Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-04 / 129. szám
Msr merit 1982. JÜNIUS 4., PÉNTEK Forr körülöttük a levegő Akik kánikulában is fűtenek T' Árnyékban is fúl a bűvös harminc fokon Mint a láz, úgy szökött fel a hőmérő higanyszála csütörtö- . kön is a bűvös, harminc fok fölé. Aki csak tehette, árnyékba vonult. De tehette-e ezt a forró kemencéknél, a kovács- műhely tüzénél dolgozó vagy az udvaron rakodó munkás? £s még sok mást is sorolhatnánk. Kutya világ volt itt régen! — Itt télen-nyáron nagy a meleg — mondja Drávái József, a Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalat 101-es üzemének művezetője. Éppen a kemencébe veti be szaporán Egri Endre és Győri István a megkelt zsömléket. Nehéz szóra bírni őket, kezük úgy jár beszéd közben is, mint a motolla: — Most egy pillanatra sem szabad megállni, mert túlkel a tészta — mondják. S még arra sincs idejük, hogy gyöcgyözŐ halántékukat megtöröljék. A* embert próbáló hőségre szinte ügyet sem vetnek. Néhány lépéssel odébb nem figyelhet a forróságra a tizenhat esztendős Papp Zsolt sem, Az ő feladata az alagútkemen- céből kiszedni a kenyeret. Kesztyűs kézzel, szaporán szedegeti a barnapiros cipókat. Fütyül a melegre, hiszen hó végén szép pénzt visz haza a borítékban. Ebhői a budaörsi kenyérgyárból, kánikula ide vagy oda, naponta 120 mázsa kenyér, 16 ezer kifli, 14 ezer zsömle, 50 kiló sajtos kenyér és 250 mázsa víkendkenyér kerül a boltokba. — Ma már nem is olvan embert próbáló a pékek munkája, mint valaha — emlékezik az üzemvezető. — Harminc éve, amikor még kezdtem, akkor volt itt kutya világ! Gő?- kemence mellett lapáttal vetettük be a kenyeret. Az Ipari Szerelvény és Gépgyár kovácsműhelyében is elviselhetetlen szinte a meleg. Néhány másodperc után nehezebben szedjük á levegőt. S akik itt dolgoznak nyolc órán át? — Harminc éve dolgozom itt a műhelyben — mondja Bu- lissa Ottó kovács —, s már a bőrömmel is megszoktam a kemence melegét. Pedig azt a forróságot nehéz megszokni. A kicsapódó hő mellbe vágja az embert. Nehezíti a munkát a felszálló füst is, amiből jócskán kerül a tüdőbe. Pedig az itteniek azt mondják, hogy forog a ventillátor a mennyezeten. Mégis úgy tűnik, mintha állna a forró levegő körülöttünk. Eget a nap, fojtogat a hőség A kovácsműhelyből kilépve, még a kinti kánikulát is kellemesnek érezzük. Apatóczki Jenő üzemvezető a régmúltat idézi. Sokat javult a kovácsok munkakörülménye. Igaz, még mindig van tennivaló, s erre biztatják az újítókat, hogy a jelenlegi légtisztító helyett találjanak ki alkalmasabb berendezést Nemcsak a kovácsműhely körülményei javultak sokat, de óriási fejlődésen ment keresztül a solymári Tégla- és Cserépipari Vállalat 4-es számú gyáregysége is. Ott is a legmelegebb helyet kerestük Szofrán József művezetővel. Mint hallottuk, ha valaki, akkor ő aztán tudhatja, milyen a munka a kezet égető téglákkal. Amikor három évtizede kezdte a szakmát, még mindent kézzel csináltak. — Most nincs is olyan meleg — mondja —, hiszen csak ötven fok körül lehet a kemencéknél. A frissen égetett téglák ontják a hőséget. Veitzi István, a gázégető kemence kezelője nekivetkőzve dolgozik. Ö is letöltött már itt majd egy emberöltőt, megszokta a meleget. Bagi Mihály, a társa néhány éve még kézzel rakta a forró téglát. — Ma pedig — mondja az üzemvezető —, joggal dicsekedhetünk azzal, hogy a préstől egészen a vevő udvaráig emberi kéz érintése nélkül jut el a tégla. Kint a gyárudvaron éget a nap. Búza László és Varga Lajos, az Építőipari Szállítási Vállalat gépkocsivezetői rakodnak. Munkájukat megkönnyíti a gép, de a meleg csak meleg marad. Olvad az aszfalt a lábunk alatt Hogy mennyire, erről már a Budakalászi Dobogókővel ösz- szekötő úton dolgozó aszfaltozó munkások beszélnek. Nemcsak a levegő forr körű-* lőttünk, lábunk alatt is forró a talaj. Pedig csak néhány másodperce állunk a tűző napon. A munkások pedig arra a kérdésemre, hogy milyen brigádot tisztelhetek, nevetve adnak választ: — Sóhaj-brigádot — vágja rá Sedlák Árpád, aki ősztől már nyugdíjba megy —, mert nagy sóhaj szakad ki belőlünk, ha ezt a munkát befejezzük. De félre a tréfával! Ehhez a munkához meleg kell. Annál jobban sikerül, minél melegebb van. Az már más kérdés, hogy nekünk akkor is dolgozni kell... Szalai Mária Dimitrov életét és munkásságát méltatták Tegnap a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban Georgi Dimitrov életét és munkásságát bemutató kiállítás nyílt a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom nagy alakja születésének 100. évfordulója alkalmából. A megnyitón megjelent Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete. A centenárium jegyében ugyanitt szimpoziont tartottak a vendéglátó intézmény és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa rendezésében. Elsőként Krsztju Tricskov, a Bolgár Hazafias Front Nemzeti Tanácsának első elnökhelyettese tartott előadást. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára emlékeztetett arra, hogy a Dimitrov vezetésével megszületett új ' Bulgária részt vállalt Magyarország felszabadításában is. Mi, magyarok, erre is gondolva emlékezünk rá. Ezt követően a szocialista országok- budapesti kulturális központjainak képviselői tartottak korreferátumot. Kongresszusra készül a Vöröskereszt Számos jó kezdeményezés Ülést tartott tegnap a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége. A tanácskozáson Hantos János főtitkár előterjesztésében megvitatták a szervezet októberben megrendezendő VI. kongresszusa elé kerülő beszámoló tervezetét. A városi, a járási és a budapesti kerületi küldöttértekezletek tapasztalatait is összegző kongresszusi beszámolótervezetben nyomatékkai kapott helyet, hogy a véradók mintegy félmilliós tábora ma már biztosítani tudja a szükséges mennyiségű vért az egészségügyi ellátás számára. Számos kezdeményezés született a társadalmi problémák öntevékeny megoldására Is. A Vöröskereszt jelentős propagandát fejt ki a tudatos családtervezés érdekében, i klubfoglalkozásokat szervez a gyesen lévő kismamák számára. Segítik az időskorúak egészségügyi-szociális ellátását. Baleseti rehabilitáció Biztosítási szakemberek, orvosszakértők és a rehabilitációval foglalkozó intézmények munkatársai csütörtökön megvitatták hét egészségügyi _ intézmény baleseti rehabilitációs kutatási programjának eredményeit. Az 1979 óta tartó kutatások célja olyan módszerek és eszközök kidolgozása, amelyekkel a baleseti sérültek egészsége és munkaképessége a legrövidebb idő alatt helyreállítható. A tanácskozáson részt vevő szakemberek megállapították, hogy a kutatásokra szánt anyagi támogatást továbbra is a rehabilitációban részt vevő orvosok képzésére, valamint olyan eszközök hazai kifejlesztésére kell fordítani, amelyek segítségével tovább csökkenthető a balesetek utáni beteg- állomány, s különösen a munkaképes korúaknái megelőzhető, hogy a sérülésnek maradandó nyoma maradjon. Lapunk elmúlt évi utolsó számában hirdettük meg sorozatunkat, az induláskor azt ígérve: végigkísérjük az érdi mentőállomás építését. Most, újabb írásunk előtt, tekintsük át: mi is történt az elmúlt fél év során Érden? Tavaly a szeptemberi tanácsülésen a megyei tanács képviselője bejelenti: a tervciklusban nem építenek mentőállomást a városban. Október: az egészségügyiek ifjúsági parlamenten követelnek országgyűlési interpellációt. November: a Volán érdi KISZ-fiataljai mozgalmat indítanak a mentőállomásért. December: a városi pártbizottság első titkára bejelenti; megépül a mentőállomás. Január: érkeznek a felajánlások. Kitűzik az átadás határidejét, kijelölik az építőt. Február: Kilián Ferenc- né húszezer forintot küld a szociális otthonból. Március: a Volán KISZ-szervezete fölveszi a hősi halált halt Kilián Béla nevét. Április: megkezdődik a munka. Zsirkay László leesett a tetőről, összetörte magát. Vannak, akik kételkednek: egy építésvezető hogy eshetne már le a tetőről?, de a tény tény marad. Hiába érdeklődöm utána az érdi Skála-építkezésen, azt mondják: jobb, ha a kórházban keresem. Szerencsére nem halaszthatatlan ügyben érkezem: megszokásból köszönnék be inkább az épülő áruházba. Megbeszéltük: tartjuk a forró drótot a mentőállomás miatt. Egyébként is: legutóbbi (és legelső) találkozásunkkor már mindent megtárgyaltunk. Kell a segítség Legalábbis, ami az állomás építésének társadalmi munka részét illeti. Sietősen, egyetlen kávé ideje alatt beszélgettünk, félretolt tervek mellett, időnként ránk kopogóktól zavartatva. Zsirkaynak ugyanis a mentőállomás csupán az egyik gondja: a Budai Járási Építőipari Szövetkezet mérnökeként ő az építésvezetője — töbA hideg zuhany olyan, mint egy tündérálom. A kis pékinas erről csak áhítozhat. Helyette a barna-piros cipők kerülnek elő a forrő alagútból. (Képünk balra fent.) A téglát rakodók hiába kívánják a habzó hideg sört, hiszen ma még többször kell útrakelni a kemencéből kikerült téglákkal. (Jobbra fent, rakják a téglát.) A hőség szinte mellbevágja a tüzes kemencénél dolgozó kovácsot, aki már három évtizede néz szembe a lánggal. (Képünk lent jobbra.) Az aszfaltozók sem vonulhatnak árnyékba. Minél melegebb a levegő, annál szebb lesz az út. (Képünk lent balra.) Erdős! Agnes felvételei bek között — a Skálának, a Linzer-házaknak és a diósdi munkáslakásoknak is. Tehát: most mentőállomás és társadalmi munka. — Szükség van egyáltalán az emberek segítségére? — Hát hogyne lenne! Nemcsak azért, mert az ajánlkozókat egyszerűen hiba lenne visszautasítani, hanem mert a mai építkezésekbe tulajdonkeppen beleszámítódik a társadalmi összefogás. Nem arról van szó, hogy a lakosságnak kell megépítenie a mentőállomást, hanem, hogy minden építkezésen akadhat olyan munka, ami ilyen módon olcsóbb. Még itt, a mentőállomásnál is, ahol pedig adott a tízmillió — öt a megyétől, öt a minisztériumtól — a kivitelezésre. — Mire kell a lakosság ereje? —1 Mindenre! Lesz segédmunka, dp akad majd szakmunka is. A pénzekről, amit az emberek fölajánlottak, azt gondoltuk: nem építjük be, hanem ezzel az állomás komfortját növeljük. Ügy tervezzük, hogy olyan, látható dolgokra költjük majd, amire az adakozó rámutathat: ezt én vettem a városnak. Első az alapozás — Ki szervezi a társadalmi munkát? — Mi, magunk. Már úgy alakítottuk ki a munkatervet, hogy abba belekalkuláltuk a várható segítséget. Ott és akkor kérjük csak a lakosságot, ahol és amikor valóban lesz munka. Van egy kimutatásunk, abban napra, órára ösz- szeírtuk: kitől, milyen munkát várunk. Ha gondolja, holnap küldök egy másolatot. Gondolom, mi több kérem, s azért sem haragszom, ha a holnapból egy hét lesz. Egy elfoglalt (és ráadásul kórházban fekvő) építésvezetőtől igazán szép, hogy gondol a sajtóra. Kezemben hát az összeállítás, valóban mérnöki pontosságú fölmérés: a mentőállomás építésének társadalmi- munka-terve. Benne az első pont: alapozás. A budaörsi Vízép feladata, a munkához a vízbekötést társadalmi munkában vállalta: a PVCSV érdi főmérnöksége. Nyár van, s ettől mintha tovább ritkultak volna.. az amúgy sem sűrű hajszálak Csík Pál fején. Az érdi vizesek főnöke gondterhelt: az első napsütéssel megjött az' első gond is: reggel van, de ma már öt telefonáló kívánta a pokolba, családjával együtt. Meg is örül, hogy nem a vízről faggatom. A mentőállomásnak fölajánlott ingyen PVCSV-munkáról beszélgetünk. Sok az üresjárat — Azért nem egészen Ingyen megy az — mondja Csík Pál —, az anyagot mi se lopjuk, de amit csak lehet, azt megcsináljuk pénz nélkül. — Belefér ez a vizesek munkájába? — Akarat dolga. Ha mindenki ennyire igyekszik segíteni, akkor mi miért ne tennénk? Munkatársaink jobbára kötetlen munkaidőben dolgoznak, sok az üresjárat két tennivaló között, idejükből tehát futja. Van érdi brigádunk, a Béke, nekik meg különösen szívügyük a mentőállomás, hát fiadd csinálják. Még mindig jobb, ha a szocialista brigádmozgalomból ilyen hasznos dologra telik, mintha je- lentgetnénk, mint tettük sokszor egy rossz elv miatt, a nem létező munkát. Gonoszkodom. — És a víz? Csík fintorít egyet. — Ha azon lehetne társadalmi munkában segíteni, mór nem lenne beszédtéma a víz Érden. A víz mellett mostanában a mentőállomás is beszédtéma a városban. Olyannyira, hogy híre a határokon túlra jutott: az Interrádió szervezete, külföldre menő adásában készített riportot Tóth Judit Mál- nási Gábor, városi KISZ-tit- kárral és Pépp Gáborral, a mentőállomásért mozgalmat indító Volán-pályaudvar vezetőjével. S hogy napjában elhaladunk az épülő állomás mellett (a földből már kiállnak a cölöpök), valaki azt mondja a buszon: építjük a mentőállomásunkat. Így mondja-e vagy csak én akarom így hallani? Nem tudom. Major Árvácska Mentőállomást építünk A Béke brigád szívügye Mi is történt az elmúlt fél év során?
