CDU 56. az SPD 55, a környezetvé­dő és alternatív mozgalom 9 képviselői hellyel rendelkezik. I A választás legsúlyosabb kö­vetkezménye — a szociálde­mokrata párt rendkívül sú­lyos varé égé mellett —, hogy a szabad demokrata párt — mintegy ezer szavazat híján — nem jutott be a tartományi parlamentbe, s így eleve lehe­tetlenné vált egy SPD—FDP koalíció létrehozása a Hanza- városban. Ez a tény az elkövet- k ző hónapokban könnyen azt eredményezheti, hogy a Sza­bad Demokrata Párt jobbszár­nya még fokozottabb mérték­ben fogja követelni a CDU- hoz való átállást, a szociálde­mokrata párttal való országos kormányszövetség felbontását. ményét, hogy a konferencia „eredményes volt a dolgok rosszabbodásának megakadá­lyozásában”. Az Egyesült Államok Schmidt szerint „nyilvánva­lóan túlbecsüli” a Szovjetunió függőségéi a Nyugattal folyta­tott kereskedelemtől. A kan­cellár utalt arra. hogy az ame­rikai politikai sokkal inkább a kisebb, a kelet-nyugati ke­reskedelemben viszonylag na­gyobb arányban részt vevő kelet-európai országokat ve­szélyezteti. Hogy az amerikai biztonsági politikát bíráló szavainak élét vegye, Schmidt elismeréssel szólt Reagan elnök újabb ke­letű kezdeményező lépéseiről. A nyugatnémet kormányfő elutasította azokat a nézete­ket, hogy a kelet—nyugati le­szerelési tárgyalások semmifé­le eredményt nem hoztak. Schmidt utalt az úgynevezett atomcsend-egyczmcny és a nukleáris fegyverek terjedését akadályozó atomsorompó- egyezmény fontosságára. Üd­vözölte Reagan elnök bejelen­tését a SALT—II. szerződés fő előírásainak betartásáról. Kijelentette: nem lát közvet­len atomháborús veszélyt, mert a szembenálló felek nukleáris potenciálja egyensúlyban van.

Next

/
Thumbnails
Contents