Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
1982. JÚNIUS 5., SZOMBAT xMítm Ipari szövetkezetek Együttműködés Pénteken ülést tartott az Ipari szövetkezetek országos tanácsa. Értékelték gazdálkodási helyzetüket és összesítették a feladataik teljesítésében hasznosítható tapasztalatokat. Megállapították, hogy az ipari és szolgáltatótevékenységet folytató szövetkezetek teljesítményének növelését nagymértékben elősegíti a szövetkezetek közötti együttműködés szélesítése, ami jó feltételeket teremt a termelési adottságok hatékonyabb kihasználására. Ezáltal az ipari szövetkezetek sok olyan áruval és szolgáltatással járulnak a lakosság ellátásához, amelyekből korábban az igényeket kisebb mértékben tudták kielégíteni. Jelentősen bővül az együttműködés az állami iparral is, elsősorban a piacról még hiányzó cikkek és a háttéripari termékek gyártásában. r Elhunyt Papp Árpád Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Papp Árpád elvtárs, a magyar munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a munkásőrség nyugalmazott országos parancsnoka, vezérőrnagy, hosszantartó súlyos betegség után június 4-én elhunyt. Papp Árpád elvtárs temetése katonai tiszteletadással június 9-én (szerdán) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órakor róhatják le kegyeletüket a ravatalnál, az MSZMP Központi Bizottsága, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága ★ Papp Árpád 1927. december 14-én Újpesten született munkásszülök gyermekeként. Ta nulmányait 1945-ben fejezte be. Budapesten a Kandó Kálmán Villamosipari Szakiskolá ban szerzett szakképesítést. Az Egyesült Izzóban 1942-töl 1948 nyaráig dolgozott elelct roműszerészként. Az Országos Kisipari Szövetkezeti Központ szervezési osztályára került 1948 júniusában, majd az év novemberében vonult be tényleges katonai szolgálatra 1950-ben jelentkezett tiszti iskolára, s elvégezte a Petőfi politikai tiszti kiképző iskolát. 1954-ben lett a katonai poll tikai akadémia hallgatója, ■ i tanulmányait az ellenforradalomig folytatta. 1956-ban részt vett az ellenforradalom fegyveres leverésében. 1956 decemberében kapcsolódott be munkásőrség megszervezésének előkészítésébe, majd a tes tület megalakulásától az országos parancsnokságon mint politikai munkatárs dolgozott. Versenyben - nemzetközi pályán Felülmúlhatatlan a limousine? A Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tanszéke az oktatáson kívül kiterjedt kutatómunkát folytat. Széles körben ismert a magyar mezőgazdaság új ágazata, a húsmarhatenyésztés kialakítása érdekében kifejtett tevékenysége. A tanszéken a témáról beszélgettünk Magyari András egyetemi tanárral, a biológiai tudományok doktorával. Sebezhető pontok — Magyarország a hústermelésben látványos sikereket ért el. Hogyan haladhatunk tovább? — A világgazdasági változások mindenekelőtt arra ösztönöznek, hogy a hazai termelés szerkezetét, annak rendszerét, technológiáját, tájanként, gazdaságonként újraértékeljük. Olyani struktúra a kívánatos, amely egyaránt veszi számításba a természeti, technikai és közgazdasági adottságokat. Egy ilyen szerkezet a hatékonyság, a gazdaságosság növelésére, a termékek minőségének javítására, a nemzetközi piacon való versenyképességének fokozására inspirál. A mezőgazdaságnak egyszerre kell megfelelnie a magas hozamok, a gazdaságosság, a jó minőség, valamint a növény- és állatvilág ökológiai követelményeinek. — Hogyan válhatunk versenyképesebbekké? — A legfontosabb talán a szervezettség további javítása. A kutatásnak szerves egységben kell lennie a termeléssel, a háttér- és élelmiszeriparral, a bel- és külkereskedelemmel. A tudományos élet képviselői is mindinkább úgy vélekednek, nem elég jól termelni, az irtékesítés legalább olyan lényeges kérdés. A tőkés exportra kerülő áruk egy kitűnően szervezett, alapos tájékozottsággal rendelkező, a nagy bankokkal szoros kapcsolatban álló külföldi kereskedelmi hálózat útján értékesednek. Partnereink könyörtelenül kihasználják gyengeségeinket. Ezért jól kell ismernünk termékeink valódi értékét, versenytársaink erejét, sebezhető pontjait s természetesen vevőink igényeit is. — Milyen -a jó marhahús? — Amit jól megfizetnek. A termelő ugyanis az áron keresztül érzékeli portékája tulajdonságait. Rövidlátó hát az a kereskedő, aki nem domborítja ki a különbségeket az árakban, s nem késztet a valóban keresett, a nemzetközi piacon jól eladható termék előállítására idehaza. Vissza a természethez? Alig mondok újat, de a minőséggel kapcsolatos igények taglalása során le kell szögeznünk. a vásárlók azt a marhahúst kedvelik, amelyben viszonylag sok az izom, kevés a faggyú és a csont. Amire talán kevesebbet gondolunk az az, hogy külföldön mind nagyobb hangsúlyt kapnak azok az élelmiszerek, amelyek nem tartalmazzák kémiai szerek káros maradványait. Tehát sem közvetlenül, sem közvetve nem veszélyeztetik az ember egészségét. A táplálékkal ugyanis ideg- és hormonműködési zavarokat előidéző, sőt mérgező anyagok is kerülhetnek a szervezetbe. Ilyen szempontból a „természetes” takarmányokat fogyasztó húsmarha mindenképpen előnyt élvez. Az igazán jó minőségű marhahús Nyugaton ma nagyon drága, és luxus élelmiszernek számít. Nem csoda, ha azt csak a magas életszínvonalon élők képesek rendszeresen megvásárolni. Jellemző, hogy Japánon és az olajtermelő országokon kívül nem nő a fogyasztás. Észak-Ameriká- ban és Nyugat-Európában az elkövetkező 15—20 évben — legalábbis jelenlegi ismereteink szerint — a mostani szinten marad az egy főre jutó élelmiszer mennyisége. Sőt várhatóan kevesebbet, ám jobb minőségű táplálékot fogyasztanak majd. Előtérbe kerülnek az élelmiszerek táplálkozás-élettani előnyei, azok választéka, eredete, összetétele, márkája. Szinte mindenütt csökken az ebéd, a vacsora elkészítésére szánt idő. A háziasszonyok növekvő arányban vállalnak háztartáson kívüli munkát Egyre több személy él egyedül, és növekszik a kislét- számú családok száma. E tendenciák változtatásokat sürgetnek a termelésben, az élelmiszeriparban, a kereskedelemben. Utódok tfzezerszám — A tanszék kutatói min dolgoznak és milyen eredményeket értek el marhahús-termelésünk versenyképességének javításában? — Kutatógárdánk idejekorán megkezdte a szarvasmarha-tenyésztés modernizálását, a marhahústermelés verseny- képessége növelését. Úttörő szerepük volt a hazai viszonyoknak jól megfelelő hús- marhatenyésztés komplex technológiájának megalkotásában. E technológiában a genetikai, a termeléstechnikai és az ökonómiai intézkedések szerves egységet képeznek és a termelés hatékonysága, a termékek minőségének javulására irányulnak. Hamar felismerte a francia limousine fajtában rejlő lehetőséget. Jelenleg már az ország tehénállományának kereken 10 százalékát e fajtával keresztezik. Az igényes vágómarhapiacokon érte 20— 25 százalékkal is. többet fizetnek, mint például az első osztályú szimentáliért, a magyartarkáért. Kiválóak tenyésztési, jók hízlalási tulajdonságai, vágóértéke pedig egyelőre felülmúlhatatlan. örvendetes, hogy számos Pest megyei gazdaság, köztük a Ceglédi Állami Tangazdaság, a nyársapáti Haladás, az Örkényi Béke tsz aktívan részt vesz ebben a programban. Az egyetem mesterséges termékenyítési laboratóriuma évente 120—130 ezer adag, kiváló apaállatoktól származó spermát bocsát a limousine- keresztezést folytató 250 termelőszövetkezet és állami gazdaság számára. Biztos tőkebefektetés ■— Es az eredmény? — A hazai levágásra kerülő szarvasmarhák húskitermelése 56—57 százalék, a limousine, magyartarka fajták keresztezéséből származó első nemzedék pedig 62—63, a második nemzedéké 64—65 százalékos. S még égy szám az arányok érzékeltetésére: míg a tejelő típus holstein-friz fajták esetében a hús és a csont aránya négy az egyhez, a li- mousine-nál hat az egyhez. A húsmarha tartása olyan takarmányokon szervezhető meg, amelyeket a sertés, a baromfi és a nagyhozamú tejelő tehenek nem hasznosíthatnak. Így például a különböző melléktermékek és a gyepek szolgálhatnak olcsó táplálékul, nincs szükség importra. A húsmarhatenyésztésben a beruházást döntően a tehén- és üszőállomány beszerzése, szaporítása jelenti. Ez egyszerre olyan hústartalék és olyan tőke, ami nem inflálódik, és amely a jó gazdának tisztes hasznot hoz. Valkó Béla Közös fogyasztás Cseppenként a hordó is megtelik Úgy növekedhet, amint a munka eredménye Tréfaként hangzik, de nem az: egy bírói ítéletnek is vannak költségei. A tolvajra kiszabott büntetés meghozatalának ráfordításai közé tartozik a tárgyalóterem fönntartása, a nyomozóhatóság tagjának az üggyel időarányos munkabére, a tanúként megidézettek utazási költségének megtérítése, a különböző nyomtatványok ára és így tovább. Két fő terep A társadalomnak érdeke, hogy védje magát a tolvajoktól; a társadalomnak kell fedeznie a védekezés kiadásait. Teszi ezt annak a sokféle elemet magába foglaló költségvetési résznek a terhére, amelyet a társadalmi közös fogyasztás leköt. Azaz: az utóbb említett fogalom a fogyasztási alapnak egy, nem csekély súlyú darabja. E nem csekély súlyt az indokolja, hogy a társadalom mint szervezet működik. Igazgatni kell, rendet, jogbiztonságot tartani, kellően ellátni a véderőt, azaz a hadsereget. S igencsak meglepődnék a Szentendrei-szigeten lakó állampolgár, ha az új tahi hídnál, a folyó fölötti átkelés előtt hídvámot kérnének tőle, azaz az előbb említettek csupán szerény részei a társadalmi közös fogyasztásnak. Az utak, hidak fenntartása, a közvilágítás közös fogyasztáshoz sorolódik a gyógyszerekhez adott nagy mértékű árkiegészítés, az oktatás ingyenessége mögött rejlő sokféle — közös — anyagi kötelezettség. Amire csak egy hétköznapian szokványos példát: Káva általános iskolájának felújítása az idén már égetően esedékessé vált, erre a célra a közös pénztárcából azonban majdnem félmillió forintot kellett kiemelni. Két fő terepen szemlélődhetünk tehát: a társadalom,mint szervezet működési költségei i helyezkednek el az egyiken, ] másikon pedig azok az égvén! szükségletek, amelyeket az államnak — a közösségnek — kell kielégítenie, illetve melyek kielégítését vállalja. Nem a bakafántoskodás fogalmaztatta meg az előbbieket, a kell, a vállalja kifejezések közötti határozott különbségtevést. Azt például, hogy a — szocialista! — társadalom magára veszi a munkaképtelenek, a rokkantak, a született fogyatékosok gondját, joggal sorolhatjuk a kell típusú teendők közé. Az is kézenfekvő: az igazgatási munkát szintén nem lehet másként, mint föl nem bontható, azaz közös, társadalmi feladatként kezelni, s vajon ki tudna felelni rá, ha nem a költségvetésből, akkor milyen más forrásból teteremtődjék elő az a hatmillió forint, amibe idén a megye önkéntes tűzoltóinak szertárátépítései, illetve felszereléskorszerűsítései kerülnek? Ezzel szemben viszont nem kikerülhetetlen kötelessége a közösségnek az oktatási kiadások vállalása. Ha viszont megteszi, akkor egyszerre szolgálja jól felfogott érdekeit — a társadalom jövőjének megalapozása ez a beruházás — és a társadalmi igazságosságot, hiszen függetleníti a családok anyagi helyzetétől a továbbtanulás lehetőségét. Idén a megyében 119 ezer általános iskolai tanuló oktatása több mint egymilliárd forintot követel; próbáljuk meg ezt elosztani családokra és kifizettetni azokkal?! Avagy követeljük a 7900 szakmunkás- tanulótól azt a 154 millió forintot. amelyet tanításuk idei évének költségfedezeteként különít el a terv?! Lekötve előre Sok irányban tagolt és egy- egy irányon belül ezer féle részre bomló kötelezettségeinkről talán mond valamit, ha leírjuk: a közösségi összes fogyasztás a megyében egy évtized alatt több, mint a kétszeresére nőtt, holott ez a társadalmi közös fogyasztásnak csak egyetlen tétele! Hiszen ez utóbbit a pénzbeli juttatások és az intézményi szolgáltatások együttesen alkotják, azaz — egyszerű példával élve — a gyermekgondozási segély is, a terhesgondozói rendelés is egyaránt beletartozik, ám az előbb említett, megkétszereződött közösségi összes Ä kishajózás nagy tervei Nyugdíjba mennek a papucsok Egy valóságos tengerészkapitány, Kontor Tibor, a Pest megyei Kishajózási Vállalat osztályvezetője szolgált azokkal az újdonságokkal, amelyek — megyei arányokban gondolkodva talán nem túlzás ilyet állítani — valósággal forradalmasítják a dunai vízi közlekedést. Persze, jól tudjuk, ezek a ladikok, propellerek és kompok csak afféle mozgó hídként a két part és az emberlakta szigetek között teremtenek összeköttetést. De éppen ezért jelentőségüket egyáltalán nem szabad lebecsülni. Motorzaj nélkül Papucsok. Ez a beceneve azoknak a 15—20 éve sorozatban épített kishajóknak, melyek az utasokat a szentendrei és a soroksári Duna-ágban szállították becsülettel. Többségük a derekas szolgálat közben elavult, újat, korszerűbbet kell munkába állítani helyettük. A tervek már el is készültek, az egyik legjobb hazai tervező, dr. Horváth György a szülőapa. Horány- ban már épül a 15 tonnás, 35 személyes, teljesen zárt utasterű prototípus. Szebb, kényelmesebb, mint elődei, a jeges vizeket is könnyűszerrel szeli. Hírt adtunk már róla, hogy tavaly, a Ráckevei-Duna-ágban kísérletképpen munkába állítottak egy elektromotormeghajtású ladikot. Ez a Dunán páratlan megoldás, a kishajózási vállalat ötlete. Egy Moszkva-típusú csónakmotor propellerjét egy targonca szerkezetével párosították, így jött létre a maga nemében páratlan szerkezet. A kísérlet sikerült, még az idén újabb ladikokat váltanak fel ilyen környezetet kímélő hangtalan motorosokkal. Ugyancsak érdekes és gazdaságos a Dömsödön működő elektromotoros csörlős komp. Az idősebb korosztály talán még emlékszik a hazai vízi közlekedésben is oly gyakori, izomerővel működő átkelő járatokra, amelyeket kötelekkel húztak át az egyik partról a másikra. A mai változat: a csőriét akkumulátoros elektromotor hajtja, melyet az átkelések közti szünetekben töltenek fel hálózati villamos energiával. Kompóriás Yácra Egy újabb, s igazán friss hír: a balatonfüredi hajógyárban már lefektették a gerincét az új, 150 tonnás_ váci kompóriásnak. Az elképzelések szerint még az idén meglesz a névadó, s avatóünnepség, s jövőre a nyári szezon kezdetekor már ez, a legkorszerűbb technikával felszerelt, a mainál több mint kétszer nagyobb hordképességű úszó jármű pótolja a hidat Vác és a Pokolsziget között. Egyebek mellett a biztonságos hajózás érdekében radarral is felszerelik, így ködös időben sem kell leállnia a forgalomnak. Az előd, a Toldi sem vonul nyugalomba. Igaz, alapos rekonstrukcióra szorul, de utána Nagymaroson ismét munkába álL Vendégségben Pakson Ügy tervezi a vállalat, hogy az elmúlt években épített 25—30 tonnás, kompok vontatására készített hajókat is felszereli radarral. Ugyancsak újdonság, de már a közeli hónapok tervei között érdemes említeni, hogy a komp- és révállomásokat, illetve a budapesti, Corvin téri központot URH-adó-vevőkkel szerelik fel, így, ha valahol elromlik a hajó, gyorsan érkezhet a segítség, illetve az ŰTIN- FORM-on keresztül megtudhatják az utazók, hogy hol szünetel az átkelés. És még egy, immár a napi krónikához tartozó információ, öt Pest megyei kishajó nagy munkát vállalt Paksnál. ök fektetik a Dunán a 400 kilovoltos elektromos távvezetéket, s maguk ügyelnek közben a hajóforgalom biztonságára. Cs. A. fogyasztásban egyiknek a költsége sem szerepel. Ha már most ennek tudatában mérlegelünk, laikus és köznapi felfogásunk számára meghökkentően nagy összegeket rakhatunk a kiadások serpenyőjébe. Az oktatási, kulturális feladatokra fordított pénz a megyében, egy évtized alatt majdnem a háromszorosára emelkedett, idén 2,09 milliárd forintot tesz ki. Egy lakosra számítva kétezer forint fölött van ennek a társadalmi résztevékenységnek a költsége, amiben sok más mellett az is benne van, hogy 1275 napközis csoport elhelyezését, felügyeletét, étkeztetését stb. lehet fedezni a közös pénztárból. mivel ellátásuk pénzbeli alapja ott szerepel a társadalmi közös fogyasztás hét területének egyikénél, a szociális és kulturális ágazat költségvetésében. Ezzel lényegében kimondtuk azt is, hogy az említett és a hozzájuk hasonló kötelezettségek fedezete a központi és a helyi költségvetés, némelykor — így az üzemi bölcsőde, óvoda fönntartásánál — a vállalati pénztárca egyik rekesze. S mert a költségvetés forrása a nemzeti jövedelem, kézenfekvő: a társadalmi közös fogyasztás úgy növekedhet, ahogy termelőmunkánk eredményei sokasodnak, s vele a nemzeti jövedelem gyarapodik. Éppen azért, mert meghökkentően nagy összegeket kötnek le a társadalmi közös fogyasztás egyes tételei — gondoljunk csak a társadalombiztosítási kiadásokra —, egy-egy újabb lépés, a meglevő ellátási szintet javító fejlesztés nem az elhatározásoktól, az akartjuk, nem akarjuk latolgatásától függ, sokkal inkább attól, mire van, mire lehet fedezet és mi minden az, ami nagyon jó lenne, de kielégítésének nincsen meg az alapja. Nem kínál megoldást az sem, hogy innét elveszünk és odaadjuk más területnek, hiszen beláthatjuk, a legésszerűbb takarékosság mellett Is költsége van az igazgatásnak, a rend- és jogbiztonságnak stb., azaz egy bizonyos határ után megbénulna az érintett terület tevékenysége kellő pénz híján. Azok a konyha bölcsességek tehát, amelyek szerint innét meg onnét elvett forintokkal lehetne ezt meg azt a juttatást gyarapítani, nem többek játszadozásnál, mégpedig a kevés felelősséggel űzött játékok közül való! Kasszát csinálni Pénzbeli juttatások és intézményi szolgáltatások bonyolult szövevénye alkotja a társadalmi közös fogyasztás gazdasági, szociális és kulturális, egészségügyi, védelmi, igazgatási, rend- és jogbiztonsági, valamint pénzügyi lebonyolítási ágazatát. Azt a hét területet tehát, amelynek léte, folyamatos működése nélkül maga a társadalom, mint szervezet sem lenne képes feladatai ellátására, céljai elérésére, állampolgár tagjai jelenének és holnapjának minél kiegyensúlyozottabbá tételére. Napjainkban jövedelmünk egyhar- madát a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatások adják, azaz így kellene odahaza olykor-olykor kasszát csinálni. Érdekes módon azonban a legtöbb család csupán a bért és kizárólag a bért — a nyugdíjat —, tartja számon, [téli bevételnek, jövedelemnek, már a családi pótlékot sem, nemhogy mást, például az egészségügyi ellátást is ide tartozónak vélje. Tényleg, mi lenne, ha pusztán a bér adná összes jövedelmünket?! Ha a béren túl nem lenne semmi sem? Elképzelhetetlen? Ha az, akkor miért nincs helye ezeknek a tételeknek az otthoni összeadásokkor ? Mészáros Ottó
