Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-30 / 151. szám
Más elf ások Jog .jropogonda Vácott Minden hónapban ingyen Dr. Zalka Károly, a Pest megyei Tanács mellett működő ügyrendi és jogi bizottság elnöke és Arany István, a bizottság tagja felmérte a megye területéhez tartozó városok és járások jogpropaganda- helyzetét. Vácról megállapították, hogy szervezett együttműködést alakítottak ki e kérdés megoldására a Hazafias Népfront, a városi tanács, az SZMT és a TIT összefogása révén. Az 1982-ben működésüket megkezdő kisvállalatok, egyesülések, kisszövetkezetek működésével összefüggő kérdéseket több fórumon is megvitatták. Az új eljárási törvényt nemcsak a tanácstagoknak ismertették, hanem az kint él a köztudatban. Eredményes jogi felvilágosítás folyt az 1981—82-es tanévben a helyi középiskolákban is. A jogpolitikai felvilágosítás muhkamődszerének korszerűsítése céljából a helyi tanács 13 nagyüzem jogsegélyszolgálatával kötött írásos együttműködési megállapodást. A népművelési házban minden hónapban ingyenes jogi felvilágosítást adnak, amelyeket a szakmaközi bizottság hangol össze a TIT-tel, a tanáccsal, a népfrontbizottsággal és az ügyvédi munkaközösséggel. Bolgár kórus énekel r Úttörő-paradicsom a szigeten Hajókirándulás, utazás a kisvasútól. Vidám gyermekzsivaj, majd lelkes énekszó veri fel a Váccal szemközti Pokolsziget csendjét. Az árnyas fák alatt úttörőcsoportokkal találkozunk, benépesült a tábor. Pár év óta a sziget nemcsak a Pökolcsárdáról, s az időnként itt rendezett kutyaversenyekről nevezetes. A nyári hónapokban váci és vidéki — idén határon túli — úttörők élvezik itt a nyár örömeit. Néha rendkívüli esemény zavarja meg az elkészített programot. E héten, szerdán 86 tagú bolgár ifjúsági kórus látogatja meg a tábort, s ad ott hangversenyt. Ez a kórus csak alkalmi vendég, de az NDK-bel Gothából és a csehszlovákiai Marienské Lázné- böl érkező pajtások már 10— 10 napot töltenek Vácott, az úttörőház vendégeként. Viszonzásul a baráti államokba utazhat ipjd 24—24 váci úttörő. Július elejétől fogadja a túlsó partról érkezőket a szigeti napközis úttörőtábor. Korszerű konyha, sportolási lehetőségek, játszóterület és az állandó pedagógusfelügyelet megnyugtatja a dollozó szülőket, hogy hasznosan, 'ól töltik gyermekeik a vakáiió napjait. A Hajós Alfréd Űttörőház szakkörei bemuatókat tartanak. Víziúttörők,; terménybáb- és virágjátékkfszítők, fakéreg- megmunkáök teszik próbára a kézügyességet. A MacUch Imre Művelődési Központ vállalta, hogy időnként ifjúsági filmeket vetít a pokolsz’geti úttörőtáborban, népműrészeket, hangszeres szólistíkat, énekeseket kér fel. A Vafc Bottyán Múzeum Is- merktdés a múzeumi munkával címmel több részes elő- adásiorozatot indít be a nyári ibglalkozások alatt, s így nevel utánpótlást a múlt értékeit megbecsülő múzeumi baráti körnek. / programban szerepel hajókirándulás Visegrádra, a verőcei Gorka Múzeum megtekintése, szentendrei autóbusz- túra és kisvasutas utazás Királyrétre. Visszatekintve: évek óta nem várta ilyen gazdag júliusi—augusztusi műsor a váci pajtásokat s az ideérkező vendégeket. P. R. Több ilyen jó példát Az idős asszony csomagja A deákvári faház kisboltban történt e hó 17-én (csütörtökön) délelőtt fél tízkor. A 80 éves néniké összeszedett mintegy 10 kilogramm árut, s mondja szinte félénken: jaj, még két kiló liszt is Jegyzet Állomás Könnyű a váciaknak! Ok már ismerik vasútállomásuk rejtelmeit. Azt például, hogy ezen a vonalon úgy látszik, nem szakás ez egyébként általános jelzés, ami az első és az utolsó kocsin azt tünteti fel, hon- nét hová megy a vonat, s hogy milyen kategóriába tartozik, személy vagy gyors. Lehet persze, hogy ez csak az idegen okvetet- lenkedése, ha jól kinyitja a fülét, hallhatja, milyen vonat érkezik, a hangosbemondó alapos és félreérthetetlen tájékoztatást nyújt. Meg aztán főként Szobra meg onnét a legtöbbször személyvonat érkezik. A helyismerettel rendelkező, nap mint nap utazó — ingázó — váciak és a környékmiiek behunyt szemmel is tudják, \ol kell várakozni a szerelvényekre, az állomás melyik részén áll majd meg az ő vonatuk. Nem úgy az idevetődő idegenek, akik — volt alkalmam tapasztalni — nemegyszer futva indulnak a túlsó oldalra, nehogy lemaradjanak. S ez a másik: hátborzongatóan életveszélyes itt a közlekedés. Nemcsak azért, mert úgy tűnik, a váci állomást egyelőre kifelejtette a MÁV a korszerűsítés hadműveleti tervéből. Sok, ennél jóval kisebb forgalmú állomás, megállóhely rendelkezik már a közlekedés mai követelményeinek megfelelő peronokkal, a vágánypárokat elválasztó kerítésekkel s az összekötő alul- vagy felüljárókkal. Itt nem: a nagy forgalom mellett gyakran utasok sorfala közt tör utat a beérkező szerelvény. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között az ülőhelyre áhítozó közönség két oldalról vár a felszállásra, s az sem, hogy a fiatalabb- ja kivételével a magas lépcsőkre fellépni, minden esetben komoly tornamutatvány. S mintha a veszélyes körülményeket tompítandó szervezés sem állna mindig feladata csúcsán. Igaz ugyan, hogy a Budapest felöl érkező szerelvények általában az állomás }obb oldalán vesztegelnek, a szobiak pedig a balon. De néha láthatjuk azt is, hogy az egyik vagy másik vonat késése miatt felborul a megszokott rend, s a várakozók között csak fülsiketítő dudálások közepette húzhat át a fürgébb szerelvény. Mi a biztosítéka annak, hagy egyszer valaki nem véti el a lépést, mert nem hallja a füttyjelet? A gyorsaságra s a pontosságra még az idegennek sem lehet panasza. Gyakran járnak errefelé a vonatok, s például Pestig utazni igazán kényelmes: gyorsan befutják a villamos vontatású szerelvények: az ország sok táján megirigyelhetnék ezt a sebességet. Nem úgy viszont a vagonok tisztaságát. Tudom, nem tartunk még ott, hogy a személyvonatokat is az újabb, tetszetősebb, kényelmesebb s könnyebben tisztán tartható fülkés kocsikból állítsák össze. Azt is, hogy nem lehet minden vagonba tisztasági őrt kinevezni, aki féken tartja a higiéniára kevésbé „ kényes utastársainkat. De a közönség viselkedése, a munkaerőhiány, a szorító menetrend sem ad mentséget a kocsik mellék- helyiségének állapotára. S ez különösen azért bosszantó, mert néha egy vonaton is szélsőséges példákkal találkozhatunk. Ha másra nem, erre mindenképpen figyelni kellene! Persze az idegen nem tudja azt sem, milyen tervei vannak a MÁV-nak. Készülnek-e 1 arra, hogy korszerűsítsék a váci állomást. Az épület tatarozását, felújítását részben már befejezték. Jó volna, ha a nem távoli jövőben a többire is sort keríthetnének. Még ha méregdrága is, még ha manapság sokkal fontosabbnak látszó országos teendőink vannak is. S ezt talán nemcsak a Vácra látogató, vonattal közlekedő vendégek nevében kérhetjük. G. Z. kellene, de hogy viszem én még ezt a I mostani csomagot is haza ja Rigó utcáig? Pedig az is ttagyön kellene... És lemondáan tnent volna kifelé ... I Ott volt : két fiúcska — mintegy 10 évesek —, megszólal az égjük: ... nénike! tessék csak megvenni mindent, amit akar, amennyi csak kell! Nyugodtan tessék venni akár húsz kilóig is ... én hazaviszem magának... A néniké csak nézett, nézett, s majdhogy nem könnybelábadt szemmel mondta: — Jaj, édes kisfiam! Oszt tényleg elviszed, elhozod haza hozzánk? A fiú kerékpárral volt, fogta az immár közel tizenöt kilót kitevő csomagokat (kettő is volt) és lépésben, a néni járásához igazítva lépteit, elindult és vitte egészen hazáig a csomagot. Oravecz György v/lfíiía A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1982. JÚNIUS 39., SZERDA brafceifegyeíem és demokrácia Ellenőrzők és ellenőrzöttek Stöiigeszgiifási dolgozók együttműködése A Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának Váci Járási Hivatala Fábiánné dr. Héger Mária elnökhelyettes írásbeli értékelése alapján áttekintette a komplex felügyeleti vizsgálatok végrehajtásának tapasztalatait, s a további feladatokat. A téma nemcsak azért időszerű, mert 1979 májusában foglalkoztak vele utoljára, hanem azért is, mert a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ez év márciusában újra szabályozta a felügyeleti ellenőrzések rendjét. Pozitív és kevésbé az Az köztudott mindenki előtt, hogy a járási hivatalok az egyes intézmények tevékenységét az úgynevezett komplex vizsgálatok segítségével elemzik, értékelik, A napokban megtartott értekezleten a váci apparátus osztályvezetői először az általuk végzett ellenőrzések tapasztalatairól beszéltek. Fábiánná dr. Héger Mária a pozitívumok között említette, hogy a tanácsciklus lejártáig valamennyi községi tanácsnál lebonyolítják a felügyeleti vizsgálatot. Kedvezőnek ítélte meg azt is, hogy a közös munka kedvezően realizálódott a szakigazgatási szervek tevékenységében. Azonban azokat a pontatlanságokat sem hallgatta el, amelyek a járási hivatal egyes osztályain fellelhetők. A vizsgálatot elindító elnöki rendelkezésben megadott határidőre az osztályok vizsgálati szempontjai nem, vagy csak késedelmesen készülnek el. Ezért a főbb és részletesebb ellenőrzési terveket nem lehet összehasonlítani. Gyakran előfordul az is, hogy az, ágazati hiányosságokról tapasztaltak a vizsgálati dokumentumokban szétaprózódnak. Nem dicséretes az sem, hogy az összefoglalók késedelmesen készülnek el. A jövőben tartani kell a revízióra kitűzött napok számát is. s vigyázni kell arra, hogy a vizsgálatot végzők magas száma a folyamatos munkavégzést ne zavarja. Új szabályzat Az 1982 márciusában kiadott új megyei szabályzat a szemléletben is újszerű. Igen fontosnak tartja, hogy a komplex vizsgálatoknál a helyi szervek, a lakosság véleményének megismerése a tanács munkájáról döntő szerepet kapjon. Az értékeléshez minden esetben kérni kell a helyi pártszervezet, a Hazafias Népfront, a tanácstagi csoportok, tanácstagok észrevételeit. Minden ellenőrzés legyen figyelemmel az ellenőrzött szerv sajátosságaira, domborodjon ki a segítő és megelőző jellege. A helyszíni vizsgálatok befejezési napja a kezdettől számított harmincadik nap. A j egyzQkönyvek elkészítésének határideje nyolc nap. Ezt a járási hivatal illetékes osztályvezetője köteles egyeztetni az ellenőrzött szerv vezetőjével. Még arra is kitér az új szabályzat, hogy a jegyzőkönyvnek lényegretörőnek, egyértelműnek és világosnak kell lennie. A komplex felügyelet összefoglaló értékelését egy hónapon belül a járási hivatal elnöke terjeszti a helyi tanács végrehajtó bizottsága elé. A folyamat azonban nem zárul le, mert az alapvizsgálat során feltárt hiányosságokra két éven belül úgynevezett utóvizsgálat keretében vissza kell térni. Mi a célja? Kérdezhetné az olvasó, miért van szükség az államigazgatási eljárás — akár egy szeletének is közzétételére? Azért, mert a különböző felügyeleti látogatások célja már régen nem a mindenároni tettenérés, hanem mint a járási hivatal elnökhelyettese megfogalmazta, a cél: „..., hogy megismerjük az ellenőrzött szerv tevékenységét, feltárjuk a hiányosságokat, nyújtsunk segítséget azok megszüntetésére és adjunk iránymutatást a színvonalasabb munkára.” Az új megyei rendelkezés ezt a vonalat erősíti, s ez igen szimpatikus benne. Többek között az is olvasható, hogy a vizsgálatok során nem cél csak a negatívumok feltárása, ezért a javítható kisebb hiányosságok pótlására a vizsgálatkor is lehetőséget kell adni. Most arra gondolhatunk néhányan, hogy a szabályzat a régihez képest engedékenységet jelent. Pedig erről szó sincs. A hiba az hiba marad, a felelősségrevonás nem marad el. Az a cél, hogy dolgozzanak együtt ellenőrzők és ellenőrzöttek, hogy csökkenjen — az ésszerűség mértékéig — az az adminisztráció, növekedjen a vizsgálatok hatékonysága, a tervszerűség legyem a munka meghatározója. Mert a munkafegyelem és a demokrácia nem ellentétes, hanem egymást erősítő kategóriák. V. M. Meglep® dolgok történtek Mit akar itt este tízkor? Június 13-án vasárnapra virradóra a város közintézményei, s néhány boltja tej nélkül maradtak. Amint azt lapunkban megírtuk, a sofőr szombat éjjel nem jelent meg a váci tejüzemben. A fenti eset volt az egyik motiválója annak az elhatározásomnak, hogy végigjárom szombat éjjel a termelőüzemeket. Miként készülnek a cukrászok, kenyérgyáriak, a tejesek a járás és a város vasárnapi ellátására? Elindultam, s meglepő dolgok történtek velem. Íme, közreadom. A főnök nem fogad A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat 512-es számú cukrászipari termelő üzeméhez 21 óra 50 perckor érkezem. Néhány ablak nyitva van, belül nagy a fény, a szúnyoghálókon át látom, hogy 4—5 hölgy dolgozik. A bejárati ajtó zárva. Végül többszöri kopogtatás után észrevesz az egyik dolgozó, s az ablakhoz jön. — Újságíró vagyok. Arról szeretnék írni, hogyan szolgálják ki önök a város ellátását. Szíveskedjék beengedni néhány percre. — Azt csak a főnök engedélyével lehet. Megyek, szólok neki. — A főbejáratnál várom. Hamarabb odaérek, mint a hölgy. Onnan jól látni, hogy a főnök az ajtótól vagy öt méterre ül az asztalnál és ír. Hallom, amint az asszony szól neki. Az még jobban eljut a fülemig, amit a főnök mond. — Menjen a francba. Mit akar tíz órakor? — Fel sem néz a papírjaiból. A „patrónusom” lép néhányat a főbejáratig, a kezeit „sajnálom” pózba merevítve mondja: „Nem lehet bejönni." — Kérem, mondja meg a főnöknek, hogy dolgozom. Az én munkaidőmet a téma határozza meg. — János (aha, Jánosnak hívják az emberemet) hallom néhány másodperc múlva, azt mondja az újságíró, hogy ő dolgozik. — Akkor is menjen a francba. A hölgy most már nem is áll meg a főbejárat előtt. Legyint egyet. Még dörömbölök vagy 10 percig a főnök isteni füleitől öt méternyire. Tudom, hogy hallja. Abból, hogy mereven az asztalt nézi. Mi a száma? Nem adom fel. Keresek egy vállalati üzletet, amely még nyitva tart, s onnan felhívom a „főnök Jánost”. A Margaréta eszpresszóban nincs készülék. A Fehér Galamb étterem vezetőhelyettese sem re- pes az örpmtől, a kérésem hallatán. Amikor mondom, hogy Ki van itt? nem tudom a telefonszámot, diadallal mondja: — Akkor sajnálom, nincs telefonkönyvünk. — Hogy lehet az? És ha önöknek kellene, mit tehetnek? Kiderül, hogy van telefonkönyv, de a főnök elzárja. Állítólag a költségeket akarja csökkenteni ezzel. Végre a tudakozótól kapok két számot. 11—918 és 11—336. Mint később kiderül, az első az 513- as, a második az 512-es cukrászipari termelő üzemé. Az 513-ast hívom előbb. A biztonság okáért rákérdezek, hogy mennyi az 512-es telefonszáma. Se-nki sem tudta. Kicseng a másik szám. Férfihang jelentkezik. Lázár János. Biztos vagyok a dolgomban. Bemondom a nevem, s hozzáteszem. — Az az újságíró, akit ön fél órája kétszer is a francba küldött. — Kérem, bocsánatot kérek, én nem tudtam, hogy ön az. — Nem az a lényeg, hogy ki állt az ajtó előtt, hanem az, hogy ön ötlépésnyi fáradságot sem vett, a jól körülbástyázott asztalától. Meg az a stílus, ahogyan két ízben is „kiüzent”. — Valóban hibát követtem el. De ha most idefáradna, készségesen válaszolnék minden kérdésére. — Nem, Lázár úr! Nem fáradok oda. Megírom az esetet szóról szóra, ahogy történt. Az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat 201-es üzemében nagy a csend. A portás a borjú nagyságú farkaskutyája ugatására kerül elő. — A pékek szombaton délben hazamennek, s vasárnap 14 órakör kezdenek. A város és a járás kenyérellátása biztosított. Nemsokára éjfél lesz. A váci Tejüzem modern portálüvege mögött a portás néni édes- deden alszik. Csodálkozom, hogy tud ilyen kényelmetlen testhelyzetben, az asztalra borulva durmolni. A betonon kopog a cipőm sarka. Nem ébred fel. Hagyom pihenni. Az udvaron kocsik tucatja mellett haladok el. Bejárom az öltözőket, megnézem a szekrények lakatjait, „ellenőrzőm" a gépház különböző masináit. Sehol egy lélek. Már kezdem rosszul érezni magam, amikor meglátok két embert, akik ugyancsak elbámulnak az idegen láttán. Az egyikük — a nevét nem hajlandó elárulni. — ugyan -miért nem? — felvilágosít. — Ott a kocsi feltöltve, fél órával hamarabb indul a szokásosnál, hogy a múlt heti eset ne ismétlődhessen meg. 20-án tehát lesz tej mindenütt. Megtudom, hogy a galibát okozó sofőr felmondott, nem várta meg a fegyelmit. Kijövetkor felköltöm a portás néni*. — Ne haragudjon, hogy zavarom, de már bejártam a gyárat, ezalatt biztosan kipihente magát. Az asszony szóhoz sem tud jutni. Áimos is, meg érzi is a mulasztása súlyát. Az első mondatai enyhén szólva zavarosak. — Én most nem vagyok itt. Egyáltalán nem vagyok itt kérem — mondja nyomatékkal. Vicsotka Mihály . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
